|
Post by Jabba a hutt on Feb 6, 2009 13:20:28 GMT 1
Bryce Lyi'fe
A ródiai arcáról nem igazán lehet leolvasni érzelmeket, egy ember számára különösen nehéz más lényeken észrevenni az apró jeleket, főleg hogyha az jártas a pénzügyi vagy alvilági (esetleg mindkét) világban, így nem lehet megállapítani, vajon észrevette-e a férfi az apró malőrt. Harrisont közben kiszolgálták.
- Nincs semmi akadálya. Mekkora összeget tudnak ráfordítani az üzletre? - érdeklődött a ródiai fajára jellemző akcentusával
|
|
Darius
Junior Member
Er??rz?keny
A Fekete t? sz?l?tte, a S?t?ts?g hercege!c!#1E90FF
Posts: 198
|
Post by Darius on Feb 16, 2009 20:01:35 GMT 1
Mos Eisley egyik eldugott utcájának egyik romos házába kopogott be Darius és Fisher. Sok embert kellett megkérdezniük, hogy eljussanak ide, ugyanis a ház tényleg egy eldugott részén van a kikötővárosnak. Kopogásuk után szinte azonnal kinyílt az ajtót. Egy már öregedő nő nyitott ajtót. Darius enyhe félelmet vélt felfedezni benne. - Jó napot. – kezdte Fisher - A nevem Edward Elrik és egy takarító doridot szeretnék bemutatni egy bizonyos Deniel Rusbergnek – hazudott, méghozzá meglepően könnyedén és jól. A Nő furcsán nézett rá, majd Darius is gyanakodva fürkészte de végül kinyögött egy „Nincs itt”-et. - Oh az nagy kár. Megkérdezhetem, hogy itt lakik e még. - Nem. Nem is lakott, ő csak rokon. - Nem tudja, hogy hol lakik, hogy frissíthessük az adatait a rendszerünkben. - Nem – a nőn látszik, hogy legszívesebben máris becsukná az ajtót. - És mostanában nem is volt itt? – kérdezte Fisher Egy másodpercnyi szünet következett be. Egy lényegtelennek tűnő de mégis oly fontos szünet, melyben Darius már látta, hogy a nő kissé kétségbeesett. Minden bizonnyal azon gondolkodott mit mondjon. - Nem – Darius egyértelműen látta, hogy hazudik. Testében lévő erőfonalak egyértelműen jelezték, hogy nem mond igazat, és ezt egy Miraluk könnyedén felismeri. - Nos köszönjük szépen további szép napot. – köszönten el Fisher, majd Dariussal együtt sarkon fordultak és távoztak. A nő még egy pillanatig figyelte őket, majd becsukta az ajtót.
Pár perccel később Darius és Fisher már a házhoz vezető szűk utca bejáratánál álltak. - Tehát amikor a nő azt mondta „Nincs itt”. Akkor igazat mondott. De amikor azt mondta, hogy mostanában nem volt itt akkor hazudott. – kérdezte Fisher - Igen. – válaszolta Darius - És te ezt onnan tudod, hogy Miraluk voltál. - Nem. Bizonyos értelemben Miraluk vagyok, csak a testem megváltozott…[/i] - Akkor, amikor a Korribanra fuvaroztalak el. És amiről azóta se meséltél semmit. - Majd egyszer elmondom. De nem most. - Rendben. – hagyta rá végül Fisher – Mi a terv? - A férfi nincs itt, de itt volt. Gondolom már kapcsolatba lépett azzal, aki kapcsolatban áll a feketepiaccal. - Jó vevőt találni egy olyan értékes szobrocskára nem könnyű. Beletelik egy kis időbe. Szóval megvárjuk, amíg a célpont visszajön ide? Elkapjuk és elvesszük a szobrot. - Ez a terv. Gondolom most valamelyik kocsmában vannak, és megbeszélik a részleteket. Reméljük utána ide jönnek vissza. - Reméljük… Majd mindketten a falnak vetették hátukat és vártak.
|
|
Emord Shad
Junior Member
Szakember
A j?fej alakv?lt?, Szabot?zs, k?mked?s ?s minden mi szem sz?jnak igere :)!c!Default
Posts: 114
|
Post by Emord Shad on Feb 21, 2009 17:44:39 GMT 1
A munka befejeztével kiér az utcára és jobb kanyart véve halad előre. Tudja mi lesz a következő lépés, hogy elörébb jusson, de ehhez szüksége lesz némi segintéghez. Előveszi a komunikátórát, miközben körebe pillant, hogy nem figyel e senki, mert akkor egy szemmel kevesebb lesz neki. - Szeva, Herbo baba. Vona egy kis tenni való szal gyorsban teperjé el s gyütögesd bé a kegyestárgyakat nékem, mi előtt vissza kerülök eléd. - Minden smán ment? - érdeklödő hang szlal meg a túloldalról.- Pe-he-hersze. Sőty úgy köll mondanom meglehetösen k9nnyeden eset az ügy. Nyo kapd föl a csinyi kis valagad s vonyszold el a botba. Készöbb talizunk, na csákány. Mondja azzal megindul a főút végére, ahol tovább halad egészen a száraz és végtelen portengerbe.
|
|
Sid Nasyn
New Member
Csemp?sz
A galaxis v?ndora!c!#808000
Posts: 34
|
Post by Sid Nasyn on Mar 10, 2009 19:57:20 GMT 1
//Előzmény: Mos Eisley űrkikötő//
A homok borította utcákon, cigit pöfékelve sétáltunk én és Ludo. Valamelyest már sikerült megnyugodnom, hála barátomnak. Nem volt nagy gondja a Phantomnak, csupán egy olcsó kis ketyere égett ki a hiperhajtóműben. Társam szerint nem drága, és ő is ki tudja cserélni, hisz szerelő.
- Legalább megismerjük ezt a bolygót is. - mondta Ludo, s igaza volt. - Ja, bár jobb lett volna nem ilyen körülmények között ide kerülni. - Miután beszereztük az égésszabályzót, utána körbenézhetnénk. - Felőlem. - legyintettem egykedvűen Ludo felé.
Bazárok és kereskedések tömkelegén mentünk keresztül, ráadásul gyötört a forróság és a nagy tömeg. A sok élőlény alapesetben nem zavart volna, hisz szeretem a nyüzsgést, de ettől csak még inkább fülledtebb lett a levegő. Két nap világított odafönt, valószínűleg ez okozhatta az iszonyatos meleget.
- Mindjárt megpusztulok, olyan meleg van itt. - majd a csikket a földre dobtam, s eltapostam. Mikor továbbmentünk kiabálást hallottam a hátam mögül, fülsiketítő hangon, de nem értettem, nem az én nyelvemen mondták. Nem törődtem vele, így hát zsebre tett kezekkel szemléltem a bazárok sorait.
|
|
Sid Nasyn
New Member
Csemp?sz
A galaxis v?ndora!c!#808000
Posts: 34
|
Post by Sid Nasyn on Mar 11, 2009 15:29:10 GMT 1
Egyre jobban kezdett zavarni a hátam mögül jövő kiabálás, s nem akart abbamaradni. Mintha követett volna a hang. Igaz még csak néhány méterre hagytam el a helyszínt, de nemhogy halkult volna, még közelebbről hallottam. Végül egy kézfej terült el a jobb vállamon, s megpördített a tengelyem körül. Egy talz állt előttem, és valamit zsörtölődött ott nekem. Hosszú, fehér szőre alul már mocskos volt a talajtól, négy szeme, pedig ijesztően meredt rám. Ilyen csúfságot még életemben nem láttam, szinte megmerevedtem egy pillanatra, ahogy a lény anatómiáját vizsgáltam.
- *Ismeretlen nyelv.* - nem érettem mit beszél nekem, de hangjából könnyedén kivehettem a szemrehányást. - Bocs, de nem értem mit beszélsz szőrmók. - vágtam neki vissza. - *Ismeretlen nyelv.* - közben a háta mögé mutogatott a cigicsikkre. Én csak legyintettem egyet felé, majd megfordultam és elindultam. Ludo ravasz mosollyal az arcán ugyanígy tett, mellettem gyalogolt tovább. - Valami nagyon nem tetszett a ... - a mondatot már nem tudta befejezni. Én érintést éreztem újra a vállamon, ismét megpördültem, de ezután már a levegőbe emelt a talz. Idegesen kiabált rám, a nyála gusztustalanul fröcsögött az arcomba. Körülöttünk csönd lett, s megállt a tömeg, mindenki az incidenst figyelte, de nem avatkozott közbe. A fenyegetődző szőrös lény sem volt már egyedül, mögötte gét barátja volt. Egy futó pillantást vetettem csak rájuk, de felismertem: az egyik egy weequay a másik, pedig rodiani. A talz még egyszer a csikkre mutatott, majd a földhöz vágott. A sugárvetőm felé nyúltam volna, de nem értem el, a felém érkező gyomorrúgást kellett hárítanom. Olyan erővel érkezett, hogy hiába tettem a hasam elé a két alkaromat, még így is éreztem, hogy lifteznek a beleim. Ludo sem váratott magára sokáig, azonnal a talz-ra vetette magát, ráugrott a hátára, s onnan próbálta testsúlyával lehúzni a földre, de a szőrmók hátranyúlt, mintha a hátát készülne megvakarni, s egyetlen rántással magam mellé csapta a férfit. Esélyünk sem volt az óriási talz ellen, de ő is hamar ráunt a mókára. Megfordult, majd visszament, hogy portékáit árulhassa tovább, de azért a csikket még visszadobta mellém.
A rodiani és a weeguay azonban továbbra sem kopott le, látszott rajtuk, hogy arra várnak, hogy lelépjünk a környékről. Ölbetett kézzel, szánakozóan bámultak bennünket. Mint a mosott rongy, úgy hevertem a földön, de megpróbáltam összeszedni magamat, s felállni. Kihúztam magamat, leporoltam a ruhámat, majd lehajoltam a csikkért. Ezután szemkontaktust teremtettem a két őrrel, majd a talz-ra néztem. Minden tudásomat összeszedtem, Ludo-val sokszor versenyeztünk már, hogy ki tudja messzebbre pöckölni a csikket, s én voltam benne a jobb. Egy pillanatra úgy tettem, mintha sarkon fordulnék, de hirtelen visszafordultam, s még a szőrmók bódéjának ablakán bepöcköltem a cigi maradványait.
- Futás! - kiáltottam Ludo-nak, majd széles vigyorral az arcomon kezdtem el sprintelni a másik irányba.
|
|
Sid Nasyn
New Member
Csemp?sz
A galaxis v?ndora!c!#808000
Posts: 34
|
Post by Sid Nasyn on Mar 17, 2009 15:03:30 GMT 1
Hatalmas sprintet vágtunk le mind a ketten, majd az egyik sikátorban álltunk meg. A falnak támaszkodtam, a tüdőm majd kiszakadt a helyéről. Hát igen, a dohányzás nem tesz túl jót a szervezetnek, de hála a hiperhajtóműnek még is sikerült elmenekülnünk a rodiani és a weequay elől. Egyik kezemmel a falat támasztottam, a másikkal, pedig az oldalamat szorítottam. Szinte köptem ki magamból a levegőt, majd felemeltem a fejemet, s Ludo-ra tekintettem. Ő sem volt más helyzetben, mint én, majd mikor tekintetünk találkozott, mind a ketten nevetni kezdtünk, s a falnak dőlve lecsúsztunk a porba, s ott ültünk.
- Szerinted leráztuk őket? - érdeklődött két fújtatás között barátom. - Szerintem ja. - nyögtem ki mosolyogva. - Nem lett volna jó a kezükben kikötni.
Még néhány percig ücsörögtünk, s a talz emberei feladták a keresésünket. Legalábbis minden jel erre utalt. Eddigi tapasztalataim alapján igen csak ellenségesnek találtam a Tatooine-t, de abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy most csak itt tudunk alkatrészt szerezni a hiperhajtóműhöz. Végül úgy döntöttem, hogy eljött az ideje, hogy folytassuk a keresgélést, így hát nagy nehezen feltápászkodtam a földről, s társamat is hamar összekapartam.
- Akkor folytassuk a keresgélést. - fordítottam komolyra a szót. - Gyerünk. - értett egyet Ludo, majd elindultunk ki a sikátor másik oldalán. - Azért láttad a fejét annak a talz-nak, mikor látta, hogy visszapöcköltem a csikket? - s mindketten nevetni kezdtünk.
|
|
Sid Nasyn
New Member
Csemp?sz
A galaxis v?ndora!c!#808000
Posts: 34
|
Post by Sid Nasyn on Mar 21, 2009 12:55:27 GMT 1
Kikanyarodtunk a sikátorból, s most már nem a bazársoron voltunk. Itt- ott még volt ugyan néhány pódium, de többségében inkább szaküzletek voltak már, és kocsmák. Megálltam egy pillanatra, szemeimmel végigszántottam a cégérek sorait. Nem szóltam Ludo-nak, mégis láttam, hogy ő is ugyanezt teszi. Ő mintha jobban élvezné az ittlétet, ami engem illet - az előbbi kis mókát leszámítva - nekem nem túlzottan szimpatikus ez a bolygó. Lehet csak én nem látom benne a szépet. Hamarosan megpillantottam az egyik épületből kiálló táblát, mely galaktikus közösön írta: Vuzhan űrhajó- és alkatrész kereskedése.
- Ott van egy. - böktem a fejemmel az üzlet felé. - Innen nézve elég igényes hely lehet. Legalábbis itteni mércével nézve. Szerintem itt lesz égésszabályzó. - mondta tárgyilagosan Ludo, közben elindultunk az üzlet felé. - Nagyon remélem. Nem sok kedvem van itt rostokolni. Ráadásul bármikor összefuthatunk azokkal az alakokkal újra. - aggodalmaskodtam társamnak. - Ne izgulj már. Majd használod a sugárpisztolyodat. - Ja. Élőlényen még nem használtam. Bár a szimulációknál egész jól lőttem. - vontam meg a vállamat, majd beléptünk Vuzhan boltjába.
Odabent minden csillogott és villogott, s rendben volt tartva minden. Legújabb alkatrészek voltak a falra függesztve, vagy a földre rendezve bontatlan csomagolásban. Egy csinos twi'lek lány volt az eladó, kék lekkui kebleire hajtva lógtak, s csábos tekintettel fogadott bennünket.
- Jó napot, uram. - szólt kissé nyávogós hangon. A pulthoz sétáltunk, majd próbáltam néhány flörtölő pillantást vetni rá. - Heló. Egy alluminális égésszabályzóra lenne szükségünk. - mondtam úgy, mintha értenék hozzá. A nő csak bámult rám, s elfojtott magában egy kuncogást. Sejtette, hogy mire lenne szükségem, csak rosszul ejtettem ki az alkatrész nevét. Ludo is elnevette magát, majd átvette a szót. - Társam egy alluvális égésszabályzóra gondolt. - mondta nevetés közben. - Mennyibe kerülne? - Sejtettem, hogy erre gondol. - nevette el magát a twi'lek, amitől zavarba jöttem. - Most érkeztek nemrég ilyen alkatrészek. 1500 kreditbe kerül. - majd hátrament a raktárba. - Nem égtél be nagyon. - nevetett ki Ludo. Én csak elhúztam a számat, majd a lány is visszatért, s egy kis dobozt tett le a pultra. Átnyújtottam neki a creditkártyámat, amit a nő áthúzott a pénztári műszerén. - Még valamiben segíthetek? - érdeklődött. - Ennyi lesz. - majd magamhoz vettem a dobozt és a kártyát is. - Köszönjük. - még egy pillantást vetettem a nőre, s kiléptünk a boltból.
|
|
A'Raito
New Member
Harcos
Tusken harcos!c!Default
Posts: 61
|
Post by A'Raito on Apr 23, 2009 13:55:01 GMT 1
Másodszorra közeleg immár a hatalmas sivatagi város felé bizonytalan léptekkel, éhesen és fáradtan, a településtől undorodva A'Raito, a magányos buckalakó. Hosszú, barna leplei most sem válnak árulójává, s csak holtsápadt bőre mutatja idegen mivoltát. A legkülső utcákra nem egy tusken harcos lép a sivatagból, hanem egy kölyökképű, sápadt szőke ember, nyakában egy távcsővel, övén egy kézi rádióval - előző kalandjainak mágikus szerzeményeivel. Célja most is ugyanaz, mint jópár nappal ezelőtt - élelmet, varázsszereket gyűjteni, s minél gyorsabban eltűnni. A város lágy esti zsivaja visszataszító lárma számára, a kellemes utcai fények szembántó, gonosz aurák... Ez nagyon nem A'Raito világa. Mégis, szembe kell néznie ezekkel a démonokkal is, hiszen nem hátrálhat meg gyáván! Milyen harcos is volna akkor... Szemével felmérni próbálja, melyik kősátor rejthet számára élelmet, innivalót, melyik emberek tűnnek veszélyesebbnek... Kerülni igyekszik a bajt, azonban elfutni semmi elől nem fog, erre már elszánta magát. Egyik pillanatról a másikra, maga sem tudja, hogyan, de a város kellős közepén találja magát, elveszve az embertömegben. Nem tudván más megoldást, mikor egyszercsak kinyílik egy "sátor" ajtaja, s kilép rajta két férfi, odalép, s - egyáltalán nem támadólag - megragadja egyikük vállát.
- Tudna nekem segíteni? Egy olyan helyet keresek, ahol feltölthetném a készleteim, és megihatok valamiféle tüzes italt...
A szavak nehezen törnek fel ajkairól, pedig nemrég eleget gyakorolhatta az emberek nyelvét - holott ez lehetett az oka is talán.
|
|
A'Raito
New Member
Harcos
Tusken harcos!c!Default
Posts: 61
|
Post by A'Raito on Jun 14, 2009 12:12:55 GMT 1
Miután A'Raito megszólítja az embert, mosolyt erőltet az arcára, s próbál hétköznapinak tűnni - viszonylag kevés sikerrel. Végül aztán "beszélgetőpartnere" roppant otrombán hátat fordít neki, s elrobog az ellenkező irányba. A'Raito szinte tajtékzik, s már a gaderffii-jéhez nyúlna, amikor szeme sarkából egy apró jawát pillant meg - s úgy dönt, még nem jött el az ideje a vérontásnak. Követni kezdi a kicsi sivatagi rokonát, aki egyenest az egyik sátorba rohan...
|
|
T'ar
New Member
Szakember
Egy l?zad? term?szet? Csadrafan K?m !c!Maroon
Posts: 88
|
Post by T'ar on Sept 13, 2009 15:36:28 GMT 1
T'ar gondolkodás nélkül Jabba palotája felé vette az irányt.
|
|
|
Post by Krystal Starfire on Nov 29, 2009 20:37:09 GMT 1
*Egy szõke fiatal lány koptatja a poros utcákat már korán reggel. Nincs jobb dolga? Voltaképpen nincs. A fejvadásznak csak akkor van melója, ha valaki eléggé megunta az életét, hogy másnak annyira keresztbe tegyen, hogy az hajlandó legyen akár fizetni is azért, hogy kevesebben koptassák ennek a szeméttelepnek az utcáit. Elsõ ránézésre bárki hétköznapi húszas évei elején járható fiatal nõnek nézhetné, talán csak az oldalán található DL-44-es tanúskodik róla, hogy nem feltétlen átlagpolgárral, hozza össze a balsors azt, aki az útját keresztezi. Hogy tudja-e használni? Próbálkozni mindig lehet, hogy érdemes-e, az már általában csak utóbb derül ki, és nem mindig van a kísérletezõ kedvû egyénnek lehetõsége is megbánni tévedését. Ez a nap is csak olyan, mint a többi. Dög meleg, dög unalmas, és az élet sem lesz olcsóbb soha errefelé. Régóta foglalkoztatta már a gondolat, hogy valahogy itt kéne hagyni ezt a koszfészket, ahol sosem történik semmi érdekes, legfeljebb ha nem vigyáz, az ember megöletheti magát a rivális bandák valamelyikével, vagy belegázolhat a hutok érzékeny lelkébe. Születésétõl fogva a Tatooinon élt, de sosem szerette igazán a helyet. Apja halála óta azon gürcölt, hogy végre valami lehetõsége lehessen betörni a szakmába, és legalább akkora nevet szerezni, hogy ne a legalantasabb melókat bízzák rá, aminek a honoráriuma sem éppen az álmok netovábbja. Ha nincs az apja neve, mint ajánlólevél, valószínûleg még ennyi ajtó sem nyílik meg elõtte soha. Az alvilág igen zárt közösség, és nem állnak szóba akárkivel, viszont ha valaki rossz helyen próbálkozik rossz illetõnél, annak rövid úton megoldódhatnak a gondjai, de véglegesen. Õ pedig próbálkozott, próbálkozik, és most is próbálkozna, ha legalább valaki annyira komolyan venné, hogy végre valami normális melót utal ki a számára, nem a szerencsétlen idióták hajkurászását, pár kreditért. Régen megunta már, hogy piszlicsáré ügyekkel foglalkozzon, hiszen így nem fog elõre jutni. Sõt voltaképpen sehova nem fog jutni. Na persze hova is lehetne jutni ezen a nyomor telepen?* ~Mai látványosságaink. Nyomornegyed jobbra, és egy csapat bunkó ballra, igazán nem érdemes kihagyni.~ *Miközben a poros utcákat rója, próbálja végig futtatni emlékezetében, az esetleges felhajtók, és spiclik neveit, akiket végig látogathatna, hátha akad számára valami. Legutolsó esetben még mindig próbálkozhat a hatóságoknál. Ott azért szokott akadni egy-két körözvény, mindig van valami idióta, aki még a nyomokat sem képes maga után annyira eltakarítani, hogy ne kerüljön fel a táblára, esetleg egy két feltûnési viszketegségben szenvedõ, akinek mániája a legnagyobb nyilvánosság elõtt balhézni. Na de persze szükség is van rájuk. Ha õk nem lennének már jó párszor felkopott volna az álla. Arra is többször gondolt már, hogy esetleg összegyûjtsön egy kis pénzt, és vegyen egy jegyet valahova, tök mindegy hova, csak innen el, ahol valamivel élhetõbbek a körülmények. Csak éppen hova mehetne? Itt már legalább valamennyire ismerik a nevét. Ha valahol máshol próbálná meg, újra elõröl kezdeni, azzal csak azt érné el, hogy megint építhet mindent a nulláról, az összespórolt pénznek pedig hamar hírmondója sem maradna. * ~Szép kilátások. Cseber vagy veder. Micsoda választási lehetõségek.~ *Csendben folytatja tovább, rendszeres körútját, megpróbálva felhajtani az esetleges információforrásokat, valami érdekesség után kutatva, és megpróbálva kerülni a bajt, ami sokszor sajnos kéretlenül is megtalálta már.*
|
|
|
Post by Krystal Starfire on Dec 1, 2009 21:21:32 GMT 1
*A mai nap sem zárult sok eredménnyel, bár ahogy vesszük. Új megbízás nincs, némi pénzt megint sikerült felélnie a tartalékaiból, és elhatározta, hogy életében elõször kidugja az orrát, a homoktengerbõl. Hogy mennyire jó ötlet? Végül is teljesen mindegy. A Naboon, amit hallott eddig róla, az alapján fejvadászként nem lenne lehetõsége megélni, elvégre ott azért jobb lehet a közbiztonság, és még annyi megbízás sem lenne, mint itt, és ami van, azt sem pont egy idegennek adnák ki. Persze nem is dolgozni megy oda. Pihenni. Még életében nem volt vakációzni sehol. Jobban belegondolva a Tatooniet sem hagyta el még soha, de valahogy eddig szükségét sem érezte. Eleinte az apja teljesen kitöltötte az életét, és az a pár barát, aki rövid idõre felbukkant az életében, aztán pedig eltûnt belõle, jobbára jobb létre szenderült. Az apja halála után elõször nekiláthatott elintézni a temetéssel kapcsolatos dolgokat, aztán rendeznie kellett az apja még fenn forgó tartozásait, végül minden idejét lekötötte, hogy valahogy visszafizesse apja tartozásának megmaradt részét, és hogy kivívjon magának egy helyet, a szakmában, amit végül választott. Nem mintha sok választása lett volna. A lövészeten, és a közelharcon kívül voltaképpen nem értett igazán semmihez, és rabszolgamunkához sosem volt kedve. Két év olyan gyorsan repült el, hogy jobbára észre sem vette, hogy folyamatosan hajt, a majdnem semmiért. Na, jó ez némiképpen túlzás, legalábbis az ötezer-kétszáz Credit a bankszámláján azért mégis némi eredmény a két év fáradozásaiért. Amit viszont el akart érni, hogy kivívja a saját helyét abban a különös világban, és abban a különös szakmában, amit az apja is választott magának, és késõbb õ is, azt valahogy mégsem sikerült elérni. Ha õszinte akar lenni magához, be kell vallani magának, hogy két év alatt nem ért el többet, az apja nevével a háta mögött sem, az alvilág mindig is egy bizalomra épülõ zárt világ volt, ahol õt sokan még mindig nem tartották többre, mint egy könnyûvérû csinos pofikát, néhány különleges tulajdonsággal. Ennél azért õ némileg komolyabb hírnévre vágyott. Nem tart sokáig a kantintól eljutni az apja kis lakásáig, amit a kevés pénzbõl tudott venni, amit félre tudott rakni kettejüknek, és nem ment rá annak a szerencsétlen balesetnek a költségeire. Tulajdonképpen, ha valaki körülnézne, pontosan azt kapná meg, ami a lány maga. Egy fantomot. Egy ágy, egy a falba rejthetõ kis ruhás szekrény, pár ruhával, és pár dolog, amit a munkája során használt fel. Egy pakli pazzak, pár energia cella. Hogyan is nézhetne ki másként egy lány lakása? Ha bedobna valaki ide egy hõ detonátort, azzal sem sok kárt tehetne benne. Hát ennyi magánélete volt az utóbbi két évben, és ennyi luxust engedhetett meg magának. A kevés cuccát, ami van, bedobálja egy hátizsákba, pont megfelelõ lesz a számukra, majd a biztonsági rendszert kapcsolja be, már ha ezt annak lehet nevezni, elhagyja a lakást, ahol élete eddigi húsz évében az otthona volt. Most éreznie kellene valamit, de õ mégsem érez semmit. Ami fontos volt neki az életben, az már meghalt. Egész gyerekkorában tudta, hogy az apjának olyan foglalkozása van, aminek velejárója lehet, hogy egyszer sosem jön haza többé. Mégsem tudta talán máig sem feldolgozni, hogy ez a lehetõség tényleg bekövetkezett. Talán tényleg egy kis környezetváltozásra van szüksége, egy kis idõre, valahol jó messze innen, hogy legalább magában helyre tegye a dolgait, és eldöntse, mit hogyan tovább. Lassan gondolatiba mélyedve sétál végig a poros utcákon az ûrkikötõ felé, legalább már az tudja, hogy ki fogja õt elvinni a Naboora, és ha szerencséje van, még a fuvar sem fog pénzébe kerülni, csak jól kell forgatni a lapokat.*
|
|
|
Post by Krystal Starfire on Dec 10, 2009 12:31:25 GMT 1
*A holofonból nem jön kép, csak hang, ennek két oka lehet, az egyik, hogy bizonyos zavarok keletkeztek, és elég rossz minõségû az átvitel, fõleg a távolságra való tekintettel, bár ezt a lány nem tartja túl valószínûnek. A másik, hogy ez az úriember az arcát nem, csupán a hangját kívánta adni ehhez az igen rövid beszélgetéshez, és még az is könnyen meglehet, hogy a hangszínen is változtattak elõtte, hogy ne nagyon lehessen visszakeresni, ki is õ valójában. Amennyiben a hölgyet tényleg meg akarják ölni, esetleg vadásznak rá, abban az esetben érthetõ az úgymond óvatosság mánia. Ez esetben viszont nem ártott volna õt is tájékoztatni arról, hogy kik lehetnek, akik kellemetlenséget okoznak. Amennyiben viszont csak a bolygón elõfordulható általános problémáktól tartanak, nos akkor meg ez az egész túlzott szervezkedés, titokzatoskodás már úgymond a paranoia határát súrolja, ráadásul feleslegesen. Mivel az igen rövid beszélgetés semmi ujjat nem tárt fel. A megbízás, a továbbiakban két részbõl áll. Az egyik, hogy megfelelõ szállást találjon, egy úgymond igen finom és elõkelõ körülményekhez szokott hölgy számára. A másik, hogy találjon egy olyan siklót, ami esetlegesen kibírja, még a mély sivatagot is. Az elsõ feladata azonban, aminek eleget kell tennie, az sokkal inkább az, hogy szerezzen magának valami fegyvert, mert ezen a bolygón, fõleg neki nem élet biztosítás a fegyver nélkül való eltéved városi turista üzemmód. Vannak, akik kedvelik, vannak, akik kevésbé, és olyan is akad, aki annyira nem kedveli, hogy emiatt még akár meggondolatlanságokra is ragadtatná magát, és ezekkel szemben azért némileg jobbak az esélyei, ha van fegyvere, amivel védekezhet. Az utat a legegyszerûbb megtenni úgy, ha az ûrkikötõtõl egy fuvart kér a lakásáig, ami errefelé nem túl drága, már ha az ember tudja, kinek a siklójába ül be, és nem rabolják, meg gyilkolják meg az út során. A haza út viszonylagosan eseménytelenül telik, és még csak sokba sem kerül. A fickó megismerte ugyan Krystalt, de megelégedett annyival, hogy adott esetben van kihez fordulnia, bizonyos problémák felmerülése esetén. Mindenesetre olcsóbb, mint a Credit. A lakáson nincs változás, nem is próbálták meg feltörni. Valamelyest igazolódott már az elmélete, miszerint minél feltûnõbb, vagy minél korszerûbb biztonsági berendezéssel látunk el valamit errefelé, annál biztosabban vonzza az adott dolog azokat az egyéneket, akiket ezekkel a rendszerekkel akarunk távol tartani tõle. Ha valamit nagyon védenek, annak jobbára oka van, és sokkal inkább érdemes lehet kirabolni, mint amin csak átlagos védelem van, ott a zsákmány is csak átlagos lehet. Elõkeresi a tartalék pisztolyát, amit nagyon régen nem használt már senki, egészen konkrétan az apja halála óta. Mindenképpen végig kell ellenõrizni a fegyvert, hiszen senki nem szeretné, ha egy hibás sugárpisztoly az adott pillanatban ahelyett, hogy lelõné a nem kívánatos elemeket, felrobbanna a kezében. Ezzel Krystal is pontosan így van. A fegyver ellenõrzése után még eltesz két tartalék energia cellát, sosem lehet tudni alapon, majd újra beaktiválja a lakás biztonsági rendszerét, majd hozzálát keresni valami nyilvános komlinket, amivel megejtheti a szobafoglalást. A feladat elsõ része voltaképpen igen könnyû. Az egyetlen olyan hely, ami a hölgy számára megfelelõ lehet az a hut hotel, a többit valószínûleg igen lepusztultnak, kényelmetlennek, vagy kevéssé higiénikusnak ítélné meg. Ezen túl van még egy jó tulajdonsága ennek a szállodának. A hutok tulajdonai ellen intézett támadások igen ritkák, révén ennek a bolygónak õk az igazi urai, tehát bizonyos értelemben véve biztonsági szempontból is talán a legjobb választás. Egyetlen hátránya a dolognak, hogy a szobák ára igen magas, legalábbis helyi viszonylatokat tekintve. A hölgy azonban a Naboo áraihoz van hozzá szokva, amik amúgy is elég magasak, legalábbis Krystal számára mindenképpen, és még a Tatooinen szokásos árakhoz képest is. Ezen túl a hölgy eddig sem nagyon foglalkozott az anyagiakkal, mintha jobbára nem számítana neki, hogy mikor, mire mennyi pénzt szór el. A komlink túloldalán egy kellemes hangú fiatal hölgy igen készségesen a legjobb szabad lakosztályt természetesen egy vagyonért hajlandó is a rendelkezésére bocsátani, fizetni azonban szerencsére csak távozáskor kell, így ez már nem Krystal baja lesz. Amit meg kellett adni az összesen csak annyi, hogy a vendég várhatóan mikor érkezik, és hogy kinek a nevére szól a foglalás. Errefelé szerencsére nem nagyon kérnek a szállodában papírokat, tehát mindenkinek annyi neve van, amennyit szeretne. A következõ feladat már jóval nehezebb, révén, hogy õ nem igazán mûszaki zseni, és nem feltétlen van otthon a jármûvek mûszaki állapotának megítélésében. Abban ellenben biztos lehet, hogy Samnél talál olyat, amire szüksége van, és ha megfelelõ mennyiségû pénz áll a rendelkezésére még átverni sem fogják. A Tatooinen a települések feltétlen hatalmasak, így az utazás sem vesz túl sok idõt igénybe egy-egy városon belül. Sam nem nyitott ugyan boltot nyilvánosan, de mindenki tudja, hogy siklók bérbeadásából él, jobb rosszabb kivitelben, különbözõ árakon. Errefelé sem változott semmi azóta, hogy a lány utoljára erre járt. A fickó háza ugyan úgy néz ki. Mint valami roncstelep. Szinte mindent összevásárol, és késõbb ezekbõl pofozgatja ki a járgányait, elég sok költséget megtakarítva magának, mint az alkalmazottak, mint az anyagbeszerzés terén. A kapunál a biztonsági rendszer viszonylag gyorsan felesleges kérdések nélkül azonosítja a érkezõ vendéget. Sam érdekes újítása, hogy bizonyos személyeket felprogramoz a gépnek, akiket az azonnal be is enged, csak közben õt is figyelmezteti az érkezõre. Amint túl jut a kapun kisvártatva össze is fut a hely büszke tulajdonosával, egy negyvenes éveiben járó férfival, aki Jazztõl eltérõen azért ad a megjelenésre is, és sosem sajnálja a kedves üzleti mosolyt leendõ kuncsaftjaitól, hiszen belõlük él. Különösen igaz ez, az olyan kuncsaftok esetén, mint Krystal, kiktõl esetleg õ is szeretne valamit, más kérdés, hogy nem sok esélye van megkapni azt. Sam átlagos magasságú, és átlagos testfelépítésû férfi, arcát barnára cserzette a sivatagi nap, haja már helyenként õszül, de még mindig elmondható róla, hogy jól tartja magát, ha az a pár õsz hajszál nem lenne, bárki nézhetné akár harminc, esetleg harmincötnek is. A megjelenése, mint mindig, ha esetlegesen üzletfelekre számít, egy gondosan kitisztított, és vasalt öltöny. Sok esetben igen gazdag megrendelõi is vannak, akik elvárnak bizonyos kiszolgálást, és bizonyos diszkréciót is. A kedves mosoly, és a talán ez esetben nem is oly színpadias örömteli üdvözlés nem marad el most sem.* - Krystal. Tudtam, hogy nem bírod ki sokáig nélkülem. *Hangzik a férfi kellemesen mély búgó hangja. Hiába ezt a játékot mindig lejátsszák, és valószínû le is fogják még egy párszor. Sam nem adja fel, hogy ágyba vigye a lányt, Krystal pedig nem feltétlen szeret egy határnál tovább menni, csak ha igen komoly oka van rá. Az üdvözlés, azonban részérõl is szívélyes, hiszen régóta ismeri a fickót, még apja révén, és az sosem próbálta még meg átverni.* - Én is örülök, hogy látlak Sam. *Feleli a lány egy kedves mosoly kíséretében.* - Azonban sajnos, el kell keserítselek: Kizárólag üzleti ügyben kerestelek fel. - Üzlet, mindig csak az Üzlet. Pedig egy ilyen csinos fiatal hölgy számára másból is állhatna az élet. - Hidd el Sam most is másból áll. Szükségem lenne a legjobb siklódra. Luxus felszereltség, könnyû fegyverzet, és lehetõleg bírja a mélysivatagot is hosszútávon. *A kérés meglepi a férfit, hiszen ilyet csak nagyon ritkán rendelnek tõle, és természetesen nem olcsó dolog. Innentõl már õ is átvált az üzleti hangnemre, hiszen egy ilyen igény esetén nagy bevétel van kilátásban.* - Krystal biztos vagy benne, hogy ezt ki tudod fizetni? *Azt azért persze nem tudja megállni, hogy végig ne futtassa a tekintetét a lányon, mintegy sugallva, hogy persze õ sok fajtafizetési módot el tud képzelni, és bizonyos fajták kifejezetten nem lennének ellenére, sõt.* - Nyugodj meg Sam. Az ügyfelem pontosan és idõben fog fizetni, bár nekem valami azt súgja, hogy te valami másnak jobban örülnél, mint a pénznek. *Jegyzi meg a lány egy kacér mosoly kíséretében, kicsit közelebb lépve a férfihoz, mint az természetes volna, egy üzleti tárgyalás alkalmával.* - Még sosem csalódtál benne, hidd el, most sem fogsz. *A férfi, egy pár pillanatig elgondolkozik a dolgon végül is, õ mindenképpen jól jár. Ha kifizetik, akkor nagyot kaszálhat a bolton, ha pedig nem. Nos akkor végre jobban megismerheti Krystalt, mint eddig alkalma volt rá, és számára már csak ezért megérné belemenni a boltba.* - Jól van szépségem. Erre gyere. *Az udvaron sorakozó hangárok közül a legutolsó felé vezeti a lányt. Amint az ajtó kinyílik bent látni lehet, egy teljesen új kinézetû siklót, teljesen felszerelve a luxus igényekhez. Elválasztó fal az utas, és sofõr között, külön ital, és ételadagoló az utasfülkében, légkondicionálás, kényelmes ülések. Kívül rejtett könnyû fegyver rendszer, és igen csak ellenálló burkolat.* - Remélem, azt tudod, hogy a kicsike egy vagyonba fog kerülni. -Persze Sam ezer Creditet kapsz most, a többit a végén. A pénz nem számít. A lényeg, hogy tudja is, amit kértem. Meghatározatlan idõre vinném el, majd megmondod mennyi a vége. *A férfi elõször meglepõdik a dolgok alakulásán, Krystal sosem szokott ekkora címletekkel ilyen könnyen dobálózni, és egy te tudod, mit csinálsz arckifejezés után, át is adja a kulcsot.* - A bérleményt mától számítom. Amennyiben kár keletkezik benne, vagy megsemmisül, az felárat von maga után. - Tudom Sam. Nyugalom. Ellenben a siklót csak akkor vinném el, ha az ügyfelem megérkezett, addig, ha nem gond, itt maradna. *Ezzel megindul a kijárat felé, hiszen az üzletet megkötötték, és sok dolga itt már nincs, amíg a hölgy meg nem érkezik.* - Ne fáradj, tudom milyen elfoglalt vagy, ismerem a járást. Hamarosan találkozunk. - Persze Krystal ebben egészen biztosan vagyok, már alig várom. *Jegyzi meg még a férfi egy mosoly kíséretében. A lány pedig, hamarosan ismét úton van hazafelé. Inentõl már nincs más dolga, mint megvárni, míg a megbízója megérkezik.*
|
|
|
Post by Credit on Jan 27, 2010 13:04:17 GMT 1
Nyomozás
Km: Credit Résztvevő(k): Torra Wugar
Davi Moh hadnagy Torra Wugar tizedes közvetlen felettese különös raportra hívta beosztottját. Nem volt megszokott, hogy saját lakásukhoz invitálták volna a tisztek az alárendeltjeiket, de Davi csak annyit üzent Torrának, hogy fontos, és hogy jelenjen meg a csapatával reggel 9:00-ra a homokkő út 18. szám alatt található otthonában.
Davi Moh
|
|
Torra Wurgar
Junior Member
Katona
Rohamosztagos (Tizedes). J?rőr t?rsa: Jorub(NJK)!c!F4A460
Posts: 105
|
Post by Torra Wurgar on Jan 27, 2010 19:20:14 GMT 1
Nyomozás
Km: Credit Résztvevő(k): Torra Wugar
Torra nem sokkal ez előtt érkezett meg saját otthonába, pár napos el távon volt, persze ez nem akadályozza meg abban, hogy a parancsot teljesítse. Ahogy a hadnagy kérte csapatával megérkezett 9:00-ra Homokkő út 18. alá. Torra finoman kopog. Természetesen, egyenruhában jelenik meg, hiszen a parancsban nem volt, hogy titokban. Ha a hadnagy kinyitja az ajtót, bemutatkozik és tiszteleg. - Ahogy kérte uram, Torra tizedes és csapata szolgálatra jelentkezik! *Persze nem olyan hangosan,mert annyira nem boztos magában, hogy nem-e inkognitóban kellett volna jönniük...na mindegy, majd kiderül.
|
|