Post by Allora T'wiin on Aug 26, 2007 22:27:31 GMT 1
Allora, amikor Ordo ellökte a kezét majdnem neki ugrott, csak nagy nehezen türtõztette magát. Végül csak dühös sziszegéssel válaszolt.
- Na ide figyeljen maga ostoba idióta! Nem mondom el csak egyszer! Éppen azt próbálom meggátolni, hogy ennek az átkozott lélekvesztõnek lába kéljen és elsétáljon innen, amíg mi odabenn szórakozunk azon az erõverte ûrállomáson! Nagyon nem szeretnék itt ragadni! És ha még egyszer hozzám ér, én esk… - itt hirtelen elcsuklott hangja.
Nem azért, mert nem tudott volna olyan hatásos fenyegetést intézni a mandalori felé, amitõl legtöbb ellenfele összecsinálná magát. A twi’lek figyelmét már más kötötte le nem, az hogy társával pereljen. A képernyõre bámult, amin furcsa interferenciától zavart kép jelent meg. Talán egy szobáról, meg egy tûzben égõ alakról. Allorát kirázta a hideg, és kékes színe jóval halványabb formát öltött.
A twi’lek nõ aztán hirtelen megrázta magát, és a kommunikációs panelhez ugrott. Ujjai sebes táncba kezdtek felette, miközben odaszólt Ordonak. Nehogy félre értelmezzen valamit az a szerencsétlen majomivadék, és beleszóljon a nagyok játékába.
- Nyugalom csak megpróbálom bemérni, hogy pontosan honnan jön ez az adás, és ki vagy mi sugározza. Bár a tippem, hogy az ûrállomás automata-vészjelzõje adja, de nem biztos. Pontosan be kell mérnem!
Ujjai fürgén jártak a konzolon, és az elõtte levõ kis képernyõn parancs sorok futottak egymás után… majd hirtelen megmerevedtek. Arca megrándult, és az adás megszakadt. A következõ pillanatban legalább 5 nyelvû szitokáradat hagyta el a fiatal nõ ajkait, ami nem épp elõkelõ neveltetése tanúsítványa volt. Jó egy percbe beletelt, míg lecsillapodott.
- Hát azt nem tudtam bemérni, honnan is jött pontosan, és ki vagy mi adta le azt, amit láttunk… Viszont nézzünk valami mást…
A twi’lek ujjai ismét mozogtak, és a kis képernyõn most is parancs sorok kergették egymást, a nagy képernyõre meg az ûrállomás tervrajza került, ami idõnként fordított magán egy sort, hogy más szemszögbõl mutassa ugyanazt a folyosót, vagy részleget. Most pedig a fiatal nõ ezeket, a terveket bámulta. Arca arról árulkodott, hogy teljesen elgondolkodott valamin. Esetleg haditervet gyárt a gonosz, csúf állomásszörny ellen. Egyik lekkuja állát piszkálta, miközben összeszûkített szemekkel vizsgálta a lassan forgó terveket. Minden bizonnyal õ a megfontoltabb „Többet józanésszel, mint nyers erõvel” politika követõje. Közben Tovar már menni akart, de Allora hírtelen utána szólt.
- Egyenlõre senki nem megy sehova! Mindenki szépen végig hallgatja a mondandóm, és utána közösen határozunk a továbbiakról! Ordo Úrnak egy valamiben igaza van. Most egy csapat vagyunk, és úgy is kell viselkednünk, ha túl akarjuk élni ezt az átkozott küldetést! Szóval senki nem lõdöz senkire, és védjük szépen egymás hátsóját! Azonban nem rohanhatunk fejjel a falnak, mint dühödt reek az áldozatának! Az mindannyiunk halálát jelentené. Olyanok lennénk, mint a vágóhídra sorakozó banthák! Ráadásul az a kellemetlen érzésem, hogy ezen a helyen reekfost sem érnek a hagyományos fegyvereink, és páncéljaink, amiket magunkkal hoztunk. Ha nem így lenne Öltönyke már pár fegyveressel, elintézte volna az itteni dolgát, és nem minket küld. Én a magam részérõl nem óhajtok úgy járni, hogy a gazdátlan ruhám odakinn lebeg, a testem meg idebenn… - látványosan elhúzta mutatóujját a torka elõtt - gondolom maguk sem. Ide tervet kell készítenünk, és több felöl bebiztosítani magunkat, és legfõképp a menekülésünk útját. Nem mintha félnék vagy gyáva, lennék, de nem szeretném hûlt helyét látni a hajónknak, ha gyorsan kell távozni, vagy azt sem szeretném, ha véletlen károsodás érné a hajót, ami miatt nem tudjuk hasznát venni többé. Ezeket, az eshetõségeket figyelembe véve van egy tervem. Ezt nem kötelezõ elfogadni miután elmondtam szavazásra bocsátom, mivel most csapatban dolgozunk mindenki egyenlõ. De aki leszavazza, annak legalább olyan jó tervvel kell elõállnia helyette, mint az enyém, és biztosítania, hogy sértetlenül itt lesz indulásra készen a hajónk, ha le akarunk lécelni. Az nem elég jó, hogy „a szavamat adom rá, mert mi is tehetné tönkre” Egy rakás dolgot tudok, ami tönkre teheti, amíg nem vagyunk itt. Valamint azt is biztosítania kell, hogyha néhányan esetleg bajba kerülnek a többi a segítségükre, tud sietni. A tervem tehát:
A csapat egyik fele itt marad szépen a hátsóján. Õk lesznek a hátsó védelmi vonal, és õk biztosítják, hogy itt minden rendben lesz, ha el akarunk pucolni. Kell valaki bele, aki elég jól ért a számítógépekhez. Aki, ha véletlen ismét, ilyen kedves holoüzenet érkezik, megkísérli bemérni az adás pontos helyét, és meggátolja, hogy bárki vagy bármi feltörje a hajó rendszereit, és hozzájusson bármilyen adathoz, vagy egy vírussal kiiktassa a komputerünket. Ön esetleg? –nézett Leniendora, bár az volt az érzése, ezt felesleges megkérdenie, az öreg elég tapasztalt vén róka a feladathoz. Így válaszra sem várva folytatta. – Aztán a komon keresztül jelenti a másik csapatnak, és nekem a történteket. Továbbá kell még legalább két ember, akinél fegyver lesz, és a hajó védelme az elsõdleges feladata. Mondjuk a két cég alkalmazott. –nézett Petére és a nagydarabra, közben nem zavartatva magát folytatta. – A csapat másik fele velem tart. Õk a felderítõ csoport. Mi ezen a fõfolyosón indulunk, és ezen is haladunk futólépésben végig egészen a legfelsõ szintig az irányítóterembe. –közben a képernyõn meg is mutatta a kérdéses folyosót, és a végcélt is. - Végig a fõfolyosón haladunk felfelé. Nem használunk turbóliftet, mert ha beragad nagy pácban leszünk, és túl sok idõt is vesztünk. Most pedig ki tudja milyen állapotban van, és kap-e elég energiát? A fõfolyosó a biztosabb. Ott vannak, amint látjuk 10 méterenként kiszögellések, amik fedezéket nyújtanak tûzharc esetén. Ezzel vesztünk egy-két órát, de nagyobb mozgásteret ad, kisebb támadási felülettel. Ordo, és Báró urak elsõdleges feladata engem védelmezni, amíg a vezérlõteremben feltöröm a központi gépet, és letöltöm az adatokat, amit Öltönyke kért. Odafenn az Önök kezében lesz az életem, ha maguk nem elég gyorsak és ügyesek, nem rántanak idõben fegyvert, vagy figyelmeztetnek a veszélyre, akkor én purcanok ki, de az Ölönykének ígért adatok is elvesznek, a pénzükkel együtt. Aztán a felderítõk megfordulnak az adatokkal a zsebemben, és visszafutunk ugyanazon az útvonalon a hajóhoz, és amint az utolsó is betette a lábát közülünk, már húzunk is a fenébe. Közben negyedóránként jelent a két csapat egymásnak a személyi komlinkeken. Ha valamelyik csapat nem jelentetik be, és nem jelent, vagy vészhívást ad le a komon, a másik automatikusan sarkon fordul, és a többiek segítségére siet. Így elkerüljük, hogy mind egyszerre essünk csapdába, és nyíffanjunk ki, és akár két tûz közé is foghatjuk az átkozott ismeretlen ellenséget, mert hogy itt nem maguktól szívódtak fel az itteniek az hót ziher. Tovar úr Önt nem igazán soroltam sehova. Szerintem, döntse el melyik csapat része óhajt lenni. Már ha az én tervemnél maradunk. Most lehet ellenvéleményeket mondani, vagy új tervet feltenni az asztalra. Ha nincs ilyen az enyémnél maradunk.
Fejezte be végül hosszas mondandóját. Tekintetét keményen végighordozta mindenkin. Hangja, míg beszélt végig szilárd volt, és kõ kemény. Testtartása is nyíl egyenes volt. Az egész jelenet, olyan volt, mintha a Birodalom egyik fõtisztje tartana eligazítást a katonáinak küldetés elõtt. Legalábbis erre emlékeztethette a többieket. Noha a nõ faja már önmagában is ellentmondott ennek. Mégis olyan szilárd volt, mint egy vérbeli katona. Ráadásul a jelenlegi problémát is katonai szemmel elemezte, és készített rá haditervet, szinte mindenféle eshetõségre felkészülve. Most érezhették csak meg igazán, hogy mennyire is profi a twi'lek lány, s hogy nem véletlenül õ Öltönyke elsõ számú végrehajtója...
- Na ide figyeljen maga ostoba idióta! Nem mondom el csak egyszer! Éppen azt próbálom meggátolni, hogy ennek az átkozott lélekvesztõnek lába kéljen és elsétáljon innen, amíg mi odabenn szórakozunk azon az erõverte ûrállomáson! Nagyon nem szeretnék itt ragadni! És ha még egyszer hozzám ér, én esk… - itt hirtelen elcsuklott hangja.
Nem azért, mert nem tudott volna olyan hatásos fenyegetést intézni a mandalori felé, amitõl legtöbb ellenfele összecsinálná magát. A twi’lek figyelmét már más kötötte le nem, az hogy társával pereljen. A képernyõre bámult, amin furcsa interferenciától zavart kép jelent meg. Talán egy szobáról, meg egy tûzben égõ alakról. Allorát kirázta a hideg, és kékes színe jóval halványabb formát öltött.
A twi’lek nõ aztán hirtelen megrázta magát, és a kommunikációs panelhez ugrott. Ujjai sebes táncba kezdtek felette, miközben odaszólt Ordonak. Nehogy félre értelmezzen valamit az a szerencsétlen majomivadék, és beleszóljon a nagyok játékába.
- Nyugalom csak megpróbálom bemérni, hogy pontosan honnan jön ez az adás, és ki vagy mi sugározza. Bár a tippem, hogy az ûrállomás automata-vészjelzõje adja, de nem biztos. Pontosan be kell mérnem!
Ujjai fürgén jártak a konzolon, és az elõtte levõ kis képernyõn parancs sorok futottak egymás után… majd hirtelen megmerevedtek. Arca megrándult, és az adás megszakadt. A következõ pillanatban legalább 5 nyelvû szitokáradat hagyta el a fiatal nõ ajkait, ami nem épp elõkelõ neveltetése tanúsítványa volt. Jó egy percbe beletelt, míg lecsillapodott.
- Hát azt nem tudtam bemérni, honnan is jött pontosan, és ki vagy mi adta le azt, amit láttunk… Viszont nézzünk valami mást…
A twi’lek ujjai ismét mozogtak, és a kis képernyõn most is parancs sorok kergették egymást, a nagy képernyõre meg az ûrállomás tervrajza került, ami idõnként fordított magán egy sort, hogy más szemszögbõl mutassa ugyanazt a folyosót, vagy részleget. Most pedig a fiatal nõ ezeket, a terveket bámulta. Arca arról árulkodott, hogy teljesen elgondolkodott valamin. Esetleg haditervet gyárt a gonosz, csúf állomásszörny ellen. Egyik lekkuja állát piszkálta, miközben összeszûkített szemekkel vizsgálta a lassan forgó terveket. Minden bizonnyal õ a megfontoltabb „Többet józanésszel, mint nyers erõvel” politika követõje. Közben Tovar már menni akart, de Allora hírtelen utána szólt.
- Egyenlõre senki nem megy sehova! Mindenki szépen végig hallgatja a mondandóm, és utána közösen határozunk a továbbiakról! Ordo Úrnak egy valamiben igaza van. Most egy csapat vagyunk, és úgy is kell viselkednünk, ha túl akarjuk élni ezt az átkozott küldetést! Szóval senki nem lõdöz senkire, és védjük szépen egymás hátsóját! Azonban nem rohanhatunk fejjel a falnak, mint dühödt reek az áldozatának! Az mindannyiunk halálát jelentené. Olyanok lennénk, mint a vágóhídra sorakozó banthák! Ráadásul az a kellemetlen érzésem, hogy ezen a helyen reekfost sem érnek a hagyományos fegyvereink, és páncéljaink, amiket magunkkal hoztunk. Ha nem így lenne Öltönyke már pár fegyveressel, elintézte volna az itteni dolgát, és nem minket küld. Én a magam részérõl nem óhajtok úgy járni, hogy a gazdátlan ruhám odakinn lebeg, a testem meg idebenn… - látványosan elhúzta mutatóujját a torka elõtt - gondolom maguk sem. Ide tervet kell készítenünk, és több felöl bebiztosítani magunkat, és legfõképp a menekülésünk útját. Nem mintha félnék vagy gyáva, lennék, de nem szeretném hûlt helyét látni a hajónknak, ha gyorsan kell távozni, vagy azt sem szeretném, ha véletlen károsodás érné a hajót, ami miatt nem tudjuk hasznát venni többé. Ezeket, az eshetõségeket figyelembe véve van egy tervem. Ezt nem kötelezõ elfogadni miután elmondtam szavazásra bocsátom, mivel most csapatban dolgozunk mindenki egyenlõ. De aki leszavazza, annak legalább olyan jó tervvel kell elõállnia helyette, mint az enyém, és biztosítania, hogy sértetlenül itt lesz indulásra készen a hajónk, ha le akarunk lécelni. Az nem elég jó, hogy „a szavamat adom rá, mert mi is tehetné tönkre” Egy rakás dolgot tudok, ami tönkre teheti, amíg nem vagyunk itt. Valamint azt is biztosítania kell, hogyha néhányan esetleg bajba kerülnek a többi a segítségükre, tud sietni. A tervem tehát:
A csapat egyik fele itt marad szépen a hátsóján. Õk lesznek a hátsó védelmi vonal, és õk biztosítják, hogy itt minden rendben lesz, ha el akarunk pucolni. Kell valaki bele, aki elég jól ért a számítógépekhez. Aki, ha véletlen ismét, ilyen kedves holoüzenet érkezik, megkísérli bemérni az adás pontos helyét, és meggátolja, hogy bárki vagy bármi feltörje a hajó rendszereit, és hozzájusson bármilyen adathoz, vagy egy vírussal kiiktassa a komputerünket. Ön esetleg? –nézett Leniendora, bár az volt az érzése, ezt felesleges megkérdenie, az öreg elég tapasztalt vén róka a feladathoz. Így válaszra sem várva folytatta. – Aztán a komon keresztül jelenti a másik csapatnak, és nekem a történteket. Továbbá kell még legalább két ember, akinél fegyver lesz, és a hajó védelme az elsõdleges feladata. Mondjuk a két cég alkalmazott. –nézett Petére és a nagydarabra, közben nem zavartatva magát folytatta. – A csapat másik fele velem tart. Õk a felderítõ csoport. Mi ezen a fõfolyosón indulunk, és ezen is haladunk futólépésben végig egészen a legfelsõ szintig az irányítóterembe. –közben a képernyõn meg is mutatta a kérdéses folyosót, és a végcélt is. - Végig a fõfolyosón haladunk felfelé. Nem használunk turbóliftet, mert ha beragad nagy pácban leszünk, és túl sok idõt is vesztünk. Most pedig ki tudja milyen állapotban van, és kap-e elég energiát? A fõfolyosó a biztosabb. Ott vannak, amint látjuk 10 méterenként kiszögellések, amik fedezéket nyújtanak tûzharc esetén. Ezzel vesztünk egy-két órát, de nagyobb mozgásteret ad, kisebb támadási felülettel. Ordo, és Báró urak elsõdleges feladata engem védelmezni, amíg a vezérlõteremben feltöröm a központi gépet, és letöltöm az adatokat, amit Öltönyke kért. Odafenn az Önök kezében lesz az életem, ha maguk nem elég gyorsak és ügyesek, nem rántanak idõben fegyvert, vagy figyelmeztetnek a veszélyre, akkor én purcanok ki, de az Ölönykének ígért adatok is elvesznek, a pénzükkel együtt. Aztán a felderítõk megfordulnak az adatokkal a zsebemben, és visszafutunk ugyanazon az útvonalon a hajóhoz, és amint az utolsó is betette a lábát közülünk, már húzunk is a fenébe. Közben negyedóránként jelent a két csapat egymásnak a személyi komlinkeken. Ha valamelyik csapat nem jelentetik be, és nem jelent, vagy vészhívást ad le a komon, a másik automatikusan sarkon fordul, és a többiek segítségére siet. Így elkerüljük, hogy mind egyszerre essünk csapdába, és nyíffanjunk ki, és akár két tûz közé is foghatjuk az átkozott ismeretlen ellenséget, mert hogy itt nem maguktól szívódtak fel az itteniek az hót ziher. Tovar úr Önt nem igazán soroltam sehova. Szerintem, döntse el melyik csapat része óhajt lenni. Már ha az én tervemnél maradunk. Most lehet ellenvéleményeket mondani, vagy új tervet feltenni az asztalra. Ha nincs ilyen az enyémnél maradunk.
Fejezte be végül hosszas mondandóját. Tekintetét keményen végighordozta mindenkin. Hangja, míg beszélt végig szilárd volt, és kõ kemény. Testtartása is nyíl egyenes volt. Az egész jelenet, olyan volt, mintha a Birodalom egyik fõtisztje tartana eligazítást a katonáinak küldetés elõtt. Legalábbis erre emlékeztethette a többieket. Noha a nõ faja már önmagában is ellentmondott ennek. Mégis olyan szilárd volt, mint egy vérbeli katona. Ráadásul a jelenlegi problémát is katonai szemmel elemezte, és készített rá haditervet, szinte mindenféle eshetõségre felkészülve. Most érezhették csak meg igazán, hogy mennyire is profi a twi'lek lány, s hogy nem véletlenül õ Öltönyke elsõ számú végrehajtója...