Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Feb 7, 2008 12:26:24 GMT 1
// Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin rakárépülete// A CorSec nyomozójának elméjében viharos gyorsasággal kergették egymást a gondolatok. Jelen helyzetére, mely szerint egy ismeretlen személy áll mögötte, egyik kezével erőteljesen, egy igen fájdalmas ponton a vállát szorította, míg a másik kezében egy kést tartott, s azt a nyakának szegezte, a lehető legkellemetlenebb volt. Nem pusztán maga a helyzet okán, hanem abból kifolyólag, hogy Scott nem hallotta az alak közeledését, s egyáltalában azt sem, hogy ott áll mögötte. Mindez csak akkor jutott tudomására, amikor a kés már torkát fenyegette. Egy átlag ember esetében, ez az esemény, a maga természetét leszámítva nem lett volna meglepő, ám az nagyon ritkán fordult elő, hogy valakinek sikerült kicseleznie a hiperaktív érzékszervekkel, s emberfeletti hatodik érzékkel megáldott McCoyt. Jobban végiggondolta a corelliai biztos volt benne, még sosem fordult elő vele, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló meglepetésben részesítették volna. Egészen biztos volt benne, hogy ez alkalommal igazi profival van dolga. Elfintorodott, a bérgyilkosoknak eddig is megkülönböztetett helyük volt az életében. Úgy tűnt ez a rossz karma a Galaxis másik felében sem működik kevésbé. - Nem ajánlom, hogy próbálkozz, a legapróbb gyanús mozdulatra fültől fülig tartó vágást ejtek a nyakadon. - Jegyezte meg halk, tökéletes akcentusmentes basicséggel, fojtott hangon a támadó, egyenesen McCoy bal fülébe súgva szavait. Képtelenség volt meghatározni a korát, vagy akár a nevét. Szavai nem hatottak az újdonság erejével. Scott biztos volt benne, hogy ez az eshetőség a figyelmeztetés elhangzása nélkül is fennállt. Sőt abban is, hogy eme rá nézve okvetlenül halálos végkifejlet az együttműködéstől függetlenül is bekövetkezhet. Feltéve, ha nincs valamiféle célja az elfogójának. - Most elengedem a vállad, de ha próbálkozol, véged. - Suttogta, s hogy nyomatékosítsa az elmondottakat, a kést óvatosan hozzáérintette McCoy nyakának, a penge az ádámcsutkája alatt hozzáért a bőréhez. A támadó minimális erőfeszítéssel vághatná át a nyaki ütőerét s a légcsövét is. Kétségtelenül gyakorlott volt eme tevékenység végzésébe. A szorítás Scott vállán enyhült, majd a kéz elengedte. - Elkaptam, Mr Heasin. - Mondta, vélhetőleg egy kommunikátorba. McCoy meglepetése e pillanatban tetőzött, bár jobban belegondolva, valamelyest számított erre a fejleményre. Az, aki a nyakához szorította a tőrt, egy nő volt. Azt nem hallotta, milyen választ is kapott a főnökétől a nőnem fogdmeg. Gyanította, hogy a válasz az, amitől a sorsa függ. A nő keze a következő pillanatban gyakorlott mozdulatokkal szabadította meg előbb a szíjon az oldalán lógó sugárkarabélytól, mely hangos, fémes puffanással ért földet. Aztán K-23as, végül az LPM-1es sugárpisztolya követezett, melyeket egymás után halászott elő a corelliai pisztolytáskájából. Ez utóbbiak viszont nem hullottak a padlóra. A nő valószínűleg magához vette őket. Kisvártatva a kés eltűnt a nyaka elől. - Rendben van, a főnök élve akar, legalábbis egyelőre, de ha ficánkolsz, akkor nem tudom garantálni, azt, hogy élve kerülsz a szeme elé. Szóval okos légy, és lassan indulj el előre. Hacsak nem akarod, hogy a saját pisztolyoddal égessek látványos lyukat a koponyádba. - Közölte fenyegetően a nő. Hangja ez alkalommal kicsit távolabbról hallatszott. McCoy számára rejtély volt, hogy tudott egyik pillanatról a másikra zajtalanul mozogva eltávolodni tőle a nő. Erre csak nagyon kevesek képesek. Scottnak rossz érzése támadt. Volt egy halovány sejtése a nő származását illetően. Ennek pedig a legkevésbé sem örült. - Nem ismerem a járást, így megköszönném, ha elmondaná merre is induljak. - Vetette oda némiképp erőltetett vidámsággal a corelliai. Végül is, oka is volt a vidámságra, meg nem is. Részint oka volt, mert a kés már nem szorult a nyakára, ugyanakkor elégé lehangoló érzés volt, hogy tehetetlenül állt, háttal a saját pisztolyának, amely a hallottak alapján egyenesen a tarkójára irányult. Ráadásul az, aki a fegyvert tartotta, nem egy olcsó tudatlan bérenc kezében volt, hanem sejtése szerint egy képzett zsoldoséban. - Ne okoskodj, csak indulj felfelé a lépcsőn. Csak három emelettel feljebbre megyünk. - Válaszolta a nő, majd türelmetlenül hozzátette. - Indulás! - - Kérem, ahogy a hölgy óhajtja. - Felelte erre gavallér módjára McCoy, mintha csak egy kedélyes sétára invitálták volna, majd elindult felfelé a lépcsőn. Nem akarta tovább ingerelni a fegyvert rá szegező nőt. Ez is elég volt ahhoz, hogy megtudja, amit tudni akart… *** A fűszerüzér banda feje, rezzenéstelen arccal szemlélte az előtte álló férfit, s hallgatta annak mondandóját. Majd amikor Kogo főhadnagy deaktiválta a hődetonátort, elmosolyodott. Felemelte bal kezét, és leintette embereit. A mögötte álló testőrt leszámítva az összes teremben álló bérenc leeresztette fegyverét. Ez utasítás alól kivételt képezhetett a személyi testőr, ő ugyanis nem eresztette le a sugárvetőjét. - Nézze Mr. - Fogott bele mondandójába Heassin, ám szavait egy a zsebében lévő kommunikátorból érkező hangok zavarták meg. Egy női hang szólt belőle:
„Elkaptam, Mr Heasin.”
- Bocsásson meg, válaszolnom kell… - Mondta Vessnek a bűnbanda feje, majd jobb kezével belenyúlt a zsebébe, s kivette belőle a kommunikátort és a szája elé emelte. - Kiváló, kísérje fel hozzánk, kérem. Lehetőleg élve, de ha nincs más mód, jó lesz holtan is. - Aztán eltette az adóvevőt, és ismételten a CorSec főhadnagyára szegezte szúrós tekintetét. - Gondolom ön is kitalálta, hogy a szóban forgó elkapott egyén nem más, mint az ön kollégája. Figyeljük őt, mióta belépett az épületbe. Egész ügyesen intézte el néhány emberemet. Szerencsére akadnak olyan munkaerőim is, akik hatékonyan képesek kezelni az olyan problémákat, mint a CorSec ügynökei. - Ismételten elhallgatott. Tekintete, valaki másra vándorolt, aki Kogo háta mögött állt, majd félreérthetetlenül bólintott. Aztán folytatta.
- Visszatérve, az ön által kínált alkura, azt hiszem, mindketten beláthatjuk, hogy nincs olyan helyzetben, hogy feltételeket szabjon. Az embereim benn maradnak. Biztos vagyok benne, hogy az ajánlata roppant csábító, de biztos vagyok benne, hogy nem áll módomban elfogadni. Addig is, amíg a társára várunk, azért meghallgatom. Megkérhetem arra, hogy esetleg eltegye azt az izét, amit olyan kitartóan tartogat, s letegye a fegyvereit. Ez szükséges lenne ahhoz, hogy megnyugtassuk az alkalmazottaimat. Elfogad egy italt? Kiváló corelliai whiskym van. - Ajánlotta fel szónoklata a végén Heassin. Ahogy a főhadnagy maga is konstatálhatta az elmúlt percekben, a bandavezér furcsa figura volt. A „szakmája beli” egyének közül valószínűleg igen kevesen viselkedtek volna így, hasonló szituációban.
Időközben Vess mellett a korábban még a bárpultnál állt hölgy sétált el, bár mozgására, talán a vonulás lenne a pontosabb megállapítás. Az őrök közül többen is egy-két pillant erejéig a nő figyelemreméltó idomaira irányították a figyelmüket. A fehér öltözékű nő jobb kezében egy tálcát, rajta teli poharakat egyensúlyozott. Egyenesen Heassinhez és Fennhez ment, majd, amint ők levettek egy-egy poharat a tálcáról, a felszolgálónő Kogo felé fordult, s lassan elindult feléje.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Feb 8, 2008 11:36:14 GMT 1
- Egyedülálló ajánlatom van ÖNNEK, Mr. Heassin, de csakis Önnek - mondta Vess és egy mozdulattal kioldotta a gépkarabély hevederét, amely eddig a vállán átvetve pihent. A gépkarabély nagy csattanással ért földet. - Szerintem el is fogadná. Sõt továbbmegyek... - tartott egy kis hatásszünetet - ... egy mindkettõnk számára kedvezõ ajánlatom van. Mindazonáltal... - bal keze ismét mozgásba lendült és ezúttal és ezzel egyidejûleg felemelte jobb lábát. Az ott lévõ BlasTech BT-12 pisztoly is egy kisebb csattanással ért földet. Jobb lábát ezúttal hosszan rúgó helyzetben kitartotta, remélve hogy legalábbis egy kis hatást elér vele a "közönségnél". - Nézze, Mr. Heassin - mondta Vess és idõt kellett nyernie, mielõtt Scottot is meghozzák, mert társa fülére nem tartozott, amit Heassin-nek mondani akart - Ön, egy igazán jóeszû ember, ahogy látom. Ha meg akart volna öletni, akkor már régen halott lennék. Biztos vagyok benne, hogy testõre akkor is meg tudja védeni, ha a többiek, akik már leeresztették a fegyvert, kimennek - mondta és ezúttal újra bal kezével átnyúlva a combtokból is kivette a plazma-pisztolyt és a földre dobta - most hogy megszabadultam a hõdetonátoron - *és a késemen* gondolta magában - kívül mindentõl, azt hiszem épp eléggé megalapoztam a bizalmat kettõnk között, és folytatva elõzõ mondatomat, mindazonáltal az ajánlatom olyan természetû, amirõl még a társam sem tud... - fejezte be mondandóját és egy kis intéssel tovaintette a pincérnõt, aki elélibbent egy tálcával a kezében.
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Feb 9, 2008 12:06:56 GMT 1
// Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin rakárépülete// McCoy tenyereit előre felé, vállmagasságban feltartva lassan haladt felfelé a lépcsőn. Ahogy lépdelt furcsa dologra lett figyelmes. Noha saját lépteinek a zaja visszhangot vetett a lépcső kő padlózatán, az őt követő nő lépteit a sajátjai mellett nem hallotta. Egy ötlettől vezérelve, pár lépcsőfok erejéig megszaporázta lépteit, majd hírtelen megtorpant, s fülelt. Még így sem hallotta a nő lépteit. Az egész egy rejtély volt számára. Ebből a távolságból teljes csendben kizárt volt, hogy egy ember, vagy bármely más lábakon járó életforma lépteit ne hallaná meg. Egyszerűen nem hitt a saját fülének. - Mit művelsz?! - Hangzott el ellenszenves hangnemben a corelliai háta mögül a nő hangja. Amikor az meggyorsította a lépteit. Majd amint ezt követően végrehajtotta a már eltervezett megtorpanást, a nő újfent rárivallt. - Most meg mért álltál meg?! - Kérdezte, majd még az előtt, hogy Scott felelhetett volna a kérdésre, hozzátette. - Lódulj tovább! - A CorSec nyomozója szó nélkül engedelmeskedett, s lassan folytatta tovább az útját. Nem mintha nehezére esett volna valami épkézláb magyarázatot kiötölnie az iménti kis produkciójára, ez a megoldás, mely szerint nem kellett mondani semmit, a legkényelmesebb volt. Ez után teljes csendben haladtak tovább. Miközben elérték a lépcsőfordulót, majd továbbhaladva a következő emeletet, McCoy azon morfondírozott, hogy miként semlegesíthetné a mögötte haladó és rá fegyvert szegező nőt, anélkül, hogy eme kísérlet közben ne lövetné le magát. Egy amatőr bérenc esetében elég lett volna egy kicsit közelebb engednie magához, aztán amikor megfelelő távolságba ért, egyetlen gyors rúgással eltrafálni a fejét, vagy a felsőtestét aztán végignézni, ahogy hátrafelé legurul a lépcsőn és a nyakát szegi. Ez a nő azonban, mint azt néhány váll fölötti hátra pillantgatással - amelyeket foglyul ejtője a második után fenyegető megjegyzések honorált, - megállapíthatta, tartotta a kellő távolságot. Valami ügyes figyelemelterelésre lesz szüksége. Csak ekkor jutott eszébe a kabátja belső zsebében lapuló detonátor, amellyel működésbe hozhatná az épület külső oldalán elhelyezett robbanó szerkezetet. A robbanás príma elterelés lehetne, ám a kivitelezését az gátolta, hogy a zsebe és a tenyere között a távolság jelen pillanatban meghaladta a negyven centimétert. Azaz nem tudná feltűnés nélkül elérni, és aktiválni. Így hát először erre a problémára kell egy megoldást találnia. Időközben elérték a következő emeletet. ~ Még két emeletem van vissza, hogy kitaláljak valami zseniálisat. ~ Bíztatta magát. Gondolatban számba vette a zsebeiben lévő használható eszközöket. A nő csak a lőfegyvereit vette el, elmulasztotta átkutatni a zsebeit. Ez pedig egy nagy hiba volt, ugyanis a detonátoron kívül ott volt még a zsebeiben két repeszgránát és egy hang-fény gránát. A robbanótöltetekkel teli hátizsákjától szintén nem szabadította meg. Bár ez utóbbi, egy kóbor lövedék esetében inkább hátrány, mint előny. A lépcsőről a szintre felérve, McCoy nem indult tovább azonnal a következő emeletre vezető lépcsőfokok irányába, hanem újfent megállt és körülnézett az ajtónyíláson át. Ez a szint sem különbözött szemlátomást a többitől, ám itt voltak nyitott ajtók. Az egyiken abból a szögből, ahogy Scott megállt, épp be lehetett pillantani az ajtón túli helyiségbe. Polcok sorkaroztak odabent, rajtuk különféle kisebb méretű fémdobozokkal. Legalábbis e távolságból a corelliai a polcok tartalmát dobozoknak vélte. Tovább nem nézelődhetett, ugyanis félő volt, hogy az őt követő, nő esetleg rosszalló véleménnyel lenne eme tevékenységéről. - Kényelmetlen ez a kéztartás, leengedhetem a kezeimet? - Kérdezte a nőtől, bár meg volt győződve róla, hogy elutasító választ fog kapni. - Nekem így is tökéletesen megfelel. - Válaszolta a nő, s elnevette magát, aztán megjegyezte. - Nem bánom leeresztheted, de tartsd őket távol a törzsedtől és a zsebeidtől. - - Kösz. - Válaszolta Scott olyan hálásan, amilyen hálásan csak mondani tudta. A nő első reakciója után nem várta ezt a fajta kedvességet. A keze így nagyjából tíz centiméternyire került a detonátortól, ám egy sugárvetővel és egy elszánt végrehajtóval a hátában ez még mindig túl soknak számított. Újabb ötlete támadt, s noha ennek kivitele kapcsán is ellenérzései voltak, kész volt vele próbát tenni. Felfelé menet a lépcsőfordulóba érve, az utolsó lépcsőfokban megbotlott, kezeivel kalimpálva esett előre arccal a padlózatra. Estében kezeivel gyorsan tompított, majd jobbjával a zsebéhez kapott, megragadta a detonátort és mutatóujjával elhúzta az aktiváló billentyűt. A következő másodpercben robbanás rázta meg a raktárépületet. A forduló plafonjának közepén a világítótest egy pillanatra kialudt, majd azonnal felgyulladt. Nem volt komoly rengés, messze nem érte el a kívánt hatást. Scott villámgyorsan megpördült, és felült a padlón, balja ekkor már a kabátja egyik belső zsebében volt, majd egy repeszgránáttal az ujjai között került elő. Anélkül, hogy élesítette volna, az utolsó lépcsőfokon álló nő arcába hajította. Ami eztán történt, azt méltán említhető a nap talán legnagyobb meglepetésének. A nő elhúzta a fejét a felé hajított, élesítetlen gránát elől, amely elsuhant mellette és mögötte a falnak csapódott. - Idióta! - Korholta a az előtte a padlón ülő helyzetben, rá értetlenül, tágra nyílt szemekkel reá néző férfit, aki ez alkalommal, leszámítva a lopva hátrapillantásokat, végre alaposabban is meg nézhette. Karcsú, középmagas termetű, rövid fekete hajú, és szikrázó kék szemű nő volt. Ha más körülmények között találkoznak, Scott minden bizonnyal meghívta volna egy italra. A két szempár egy hosszúnak tetsző másodpercre összetalálkozott, majd amint ez a pillanat elszállt, a nő haragosan felszólította a zsebeinek kiürítésére. - Ez még egy magad fajtától is ostoba húzás volt. Nem akarok még egy ilyent! Azonnal ürítsd ki a zsebeidet! Semmi trükk, mert kilyuggatlak! - Ellentmondást nem tűrő hangja visszhangot vetett a forduló falai között. McCoy lassan egymás után lerakta a földre a zsebeiből a megmaradt hang-fénygránátot és a repeszgránátot, valamint a detonátort. Avégett, hogy kifejezze, más nincs nála, sorra kifordította a zsebeit. E közben tárcáját és a nála lévő creditérméket a bal kezében gyűjtötte össze. - A tárcád, dobd csak ide. A pénzt elteheted. - Mondta a nő. - Aztán lépj hátra három lépést és feküdj hasra, kezeidet kulcsold össze a tarkódon. - Utasította a nő, majd meglóbálta a jobbjában tartott fegyvert. Scott engedelmeskedett. A nő felé hajította a tárcáját, amint az el is kapott, majd hátrált és hasra feküdt, az utasításnak megfelelően. Nem láthatta, ahogy a nő leeresztette a fegyvert s a tárcában kotorászva megtalálta előbb a civil igazolványát, majd mögötte a CorSec-es igazolványát. Aztán anélkül, hogy további megjegyzéseket tett volna, visszadobta a tárcát McCoy arca elé. - Tedd el, aztán talpra és indulj tovább! - Mondta parancsoló hangon a nő, s a fegyvert ismét a corelliaira fogta. Scott, mintha csak a sugárvető látványa ösztönözte volna, felpattant, megfordult és indult is tovább, felfelé a lépcsőn. Ha újfent hátrapillantott volna, észrevehette volna, hogy a nő felvette a detonátort, valamint a gránátokat az övének hátulsó részén függő kis táskába rejtette… *** Heassin belekortyolt az italába, miközben Kogo szavait hallgatta s figyelte, ahogy sorban a padlóra dobta a fegyvereit. Fenn azonban egy hajtásra kiitta az italát, s gyanakvó pillantásokkal méregette az előtte álló CorSec tisztet. Azonban valamilyen okból, nyilván vendéglátója s egy úttal megbízója iránti tiszteletből, hallgatott s nem fejtette ki azon véleményét, mely egyébként az arcára volt írva. Szíve szerint, ha ez az ő döntése volna, már rég lelövette volna Vesst. Amikor a főhadnagy, a fegyvereinek letétele, s az egyelőre ígéretekkel teli, de semmitmondó szavainak végére ért, a bűnvezér elvette szájától a még félig teli poharat és összevonta a szemöldökét. Láthatólag nem volt ínyére, hogy Kogo nem tette le a többi fegyverével együtt a hődetonátort is.
- Izgatottan várom, hogy a tárgyra térjen. - Mondta, bár hangjában nyoma sem volt kíváncsiságnak, vagy hasonló érzéseknek. Kimért és hűvös volt, már - már fenyegető módon hűvös. - Nem tudom, miként lehetne alapja bármiféle kölcsönös bizalomnak. Visszautasította az italt, amivel kínáltam, megsértve ezzel házigazdai voltomban. Aztán meg, még mindig nem tette le azt a hődetonátort, én pedig kezdem elveszejteni a türelmemet. Tudja, bármily hízelgő is az ön jelenléte, az igazat megvallva komoly üzleti ügyeim vannak, amelyek nem tűrnek halasztást… - Ekkort rázta meg az épületet, a McCoy által korábban elhelyezett töltet robbanása. Az őrök tanácstalanul tekintgettek egymásra, majd Heassinre, aki így szólt. - Jarissh, nézzétek meg mi volt ez. - Utasította az egyik fal mellett álló bérencet, egy magas togoriait. Aki erre szótlanul intett négy mellette álló másik gonosztevőnek valamint az egyik távolabb álló gamorrainak, és az egyik eleddig Vess számára észrevétlenül maradt oldalajtón át, elhagyták a helyiséget.
- Hol is hagytam abba, ja igen. Kérem mielőbb térjen a tárgyra, más különben a türelmem fogytával kénytelen leszek a kollégája után küldeni, aki nem is olyan régen szintén nálam alkalmatlankodott és tiszteletlen viselkedése okán kénytelen voltam kidobatni. - Mondta szemrebbenés nélkül a bandavezér, majd kiitta a poharát. Aztán intett az időközben hátrébb húzódott nőnek, hogy hozzon neki még egy pohárral.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Feb 9, 2008 21:48:57 GMT 1
- Jól van, Mr. Heassin - mondta Vess és tett pár lépést elmozdulva abba az irányba, ahol a hozzá legközelebb álló fegyveres állt - elnézést, de a hosszan tartó egy-helyben állás miatt meg kellett mozgatni a lábaimat. Szóval van itt egy dolog, ami azt gondoltam jobban érdekli, mint ezzel az áruló Fennel való üzlet. Gondolja, hogy csak a véletlenek összejátszása, hogy bekerültem ide, Mr. Heassin? Egészen véletlenül jöttem pont akkor, amikor el kellett volna vinni egy szállítmányt Fenn szállítójának? Elmondom a frankót, bár nem akartam, hogy így legyen. Mr. Fenn feladta Önt a CorSecnek. Kért minket, sõt könyörgött, hogy szabadítsuk meg õt az Ön befolyásától és akkor végre elfoglalhatja az õt megilletõ helyet, az Ön helyét s ezzel a Corelliát kívül helyezte volna a "hatáskörén" - mondta Vess olyan profin, hogy még maga is elhitte, aztán kicsit felhúzta a vállait, és fegyvertelen bal kezével végigsimított bevetési ruháján - átállítva egy kapcsolót melyet avatatlan szem nem láthatott, és amely egy jeladóra volt kötve, ami a bolygó körül állomásozó birodalmi erõknek leadta tartózkodási helyét és az ún. "Ügynök segítségre szorul..." jelzést. Ennek értelmében a birodalmi erõk el kellett, hogy indítsanak legalább egy század rohamosztagost. Vess jól tudta, hogy erre a jelre még nem fognak behatolni az épületbe, de a következõ jelzésre már igen. Azt persze nehéz lesz megmagyarázni Scottnak, de valahogy majd csak kiokumulálja a dolgot. - A hõdetonátor inkább Mr. Fenn-nek szól, de hogy lássa milyen szelíd vagyok, elteszem - mondta és visszacsúsztatta zsebébe a hõdetonátort - amúgy is drága egy kicsit, nem szeretném, hogy elveszítsem - mondta és elmosolyodott. Olyan kaján vigyorral nézett elõbb Heassin szemébe, majd Fenn szemébe, mintha tényleg létezett volna egy iyen egyezség Fenn és a CorSec között...
|
|
|
Post by Zayne Etison on Feb 10, 2008 13:43:07 GMT 1
Miután leért a turbólifttel az utcaszintre, kiviharzott a társasházbólm aztán sietve elindult az utcán és egy alkalmas helyen, - ahol az épületek közötti ûr még jó mélyen folytatódott az utcaszinttõl lefelé több száz méter mélységig - levetette a jeladót. Még ha meg is szabadult a kommunikációs berendezés lelkétõl, még így is bemérhették õket a Birodalmiak, azonban ezzel egy kis idõt nyer csapatának, hogy összekészülhessenek az esetleges meneküléshez. Következõ útja egy nyilvános holofonhoz vezetett. Ismét elõkapta kezébõl a kártyát és tárcsázni kezdett. Neelat hívta, elég gyakvóan. Közben-közben pedig az utcát figyelte, nem figyelik-e õt valahonnét.
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Feb 12, 2008 11:50:54 GMT 1
// Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin rakárépülete// A corelliai és mögötte titokzatos, őt a saját sugárpisztolyával sakkban tartó nő felfelé haladtak a lépcsőn. McCoy a korábbi kudarca után nem próbálkozott, így a páros útja eseménytelen volt, míg elérték az utolsó fordulót, amely után a lépcső már egyenesen vezetett arra a szintre, ahol Heassin irodája található. Scott ez idáig lázasan töprengett azon, hogy miként szabaduljon meg a szép, ám rá nézve halálos problémát jelentő fegyverestől. Ugyanis, ha hagyja, hogy a főnök elé vezessék, akkor ott már nem lesz esély cselekvésre, Heassin rövid úton kivégzi őt is, és Kogot is, már ha azt eddig nem tette meg. Tekintve, hogy a főhadnagy nem válaszolt az utolsó forgalmazására, így ez is benne van a pakliban. Már pedig McCoy nem akarta feldobni a talpát. Eddigi a CorSec szolgálatában eltöltött mozgalmas élete során számos, a legkülönfélébb veszélyes helyzetekből kivágta már magát, ez alkalom sem lehet kivétel. Elhatározta magát, hogy megpróbálja lefegyverezni a nőt, mégpedig a fordulóban. A fordulót követően fellépet a következő lépcsőfokra, majd megpördült és elrugaszkodott, egyenesen neki a tőle alig néhány lépésnyire álló nőnek, azzal a célzattal, hogy megragadja és magával rántsa, vagy legalábbis valahogy kiüsse a kezéből a sugárvetőt. Egy kis szerencséje volt, a nő, a kérdéses pillanatban nem fogta rá a fegyvert, hanem a törzse mellett tartotta, csővel lefelé A kis távolság ellenére volt ideje felemelni, de arra már nem, hogy lőjön is. Scott amint átszelte a kettejük közötti távolságot, megragadta a nő karját, és amint jobb lába leért a talajra, közvetlenül mögéje siklott és keményen hátracsavarta a megragadott kezet, amelyből ekkor már kihullott a sugárvető. Alig ért a nő mögé és ragadta meg másik kezével annak másik könyökét, megelőzendő egy esetleges ütést, amikor egy igen szokatlan, és pillanatokkal később fájdalmas hatást elérő látvány tárult a szeme elé. A nő hihetetlenül ruganyos volt. Felrántotta a lábát, és a csizmája kemény, vélhetőleg valamilyen fémmel erősített orrával állon rúgta. A rúgás ezen kiegészítő által növelt erejétől, megtántorodott és elengedte a nőt, akiről néhány tizedmásodperccel korábban azt hitte, hogy a kezében van. Amint a kapott rúgást követően felocsúdott, a nő vele szembefordulva állt és az övébe tűzött sugárvetője után nyúlt. A corelliai nem hagyta, hogy elérje. Előreszökkent és egy gyors oldalsó rúgást indított a nő gyomorszája felé. Mielőtt azonban a bakancsa elérte volna a törzsét, a nő elképesztő gyorsaságról tanúságot téve oldalra tért ki, egyik kezével elvezette a rágó lábat, a másikkal pedig ütésre lendítette. Minden bizonnyal eltalálta volna McCoy arccsontját, ha ő nem tartja fent védekezően a kezét, így az ütés az arccsontja helyett az alkarját érte. A nő hátraszökkent és villámgyorsan kést rántott, amely a bal alkarjára volt szíjazva. Odáig azonban nem jutott el, hogy használja is, ugyanis Scott egy gyors köríves rúgással megszabadította a szúrófegyvertől. Válaszul a nő egy gyors toló rúgással illette, aminek eredményeképp a CorSec nyomozója háttal a falnak csapódott, és csúnyán beverte a hátát. Ellenben a fejét, amelyet enyhén előreszegett, szerencsére nem. A következő pillanatban a nő lába, máris lendült, hogy az imént elkerült beverés hiányát kompenzálja. Scott blokkolta a rúgást, oly módon hogy megragadta a nő feléje tartó lábát, majd megtaszította. A nő hanyatt vágódott a padlóra, de macska ügyességgel, azonnal talpon is termett. A bal kezében egy kisméretű sugárpisztoly jelent meg. - Elég volt! - Kiáltott rá a nő. Látva a sugárpisztolyt McCoy elfintorodott, megrázta a fejét, majd lassan felemelte a kezeit. Megpróbálta és kudarcot vallott. - Reméltem, hogy előbb, utóbb, próbálkozol valami hasonlóval. - Mondta elégedettséggel a hangjában a nő, majd a corelliai legnagyobb ámulatára, eltette a sugárvetőt a tokjába, a másik kezében pedig egy igazolványt halászott elő. Miközben kereste, folytatta. - Kíváncsi voltam mire vagy képes, McCoy. - Mondta, majd amint meglelte az igazolványt odanyújtotta a CorSec nyomozójának és bemutatkozott. - Edaara Fothe, TSF fűszerellenes csoport. Te és a társad, aki odafent épp Heassin vendégszeretetét élvezi, szépen belerondítottatok, másfél év munkájába. - Tette hozzá sértetten. - Nem tudtuk, hogy a TSF-nek van egy embere itt. - Mondta McCoy, miközben megnézte az igazolványt és visszaadta a tulajdonosának. - Egy? Három! Odabent a Twi’lek csapos és a felszolgálónő szintén a mi emberinek. Sok minden van, amiről az önmagukat mindentudónak és mindenről tudónak tartó önbizalom túltengésben szenvedő corelliaiak nem tudnak. - Vágta rá azonnal a nő miközben eltette az igazolványt és visszaadta Scottnak az időközben a földről felszedett K-23asát, az LPM-1esét, amit ez idáig megőrzött viszont továbbra is magánál tartotta. - Nagyszerű. Mi alig három napja vagyunk rajta az ügyön, és mégis ugyan ott tartunk, mint ti. - Vetette oda flegmán a corelliai, bár maga is tudta, hogy nem volt igaza. Ha a TSF emberei nem lennének itt, akkor Kogo és ő valószínűleg már rég feldobták volna a talpukat. Ám mielőtt még a nő ezt az orra alá dörgölhette volna, témát váltott. - Az előtt, vagy az után akartad elmondani, hogy a Telosi Biztonsági Erőknek dolgozol, hogy engem és a társamat kinyírtak? - Ez a kérdés már akkor eszébe villant, amikor megtudta, hogy a nő beépített ügynök. Közben, míg a válaszra várt eltette a kabátja alatt rejtve lévő hónaljtokba a sugárpisztolyát. - Véletlenül épp ez az a lépcsőrész, ami nincs megfigyelés alatt, így legkésőbb itt elmondtam volna. Viszont, ha korábban próbálkozol, le kellett volna, hogy lőjelek, hogy elkerüljem a lelepleződést. Szerencsére erre nem került sor. - Válaszolta kedélyesen a nő, majd hozzátette. - Az LPM-1es nálam marad, elvégre fogoly vagy. - Mondta, keskeny mosolyra húzva a száját. - Nagyszerű, és van valami terved arra nézve, hogy miként szabadítsuk ki a társam? - Igen, van egy tervem, amit akkor is megpróbáltam volna, ha nem próbálkozol. Heassin irodája előtt két őr áll, ők jelentenek be minden érkezőt, s csak ez után nyitják ki az ajtót. Az alap terv az volt Elkísérlek az őrök elé, majd amikor nyitják az ajtót, lelövöm őket és a hang-fény gránáttal, amit voltál szíves pár szinttel lejjebb a zsebedből kirakni, keltek némi zavart odabent. Elég sok őr van, Heassin és Fenn körül, de ezzel talán szerezhetünk némi előnyt. - Vázolta fel nagy a tervet Edaara. - Gondolom nincs jobb megoldás. - Felelte rövid gondolkozás után Scott. – Rendben, vágjunk bele. Ne várakoztassuk meg a főnököt. - Az utolsó lépcsőfokokon fellépdelve egy oldalajtón keresztül értek arra a széles folyosóra, amelyre percekkel korábban Kogo főhadnagy lifttel érkezett. Miközben lassan közelített a folyosó végén posztoló két őrhöz, akik még mindig ugyanaz a defel és egy bothan voltak, akik mellett anno a főhadnagy is elhaladt. Amikor a férfi és a nő már túlhaladtak a folyosó közepén, a bothan a kommunikátora után nyúlt, jelentést tett, majd pár pillanat múlva nyílt az ajtó… *** A CorSec tiszt előadása fanyar mosolyt csalt Heassin arcára. Fenn ezzel szemben elvörösödött, elejtette a pincérnő által időközben felszolgált második pohárnyi italt. Az üvegpohár összetört a padlózaton, s tartalma kisebb pocsolyát hozott létre a lába mellett. Minden önuralmát össze kellett szednie ahhoz, hogy ne rántsa elő a sugárvetőjét, s ne lője elszenesedett masszává az arcátlan hazugságok forrását, azaz Kogo főhadnagy fejét. Azonban végül is megőrizte nyugalmát. Heassin meg sem rezdült, a neki is felszolgált második pohárnyi corelliai whisky-t. A gyanút keltő, s árulást emlegető szavak, még ha hazugok is, az egymáshoz kapcsolódó bűnszervezetek világában általában mindig kiváló táptalajt nyújtó földbe hullnak, s általában elegendő bizonyíték hiányában is súlyos retorziókat tartogatnak a szóba hozott számára. Fenn és Heassin kapcsolata azonban nem ilyen természetű volt.
- Nézze, corelliai úr! Ön tényleg túltesz a közismert corelliai arcátlanságon. … - Törte meg végül a bűnvezér, a Vess szavai nyomán beállt súlyos csendet. - Önmagát Fenn úr egyik alkalmazottjának kiadva illetéktelenül lépett az épületembe, ezen felül koholt letartóztatási paranccsal zaklat, legvégül pedig odáig megy arcátlanságában, hogy megvádolja régi üzletfelemet, aki eme gyanúk felett áll. Még ha igazat is beszélne, Fenn úrnak, sokkal praktikusabb és kivitelezhetőbb lehetőségei lennének arra, hogy kivonjon engem a forgalomból. Ám üzleti érdekeink megkívánják, hogy mindketten életben legyünk, ugyanis gyümölcsöző, remek együttműködés a mienk. A corelliai ügyfeleinket szintén kellemetlenül érintené, ha nem jutnának hozzá az általunk kínált élvezeti cikkekhez. Ön viszont ezzel eljátszotta a lehetőségeit. - Ekkor elhallgatott, majd a testőre felé fordult. - Arreguil, legyen szíves, (lője szét a bal vállát)… - Mondta bizalmas hangon, de az utasítás lényegi tartalmát egy a Császár Keze által ismeretlen nyelven közölte. A testőr, habozás nélkül célzott és lőtt. A sugárlövedék, nem érte készületlenül Kogot, de még így sem nem tudott kelőképp kitérni előle s a vöröses színű sugárnyaláb a felkarjának és vállának találkozásánál lévő hús- és izomtömegbe fúródott, fájdalmas égési sebet okozva.
- Félreértés ne essék, nem akarom megöletni önt, legalábbis egyelőre nem. Bár nagy kedvem lenne hozzá, ugyanis nem szeretem azokat, akik ostobaságokkal traktálnak és vesztegetik a súlyos crediteket érő időmet. Előbb azonban szeretnék pár szót váltani a barátjával, aki a főbejáraton keresztül tört be az ingatlanomba… - A kommunikátora, mint e beszélgetés során egyszer már korábban, most ismét a szavába vágott.
„Főnök, megérkeztek.” - Hangzott röviden az ajtó előtt posztoló bothan jelentése.
- Végre. Eresszétek be őket. - Válaszolta Heassin, amint előkotorta zsebéből a kommunikátorát. Majd jelentősség teljes pillantást vetett az előtte álló megsebesített férfira. - Van valami mondandója, így utolsó szó jogán? - Kérdezte teátrális stílusban a bűnbanda vezére.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Feb 12, 2008 13:01:49 GMT 1
Vess felszisszent a fájdalomtól. Hála az elõrelátásának, hogy viselte azt a sugár-álló mellényt. Így egy kis égési sérüléstõl eltekintve nem szenvedett komolyabb sérülést. Mégis, hogy azt a látszatot keltse, teljesen sebezhetõ, féltérdre ereszkedett és arca eltorzult a fájdalomtól. Valójában már a következõ lépésen törte a fejét. Jobb zsebében ugyanis ott lapult egy fény-hang gránát is. A terve az volt, hogy benyúl zsebébe, elõrántja a gránátot, elhajítja, majd gyorsan oldalra szökkenve kitépi a fegyvert a mellette álló fegyveres marcona kezébõl, majd pár gyors és ügyes mozdulattal a bárpultig vetõdik, aminek takarásában igazán védve lesz egy darabig. Közben leadhatja a jelet a rohamosztagnak, akik néhány percen belül helyzetének behatárolása mellett letarolják az ellenállást az épületben. Persze ez a legkíméletlenebb megoldás, de Vess úgy gondolta, most már eljutottak arra a szintre, ahol nem alkalmazhat más megoldást. Cutter fõparancsnok amúgy is élve v. holtan akarta látni Heassint. Persze jobb lett volna élve, de a rohamosztagot majd belefoglalja jelentésébe. Csaknem kijött belõle az Uralkodó keze, de aztán rájött, hogy erre még bõven lesz lehetõsége, és ráadásnak most még az Erõ sem áll mögötte: - Megbánod még, hogy fegyvert szegeztél rám... - sziszegte fogai között, miközben "sérült" bal kezével elõhúzta tõrét csizmájából és rögtön el is rejtette ruhájának alkari részében. A testõrnek készítette elõ, és felkészült az ugrásra, hogy a fejében már létrejött mozdulatsort valóságra váltsa.
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Feb 15, 2008 12:04:23 GMT 1
// Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin rakárépülete// A CorSec nyomozó és mögötte a rá látszólag fegyvert – az ő egyik fegyverét – szegező TSF ügynöknő, közelítettek a bandavezér Heassin, és a fűszer, a vevők részére való leszállításáért, azaz a tényleges csempészéséért felelős, Fenn nevezetű üzlettársa, a megsebesített Kogo főhadnagy, no meg persze a saját italpultos és a felszolgálónő meglehetősen egyszerű álcája alatt két tovább két TSF ügynök tartózkodási helyét jelentő helyiség lassan nyíló ajtajához. Rajtuk kívül a két vezető védelmének ellátárára és a tárgyalásuk zavartalanságát biztosítani hivatott, McCoy és újdonsült szövetségese előtt is ismeretlen számú martalóc volt a helyiségben. Amint a kétszárnyas ajtó lassan kitárult, Scott megpillantotta a helyiség közepe táján fél térdelő helyzetben ebből a távolságból meglehetősen rossz pozícióban lévő társát, a tőle nem messze álló, rá fegyvert fogó alakot, valamint egy számára ismeretlen férfit, s magát Heassint. A másodperc tört része alatt kellett, hogy döntsön. Az ez idáig kimértnek nevezhető léptekkel való közeledését sietős, már-már futólépésszerű sebességre fokozta, s egyúttal jobb keze villámgyorsan eltűnt kabátja alatt a törzse bal oldala irányában, majd egy sugárpisztolyt markolva vált ismét láthatóvá. A bothan fel sem dolgozhatta ezt a számára váratlan fejleményt. Ugyanis a feléje most már szinte rohanvást közelítő McCoy fegyveréből sárgás színű sugárnyaláb indult útnak, s végállomásként az ajtó mellett álló őr törzsébe fúródva állapodott meg. A minden bizonnyal kalandos, veszélyekkel teli életpályát befutott bűnöző, karrierjét és életét is Heassin ajtónállójaként végezte be. Az ajtó mellett a másik oldalon posztoló defelnek ez alatt, - míg a közeledő corelliai lelőtte a társát - sikerült megragadni és előrántani a sugárvetőjét. Mi több célozni és lőni is. A vöröses sugár végigszáguldott a folyosón, elszállva ott ahol korábban még a CorSec nyomozója állt, most viszont csak hűlt helye volt, ugyanis ő a saját lövését követően a falhoz, pontosabban a fal mellett álló és remek fedezéket biztosító egyik talapzatelem mögé bukott le, amelyen valamiféle nagyobb antik váza díszelgett. A defel következő lévése épp ezt a valószínűleg értékes műtárgyat robbantotta szilánkokra. Mielőtt azonban harmadik lövésre is lehetősége lett volna McCoy kiemelkedett fedezéke mögül, s egyetlen pontos szív tájékra leadott lövéssel végzett vele. Mindez mindössze hat, legfeljebb hét másodperc alatt lezajlott azt követően, hogy Scott megpillantotta a véleménye szerint szorult helyzetben lévő Vesst. A TSF ügynöknője, név szerint Edaara Fothe, a corelliai fedezékéhez képest átellenes oldalon keresett fedezéket, de csupán arra az időre, míg elővette, élesítette, s elhajította a hang-fény gránátot, ezzel beváltva a terv rá eső részét. A hang-fény gránát, elnyújtott ívben, szinte egyenese repült, átszelve a folyosó egy részét, a nyitott ajtón berepülve, azon túl pedig pályája immár lefelé ívelt, s végül Kogo főhadnagy és Heassin között ért földet, az előbbihez közelebb. - Kogo feküdj! - Hangzott szinte egy időben azzal, hogy a gránát a CorSec különleges alakulatainak egyikéhez tartozó főhadnagy feje fölött alig pár centiméterrel elhaladt. Meg kell hagyni, Fothe ügynök dobása, akár szándékos, akár véletlen volt, remekül végződött. A gránát egy hosszúnak tűnő másodperccel később működésbe lépett, vakító fényével időlegesen látásuk elvesztésére, s a fényjátékot kísérő éles, fülszaggató hanghatásával pedig hallásuk átmeneti elveszítésére kárhoztatva mindenkit a helyiségben. Aki valamilyen csoda folytán mást is hallott, a fülét kínzó fütyülő, sípoló jellegű hangnál, az sugárvetők és sugárlövedékek jellegzetes hangját hallhatta. McCoy a hang-fény gránát elműködését követően előjött fedezékéből, pár hosszabb szökkenéssel a helyiség ajtajában termett, s lassan balra a fal felé húzódva elkezdte sorra kivonni a forgalomból Heassin embereit. Legnagyobb meglepetésére sem Heassint, sem a korábban Kogo főhadnagyra fegyvert szegező férfit, sőt a mellettük álló harmadik férfit sem látta, noha eléggé valószínűtlennek tűnt, hogy elnyelte őket a helyiség padlózata. Fothe ögynök a corelliai a nyomában volt, egyik kezében annak LPM-1esével, a másikban pedig a saját fegyverével, s folyamatosan tüzelve lépett a helyiségbe s közben fedezéket keresett. *** - Igazán? - Kérdezett vissza hitetlenkedve Heassin, a CorSec főhadnagy fenyegetőnek szánt megjegyzésére válaszolva. - Tudja kezdetben szórakoztatóak voltak a magafajta nehéz felfogású, ostoba alakok. Azt hiszik, idejönnek és a törvény betűit emlegetve, azokra hivatkozva, keresztbe tudnak nekem tenni. Azt hittem az előző corelliai szaglászó kis balesete, amihez persze semmi közöm, sőt az ön rövidesen bekövetkező balesetéhez sem lesz, elegendő ahhoz, hogy a továbbiakban megkíméljenek a hasonló hívatlan vendégektől, de úgy tűnik, a főnökei nem értenek az ilyen finom célzásokból. - Jegyezte meg sajnálkozva, olyan ártatlan arcot vágva, mintha nem is életekről, s azok kioltásáról lenne szó, hanem csupán valamiféle kisebb félreértésről.
Levette a tekintetét az előtte térdeplő férfiról és a kitáruló ajtó felé fordította figyelmét. Látta, ahogy a McCoy közelített feléje mögötte az általa megbízható emberének megismert nővel, aki egy fegyvert tartott a kezében. Aztán a következő pillanatban az események számára meglepő fordulatot vettek, s egyre gyorsultak. Kogo maga is hallhatta, ahogy előbb egy, majd gyors egymásutánban további három lövés hangzik el. Heassin látva, hogy a nő nem avatkozik közbe, holott a másik corelliai végzett előbb az egyik, majd a másik ajtónállóval, azonnal megértette, hogy elárulták.
- Öljétek meg a corelliaikat és azt a hálátlan szukát is! - Utasította bérenceit miközben ő maga lassan hátrálni kezdett. Nyilvánvalóan nem állt szándékában részt venni a kibontakozó összecsapásban.
A helyiségben lévő őrök többsége azonnal, még az utasítás elhangzása előtt az ajtó felé fordult, s készültségbe helyezték fegyvereiket, bárt üzemeltető twi’lek férfi lebukott a pult mögött, a felszolgálónő eldobta a tálcát, és egy hangos síkoltást hallatva átvetette magát a pulton, ami mögött ő is eltűnt. A TSF ügynökei tehát immár a biztonságot nyújtó fedezék mögött voltak. Nyilván előre meg volt beszélve, hogy hasonló helyzetben így fognak eljárni. Ez az eljárás ugyanis tökéletesen megfelelt eljátszott szerepüknek. Az őrök közül ketten, egy zabraki és egy ember, a kezdődő kavarodásban Kogo felé mozdultak, valószínűleg avégett, hogy pajzsként használhassák. Bár az sem kizárt, hogy főnökük likvidálási utasítását szándékoztak sietve végrehajtani.
Ekkor repült be a nő által eldobott hang-fény gránát a nyitott ajtón. Heassin személyi testőre reagált leggyorsabban a helyzetre. Megragadta főnökét, és elindult vele a helyiség átellenes vége felé, Fenn bár a lövöldözés kezdetekor maga is fegyvert rántott, jobbnak látta, ha követi üzlettársát. A gránát robbanását követő pillanatokban, annak hatását kihasználva a trio egy rejtekajtón keresztül, anélkül hogy bárki is láthatta volna őket, s távozásuk módját, kislisszolt a helyiségből.
A pult mögött felemelkedett a twi’lek és a nő is, kezeikben sugárvetőkkel, s tüzet nyitottak a fogadóhelyiségben lévő őrökre, akik közül csak igen kevesen tudtak a különféle dísznövények, azok kőcserepei, a dísztárgyak és más tereptárgyak, köztük Heassin íróasztala mögött fedezéket lelni. Akiknek ez sikerült, most meghúzódtak, s várták, hogy érzékszerveik ismét használhatóvá váljanak, míg a többiek, süketen és vakon össze vissza, ez által nem egy esetben egymásra is lőttek, tovább rontva saját helyzetüket...
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Feb 23, 2008 15:04:38 GMT 1
Vess végighallgatta Heassin válaszát, és már el is képzelte, hogy milyen válogatott módszerekkel fog eljátszogatni vele, miután a néhány zavaró körülményt kiiktatta. Ekkor történt hirtelen változás: Scott és egy hölgy léptek a terembe. Mindketten egyből fegyvert fogtak, és lőni kezdtek. A hirtelen változás némileg átrendezte Vess gondolatait, majd meghallotta Heassin szavait: "- Öljétek meg a corelliaikat és azt a hálátlan szukát is!" - *Meglátod, ki fog kinyiffanni a végén...* köpte a szavakat maga elé, mintha csak hangosan gondolkodott volna. Az események felgyorsultak, és Vess még látta a távolodó Heassint és társát, valamint a testőrt, aki vállon lőtte. A korábban a testőrnek lőkészített kést, előhúzta és a mellette álló és rá fegyvert szegező két marconának is beledöfte jó alaposan a lábába, akik ettől összerogytak. Kogo nem volt rest, mindkettőt kíméletlenül nyakon szúrta, pontosan tudta, hová kell döfni, hogy azonnali és fájdalmas halál érje őket. Vess nem kímélte az élőket, utána a következő mozdulat egy vetődés volt, mellyel a korábban földre vetett karabélyáért ugrott. A karabélyt megragadta, és ösztönösen állított sorozatlövésre a tűzváltó karon, és feltekerte halálos erejű sugárra a sebzésértékét a fegyvernek. Tüzelni azonban már nem tudott. Scott figyelmeztetésére azonnal reagált: "- Kogo feküdj!" - hallotta Scott hangját a legtérben, és azonnal hasra vágta magát, szemét pedig behúnyta, hogy elkerüljön minden sérülést. Jól is tette, a fény-hang gránát így csak a fülét sértette, főleg azt, amelyikben nem volt hangszóró, hiszen a bal fülében még mindig benne volt a rádiójuk "fülese".
A fény-hang gránát hatása nem maradt el. Vessnek is csengett a füle, mikor felkelt, de legalább látása rendben volt. A hozzá két legközelebb álló fegyveresre azonnal célzott, rövid sorozatokat adott le, melynek következtében mindketten élettelenül hullottak a földre. Esélyük sem volt. A teremben azonban még mindig maradtak páran az ellenségből. Vess is elindult arrafelé, amerre Heassin és kísérete távozott, és közben vadul lövöldözött az ellenség irányába. Egy ilyen lövése még le is terített egy marconát, aki épp akkor kezdett magához térni a kábultságból. Majd mikor észrevette, hogy a legtöbb harcos már magához térni készült, bevetődött egy paraván mögé. Bízott benne, hogy elég fedezékül fog majd szolgálni az eszköz. Eztán szájához emelte a mikrofonját: -{Scott, rendben vagyok, kösz a segítséget, pont időben jöttetek. Heassin errefelé tűnt el, utána kell mennünk, bár azt nem tudom merre. Tisztogassunk, és aztán keressük meg!}- forgalmazott társával.
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Feb 25, 2008 21:26:06 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin rakárépülete//
A csatatérré változtatott terembe lépve a CorSec nyomozója holofilmekbe illő helyzettel, ám valóságos veszedelmekkel teli látvánnyal találta magát szembe. A hang-fény gránát robbanását követően Heassin brigantiinak egy része üvöltve látásuk és hallásuk elvesztése miatt agonizálva fetrengett, míg másik felük, időben fedezéket talált, s most dühödt tüzet zúdítottak a két belépőre, valamint a szintén rájuk lövő pultosra és a pincérnőre, akik a helyiség sarkában kialakított bárpult jelentette kiváló fedezékből felváltva kiemelkedve, s egy-egy pontos vagy kevésbé pontos lövés leadásával ritkították őket.
Edaara, a korábban még elszánt bérgyilkosnő szerepében tetszelgő TSF ügynök a helyiség aljtó felőli bal oldalánál, sarok-bárpult rövidebbik felével szemben, egy fal mellett álló, wookie termetű, fás szárú dísznövény és annak gyökereit és táptalaját is helyet biztosító márványból készült, a padlózat szintjétől mintegy térdmagasságig emelkedő, széles tartója mögött talált fedezéket, és onnan kidugva sugárvetőjét próbálta viszonozni a martalócok lövéseit, akiknek tűzereje a hang- fénygránát hatásának múlásával gyarapodott. Még annak ellenére is, hogy a fedezék nélkül maradt, s a fedezékeik mögött is eltalálhatónak bizonyult társaik közül már eddig is legalább heten feküdtek a padlón testükön sugárvető által okozott, halálosnak tűnő elszenesedett felületű lőtt sebbel.
Scott a helyiségbe érve egyszerre próbált fedezettüzet biztosítani, a két hozzá legközelebb állót késével megölő Kogo főhadnagynak, aki vadul tüzelve, s egy további fegyverest is véglegesen ártalmatlanná téve elvergődött valamiféle paravánnak tetsző alkalmatosság mögé, és ő maga is fedezéket keresni. Kezdetben oldalazva mozgott afelé a fal mellé, amely mellett Edaara Fothe is fedezéket lelt, ám hamar rá kellett jönnie, hogy ez nem fog működni. Sugárlövedékek süvítettek el körülötte, s noha jószerével tiszta célpontot nyújtott, senki sem találta el. Egy hirtelen ötlettől vezérelve nagy lendülettel előrefelé indult el. Futtában sikerült leszednie az egyik fegyverest, aki szintén fedezék nélkül állt a helyiségben, majd hasra vetette magát és úgy csúszott tovább elérve egy négyszögletes asztal és a mellette álló négy székhez, amely vélhetőleg az őrök kártyaasztalaként szolgálhatott. Amint elérte az asztalt a hátára fordult, majd saját tengelye mentén is megpördítette magát szabad bal kezével, s aztán lábaival feldöntötte az asztalt, amely az oldalára borulva első ránézésre ideiglenes fedezéknek tökéletesen megfelelt.
„Scott, rendben vagyok, kösz a segítséget, pont időben jöttetek. Heassin errefelé tűnt el, utána kell mennünk, bár azt nem tudom merre. Tisztogassunk, és aztán keressük meg!” - Hallotta a nála lévő komlinkből Vess szavait. McCoy a felborított, fémből készült asztal nyújtotta időleges fedezékben, bal kezével előszedte a saját adóvevőjét, jobbra fordult és leadott egy lövést, a vele meglepetten farkasszemet néző és fegyverét sietve, de mégsem elég gyorsan feléje fordító zabrakira, aki, midőn a lövedék szemből érkezvén átjárta törzse jobb oldalát, megperdülve, arccal bukott a padlóra.
-{Vess, a nő, aki velem együtt rontott be, valamint a pultos és a felszolgáló a TSF-nél játszanak, próbáld meg nem eltalálni őket, … csúnyán festene a jelentésben!}- Forgalmazta hadarva a saját adóvevőjébe, majd ismételten leadott egy lövést, ez alkalommal bal felé, ám célt tévesztett. Mindössze megijesztenie sikerült az egyik embert. A fedezékét jelentő asztal lapjára eközben hangos csattanásokkal csapódtak a sugárlövedékek. Scott az egyre több helyen vöröses-sárgás színben pompázó átforrósodott foltokat látva, azonnal rájött, hogy fedezéke nem bír soká ellenállni a sugárlövedékeknek, s újabb fedezék után kell néznie. Kilesett egyre tovább forrósodó fedezéke mögül, de csak egy tizedmásodperc erejéig volt lehetősége vizslató szemeivel fürkészni a helyiséget. A sugárlövedékektől sűrű levegő nem kedvezett az ilyen nézelődésnek. Azt minden esetre sikerült megállapítania, hogy kedvező fedezéket, elérhető közelségben, csupán a helyiség jobb oldalán egy kissé kisebb méretű dísznövény mögött lelhet, mely hasonló tartóban állt, mint amilyen mögött Edaara talált fedezéket a terem másik oldalán. Ez volt az a fedezék, amelynek másik oldalánál, a nemrég még vele farkasszemet néző zabraki rejtőzött, ám neki, a vele csaknem egyvonalban elhelyezkedő felborított asztal mögött meghúzódott corelliaval szemben ez nem volt megfelelő. Viszont McCoynak, révén, hogy gyakorlatilag a terem ajtóhoz közelebb eső harmadában immár sikerült Heassain minden fegyveresét végleg ártalmatlanná tenni, most már alkalmas menedéket kínált volna a sugárlövedékek elől.
A gond az ígéretes fedezék megközelítésében rejlett, ugyanis ahhoz, hogy elérje, át kell száguldania a pult mögül tüzelő TSF ügynökök és a rájuk a terem távolabbi végéből tüzelő néhány fegyveres tűzvonalán. Az nyilvánvaló volt, hogy a felborított, s a becsapódó lövedékektől egyre inkább és egyre több helyütt átforrósodó asztal lapja mögött nem maradhat. Viszont amennyiben felpattan és megpróbál átrohanni, a kiszemelt fedezékhez, akkor futása rövid és tragikus végkimenetelű lesz. Valami mással kell próbálkoznia. A lövedékek többsége a pult magassága felett húzott el, nagyjából törzsmagasságban, így ha az alatt tud elég gyorsan mozogni, akkor talán sikerülhet. Bal kezébe vette át a sugárvetőjét, kilesett az asztal bal oldalán, és gyors egymásutánban leadott két lövést, a terem túlsó végéről lövöldöző martalócokra, majd sugárpisztolyát visszacsúsztatta a tokjába, felpattant és elindult jobb felé. Három gyors lépést tett, majd egy elnyújtott nexubukfenccel folytatta, amelynek végén guggoló testhelyzetben állapodott meg, nagyjából kétméternyire a kiszemelt fedezéktől. Körülötte szemből és hátulról érkező vörös, sárgás, valamint kékes színű sugárlövedékek húztak el veszélyes közelségben. Előrepillantott, s az a kétségbeejtő látvány tárult szemei elé, amihez annyi év szolgálat után sem igazán lehetett hozzászokni, majd fél tucat sugárvető baljóslatúan ásítozó csöve irányult rá. Némelyik azonnal útjára is bocsátott halált hozó sugárnyalábjaiból. Az egyik lövedék közvetlenül Scott füle mellett húzott el, míg egy másik megpörkölte néhány hajszálát, de azért a feje felett haladt tovább. A corelliai oldalra vetette magát, s amint talajt ért, kezével is rásegített arra az oldalirányú bukfencszerű mozdulatra, amely révén végül elérte a dísznövényt s annak márványcserepét.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Feb 26, 2008 12:16:11 GMT 1
Vess több problémával is szembesült, mikor már úgy érezte, kevesebb van hátra, mint elõre. Jól illeszkedett kedvenc mondása a szituációhoz, miszerint reméld a legjobbat, tervezz a legrosszabbra. Több lézernyaláb is becsapódott a fedezékébe, átegetve ezzel a könnyû paravánt. Az Uralkodó keze szinte teljesen lefeküdt, majd kigurult a paraván mögül, ami a következõ pillanatban össze is omlott.
A gurulás közben folyamatosan lövöldözött, melynek egy igazolt találata is lett. Viszont mindenképpen kellett keresnie egy fedezéket, mert így elég jó célpontot nyújtott. Körülnézett, majd eszébe jutott, hogy volt egy hang-fény gránát a zsebében a hõdetonátor mellett. Megint arrébb gurult aztán felugrott - macska módjára - és beugrott az egyik fotel mögé, melyben épp Heassin ült korábban. Zsebébõl elõkotorta a hang-fény gránátot, rádiójához nyúlt és belemondta: -{Gránátot dobok... maradj fedezékben!} - mondta Scottnak, majd behajította nagyjából arra a helyre, ahol nem sokkal ezelõtt állt, majd térdelt. A gránát azonban nem akart felrobbanni. Már majdnem kidugta fejét, mikor meghallotta a hangrobbanást, és a fotel takarásából látta a villanást.
Szeme tökéletesen védve volt, a hangeffekt pedig csak védtelen fülét bántotta, immár másodszorra. Ekkor emelkedett ki fedezékébõl a CorSec ügynöknek álcázott Uralkodó keze, és módszeresen szedte le a szemüket dörzsölgetõ martalócokat. 3 likvidált célpontot számlált, majd visszabújt a fotel mögé. -{Erre nem láttam többet Scott... a többi a tiétek}- mondta, majd kicserélte az energiacellát fegyverében, és várta, hogy Scott azt mondja: "Kész"...
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Feb 28, 2008 22:44:14 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin raktárépülete//
McCoy új fedezéke mögött kuporgott, a növény ágait és leveleit sugárlövedékek törték és szaggatták. A márványcserép másik oldalából credit érményi darabokat hasítottak ki a becsapódó plazma és lézersugarak. Másodpercek teltek el, míg végül, a lövedékek intenzitása, részint a TSF ügynökeinek, valamint Kogo főhadnagy összehangolatlan, ám kétségkívül sikeres működésének köszönhetően, alábhagyott. Scott megkockáztatott egy gyors kipillantást, majd megeresztett egy lövést az egyik, fedezéke védelméből kimozdult immár tiszta szinte elvéthetetlen célpontot nyújtó martalóc irányába.
Rejtély, hogy a gonosztevő miért döntött úgy, hogy elhagyja a fedezékét, s elindul oldalirányban a helyiség, bejárati ajtajához viszonyítva baloldali fala felé. Talán egy új fedezéket szándékozott elérni, vagy esetleg valamiféle rejtekajtóhoz szeretett volna eljutni. E talányra sosem fog fény derülni, ugyanis a CorSec nyomozójának sárgás színű sugárlövedéke a mellkasába fúródott, s azonnal a halálát okozta. A szerencsétlenül járt férfi megtántorodott, majd hanyatt esett. A törzsén éktelenkedő ökölnyi méretű, fertelmes sebből alig kivehető gőz szállott fel, mellyel vélhetőleg a férfi lelke is megtért ahhoz a természetfeletti hatalomhoz, amelyben hitt, már ha a magafajták hisznek valamiféle felsőbbrendű lényben, vagy hasonlóban.
„Gránátot dobok... maradj fedezékben!” - Hangzott Vess hangja Scott fülesének hangszórójából.
Ezt hallva, McCoynak meg sem fordult a fejében az, hogy szabad jobb kezével előhalássza a rádióját, s valamiféle választ adjon a CorSec különleges alakulatánál szolgáló társának. Tudta, hogy Kogo nem fog válaszra várni, hanem amint közölte a tervét, máris cselekedni fog. Épp ezért visszahúzódott fedezékébe, behunyta szemeit, s jobb kezének alkarjával le is takarta, majd résnyire kinyitotta ajkait, hogy ez által valamelyest tompítsa a pillanatokon belül a füleire nehezedő kínzó „csapást”. Egy repeszgránát esetében ez utóbbi óvintézkedés talán ért volna valamit, ám mint pillanatokkal később kiderült, a főhadnagy egy hang-fény gránát mellett döntött. A gránát éles villanása ellen, a lecsukott szem, s az elő oltalmazón emelt kéz megfelelő védelmet nyújtottak, ám a fület, nem lehetett megvédeni gránát hanghatása következtében tapasztalható éles, sípolástól, amely már-már fájdalmasan hatott a corelliai érzékeny füleire. A hiperaktív érzékszervek, közülük is a hallás az ilyen és ehhez hasonló esetekben, azaz példának okáért egy hang-fény gránát robbanásának közelségében, inkább átoknak, mintsem áldásnak számított.
Scott nagyjából két másodperccel a gránát robbanását követően emelkedett ki fedezékéből. Körülpillantva látta, hogy a TSF három ügynöke fedezékükbe húzódtak, míg elmúlik a gránát vakító hatása. Ők nem részesültek abban a figyelmeztetésben, mint McCoy. Legfeljebb láthatták, hogy Kogo elhajítja a gránátot. Kétségkívül a lehetőségek közül ez volt a jobbik eset. A rosszabbik pedig az, ha maguk is „belenéztek”. Ugyan úgy, ahogy Heassin a teremben lévő, s még élő bérencei közül sokan. A CorSec nyomozója két bizonytalan lépést téve, ami valószínűleg a fülét kínzó, s egyelőre szűnni nem akaró sípolás, pontosabban annak a fülben található egyensúlyi szervre gyakorolt hatása miatt, elhagyta fedezékét. Két kézre fogta sugárpisztolyát, s a fal mellé húzódva a kiképzésen elsajátított s az ösztönösség szintjéig begyakorolt módon haladt előre. Habozás nélkül lőtt minden, a látóterébe kerülő, a hang-fény gránát hatása alatt szenvedő martalócra, valamint azokra, akiket éppen csak megzavart a robbanás, s ezért nem voltak képesek elég gyorsan cselekedni, azaz visszalőni. A szeme sarkából látta, hogy Vess kiemelkedik egy fotel mögül, majd tüzel, aztán újra eltűnik mögötte.
„Erre nem láttam többet Scott... a többi a tiétek.” - Hangzottak Kogo szavai a rádióból.
Kegyetlen, és, ha szabad ezzel a kifejezéssel élni, ilyen körülmények között, sportszerűtlen mészárlás volt, amelybe néhány pillanattal McCoy után, de még éppen időben, a Telosi Biztonsági Erők három beépített ügynöke is csatlakozott. Fedezékeik oltalmából nyitottak tüzet, míg végül a kíméletlen, s pontos lövéseik eredményeként az utolsó bérenc is holtan rogyott össze.
- Tiszta! - Kiáltotta az egész termet betöltő hangerővel a corelliai, amint Heassin asztalának az ajtóhoz viszonyítva a távolabbi oldalával egy vonalba érve saját szemével is meggyőződött róla, hogy a legtávolabbi fedezék mögött se maradt életben egyetlen bűnöző sem. Már, ha mind bűnözők voltak e egyáltalán. Lehetséges, hogy életük folyamán semmi rosszat sem tettek, leszámítva azt, hogy Heassin zsoldjába szegődve, az ő jól, vagy épp kevésbé jól fizetett, s bármikor feláldozható bérenceivé váltak. Ilyen gondolatok keringtek McCoy elméjében, miközben a tárkioldó gomb segítségével kiejtette sugárpisztolyából, a már csaknem teljesen kimerült energiatárat, s egy telit tolt a helyére.
- Eszement corelliaiak! - Hangzott egy mély, reszelős férfihang a bárpult mögül, majd kisvártatva megjelent a forrása is, a twi’lek férfi. Körültekintett, aztán indulatosan hozzátette: - Betáncoltok ide, és összerondítjátok az akciónkat, amit évekig tartó fokozatos beépülés előzött meg! Gratulálok!
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Mar 2, 2008 11:58:06 GMT 1
"- Eszement corelliaiak! Betáncoltok ide, és összerondítjátok az akciónka, amit évekig tartó fokozatos beépülés elõzõtt meg! Gratulálok!" - mondta a Twi'lek, aki minden bizonnyal az egyik TSF-es volt, akiket korábban Scott említett. - Mégis mire vártatok? Hogy végelgyengülésben majd kinyúlnak és csak jelentést kelljen írni, hogy megtörtént? Mire játszottatok, hátha kinyír még egy-két embert, aztán egyszercsak felszívódik? Nem véletlen, hogy a TSF alulmarad a CorSec-kel szemben... Gyere Scott, keressük meg azt a disznót - mondta Vess elég sok cinizmussal hangjában, majd elindult arrafelé, ahol Heassin és társai eltûntek. Mindenképpen valamilyen rejtekajtónak kellett lennie valahol, ahol Heassin és Fenn, nameg a testõr eltûntek. - Itt kell lennie valahol. Talán itt kezdõdhet az igazi együttmûködés a TSF és a CorSec között. Hol a rejtekajtó, amelyen keresztül eltûntek? - kérdezte Kogo az igencsak nagy hangú TSF ügynököt.
|
|
Scott McCoy
Junior Member
CorSec nyomoz? Az ?v J?t?kosa (2007) I. hely
CorSec det.!c!ffffff
Posts: 413
|
Post by Scott McCoy on Mar 2, 2008 19:04:12 GMT 1
//Nar Shaddaa - Corelliai Szektor - Heassin raktárépülete//
A TSF ügynökének elcsattant keresetlen szavakkal is kísért indulatkitörését, pillanatokon belül követte a fedezéke mögül előlépő Kogo hadnagy, nem túl finom, válasza.
„Mégis mire vártatok? Hogy végelgyengülésben majd kinyúlnak és csak jelentést kelljen írni, hogy megtörtént? Mire játszottatok, hátha kinyír még egy-két embert, aztán egyszer csak felszívódik? Nem véletlen, hogy a TSF alulmarad a CorSec-kel szemben... Gyere Scott, keressük meg azt a disznót”
Scott tartott tőle, hogy ezek cinizmussal teli szavak, amelyekkel a főhadnagy nem kimondottan tapintatosan reagált, csak elmérgesíthetik a helyzetet, most pedig a hely és az idő legkevésbé sem volt alkalmas arra, hogy a CorSec és a TSF közötti rivalizálást gyakorolják. A corelliai nyomozó jelen pillanatban már tudta, hogy elszúrták, nem csak azon a személyi szinten, amelyen ők voltak, hanem vezetőin. Lényegtelen felelősségek megoszlását latolgatni, el kell fogadni a kialakult, nem éppen rózsás helyzetet. Miközben Scott még egyszer végighordozta tekintetét a helyiségen, s számba vette Heassin legyilkolt embereit, csendben, egy pillanat erejéig hálával adózott a szerencséjükért, hisz az események alakulhattak volna rájuk nézve jóval kedvezőtlenebbül is.
- Tehetsz egy szívességet… - Szűrte a fogai között a fejéhez vágott sértő megjegyzésre válaszul a twi’lek, alig hallhatóan. A korábban még pincérnőként tevékenykedő társa, erre könyökkel meglökte, méghozzá meglehetős erélyességgel. A nő arcáról, egy „nem éri meg” arckifejezést lehetett volna leolvasni, ha nem fordítja hőzöngő társa felé, oly módon, hogy a többiek ne láthassák. Rajta kívül egyedül McCoy hallotta a szitkozódó megjegyzést, ő viszont a további konfrontációk megelőzése érdekében elengedte a füle mellett, mintha nem is hallotta volna.
Kogo eközben saját indulataitól, és lelkesedésétől fűtötten átvágott a helyiségen és elindult egyenesen abba az irányban, amerre a lövöldözés kezdetén Heassin, Fenn és a testőr elhagyták a helyiséget. Mint ahogy az McCoy maga is megállapíthatta alig egy pillanat alatt, látható ajtó a terem azon végében, nem volt. Maradtak tehát azok, amelyeket az ilyen esetekre gondosan álcáztak, s amelyek minden bizonnyal valamilyen kapcsoló segítségével tárhatók ki, illetve zárhatóak.
„Itt kell lennie valahol. Talán itt kezdődhet az igazi együttműködés a TSF és a CorSec között. Hol a rejtekajtó, amelyen keresztül eltűntek? - Kérdezte Vess a twi’lek felé fordulva, aki időközben szemrevaló társával együtt átmászott a bárpulton.
- Még mindig nem érted igaz?! Vagy csak akkor van szemed, amikor lövöldözni kell? - Kérdezte lenéző éllel a hangjában a twi’lek, kiváltva ezzel mindkét kollégája rosszalló pillantását, amint viszont csak egy vállrándítással nyugtázott.
McCoy jobbnak látta, ha gyorsan közbeavatkozik, mielőtt még a két temperamentumos szellem egymásnak feszül, és esetleg a verbális nézetkülönbségeiket még ott helyben fizikális módon próbálnák rendezni, maradandó sérüléseket okozva egymásnak. Ezzel, és mindenfajta további felesleges szócsépléssel csak több időt adtak Heassinnek és csatlósainak, hogy távozzanak, vagy ellenük küldjék az épületben lévő többi fegyverforgató alkalmazottat.
- Na jó, fussunk neki még egyszer. - Kezdte a corelliai, bízva abban, hogy esetleg sikerül elérnie, hogy sor kerüljön a kölcsönös ellenszenv félre tételére. - a TSF beépített ide három embert. Szép, viszont ez egy olyan eredmény, amit talán nem ártott volna a CorSec vezetésével, vagy legalább a helyi hírszerzőinkkel megosztani. Így elkerülhető lett volna, hogy mi is megpróbáljunk beépíteni egy embert, név szerint Hank Callair ügynököt, akit, miután sajnálatos módon lelepleződött, Heassin megöletett. Gondolom, tudtok a dologról, ha már itt vagytok néhány éve. Egy ilyen esemény után elvárható lett volna, hogy bizonyos információkat megosszatok a CorSec-kel. Ha ez megtörtént volna, mi ketten most nem lennénk itt. Szóval az, hogy a dolgok fasírtba mentek, legalább annyira a ti saratok, mint a mienk. - Mondta, majd egy lélegzetvételnyi szünetet tartott. – Most pedig ugorjunk arra a részre, hogy közös cél Heassin elfogása, és a szervezetének tönkrevágása. Tehát, hogyan tudunk utánamenni?
- Azt az ajtót kézi távvezérlőkkel lehet csak kinyitni, a helyiségben nincs semmi, amivel kinyithatnánk. Nem a falakon, vagy az íróasztal lapja alatt van a kapcsoló. Mindössze két vezérlő van, az egyik Heassin, a másik pedig a testőre zsebében szokott lapulni. Még ha meg is találjátok a helyét a falban, berobbantani nem lehet. Értitek már? Nem tudunk utánuk menni! Már rég Nar Shaddaa túlsó felében lehetnek… - Válaszolta meg McCoy kérdését a twi’lek helyett Edaara, aki midőn a corelliai mellé ért, visszaadta az LPM-1est a hallottak miatt lehangolt arckifejezéssel reá tekintő férfinak.
- Ez esetben tényleg mindent elszúrtunk… - Mondta végül McCoy.
- Na igen… - Vetette oda a twi’lek, majd egyszer csak felderült a korábban még borús tekintete. - Kivéve, ha Heassin még nem lógott meg, nem valószínű, hogy itt hagyná felügyelet nélkül a szállítmányt, aminek ügyében Fennel tárgyalt. Talán még nincs minden veszve, de ha sokáig gatyázunk itt, akkor esetleg vendégeink jönnek. - Mondta, miközben a mögötte lévő ajtóra bökött. Nem tudom, mi volt a tervetek, de ha megosztanátok velük, akkor együttes erővel talán helyre tudjuk hozni, azt, ami itt igencsak el lett rontva. Nos? - Kérdezte, Kogora emelve tekintetét a CorSec tisztjénél legalább egy fejjel alacsonyabb telosi.
|
|
Vess Kogo
Junior Member
Er?haszn?l? Az Uralkod? keze Birodalmi ?gyn?k S?t?t Oldal Pont: 5
Az Uralkod? keze/CorSec. SWAT alakulat tagja!c!C0C0C0
Posts: 123
|
Post by Vess Kogo on Mar 2, 2008 20:51:25 GMT 1
*Fulladj meg* - gondolta magában Kogo, majd hozzálátott a terv felvázolásához: - Arra gondoltunk, hogy leszállok ide a saját hajómmal, és kiadom magam a csempésznek. Aztán mikor már bejutottam, meg kell találni Heassint - ez hamarabb sikerült mint terveztem. Scott másik úton akarta elérni ugyanezt. Elvileg Heassin-nél találkoztunk volna és bilincsben terveztük a visszavitelét a Corelliára, lehetőség szerint némi fűszerrel együtt, hiszen azt legalább ki is vonhatnánk a forgalomból. A hajóm még mindig a leszállóplatformon parkol. Zárva van, kinyitása legalább olyan nehéz, mint ennek a rejtekajtónak a kinyitása. Nem tudom, hogy Heassin mire készül, viszont a fűszert nem igazán éri meg itthagynia. Jah... és bocs a kirohanásomért, általában nem szeretem, ha fegyvert fognak rám, és megsérülök. A meglepetéseket pedig még annyira sem szeretem. Szóval bocs még egyszer, bár ha már ügynökünk ittlétekor itt voltatok, akkor nem tudom, miért nem sikerült megmenteni az életét. Minden bizonnyal a körülmények szerencsétlen összejátszása miatt történt. Most halljuk, hol találjuk meg őket! Vess közben összeszedte az összes fegyvert, amit eldobott azelőtt. Mindegyikben ellenőrizte a tárat, majd mindegyiket magára aggatta.
|
|