|
Post by Veszély on May 15, 2008 7:21:04 GMT 1
Amikor visszakérdezel, a hang ismét megszólít. Halkabban, mint az imént, de sokkal sürgetőbben, sokkal parancsolóbban. - DARIUS!
Innen nem tudod kivenni, mi az építmény a sziget közepén, de mintha egy oltár lenne... ebben szinte biztos vagy. A kőlapon valami hosszúkás fekszik kiterítve, ezt pedig egy függőlegesen felmeredő dolog tartja leszögezve. Hogy a két tárgy - ha az egyáltalán - mi lehet, ebből a távolságból nem lehet megállapítani.
Hogy alaposabban szemügyre vehesd, át kéne úsznod a tavon a szigetre... de ezt Tifa erőteljesen ellenzi.
|
|
Darius
Junior Member
Er??rz?keny
A Fekete t? sz?l?tte, a S?t?ts?g hercege!c!#1E90FF
Posts: 198
|
Post by Darius on May 24, 2008 22:02:52 GMT 1
- Ki az? Válaszolj! – de válasz helyett csak a hívogató szavak jöttek. – A fenébe… Darius nem tudta mit tegyen. Valami van ott. Valami ami tudja hogy ki ő, és őt hívja. - * Eszedbe se jusson, hogy be akarsz ugrani.* - mondta Tifa, mintha csak az anya akarna rászólni csintalan fiára - Valami van ott. Tudnom kell mi az és hogy honnan tudja a nevem. Érzem, hogy… - * Te csak ne higgy semmit! Menjünk tovább - ezt már sokkal parancsolóbban mondta. Hangján hallatszott, hogy nem túr ellenvetést - Nem! Látnom kell! - * Idefigyelj, ha most belemész ebbe a tóba akkor véged. - Nem érdekel! - *Ne! Darius! De Tifa már hiába próbálta megállítani. Nekiindult, hogy kiderítse, mi van a kis szigeten. Úszni, ha elég rosszul és lassan, is de tudott. Így nem törődve Tifa tiltó szavaival, belesétált a vízbe majd mikor a víz már derékig ért (már ha eljutott odáig ) úszni kezdett. Nagyokat csapott a furcsa vízbe, ahogy tolta magát előre. Közben ügyelt rá, hogy véletlenül se nyelje le a „sötét” vizet
|
|
|
Post by Veszély on May 28, 2008 13:44:23 GMT 1
Ahogy lassan araszolsz előre, rá kell jönnöd, hogy bár tapintásra tényleg mintha vízben lennél, a tó mintha sűrűbb lenne... szilárdabb... nem igazán tudsz mit kezdeni a furcsa ellentéttel, ami azonban csak javadra válik, hiszen így könnyebben tartod fenn magad a felszínen. A barlang kíséreties csendjét csak a mozdulataid által keltett csobbanások törik meg, melyek hosszan visszhangoznak a távoli falakról. Ahogy egyre közelebb kerülsz a szigethez, valami egyre erősödő zümmögést hallassz meg, mintha egy rovar verne a szárnyával, nagyon-nagyon gyorsan. Tifa ismét megpróbál rábírni a visszafordulásra, testetlen hangjába azonban immár megmagyarázhatatlan rémület vegyül.
|
|
Darius
Junior Member
Er??rz?keny
A Fekete t? sz?l?tte, a S?t?ts?g hercege!c!#1E90FF
Posts: 198
|
Post by Darius on May 29, 2008 12:30:20 GMT 1
-* Azonnal állj meg és fordulj vissza! NE tégy úgy, mintha nem hallanád, amit mondok! FORDULJ VISSZA! – mondta, illetve ordította Tifa egyre rémültebben és vészjóslóbban. Látszik hogy fél valamitől, és ezt Darius és észrevette. Így kíváncsisága is fokozódott. - Látnom kell. Tudnom kell – mondta halkan, ahogyan továbbúszott. Érezte hogy a Tó vize sűrűbb, mint az átlagos víz, ám nem tulajdonított neki figyelmet. A Csendet csak ütemes kéz és lábtempója utáni vízfröcskölés zaja törte meg. Meg persze Tifa szünet nélküli rikácsolása. Ám hírtelen és a szigethez egyre közelebb érve egyre hangosabb zümmögést is lehetett hallani. Darius megállt egy pillanatra hogy jobban meghalgathassa a hangot. -* Na végre. Tudtam én, hogy hallgatsz rám. Na de most gyorsan meny ki a vízből – sóhajtott fel Tifa - Olyan mintha valami bogár lenne. Meg kel tudnom mi van ott – és a Miraluk tovább folytatta az úszást Tifa nagy bánatára, aminek hangot is adott. Ám ezzel csak még kíváncsibbá tette Dariust.
|
|
|
Post by Veszély on Jun 11, 2008 15:21:41 GMT 1
A zümmögés egyre erősödik, ahogy közelebb és közelebb érsz a szigethez. Néhány tíz méternyire a parttól már nem is zümmögés, hanem erőteljes vibrálás ostromol téged. Bár a víz felszíne nem vet hullámot, érzed, ahogy koponyád beleremeg, megsajdul az ismeretlen erő érintésébe, dobhártyádat pedig égető fájdalom járja át. Felnyúlsz, és meleg folyadékot tapintasz ki... vér...
A kín már-már a végtelenségig fokozódik, és már már engedsz tifa időközben könyörgésbe csapó ellenállásának - de ekkor a "sziget hangja" ismét rád kiált. Ezúttal nem csak a nevedet suttogja. A testetlen kiáltás úgy sújt le rád, mintha pöröllyel ütnék a fejedet. Felkiáltasz, mintha ez megóvhatna a szenvedéstől, és a sűrű, massza-szerű víz rátalál kitátott szádra, és letódul torkodon. A fájdalom csupáén egyetlen másodpercig tart még...
Lefelé süllyedsz a végtelen sötétségben. Valójában csak most, ebben a pillanatban érted meg, mit is jelent a sötétség: mert a helyen, ahol vagy, nem a fény hiányát érzékeled - itt a fény soha nem létezett. Ez itt az üresség, a vákuum... és a semmiből, egyszerre egy kéz nyúl feléd. Fekete, mint az éjszaka, de mégis, a sötétségnek más árnyalata lehet, hiszen tisztán ki tudod venni. Torkon ragad téged, tifa kétségbeesetten sikolt fel. A te szemeddel egymagasságban pedig két sárgán izzó, bogár nélküli szem villan fel, rád vetve ördögi pillantását. a fejedben létező hangot egyetlen mordulással hallgattatja el. - HALLGAS RIBANC! - szól a jelenés a sziget hangján....
Te pedig egy újabb kiáltással ébredsz. Levegőért kapkodsz, és rájössz, hogy élsz... aztán arra, hogy a szárazon vagy... a szigeten vagy... fejed még mindig fájdalom gyötri, ez azonban más, mint amit az előbb éreztél: ez az üresség fájdalma - egy olyan magányé, amit még sohasem éreztél.
Tifát szólítod, ám ő nem válaszol... A tudatod most csak a sajátod... és az ürességbe, melyet eddig láthatatlan kísérőd töltött be, most valami új kúszik be sompolyogva: téboly...
|
|
Darius
Junior Member
Er??rz?keny
A Fekete t? sz?l?tte, a S?t?ts?g hercege!c!#1E90FF
Posts: 198
|
Post by Darius on Jun 11, 2008 16:05:21 GMT 1
-* Fordulj vissza kérlek! Érzem, hogy fáj, ezt te sem bírhatod ki, menekülj innen vagy itt pusztulsz! - Nem! Ha már idáig eljöttem nem adom fel! – mondta Dárius miközben ütemesen úszott tovább a sziget felé. Ám a zümmögést és a vele járó fájdalmat már csak nagy nehézségek árán bírta ki. Mikor már végkép nem bírta tovább megállt és a fejéhez nyúlt. Ujjaival valami folyékonyt érzett, ám azonnal tudta hogy nem az őt körül vevő víz, ez annál jóval melegebb. Lassan szeme elé engedte kezét és látta… Vér… Mindig is utálta a vér látványát., hiszen olyan volt mintha élne. Sajnos már képtelen volt végignézni egy ember halálát, ahogy a vérével együtt kifolyt belőle az élet. Kellemetlen emlékek törtek fel fájó fejében. - Talán igazad van… - mondja ki nagy nehezen
Darius már pont visszafordulna, amikor a sziget felől egy a kiáltás hangzik, ami jóformán agyonüti. A hang kínzása végtelennek tűnő fájdalmat ébreszt benne. Darius pedig önkénytelenül is felkiált. Ám ekkor bekövetkezik az amit megpróbált elkerülni. A sötét víz jut a szájába és onnan le a belsőjéhez.
„Megszűnt minden. Ez a halálom. Itt pusztulok a sötétség legmélyén” gondolta magában. Már-már beletörődött sorsába, és inkább a végtelen sötétséget nézte. Milyen más minta amilyennek ismerte. Gyűlölet halálvágy vérszomja és az összes negatív érzelmet sötétnek látta az emberekben ám ez ami körülvette egészen más. El sem tudta képzelni, hogy egy élőlény ilyen sötétséget érezzen, ez túl sötét, hogy élőlényben is jelen legyen. Ez már nem is sötétség, ez már maga a semmi. Legalábbis ő így gondolta. Mindez alig tartott tovább egy másodpercnél.
Ám ekkor olyan történt amit józan ésszel fel sem tudott fogni. A semmiből egy kéz nyúlt felé, és torkon ragadta. Bár a kéz is a sötétségből épült fel mégis jól kivehető volt. Végül két apró fénypötty is megjelent előtte, azonnal felismerte a szemeket. Dezsavü! Álmában már látta ezeket a szemeket, de akkor az ő szemei voltak, bár akkor álmában már nem volt Miraluk valami más volt valami félelmetes. Miért nem emlékezett erre maga se tudja és nincs is ideje gondolkozni rajta, mert Tifa rémült kiáltása visszazökkenti a valóságba, már ha ez az egyáltalán. Halotta már Tifát kiáltani a félelemtől, de ez teljesen más volt. Talán ő tudta mi vagy ki ez, hangja mely a legbensőbb félelmet hordozta magában ezt sugallta. HALLGAS RIBANC! - a hang átjárta egész testét majd csend lett.
Mint amikor az ember rémálmából ébred, úgy érezte magát most Darius. Levegőért kapkodott és a szíve a torkában dobogott. Majd egy dermesztő érzés melyet már jó pár éve nem érzett. Magány. Kínzó egyedüllét fogta el, azonnal Tifát kezdte Szólítgatni de semmi válasz. Holvan hol lehet? Mi történt vele? - TIFA!!! Darius lefeküdt a hideg földre, összehúzta magát és csak Tifát kérte, hogy szólaljon meg. Nem tudja meddig maradt úgy, meddig tartott neki feldolgozni hogy azt, hogy elvesztette őt. Maga sem hitte volna hogy ilyen kötelék alakult ki köztük, ilyen mély. És most nincs többé.
Végül megerőltette magát. Felült és körbenézett. A szigeten volt. - Az én hibám. Miért nem hallgattam rá. Akkor talán… - nem bírta folytatni. Mély bűntudattal és fájdalommal küszködve állt fel. A szigeten van, elvesztette azt akivel 3 éve minden pillanatban együtt volt és most kíváncsisága miatt eltűnt. És mégis ott maradt benne a kíváncsiság. Van itt valami… valami kimondhatatlan… Felállt és körbenézett, közben próbált szabadulni a kínzó érzéseitől.
|
|
|
Post by Veszély on Jul 3, 2008 6:26:33 GMT 1
Most, hogy a szigeten állsz, tisztán ki tudod venni a mostanra elviselhetetlen hangerejű berregés forrását. A középen álló építmény valóban egy oltár, melynek nehéz kőlapján valamiféle lánc fekszik összetekerve. Valahol középen egy kard van beleállítva, azzal tűzték hozzá az oltárhoz. A vibrálás a kard pengéjéről származik - talán vibropenge lehet - a hang pedig a lánncal érintkezve felerősödik. De vajon miért van itt, ez az egész a sziget közepén?
|
|
Darius
Junior Member
Er??rz?keny
A Fekete t? sz?l?tte, a S?t?ts?g hercege!c!#1E90FF
Posts: 198
|
Post by Darius on Jul 3, 2008 9:37:31 GMT 1
Darius kábultan körbe nézve egy oltárt talál a kis sziget közepén, melyen egy lánc és egy a láncot az oltárhoz szögező kard található. Az alig pár perccel ezelőtt történtek utáni sokk lassan elmúlik, és Darius kezdi felfogni a hangokat. Illetve csak egy már-már elviselhetetlen berregő hangot, melyet a kard ad ki magából, és melyet a lánc csak tovább erősít. A még mindig kissé kába Miraluk az oltárhoz lép - Csendet… - suttogja, de mivel nincs változás… – Csend!... Kussolj már el ha mondom!!! A berregés szinte teljesen elnyomja kiáltását, végül a tehetetlenségtől feldühödött Miraluk megragadja a kard markolatát, majd megpróbálja kirántani a kardot az oltár méretes kőlapjából.
|
|
|
Post by Veszély on Jul 4, 2008 6:03:03 GMT 1
A kard először szilárdan tartja magát, majd váratlanul szikrazáport szórva kiszakad a kőből. Abban a pillanatban, hogy a lánc megszabadul attól, ami rögzítette, a levegőbe kígyózik. Az alakja megváltozik, a szemekből pengék bújnak elő... A fémkígyó egy pillanatra úgy nyújtózik a kőlap felé, mint egy támadni készülő kobra. Aztán, mielőtt egyáltalán védekezésre emelhetnéd a kardot, lecsap rád. A fém mélyen az arcodba mar, a seb nem veszélyes de rettenetes fájdalmat okoz. Kezedet a sebhez kapod, hogy eltakard megvédd... ekkor érkezik a második marás, a nyakadba. Érzed, ahogy véred végigcsorog bal oldaladon.
A harmadik marás a kezedet éri. Elveszíted tőle az egyensúlyod, és hátratántorodsz, bele a szigetet övező fekete vízbe. Bármi is az, ami rád támadt, érzed, hogy "fogai" még mindig húsodba mélyednek, nem tudja kihúzni, magaddal rántod. A lánc összerándul, tekergőzik, és miközben te egre süllyedsz a vízben, köréd fonja magát, hogy kiszorítsa belőled a levegőt. A fájdalom közben egyre terjed a testeben, mintha a marással méreg is jutott volna szervezetedbe.
|
|
Darius
Junior Member
Er??rz?keny
A Fekete t? sz?l?tte, a S?t?ts?g hercege!c!#1E90FF
Posts: 198
|
Post by Darius on Jul 4, 2008 9:30:20 GMT 1
A kard szikrazápor közepette kiszabadul a kőlapból, ezt a lánc hangos csörömpölése követi. - Mi a fene? A lánc önálló életre kel és átalakul, a láncszemekből éles pengék tűnnek elő… Még mielőtt a kissé még mindig kábult Miraluk feleszmélhetett volna a lánc lecsapott. A támadás az arcát érte, Darius fájdalmas nyögés közepette jobb kezével eltakarta az arcát, hogy megóvja a további sérülésektől. Még mielőtt felkészülhetett volna a következő támadásra a lánc már ismét lecsapott, ezúttal nyakának baloldalát sebezték meg az éles pengék. Darius érzi ahogy kellemesen meleg vére lassan lecsordul oldalán. Dárius félszemmel nézte ellenfelét és látta, hogy ismét támadni készül, ball kezével megpróbálta megakadályozni, ennek eredménye ként a lánc belemélyed felkarjának alsó részébe, az íves penge pedig beleakadt csontjába. Az elviselhetetlen fájdalomtól Darius megtántorodott, a kis sziget széléhez érve elvesztette egyensúlyát. Ahogy próbálta megakadályozni, hogy visszaessen a tó sötét vizébe, kezével a levegőben evezett, de ezzel csak azt érte el, hogy a lánc egy része felcsavarodott a kezére. Az éles pengék könnyedén hasították fel bőrét és hatoltak át húsán egészen a csontig. Nincs mit tenni. Darius a kezéhez kapott majd belezuhant a vízbe. A lánc eleinte próbált szabadulni, ami még nagyobb fájdalommal járt a meggyötört Miraluknak. A tó sötét vizében próbálta visszatartani lélegzetét, nem akarta megismételni a pár perccel ezelőtt történteket, és ismét nagyot nyelni a furcsa vízből. Ám a lánc látva hogy nem tud szabadulni Darius köré fonta magát és szorítani kezdte akár egy kígyó. Egyre szorosabban és szorosabban, a pengék sok helyen felsértették bőrét. Amíg tudott próbált kitartani, de testét lassan teljesen átjárta az iszonyatos fájdalom melytől legszívesebben ordított volna. Talán a pengék mérgezettek voltak és a méreg van rá ilyen hatással. - *Hát így lenne vég? * - gondolta magában majd megadta magát sorsának. Próbált volna levegőt venni, de csak a kellemetlen érzést érezte ahogy a sötét folyadék lecsúszik torkán. - A vég még csak most kezdődik… - ismét a baljós hangot halotta mely nem is oly rég kitépte belőle Tifát, vagy csak oxigénhiányban szenvedő agya képzelődik?
|
|
|
Post by Veszély on Jul 10, 2008 16:02:38 GMT 1
A testetlen hang mondatának utolsó szótagai gúnyos, rosszindulatú nevetésbe csapnak át. A pengék egyre szorosabban feszülnek testednek, és másodpercekkel azelõtt, hogy a levegõ elfogy tüdõdbõl, érzed, ahoigy egyszerre átszakítják bõrödet, és a húsodba tépnek. Ez már elviselhetetlen számodra. Felordítasz, de a vízben ezzel csak utat engedsz a sûrû, nyálkás folyadéknak, mely immár akadálytalanul csúszik le torkodon.
Ahogy tüdõd megtelik a trutymóval, süllyedésed egyre gyorsul. Tudatod elhomályosul. A nevetés mögött halkan, alig hallhatóan egy hangot hallasz meg - tifáét, amint téged szólít. Mélységes bánattal sirat téged, mikor kihuny a tudatod.
Így halt meg Darius, a miraluk... hogy a Fekete tó mélyén valami új születhessen meg. Valami más, valami torz...
|
|
Darius
Junior Member
Er??rz?keny
A Fekete t? sz?l?tte, a S?t?ts?g hercege!c!#1E90FF
Posts: 198
|
Post by Darius on Jul 10, 2008 18:47:46 GMT 1
A nyálkás folyadék, a Fekete tó vize Darius légcsövén keresztül feltöltötte tüdejét, kiszorítva minden levegőt, a penge okozta vágások helyén beszivárgott ereibe. Darius hangtalan tátogással mondták ki utolsó szavait: - Tifa, sajnálom…Így hunyt el Darius a Miraluk. És halálával a Fekete tó elátkozott lelkeinek száma tovább nőt. A megszámlálhatatlan sok lélekkel, köztük Tifával, az örök semmire kárhoztatva. Halálával a Sith áldás beteljesedett. Korriban két legnagyobb átka együtt áldás… Megfertőzve a sötétségtől és a Fekete tóban elhunyva Darius teste új életet kap. A sötét víz, a lelkek százainak elátkozott nyughelye körbeölelte a testet. A víz melytől még a legnagyobb Sith nagyurak is „féltek”, most átjárja a süllyedő tetemet. A mozdulatlan test immár nem süllyed tovább. Az üres szemgödrébe sárga fény gyúl, és a halott test megrezzen. És végül sárga fény kíséretében a Fekete tó vize körbefonja a testet és szinte beépül minden porcikájába. Az átalakulás A kis sziget körül a tó felszíne már megnyugodott. Ám nyugodtságát ismét megzavarják. Egy sötét alak szinte kirobban a vízből majd a vízfelszín felett lebegve a parthoz suhan, csak egy rövid kitérőt tet a kis szigethez, hogy a kardot mely a láncot az oltárhoz szögezte felvegye. Útját hullám és lánccsörgés kíséri melyeket a maga után húzott és a vízbe lógó lánc kelt. A lánc immár a testhez tartozik, elválaszthatatlanul egybeforrt azzal. A Fekete Tó szülötte Fekete testét szinte elnyeli a sötétség, csak a testét borító fényes vonalak, és sárgán izzó, kavargó szeme törte meg a sötétséget. És egy hang. Mély és rémisztő. Főleg gúnyos kacaja. Haja, mint sötét tűz, lobog, bőre, fekete akár a tó vize, és hogy ki ő? Ki tudja már. Korriban elfeledett titkai őrzik életét. - Ez nem a vég, csak neked barátom. Nekem ez a kezdet, egy új kezdet. – kacaját hosszan visszhangozza a barlang falai. – Darius mi? Darius… Nem is hangzik rosszul. Kölcsön veszem a neved… ja és a tested. – És ismét felhangzik a gonosz kacaj. - Érzem, nem voltál járatos az erőben, úgyhogy sok dolgom lesz még mire újra a régi leszek. De a sötétség könnyedén megfertőzött, ezért kedvelem annyira a Miralukokat. Ez megkönnyíti a dolgom. De legalább te velem vagy drága öreg barátom. Téged se kíméltek igaz? Hány éve vagyunk már foglyai ennek a tónak?... Mit érdekel engem, végre ismét szabadok vagyunk sőt szinte egyek, és csak ez számít. – mondta a láncnak majd, mint a lasszót, feltekerte és kezébe fogva elindult. Így halt meg Darius, a miraluk... hogy a Fekete tó mélyén valami új születhessen meg. Valami más, valami torz, valami sötét, valami hatalmas. És így született újjá, kit a fekete tóba zártak. Neve a homályba vész, így új nevet talált magának. Így született meg Darius, a Fekete tó szülötte, a Sötétség hercege. A Fekete tó előtt... és után.
|
|
|
Post by Veszély on Jul 21, 2008 8:37:25 GMT 1
A moderátori engedéllyel zajló kaland itt véget ért. A megállapodás értelmében fel kell hívnom a figyelmedet, hogy az új kinézeten és felszerelésen kívül nem nyertél különleges elõnyöket. Köszönöm a játékodat, további kellemes szórakozást!
|
|
Darius
Junior Member
Er??rz?keny
A Fekete t? sz?l?tte, a S?t?ts?g hercege!c!#1E90FF
Posts: 198
|
Post by Darius on Jul 21, 2008 10:15:35 GMT 1
//Köszönöm, a mesélést, nagyon élvezetes és izgalmas kaland volt. Köszönöm továbbá a figyelmeztetést, ígérem nem szállok el a valóságtól, illetve a Star Wars valóságától. További jó mesélést.// Darius nyugodt léptekkel indult kifelé. Talált egy régi lépcsősort melynek tetején egy kőomlás zárta el az utat. Egy kis pakolás után ki tudott mászni egy kis résen. A sith völgytől nem messze ér ki Korriban poros felszínére. Pár perce séta után elért a rá váró űrhajóhoz. A pilóta úgy látszik idő közben elaludt. - Ébresztő. Ideje elhagyni ezt az elátkozott helyet. – a mély hang hatására a férfi azonnal felkelt - Szörnyeteg! – a rémült pilóta a sugárpisztolya után kapott - Nyugalom. Én vagyok az. A Miraluk, csak történt egy ki baleset de ne is törődjön vele. Indulhatnánk? Vagy már nem is kell a pénz? – mondta, miközben elkapta a férfi csuklóját és a sugárpisztollyal együtt eltartotta magától. Majd amikor látta, hogy a férfi lenyugodott (főleg a pénz szó hatására) elengedte. - Mégis mi történt veled? – a pilóta még mindig dermedten pillantott a sötét testre. - Semmi olyan, amiről tudnod kell, és ha szabad javasolnom induljunk. Itt a pénz első fele a másik felét, majd ha odaértünk, ahogy megbeszéltük.A pilóta félve kapta ki Darius fekete kezéből a pénzt majd dünnyögött egy „ aha”-hoz hasonlót. A hajó rámpája becsukódott, a hajtűművek beindultak, a kissé öreg hajó megremegett majd felszállt, kis idő múlva egy újabb remegés jelezte, hogy kilépnek a légkörből. Folytatás: Korriban feletti űr.
|
|