Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Jan 5, 2008 16:08:16 GMT 1
- Szerintem a legjobb az lenne, ha kiadnánk magunkat a csempésznek vagy épp a teherhajó pilótáinak. A hajómnak van még két felhasználatlan azonosítója, ami alapján épp kiadhatjuk magunkat valaki másnak. Menjünk mi a szállítmányért, azzal már bent vagyunk. Onnan kezdve pedig rábízzuk magunkat az e... - majdnem elszólta magát - a szerencsére és a meglepetés erejére. A részleteket, a behatolást és a keresést megbeszéljük a hajón, rendicsek? Szerelkezzünk fel, és induljunk! - mondta Vess és felpattant, elindult felszerelkezni.
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Jan 6, 2008 18:41:52 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - „Kettes számú” CorSec menedékhely//
„Szerintem a legjobb az lenne, ha kiadnánk magunkat a csempésznek vagy épp a teherhajó pilótáinak. A hajómnak van még két felhasználatlan azonosítója, ami alapján épp kiadhatjuk magunkat valaki másnak. Menjünk mi a szállítmányért, azzal már bent vagyunk. Onnan kezdve pedig rábízzuk magunkat az e... a szerencsére és a meglepetés erejére. A részleteket, a behatolást és a keresést megbeszéljük a hajón, rendicsek? Szerelkezzünk fel, és induljunk!”
A CorSec nyomozója fanyar mosolyra húzta a száját, miközben végighallgatta a főhadnagy elképzelését. A merész, sőt mi több őrültségnek tűnő terv olyannyira megragadta a fantáziáját, hogy észre sem vette Vess nyelvbotlását, vagy ha mégis, nem különösebben kívánt vele foglalkozni. A következő pillanatban a főhadnagy felpattant a székből és elindult kifelé a helyiségből.
~ Határozottan fura alakok ezek a kommandósok, vagy csak Kogo lenne különös eset? ~ Morfondírozott magában Scott, hisz a Különleges Egység főhadnagya úgy indult, el mintha tudná, hol is van az a fegyverszoba. Másrészt, bármennyire is szorítja őket az idő, egy megfelelő terv kiagyalásán azért még melegében érdemes elidőzni, mert ha ez nem jön össze, s mindjárt a bejutásnál lekapcsoltatják magukat, akkor, halott CorSecesek lesznek, a fűszerszállítmány pedig útnak fog indulni, búsás hasznot hozva Heassinnek.
Kivette a számítógépből, a adatchipet, és a zsebébe süllyesztette, aztán a terminál lekapcsolását követően a főhadnagy nyomába eredt, de akkorra Kogo már túlhaladt azon az ajtón, amely a fegyverszobába vezetett, így nem tehetett mást, utána kiáltott:
- Vess, hova mész? Itt van a fegyverszoba! - Mikor e szavakat meghallva a főhadnagy megállt, s hátrafordult, Scott széles, és leheletnyit gúnyos vigyorral tekintett rá, amely más körülmények között akár a függelemsértéssel volna határos.
McCoy rátenyerelt az ajtónyitó gombra. Az ajtó egy szisszenés kíséretében siklott félre, s eltűnt a falban kialakított térben. A corelliai, most, hogy eszébe jutott, egy pillanatig elgondolkodott rajta, hogy a fegyverszoba ajtaját semmilyen komolyabb biztonsági mechanizmus sem védte, de aztán arra a megállapításra jutott, hogy az, a kód, amellyel a létesítménybe jutottak, nyilván egy olyan mesterkód volt, ami minden biztonsági rendszert deaktivált.
Odabent, ugyanaz a látvány fogadta, amely pár perccel korábban. Egy állványon két DC-15S sugárkarabély, az állvány mellett egy nyitott ládában hozzájuk való energiatárak, Tibanna-gáz patronok és néhány töltényöv. Egy másik, ugyancsak nyitott ládában, amelynek belsejét elválasztó lapokkal, három részre tagolták, repeszgránátok, fény-hang gránátok, valamint füstgránátok voltak, összesen tizenegy darab. Az előbbiből szám szerint hét, míg az utóbbiakból kettő - kettő. Mindezeken kívül, az utolsó két ládában, melyek a helyiség két másik sarkában álltak, voltak megtalálhatóak az időzítős detonátorok, valamint a több kilogrammnyi plasztik robbanóanyag.
- Elég szegényes, de amúgy sem nagy erejű frontális támadásra készülünk. - Jegyezte meg a corelliai, mikor Kogo visszaért mellé, aztán belépett a helyiségbe, és levette az egyik sugárkarabélyt, a tartóállványról. Gondosan megnézte, aztán előbb egy tibanna patront, majd egy energiacellát pattintott bele. Az előbbi egy halk szisszenéssel, a másik pedig egy alig hallható sípolásszerű hang kíséretében foglalta el a helyét a fegyverben, amely eztán immár készen állt a használatra. Scott ezután levette a kabátját, s átlósan vállára kanyarította az egyik töltényövet, amelynek tárolóiban aztán hat energiatárat és két tibanna patront is elhelyezett.
- Tudod, Vess…- Vette fel újra a beszélgetés fonalát, miközben átsétált a gránátokat rejtő ládához, egy-egy füst és hang-fény gránátot, na meg két repeszgránátot kivéve és időközben visszavett kabátjának belső zsebeiben elhelyezve őket. -… a terved olyannyira őrülten hangzik, hogy akár be is jöhet. Már, ha nem fix, általuk jól ismert szállítókkal dolgoznak, vagy esetleg, ha nincs még ott a szállítóhajó. Tartok tőle, hogy Heassin elég dörzsölt ahhoz, hogy valamiféleképpen már a leszálláskor kiszúrja, hogy nem mi vagyunk azok, akiket vár. - Elhallgatott, miközben továbbsétált a plasztik robbanószerekhez. ~ Kellene egy hátizsák. ~ Állapította meg, hisz zsebben mégsem cipelheti a robbanószereket és a detonátorokat. - Nem igazán tetszik a gondolat, hogy a leszállóplatformjukon körülfogassam magam több tudat fegyveressel. Tűzerőt és létszámot nézve is olyan hátrányban leszünk, amit semmivel se lehet kiegyenlíteni. - Fűzte hozzá végül, majd egy halovány mosollyal konstatálta, hogy a robbanóanyagot rejtő láda mellett, a földön van két összehajtott hátizsák, amiket eddig nem vett észre. Felvette az egyiket és elkezdte belepakolni a tégla formájú robbanószereket…
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Jan 7, 2008 19:40:48 GMT 1
- Végülis behatolhatunk egy jól ismert módszerrel is a raktárba. DE... - tartott egy kis hatásszünetet, miközben maga is levett egy sugárkarabélyt a megfelelõ tartóról és belehelyezett egy energiacellát - ahhoz, hogy egy ilyen terv mûködjön, túlságosan kevesen vagyunk. Ketten vagyunk Scott, és nincs se erõsítés, se háttértámogatás, nincsenek mesterlövészek és korlátozott erõforrás áll rendelkezésünkre. A meglepetés ereje viszont velünk van, sõt... - itt megint majdnem elszólta magát, hogy az Erõ is vele van és az komoly szövetséges, de aztán úgy döntött, mégsem teregeti ki a kártyáit. Scott jó zsaru volt, de mindenrõl nem kellett tudnia. Birodalmi hovatartozását pedig különösen el kellett titkolnia, hiszen a Birodalmi titkosszolgálat által adott azonosító sem tart túl sokáig egy képzett embernek, illetve a titkosszolgálat pár magas rangú tisztjén kívül soha senki nem hallott még Vess Kogoról és a kivolta is titok marad, ha minden jól megy. - Szívesen elterveznék egy behatolást, de ezeket általában komoly védõfelszerelés mellett, legalább 5-en hajtjuk végre, megfelelõ erõsítéssel és háttértámogatással, illetve mesterlövész és bombakutató támogatással. Így ez most teljesen hasztalan. Épp ezért most valami újat kell csinálnunk. Én magam viszont nem mindig dolgoztam a CorSec. kötelékében. Elég régóta itt vagyok viszont, hogy minden hájjal meg legyek kenve. Szóval nem igazán tartok attól, hogy ne tudnám kivágni magam a leghúzósabb szituációkból is. Mióta a CorSecnél vagyok, már többször megsérültem, sõt a legutóbbi - a szabadság elõtti - akciómban még ember-veszteségem is volt. Magam is megsérültem, de itt vagyok, és Cutter fõparancsnok valószínûleg tudja, hogy miért engem küldött veled erre a nem éppen veszélytelen akcióra. Egyszóval a hajón átbeszéljük a részleteket - mondta, majd villantott egy 100 wattos bájmosolyt és bekattintotta a gázgránátot a fegyverbe. Maga is összeszedte, ami kellett gránátokat és Scottal együtt összegyûjtöttek annyit a robbanóanyagból, amennyit csak el bírtak vinni, majd mikor dolgát jól végezte, elindult vissza a hajójához vezetõ lifthez, bár eszébe jutott, hogy Felixet meg kéne nézni, hogy jól el van-e a Bacta tartályban. Miután megállapította, hogy Felixnek semmire sincs szüksége, hiszen még mindig ájult/kómás állapotban van, ezért elindult a lifthez. A sok felszerelés miatt kissé karácsonyfás jelleget öltött, de ezen nem volt semmi mosolyogtató, inkább azon kellett gondolkodnia, hogy bent a raktárban - ahová tartottak - hogyan fogja majd a fegyvereket rendszerezni, hogy ne tûnjön CorSec. ügynöknek, de úgy gondolta, erre majd Scott kitalál valamit, hiszen õ az agy kettõjük között. Úgy döntött, hogy megvárja Scottot és csak együtt mennek tovább...
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Jan 14, 2008 1:33:42 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - „Kettes számú” CorSec menedékhely//
„Végül is, behatolhatunk egy jól ismert módszerrel is a raktárba. DE... - Válaszolta a főhadnagy, miközben magához vett néhány energiatárat. -„ahhoz, hogy egy ilyen terv működjön, túlságosan kevesen vagyunk. Ketten vagyunk Scott, és nincs se erősítés, se háttértámogatás, nincsenek mesterlövészek és korlátozott erőforrás áll rendelkezésünkre. A meglepetés ereje viszont velünk van, sőt...” - Vess ez alkalommal is függőben hagyta mondata végét, de ezzel csak azt érte el, hogy McCoy kérdőn tekintsen rá néhány pillanat erejéig.
Ez alatt a nyomozó elgondolkodott rajta, hogy a főhadnagy miért is tulajdonít ilyen nagy jelentősséget a szerencsének, ugyanis, ezen utalások már feltűnően gyakoriak voltak. Scott feltételezte, hogy a főhadnagynak talán van valamiféle olyan adottsága, ami hasonlatos lehet ahhoz, amikkel ő maga is rendelkezik. Nevezetesen az echani és mystril ősöktől örökölt természetfelettinek tetsző gyorsaság, reakcióidő, a kifinomult érzékszervei, s az a különös hatodik érzéke. Ezek képezték az ő, úgymond a titkos szabakk pakliját, amelynek felhasználásával eleddig néhány, elenyésző számúnak tekinthető kivételt leszámítva, ki tudott kecmeregni a bajból. Újra és újra felidézte a főhadnagy elejtett szavait, amelyek, most e nézőpontból megközelítve egyértelműen alátámasztották McCoy feltevését. Kogo főhadnagynak van valamiféle, az övéhez hasonló aduja, amit valamilyen okból, talán óvatosságból, vagy kínos kérdések megválaszolása végett a szerencse mögé rejt.
A CorSec nyomozója rövid tépelődés után, úgy döntött, nem fogja megkérdezni, mi is az, az adu, amit Vess a szerencsével, úgymond egy kalap alatt emleget. Valószínűleg a raktárépületben úgy is látni fogja, mire képes a különleges alakulat tisztje. Így hát visszafordult a robbanószereket tartalmazó ládához és újabb plasztik csomagot helyezett el a hátizsákjában.
„Szívesen elterveznék egy behatolást, de ezeket általában komoly védőfelszerelés mellett, legalább 5-en hajtjuk végre, megfelelő erősítéssel és háttértámogatással, illetve mesterlövész és bombakutató támogatással. Így ez most teljesen hasztalan. Épp ezért most valami újat kell csinálnunk. Én magam viszont nem mindig dolgoztam a CorSec. kötelékében. Elég régóta itt vagyok viszont, hogy minden hájjal meg legyek kenve. Szóval nem igazán tartok attól, hogy ne tudnám kivágni magam a leghúzósabb szituációkból is. Mióta a CorSecnél vagyok, már többször megsérültem, sõt a legutóbbi - a szabadság előtti - akciómban még ember-veszteségem is volt. Magam is megsérültem, de itt vagyok, és Cutter fõparancsnok valószínűleg tudja, hogy miért engem küldött veled erre a nem éppen veszélytelen akcióra. Egyszóval a hajón átbeszéljük a részleteket.”- Folytatta a főhadnagy, majd amikor Scott ismételten rátekintett, egy olyan, szó szerint sugárzó molyost pillanthatott meg Kogo arcán, hogy néhány pillanatig úgy vélte, a korábbinál jóval világosabb lett a raktárban.
- Nézd Vess, eszembe sem jutott, hogy minősítselek téged, illetve Cutter azon döntését, hogy minket küldött. Az azonban egyértelmű, hogy jóval nagyobb darázsfészekbe tenyereltünk bele, mint amilyennek a dolog a Corelliaról tűnt. Ha jól emlékszem a gyilkosság ügyének felgöngyölítésére és a gyanúsított elfogására küldtek ide minket. Mi pedig, az információk alapján úgy döntöttünk, hogy belevágunk ebbe a veszélyes játszmába, amiben a bukmékerek egyértelműen ellenünk fogadnának. Eddig ezek a sziklaszilárd tények - Mondta a nyomozó, majd, egy újabb, immár az utolsóként még éppen beférő robbanószert helyezte el a táskában, majd összehúzta a száját s gondosan lezárta. - Néhány éve volt egy nagy balhém a Corellian elég nagy port kavart az ügy, a szálak Coronet polgármesterének székéig vezettek. Abból ki tudtam magam vágni, némi… - most McCoy szavai akadtak el. Már majdnem kimondta, hogy segítséggel, ami igaz is lett volna, de egyben leleplezte volna magát, hisz a vallomásában kozmetikázva adta csak elő a Szindikátus bérgyilkosától kapott hathatós segítséget, ami csak további kérdéseket vetett volna fel. Nos igen, a nyomozónak is megvolt a maga titka, ahogy az a főhadnagynak is. - … szerencsével. Most sem akarom feldobni a talpam. - Fejezte be végül mondandóját.
Vállára kapta a hátizsákot, majd bal kezébe fogta a sugárkarabélyt és elindult kifelé, Kogo főhadnagy után, aki, ekkora már ugyancsak végzett a pakolással, és hozzá hasonlóan, jó alaposan megpakolva energiacellákkal, gránátokkal és robbanóanyaggal, már elhagyta a raktárt. Visszafelé, a lift irányába haladtukban, amely visszavitte volna őket a süllyesztett leszállóplatformra, amelyen a Tűzmadár volt. Az elöl haladó főhadnagy megállt. Scott első pillanatban kérdőn nézett rá, aztán megértette. Nem mehetnek el anélkül, hogy megnézzék, Felix állapotát.
A bacta tartály felállítási helyéül szolgáló helyiségbe érve, s a tartályhoz csatlakoztatott állapotjelzők monitorjainak megtekintése után, annak a megnyugtató összegzésnek a tudatában indulhattak a lift s a Tűzmadár felé, hogy Felix a helyzethez képest jól van. Túléli, s ha lassan is, de fel fog épülni.
Amikor a lifthez értek, s beléptek a liftkabinba, Scott megtörte a kettejük közé ereszkedett, s lassan már-már megkeményedettnek tűnő csendet.
- Van egy ötletem. Ha mindenképp a meglepetés erejére és a szerencsére, na meg arra szeretnénk alapozni, hogy mi jobban lövünk, mint ők, akkor vészterv gyanánt, lehet, hogy nem ártana az elterelés sem. - Kezdte Scott, majd még egyszer végiggondolta főbb vonalaiban, a tervet, amivel előrukkolni készült. Közben a lift ajtai összezárultak s a kabin sebesen elindult felfelé. - Te próbálj meg bejutni felülről, én pedig besétálok a főbejáraton. Így, ha valami balul üt ki, hajszálnyival jobbak lesznek az esélyeink. Mielőtt arcátlanul betáncolok, odakint elhelyezek időzítéssel pár töltetet, hogy azok meghatározott időben robbanva egy kicsit megzavarják őket. Gondolom, amúgy sem akarjuk egyenként kinyírni mindet, csak a fűszerkészleteiket kell a levegőbe röpíteni, hogy azzal egy időre kivonjuk a bandát a forgalomból. Na meg persze közben a fejet kell még elkapni. Ehhez pedig kell majd valami hasonló szalon trükk. Pofon egyszerű, nem de? - kérdezte ártatlan arcot vágva, mintha csak valamiféle könnyed túráról lenne szó, a Coronet melletti erdőben.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Jan 15, 2008 11:45:45 GMT 1
- Elõször is, TE értettél félre. Eszembe sem jutott, hogy minõsítenél, nyilván csak azért kérted a véleményem a behatolást illetõen, mert láttad már dolgozni a különleges alakulatot - mondta és elvigyorodott - Az ötleted azonban valóban pofon egyszerû, és még be is jöhet - válaszolta Vess, miközben felértek a hajóhoz. A tûzmadár kecsesen pihent a platformon, ott ahol Vess hagyta. Mondjuk ez szinte természetes volt, mivel ez egy eléggé privát leszállóhely volt. - Hogy jutsz el a raktárhoz? - kérdezte Scott-tól, miközben kinyitotta a rámpát és bepakolta a fegyvereket - a rádió, ugye megvan még? Azzal tudjuk majd tartani a kapcsolatot... Azt azonban át kéne beszélnünk, hogy hogyan találjuk meg egymást, ha arra lesz szükség, illetve mi lesz, ha valamelyikünk ráakad Heasinre? Minden bizonnyal lesz egy kis ellenállás, így azt is át kéne beszélni, hogy csak visszalövünk-e vagy a kezdeményezést is magunkhoz ragadjuk-e? - kérdezte igencsak kérdõn tekintve Scottra.
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Jan 15, 2008 12:41:59 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - „Kettes számú” CorSec menedékhely//
„Először is, TE értettél félre. Eszembe sem jutott, hogy minősítenél, nyilván csak azért kérted a véleményem a behatolást illetően, mert láttad már dolgozni a különleges alakulatot.” – Felelte gyorsan a főhadnagy, majd elvigyorodott, majd hozzátette. - Az ötleted azonban valóban pofon egyszerű, és még be is jöhet. -[/i]
Időközben a lift felért arra az utolsó, legfelső szintre, amelyen a süllyeszthető leszálló platform, illetve az azt fedő szerkezet, és az egész mechanizmust működtető rendszer volt található. A Tűzmadár épp ugyanúgy állt ott, mint ahogy korábban hagyták. Furcsa és egyúttal kellemetlen is lett volna, ha valaki netán időközben elemelte volna.
Kogo és McCoy kiléptek a liftkabinból, és elindultak a hajó felé.
„Hogy jutsz el a raktárhoz?” - kérdezte a főhadnagy, midőn, a hajóhoz érve, egy rejtett kapcsoló segítségével leeresztette annak rámpát. Aztán midőn a rámpa leereszkedett, elkezdte bepakolni a magával hozott fegyvereket. Közben folytatta - „A rádió, ugye megvan még? Azzal tudjuk majd tartani a kapcsolatot... Azt azonban át kéne beszélnünk, hogy hogyan találjuk meg egymást, ha arra lesz szükség, illetve mi lesz, ha valamelyikünk ráakad Heasinre? Minden bizonnyal lesz egy kis ellenállás, így azt is át kéne beszélni, hogy csak visszalövünk-e vagy a kezdeményezést is magunkhoz ragadjuk-e?” - Amint ezen, utolsó szavak is elhagyták a száját, kérdőn tekintett a nyomozóra.
Vess kérdései, egytől egyig helyénvalóak voltak. Scott, némelyikre azonnal nem is tudott válaszolni, így a legegyszerűbbel kezdte.
- Igen, még itt van nálam a rádió, de majd csak óvatosan fogom kezelni, ez, amint nekem adtál nem fül-szettes, így nem lenne jó, ha azáltal buktatnám le magam, hogy a hangod felcsendül a rádióban. Bár megpróbálhatom a lehető leghalkabbra állítani, bízva abban, hogy csak én fogom hallani, más meg nem, de ha épp két lépésnyíre állna mellettem valamelyik őr, akkor egy rádióforgalmazás megfoszt, a meglepetésszerű támadás és a csendes eliminálás lehetőségétől. A legjobb mégis az lenne, ha lenne még egy fül-szettes rádiód. - Mondta McCoy, majd rátért a következő kérdés megválaszolására. - Eljutni, nos lehívjuk a városrész térképét és leteszel egy nem túl távoli épület tetején, aztán adsz egy kis időt, hogy elérjem az épületet. A konkrét bejutásra több elképzelésem is van. Szó szerint besétálok az egyik ajtón. No nem az igazolványomat lobogtatva. Előadom a nagydumás, munkát kereső ex-katonát, vagy valami hasonlót. Nem szívesen kezdeményezek lövöldözést, ha nem szükséges okvetlenül. Szóval, amíg lehet, lehetőleg te is próbáljunk meg csendesen dolgozni. Ha esetleg áthatolhatatlan problémákba kerülök, akkor én leszek az elterelés, amivel az őrök egy részét el lehet csalni, a szállítmány és a főnök közeléből. Akkor pedig tiéd lesz a magánszám, hogy egy füst alatt elintézz mindent. Ha így alakul, azért okvetlenül szólj mielőtt a levegőbe repíted a kócerájt.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Jan 16, 2008 9:16:19 GMT 1
- Nos, ha jól emlékszem a hajón még van talán egy mûködõképes fejszettem... - mondta Vess, miközben elindult a pilótafülkébe. Elindította a hajó rendszereit és megkezdte a felszállás elõtti ún. "melegítést". Majd kotorászott kicsit egy tároló-egységben, míg végül elõhúzott egy fejszettet. - Nem vagyok biztos benne, hogy a mikrofon része is mûködik, de a füles, az tutira - mondta Scottnak, miközben átadta a fejszettet. - Akkor gyere, elviszlek egy darabon, és a raktártól pár utcányira egy platformon majd kiszállsz... utána pedig rádión tudsz jelezni, ha elkészültél és mehet a balhé... - mondta majd belehuppant a pilótaülésbe és a széles hevederekkel belekötözte magát az ülésbe. Aztán távirányítóval felemelte a platformot és aztán megkezdte a felszállást. Hajójának azonosítóját közben átállította, és amíg Scott egy pillanatra nem figyelt, leadott egy titkos kódot a Nar Shaddaa körül állomásozó birodalmi egységnek. Ez egy korábban összeállított kód volt, mely szerint aktivált egy jeladót és ha esetleg segítségre - mondjuk azonnali mentésre lett volna szüksége, úgy azonnal küldenie kellett a Birodalmi haderõnek egy rohamosztagos egységet...
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Jan 17, 2008 8:46:16 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - „Kettes számú” CorSec menedékhely//
„Nos, ha jól emlékszem a hajón még van talán egy működõképes fejszettem...” - Válaszolta Kogo, s amint végzett a fegyverraktárból magával hozott felszerelésnek, a Tűzmadár raktérében való elhelyezésével, elindult a pilótafülke irányába, hogy a felszálláshoz szükséges előkészületeket megtegye.
Eközben, McCoy, aki szintén végzett a bepakolással, sietős léptekkel indult el a rendelkezésére bocsátott kabin felé. Odabent aztán az irodájából magával hozott hátizsákból, egy ételrudat valamint egy kulacsot vett elő. Kibontotta, a táplálék-rudat, s némi undorral kísérve, megette. Egyáltalán nem rajongott az ilyen, ételutánzatokért, s most is csak azért fanyalodott rá, mert nem igazán volt idő, egy kiadós étkezésre. A kellemetlen ízű ételrúd elfogyasztása után, amellyel gyakorlatilag, csaknem egy egész napra elegendő tápanyagot juttatott a szervezetébe, szomjasan kortyolt bele a corelliai ásványvízbe, amely a kulacsának tartalmát képezte.
Ezen gyors, tápanyagpótlást követően, elindult, hogy megkeresse Vesst. Amikor a pilótafülkében megpillantotta, a különleges egység főhadnagya alig látszott ki egy tárolóegységből, néhány pillanattal később, egy fül-szettes kommunikátorral a kezében egyenesedett fel.
„Nem vagyok biztos benne, hogy a mikrofon része is működik, de a füles, az tutira” - Mondta Kogo, miközben átnyújtotta a kommunikátor szettet a nyomozónak, majd hozzátette. - „Akkor gyere, elviszlek egy darabon, és a raktártól pár utcányira egy platformon majd kiszállsz... utána pedig rádión tudsz jelezni, ha elkészültél és mehet a balhé...” -
- Rendben. - Válaszolta röviden Scott, miközben a füléhez illesztette a kommunikátort, majd belevettette magát a pilótáé melletti ülésbe, és gyors egymásutánban rögzítette magát a hevederekkel.
A platform, lassan emelkedni kezdett, majd a tető is kinyílt, s megközelítőleg egy perccel később a platform kiemelkedett az épület tetejére, s végül megállt, lehetővé téve a felszállást. A Tűzmadár ezt követően, repulzoros hajtóművei segítségével elrugaszkodott a platformról, s belevetette magát Nar Shaddaa légi forgalmába. McCoy lehunyta a szemeit, és pórbált pihenni egy kicsit. Ezt kihasználva, küldhette el Kogo, a Csempészek holdja felett állomásozó birodalmi egységeknek a kódolt üzenetét.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Jan 21, 2008 18:52:51 GMT 1
Vess utazósebességre gyorsított, miután elhagyta a titkos CorSec platformot. A Felix adattábláján talált címhez közel keresett egy nyilvános leszállóhelyet, ahová szépen leereszkedett. A Tûzmadár nagyot zökkent a platformon, majd megállapodott. Vess nem állította le a hajtómûvet úgy szólt Scotthoz: - Itt is volnánk. Ennél közelebb nem tudlak vinni. Jelentkezz a rádión, ha készen állsz, vagy legalábbis közel állsz akciód befejezéséhez, akkor elindulok, és megpróbálok bebocsátást nyerni. Mostantól rádiókapcsolatban vagyunk... - mondta Vess, majd odanyújtotta jobbját Scottnak - csapj bele!
Miután Scott belecsapott Vess tenyerébe, õ állított pár kapcsolón és megvárta míg átmeneti társa kiszállt a többcélú teherszállító hajóból. Scott távozása után felhúzta a rámpát és várt. Várta, hogy Scott bejelentkezzen, hogy eléri az objektumot. Hamis személyazonosságai közül kiválasztott egyet, és biztosra vette, hogy mûködni fog. Mindazonáltal elvégzett egy nyugtató gyakorlatot, majd hátradõlve várt tovább.
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Jan 27, 2008 0:26:59 GMT 1
A CorSec menedékhelyét messze maga mögött hagyó Tűzmadár, Vess biztos keze által vezérelve cikázott Nar Shaddaa forgatagában. Scott teljesen rábízta magát a pilótára, hisz, ha akart volna, sem szólhatott volna bele a főhadnagy repüléstechnikájába. Behunyt szemmel elmélkedett, azon, hogy pontosan mit is fog tenni azt követően, hogy Kogo letette, nem túl messze a célépülettől. Kinyitotta a szemeit, és a kezébe vette az egy adattáblát, amire az adott városrész térképe volt kimentve. Korábban már megbeszélték, hol is fog ő kiszállni, és valamelyest meg is tervezte az útvonalát, amelyen megközelíti majd a raktárépületet. Aztán elhelyez kívül egy-két töltetet…
A Tűzmadár, döccenéssel kísért landolására kapta fel a fejét az adattábla tanulmányozásából. Megérkeztek a korábban kiválasztott, nyilvános leszállóplatformra, amely csupán pár tömbnyire volt a célépülettől. Scott eltette az adattáblát, majd kihámozta magát a hevederek közül.
- „Itt is volnánk. Ennél közelebb nem tudlak vinni. Jelentkezz a rádión, ha készen állsz, vagy legalábbis közel állsz akciód befejezéséhez, akkor elindulok, és megpróbálok bebocsátást nyerni. Mostantól rádiókapcsolatban vagyunk...” - Mondta Kogo, majd McCoy felé nyújtotta a jobbját. - „Csapj bele!” -
A baráti kézszorítást követően a corelliai elhagyta a pilótafülkét és miután magához vette a robbanóanyaggal teli hátizsákot és a sugárkarabélyt, kilépett a Tűzmadár leeresztett rámpáján át a platformra. Aztán sietős léptekkel indult el, a legalább negyed óra időtartamúnak ígérkező sétájára. Út közben többször megállt körültekintett, inkább tájékozódási, mint figyelő tekintetek utáni kutatás célzatával. Végül hosszasnak tetsző kutyagolás után egy saroknyira közelítette meg a célépületet. Megállt és szemügyre vette, a hatalmas raktárépületet, és azon morfondírozott, hogy hol is helyezze el a figyelemelterelő tölteteket. Az egyiknek az épület ezen az oldalán található hatalmas szemetes konténert szemelte ki, amelytől nem messze pillanatnyilag két sikló is parkolt. Tekintve, hogy a közelben egyetlen másik sem volt, vélhetőleg a raktárépületben tevékenykedők között lesznek a járművek tulajdonosai, így az ő esetleges, a robbanást követően keletkező anyagi káruk miatt nem lesznek álmatlan éjszakái.
Óvatosan megközelítette a konténert, majd a takarásában leguggolt és elhelyezte a robbanótöltetet, amely az egyik volt a mindössze két távirányítással is működésbe hozható romboló eszköz közül. Amint elhelyezte, összehúzta a hátizsákja száját és lezárta a pántokat, majd elindult tovább. Megkerülte az épületet, de nem talált más alkalmas helyet, egy újabb töltet elhelyezésére. Bízva abban, hogy ez az egy is elég lesz elterelés gyanánt, a főbejárat felé sétált és közben elővette a rádióját és forgalmazni kezdett.
-{Madár, itt a Galopp! Megérkeztem a fészekhez, egy szerencsehozó tojást leraktam kívül, most indulok el befelé…}- Bár elméletileg védett sávon beszéltek, McCoy biztos, ami biztos alapon, jobbnak látta, ha az üzenetet magát is kódolja valamilyen módon az avatatlan fülek számára.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Jan 28, 2008 13:10:55 GMT 1
"-{Madár, itt a Galopp! Megérkeztem a fészekhez, egy szerencsehozó tojást leraktam kívül, most indulok el befelé…}-" - hallotta Scott hangját a rádióból Vess, aki erre újra nagyobb energiát juttatott a hajtóműveknek, majd felemelte a Tűzmadarat, ami immár kecsesen engedte el a biztos talajfogást. A dolognak most jött a nehezebb része. Egy blöffel kellett bejutnia. Bár biztos volt benne, hogy a tudatbefolyásolást is tudná alkalmazni, de azt is tudta, hogy az nem működik mindenkin, így nem feltétlen akart erre hagyatkozni. Szépen lassan kereste meg Heasin raktárházának leszállóplatformját és aztán kecsesen le is rakta a Tűzmadarat. Felszerelésének nagy részét magára aggatta, de az utóbb szerzett karabélyt a kezében tartva ment a rámpáig.
A rámpa kinyílása után különös látkép tárult elé. A platformot leeresztették - ez mindössze alig pár másodperc lehetett. Máris a raktárban volt, és legalább egy tucat fegyveres állt vele szemben lövésre kész karabélyokkal. Az egyik nehézfiú, egy gamorrai lépkedett oda hozzá, és noszogatta, hogy ideje kilépnie a fényra. Vess gondolta, hogy ideje lenne bevetni valamit, de aztán mivel az Erő nem figyelmeztette közvetlen veszélyre, egyelőre kivárt. Amint kilépett egy ember lépett elő, akit eddig nem is látott a sok nehézfiú között. - Üdvözöllek, te volnál Fenn embere nem igaz? Vess nem is hitte, hogy ilyen könnyű lesz a bejutás. Már épp egy mesén törte a fejét, de ez most olyannyira kapóra jött, hogy belement a játékba. Persze eszébe jutott, hogy mi lesz, ha Fenn igazi embere megérkezik, de abban is reménykedett, hogy addigra már úton lesznek Scott-tal és Heasinnel el ebből a rendszerből. - Így van... az én nevem Tyris - mondta Vess az egyik álnevét - hol a rakomány? - Ne olyan gyorsan bandita - nevette el magát köszöntője - Mr. Heasin látni óhajt. Addig pedig nyilván Fenn is befut, hiszen azt mondta, személyesen akarja ellenőrizni a berakodást. *Most ugrik a kowaki-gyíkmajom a Sarlacc szájába... Ebből hogy vágom ki magam? Fenn fel fog ismerni... De talán az Erővel mégis megúszhatom és egyből Mr. Heasin is a kezemre kerül...* Vess elmosolyodott, majd így szólt: - Állok elébe... Úgyis meg kell beszélnem Fennel ezt-azt. - Akkor induljunk! - mondta a köszöntő, aki még mindig nem árulta el a nevét. Nyilván Heasin egyik fogdmegje volt az illető. Vess többször is tapasztalta már ezeknek a "névtelen" fogdmegeknek a jelentőségét. Pénzért bármire hajlandóak, és vannak, akik megfizetik az ilyen jellegű szolgáltatást.
Bár gamorrai csatlakozott hozzájuk és elindultak a raktár folyosóin. Közben Vess hátrapillantott és mielőtt még valaki betehette volna a lábát a Tűzmadárra, a távirányítóval bezárta a rámpát. Egy dolog miatt azonban aggódott. Most nem nagyon tud jelezni Scottnak, ezért kettőt rányomott az "adás" gombra, hogy Scott tudja, itt van, de nem tud beszélni. Remélte, hogy Scott érteni fogja. Nagyon remélte.
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Feb 4, 2008 21:27:31 GMT 1
// Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin rakárépülete// A CorSec nyomozója a raktárépület főbejárata előtt állva, mély lélegzetet vett, majd még egyszer ellenőrizte, a kabátja alatt, szíjra rögzítve rejtegetett rövidcsövű sugárkarabélyt, majd zsebre etette a fül szettet, elvégre, ha egy adóvevővel a fülén lépne be, az elég sok kínos kérdés feltételére késztetheti az odabent lévőket. Lassan kifújta a levegőt, majd újra teleszívta a tüdejét, aztán odalépett az ajtóhoz, és bal tenyerével megnyomta az ajtó mellett a falon elhelyezett két gomb közül a nagyobbikat, amely elgondolása szerint, funkcióját tekintve az ajtó kívülről való nyitásáért felet. A másodpercek teltek, ám az ajtó nem reagált. McCoy összevonta a szemöldökét és erőteljesebben tenyerelt rá a nyitógombra, ám ez alkalommal sem történt semmi. ~ A vreek rágja ki a belüket… ~ Sziszegte a foga között a corelliai, rádöbbenvén, hogy bebocsátást, csak belülről, azaz, a bentiek beleegyezésével, általuk nyerhet. Ezt pedig nem lesz valami könnyű megszerezni. Scott agyában szélvész gyorsasággal kergették egymást a gondolatok, amelyek közül egy igazán jó, találó ötletre lett volna szüksége, amellyel elérheti, hogy bebocsássák a kívülről nyithatatlan ajtón. Persze megpróbálhatott volna a sugárkarabéllyal, vagy egy robbanótöltettel utat törni magának, ám e drasztikus, és meglehetősen hangos megoldásokat, a végére, tartogatta. Végül úgy határozott, hogy ahelyett, hogy bebocsátást kérne, beengedi saját magát. Lehajolt, jobb lábszárán kicsit feljebb húzta a nadrágját, s elővette a sípcsontjára szíjazott tokból a kését. Annak pengéje segítségével, ügyesen lepattintotta az ajtó nyitómechanizmusáért felelős gomb körüli burkolatot. Az elmúlt évek során többször is előfordult, hogy valamilyen okból, be kellett jutnia egy olyan épületbe, ahová valószínűleg önszántukból nem engedték volna be az odabent tartózkodók, így hát volt egy kis gyakorlata, az ajtót üzemeltető mechanizmusok rövidre zárásában. Amint hozzáférhetővé vált a burkolat mögött rejtező vezetékhalmaz, eltette a kését, és rövid kutakodás után megtalálta azon vezetékeket, amelyek megszakításával, illetve a megszakított vezetékek egymással való összeérintésével az ajtó feltárulásra bírható. A kísérlet sikeres eredményt hozott, ugyanis az ajtó feltárult. McCoy a falhoz lapult, s egy pillanatig fülelt, nem hallott semmiféle működésbe lépő behatoló jelző rendszert, ám ez nem jelentette azt, hogy ilyen nem működik az épületben. Kezdetnek azonban jónak tűnt. Lépteket és hangokat sem hallott. Ez viszont igazán meglepte. Nem gondolta volna, hogy nincsenek őrök, az ajtó közelében, még ha zárolták is. ~ Szerencse fel… ~ E, önmagának szóló jókívánsággal lépett át az ajtónyíláson a corelliai. Belépve, a feje fölött a plafon több méternyi magasságából alácsöngő, egymástól meglehetősen messze elhelyezett, a kevés fényt biztosító fényforrások. A helyiség nem volt különösebben nagy, viszont teljesen híján volt mindenfajta bútorzatnak, sőt minden másnak is. McCoy lassan elindult befelé, léptei, bár igyekezett a lehető leghalkabban haladni, léptei ijesztő visszhangot vetettek a teljességgel üres teremben. Az egész hely első pillantásra hátborzongatónak tűnt. Scott körülpillantott, különös figyelemmel a plafonról lefelé csüngő világítótestekre. Megfigyelő kamerákat keresett, de egyet sem látott. Ez pedig már több volt, mint gyanús. Azt gondolta volna, hogy egy ilyen Heasin kaliberű bűnöző komolyabb figyelmet szentel a telephelyének biztonságára. Ám az élőerős védelem, valamint biztonságtechnikai rendszer hiánya ennek ellenkezőjét mutatta. A helyiség távolabbi végén az egyik sarokban egy lépcső, mit attól kicsit távolabb egy lift zárt külső ajtaja szúrt szemet a corelliai nyomozónak. Rátenyerelt az ajtó belső oldali kapcsolójára, majd amint az ajtó lezárult, elindult a lépcső felé. Már csaknem elérte, amikor eszébe jutott, hogy a fülszettjét a zsebébe tette, ám, az óvatoskodás immár felesleges volt, így ismét a füléhez illesztette. Legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy sikerül feltűnés nélkül bejutnia. Ezen felbuzdulva azt mérlegelte, eljuthat e a szállítmányhoz észrevétlenül. Kezébe vette sugárkarabélyát, és miután automata tűzmódra állította lassan elindult felfelé a lépcsőn. -{Bejutottam, eddig nem vettek észre.}- Forgalmazta suttogva a rádión. Tekintve, hogy az adóvevője a zsebében volt, amikor alkalmi társa jelzett neki, csak remélhette, hogy Kogo főhadnagy is remekül boldogul. *** //Eközben jó pár szinttel feljebb.//
A leereszkedett rámpáról az őröknek egy kis csoportja, szám szerint a termetes gamorrai egy hasonlóan nagyra nőtt bajtársa, valamint három ember és egy durosi kísérte tovább az önmagát szállítónak kiadó CorSec tisztet az aláereszkedett platformról, először egy, a helyiség végén lévő személyfelvonóhoz. A lift három szinttel lejjebb állt meg, amint kitárult a kétszárnyas ajtó, a kis csoportosulás a kabinból kilépve egy széles folyosóra léphetett, ahol a fal mellett, két oldalt antik vázákkal, és itt-ott, jókora, szögletes kőből készült virágtartók némelyikében kisméretű díszfák, valamint más egzotikusnak tetsző növények kaptak helyet. A díszítés elemei között bal és jobb felé, jó néhány ajtó is látható volt, melyek egytől egyig zárva voltak. A folyosó alig lehetett hosszabb jó harminc lépésnél, s a végén egy zárt ajtó előtt két oldalt két fegyveres őr, egy defel és egy bothan álltak. A közeledő kis csapat láttán, a bothan egy adóvevőt vett elő és pár szót suttogott bele, majd a mögöttük lévő ajtó feltárult.
Odabent egy meglehetősen elegánsan berendezett helyiség tárult Vess Kogo szemei elé. A falak mellett alig észrevehetően néhány, sugárpisztolyt viselő ember és irodiai beszélgetett. Az egyik sarokban egy kis italbár üzemelt, a pult mögött, egy twi’lek állt, épp egy fehér ruhát viselő, fiatal, szemrevaló hölgyet szolgált ki. Hasonlóan a folyosóhoz, ebben a helyiségben is több dísznövény kapott helyet. Alig néhány lépésnyire az ajtótól, Vesst egy sokkoló meglepetés érte. Az érzés hasonlatos volt ahhoz, mintha egyszeriben megvakult és megsüketült volna, noha nem ez következett be, hanem az ő szempontjából valami sokkal rosszabb. Nem érezte maga körül az Erőt. Eltűnt, mintha sosem lett volna…
A titokzatos hölgy
A helyiség közepe táján, két férfi beszélgetett, az egyikükben a korábban látott holofelvételek alapján a CorSec főhadnagya azonnal felismerte Heasint.
Shaich Heassin
A bűnbanda vezére mellette álló, idősebb férfi, aki eleddig az ajtónak háttal állt, most maga is az érkező kis csoport felé fordult, néhány percig tanulmányozta a főhadnagy arcát, majd a mellette álló Heassinre pillantott, és pár szót suttogott neki. A választól elkerekedett a szeme.
Jake Fenn
A beszélgetőkhöz legközelebb álló férfi, vélhetőleg egy testőr. - Ez meg ki a franc?! Sosem láttam még a fickót, nem az én emberem! - Kiáltotta, amire válaszul a hozzájuk legközelebb álló férfi, azonnal a fegyvere után kapott. A főhadnagyot kísérő őrök közül azok, akik előtte álltak szintén megpördültek, míg a többiek, akik mögötte álltak, köztük az egyik gamorrai is, feléje vetették magukat.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Feb 5, 2008 13:15:10 GMT 1
Vess végighaladt a folyosón, és kísérte a "rosszfiúkat" az oroszlán barlangjába, egyre beljebb. Majd megérkeztek Heasin irodájához, annak elõterébe. Mindenkit próbált megjegyezni az úton, mindenkit regisztrált az agyában, hol is tartózkodik, és milyen fegyvere van. Idõközben állított a plazmapisztolyán - hiszen fegyvereit nem vették el tõle, és belenyúlt zsebébe, amelyben egy hõdetonátor lapult. Úgy gondolta, hogy ha valami mégis balul ütne ki, akkor kell a vészterv kivitelezéséhez. Aztán a testpáncélján nyúlt egy jeladóhoz, amit be is kapcsolt. Egyelõre azonban a vészjelet nem aktiválta. A páncélja úgy volt beállítva, hogy vészhelyzetben azonnal küldi a jelet. Ilyenformában pedig nem aggódott, hiszen amíg az Erõ vele volt, nem eshetett baja.
Belépve Heasin irodájának elõterébe azonban történt valami váratlan... "Az érzés hasonlatos volt ahhoz, mintha egyszeriben megvakult és megsüketült volna, noha nem ez következett be, hanem az õ szempontjából valami sokkal rosszabb. Nem érezte maga körül az Erõt. Eltûnt, mintha sosem lett volna…" Nem is értette, hogyan lehetséges ez. Nem érezte az Erõt. Egyáltalán nem érezte a midi-chlorianok mozgását. Viszont ideje sem volt arra, hogy ezen gondolkozzon, mivel a következõ helyiségben épp Heasin várta jobbján minden bizonnyal Fennel. A belépést követõen agya átállt a Teras Kasi mester agyra, amelyet nem támogatott az Erõ. Persze nehéz volt számára, de a harcmûvész énje már átvette az irányítást a feltételes reflexei felett.
"- Ez meg ki a franc?! Sosem láttam még a fickót, nem az én emberem! - kiáltotta, amire válaszul a hozzájuk legközelebb álló férfi, azonnal a fegyvere után kapott. A fõhadnagyot kísérõ õrök közül azok, akik elõtte álltak szintén megpördültek, míg a többiek, akik mögötte álltak, köztük az egyik gamorrai is, feléje vetették magukat."
Vess hatodik érzéke, mely a harcmûvész énjéhez igazodott, figyelmeztette a veszélyre, noha az Erõ nélkül nem volt olyan gyors, mint elõtte. Érezte, hogy most fordult nagyon rosszra a helyzet. Keze még mindig a zsebében volt, rásimulva a hõdetonátorra. Ekkor érte a lökés, ami a gamorrai vetõdésétõl származott. A nagy disznó ellökte az Uralkodó kezét, aki ahelyett, hogy elterült volna kicsit arrébb tántorodott a lökéstõl, majd mégiscsak felgyorsult. Teras Kasi. A halálos harcmûvészet. Lerúgta magáról a gamorrait és egyetlen jól elhelyezett rúgással a tarkóját találta el. Valószínûleg nyomban belehalt. Mivel azonban minden fegyver rá szegezõdött, le is állt azonnal. Nem akarta, hogy gyorsabban vége legyen a dolognak, mint amennyire szükséges. Bal kezét felemelte. Majd szépen lassan elõhúzta jobb kezét is a zsebébõl, benne a villogó hõdetonátorral. - Igen, uraim... Hõdetonátor. Ha ezt véletlenül elejtem, mindannyian, aki ebben a teremben vagyunk miszlikbe robbanunk. Igen... Mr. Heasin és Mr. Fenn is, bár róla fogalmam sincs, hogy kicsoda. Mr. Heasinnek velem kell jönnie, és ha megengedik, kivennék valamit a ruhám belsejébõl - mondta, majd elõvett egy adattáblát, melyen egy letartóztatási parancs volt, és odadobta az asztalra, ami a helyiségben volt. - Önök döntik el, hogy mi lesz a vége a találkozásunknak - majd elõvette a kommunikátor saját felét, és forgalmazni kezdett Scottnak -{Célnál vagyok, de van egy kis bibi. Lebuktam. Amint tudsz, gyere!}- mondta a rádióba - és ahogy hallhatták, nem vagyok egyedül... - mondta jelentõségteljesen, majd bal kezét - amivel korábban az adattáblát vette elõ - rácsúsztatta sugárkarabélyának markolatára. Nem várt megegyezésre és az Erõ híjján csak arra hagyatkozhatott, amit még mesterétõl tanult, meg arra a temérdek eljárásra, amit a CorSec kiképzésen és aztán a SWAT képzésen tanult...
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Feb 5, 2008 23:19:46 GMT 1
// Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin rakárépülete// McCoy lassan haladt felfelé a lépcsőn, a földszint és az első emelet közötti lépcsőfordulóban megállt és fülelt. Csak akkor indult tovább, amikor néhány pillanatnyi hallgatózás után megbizonyosodott arról, hogy senki sem jár a közelben. Az első emeletre érkezvén kilesett a lépcsőfeljáróból a folyosóra. A szerencsesorozat, mely ez idáig töretlenül kísérte, itt látszott véget érni. A folyosóról, amelyet a lépcsőházzal egy nyílászáró nélküli ajtónyílás kötött össze, harsány társalgás és közeledő léptek zaja hallatszott. S ami ennél is rosszabb volt, felülről ugyancsak hangokat hallott, ám ezek jóval távolibbak voltak annál, hogy a beszélgetők számát, és útirányát meghatározhassa. Arca elé emelte a sugárkarabélyt, jobb szemével az irányzékon áttekintve, majd lassan kitekintett a folyosóra. A folyosón valamivel jobb volt a megvilágítás, mint az előző szinten. A folyosó két oldalán néhány zárt ajtó, valamint a végén egy liftajtó, akárcsak a lépcső mellett. Scott tekintete, a terep gyors felmérése során két másik szempárral találkozott. Egy rodiai és togoriai álltak vele szemben, némiképp megilletődve. Amint elméikben tudatosult a rájuk szegezett sugárkarabély látványa, azonnal az övükön függő pisztolytáskáikban nyugvó fegyvereik után kaptak. A CorSec nyomozójának lehetősége sem volt arra, hogy azonosítsa magát, vagy felszólítsa őket a megadásra. Itt és most, a lények közötti összecsapások örökérvényű szabálya érvényesült, mely egyaránt igaz volt a fegyveres, vagy fegyvertelen összetűzések esetében: ők, vagy ő. Scott nem is habozott. Két rövid sorozatot lőtt ki a sugárkarabélyából. Az első sorozat még az előtt találta telibe a togoriai felsőtestét. Az alak megtántorodott, miközben a plazma és ion alapú lövedékek elszenesedett, gőzölgő, felismerhetetlen massza elegyévé változtatták a szőrét, alatta pedig a bőrét s a létfontosságú belső szerveinek egy részét. A mellkasához kapott, majd összecsuklott. A rodiai gyorsabb volt. Alig egy másodperc alatt előrántotta a sugárpisztolyát és tüzelt. Lövésének pontossága, azonban, a corelliai legnagyobb szerencséjére nem vetekedett a pontosságával. Egy arasznyival vétette el McCoy bal fülét. Második lövésre, az ő szemszögéből nézve sajnálatos módon, nem maradt ideje. A sugárkarabély második sorozata által lelete halálát, amely a nyakának tájékát érte. Teste megrándult, megpördült a tengelye körül, majd arccal előre dőlt a talajra. Amint a két őr holtan terült el a padlózaton, Scott a falhoz lapult és fülelt. Hallotta, ahogy a háta mögül, a lépcső felől sietős léptek hangja közeledett, méghozzá szitkozódó szavak kíséretében. Megpördült, visszahúzódott a átjáró nyílásba, mely viszonylagos fedezéket biztosított számára a lépcső felől érkezők ellen és várt. Várt egészen addig, míg a következő emeletről lefelé vezető lépcsőfokokon meg nem pillantott egy lábat, még egyet, majd egy csípőt. Aztán elhúzta az elsütő billentyűt. Eltalálta a testet, amely hanyatt vágódott, majd legurult a lépcsőn. Egy gran volt. Az őt pár lépésnyi lemaradással követő egyén, történetesen egy nikto szintén hasonló sorsra jutott. Az ő holtteste is a lépcső alján állapodott meg, méghozzá a granén. Újabb szitokszavak harsantak fel. Ez alkalommal, ha látatlanban is, de McCoynak címezve. A hanghordozásból és annak tónusa, valamint a szitokszavak széles repertoárja alapján a CorSec nyomozója feltételezte, hogy egy ember az, aki szidalmazza. Scott kivárt, hátha a lépcsőn feljebb megállt férfi is veszi a bátorságot, s elindul lefelé, de ez nem történt meg. A becsmérelő, pocskondiázó, ingerlőnek szánt szavak özöne is véget ért. Amolyan igazi patthelyzet alakult ki. Egyik fél sem mozdult, nyilván arra várva, hogy a másik lesz az, akinek előbb elfogy a türelme. Az alant álló corelliai mindenképp felfelé szeretett volna menni, míg a lépcső felső részében megállt alaknak nem kellett egyebet tenni, mint várni. Várni, hogy a többi őr, akár a lépcső, akár a lift felől megérkezzenek és pillanatok alatt sarokba tudják majd szorítani a behatolót. A CorSec nyomozója tehát kényszerhelyzetben volt. Elővett egy hang-fénygránátot s azt a baljában tartva, jobb kézre fogta a sugárkarabélyt és lassan elindult a lépcső felé. Oldalról közelítette meg, hogy a lehető legkésőbb lépjen be a rá váró őr látóterébe s ez által a lővonalába. Amint elérte a lépcső szélét, s felfelé tekintett, nem látta az őrt. Kibiztosította a hang-fénygránátot, majd elhajította fel a lépcsőforduló irányába, oly módon, hogy a gránát, a lépcsőforduló előtt az ahhoz képest átellenes oldali falnak csapódjon, s ezt követően „mandinerből” a fordulóban kössön ki. Ez után ő maga visszahúzódott, hogy megússza az elkövetkező kellemetlen hatást. Odafentről újabb cifra káromkodás, majd a gránát robbanását, s az, az által bekövetkezett erőteljes hang és fényjelenséget követően egy üvöltés hallatszott. ~Szóval egyedül voltál.~ Mosolyodott el a McCoy, majd sietve, de azért a kellő körültekintéssel, elindult felfelé a lépcsőn. Hallotta a fickó nyöszörgését, és látása és hallása elvesztése okán a jajveszékelését. Amint odaért a lépcsőfordulóba, a corelliai a saját szemével láthatta, ahogy az alak, a padlón fekszik és mindkét kezével a szemeit dörzsöli. Bár nem szeretett védekezésképtelen ellenséget bántalmazni, most okvetlenül szükségét érezte, ugyanis félő volt, hogy, ha eddig nem tette meg, akkor a vonyító őr a nyakára hozza a társait. Épp ezért fegyvere tusával egy erőteljes ütést mért a kínlódó halántékára. A rángatózó férfi azonnal elernyedt, s többé nem nyikkant. ~ Végre egy kis csönd. ~ Jegyezte meg Scott, majd megvizsgálta a fegyvere energiatárát, még félig volt, így egyelőre szükségtelennek tűnt a tárcsere. Óvatosan elindult felfelé, a második emeletre. Gyanította, hogy ott nem fog ellenállásba ütközni, ugyanis vélhetőleg az ott posztoló örök lehettek azok, akiket most ártalmatlanná tett. „Célnál vagyok, de van egy kis bibi. Lebuktam. Amint tudsz, gyere!” - Hallatszott McCoy fülhallgatójából Kogo hangja. A nyomozót valóságos hidegzuhanyként érték a hallottak. Ő maga, nem apró problémaként aposztrofálta volna a lebukást. Azt viszont nem tudta, hogy a főhadnagy mit ért ez alatt, a lelepleződést, vagy esetleg azt, hogy valamiféle komoly kutyaszorítóba került. -{Úton vagyok! Mit értesz a lebukás alatt? Elkaptak? Sokat segítene, ha elárulnád, hányadik szinten vagy?}- Válaszolta a rádión keresztül, majd válaszra várva haladt tovább. Sejtése, miszerint a soron következő szinten nem ütközött ellenállásba beigazolódott. Ez a szint is hasonlatos volt az előzőhöz. Egy folyosó, ugyancsak bal és jobb felé zárt ajtókkal, és egy lifttel a túlsó oldalon. Scott feltételezte, hogy ezek valamiféle a fedőtevékenységhez tartozó irodahelyiségek lehetnek a két alsóbb szinten. A raktárnak, ahol a fűszer van, valahol feljebb kell lennie, ahogy a főhadnagynak is. Így hát az ajtók egyenkénti nyitogatására időt nem pazarolva folytatta útját felfelé a lépcsőn. A lépcsőfordulóba érve megállt és forgalmazni kezdett. -{Most voltam a másodikon, eddig ötöt kapcsoltam khh…}- Nem tudta befejezni a mondandóját, legalábbis nem úgy ahogy képzelte. Az utolsó, artikulálatlan megjegyzésének oka az volt, hogy a semmiből egy kéz ragadta meg a hátulról, s egy másik jóvoltából, egy kés pengéje került veszélyes közelségbe a nyaki főütőeréhez. Halk csitító suttogást hallott. A támadás gyors volt, és meglepetésszerű, és ami még furcsább teljesen hangtalan. A hiperaktívan működő érzékszervekkel és egy emberfeletti hatodik érzékkel megáldott corelliait kellemetlen meglepetésként érte. Olyan volt, mintha az alak egyszer csak a semmiből ott termett volna mögötte. Mintha csak úgy kinőtt volna a földből. McCoy anélkül, hogy erre biztatni kellett volna, elengedte a sugárkarabélyt, és lassan elkezdte felemelni a kezeit. Tudta, hogy a legfontosabb most időt nyerni és valamiképp szavakkal elérni, hogy a mögötte álló ne vágja át nyomban a torkát. - Nyugi, csak semmi ostobaság, megadom magam. - Mondta lassan és tagoltan. Ám a mögötte álló alak néma maradt, s a kés sem távolodott el a nyakától. *** Miközben a felfelé vezető úton McCoy maga is szembetalálkozott egy első ránézésre megoldhatatlannak tetsző problémával. A főhadnagy maga is komoly slamasztikába sodorta magát. Az elővett hődetonátor hatására a közelében álló fegyveresek óhatatlanul is pár lépésnyit hátráltak, mintha ez menedéket biztosítana számukra a robbanószerkezet által okozható „kellemetlenségek” ellen. Heassin és Fenn, akárcsak a mellettük álló férfi azonban mozdulatlanul álltak. Ez utóbbi szemében félreérthetetlen vad tűz ragyogott. Sugárvetőjével már a hődetonátor előkerülésekor célba vette Kogo homlokát. Nyilvánvalóan csak az utasításra várt. A két főnök azon kívül, hogy kíváncsisággal tekintettek a vakmerő férfira, aki egy puszító eszközzel az egyik és letartóztatási paranccsal a másik kezében állt előttük.
- Nézze Mr, bocsásson meg, hogy is mutatkozott be? - Kezdte nyugodt hangon Heassin, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy valaki egy hődetonátorral fenyegeti őt. Mondta, majd intett az egyik emberének, hogy vegye fel az asztalról az adattáblát, ahova a főhadnagy azt dobta. - Mindegy, lényegtelen. - Vetette oda, majd amint az egyik őre átadta neki az adattáblát, ügyet sem vetve a fenyegető megjegyzésre, gyorsan átfutotta. - A letartóztatási parancs alapján, ha jól értem, ön a CorSectől jött. Azt hiszem valamiféle tévedésről, avagy tréfáról van szó. Tudja, legjobb tudomásom szerint, sem a Corellian, és máshol sem tettem semmi törvénybe ütközőt. - Mondta, s újfent elmosolyodott. Pontosan azzal az ellenszenves mosollyal, amely azon bűnözők sajátja, kik nem csak hiszik magukat törvény felett állónak, hanem bizton tudják, hogy az nem sújthat le rájuk. - Tudomásom szerint Nar Shaddaa, még nem Corelliai terület, vagy az elmúlt órákban a hold esetleg áttelepült volna a Corellia Rendszerbe? Mert ha ez nem következett be, úgy ön ezen a területen nem illetékes. Díjazom a bátorságát, de azt kell mondjam, potyára jött el ilyen messzire. Ha nem deaktiválja azt a kütyüt a kezében, akkor tartok tőle, hogy itt is marad. Bár nem hinném, hogy elég ostoba ahhoz, hogy megölje saját magát, csak azért, hogy engem elintézzen. Ez nem a maguk stílusa. Másrészt, ha én meghalok, akkor a barátja sem hagyja el élve az épületet. Ezt garantálom, ugyanis egész jó kis fogadóbizottságom van az illetéktelen betolakodók részére.- Vetette oda gúnyosan Heassin. Szavain mind Fenn, mind a még mindig a fegyverét Vessre szegező testőr is elmosolyodtak, mintha tudomásuk lenne arról, amiről a nagyfőnök beszél.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Feb 6, 2008 13:47:18 GMT 1
- Nem... Mr. Heasin, Nar Shaddaa nem Corellia. Viszont másképp nem jutottam volna el Önhöz, Mr. Heasin. Valóban nem terveztem, hogy itt hagyom a fogam, és Ön sem ér nekem semmit sem holtan. Egy valamit azonban megígérhetek, ha nekem vagy a kollégámnak bármi bántódása esik, röpke percek kellenek csak ahhoz, hogy megjelenjen itt a "háttértámogatásom", és letarolja a raktárépületet, Önnel együtt. Ajánlanék egy üzletet, de bizonyára megérti, hogy ezt nem a pribékjei elõtt szeretném megtenni. Testõre épp maradhat, tudom mit jelent valakit védeni... - mondta, majd mintegy rásegítvén az ajánlatra a hõdetonátor állítópeckét visszatolta inaktívra. Persze a kezébõl nem engedte ki. Másik keze idõközben rásimult karabélya markolatára, és azt el nem eresztette. Persze így nem tudott Scottal kommunikálni, de azt gondolta, hogy elõbbi üzenete épp elég ahhoz, hogy megsürgesse a nyomozót. Reménykedett benne, hogy a nyomozó bombái lassan robbannak és akkor máris új helyzetbe kerülhetnek... Talán akkor eladhatna egy blöfföt, és talán közben visszanyeri újra az Erõ támogatását is. Akkor pedig már nem lenne semmi gondja. Sidious nagyúrtól épp eleget tanult ahhoz, hogy ezt a pár semmirekellõ gonosztevõt kiiktassa és csak célpontjával Heasin-nel foglalkozzon.
|
|