Corelliai szektor

[Zayne Etison]

Sebhely kihátrált a suhanók sorábó a 74-Z hátán, feltette fejére a sisakot, amit a siklózáshoz használt, lehajtotta a szemvédõt, még utoljára megigazította a kesztyûjét és meghúzta a gázkart. Nem spórolt a sebességgel, hamar felgyorsult 300 km/h óra fölé és csatlakozott a többi siklóhoz a levegõben.

A nagy forgalom ellenére a suhanó fürgén kerülgette a nála lassabban közlekedõ jármûveket. Nem telt bele 5 percbe sem, mikor is kivált a nagyobb forgalomból és az utcaszintre süllyedt vissza a repulzoros jármû.

Egy hatalmas, kétszáznál is több emeletes épület mellett állt meg a jármû. A környéken hasonló magasságú lakóépületek voltak, kicsit délebbre szürke raktárépületek takarták el a lenyugvó nap utolsó sugarait. Az égen lassan felhõk kezdtek gyülekezni és a távolban hallani lehetett az ég morajlását. Esõ közeledett. Zayne leszállt a siklóról és levette sisakját. A szemvédõ és a sisak vonala alatt bõre jól láthatóan elszínezõdött a szmog és a terjengõ por miatt, ám látszólag ez nem zavarta a férfit.

- Ez lenne az. Azt hiszem ebben az épületben vannak... valahol. Nemigen kedvelik a látogatókat, de engem ismernek. Mondd meg nekik, hogy Zayne Etison küldött. Valahol a szááz... valahányadik emeleten vannak. Ott - mutatott most az égre, ahol az épület egyik oldalán az ablakok helyén egy vékony dúracél lap takarta az épületet, mint egy kötés a seben - az a néhány emelet az övék. - mondta, majd ismét feltette a sisakot, majd levette jobb kezérõl a kesztyût - Hát, örültem a szerencsének. Sok sikert a rancoroknál. Nekem most mennem kell. - nyújtotta kezét Eliasnak.

Zayne ezután ismét felpattant a suhanóra. Ismét dörgött az ég. - Oh, már megint esni fog? Jobb lesz, ha minél elõbb bemész - szólt utoljára, aztán egy félmosoly keretében intett Eliasnak és meginult a sklóval az ellenkezõ irányba, ismét a kantin felé.

//Elias: folytatás a Dark Rancors fõhadiszállásán//

[Vess Kogo]

Vess és Scott épségben kijutottak a Giorend kantinból. Ez már önmagában is sikernek számított, tekintve a körülményeket. Scott elmélete legalábbis, hogy számítottak rájuk, beigazolódni látszott. Mi sem járult hozzá jobban az elmélethez, minthogy Vess kint megpillantotta a két grant, akik az egyik sikátor oldalának dõlve most is õket figyelték. Vess levette a fényerõsítõ szemüveget, eltette egy biztonságos tokba, majd lenyúlt a combtokjában nyugvó plazma pisztolyra és átállította kábító sugárról, halálos sugárra. Ezután sugárkarabélyához nyúlt, és felkattintotta az aktiváló pecket. Hallotta, amint az energiacella beélesítette a sugárkarabélyt - ezt egy kis sípoló hang jelezte - így most egy 100 lövéses energiacella volt benne. A biztonság kedvéért azonban volt itt egy másik is, szóval nem aggódott.

Ahogy tekintetét körbefuttatta megpillantotta Felixet, aki mintegy hivogatóan, a Granokkal épp átellenben lévõ sikátorban állt és õket várta. Vess oldalba bökte Scottot alig láthatóan, majd elindult Felix felé. Ahogy elindultak, Felix is elindult beljebb a sikátorba.
- Ez meg mit csinál? - szûrte a kérdést a fogai között Vess - Ez kifejezetten csapdának látszik, nem gondolod? - kérdezte társát, miközben haladtak elõre, egyre jobban megközelítve a sikátor bejáratát. Nem is kellett hátranézniük, hogy tudják, a Granok és feltételezhetõen a niktok is utánuk eredtek. Vess rossz elõérzete egyre jobban erõsödött, ahogy egyre közelebb értek a sikátor bejáratához.
- Maradj a bejáratnál és fedezz. Oda elég egyikünknek bemenni... - mondta *és neked több vesztenivalód van* - gondolta magában, majd a komm. "fülesét" beleakasztotta a fülébe. Ez a felszerelés a taktikai mellény alapfelszereltsége volt, így nem kellett külön magához vennie, azonban Scottnak átnyújtott egy kézi komm. egységet, ami a sajátjára volt hangolva.
- Ezzel tudjuk tartani a kapcsolatot... - mondta és elindult be a sikátorba, majd rányomott a mellén elhelyezett adás gombra, és kicsit lehajtott fejjel forgalmazni kezdett:
-{Tiszta az adásom?} - kérdezte Scottól, amolyan megerõsítést várva tõle...

[Scott McCoy]

McCoy abban a pillanatban sem lélegzett fel, hogy a kantin ajtónyílásán kilépve ismét a járdán volt. Gyakorlott, éles szemei azonnal körültekintettek az utcában. Kogo főhadnagyhoz hasonlóan ő is megpillantotta a két grant. Az övékkel azonos oldalon, alig tizenöt, húsz méternyire bal felől, egy sikátor szélén álltak, hátukat a sarkot képező épület falának vetve. Tevékenységüket tekintve, szemmel látható volt, hogy a két CorSec tisztet figyelik. Alig tudatosult eme látvány a nyomozó agyában, máris jellegzetes sípoló hangjelzés ütötte meg a fülét. Ezen hang, mely arra utalt, hogy közvetlenül mögötte egy energiacella élesítette a sugárfegyvert, melybe behelyezték. Azonnal hátra pillantott, s megnyugodva vette tudomásul, hogy a hang forrása Vess sugárkarabélya.

Ezen megnyugtató felismerést követően Scott tovább fürkészve a szeme elé táruló acéldzsungelt, észrevette Felixet. A tér átellenes, jobb oldalán ált. Ha történetesen nő és egy-két évtizeddel fiatalabb, akár hívogató szirénnek is beillhetett volna, de mivel ezen követelmények egyikét sem teljesítette, így csupán egy várakozó férfi volt, akinek tartása azt próbálta sugallni, hogy a két CorSeces menjen oda hozzá. A főhadnagy is észrevehette ugyanezt, hisz jelzésként oldalba bökte McCoyt. Ő válasz helyett lassan elindult Felix felé. Néhány pillanattal később, a rájuk váró férfi, észlelvén, hogy Vess és Scott elindultak feléje, elkezdett hátrálni a mögötte tátongó sikátor felé.

„Ez meg mit csinál?” - Hangzott el Kogo alig résnyire kitárt ajaki s összezárt fogai közül az a kérdés, mely társát is foglalkoztatta. „Ez kifejezetten csapdának látszik, nem gondolod?” Tette fel mindjárt utána a következő kérdését, melyet már McCoy sem hagyott szó nélkül.

- Meglehet, de nem fogjuk ölbe tett kézzel várni, hogy kicsináljanak minket. - Válaszolta szenvtelenül a nyomozó, ki a CorSec berkein belül még járőr korában eléggé közismert volt arról a tulajdonságáról, hogy sugárvetője és esze egyaránt villámgyorsan jár, sőt az előbbi néha még annál gyorsabban.

Több szó nem esett közül, míg el nem érték a sikátor bejáratát, melynek sötétjében egyre távolodott Felix alakja. Anélkül, hogy egyikük is hátra pillantott volna, tudták, hogy a korábban őket figyelő gyanús csoport tagjai a nyomukba szegődtek, sőt közelednek feléjük. A sikátor kiváló helyszín lesz egy rajtaütéshez. Ezzel a kommandós és a nyomozó is tisztában volt.

„Maradj a bejáratnál és fedezz. Oda elég egyikünknek bemenni...” - Mondta Vess

- Rendben ez alkalommal átadom neked a lehetőséget, de legközelebb én megyek előre. - Válaszolta egy mosoly kíséretében Scott, majd bal kezével átvette a feléje nyújtott kézi kommot.

„Ezzel tudjuk tartani a kapcsolatot...” – Magyarázta a Bevetési Főosztály főhadnagya, miközben elfordította a fejét.

{„Tiszta az adásom?”} - Csendült fel a próba gyanánt kezdeményezett forgalmazás a kézi kommunikátorból. McCoy az arcához emelte az adóvevőt, majd megnyomta rajta az adás gombot.

- {Tiszta és érthető.} - Válaszolta, majd leeresztette a kezét, melyben az adóvevőt tartotta. Jobbját pedig ezzel egyidejűleg a főhadnagy vállára tette. - Itt megállok és tartom a sarkot. Ha esetleg nem válaszolnék a hívásra, az azt jelenti, hogy mindkét kezem tele van a sugárvetőimmel. - Mondta, majd eleresztetteVess vállát, és háttal a sikátor széle melletti fal felé fordult, hogy beláthassa az egész teret. Három alakot látott közeledni, két grant és egy nikto személyében. Körülbelül a tér közepe táján voltak.

- Már jönnek is a rajongóink. Menj csak tovább, én majd fogadom őket. - Mondta egy sunyi mosoly kíséretében Kogonak, majd jobbjának egy apró mozdulatával kibiztosította a combtokjában lévő LPM-1 típusú sugárvetőjét.

[Vess Kogo]

Vess még meghallgatta Scott megjegyzését, majd elindult a sikátorba Felix után. Felixet egyre inkább elnyelte a sikátor, de Vess tartotta a távolságot. Minél jobban haladt befelé, annál inkább érezte, hogy ez nem lehet más, mint egy csapda. Átáramoltatta testén az Erőt pusztán reflexei felgyorsítására használva azt és hagyta, hogy a Teras Kasi mester énje átvegye az irányítást teste felett.

Nem is tehette volna ezt jobbkor, mint most. Egy pillanat ereje volt csupán, de megpillantott egy megcsillanó tárgyat az egyik sarokban. A következő pillanatban egy sugárpisztolyos nikto lépett ki a sarok mögül. Vessnek sem kellett több, felgyorsított testével a pillanat tört része alatt ott termett és elkapta a nikto fegyver tartó kezét, megcsavarta azt, majd a könyökizületnél alátámasztott és megtörte ellenfele kezét. Az hangos nyikkanással ért földet. Ebben a pillanatban került elő a következő támadó, aki egy vibrotőrrel támadt a CorSec ügynökre. Vess egyszerűen tovább vitte a támadását megragadva ellenfelének támadó karját, majd visszarántotta és csuklóját tartva a földre vitte úgy, hogy a támadó a tulajdon niktó társát szúrta le. Az kilehelte lelkét, a támadás pontosan a szívére talált.
- Ez szép volt - mondta neki Vess, majd mellkason ütötte és egyben az Erőlökést is alkalmazta rajta. Támadója pedig egyszerűen nagyot nyekkenve előbb felkenődött a falra, majd lecsúszott a földre.

Az egész jelenet nem tartott tovább fél percnél. Az események nagyon gyorsan követték egymást. Vess tovább haladt a sikátorban. Felix megállt... és várt. Vess egyelőre nem látta miért. Egyszercsak a sikátor kinyílt, és az egyik oldalon a fal véget ért.
- Állj meg ott, ahol vagy, ha nem akarod, hogy a haverod a mélyben végezze! - hangzott el a felkiáltás valahonnan Felix háta mögül.
Vess megállt és újra az Erőbe merült. Érezte, ahogy a midi-chlorianok felpezsdültek a testében. Nem kellett hátra néznie, hogy tudja akit az előbb a falnak lökött már feltápászkodott. Felix háta mögött egy weequay állt egy diszruptor puskával. Nikto társa pedig már Vess háta mögött volt. Vess azonban kitalálta, hogyan végezhet mindkettejükkel. Tudatát kiterjesztette a puskát tartó lény felé. Erőcsápjaival körbefonta annak torkát és elkezdte szorítani. A lény a torkához kapott. Ez épp elég volt arra, hogy Vess a másikra koncentráljon. Hirtelen hátrafordult és elkapta támadója támadó kezét, ami újra a vibrotőrt szorongatta.

A támadó nem tudott ellenállni. Vess megütötte ellenfelét, majd az Erővel a mélybe lökte. Felix persze kihasználta az alkalmat és aktivizálta magát. A weequaytől elvette a fegyvert, majd rálőtt vele. A weequay dematerializálódott. Vess odalépett hozzá, de addigra a fegyvere a kezében volt.
- Van még belőlük Felix? - kérdezte az ügynököt.
- Nem hiszem. Sőt igazából benneteket akartak, nem engem. De mennünk kell...
- Rendben, de előbb megnézem, hogy áll Scott!
- Ok, de siess! - mondta Felix és leeresztette a fegyvert - Ha végzett Scott, akkor mehetünk.
-{Scott, Felix rendben van, kell segítség?}- kérdezte Vess a rádión keresztül...

[Scott McCoy]

Amint a főhadnagy eltűnt a látószögéből, a sikátorban, Scott nekidőlt a sikátor sarkát képező, de a térre néző épület falának. Mindent megtett annak érdekében, hogy testtartása és tekintete óvatosságra intő elszántságról, s arcátlan könnyedségről árulkodjon. A hatás kedvéért jobb lábát is elemelte a talajról és talpát az épület falára helyezte. Ily módon bal lábszára merőleges helyzetbe került a falhoz képest. A CorSec nyomozónak látszaton túl ezzel kettős célja lett, hisz e testhelyzet alkalmassá tette egy alkalmas pillanatban végrehajtandó elrugaszkodásra.

Szemeit a közeledő trió közepén haladó nikto tekintetébe fúrta, miközben jobb kezével azonos oldali combját paskolgatta. Türelmesen várta, hogy a három alak kezdeményezzen. Éles, figyelmes pillantásai pontosan felmérték a három alakot, s a náluk lévő fegyvereket. A közeledők közül a baloldali gran két az övén függő sugárpisztoly markolatát szorongatta. A másik oldalon álló gran egy sugárkarabélyt tartott a két kezében, míg a nikto a jobbja a combtokban pihenő sugárvetője felé kúszott.

A fenyegetően közeledő hármas lassan eltávolodott egymástól, s lassítottak lépteiken. McCoy összevonta a szemöldökét, majd gúnyosan elmosolyodott. Az egész kezdett egy régimódi holofilm, leszámolási jelenetére hasonlítani. Csupán a kellően drámai aláfestő zene hiányzott. A corelliai egy hírtelen ötlettől indíttatva egy lassú, hazájában közismert szomorú dallamot kezdet fütyülni.

Úgy húszlépésnyire a CorSec őrmesterétől, a három alak közül a nikto, aki egy lépésnyivel társai előtt haladt megállt. Ez jel volt a másik kettő számára. Ők is megtorpantak. Oldalirányban a középsőtől nagyjából öt-hat méter választotta el a két szélsőt. Scott, anélkül hogy levette volna róluk a szemét, s felhagyott volna a fütyüléssel, ellépett a faltól, s hogy próbára tegye őket, tett egy lépést a hármas felé. A nikto figyelmeztetően felemelte bal kezét és tiltóan intett egyik kinyújtott ujjával. McCoy keményen állta nyolc szemből rá vetülő kereszttűzszerű pillantásokat.

Az idő mintha megállt volna az egymással farkasszemet nézők között. A CorSec nyomozó nem nagyon tudott olvasni a vele szemben állók arcvonásaiból, de valahogy biztos volt benne, hogy nem sikerült megfélemlítenie a vele szemben tűzerő és számbeli fölény birtokában állókat. A nóta végére érve McCoy abbahagyta a fütyülést.

- Nem ... - kezdte volna azt a mondatot, amellyel talán el tudja tántorítani a három alakot a céljuktól, de alig ejtette ki az első szót, a jobb oldalt álló gran kezében előrelendült a sugárkarabély. Ám mielőtt célra tarthatta volna, Scott előrántotta a sugárvetőjét és csípőből tüzelt. A sárgás színű sugárlövedék mellkason találta a próbálkozót.

A létfontosságú belső szerveket elégető lövedék által eltalált test még össze sem csuklott, amikor a nikto és a másik gran ugyancsak fegyvert rántottak. Scott a saját első lövése után a másik grant vette célba. Ez a lövés a célba vett alak orra és a középső szeme közötti részen fúródott annak koponyájába, egy meglehetősen felismerhetetlen masszává változtatva azt, ami néhány pillanattal korábban még egy élőlény feje volt.

A nikto volt az, a három közül, akinek sikerült elsütnie a saját fegyverét. Lövése azonban nem bizonyult kellően pontosnak, ugyanis a kiváló ütemben oldalra vetődő corellia bal válla felett elhaladva, s hajszálai közül egynéhányat megperzselve az épület falába csapódott. Mielőtt a nikto még korrigálhatott volna, a Corelliai Biztonsági Erők nyomozójának fegyvere ismét útjára bocsátott egy fényes sugárnyalábot. A nikto elejtette a fegyverét majd mindkét kezével az alhasához kapva görnyedt össze, majd terült el. Mindössze egy kínkeserves nyögés hagyta el a száját, aztán csend lett.

- … igazán sikerült jól ellenfelet választanotok. - Fejezte be kicsit másképp a félbehagyott mondatot McCoy, majd biztosította a sugárvetőjét és visszacsúsztatta a tokjába.

„Scott, Felix rendben van, kell segítség?” – Csendült fel a kommunikátorból Vess hangja.

-{Nem, kösz. Remekül elboldogultam…}- válaszolta röviden a főhadnagynak, majd zsebre vágta az adóvevőt és maga is belépett a sikátor félhomályába. Ha lett volna idő és lehetőség átkutatta volna a három lelőtt alak zsebeit, de sem a hely, sem az idő nem volt megfelelő. Bár a tarkója felől áradó bizsergés átmenetileg elmúlt, érezte, hogy sietnie kell. Néhány pillanat alatt beérte Kogo főhadnagyot és Felixet.

- Odakint hagytam három, kissé megpörkölt hullát. - Mondta, a két rá váró férfinak, majd hozzátette. - Szóval tűnjünk el, mielőtt még megjönnek a cimboráik.

[Vess Kogo]

- A lakásomat biztosan figyelik, és amennyiben így van, nem szívesen vinnélek benneteket egyik rejtekhelyünkre sem, nehogy kiszúrják õket... - kezdte Felix.
- A hajóm azonban kézenfekvõ megoldásnak tûnik - vágott közbe Vess.
- Jó ötlet. Menjünk mihamarabb, kövessetek! - mondta Felix és elindult elõre - tudok egy másik utat a leszállóplatformig, ahol leszálltatok... gyönyörû az a Firespray! - jegyezte meg egy mosollyal a szája szélén.
Vess megvonta a vállát - már ami az utat illette - és elindult Felix után. Nem volt idejük, hogy késlekedjenek. Mihamarabb kellett találniuk valamit, amirõl elindulhattak. Ráadásnak így, hogy tudta üldözõk vannak a nyomukban, kicsit megnehezítve érezte a dolgát. Mindazonáltal Scott bebizonyította, hogy remekül meg tudja védeni magát és hogy õ maga nyugodtan hátat fordíthat neki, rábízhatja életét.
Ahogy haladtak sikátorrol sikátorra, gyalogjáróról gyalogjáróra, elgondolkodott. Miért õt választotta Cutter parancsnok erre a feladatra. Hogy nem az eszéért, abban biztos volt... Persze Cutter nagyon sok mindent nem tudott róla, pl. csavaros észjárását sem. De ez az álca tudatosan felépített álca volt.
Lassan elérték Vess hajóját. Õ már messzirõl kikapcsolta a távirányítóval a védelmi rendszert és kinyitotta a hajót. A három CorSec ügynök pedig felsorjázott a hajóra.
Vess kifújta magát. Nem mintha elfáradt volna, de álcájára ügyelnie kellett...
- Itt vagyunk... - mondta, mintha a többiek nem vették volna észre.

//Bocsi Scott, de csak ennyire tellett tõlem...//

[Scott McCoy]

„A lakásomat biztosan figyelik, és amennyiben így van, nem szívesen vinnélek benneteket egyik rejtekhelyünkre sem, nehogy kiszúrják õket...” - Vetette oda Felix, amikor szóba került az egyre sürgetőbb távozás kérdése.

„A hajóm azonban kézenfekvő megoldásnak tűnik.” - Szúrta közbe Kogo.

„Jó ötlet. Menjünk mihamarabb, kövessetek! Tudok egy másik utat a leszállóplatformig, ahol leszálltatok... gyönyörű az a Firespray.” - Jegyezte meg mosolyogva a hírszerző tiszt, miközben sietős léptekkel elindult.

A főhadnagy az utat mutató tiszt nyomában halad, míg a sort McCoy zárta, aki az iménti csevegésnek csupán szótlan hallgatója maradt. A hallottak hatására, a balsejtelem gyötrő ékét verte a Felixbe vetett korántsem biztos alapokon nyugvó bizalmába. Az a tény, hogy a férfi, az iménti elejtett megjegyzése alapján tudja, hol szálltak le. Ám, ha ez igaz, már pedig tekintve, hogy épp egy rövidebb úton vezeti őket, minden kétséget kizáróan az, akkor az felveti a nyilvánvaló kérdést: Ha Felix látta őket leszállni, vagy legalábbis látta őket elhagyni a Tűzmadarat, akkor miért nem a platformon lépett velük kapcsolatba, még ha nem is személyesen, legalább egy megbízható küldönc révén, már ha akadna ilyen egyáltalán ezen a holdon. Miért épp abban a lebujban várta őket, ahol ráadásul mindannyijukat szemmel tartották, és akár ki is nyírhatták volna.

McCoy szeretett volna néhány pillanat erejéig Felix fejébe látni, hogy megszerezze a kérdésére a választ. Most először jutott eszébe, hogy nem ártana némi sensostim-et magánál tartani, az ilyen esetekre. Bármennyire is megvetette a csillámfűszert - s az összes többi tudatmódosító szert is -, az annak felhasználásával nyerhető időleges telepatikus képességeknek most jó hasznát vehetné.

Cutter főparancsnok volt az, aki biztosította őket afelől, hogy Felix a CorSec egyik megbízható hírszerző tisztje, aki már rég óta tevékenykedik Nar Shaddaan. Ezzel alapvetően nincs is semmi baj, ám a Corellia túl messze van. Az alvilági körökben népszerű az a megállapítás, miszerint mindennek és mindenkinek ára van. Lehetséges, hogy akár Felix is eladhatta magát, s ezt palástolandó került megrendezésre az iménti műsor.

Miközben a nyomozó magában tépelődött, különféle, vadabbnál vadabb összeesküvés elméleteket gyártva elérték annak az épületnek a tetőszintjét, amelynek platformján a Tűzmadár várakozott. Vess távirányítással deaktiválta a hajó biztonsági és védelmi rendszereit. Amint a rámpa leereszkedett, mindhárom CorSeces felment a fedélzetre. Scott csak akkor lélegzett fel, amikor a rámpa felemelkedett mögöttük. Ha időlegesen is, de biztonságban voltak.

„Itt vagyunk...” - Jegyezte meg kissé zihálva Vess. A mindhármuk számára nyilvánvaló megjegyzés ugyanakkor azt a burkolt felszólítást foglalta magába, hogy legfőbb ideje, hogy Felix elmondja nekik, hogy mi az, amit tud.

- Hm… na igen… - kezdte hümmögve Felix mintha közben elgondolkodott volna, majd folytatta. - Mindenek előtt talán illő volna bemutatkoznom. Felix Lightear, vagyok. Három éve vagyok a Nar Shaddaan, a hírszerző egység vezetője. Abból amit eddig láttam az a meggyőződésem hogy Cutter főparancsnok jól döntött, amikor titeket küldött. Az ügynök, név szerint Hank Callair, akit Shaich Heassin-re állítottunk, azzal a feladattal, hogy próbálja meg követni, Heassint és ha lehetősége van, beépülni a szervezetébe. Callair néhány nappal később eltűnt. Három napja találták meg a holttestét egy, hulladék feldolgozóba tartó droidvezérlésű szállítóegységben. A droid memóriájából sikerült kiszednünk az útvonalát. Érintette az egyik olyan épületet, amiről tudjuk, hogy, Heassin tulajdonában áll…

- Ez nem vall profi végrehajtásra. - Szúrta közbe McCoy, aki az első pillanattól fogva feszült figyelemmel hallgatta Lighear beszámolóját. - A holttest eltüntetésének jóval rafináltabb módjai is vannak annál, mint bedobni a szemétszállítóba a saját ajtóm elől. Gyakorlatilag olyan, mintha tálcán kínálná fel nekünk a lehetőséget, hogy odamenjünk szaglászni.

- Jó meglátás. - Értett egyet Felix, majd folytatta. - Meglehet, hogy ez az egész valamiféle sietős megoldás volt arra, hogy Callair ügynököt eltüntessék, és nem foglalkoztak a lehetséges következményekkel. Ez az épület, mely egy elhagyatott, valamikori szálló, volt most valószínűleg fűszerelosztóként funkcionálhat.

- Egy okkal több, hogy körülnézzünk ott. - Szakította félbe, immár másodszor a hírszerzőt Scott.

- Ez azért nem ilyen egyszerű. Egyrészt azért, mert nincsenek, speciális egységeink Nar Shaddaan, csupán néhány hírszerzőnk szétszóródva. Másrészt, mert mindez pusztán spekuláció a részünkről. Heassinnak számos nagyobb épület van a birtokában, csak Nar Shaddaa Corelliai szektorában három ilyenről tudunk. Nem beszélve persze azokról, amiket nem is ismerünk. Ugyanakkor úgy tudjuk, hogy mindössze ennek az egynek van akkora, saját süllyeszthető leszállóplatformja legfelül, ami nagyobb teherhajók fogadására képes. Tökéletesen alkalmas arra, hogy az avatatlan szemektől elrejtve végre lehessen hajtani a pakolást.

- Még egy okkal több, hogy odalátogassunk. - Nyakaskodott a CorSec nyomozója.

- Hárman, Heassin egy épületnyi zsoldos csapata ellen? Ne értsd félre, tényleg tetszik a munkamorálod Scott, mi több én magam a nyugdíjamat is odaadnám azért, hogy kicsináljuk Hessaint és a szervezetét, de nem szeretnék Callair sorsára jutni. - Tiltakozott Felix. Látszott rajta, hogy komolyan tart Heassintól. - A fűszercsempészetből befolyt jövedelmük jó részét Heassin fegyveresekre költi. Több száz, ha nem ezer fickónak parancsol. Nekimenni itt a Nar Shaddaan, öngyilkosság.

- Ami engem illet én akár egyedül is megcsinálom, ha az épület, amiről beszélünk egy elosztó akkor lehet hogy nemsokára újabb szállítmányokat fognak indítani, akár a Corelliara. - Mondta, majd jelentékeny pillantást vetett Kogora. - Mindenképp jó lenne körülszimatolni ott. Ha még árut is találunk, akkor meg, tekintve, hogy itt nem tudjuk lefoglalni, felrobbantjuk az egészet. Ezzel egyrészt megspóroljuk a Corelliara szállítás és az ottani megsemmisítés költségét és talán elő tudjuk csalogatni ezt a Heassint, vagy legalább is felingereljük. Szerintem megéri a kockázatot. Vess, te mit gondolsz?

[Vess Kogo]

Vess csendben hallgatta végig Felix beszámolóját. Ahogy Felix a raktár fejezethez ért, neki is felcsillant a szeme. Egyből az jutott eszébe, hogy mennyire jó lenne felszámolni ezt a raktárat, ezt a csapatot. Hát hogyne... Kijött belőle kommandós énje.
"- Ami engem illet én akár egyedül is megcsinálom, ha az épület, amiről beszélünk egy elosztó akkor lehet hogy nemsokára újabb szállítmányokat fognak indítani, akár a Corelliara. Mindenképp jó lenne körülszimatolni ott. Ha még árut is találunk, akkor meg, tekintve, hogy itt nem tudjuk lefoglalni, felrobbantjuk az egészet. Ezzel egyrészt megspóroljuk a Corelliara szállítás és az ottani megsemmisítés költségét és talán elő tudjuk csalogatni ezt a Heassint, vagy legalább is felingereljük. Szerintem megéri a kockázatot. Vess, te mit gondolsz?" - kérdezte Scott eszmefuttatása végén.
- Benne vagyok. Régóta nem voltam ilyen buliban, úgyhogy simán mehetünk. Csak oda kicsit nagyobb tűzerő kéne. Nekem nincs jobb ennél a karabélynál - mondta és jelentőségteljesen megütögette azt - Felix, nem tudsz esetleg egy helyet, ahol kicsit felturbózhatnám a fegyvertáramat? - kérdezte egy széles mosoly keretében.

[Scott McCoy]

//Vess Kogo hajójának, a Tűzmadárnak a fedélzetén, ami egy magas épület tetején lévő leszállóplatformon „parkol”//

„Benne vagyok. Régóta nem voltam ilyen buliban, úgyhogy simán mehetünk. Csak oda kicsit nagyobb tűzerő kéne. Nekem nincs jobb ennél a karabélynál. Felix, nem tudsz esetleg egy helyet, ahol kicsit felturbózhatnám a fegyvertáramat?” - Tette fel a kérdést Vess, miután egyértelműen kimondta, hogy neki nincs ellenvetése a nyomozó ötletével kapcsolatban. McCoy összevonta a szemöldökét, miközben a hírszerző felé fordult, és várta a választ. Ő is tudta, hogy a főhadnagy az iménti kérdésével a lényegre tapintott. A vállalkozás, amibe belefogni készülnek, komolyabb fegyvereket tesz szükségessé.

- Ti mind a ketten őrültek vagytok… - Konstatálta Felix, miközben előbb Kogora, majd McCoyra, sandított s végül elmosolyodott. Aztán néhány gondolkodással töltött pillanattal később igenlően bólintott Vess kérdésére aztán így szólt. - Vannak bizonyos szükségleti felszereléseink, az egyik biztonsági rejtekhelyen. Azt nem mondanám, hogy épp az ilyen esetekre, de azért akad ott néhány régebbi, a klón háborús időkből származó sugárkarabély, energiatárak, robbanószerek és különféle gránátok. Nem a szabvány CorSec felszerelés. A Testület pénzügyi nehézségei minket sem hagytak érintetlenül. - Mondta egy mélyről törő sóhaj kíséretében Lightair ügynök. - Valószínűleg ide is nyomon követtek minket, így amondó vagyok, hogy egyenesen repüljünk oda, itt van a Corelliai Szektorban, és annak a tetején is van lehetőség a leszállásra, sőt ott akár még álcázni is tudjuk a hajót. Ha elég gyorsan és ügyesen repülünk, talán nem tudnak nyomon követni, már ha vesződnek ezzel a fáradtsággal, kezdésnek talán úgy kellene tennünk, mintha el akarnánk hagyni Nar Shaddaat. - Vetette fel a nem is olyan elvetélt ötletet Felix. Úgy tűnt a kezdeti aggodalma oszladozik, vagy csak rá is átragadt valamennyi a lelkesedésből és önbizalomból, ami szinte sugárzott a két, Corelliaról érkezett férfiról.

- Ez egy működőképes eljárás lehet. - Értett egyet McCoy, aki időközben felülemelkedett a kezdeti bizalmatlanságán. Felmerült benne, hogy esetleg megkérdezi Felixtől, hogy hány további ügynök van még Nar Shaddaan, akiket esetleg be lehetne vonni az akcióba, de aztán ezt az ötletet elvetette. Minél többen vannak, annál valószínűbb, hogy a bejutás során lelepleződnek. Már pedig az ő terveiben, nem egy direkt frontális támadás, és az összes őr egyenkénti megölése szerepelt, hanem egy észrevétlen beszivárgás, körülszimatolás és ha szerencséjük van, akkor egy robbantás. Amennyiben pedig még nagyobb a szerencséjük, akkor Heassint is elfogják, vagy legalábbis a nyomára illetve néhány terhelő bizonyítékra akadnak. Mindez elméletben roppant remekül festett, gyakorlatban a kivitelezéssel viszont elég sok gond akadhat.

- Néhány komolyabb sugárálló mellény se ártana. - Jegyezte meg végül.

- Az is akad, de mint mondtam, a felszerelésünk messze van a legújabb típusoktól. - Mondta Felix, majd Kogo felé fordult. - Ha mindent megbeszéltünk, akkor megadom a koordinátákat, és akár indulhatunk is. Remélem a géped legalább olyan gyors, mint amilyennek gondolom…

[Vess Kogo]

"- Az is akad, de mint mondtam, a felszerelésünk messze van a legújabb típusoktól. Ha mindent megbeszéltünk, akkor megadom a koordinátákat, és akár indulhatunk is. Remélem a géped legalább olyan gyors, mint amilyennek gondolom…"
- Bízhatsz benne, elég gyors... - mondta Vess, majd betáplálta azokat az adatokat, melyeket Felix adott. Ezután se szó, se beszéd indította a hajtóműveket és felemelte a gépet. Úgy tett, ahogy Felix mondta az előbb, mintha elhagynák NS-t. Felemelkedett elég magasra, olyan magasságba, ahol már a légi siklók sem közlekednek, csak az űrhajók.
Aztán újra célbavette NS-t, méghozzá újra a Corelliai szektort. Csak ezúttal tudatosan repült, a vektornak megfelelően, amit a Felixtől kapott információk alapján számíttatott a gép navigációs rendszerével.
Ahogy repültek - alig észrevehetően lenyúlt combtokjára, és a fegyverre - majd átállította kábító fokozatra.
"Reménykedj a legjobb eshetőségben, számíts a legrosszabbra..." - Ezt jó korán megtanulta, így Scotton kívül nem bízott senkiben...

[Scott McCoy]

Alig tízpercnyi, Nar Shaddaa légkörében és a magas épületek közötti, elterelő szándékú cikázást követően a Tűzmadár megérkezett egy közepes magasságú mindössze néhány tucat emeletes, raktárszerű épület fölé. Az épület tetején kialakított, egy szinttel lejjebb süllyesztett leszállóplatformra egy Firespray méretű hajó könnyűszerrel leereszkedhetett. Amint a repurzorok segítségével leereszkedett a fémpadlózatra felette azonnal összezárult két vastag fémlap, elrejtve ezzel az imént leszállt járművet.

Miközben Kogo főhadnagy mesteri ügyességgel vezette mindvégig a hajóját, Felix ott ült mellette a másodpilóta ülésében s onnan navigálta végig az előre meghatározott útvonalon. Amint a hajtóművek zaja megszűnt, s a Tűzmadár leszállótalpainak mágneseződésével biztosan rögzítették a platformhoz a járművet, a CorSec hírszerző kioldotta a biztonsági hevedereket, eltette a néhány pillanattal korábban elővett s a leszállás során kezében tartott távirányítószerű eszközt és a főhadnagy felé fordult.

- Megérkeztünk! Legyetek üdvözölve az egyik helyi, hm… menedékhelyünkön. Felszereltségét tekintve minden ilyen objektumunk ugyanúgy van felszerelve. Kommunikációs eszközök, lakó és tisztálkodó helyiségek, és az, ami titeket leginkább érint, fegyverraktár. Már ha a régiségeket fegyvernek lehet nevezni. - Mondta Felix a pilótaülésben ülő tisztnek, miközben kikászálódott az ülésből és elindult a főrámpa felé.

McCoy, aki révén, hogy a pilótafülkében mindössze a pilóta és a másodpilóta ülés voltak, az utas részlegbe kényszerült, semmit sem láthatott a felszállás és a leszállás közötti eseményekből, pusztán érezhette a különféle fordulókat, amelyekből valamelyest képet kaphatott a hajó mozgásából. Néhány perces magányában eltöprenghetett azon, hogy mi is az, amit vállalt. Eszébe jutott egy emlék. Bár már három éve annak, hogy a Szindikátus bérgyilkosnőjével közösen tett egy látogatást a Yasku & Co épületében, pontosabban annak tetején történtekre még mindig oly élénken emlékezett, mintha tegnap történt volna. Hasonlóan volt az előzményekkel is. Önkéntelenül is megérintette a sebhelyet, amely a tetőn kapott lövés kellemetlen emléke marad. Tudta, hogy ez alkalommal a társa nem fogja hátulról meglőni, mint ahogy akkor Lucilla tette. Amint a Tűzmadár leszállt gyorsan kioldotta a biztonsági öveket és a főrámpa felé indult. Már ott találta Felixet.

- Ez a létesítmény elméletileg lakatlan, csupán néhány rafinált biztonsági mechanizmus és néhány, a riasztórendszerrel összeköttetésben álló régi őrdroid. - Vigyorodott el a CorSec Nar Shaddaan dolgozó hírszerzője.

- Ez esetben még mindig te mész előre, hogy deaktiváld a rendszert. Vigyázz nehogy belelépj a saját csapdáidba! - Vágott vissza a corelliai nyomozó.

- Nem én telepítettem a rendszert, de tudom azt a kódot, ami hatástalanítja. Odakint van egy ajtó, ami egy liftre nyílik, az mellett van a rejtett kódtábla, amelyen be kell ütni a kódot. - Mondta Lightear, miközben kinyitotta a főajtót és lassan elindult lefelé a rámpán.

[Trau Skara]

Két weequay sétált a Csempészek Holdján. Trau Skara bízta meg őket egy sikló megvásárlásával. Ő maga nem mozdulhatott ki egyáltalán a hajójáról, hiszen akkor könnyedén lebukhatott volna ádáz ellenséges, Joker előtt. Ezért küldte megbízóit. A férfiak végül kiszúrták maguknak a Borton Telepe névre hallgató épületet és a hozzá tartozó "parkolót". Egymásra néztek, némán biccentettek, majd bementek. Bent azonnal felmérték a terepet, aztán odasétáltak a pulthoz, a Borton nevű besaliskhoz aki a hely tulajdonosa volt.

- Egy két fős, nyitott csomagtartós siklóra lenne szükségünk - mondta tört közös nyelven.

[Denn Wessex Nagymoff]

-Üdvözlöm az urakat!-Köszönt a besalisk,ám az urak egyből a tárgyra tértek,mellőzve minden udvariassági formát.Borton vállat vont magában,majd megadva a főbb paramétereket a leltározószámítógépnek,megkapta a 2 személyes,nyitott csomagtartós siklók típusait.

-Lássuk csak...Van itt egy SoroSuub XP-38 sikló,4100 creditér',és ez egész jó állapotban is van //azaz közepes állapotban//...A raktere 150 kg-ig terhelhető,3,9 m hosszú...Remek vétel lehetne az uraknak!

[Trau Skara]

A két weequay végighallgatta a besalisk ajánlatát, aztán egymásra néztek. Régóta ismerték egymást így egy pillanat alatt kiolvasták a másik tekintetéből, hogy mi a véleménye. Aki az előbb szólalt meg, most ismét magára vette a beszélő szerepét.

- Szeretnénk megnézni - közölte.

[Denn Wessex Nagymoff]

-Máris kedves vevő urak!-Mondta nyájasan Borton.-Kövessenek!

Borton előkászálódott a pult mögül,és öles léptekkel elindult az üzlethelység hátsó kijárata felé.Az ajtótól 1 méterre épp egy Rodián állt,és valamiféle rozsdás alkatrészt szerelgetett.Amikor meglátta Bortont,háta mögött összekulcsolta mindkét kezét,elrejtve az éppen szerelés előtt álló alkatrészt,a kiváncsi tekintetek elől.

-Ganda won nacho!-Parancsolta Borton a Rodiánnak,majd a vevők társaságában kilépett az épületből

Az úgynevezett parkoló,számos siklónak adott ideiglenes otthont.Volt egy pár,amit talán csak a rozsda tartott egyben,de volt néhány kivételesen szép darab is.Az,amit a 2 vevőnek szándékozik eladni,kivételesen a közép-kategóriába tartozott.

-Ez lenne az.-Motyogta a Besalisk,miközben a jobb oldalán elhelyezkedő méretes praclijaival végig simított a siklón.Amikor jobban szemügyre vette a 2 weequay,arra a következtetésre juthattak,hogy az eladó valóban igazat mondott.A sikló közepes állapotban van; Az üléshuzatok kopottak,a szélvédőn kis töréscsík fut végig egy kis pontból kiindulva,de ezeket leszámítva,no meg az apróbb horpadásokat a hajó bal oldalán,minden működőképesnek látszik,és az is.

-Nos?