Panden Melono
New Member
Er?haszn?l? Vil?gos Oldal Pont: 1
Egy ?res l?lek csup?n... boldogtalan halott!c!Default
Posts: 44
|
Post by Panden Melono on Sept 26, 2007 16:18:01 GMT 1
A poshadt levegő, immáron undorító bűzt is árasztott. Ahogy lejjebb értek, érezni lehetett a légváltozás kegyetlen demonstrációját. Panden fintorgott, majd újabb kövek zúdultak fentről. Hatalmas koppanásokkal karöltve zúgtak el Panden feje mellett, aki elhajolva előlük, megpróbálta nem elveszteni egyensúlyát. Haja sárban úszott és a rászáradt omladék, szinte megkötött rajta.
Hatalmába kerítette valami furcsa érzés... nem volt az félelem, sem bátorság. A kettő közötti lét. Egyszerűen egy boldogság-érzet hatotta át hirtelen. Végiggondolta, hogy elhanyagolt, nem oly fontos életében; hirtelen szányolcvan fokos fordulattal, minden megváltozhat. Így, vegyülve a bátorsággal, a tettrekészséggel, s a félelemmel, nagyobb elánnal vágott bele, hogy gyorsított tempóját még egy kicsit növelje. Hátratúrta újfent hajtincseit, s a mélybe tekintett.
A mélység, mint hatalom a sötétségben, tágasan, mégis szűken, elhalón, mégis élettől lüktetve kívántatta magát. Látszott a koromfekete massza, ami a vízcseppek némely villanásától lett csak zavart. Különben az egész világ csendesen, derengőn mutatkozott, s már-már annyira bekebelezvén a fiú benső harmóniáját - ami mostanság igen szűkösen volt jelen - hogy annak fantáziája a jövőbe tekintett. Kezében érezte a holokront... volt célja, nem is kicsi!
Lassan vetette egymás után lábait, majd egy hangos bosszankodó üvöltésre lett figyelmes. ~Remélem azért nem haltak meg... buták! - bosszankodott, a még mindig szűz szájú Erőhasználó.
|
|
Szikandar
Junior Member
Erőhaszn?l? S?t?t Pr?f?ta S?t?t Oldal Pont: 10
S?t?t pr?f?ta ?s a Sith K?nyvt?r őre!c!Default
Posts: 178
|
Post by Szikandar on Sept 26, 2007 21:40:50 GMT 1
Szikandar meglepődve nyugtázza, hogy hirtelen elveszti uralmát az Erő felett és zuhanni kezd. Miközben megpróbál kapaszkodót találni hangos reccsenést hall és éles fájdalom nyilall az oldalába. Hirtelen lelki szemei előtt elkezd eleperegni az élete, majd hirtelen egyik karját megragadja valami. Mikor felnéz, fájdalmat sugárzó szepárral találkozik tekintete. -Köszönöm barátom.-mondja fájdalommal teli hangon, majd a másik kezében tartott sétabotot elejti, ami hamarosan eltűnik a mélységben. Az így szabaddá vált kezével kis idő múlva talál egy kiszögellést és erősen belekapaszkodik, ezzel is megkönnyítve a hóhajú dolgát.
|
|
|
Post by Nexu on Sept 27, 2007 13:45:06 GMT 1
Az arkániai fejvadász ügyességén kicsit meglepődik, a férfi rövid távon utóléri őt a falmászás alatt. Válaszolni nincs lehetősége a légzőkészülék miatt, de megpróbálja megfogadni a tanácsot és még sietősebbre veszi a dolgot.
A két őszhajú jajveszékelését felemásan értékeli. Alapvetően mindig örül mások szenvedésének, ugyanakkor halálsikolyoknak jobban örült volna, az viccesebbé tette volna a helyzetet.
Szerencsére a bőrkesztyűk és a mechanikus jobb keze könnyen találnak fogást az egyre csúszósabb köveken, de elővigyázatosságból próbál innentől úgy mászni, hogy mind Panden, mind az arkániai a közelében legyenek. Ha ugrania kell majd, akkor mindenképpen szeretne egy testet maga alá élő pajzsként és jelenleg csak ők ketten állnak rendelkezésre.
|
|
Heiko Tennes
Junior Member
Fejvad?sz
Ark?niai erőhaszn?l?, a Tighurane szekta volt tagja!c!Default
Posts: 149
|
Post by Heiko Tennes on Sept 27, 2007 15:40:17 GMT 1
Eliket hamarosan követte a zuhanásban Szikandar. Pillanatokkal később két tompa puffanás hallatszott lentről, majd fájdalmas nyöszörgések jutottak el Tennes fülébe. A két erőhasználó valószínűleg összetörte magát a verem alján.
- *Miért kellett nekik leugrani?* - szörnyülködött a férfi.
Tennes volt a három ereszkedő közül legalul. A feszített tempójú ereszkedésből visszábbkellett vennie, mert az egyre sűrűbben záporozó vízcseppek miatt az amúgy is csúszós sziklák még csúszósabbak lettek. Ha a fejvadász nem viselt volna kesztyűt, valószínűleg ő is csatlakozhatott volna az alattuk nyöszörgőkhöz. Az arkániai óvatosan mászott tovább és lassan mindannyian közeledni kezdtek a bajbajutott Elikékhez.
|
|
|
Post by Exar Kun on Sept 27, 2007 21:12:20 GMT 1
Chloe:
(Előzmények)
Egy cellában térsz magadhoz. Hűvös van, a falak sziklákból állnak. A cellában se ajtó, se ablak, csak két-két emeletes ágy, és a falon egy járat, mely vezet valahová. Járatba belépve, egy 5 perces séta után egy nagyobb teremben találod magad.
A terem közepén egy oltár, mögötte egy újabb folyosó bejárata. A feltűnőbb azonban az az aprócska nagyfülü zöld lény, aki előtte pislog, és kíváncsian néz rajtad végig.
- Padawan, közelebb jöjj! - hallod a pöttöm lény rekedtes hívószavát.
|
|
Chloe Dianne Jones
Junior Member
Er?haszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 4
F?lhapan Jedi-padawan nő, vad?szpil?ta, sz?m?t?g?pspecialista
Posts: 154
|
Post by Chloe Dianne Jones on Sept 27, 2007 22:10:26 GMT 1
(Az oltár előtt, Yodával szemben)
*Nemrég még egy cellában hevert mozdulatlanul hallgatózva, s az ezelőtt átélt sokkoló hatású történteken rágódva amint magához tért, és ennek -nomeg igen lenge öltözetének- köszönhetően eléggé átfázott, most pedig ismét meglepetés éri, mikor a cella elhagyása után rövidesen egy teremben találja magát, melyben a legfeltűnőbb jelenség a számára fura, mondhatni apró zöld szerzet, aki ráadásul meg is szólítja őt, sőt, még azt is tudja, hol jár az Erő megértésének és használatának rögös útján. Amikor a különös lény padawannak szólítja, menten be is ugrik neki valami, amit mestere mesélt, lassan előtörnek belőle az idevágó emlékek, s kezd körvonalazódni a lányban, hogy amennyiben nem téved, ki is lehet ez a különös kis figura. Korábban riadt tekintete és vonásai megszólítójának jelenléte hatására mély tiszteletet tükrözőre változnak, noha még mindig átjárja egész lényét a furcsa, számára kaotikusnak tűnő kavargás az Erőben, melyet a hely kisugárzása, vagyis a sötét oldal jelenléte, és egyszerre annak ellenpólusának megnyilvánulásai okoznak. Előbb körbenéz, majd lassan közelebb megy a hívó szavak gazdájához, és eközben eszébe jut, hogy ha tényleg az áll alőtte, akit sejt, akkor bizony nem épp a legillendőbb öltözetben járul elé, s elég érdekesen festhet: a nyirkos hidegtől didergő felsőtestén mindössze egy mélykék top feszül, s derekát is csupán egy csípője köré tekert ledér hálóing övezi keskeny alsóneműje felett -azt is épp csak kapkodva magára tudta aggatni még otthonában-, egyik kezén páratlan, páncélozott pilótakesztyűje díszeleg, s a mondhatni változatos ruhaösszeállításhoz nem épp passzolóan sminkelt arcát ékszerek, hosszú fülbevalói keretezik. Az összképen talán már alig ronthat valamit a divatos, városi használatra gyártott méregdrága, tündöklő alkalmi cipő. Mindenesetre közelebbérve a zöld teremtményhez illően megdönti felsőtestét üdvözlés gyanánt, noha a szituáció adta zavarában nem tudja, mi is lenne ilyenkor a pontosan helyénvaló, s bár tengernyi kérdése lenne, előbb megvárja, hogy -vélhetően- Yoda mester ismét megszólítsa, s elmondja, mit is akar. Addigis a hűvös levegő miatt fázósan két kezét keresztbetéve maga előtt vállait kezdi dörzsölgetni, közben erőt véve magán, hogy ne törjön ki belőle idő előtt "Mit szeretnél?" és "Hogy kerültem én ide?" kérdése.*
|
|
|
Post by Exar Kun on Sept 28, 2007 8:29:59 GMT 1
Chloe:
- Padawan, tudom kérdésed neked van, sok. Idő nincs azonban. Sötét Nagyúr, Exar Kun téged rabolt el, hogy használjon fel, többiekkel együtt. Ők indultak már útnak, hogy találják meg a kulcsot a nagyúr megállításához. Siess, nekik van rád szükségük. Igyekeznek neked kell, a nagyúr bármikor térhet vissza. - magyarázza az aprócska lény, majd a folyosó felé bök aprócska botjával.
- Az erő legyen veled, padawan!
Fejezi be végül mondatát, és utadra enged.
Kalel és Trenel:
Bár a terepviszonyok egyre jobban nehezednek, sikerül elérnetek a folyosó végére: egy mély, sötét akna képe tárul elétek. A plafonról itt is vízcseppek hullanak alá, egyre intenzívebben. Hamar felismeritek a helyzetet: le kell másznotok a mélybe. Az akna falán csúszós sziklák állnak ki, melyek elég veszélyesek, de az egyetlen esélyetek, hogy lemásszatok...
Nexu, Heiko és Panden:
Magabiztosan haladtok lefelé, amikor is elértek egy olyan részre, ahol a sziklák között különös kristályok helyezkednek el. Ezzel együtt, azonnal érezni kezditek, hogy kapcsolatotok az Erővel zavaros lesz, majd teljesen megszűnik. Az akna kanyart vesz, így már nem tudtok azon a fal részen haladni, ahol eddig is, ugyanis nem vagytok pókok. Le kell ugranotok Elikék mellé, azonban ez nem veszélytelen, figyelembe véve a csúszós sziklákat és az egyre gyakoribb vízcseppeket, melyek méginkább csúszóssá teszik a környezetet, ráadásul elég erős lejtése van annak a résznek, ahol a többiek vannak. Egy rossz ugrás, és hamar leértek az aljára...
Elik és Szikandar:
Lassan sikerül összeszednetek magatokat, és az erős lejtőn egy biztos fogást találni, hogy szusszanjatok egyet. Időközben beérnek titeket a többiek. Egyre több csepp hullik alá, már szinte majdnem minden teljesen vizes....
|
|
Kalel Jastra
Junior Member
Erőhaszn?l? Zephyr Jedi Adeptus Vil?gos Oldal pontok: 10
A Zephyr Rend tagja, Jedi!c!856363
Posts: 387
|
Post by Kalel Jastra on Sept 28, 2007 13:02:39 GMT 1
Trenel és Kalel folytatták útjukat a csúszós sziklákon. A vízszivárgás nem hogy alább hagyott volna, de egyre csak erõsödött. Hamarosan elértek a folyosó végére, ahonnan lefelé vezetett az út egy sötét, vélhetõleg elég mély aknán keresztül.
- Remek! Már csak ez hiányzott!
Mérgelõdött hangosan a Jedi, majd úgy döntött felméri a leendõ társai helyzetét. Behunyta szemeit, majd kinyúlt az Erõvel hogy annak segítségével érzékelje õket. Saját magán kívül két személyt érzékelt az Erõn keresztül. Az egyik Yoda volt, a másik személy viszont számára ismeretlen.
- Nem tudom milyen társakról beszélt Yoda. Senkit nem érzek arra felé.
Mutatott le az akna felé, miközben kinyitotta szemeit és lebámult a sötét verembe.
- Valaki azonban van még mögöttünk. Yodán kívül.
Tette hozzá gyorsan, majd kérdõ tekintettel bámult a Jedi Lovagra. Furcsa érzések kezdtek el kavarogni benne. Vajon Yoda hazudott volna? Kizárt. Talán a Sötét Oldal homályosította el az elméjét.
- Várjuk meg itt? Vagy irány a Sötétség?
Kérdezte a wookie Jedi Lovagot, miközben leakasztotta övérõl a fénykardját.
//Gondolom az a terület ahol a többiek tartózkodnák teljesen taszítja az Erõt, ezért bátorkodtam azt írni hogy nem érzékelem õket. Remélem nem gond.//
|
|
Trenel Rohu
New Member
Erőhaszn?l? Zephyr Jedi Adeptus Vil?gos Oldal pontok: 14
Wookiee, zephyr jedi adeptus, egykori jedi lovag%\0\%
Posts: 61
|
Post by Trenel Rohu on Sept 28, 2007 13:55:53 GMT 1
A wookiee borús hangulata csak fokozódott amikor az aknához értek. A vizes, csúszós sziklákon való lemászás nem volt egy leányálom. Habár õ valószínûleg boldogulni fog hála mászókarmainak és testfelépítésének, de aggódott Kalel miatt. Épp fel akarta ajánlani, hogyha nem túl mély az akna akkor akár le is viheti, de Kalel megelõzte, mikor azt mondta,hogy van még valaki mögöttük. Trenel nem nyúlt ki az Erõben, hogy ellenõrizze társa igazát, tökéletesen megbízott az zephyr jediben. - (Nem biztos, hogy ajánlatos bevárni, de ha szándékai ellenségesek akkor jobb itt bevárni és megküzdeni vele, mint épp lefele mászva, kiszolgáltatva a kénye-kedvének.) - morogta a wookiee jedi lovag baljóslatúan, miközben visszább lépett az aknától, megfordult és a járat azt a végét kezdte kémlelni miközben nyílpuskáját készenlétbe helyezte. Némán koncentrált, nem az Erõt használva, csupán az emberekénél jóval kifinomultabb érzékszerveit. Ha valaki feléjük tart jóval elõbb meg fogja hallani, minthogy amaz megpillantja õket. Kivéve ha az illetõnek is igen kifinomult a hallása, illetve a látása...
|
|
Chloe Dianne Jones
Junior Member
Er?haszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 4
F?lhapan Jedi-padawan nő, vad?szpil?ta, sz?m?t?g?pspecialista
Posts: 154
|
Post by Chloe Dianne Jones on Sept 28, 2007 19:02:55 GMT 1
*Amint Yoda mester az út felé mutat támaszával, a lány rögtön el is indul a mutatott irányba, miközben levonja magában a következtetést, hogy a kis lény szavainak értelmében bizonyára nem õ az egyetlen személy -Yodát leszámítva sem- a közelben, azonban pár lépésnél tovább nem jut, mert több fontos gondolat között szögetüt fejébe azon probléma ténye, hogy azt sem tudja, mit is kell tulajdonképpen keresnie.* -Megbocsáss, mester, de mi az a kulcs, vagy legalábbis hogy néz ki?! Nem tudom fellelni, ha azt sem tudom, mit keressek... Még sosem hallottam errõl a... valamirõl, aminek ilyen hatalma lehete... *Kérdezi mégis Yodát a lány, noha tudomásul vette, hogy a rendelkezésére álló idõ szûkös, s egyre fogytán van. Eztán részérõl ismételt rövid árakozás következik, hátha megkapja a feladatához szükségesnek vélt feleletet, de aztán akár bõvítheti Yoda válasza miatt lexikális tudását, akár nem, alkarvédõjében aktivizálja az abba rejtett vibrotõrt, s keres egy nagyobb kõdarabot vagy sziklát. Amikor megtalálja a megfelelõnek vélt követ -ami elég méretes is elképzeléséhez, továbbá összezúzásával a lány biztos lehet abban, hogy nem dönti magára az egész komplexumot-, menten nekiesik az erõs, harci vágószerszámmal, hogy egy jókora, nagyjából ék alakú darabot lepattintson belõle, amelyet marokra foghat, s a pattintás mellett viszonylag éles is, lévén az összes valamire való fegyvere otthonában illetve csillagvadászában maradt. Amennyiben sikerült követ találnia, s a penge komolyabb károsodása nélkül ezzel megvan, még pár apróbb kavicsot is hasít magának, lehetõleg ugyanabból a tömbbõl. Ezeket a dereka köré tekert, majd' teljesen átlátszó szövetbe csomózza, aztán további késlekedés nélkül a "többiek" után indul. A kezdetben hideg kõ szorongatása némi biztonságérzetet ad a lánynak, ha sikerült szert tennie rá, a kesztyûjéhez tartozó pengét pedig mindenképpen visszahúzza annak rejtekébe. Haladása közben folyton hallgatózik, hátha meghallja valaki más zajongását, és reménykedik, hogy mielõbb utoléri õket, hátha õk személyénél jobban bõvelkednek az információban, s persze abban is, hogy nem lesznek ellenségesek vele szemben. Habár ez utóbbiban nem sok esélyt lát, igyekszik csendben mozogni, amennyire csak jelenleg viselt lábbelijében ez lehetséges, hogy lehetõleg õ pillantsa meg elõször a többieket, s jelenlétének felfedése elõtt megfigyelhesse õket.*
|
|
Szikandar
Junior Member
Erőhaszn?l? S?t?t Pr?f?ta S?t?t Oldal Pont: 10
S?t?t pr?f?ta ?s a Sith K?nyvt?r őre!c!Default
Posts: 178
|
Post by Szikandar on Sept 29, 2007 9:31:07 GMT 1
Szikandar nagy nehezen az egyik lábával is talál egy kiszögellést, így már biztosan kapaszkodik. Vesz egy mély levegőt és gyors mozdulattal elengedi megmentője kezét és biztos fogást talál a falon.
Bár a fájdalom belehasít az oldalába, a vén próféta összerított foggal és megemelkedett adrenalinszinttel elkezd lefelé mászni. Miközben óvatosan halad lefelé az egyre csúszósabb falon pici fényt lát maga alatt. ahogy egyre lejebb ereszkedik látja, hogy botja fennakadt egy kiszögeléssen...
|
|
Panden Melono
New Member
Er?haszn?l? Vil?gos Oldal Pont: 1
Egy ?res l?lek csup?n... boldogtalan halott!c!Default
Posts: 44
|
Post by Panden Melono on Sept 29, 2007 9:37:11 GMT 1
A talaj, a kövei, melyek eddig viszonylag szilárdnak tetszettek, hirtelen olyanná váltak mint a lágy hullámok a tengerben. Bármikor kivethetnek a partra, de ha ügyes vagy, meglovagolhatod a hátukat... Panden szemében egy csöppnyi félelem szökött, s látszott rajta a remegés. A barlangban most, dérlepte környezet ölén, fájdalmas üvöltések zengtek, amik még jobban elrettentették az ifjú erőhasználót. Érzékei elhalványult fáklyaként lobogtak, s lassan kihunytak. A barlang falain, megannyi kristály tetszelgett. Ezek gyönyörűen csillogtak, és a rájuk hullot cseppek, gyönyörű masszát festettek a szürkés, mégis gyönyörű felületre. A vidám színek játéka, befedte a rút gondolatokat, amik látszólag nagy mértékben szálltak oda-vissza. A szenvedőktől, a még nem szenvedőkre. A hóhajú, valamint az öreg jutott bajba először, ami Pandennek csöppet sem hiányzott. Látta hogy alatta vannak, és innen nem tud tovább mászni. Az Erő elhagyta immár, de végleg nem. Érezte... egyszerűen egész testét átitatta ez. Összeszűkítette szemét, s midőn fekete foltok jelentek meg szemhélya alatt, amik csipkés színekben táncolva homályosították el látását, kimondott egy szót. (Túlélést!). Panden életét megannyi furcsaság boronálta. Megérzett dolgokat, valamint az előbb végrehajtott, általa kifejlesztett tudat-vezérlés. Ez azt jelentette, hogy szemébe erőltette a bizsergést, s mikor ez megtörtént, az utába kimondott dolog teljesült általában. Remélte, ez most is hasznára válik. Soha nem fejtette meg, hogy ez a képesség mire vezethető vissza... egyszerűen adott volt. Az érzést, a gondolatot nehéz megfogalmazni, de valahogy az előzőekhez párosítható.
Mivel elgondolkozott, hogy miért is nem tudja most érzékelni az Erőt, kissé kétséges ötletek jutottak eszébe. Szeme a csillogó kristályszerűségekre terelődött. Majd merengőn, de frappánsan adott hangot magában, döntésének.
~ Én nem ugrok, annyi szent! - majd várta a többiek reakcióját.
|
|
|
Post by Nexu on Sept 30, 2007 14:43:30 GMT 1
Az energiamező, mely eleddig körülvette és megvédte a sors viszontagságaitól az akna süllyedésével előbb összekuszálódik, majd mintha sosem lett volna megszűnik.
Nexu nem esik pánikba, de szitkozódását csak azért nem viszhangozzák a falak, mert szája tömve van. Exar Kun temploma igazán veszélyes csapdákat tartogat az ideérkezők számára, és a Bando Gora gyilkosa úgy érzi nem ez az utolsó és nem is ez a legveszélyesebb.
Jópár másodperc erejéig csak töpreng egyhelyben, a mászást nem folytatja tovább. Először arra gondol, hogy visszamegy az oltárhoz és kibelezi a kis zöld lényt, amiért az szórakozik vele, de az egyre jobban zúduló víztől ezt a lehetőséget egyelőre elveti.
Mindenesetre egy kis higgadt gondolkodás után jó jelnek ítéli meg a halványan csillogó kristályok képességét. Számára egyértelmű, hogy az erő nem őt, csupán a helyiséget hagyta el, ezzel védve a kincseket az erőszellemtől. A holocronnál pedig jelenleg nem igazán tud nagyobb kincset elképzelni, így muszáj továbbmennie.
A két hóhajú neszezéséből valamint a minimális fényből, amit a kristályok csillogása biztosít nagyjából képes betájolni magát. Az ugrás melyre rá kell szánnia magát nem veszélytelen, de egy bizonyos ponton túl már éppen ezért élvezetes. Megfeszül pár másodpercre majd a talaj felé ugrik, bár inkább csak zuhan, hogy az érkezést követően minél kevesebb energiát kelljen elvezetnie. Akkor talán nem gurul tovább és képes lesz megkapaszkodni valamiben.
|
|
Heiko Tennes
Junior Member
Fejvad?sz
Ark?niai erőhaszn?l?, a Tighurane szekta volt tagja!c!Default
Posts: 149
|
Post by Heiko Tennes on Sept 30, 2007 15:59:32 GMT 1
Tennes miközben lefelé mászott érezte, hogy az eddig velelévő Erőaura kezd foszladozni. Csak újabb néhány méter megtétele után hozta összefüggésbe a Sötétség Anyától kapott erő elvesztését a járat falán egyre gyakrabban megjelenő különleges kristályokkal, mikor az ereje egyszerűen semmivé foszlott.
*Lehetséges volna, hogy ez a kristályok műve?* - tette fel magának a kérdést.
A fejvadásznak és a másik két falonlogónak rövidesen megkellett állnia, mert az akna elkanyarodott alattuk ezzel megakadályozva a további mászást. Itt volt a mérlegelés ideje, elkellett dönteniük hogyan tovább.
Nexu közben nem zavartatta magát és minden "kecsességét" összeszedve ugrott le a falról. Tennes úgy gondolta nem veszélytelen leugrani ilyen magasságból képessége használata nélkül, de a jelenlegi helyzetben nem volt más választása.
- Jobb lenne, ha követnénk a fickó példáját - mondta Pandennek - Nem lóghatunk itt sokáig.
Az arkániai megfeszítette izmait, majd lendületből ellökte magát a faltól. Pár pillanatnyi súlytalanság érzése után a férfi esni kezdett lefelé. Remélte, hogy a földetérése után megtud valamiben kapaszkodni.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Oct 1, 2007 11:47:29 GMT 1
Miután a szakállas férfi saját fogást talált, Elik összehúzta magát, ép lábával szilárdan megtámaszva testét egy kjiálló kövön. bár a talaj egyre sikamlósabb lett a bőre alól szivárgó vértől, egyenlőre meg tudta akadlyozni, hogy tovább csússzon. amilyen óvatosan tudta, ülő helyzetbe tornázta magát, majd, miután meggyőződött arról, hogy még mindig stabil, fogát összeszorítva megtapogatta lábát.
Bal bokája csúnyán fel volt dagadva - minden bizonynal kificamodott eséskor. Nem volt mit tenni. Az Erő-mágus két kezével megragadta lábfejét, és keményet rántott rajta. A fájdalom végigvillámlott eggész testén, most, hogy az Erő sem segítette, majdnem elájult - de a lába hangos roppanással a helyére ugrott. Valószínűleg még napokig sántítani fog, de legalább rá fog tudni állni.
Időközben a vénember eltűnt lefelé a járatban, így Elik feltápászkodott, és lassan, bicegve utánaindult.
|
|