Kényszermunkatábor

[Osmond Rumbachlen]

A táborok fél kilóméterre a börtön hatalmas épületétől kezdődnek. Egy nagyobb kerítés veszi őket körül, ami az esőtől állandóan szikrázik. Talán azért, mert áramot vezettek bele. Vagy valami más... Senki nem tudja.

Jól felszerelt védelmüknek köszönhetően a radarok számára szinte láthatatlanok a táborok; kinézetüket nehéz megmondani, és a levegőből szinte nem is lehet látni őket. Az egész munkaterület a felszín alatt van, a felszín felett pedig csupán az álcázott bunkerek vannak, és a leszállópálya az érkező transzportereknek.
A bányrendszernek egyetlen kijárata van, ami a bejárat.

A táborok védelmére Wels admirális bízták meg, aki maga is részt vett a bázis építésében. Rajta kivül még 10 magas rangú katonai tiszt és ezer rohamoszatagos felel a "békéért".

Akit ideszállítanak, csupán egy gázmaszkot és a hozzá tartozó levegővel töltött palackot kapja a kezébe. A palackban mindössze 14 órányi levegő van. Eszközt senki sem kap, puszta kézzel kell a fűszert kibányászni. Aki 14 óra alatt nem termel eleget, azt visszaküldik - újabb palack nélkül.

A bányán belül droidok őrzik a foglyokat.

[Darrick Grady]

A kényszermunkatáborban megkezdõdött a munka. A rabok beálltak a sorba az oxigénpalackokért, és lelkiekben felkészültek a mai nap megpróbáltatásaira. Darrick épp beállt a hosszasan kígyózó, tömött sor végére. Sóhajtott egy nagyot. Az itt töltött évek alatt kevés olyan alkalom volt, amikor ne kellett volna legalább fél órát sorban állnia. Sötéten rápillantott a szikrázó kerítésre, és a fölöttük magasodó kopár hegyekre, és a több tucat rohamosztagosra, akik a környéken mászkáltak. Innen nincs kiút... Rápillantott saját kezeire,melyek mocskosak, és ráncosak voltak, és tele voltak hegekkel. A néhány év alatt, melyet itt Kesselen töltött, lelke több tízéveket öregedett. Mégis úgy érzi, vagy legalábbis reméli,hogy nem ilyen nyomasztó helyen fogja kilehelni lelkét. Mindig is harcban akart meghalni, mint a hõsök, akikrõl a legendák szóltak. De ennek érdekében, egyedül semmit nem tudott tenni.

Elmélkedés közben sorra került, és a kezébe nyomták a gázpalackot, meg a maszkot. Miután felhelyezte arcára, elindult a bányák bejárata felé, ahol már várt rá egy csoport. Mikor Darrick is megérkezett,együtt indultak el a félhomályba. Hosszasan gyalogoltak szûk kis folyosók útvesztõin át, õrzõdroidokkal a nyomukban. Mikor aztán a az egyik folyosó kiszélesedett,mindenki nekilátott kiásni az eszüstösen csillogó fûszert a szinte kõkemény földbõl. Nagyon közel voltak a sötétséghez, ahol különös és félelmetes lények élnek, így óvatosnak kellett lenniük, azonban az ilyen helyeken több fûszer volt,mint a kintebbi szakaszokon. Szótlanul dolgoztak, mindnki azon volt, hogy teljesítse az elvárt minimumot... Darrick ezt csinálta már bõ három éve...

[Osmond Rumbachlen]

//Elnézést a késésért...//

Darrick:

Három év... A galaxisban talán gyorsan eltelik, ám a Kessel kegyetlen börtönében egy örökkévalóságnak tűnhet. Három év alatt semmi sem változott: a vörös ég, a fekete hegyek, a vihart ígérő széllökések, és porfelhők... A börtön komor falait mintha az idő vasfoga sem vinné, és a belsejében izzó zöldes kristályok sem húnynak ki soha.
Maga a munkatábor is változatlan. Sötét, mély, veszélyes, fullasztó és könnyen megtöri a gyenge akaratúak elméjét. A barlangrendszerek mélyén akár egy nap ledolgozása után bárki inkább a halált választaná - ám ezt a kegyet senki sem kapja meg, ha sóvárog utána. Míg valakiben elég erő pislákol, azt a Birodalom az utolsó cseppig kiszipolyozza belőle, hogy minél nagyobb profitot szerezhessen a fűszerből. Ez csupán üzlet.

Mikor megkapod a palackodat, kizökkensz a gondolataidból, és sóhajtva elindulsz a munkatábor széles bejárata felé. Gyakorlott, de fásult mozdulatokkal felcsatolod a maszkot, ami a légcsövedet védi a bent kavargó mérges gázoktól; majd utadat a barlang szája mellett ácsorgó csoport felé veszed.
Az elmúlt három évben ez a csoport sokat változott. Szinte heti rendszerességgel. Sokan megőrültek, feladták, elgyengültek, vagy elhullottak út közben. A folyamatos "szállítmányokból" mindig újabb és újabb társakkal bővült a csapat - ami egyáltalán nem látszott meg, hiszen ugyanolyan sebességgel fogytak is a tagok.

Csupán egyetlen társad tart ki még most is makacsul, dacolva a halállal. Úgy hívják, Sánta Ördög. Gúnynevét sérült bal combja miatt kapta, amit csúnyán eltörtek, még mielőtt elfogták volna. Ez a hatalmas seb okozta a vesztét, és jutatta Kesselre. Azóta ugyan begyógyult, de feltűnően nagy heget hagyott maga után, és a férfit örök bicegésre kárhozatta. A sánta mozgás sokakat meg is tévesztett: "Hisz ez béna!" -mondták sokan, majd egy pillanattal később a földön hevertek bevert képpel.
Josh (ez az eredeti neve, amit rajtad kívül elég kevesen tudnak) kemény, szívós ember volt mindig is, és nem utolsó sorban becsületes. A maga módján. Benned teljes mértékben megbízik, és ezt elvárja ő is tőled. Elvégre három éve a bajtársad.

Mikor odaérsz a csapathoz, Josh köszönésképpen biccent egyet feléd. A börtönben más szektorba vagytok osztva, így csak a munka alatt találkozhattok.
Ügyes rendszer ez, minden közös tevékenységet mások közé osztva kell megcsinálod (így az evés, a munka, a "szabadidő", ami többnyire kötelező mozgás, vagy vizsgálat), ezzel pedig meg is akadályozzák a nagyobb klikkesedéseket.
Még a celládban is másokkal laksz. De a amíg a munkatáborban vagy, Josh mindenképp veled tart.

Mint a két rangidős, ti ketten törtök a csapat élére. Három év hosszú idő, és aki megéli ezt a szép kort, arra már tapasztalt veteránként tekintenek az újak. Sokaknak persze először nagy a szája, de ha van egy csöppnyi eszük, hamarosan hallgatni kezdenek az "idősebbekre". Így alakult ki ez a mostani csapat is.

Egyre beljebb és beljebb haladtok a szűkülő folyosón, hogy elérjétek azt a lelőhelyet, amit nemrég találtatok. Bár a föld kemény, sok fűszer van a rétegek között, így egy jódarabig használhatjátok majd még ezt a helyet.
Már éppen közeledtek ahhoz a részhez, ahol a barlang hirtelen kiszélesedik, amikor a hátatok mögül egy hang szól hozzátok:
-Elnézést, csatlakozhatok? -a hang tulajdonosa egy idegen férfi, eddig soha nem láttátok.
Bár a hangját eltorzítja a maszk, és a halvány kristályok megnyújtják az árnyékokat az arcán, körül-belül 20 évesre becsülheted őt. Szemében a fásultság helyett erős tűz lobog, talán még csak most érkezett valamelyik rabszállító egységgel.
Josh kérdőn rádnéz, hogy bevegyétek-e. Neki szemmel láthatóan nincsen ellenvetése, a szinte még siheder korú férfi nem tűnik balhés típusnak.

[Darrick Grady]

Darrick oldalra sandít Joshra, de mivel a férfi ugyanezt teszi, tudja, hogy övé a döntés joga. Eszébe ötlött az évekkel ezelõtti pillanat, amikor õ is ugyanígy akart beférkõzni egy csoportba, és bár szinte majdnem mindenki kihullott, még mindig itt van. A maszk alatt sötéten elmosolyodik, majd ellentmondást nem tûrõ hangon megszólal.

-Rendben, velünk jöhetsz, de néhány dolgot véss az eszedbe. Nem szeretjük az olyan alakokat, akik szítják a feszültséget a csapatban, és azt gondolják hogy õk a "nagyfiúk". Ha ezeket betartod, nem lesz gond, de ha képtelen vagy rá, jobb lesz ha most elmész.-Nézett szigorúan az ifjoncra. Lehet, hogy szavai kemények voltak, de az évek során rájött, hogy Kesselen nincs értelme finomkodni. Vagy betartod a szabályokat, vagy véged. Ránézett a fiú arcára, és észrevette a szemében a tüzet.
-Nem leszel sokáig ilyen életerõs, fiacskám...-Gondolta keserûen, és körülnézett a pár nappal ezelõtt talált helyen. Sok fûszer csillogott a falakban, még egy jó darabig használhatják ezt a helyet. Darrick nagyot sóhajtott, és nekikezdett a munkának. Kézfejét a kemény földbe mélyesztette, és elkezdte kaparni a falat...Megkezdõdik a szokásos robot a munkatáborban.

[Osmond Rumbachlen]

Darrick:

Szavaid kemények, de mintha az ifjú fel sem venné, elmosolyodik (szeme elvékonyodásából tudsz erre következtetni).
-Oké, köszönöm! Úgy sincs indokom azokkal balhézni, akiket szintén a Birodalom ítélt el. Az egyetlen ellenségem ez az álszent uralom! -fecsegi, miközben követi a csapatot.
Itt, a sok megtört, vagy komor hangulatú rab között eléggé kiütközik a lelkesedése.
-Amúgy Ten a nevem. Ki a vezető? -folytatja tovább.
Josh egészen türelmesen válaszol neki:
-Én, és a haverom. -mutat feléd- Ő Darrick, én meg a Sánta Ördög. -saját nevéhez egy hiénavigyor is társul, de ezt csak te tudod észrevenni- Ha azt csinálod, amit mondunk, tovább élsz.
-Jó-jó, értettem! -a fiatal férfi valóban békésnek látszik, talán túl békésnek is. Bár egyáltalán nem tűnik úgy, mintha megjátszaná - viszont akkor kérdés, hogy hogyan került ide?

Mikor beértek a kiszélesedő barlancsarnokba, az újonc egy pillanatra megtorpan, hogy "megcsodálja" a helyet.
-Itt aztán jó sok fűszer van...
-És nekünk mindet ki kell kaparni, úgyhogy állj neki! -szól rá valaki a csapatból, mire észhez kap, és ős is szorgalmasan elkezdi ásni a csillogó tudatmódosító szert.

A munka megkezdődik, és ti szótlanul dolgoztok. A saját kezetek keltette hangot csupán néha töri meg a csapat egyik tagja, mikor köhögnie kell. Valószínű, néhány nap múlva már új ember fog a helyébe lépni...

Eltelik vagy 5 óra, mikor Josh megálljt parancsol. A legtöbben csodálkozva néznek fel, hiszen az ő időérzékük már teljesen felmondta a szolgálatot - csak te tudod még rajta kívül, hogy körül-belül most telt el az időtök fele.
-Most mi van? Mehetünk végre? -szólal meg lihegve Ten.
-Nem. Félidő van, pihenünk. -válaszol Josh.
A csapatotoknak ez a titka: hogy mindenki kellő adagot ásson a fűszerből, tartotok egy kis szünetet, hogy ne fáradjanak ki az izmaitok. Sokan még így is nehezen bírják.

Amíg a magatok által kiszabott tíz perc le nem telik, mindenki ledobja magát a nyírkos földre, és beszélgetni kezd. Mivel többnyire ilyenkor találkoztok, kizárásos alapon a nap maradék részéről esik szó.
Josh melléd hever, és amíg maszírozza sánta lábát (ez nála szokássá vált), ő is hallgatja a történeteket. Az egyik tagról kiderül, hogy összeszólalkozott a cellatársával, így most elég keveset pihent - nem mert aludni, nehogy a másik megfojtsa közben. Megint egy másik tag a tegnap kapott gusztustalan ételt szídja, amiben ráadásul volt olyan összetevő is, amire allergiás.
Ilyen, és ehhez hasonló témákról esik szó. A legtöbbjük egyáltalán nem szól jó dolgokról, mégis mindannyian fellélegeztek egy kicsit attól, hogy beszélgettek.

Ten úgy dönt, mellétek ül le.
-Mondjátok csak, ti tudjátok, hogy hol vagyunk?

[Darrick Grady]

Darrick megkönnyebült sóhajjal rogyott re a földre, és hátát a hideg földnek támasztotta. Megmozgatta fáradt, zsibbadt végtagjait, és unottan hallgatta a többiek kicsinyes panaszait. Ha tudnák, hogy az eltelt három év alatt mennyit szenvedett, mindannyian elhallgatnának. Keserûen mosolyogva csóválja a fejét, és ránéz a melléjük letelepedõ Tenre. Furcsállta a fiú túlzott életkedvét, ahoz képest, hogy épp egy kegyetlen bányában van. Sajnos a maszk miatt semmit nem tud leolvasni arcáról. Tekintetét levette az újoncról, és csak akkor nézett rá újból, amikor feltette a fiú a kérdést. Darrick nagyon furcsán nézett rá, és kissé ingerülten válaszolt.

- Ez a Kesseli kényszermunkatábor, azon belül pedig egy mocskos bánya belseje...Te honnan kerültél ide, és miért ítéltek el?- Kérdezte Darrick. Rendkívül kiváncsi volt a fiú elõéletére, és hogy hogyan került ide, mert nagyon furcsállta a stílusát. Lopva összepillantott Sánta Ördöggel, így megbizonyosodott róla, hogy nem csak neki keltette fel az érdeklõdését Ten.

[Osmond Rumbachlen]

Darrick:

-Kessel? -kérdez vissza furcsállón a fiatal férfi.
-Hm... Mintha valamikor hallottam volna a nevet... De fogalmam sincs, hogy hol és mért. -mondja könnyedén.
Arról, hogy itt van a Birodalom legnagyobb és legbiztosabb börtöne, semmit sem tud. Ez látszik is rajta.
-Hogy mért ítéltek el, hát ez egy jó kérdés... -kezdi el a tölrténetét- Volt egy lázadó csapat, amiben benne voltam, egészen sokan voltunk. Még a Corellian léptem be. Radikális szervezet, nagyon tetszett. Azt terveztük, hogy keresztbe teszünk a Birodalomnak, és a vezetőkkel együtt a Byssre mentünk. Valami Mannis Qui-Xot Moffot akartak először eltenni láb alól, és én is a csoportba kerültem, nagyon jó buli lett volna! -halványan elmosolyodik, de aztán szomorúan folytatja- Az akcióig még egy hét kellett volna. Nekem a bombákra volt gondom. Az egyik este szünetet tartottam, és elmentem inni egy kocsmába. Ezután nem igazán emlékszem, de mintha összehaverkodtam volna valakivel, akinek Palpatinos vicceket meséltem. Tök jól szórakoztunk! De lehet, hogy az az ürge adott fel. Vagy talán a merényletet neszelte meg valaki... Nem tudom.
Egy kis szünetet tart, amig elgondolkozik, vajon melyik lehet a lehetségesebb, de aztán folytatja:
-A lényeg, hogy most itt vagyok, de ez nem sokáig fog így lenni! Majd keresek valami kiutat, és visszamegyek a csapathoz! A Birodalom meg k*pja be!
-Na, és ti hogyan kerültetek ide? Régóta vagytok itt?

[Darrick Grady]

Darrick, miután végighallgatta a történetet, felnevet. Pár másodperces kacarászás után megszólal.

-Öregem, ennél nagyobb butaságot még nem hallottam. Byssen megpróbálni eltenni láb alól egy moffot, egy egész lázadócsoport kíséretében... Megnézném azt aki kitalálta ezt a lehetetlen ötletet.- Itt tart egy kicsi szünetet, majd újra megszólal, egy árnyalatnyival halkabban. -Hogy én miért kerültem ide? Hát, ez egy hosszú történet lenne. Röviden annyi, hogy elválltltam egy bérgyilkos melót a Corsucanton, a nagy zavargások idején. Elintéztem pár rohamosztagost, és elloptam egy siklót... Röviden ennyi.- Nevet fel keserûen.Bárcsak ilyen egyszerû lenne az egész... Tudja, hogy mindjárt vége a pihenõidõnek, így kezével combját masszírozva próbál ellazulni.

[Osmond Rumbachlen]

Darrick:

Mikor becsmérled a szervezetet, aminek tagja volt, Ten visszavág:
-A vezetőink nagyon is tudták, hogy mit tesznek. A legtöbben pontosan úgy gondolkodnak, ahogyan te is, és mi ezt akartuk kihasználni. A Byss jól őrzött, főleg, mert több nagyobb hatalmú birodalmi odajár kikapcsolódni. Ilyenkor persze ugyanúgy tele vannak testőrökkel, de kevésbé számítanak támadásra, hiszen már a bolygóra lépni is nehéz a precíz ellenőrzéstől. És különben is, ha aláaknáztuk volna az útvonalat, amin haladnak, az ellen semmi sem segített volna. De talán a többiek megcsinálták.
A hangjából egy kis felháborodást is kihallhatsz az elején, de aztán az egész átmegy lelkes magyarázatba.
Ezután azonban elhallgat, és meghallgatja, amit mondasz.
-Bérgyilkos munka? -kérdezi aztán- Kit kellett volna megölnöd?
Mivel lehalkítottad a hangodat, így ő is követi a példád.

[Darrick Grady]

Bólogat a fiú szavainak hallatán, de még most is õrültségnek tartja ezt a lázadó akciót. Megcsóválja a fejét, majd mikor meghallja a fiú kérdését, nagyot sóhajt. Megpróbál visszaemlékezni arra, mikor a Dantooineon megkapta a munkát Nagha Relltõl, majd a Coruscantra utazott, hol találkozott Slave Tarinnal, és nem kevés rohamosztagost kicsináltak... És ami miatt ide került. Abbahagyta a nosztalgiázást, és lassan, a fiúról elfordítva tekintetét válaszolt.

-Valami Bartam Moffot kellett kicsinálni, vagy élve elvinni a Dantooinera 25.000 creditért. Volt egy társam is, õ megúszta Kesselt.... Az én jóvoltamból. Majd' egy évig kínoztak amiatt, hogy áruljam el, de nem tettem.-Mondta sötéten. Arra gondolt, hogy Coruscanton elkapni egy birodalmi moffot sem nagyobb õrültség, mint a fiú akciója. Keserûen felnevetett, amit a többiek nem tudtak mire vélni. Sánta Ördögre pillantott, azt jelezvén, hogy hamarosan ideje munkába állni.

[Osmond Rumbachlen]

Darrick:

Ten figyelmesen végighallgatja a szavaidat, aztán bólint.
-Tehát te is moffra hajtottál. -vág egy kicsit vissza, ugyanakkor elismerés csillan a szemében- Ahogy kivettem a szavaidból, téged főleg a pénz motiválhatott, de kit nem? És legalább elintéztétek? -kérdezte még várakozón.

Eközben Josh viszonozza a pillantásodat, egyetértve abban, hogy mindjárt vége a pihenőnek; de érzi, hogy még nem telt le a teljes idő, így nem szólal meg. A csapat fáradtabb tagjainak még a maradék pár másodperc is sokat számíthat.
És ő jót szórakozik a párbeszédeteken.

[Darrick Grady]

Darrick megrázza fejét, majd válaszol.

-A moffnak a közelébe sem tudtunk férkõzni, mivel a Coruscanti Operaházban tartózkodott, ami körül hemzsegtek a rohamosztagosok. Az igazat megvallva, esélyünk sem volt, de hajtott minket a pénz utáni vágy. - Vallja be keserûen Darrick. Behunyja szemét, és megpróbál ellazulni, és kihasználni a pihenõbõl hátralevõ idõ minden egyes másodpercét. Kezdi idegesíteni a fiú, legfõképp azért, mert felszakítja a múlt fájó sebeit, melyet Darrick legszívesebben kisöpört volna az emlékezetébõl... De ezt sajnos nem tehette.

[Osmond Rumbachlen]

Darrick:

Ten együttérzőn bólint.
-Kár, hogy nem sikerült... Azzal legalább egy kis borsot törtetek volna a Birodalom orra alá. Bár lehet, hogy akkor nem is hagytak volna életben... -mélázik el, aztán Josh felé fordul.
-Na és te, mért kerültél ide?
Sánta Ördög olyan furcsán néz rá, mintha azt kérdezte volna, hogyan állna neki a rózsaszín haj. Aztán szó nélkül kinyújtózik, ép lábával felrúgja magát a földről, és halkan kijelenteti:
-Lejárt az idő.
Ten meglepve pillant fel rá:
-Micsoda? Akkor nem akarsz válaszolni? Ez így nem fer...
-Lejárt az idő. Jobban teszed, ha tovább kaparod a földet. -jegyzi meg Josh nyugodtan, miközben körülöttetek mindenki felszedelőzködik a nyirkos talajról.
-Hallottad kölyök! -teszik hozzá mások is, nyomatékosítva egyik "vezérük" rendelkezését.
-Jól van, megyek... -morogja kicsit lehangoltan.
Ten ezután visszamegy oda, ahol eddig ásta a fűszert. Továbbra is morcos a hangulata, de szemmel láthatóan elmúlt a fáradtsága, és anélkül, hogy észrevenné, újra gyorsan dolgozik.
Josh is elindul a saját területe felé, de még rádvillantja a szemét: a tekintetében káörvendő mosoly bújkál. "Látod, te pórul jártál, míg én nem." -üzeni a pillantása. Aztán futólag rárakja a kezét a válladra, ezzel jelezve, hogy nem akar megbántani. Rideg ember lévén, tőle ez nagy kedvesség. Senki másnak nem ad még ennyit sem. Csak érzések nélkül bírhatja ki az ember egy ilyen helyen.

Ezután visszaáll a pihenő előtti csend, és mindenki elmélyülten teszi a dolgát. A felhőten beszélgetés nem rontotta a fegyelmet, mindenki tisztában van azzal, hogy még rengeteget kell ma dolgozniuk, hogy életben maradjanak.

Újabb órák telnek el munkával. A rabok keze, így a tiéd is egyre jobban sajog. A három év alatt a bőröd megkeményedett, és érdessé vált - de még ez sem képes a végletekig megvédeni a fájdalomtól. Sok társadnak már fel is szakad a bőre egy-két helyen... Az idő egyre lassabban vánszorog, és a munka is belassul. Az egyik férfi egyre gyakrabban köhög, és a többiek felől is fáradt nyögés vagy súhaj hallatszik néha.
Te és Josh már érzitek a végét a munkának. Talán ez is tartja bennetek a lelket. Ha ránézel Sánta Ördögre, ő még a 10 órás megfeszített munka végén is rezzenéstelen arccal dolgozik. Mozdulatai lassabbak és gyengébbek, de nagy az akaratereje.
Ten is hasonló energiával kaparja az ezüstös anyagot. Eddig sem volt jó az időérzéke (ami azért nem róható fel a civilizált világban, ahol mindennapos az időmérő, és minden bolygó más számítás szerint működik), úgyhogy most sem sejtheti a munka végét, de még mindig bírja. Meglehet, tapasztalatlan, és eddig életképtelennek tűnt egy ilyen helyen; de az biztos, hogy ereje az van.

Végül a titeket őrző droidok mozgásba lendülnek. Közelebb lépnek, és fenyegetően intenek, hogy szedjétek össze a csomagjaitokat, és induljatok el felfelé.
Mindenki fáradt és elcsigázott, de igyekszik eleget tenni a parancsnak. Lassan elindultoka hideg, félhomály borította barlangrendszerben. Ten ismét mellétek szegődeik, de ezúttal megtartja a tisztes távolságot.
-Végre vége... -lihegi- Remélem, nem kell túl gyakran ezt csinálni... -teszi hozzá, de azért érződik rajta, hogy csupán a remény mondatja vele.
Természetesen gyakran kell ezt csinálni, és ezt ő is sejti.

[Darrick Grady]

Elmosolyodik a maszk alatt, és megveregeti Josh vállát. Most õ járt jobban, hisz nem kellett felidézni a kellemetlen emlékeket egy újonc ficsúr kedvéért. Csendre inti az elégetlenkedõ fiút, és egy halk sóhaj kíséretében feltápászkodik a hideg földrõl. Hiába, a kemény fizikai munka alaposan kikészítette az izmait és csontjait. Nekiveselkedett a földtúrásnak. Szerencsére a hely bõvelkedett a fûszerben, ami ez esetben nekik az életbenmaradást jelentette. Alig hallhatóan felszisszen, és kezéhez kap. Az utóbbi napokban a kezében levõ fájdalom egyre intenzívebb lett, és megnehezítette a munkát számára. Régebben megpróbált beszerezni egy munkáskesztût, de nem jött össze neki. Ezen a helyen az a cél, hogy a rabok minél rosszabbul érezzék magukat.

Csöndben dolgozott tovább, és a kitermelt fûszer mennyisége egyre csak növekedett. Darrick érezte, hogy hamarosan vége a munkaidõnek, és valóban, pár perc múlva az õdrdoidok jeleztek nekik, hogy indulhatnak. A férfi sajgó végtagokkal egyenesedett fel, és indult el a végtelen járatok útvesztõiben kifelé. Menet közben Ten mellé szegõdött, és néhány szót mondott Darricknek, melynek hallatán gúnyosan elmosolyodott.

- Szerinted, ha nem kéne ezt gyakran csinálni, így néznének ki az emberek?- Teszi fel a kérdést, és tovább folytatja útját a kijárat felé.

[Osmond Rumbachlen]

Darrick:

Ten anélkül, hogy felvenné a gúnyos hangsúlyt, körbetekint a szakadt ruhában, görnyedten és megviselten lépkedő embereken.
-Igazad van. -húzza el aztán a száját- Remélem, én nem így nézek ki... -teszi hozzá.
Igazából ő is ugyanúgy néz ki, de egyenes háttal menetel, és nem tűnik annyira megviseltnek.
Josh eközben elgondolkozva méregeti a csapatotokat, majd ahogy Ten másra kezd el figyelni, halkan megjegyzi neked:
-Az a Choikul gyerek egyre jobban köhög... -int a fejével az egyik társatok felé.
Többet nem mond, de ebből is értheted, hogy a munkabírása miatt aggódik.

Ahogy haladtok a kijárat felé, a barlang egyre szélesedik, és a különböző kisebb járatokból újabb és újabb csapatok csapódnak mellétek. Mire kiléptek a vörös ég alá, már legalább 500-600 fős rabtömeg gyűlik össze.
Odakint erős szél kavarja fel a homokot, de ez még mindig gyenge ahhoz képest, amit majd az igazi vihar fog produkálni. Még úgy fél óra lehet hátra, amennyire meg tudod saccolni, és jön a mérgező eső...
-És nekünk ebben a hurrikánban kell levennünk a maszkot!? -órdítja túl a szelet Ten.
Mivel még új, nem tudja, milyen az időjárás ezen a bolygón. Rajta kívül még jó páran zúgolódnak a porfelhő miatt, úgyhogy nem ő az egyetlen a tömegben, aki most látja először a Kessel igazi arcát. Mindenki más lekapcsolja magáról a palackot (ők már régebb óta itt vannak), és átadják begyűjtésre a járőröző rohamosztagosoknak. Aki zúgolódik, az vagy kap egy pofont egy fegyvertől, vagy egyből lelövik. Szemmel láthatóan teljesen randomban halnak vagy ússzák meg a kellemetlenkedők.
Ten is kap egyet a hátába a puskatussal, ennek hatására összeszorított fogakkal lecsatolja a felszerelést magáról.

Végül beterelnek titeket a szokásos sorokba, hogy lemérjék az aznapi termelését mindenkinek. A szél erősödik, egyre nehezebben kaptok levegőt. Aki tudja, az a ruhaujjával, vagy valamilyen szakadt rongydarabbal takarja el a száját, hogy ne nyelje a port. Sokan, főleg a gyengébb szervezetűek közül, már egyenesen fulladoznak, és lerogynak a földre. Ezeket erőszakkal felállítják, és visszalökik a sorba.
A tábor körül van egy védőfal, amit csak a legszükségesebb esetekben emelnek fel, hogy megfogja a szelet. Eddig nem sokszor láttad használat közben. Amíg a rabok meg tudnak állni a lábukon, addig nem ítélik szükségesnek a védelmi rendszer aktiválását. A porfelhő pedig csak a foglyokat akadályozza: mind a droidok, mind a rohamosztagosok védve vannak ellene, és a látószenzorok átállításával remekül látják a rabok minden egyes mozdulatát.

A sor lassan vánszorog. Hosszú, keserves perceket (meg van talán 20 perc is) kell kiállnotok, míg közel kerültök a védelmet jelentő szállítóegységekhez. Mikor ilyen az időjárás, még talán megkönnyebbülés is belépni a viszonylag csendes raktérbe...
A csapatotok eleje végre eléri a mérőrobotokat.

Az első két férfinél egy apró zöld led villan fel, jelezve, hogy rendben van.

A következő társatok azonban nem megy át a mérésen. Ő az, aki a kialvatlanság miatt panaszkodott. Őt kiállítják a sorból. A rohamosztagosok újból ráteszik a majdnem teljesen üres palackot (a sisaktól nem látszik, de el tudod képzelni a vigyort az arcukon), és visszalökdösik a barlag felé. Még utoljára segélykérőn felétek néz, de tudja, hogy nem tehettek semmit...