|
Post by Exar Kun on Feb 28, 2009 12:21:37 GMT 1
Hála Kidoh lélek és erőjelenlétének, Exar támadása kudarcba fullad, és körvonalai egyre csak elhalványodnak.
Kidoh támadásai célba érnek, és Exar Kun szelleme eltűnik... Hito és Wulfgar támadása már csak a hűlt helyét találja el a szellemnek...
Bár Exar eltűnt, érzitek aggasztó jelenlétét a falakban... de azt is érzitek, hogy legyengült... talán legyőztétek a sith nagyurat?
Ezek, és hasonló gondolatok futnak át rajtatok, amit a különös szerkezet leállása tör meg...
A pókdroidok egyesével másznak ki a szerkezetből, és ugranak a földre.
Bobi robot szemeivel végigméri a terepet.
- Kijelentés: Legyőztük a vén szellemet! Elpusztítani nem lehet, de most legyengült, visszavonult... lelke mindenütt ott van, de most időt nyertünk, ő méltósága pedig jó időre ismét a templom rabja marad.
Bobi fegyverét leereszti a lába mellé, majd a terem végéhez sétál, kezeit kinyújta, és a falat némi erőlködés és próbálkozás után sikeresen félre húzza.
Időközben mindenki, aki eszméletét vesztette, vagy legyengült, ismét visszanyeri erejét.
Bobi által nyitott átjáró egy újabb terembe visz, melynek végén valamiféle ősi szerkezet található...
Még mielőtt fellégezhetnétek, a terem, ahol vagytok, hirtelen megremeg, és az élet-elszívó szerkezet hatalmas robajjal kiszakad a falból... a remegés nem áll meg, csak erősödik... a por szinte mindent beterít, a zúgás elnyomja a hangokat... egyedül egy valakinek a hangját halljátok... Bobi olyannnyira hangosan üvölt, hogy azt mindenki jól hallja.
- Felszólítás: MINDENKI BE A TEREMBE, UTÁNAM! EZ AZ EGÉSZ KÓCERÁJ ÖSSZE FOG DŐLNI!!!
Üvölti a droid, majd mintegy jelzés, testének bizonyos részei vörösen kezdenek izzani, hogy utat mutasson a kis csapatnak...
//Kérnék MINDENKIT, aki a kalandban részt vett, és karaktere a helyszínen tartózkodik, az írjon egy postot. Lassan a végére érünk... //
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Mar 4, 2009 18:55:15 GMT 1
Az Erő hathatós segítségének köszönhetően Elik tagjaiba visszatért az élet. Túl hirtelen mozdulatokra nem lett volna képes, de sikerült a fájdalmat és a kimerültséget annyira elnyomnia magában, hogy legalább talpra tudjon állni. Így Kidohnak nem kell azzal bajlódnia, hogy őt megvédje. Szorosra zárt szemhéjaitól semmit nem látott, de még a meditáción keresztül is hallotta a gép egyre erősödő sivítását, majd valami tompa robajt. Lassan kinyitotta a szemét és feltolta magát.
Mikor már könyökein nyugodott, végre fel tudta mérni a terepet. Az egyik oszlop romba volt dőlve, egy óriási szelvénye a túlsó fal mentén hevert, a szellemnek pedig nyoma sem látszott. "Mi történt?" Akarta kérdezni, de ekkor az egész körcsarnokot elemi erejű rengés rázta meg, és a gépezetről óriási darabok hullottak le a padlózat felé.
A HK-droid eddigre már megnyitott egy átjárót, de Elik tudja, hogy nem éri el időben, nem tud elég gyorsan mozdulni... Aztán a következő pillanatban a levegőben találja magát. Néhány másodpercbe beletelik, míg felfogja, hogy Wulfgar volt az, aki odanyargalt és felkata a nyilvánvalóan gyengélkedő Erőmágust, majd tovább rohant vele a Bobi mutatta irányba. A következő pillanatban Jambo landolt a hóhajú hátán, és vihogva ölelte át gazdája nyakát.
|
|
Szikandar
Junior Member
Erőhaszn?l? S?t?t Pr?f?ta S?t?t Oldal Pont: 10
S?t?t pr?f?ta ?s a Sith K?nyvt?r őre!c!Default
Posts: 178
|
Post by Szikandar on Mar 5, 2009 15:57:26 GMT 1
Az eszméletét vesztett Szikandar lassan magához tér. Feje iszonyatosan lüktet, s homályos tekintettel próbálja felmérni a helyzetet. A szellem kivételével mindenki épségben van, ám a terem vészesen remegni kezd. -Felszólítás: MINDENKI BE A TEREMBE, UTÁNAM! EZ AZ EGÉSZ KÓCERÁJ ÖSSZE FOG DŐLNI!!!-hallja Bobi hangját a próféta, mire félig kábán követi a többieket az újonnan feltárult terembe. Mikor megállnak, a próféta neki veti hátát a falnak, s mély levegőt vesz gyorsan, egymásután. -Mi történt az előbb?-kérdi Szikandar a többieket.
|
|
|
Post by Kidoh on Mar 5, 2009 21:41:28 GMT 1
"Sikerült!" A gondolat csak egy pillanatig élt, aztán a helyét ismét a feszült figyelem vette át. Az adrenalintól a teste és az elméje még mindig ugrásra készen kémlelte az Erőt. Exar jelenléte nyomasztóan egyértelmű volt akkor is, ha nem koncentrált volna - de ő a támadószándékot, a számukra vészes rezdüléseket kereste.
Az ezeréves szellem azonban úgy tűnt, nagyon legyengülhetett, mert a legnagyobb veszély, amit jelen pillanatban Kidoh "érzett", az a leszakadó mennyezet volt. Erre figyelmeztette a csapatot az idegen droid is, aki eközben valami új termet talált. Ígyát Elik felé fordult, hogy felsegítse a földről - ekkor azonban odaért Wulfgar és felkapta a férfit a vállára. A volt dathomiri egy rövid, ám hálás mosolyt küldött a yuzzem felé, majd a vészesen remegő teremben más sebesülteket keresett, akiket át kéne vinni/támogatni a szomszédos terembe. Shayana, Jambo, Hito... Ők voltak az elsők, akik eszébe jutottak. (Igaz, Hito droid volt, de szabad akaratából jött segíteni Eliken, és ez elég indok volt arra, hogy az Erőmágus őt is sorba vegye, ha megrongálódott...) De az említettek szemmel láthatóan képesek voltak időben kimenekülni. Aztán az önfeláldozó Kalel, aki szintén abba a csoportosulásba tartozott, mint Kidoh; és a fehér hajú férfi, és az eleninte akadékos, ám később segítőkész fiatal nő, és a Szikandar nevű kétes mosolyú öregember...
Kidoh végül Szikandarhoz rohant, hiszen a sok évet megélt férfi alig állt a lábán. Bordatörés, ütések, és a gépezet miatti ájulás... Talán ő volt a legrosszabb állapotban a csapat tagjai közül. Botja segítségével támaszt nyújtott az öregnek (akár akarta, akár nem), és úgy vitte ki a szakadozó plafon alól, hogy Szikandar lábai közben alig érték a földet... Ruganyos lépteit az Erő is kísérte, ösztönösen elég erőssé téve őt ahhoz, hogy erőlködés nélkül elbírja a cipelendő sújt. Ez még a dathomiri nevelés hatása volt; de így biztos, hogy hamar kijutottak. Ezután hagyta, hogy az öregember a falhoz vesse a hátát. Ő maga a többieket figyelte, hogy mindenki átjusson biztonságban az új helységbe. Egyelőre a kérdést is figyelmen kívül hagyta.
|
|
Kalel Jastra
Junior Member
Erőhaszn?l? Zephyr Jedi Adeptus Vil?gos Oldal pontok: 10
A Zephyr Rend tagja, Jedi!c!856363
Posts: 387
|
Post by Kalel Jastra on Mar 8, 2009 4:02:15 GMT 1
Az oszlop mögött rejteket kereső Kalel az Erőn keresztél érezte a történéseket. Exar Kun ereje egyre gyengébb lett. Kalel kinézett az oszlop mögül, s még épp elkapta ahogyan a Sith szelleme szertefoszlik. Kibújt az oszlop mögül és lassú, óvatos léptekkel megindult a szerkezet felé, hiszen még mindig érezte Exar Kun jelenlétét, bár kétségtelenül gyenge volt. Kicsit megszaporázta a lépteit, és egyenesen a fénykardjához sietett. A fegyver még nem hűlt ki teljesen, de mivel Kalel fémkarjai nem rendelkeztek olyan kifinomult érzékrendszerrel, mint a legújabb típusok, ezért ez nem érintette túl fájóan a Jedit. A szerkezetből közben egyesével távoztak a pókdroidok, akik sikerrel abszolválták saját csatájukat, deaktiválták a rendszert. Ez után Bobi megosztotta a többiekkel hogy a Sith legyengült, s ezúttal legyőzték, aminek hála még egy jó ideig a templom rabja lesz, azonban elpusztítani valószínűleg sosem tudják. Kijelentését befejezve a terem végébe sétált s ott elhúzott egy falat. Kalel lassan megindult a terem vége felé, amikor amaz hirtelen megremegett. Ösztönösen elkezdett futni Bobi felé, aki a vokabulátorát elképesztően felerősítve a többieket is erre biztatta. Közben kinyúlt az Erőért, hogy annak segítségével gyorsítsa meg lépteit.
|
|
|
Post by Exar Kun on Mar 24, 2009 18:52:32 GMT 1
Mindenki sikeresen átért a terembe, majd ezt követően pár pillanat alatt omlott be a másik. A hatalmas robajtól pár másodpercig semmit sem hallotok, majd mikor a por leül, szinte remegve pillantotok hátra a beomlott teremre, és gondoltok arra, hogyha egy kicsivel később indultok el, tán most a romok alatt heverne testetek. Azonban sikerült túlélni, nem csak azt, hogy a terem maga alá temessen titeket, hanem a Sith nagyúr bosszúját is. Győzelem. De tudjátok mindannyian, hogy ez a győzelem fájdalmas. Fájdalmas, hisz társaitok vesztették életüket. Megtanultátok, hogy mire képes a gyűlölet, az önfeláldozás és az önzetlen szeretet. Megtanultátok, hogy milyen a halállal harcolni, szinte esélytelenül. És megtanultatok bízni a másikban is, mert e nélkül nem sikerült volna túlélnetek a kalandot. Most azonban mégis, a sötét teremben ácsorogva a lelki üresség tölt el titeket. A fájdalom, melyet elvesztett társaitok, barátaitok iránt érzetek, szinte ellentétes erővel oltja ki azt az örömöt, hogy túléltétek ezt az egész káoszt. Így ez a két ellentétes érzelem csupa ürességet hagy maga után. A gondolatokat Bobi gépies mozgásának a hangja töri meg, és nem sokkal ezután a sötét terembe fénybe borul. Egy téglalap alapú teremben álltok, melyeket elektronikus fáklyák világítanak meg. A terem végén pedig egy lépcső, mely a magasba visz. Bobi az egyik falhoz áll, majd némi szöszmötölés után egy titkos ajtó nyílik a falon, és Bobi egy hatalmas ládát cipel ki a rejtett szekrényből. - Kijelentés: Nem hittem volna, hogy erre valaha sor kerülhet, de Ti úgy tűnik, hogy rászolgáltatok a győzelemre. Ebben a ládában az ősi programozók különböző értékes tárgyakat hagytak hátra azoknak, akik sikeresen szembeszállnak a sith nagyúr szellemével. Válasszatok, majd kövessetek. A terem végén lévő lépcső egy hangárba vezet, ahol egy űrhajó segítségével elhagyhatjátok ezt a bolygót. A ládában kardokat, lőfegyvereket, különös feljegyzéseket, ruhákat, fénykardot, és további valóban értékes felszereléseket találtok. Bobi a lépcsőhöz sétál, majd várakozóan összefonja karjait. //A kaland véget ért! Köszönöm mindenkinek a részvételt, és a türelmet a kaland iránt Tekintettel arra, hogy a kaland jóval tovább tartott a tervezettnél, először is szeretném az elnézéseteket kérni, másrészt ennek köszönhetően próbáltam honorálni a részvételt és a kitartást. Alább az ajándékok: Szikandar: Egy kódexet találsz a legérdekesebbnek a ládában, melyben a jedik és sithek háborújáról találsz majdhogynem pontos leírásokat. Helyszínek, nevek, események. Mindemellett egy sétabotot és kiemelsz, amit valamiért úgy érzed, hogy neked szánt a sors. Egyébként is, ilyen idősen nem árt egy bot, amire támaszkodni tudsz… : ) Elik: Tekinteted megakad egy különös, rúnákkal diszített fénykard kristályon. A kristály mélykék színben pompázik, és megvizsgálva a rúnákat ismerősek neked… mintha már láttál volna hasonlót… érzed, hogy a kristálynak van mondanivalója, de vajon mi lehet az… és mit jelenthet a különös írás? Heikko: Természetednek, neveltetésednek és kiképzésednek köszönhetően egy kardot emelsz ki a ládából. A kard nem egy egyszerű kard, hanem egy ősi technológia alapján elkészített vibrokard, mely képes ellenállni a fénykard csapásoknak. Kalel: A ládában kutatva, egy fénykardon akad meg a szemed. Rendkívül elegáns, ugyanakkor visszafogott. Markolata mintha fából lenne, és enyhén görbített (hasonlóan Dooku kardjához, de annál jóval enyhébben görbül). A fénykard markolatán rúnákat találsz, amit nem tudsz mire vélni. A fénykard jóval könnyebb, az eddigi fénykardjaidhoz képest, és szinte azonnal érzed az összeköttetést a kard és közted. A penge színe narancssárga. Trenel: Mi mást is választhatna egy vuki – természetesen, ha a lehetőség adott – mint egy lézernyílpuskát. Természetesen ez a fegyvert megtalálható a ládában, különlegessége az átlag lézernyílpuskához képest, hogy egyéb extrákkal van ellátva, mint pl egy 10m hosszú drótkötél, amit kilőve, magasabb helyekre is feljuthatsz. Chloe: A ládát kutatva egyetlen használható eszközt sem találsz, de azt veszed észre, hogy az egyik pókdroid nem akar rólad leszállni. Bobi tájékoztat rólad, hogy a kis droidocska szeretne veled menni. A droid rendkívül hatékony önvédelmi egység, és készenléti üzemmódban leginkább valamiféle fém táskára hasonlít… Dante: Kérlek, vedd fel a kapcsolatot PM-ben velem a jutalmaddal kapcsolatban. Hito: Átpásztázva a dobozt, mi mást is választhatnál magadnak, mint egy sugárkarabélyt. Természetesen ez nem egy szokványos puska, hanem jóval több annál, és mindemellett elegánsabb is. A karabélyt egyszerre lehet kardként, és puskaként is használni. Rendkívül könnyű, és nem szükséges tárcsere, ugyanis a tár folyamatosan újratölti magát, de ehhez persze szüksége van a fegyvernek egy kis időre. Kidoh: Kutakodsz a ládában, míg végül találsz egy testhez álló tunikát, amin hasonló rúnák díszelegnek, mint azon a fénykard kristályon, amit Elik magának választott. A ruhát magadhoz véve sokkal erősebbnek érzed magad, mint korábban… úgy tűnik, hogy hatással van az Erődre a ruha közelsége… érzed, hogy szinte kétszeresére nőtt az erőd… Shayana: Míg a többiek a ládát kutatják, te csak Medynre tudsz gondolni. Azonban valamiféle belső indíttatástól mégis választasz egy tárgyat. Egy aprócska áttetsző kristályt. Bár nem tudod, hogy miért ezt, mégis elteszed. A kristály segítségével képes leszel felvenni a kapcsolatot Medynnel, gondolat formájában. Ez a kristály egyféle kulcs a két világ között. Használata erős koncentrációt igényel. Nos, hát ennyi. Remélem sikerült igazságosan jutalmaznom mindenkit, aki úgy érzi, hogy nem, vagy mást szeretne, az írjon nekem PM-et Ha esetleg a jutalmakkal kapcsolatban szeretnétek részletesebb tájékoztatást, szintén PM-ben jelezzétek. Köszönöm még egyszer a játékot és a részvételt, remélem, hogy a némi kellemetlenség ellenére azért élvezetes volt a kaland Üdvözlettel, Exar Kun//
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Mar 24, 2009 20:30:17 GMT 1
Elik szemei előtt ütemesen járt fel-le a szoba, ahogy erőtlenüöl billegett a yuzzem hatalmas vállán. Jambo a lehető legrosszabb helyen kapaszkodott így fejét, gerincét és törött bordáit - melyek Heiko kezelésének köszönhetően valamit azért javultak - is égető, lüktető fájdalom kínozta. De most, hogy Exar Kun ördögi masinája megszűnt működni, ismét tudott az Erőőre koncentrálni, és csakis ezen képességének köszönhette, hogy nem veszítette el ismét az eszméletét. Figyelte, ahogy Kidoh felzárkózik Wulfgar mögé, és nyomukban a többiek is biztonságban elérik az ajtót - még éppen időben, mert a következő másodpercben egy végső, elemi erejű remegést követően a körcsarnok oszlopai végleg megadták magukat.
A mennyezeten egyre táguló repedések összefüggő hálóvá teljesedtek ki, és nem bírták tovább tartani a föld alatti terem mennyezetét. A Sith csapda-kamrája dübörögve magába roskadt, maga alá temetve a szerkezetet, melynek segítségével a Sötét Nagyúr újból életre kelhetett volna. Az idő egy pillanatra megálni látszott, a lehulló sziklák hangzavara oly erősségűvé vált, hogy egyetlen pillanatra úgy tűnt, teljes csönd van... Aztán a padlót is fékezhetetlen remegés rázta meg és vége volt.
A becsapódás sűrű porfelleget préselt át az ajtón a csapat után, beborítva mindenkit... aztán minden mozdulatlanná merevedett. Úgy tűnt ezt a helyiséget nem fenyegeti a veszély, hogy a másik sorsára jut. - Letehetsz Wulfgar. - lehelte Elik Sammath gyengén, nyelve szinte azonnal kiszáradt a rátelepedő homok miatt. A yuzzem lelassított, és óvatosan négy mancsára ereszkedett, hogy az Erő-mágus lába leérjen a padlóra. - Köszönöm.
Elik Sammath talpra küzdte magát - sérült bokája ismét sajogni kezdett - és finoman lefejtette nyakáról a kowaki pókszerű ujjait. Jambo idegesítő fejhangján felvisított, és egy szökkenéssel áttelepedett a szőrös behemót fejére. Wulfgart láthatóan nem zavarta különösebben a bundájába csimpaszkodó törpe.
A hóhajú végighordozta tekintetét a csapat megmaradt tagjain. Hát vége volt... de mi értelme volt, és milyen áron? Egy gyilkos labirintuson keltek át, pusztán azért, hogy majdnem ugyanoda jussanak, ahonnan elindultak - de közben három csapattársuk is értelmetlen halált halt. A fiatal Panden... Nexu, aki ugyan a Sötét Oldalt követte, de most nem tett semmi olyat, amiért megérdemelte volna a neki kijutott dicstelen halált. És Medyn, a kedves öregapó, a Zephyr Rend létrehozója. Megérte ez? Megérte? Hiszen mit tettek egyáltalán? Jóformán senki nem tett semmit, mintha csak azért kerültek ide, hogy szemtanúi lehessenek valaminek, ami amúgy is pontosan ugyanígy történt volna...
... épp, mint három évvel ezelőtt, Dathomiron.
Gondolataiból a vadászgyilkos géphangja rázta fel Eliket. - Kijelentés: Nem hittem volna, hogy erre valaha sor kerülhet, de Ti úgy tűnik, hogy rászolgáltatok a győzelemre. Ebben a ládában az ősi programozók különböző értékes tárgyakat hagytak hátra azoknak, akik sikeresen szembeszállnak a sith nagyúr szellemével. Válasszatok, majd kövessetek. A terem végén lévő lépcső egy hangárba vezet, ahol egy űrhajó segítségével elhagyhatjátok ezt a bolygót.
A droid épp egy titkos szobácskából lépett elő, egy ládát cipelve. Elik megvárja, míg mindenki választott valamit, ezalatt pedig leült a fal tövébe és mozdulatlanul pihent, hogy visszanyerje erejét. Mikor rá került a sor odalépett, és találomra kiemelt egy tárgyat: egy gazdagon díszített követ. Egyszerű drágakőnek nézte volna, ha az nem reagált volna azonnal a férfiban rejtező Erőre. Néma, fénytelen pulzálással fogadta az érintést: egy fénykardkristály!
Elik, mivel zsebe nem maradt elrongolódott ruháján, markába rejtett a tárgyat, majd szemével megkereste "házvezetőnőjét". - Kidoh.... ti mivel jöttetek?
|
|
|
Post by Kidoh on Mar 25, 2009 0:05:01 GMT 1
Éber figyelemmel kísért minden csapattagot, hogy átjussanak a biztonságosabb terembe. Ha kellett, segített is. Ezután az ajtó mellől, biztos távolból figyelte, ahogy Exar nagy áldozóhelye romba dőlt. A tetőszerkezet teljesen leomlott, tömény porfelhőt zúdítva rájuk, de Kidohot nem zavarta a kosz: örült neki, érezte, hogy ezzel vége... Leglábbis a legfőbb, legnagyobb akadálynak. Hiszen még nem jutottak haza.
Ahogy elült a por és minden elcsendesedett, szemével azonnal megkereste Eliket, akiért végülis jött. Látta a férfi mozgásán, hogy erőtlen és több helyen is súlyosan megsérült, de élt, és ez volt a lényeg. Cserébe elvesztették Medynt, az öregembert; ám a halottak gyászolásához még nem jött el az idő...
Figyelmét az idegen droid vonta el társáról. Az ócskavasnak is beillő robot egy ládát cipelt elő, arra utalva közben, hogy készítői eleve felkészültek arra, hogy a jövőben Exar megpróbál majd visszatérni az élők közé. Minden bizonnyal bölcsek lehettek; azt azonban nem értette, hogy mit keresnek a ládában fegyverek? Exar Kunt jedik zárhatták be, s ha ezek a fegyverek hatástalanok a halott ellen, csupán arra valók, hogy a mindennapi életben használják őket. Ez pedig egyenesen a jedik tanai ellen vallanának...
Kicsit összezavarodva túrt bele a láda tartalmába, nem tudván, hogy mit is kezdjen a "jutalommal". És miközben kiemelt egy rúnákkal borított szövetet a dobozból, esze már azon járt, hogyan is jutnak ki innen. Időérzékét ugyan megzavarta a Sötét Erővel átitatott katakombarendszer, de becslései szerint nem lehettek itt 3 standard óránál többet... Akkor viszont a vihar már eltűnőben lehet... Márpedig a vihar nélkül nem tudják majd kikerülni a fent állomásozó birodalmiakat...
-Kidoh.... ti mivel jöttetek? A hang irányába fordult, anélkül, hogy különösebben megnézte volna, mit is vett ki a ládából. -Hajókkal. Pontosan hárommal, de ebből egy biztosan nem használható már. Most, hogy szabadok vagyunk, minél gyorsabban a felszínre kell érnünk, hogy elhagyhassuk a bolygót. A kijelentés mindenkinek szólt, és szavait tettel erősítette meg: Elik mellé lépett, és belékarolt, hogy feltámogassa a lépcsőn, ami a hangárba vezetett. Még várakozón Shayanára, Wulfgarra, Kalelre és a többiekre nézett, aztán amilyen gyorsan csak tudott, elindult felfelé társával. Amint felértek, kijáratot keresett - és talált is, úgyhogy arra vette az útját. Ahogy az idegen droid mondta: űrhajó várakozott a hangárban, amely ugyanolyan ősréginek és elhasználtnak tűnt, mint maga a droid. Nem vesztegette azonban az idejét erre a kérdéses járműre, csak ment a kijárat felé.
Hosszú lépcsőzés következett. Nagyon messze lehettek a felszíntől, a rusztikus, döngölt fokok pedig cseppet sem könnyítették meg Kidoh dolgát. Kezdett ő is fáradni, hiszen sokat használta rövid idő alatt az erejét... De még most, erre az utolsó útra összeszedte minden maradékát, hagyta, hogy testét ismét átjárja az Erő, és új energiával telítse el. Nem engedte Wulfgarnak hogy segítsen, helyette minden egyes alkalommal, mikor Elik megingott vagy elfáradt, óvatosan megemelte, és továbbvitte. Amint felértek a felszínre, vakító napfény tűzött a szemébe. Máskor örült volna a hosszú bezártság után a természetes világnak, de most aggódva tekintett körbe: a dzsungel sűrű fái között a szél ugyan még mindig fújt, és az eső is ömlött, ahogy azt egy dzsungelben szokás... de a vihar, ami fogadta őket, már jócskán elülni látszott.
-Sietnünk kell. -jegyezte meg velősen, és már indult is tovább. Az eső teljesen átáztatta, a szél pedig lehűtötte, de nem törődött vele. Valamikor régen, míg a Dathomiron élt, a dzsungel volt a hazája, így akármilyen más bolygón is volt most, gyakorlott lépésekkel támasztotta meg magát a csúszós talajon, és mindig tudta, hol kerüljön ki egy ingoványosabb részt vagy meglazult sziklát. Bárki is követte a csapatból, ő ment elől Elikkel, célirányosan a hajóhoz tartva.
Az asszimmetrikus jármű ugyanúgy fogadta őket, ahogy elváltak tőle. Egyetlen, bal oldali szárnya kissé megrongálódott, de még repülésképes volt. Szomszédságában Hito viharverte (ám ép) hajója állt, messzebb pedig a lápba fúródva a harmadik gép. -Shayana, te ugye velünk jössz? -fordult hirtelen a nő felé. Az ő és Medyn hajója feküdt úgy összeroncsolódva a mocsárban... S véleménye szerint, ha meg is lehetett volna javítani, nem volt rá idejük.
Pár perccel később már a pilótafülkében tevékenykedett Wulfgarral. Eliket (akár akarta, akár nem) az egyik kabinhoz támogatta, és ráparancsolt, hogy maradjon ágyban, míg megérkeznek. A felszállás amúgy sem lesz könnyű... (A birodalmi hajókat szándékosan nem említette.) -Jól van, készítsük fel a gépet a felszállásra... -nagyot sóhajtott- Wulfgar, állítsd be a hajót már most az ugráshoz. Amint elhagytuk a bolygó vonzáskörét, azonnal indulunk is a Zeltrosra. Ezt a tervet ismertette az adóvevőn keresztül a másik hajóval/hajókkal is (a vihar elcsendesedése miatt már semmi sem akadályozta az adást), aztán felizzította a motorokat, és felemelte a gépet a yuzzemmel.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Mar 25, 2009 5:32:36 GMT 1
Elik a hangárban egy pillanatra még megfordult, és odabicegett Kalelhoz. Most, hogy tudatosult benne: hamarosan pihenhet, a fáradtság újult erővel rontott a férfira, kis híján a földre kényszerítve őt. Végül azonban sikerült elérnie a másik Zephyrt, és óvatos mozdulattal kezet nyújtania neki. - Mondd meg Minának, hogy keressen. Az Erő legyen veled. - mondta halkan, hogy más ne hallja, majd hangját felemelve a többiektől is búcsút vett. - Az Erő legyen veletek.
Végül sarkon fordult, és a tőle telhetőleg felgyorsította lépteit, hogy tudja tartani a Dathomiri lány által diktált sietős tempót. Kidoh - hála származásának - otthonosan mozgott a dzsungel óriási fái és a lelógó liánok között is; mindeközben pedig még arra is maradt ereje, hogy a férfit támogassa. Elik biztos volt benne, hogy egyedül nem jutott volna messzebb száz méternél sem.
Végül elérték a hajót, amin Kidoh érkezett, és felsorjáztak rá - Kidoh, Elik, Wulfgar, Jambo és Shayana. Hito saját vadászgépében foglalt helyet. A hóhajú először a pilótafülkébe indult volna, de a többiek szelíd ellenállása nyomán rövid idő alatt megadta magát, és hagyta, hogy az egyik kabinban fektessék le. Kidoh ezután megkezdte a felszállást, a lábadozó Erő-mágus mellett Shayana maradt vigyázni.
Elik kinyúlt a nő keze után, és megérintette ujjhegyeivel. - Sajnálom... hogy Medynnek miattam kellett... - a mondat félbemaradt, a férfi keze lehanyatlott. Elik mély, gyógyító álomba zuhant, miközben a furcsán asszimetrikus teherhajó elszakadt az immár kitisztult légkörtől, az űrbe, melyben már csak a kihajított szemét árulkodott a nemrég még itt állomásozó birodalmi flottáról, majd onnan a hiperűr biztos, kavargó rejtekébe, Zeltros felé...
|
|
Hito
New Member
Katona
Baktoid harci droid!c!Default
Posts: 71
|
Post by Hito on Mar 26, 2009 9:36:32 GMT 1
Hito döbbent csendben, a tõle megszokott, pókszerû falmászással követte a többieket - kifelé a halálcsapdából. A gondolatai éppoly kuszák, mint mikor Exar elragadta barátját. 99,99% esély...a valószínûség-számítás ekkorát nem tévedhetett! Vagy Exar háta mögött bújt el talán az a 0,01%? Még ha a többiek által Erõnek nevezett fegyver birtokosa is, véres salakká kellett volna omlania lövéseitõl. 0,01% A vörös háló szüntelen információözönnel borította be látóterét, még amikor "öntudatlanul" a felkínált jutalomból a sugárkarabélyt kiválasztotta, akkor sem volt képes másra gondolni. Jelenléte fölösleges volt, s veszélybe sodort újabb embereket, ahelyett, hogy barátján segített volna. Medyn programja most végleg törlõdött, s ez az õ bûne - senki másé. Szótlanul lépkedett a többiekkel a dzsungelben, s némán figyelte a búcsúzkodást, valamelyest azt a hatást keltve, hogy valóban csak egy harci droid.
RENDSZER Gondolta hirtelen, s látóterének bal felsõ sarkából vörös szavak kúsztak szeme elé.
INFORMÁCIÓ: RENDSZER 100% HATÁSFOKKAL MÛKÖDIK FEGYVERKAPCSOLAT: ISMERETLEN FEGYVER INTEGRÁLÁS FOLYAMATBAN
Ahogy sejtette, a veszteségérzet, a haszontalanság fájdalma, s az elkeseredettség - mindez nem szerepelt a rendszerinformációkban. Lehorgasztott fejjel Elik mellé lépett, a beszállás elõtti utolsó pillanatban, s pattogó hangján megszólalt:
- A programod...sértetlen, ugye? El kellett jönnöm utánad, hogy segítsek, de csak rosszabb lett minden. Sajnálom Medynt, nem kellett volna végleg törlõdnie. Az én hibám.
Hátat fordítva Hito a vaksai csillagvadászhoz sietett, hogy összehangolhassák a két gép pályáját.
|
|
Szikandar
Junior Member
Erőhaszn?l? S?t?t Pr?f?ta S?t?t Oldal Pont: 10
S?t?t pr?f?ta ?s a Sith K?nyvt?r őre!c!Default
Posts: 178
|
Post by Szikandar on Apr 8, 2009 21:28:40 GMT 1
A vén próféta ámulva telepszik le az egyik kőre, s csillogó szemekkel lapozgatja a kódexet. Nem hitte volna, hogy valaha is végre összerakhatja a Sith-Jedi háborúk történetét. Miközben olvasgatja a könyvet, másik kezében újdonsült sétabotját szorongatja. Hosszú idegige nézegeti a könyvet, ám mire fölocsúd, a többiek már rég elhagyták a bolygót. Órákig tanulmányozta a kódexet, s most fejét vakargatva néz körbe. -No most hogyan tovább? - kérdi Szikandar magától, majd hirtelen valami megcsillan a tisztással szemközti erdőben. Mikor közelebb ér, látja, hogy egy igencsak megviselt csempészteherhajó árválkodik. Valamikor kényszerleszállást hajthatott végre. Nem sokat teketóriázik, bemászik a teherhajó nyitott ajtaján, s döbbenten látja, hogy több csontváz is árválkodik a csomagtérben. Az egyikből egy kés áll ki. -Egymással végeztek a szerencsétlenek. - állapítja meg a próféta, majd a pilótafülkébe mászik. -hatalmas szerencséjére van még energia a rendszerekben, így aktiválja azokat. A hajtómű felpörög, s eléggé döcögősen felszáll, s lassan elhagyja a bolygó atmoszféráját. Mikor úgy érzi kellő távolságra van, bekapcsolja a hiperhajtóművet, s tesz egy röpke ugrást...
|
|
|
Post by Spar on Apr 8, 2009 21:35:44 GMT 1
//Szervusz!
Hajlandó vagyok eltekinteni utazásod fura módjától, hiszen nem te vagy az első, aki a fórumon ilyesmit csinált. De a Gyűrűverset kérlek ne keverd ide, mert az már ténleg máshova való. Kérlek módosíts hszeden.
Megértésed köszönöm: Mandalore//
|
|
Kalel Jastra
Junior Member
Erőhaszn?l? Zephyr Jedi Adeptus Vil?gos Oldal pontok: 10
A Zephyr Rend tagja, Jedi!c!856363
Posts: 387
|
Post by Kalel Jastra on Jun 7, 2009 18:50:12 GMT 1
Kalel sikeresen bejutott a terembe társaival együtt. Mikor az utolsó ember is beért, Kalel lehuppant a földre, majd hangosan fújt egyet. ~Vége?!~ jegyezte meg magában, de még nem merte teljesen kijelenteni. Bobi szónoklata után azonban megnyugodott, majd a ládához sétált. Onnan egy elegáns, fa markolatú, enyhén görbített, rúnákkal borított fénykardot emelt ki. Aktiválta a fegyvert ami narancssárga színben pompázott. A kecses tárgy, még Kalel mostani kardjához képest is sokkal könnyebb volt, azonban már az első érintéskor érezte a Jedi, hogy van valami összeköttetés közte és a kard között. Miután összeszedte magát, elbúcsúzott a többiektől, majd a hangárban lévő hajóba szállt és Trenellel(illetve aki még ezzel a hajóval jön) együtt elhagyták a bolygót. Célállomásuk a Zephyr rend központja.
|
|