A Mos Eisley-i kantin avagy Chalmun kantina

[Krystal Starfire]

*Az órák telnek, az iszogatás pedig, kezd értelmetlenül hosszúra nyúlni. A nap ugyan eseménytelennek nem nevezhetõ, és a helyi temetkezési vállalkozónak most is bõven lenne bevétele csak a kantin vendégeinek köszönhetõen is, ha valaki venné a fáradtságot, hogy azt, ami ebbõl a söpredékbõl marad eltemesse. Általában nem szokta senki. Aki nem megfelelõen méri fel a helyzetét, és kellõképpen balszerencsés, az sokkal inkább a helyi ragadozókat örvendezteti meg.
A mai napnak szép termése volt, már az alatt a pár óra alatt, amit õ itt töltött. A két ithorian, és a rodian, aki rosszkor volt rossz helyen, többé már nem zavar vizet senkinek, ahogy az a fejvadász sem, aki nem nézett körül, mielõtt megpróbálta kilõni a célpontját.
Hiába. A nagykutyák kilövése jól fizet, de nem véletlenül. Nem szoktak testõrök nélkül mászkálni, és azokat sem a kezdõk közül szedik össze maguknak.
Régen még mulatatták a lányt a hasonló esetek, volt, hogy maga is próbált informálódni utána mi, és miért játszódott le a szeme elõtt, késõbb aztán rájött, hogy amirõl tudnia kell, arról hamarosan fog is, és senki nem szereti, ha idegenek kéretlenül tudakozódnak a dolgaik felõl. Errefelé pedig aztán különösen nem.
Az összekötõje sem tette itt ma tiszteletét. Általában ebben az idõben szokta megtalálni itt a fickót akkor, ha van valami megbízás a számára. Kap egy kis adat tárolót, a szükséges utasításokkal. Kit kell elkapni, mennyire kell figyelmesnek lenni vele, és ha végzett a munkával, ki és hol fogja honorálni. Jobbára ennyi információ már elég szokott lenni ahhoz, hogy az egyszerûbb megbízatásokat, amiket esetlegesen rábíznak, teljesíteni tudja. Amennyiben nem, akkor jön a nyomozás, ami állhat kérdezõsködésbõl finomabb módszerekkel, esetleg egy kis pénzzel, vagy mással segítve a vonakodó informátort abban, hogy helyes döntést hozzon, esetleg ha nagyon nem akar kötélnek állni, akkor kevésbé barátságos módszerekkel.
Ahogy kihúzzák a két ithorian holtestét, megpróbálva minél kevesebb feltûnést kelteni, lehetõleg nem megzavarva a vendégek nyugalmát, Krystal egy ideig követi õket a tekintetével.*
~ Gyönyörû kilátások, egyszer talán engem is ez rendkívül magasztos végzet ér majd el. ~
*A pár óra, amit a bárban lézengésre szánt, hátha történik valami, ami egy kis pénzt hoz a konyhára lejárt, és az ital is elfogyott.
Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy mihez kéne kezdenie. Ez megy nap-nap után. Folyamatosan megbízások után lót-fut, és vagy kap valamit, vagy nem. Egy kis pénzt ugyan sikerült félre tennie, de az sem túlságosan sok, és ahhoz is az kellett, hogy az utóbbi két évben meg sem állt.
Ki kellett fizetni az apja maradék tartozásait, a temetést, rengeteg pénzt vitt el, hogy szóba álljanak vele bizonyos körökben. Sok esetben fizethetett volna másként is, csak ehhez neki nem volt gusztusa.
Régóta fontolgatta már, hogy valahogy ki kellene lépni ebbõl az átkozott mókuskerékbõl, és ha más nem elmenni valahova kikapcsolódni kicsit. Ha nem is hosszú idõre, csak pár napra, vagy esetleg hónapra. Talán vissza sem jönne soha. Elvégre semmi nem köti már ide, most hogy az apja halott.
Felrémlik neki egy név, amit nem régen hallott, és ami talán megfelelõ lenne egy ilyen kirándulásra. A bolygó ugyan nincs közel, és az utazás sem lesz olcsó, de erre még futja a megtakarításából, hogy ott mit fog tenni, azon pedig, ráér majd akkor aggódni, ha ott lesz.*
~ Ideje egy kicsit kikapcsolódni kislány, ha nem akarsz beleõrülni ebbe az átkozott mókuskerékbe. ~
*Az elhatározásokat, mik esetében könnyen jönnek, általában gyorsan tettek követik. Most sem húzza az idõt sokáig. Itt már nincs dolga, feláll az asztal mellõl, és az ajtó felé veszi az irányt. Ha valakinek eszébe nem jut az útjába állni, akkor el is hagyja a kantint.*

[01 - A Keselyű]

Vagy negyedórányi iszogatás után a Pestisek asztalánál mocorgás támadt. Keselyű, a zsoldosok vezetője felállt, majd miután becsatolta a dögevő állatra hasonlító maszkját egyenest a pult felé indult. Mivel minden szék foglalt volt kénytelen volt helyet csinálni magának. Nyakonragadta az egyik ülőalkalmatosságon csücsülő csadrafant, majd az arcához emelte.
-Keress magadnak más helyet. - recsegte azzal letette a non-humánt, aki szó nélkül arrébb somfordát. A Keselyű végre elfoglalhatta megérdemelt helyét a pultnál. Tőle balra egy lorrdi ült, aki a pultnál ülőkkel együtt szemtanúja volt az iménti helyfoglalásnak. A zsoldos pár pillanatig méregette szomszédját, végül a pultoshoz fordult.
- Nagyon lanyha ma a forgalmad. - vetette oda neki szárazon - Még egy munkaadóval sem találkoztunk itt. Örülnék neki, ha tudnál szerezni nekünk valamiféle munkát. Hidd el, nem lennénk hálátlanok. - majd szavai igazolásaként a Keselyű egy kis aprót húzott elő a kesztyűjéből.

[Locki Sankke]

Locki a (langyos) sört megkapva félig hátat fordított a pultnak, és rákönyökölve iszogatni kezdett. Szemét ráérősen végiglegeltette a kantin vendégein. Néhányan máris eldöntötték, hogy nem kedvelik, hiszen csak egy idegesítően pimasz ficsúrt láttak, aki nagynak képzeli magát. De ez Lockit nem érdekelte. Gyakorlott szemével pillanatok alatt kiismerte magát a többségen - elég volt egy kisebb mozdulat, a testtartás, vagy a mimika beszéd közben.
Néhány egyed, vagy apróbb csoport felkeltette a figyelmét. Azon kezdett morfondírozni, vajon kihez, vagy kikhez menjen oda a munkával. Válogatós lévén nem sietett, megemésztette a látottakat. Ám közben az egyik ilyen "kiválasztott" csoport -mind maszkban és nyúzott ruhában, enyhén beteges tartással- csőrös tagja a pulthoz lépett.

A kis intermezzót, ahogy a férfi elküldte a búsba a chadra-fant, szórakozottan nézte végig. Aztán vigyorogva visszafordult ő maga is a magas asztallaphoz, és nagyot kortyolt.
-Nem akarod azt megspórolni? -szólt közbe, mielőtt a pénz gazdát cserélt volna- Beszélgethetnénk egy kicsit.

Fekete csizma, fekete felső, vörös nadrág és vörös sál a vállon, plusz egy sugárvető a combra csatolva. Ennyi volt nála. De minden jó állapotban. Amolyan pénzesebb kezdőnek tűnt, akit ki lehet használni. Egyedül az arcán éktelenkedő vágás, és a fegyver kissé kopott markolata súgott mást.

//A lorrdi kiköpött úgy néz ki, mint minden más ember, ezért amíg nem mondja meg, addig senki sem tudja ezt róla. //

[01 - A Keselyű]

A Keselyű végigmérte a fiút. Legszívesebben mondott volna valami cifrát és elzavarta volna a búsba, de mivel pangás volt nem válogathatott a munkák között. Azonban ha kiderül, a fiú szórakozik vele, akkor keservesen megfogja bánni.
- Rendben van kölyök. Ki vele mit tudsz nekünk ajánlani.

//Tudom, hogy a lorrdiak kívülről emberek, csak azért írtam, hogy a tudomásodra hozzam, hogy konkrétan melléd ültem le //

[Tobbi Dala]

Bárki, aki kérdezősködik a mandalori harcosokról, a kultúrájukról, szóba hozza őket, vagy csak úgy tűnik, közük van hozzájuk, előbb-utóbb felkeresi őt a Védelmezők közül valaki.

Horus Braliik

//Kérem, aki csatlakozni szeretne a Mandalori Védelmezőkhöz mandoa karakterével, és ebben a szektorban van éppen, úgy írjon Nekem, Tobbi Dala-nak PM-et erről, ott fogja megtudni a részleteket! Köszönöm!//

[Locki Sankke]

A kölyök szóra mosolyra húzta féloldalt a száját.
-Nem hívnál meg az asztalotokhoz? Állnék egy italt mindannyiótoknak.
Ezzel arra célzott, hogy a pult kissé forgalmas hely, amit pedig mondani akar, nem való más fülébe.

//Ok, rendben! //

[Andromeda Whitestar]

*Fogalmazhatnánk úgy is, hogy pokoli útjuk volt. Legalábbis Méda szemszögébõl biztosan. Az egy dolog, hogy végig erõsen kellett koncentrálnia, hogy vezetni tudjon, és néha majdnem belehajtott egy sziklába, de legalább kiderült, hogy reflexei már-már emberfelettiek. Ráadásul közben végig A’Raito különös éneke szólt a fejében. Iszonyatos volt amirõl szólt, mégis megérintette a sok érzelem, ami benne volt, illetve amit õ belelátott.*
- Megtanítanád nekem? A dalt, amit énekeltél… Tudod énekesnõ vagyok, és nagyon megtetszett.
*Szinte megkönnyebbült, amikor elérkeztek a város határához, ahol letette a siklóját. A szûk utcákon amúgy sem tudott volna elmanõverezni vele, fõleg nem ilyen állapotban, ráadásul a energiája is fogytán volt, és elfogyott az, amit feszült koncentrációra tudott fordítani. Út közben mindig próbált egyensúlyozni és kapaszkodni valamibe, ez néha egy fal volt, néha a férfi, a járókelõk pedig hihették róla, hogy kicsit felöntött a garatra, innen a dülöngélés és a fejsérülés is. Végig követte a vezetést és útmutatást, így végül elérkeztek a kantinhoz, ahol elsõ útjuk egy asztalhoz vezetett. Bárhol, csak le tudjon ülni, majd utána kérdezte meg a különös embertõl a legfontosabbat.*
- Tulajdonképpen, miért jöttünk ide?
*Kétség kívül kellemesebb volt idebent a légkör, mint odakint, de a társaság kevésbé. A Lorrdon nem nagyon találkozott ilyen népekkel, de kétség kívül izgalmas új tapasztalat.*

[A'Raito]

Az utazás, ilyen sebességgel persze, szokatlan a buckalakónak, azonban emelt fővel, s büszkén tűri - ugyanakkor mégis örül, mikor végre kiszállnak a pokoli gépezetből.

- Megtanítanád nekem? A dalt, amit énekeltél… Tudod énekesnõ vagyok, és nagyon megtetszett.

A suhanóban A'Raito csak biccent a kérdésre, majd mikor a városban közelednek a kantin felé, akkor felel bővebben, gondosan ügyelve arra, hogy suttogóra fogott hangját csak Andromeda hallhassa:

- Megtaníthatom, ha szeretnéd. A törzsemről szól, azután íródott, hogy az acélsárkány megtámadta, majd elpusztította azt. Engem...elküldtek, mert én voltam a törzs énekmondója, s a legendák...nem veszhetnek el. Soha! De ezt a dalt már soha, egyetlen testvérem sem hallhatta. Én...nem tudom, miért mondom ezt el Neked...de én...buckalakó vagyok. Embernek születtem, de a tuskenek neveltek fel. Félik, mi több, rettegik a fajtámat az emberek, s vadásszák is, ha úgy adódik...de most már nincs hová mennem...egy idegen törzsnél sem biztos, hogy menedékre találnék. Azt hiszem, Te is hasonló helyzetben vagy. És én meg foglak védeni - bármitől!

Akárha mondandóját akarnák alátámasztani, három jól láthatóan italból bátorságot merített suhanc lép oda hozzájuk, s röhögve mutogatni kezdenek a furcsa párosra. Egyikük már szóra nyitná a száját, mielőtt azonban a vélhetőleg obszcén szavak elhagzhatnák ajkait, A'Raito könnyed mozdulattal kisöpri a lábait, s az elterülő kölyök bordái közé rúg - igaz visszafogottan.

- Ha most azonnal eltűntök, túlélitek! - szól, továbbra is hörgő torokhangon, de vérfagyasztó higgadtsággal. A suhancok mindennemű átmenet nélkül felkapják fekvő társukat, s futásnak erednek. Szerencséjükre más már nem zavarja meg útjukat, s a férfi végülis belekarol védencébe, hogy folyamatosan támogathassa.

Beülve aztán a kocsmába, A'Raito láthatóan feszeng kicsit - hisz először van itt, s először van ennyi ember között, valamint sok olyan idegen lényt is lát, amit eddig hírből sem ismert.

- Tulajdonképpen, miért jöttünk ide?

- Egyikünk sem ismeri ki magát igazán a környéken...de ez az egyetlen hely, amiről...egyáltalán hallottam. Itt talán találhatunk szállást, vagy valakit, aki tudja, mi az a bolygó, hol van a coruscant, vagy csak egyszerűen tud segíteni. Azt hallottam, hogy itt lehet információt szerezni. Pénzzel, vagy erőszakkal is...van valamennyi pénzem is...bár...nem tudom, mi az értéke. Én...szeretnék Veled menni...bárhol legyen is az a hely...ha Te is énekmondó vagy, tanulhatnánk egymástól.

Jól kivehetően zavarban van, hiszen az, amit most művel, teljesen új számára. Andromeda ráadásul lorrdi, így a testbeszédéből sokminden mást is könnyedén kiolvas - például, hogy teljesen őszinte, ténylegesen elveszett, és valami miatt nagyon össze van zavarodva. Ha nem csak pár órája ismerné A'Raitot, azt gondolná - szerelmes.

[Andromeda Whitestar]

*Fogalma sincs kik azok a buckalakók, és azt aztán végképp nem érti, hogy az emberek mért vadásszák õket. Mélységesen megveti azokat, akik el akarnak nyomni egy népet, legyen szó bárkirõl. Rendesen belénevelték ezt a gondolkodást, és ez párosul az erõszaktól való iszonyodástól is, így eldöntötte, hogy szárnyai alá fogja venni ezt a túlélõt. A védelemre nem tud mit mondani, túlságosan leköti az, hogy állva maradjon, de valahogy hasonlóakat gondol õ is a másikról, csak ezt a védelmet õ diplomáciai úton próbálná meg biztosítani. Eddig nem volt olyan, hogy ne tudott volna elbájolni valakit az énekléssel, bár az is tény, hogy otthon sosem került veszélyhelyzetbe.
Végül az is kiderül, miért jöttek ide. Az ugyan nem nyugtatja meg, hogy A’Raito is most van itt elõször, az viszont kicsit felderíti, hogy itt talán információhoz tudnak jutni, sõt talán találnak valakit, aki elviszi õket a Coruscantra.*
- Hát akkor keressünk valakit. A pénz miatt ne aggódj, szerencsére a zsebemben volt, amikor rám találtál, így nálam is van elegendõ. Úgy volt megbeszélve a pilótákkal, hogy akkor fizetek nekik, ha odaértünk, de mivel ez nem történt meg… Szóval van, mibõl új hajót bérelnünk csak találjunk valakit.
*És az pedig hogy a férfi vele akar tartani… Végülis már eldöntötte, hogy a szárnyai alá veszi, nem hagyja, hogy bárki is (szerinte) ártatlanokra vadásszon, és mégiscsak megmentette az életét. A zavart észreveszi, de nem tud vele mit kezdeni. A lorrdi hûvös nép, így se az iskolában sem pedig a színházban nem került barátságon kívül más kapcsolatba férfi nemû egyedekkel, ezért nem is tudja, hogyan kéne reagálnia erre. Természetesen hálás, de neki több idõ kell ahhoz, hogy bármi kialakuljon, és valószínûleg a viselkedése ellenére ezzel A’Raito sincs másképp.*
- És rendben, magammal viszlek a Coruscantra. Van egy kis lakás amit anyám elõre lefoglalt nekem, szerintem elférünk majd ketten is. És ott senki nem fog rád vadászni, ezt megígérem. Cserébe viszont dalokat kell tanítanod nekem, és én is fogok neked ha gondolod.
*Dõl hátra mosolyogva.*
- Már csak azt kéne kitalálni, hogy hol és kitõl kérdezõsködjünk…

[A'Raito]

Andromeda megpróbálja megnyugtatni A'Raitot némiképp, szavai azonban kicsit más hatást váltanak ki.

- És rendben, magammal viszlek a Coruscantra...És ott senki nem fog rád vadászni, ezt megígérem.

Ez eddig rendben is volna. De kire fog ő maga vadászni? A Sivatag gyermeke ismét csak feszeng, egyre újabb és újabb érzéseket tárva fel beszélgetőpartnere előtt - akaratlanul, egyelőre.
Hiszen mi lesz, ha a nő megtudja, miféle is az a buckalakó? Ha kiderül, hogy ő talán rosszabb is, mint azok a bizonyos vadászok... A'Raitonak nem kell lorrdinak lennie ahhoz, hogy kihallja azt a mélységes megvetést, mi több gyűlöletet a lány hangjából, amikor ígéretet tesz neki. Látatlanban, ismeretlenül ennyire megutálta a törzse ellen törőket... Mi lesz hát, ha megtudja...ha fény derül szörnyű éhségére, melyet még a népe előtt is titokban tartott? Nem, erre gondolni sem akar, s fejét tagadólag megrázza, akárha ezzel az egyszerű mozdulattal elűzhetné a rút emlékeket, mi több, semmissé tehetné a történteket.

- Már csak azt kéne kitalálni, hogy hol és kitõl kérdezõsködjünk…

A kérdés szerencsére visszarángatja a férfit a valóságba, s a jelen problémáihoz. El kell juttatnia a lányt a coruscantra, bármi, s bárhol legyen is az. Egyvalamiben biztos csak - nem akarja, hogy ha ő szerzi meg a szükséges információkat, Andromeda szem és fültanúja legyen az eseményeknek. Érzi, hogy nem nézné jó szemmel az egyetlen módszert, amit ismer erre... Tulajdonképpen a kötekedőket is csak emiatt hagyta életben, s ez nem kis erőfeszítésébe került.

- Ezt rám bízhatod...azt hiszem. De Neked pihenned kellene! Hogyan lehet azt ilyen helyen elrendezni? Nem láttam itt egy sátrat sem...

[Andromeda Whitestar]

*Tulajdonképpen nem érti a férfi mitõl ilyen ideges. Hiszen õ kérte, hogy vigye el magával a Coruscantra, beleegyezett, hogy itt a probléma? Egyetlen dolog lehet az, ha a férfi rejteget valamit elõtte. Egyenlõre fogalma sincs, hogy mit, nem is biztos, hogy tudni akarja. Az egyetlen, ami õróla eddig kiderült, hogy utálja az elnyomást, és az erõszakot, talán ezekkel kapcsolatos lenne a titkolnivaló? Azt tanulta, hogy mindenki nevelhetõ, és kellõ akaraterõvel a szokásokon lehet változtatni, így egyenlõre nem aggódik, majd elválik mi lesz.
A pihenésre és a sátrakra tett megjegyzés után próbálja elfojtani a nevetést.*
- Nem kell ennek olyan nagy feneket keríteni. Csak egy kis fejsérülés. Mellesleg… Köszönöm, hogy bekötözted.
*Nem emlékszik rá, hogy kifejezte volna a háláját korábban is, így megteszi most, jobb kétszer, mint egyszer sem.*
- Azt nem tudom, hogy lehet-e szobát bérelni, de elalszom én a szöcskében is, ha kipakoljuk a bõröndöket akár te is beférsz mellém… De addig nem szeretnék pihenni, ameddig nem találtunk valakit, ha már egyszer eljöttünk idáig. Tudod, van aki csak pénzért segít, van aki a szép szóból is ért, van aki az egyikbõl sem. De majd éneklünk nekik, otthon az mindenkire nagy hatással szokott lenni. Meg enni is kéne valamit…
*Körülnéz, kitõl lehetne rendelni, de a színes társaságban valahogy senki sem tûnik pincérnek. Na meg azt sem tudja, mit választhatna. Nem hitte volna, hogy egy idegen bolygón ennyire nehéz lenne elboldogulni.*
- Azt hiszem, ezt inkább rád bíznám… Nem nagyon tudom kinek kéne szólni, és mit lehetne kérni.
*Mondja fojtott hangon, de azért még nyújtogatja a nyakát, hátha mégis ki tudja szúrni a kavargó tömegbõl azt, akivel beszélni lehetne étel, szállás és hajóügyben.*

[A'Raito]

Újabb két apróság válik nyilvánvalóvá: egyrészt, a lány egyértelműen egészen másképp énekel, mint "megmentője". Másrészről pedig, a buckalakók közt híressé vált minden ravaszsága és agyafúrtsága ellenére A'Raito képtelen megtéveszteni, vagy átejteni őt...

- Hát rendben. Itt várj meg, utánajárok, mit tehetek!

Azzal a férfi feltápászkodik az asztaltól, s fél szemét továbbra is védencén tartva, a pulthoz sétál. Röviden megfigyeli, ahogyan többen is, egy igencsak nagyra nőtt, meztelen felsőtestű és rendkívül szőrös embertől kérnek ezt-azt, s levonja az egyértelmű következtetést, miszerint vele kell szóba állnia.

- Hé, te nagydarab! Adjál szobát. Bérelni.

A nyers, otromba szavak hallatán a pultos felkapja a fejét, s alaposan végigméri. Hozzászokott már a mézesmázos, pénzes gengszterekhez, az önmagukat úriasnak képzelő kalandorokhoz, s most kellemesen érintette, hogy egy magafajta egyenes, szókimondó és durva emberrel hozta össze a sors. Ehhez mérten válaszát is illőképp fogalmazza meg:

- Mi a szart akarsz?

S lám, az érzés kölcsönös, A'Raito is fellélegezhet, hogy végre valakivel szót tud érteni. Ettől a ponttól kezdve mindkét férfi farkasvigyorral az arcán folytatja a társalgást, a jelenlévők nem kis meglepetésére.

- Kaja kell, nekem meg a nőnek, meg tüzes ital. Sok. Meg szoba kell, bérelni, ma estére csak.

Majd pár kreditet dob a pultra, a nagydarab pedig elégedetten teszi el, s annyit mondd csak:

- Maj' viszem. Kulcsot is.

Azzal a buckalakó elégedetten, vigyorogva visszalépdel az asztalukhoz. A kiadott kreditek számára továbbra sem jelentenek semmit, így meg sem nézte, mennyi pénzt is adott végül a csaposnak. Nem sokkal azután, hogy leült, megérkezik a helyi normák szerint viszonylag ízletes vacsorájuk, egyszerű kicsiny egyágyas szobájuk kulcsával együtt.

- Együnk, aztán ha kicsit erőre kaptál, elintézhetjük a többit is.

[Andromeda Whitestar]

*A’Raito megy és intézkedik, õ pedig hátradõl ugyan, de szemmel tartja minden egyes lépését, mikor lehet szüksége segítségre. Furcsa lenne megállapítani, melyikük a testõr és melyikük a védenc. De végül úgy tûnik a férfi mindent elintéz, és hamarosan meg is jön a kívánt étel. Az egy dolog, hogy helyi viszonylatban ez jónak számít, de a lorrdon a legbûzösebb kocsmában (ami nagyon ritka) se adnának ki ilyet. De hát, az éhség nagy úr, ahogy szokták volt mondani, így bizalmatlanul megkóstolja az elé tolt ételt.*
- Nem is olyan rossz!
*Mondja lelkesen, majd elkezdi belapátolni. A pilóták is szörnyû dolgokat ettek, mindenféle csomagolt, tartós kaját, így annál ez még mindig jobb. Legalább frissnek tûnik.*
- Szobát is tudtak adni?
*Néz meglepetten a kulcsra. A bõröndöket viszont otthagyta a szöcskében, amiért vissza kéne menni.*
- Erre nem számítottam, így a tisztálkodó szereim a bõröndben maradtak… Nagy gond lenne, ha visszamennénk értük?
*Kérdezi meg félénken. A város széléig annyira nem rövid az út, de fogmosás és fürdés nélkül nem fog lefeküdni az biztos. Az ennivaló minden esete tápláló, így mostmár jobban is érzi magát. Kicsit még pihen, itt most A’Raito vezeti a táncot.*

[Catrahar]

Régi emlékek pont mint 5 évvel ezelõtt......munkájért térek be ide....de mostmár nem mint egy kezdõ hanem mint egy ismert alak..... aki mindent tud a kantinról.Apámmal az oldalam besétáltunk az ajtón.Ez a bûz ismerõs volt nekem.Nem sok idõ telt el a kilépésemtõl számítva mégis oly sok dolog változott.De az emlékeket félretéve a pulthoz mentem és rendeltem egy sört.A kocsmáros kérdezett:
-Nálad vannak az alkatrészek amit megrendeltem?-kérdi a kocsmáros -Nálam van mind.-mondtam a majd a lézervágó(ami ugyan szét volt szrelve de használható volt)alaktrészeit az asztalra helyeztem miután megkaptam a fizetséget.Ezután reültünk apámmal a bárpult egyik székére és én iszogtni kezdtem míg apám is rendelt egy sört.Ezután békésen iszogattunk tovább.(a hasznom összesen 20 credit mivel rendeltem italokat)

[A'Raito]

Miközben falatoznak, A'Raito ismét alaposan végigméri újdonsült védencét. A benne kavargó új, ismeretlen érzések valahogy olyan...idegenek számára, hogy ötlete sincs, mihez kezdjen velük. Végül aztán csak mosolyog egyet, s tovább hallgatja Andromeda szavait.
A nő kérdése szokás szerint váratlanul éri, s valamiért kellemetlen előérzet kezdi gyötörni...ugyanakkor eszébe sem jut nem eleget tenni a kérésnek, s ezt gyors biccentéssel jelzi is.
Miután végeztek az étkezéssel, a buckalakó fel is pattan, s a holmiját felkapkodva jelzi, hogy indulhatnak.
Kilépve a kantinból, megindulnak Mos Eisley sötét utcáin...