Darrick Grady
Junior Member
Szakember
A Fekete Nap embere,k?m,pil?ta,a "S?t?ts?g H?h?rja"!c!#1E90FF
Posts: 332
|
Post by Darrick Grady on Mar 25, 2008 19:53:13 GMT 1
//Elnézést kérek Osmond, a hosszas inaktívságomért, de sajnos az utóbbi idõkben alig kerültem gépközelbe. Ha lehetséges, szerentém folytatni a játékot. // Darrick piszkos ruhájának ujjával takarja el arcát a viharos szél és a felkavart porfelhõ elõl. Tudja, hogy ez a mostoha idõjárás gyakori Kesselen, és bár itt van már egy jó ideje, még nem szokta meg teljesen... Ezt nem lehet megszokni. Összeszûkült szemekkel csatolja le magáról a maszkot és a palackot. Kissé kárörvendõen figyeli, ahogy az egyik rohamosztagos megleckézteti a zúgolódó Tent, de amikor elindultak a sor vége felé, odasúgja neki: -Nincs értelme ellenkezni... Ha mégis azt teszed, jobbik esetben kapsz egy pofont a puskától, rosszabbik esetben pedig lelõnek mint egy közönséges állatot...Õk nem játszadoznak. Ezt jegyezdd meg!Ezután szótlanul álldogáltak az egyre erõsödõ szélben, és porfelhõben. Darrick nem számított problémára a csapatban, hisz ma mindenki derekasan dolgozott, de úgy látszik, túl optimista volt. A csoport elsõ emberei sikeresen átmentek, de az utánuk következõ fegyenc fennakadt a rostán. Darrick halkan szitkozódik, és néma pillantást vált Sánta Ördöggel. Érte már nem tehetnek semmit. Összeszorult ököllel figyeli halálra ítélt társát, majd újból elõre fordul, és várja, hogy a sor elejére érjen.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Mar 27, 2008 21:18:48 GMT 1
//Semmi baj, nekem is néha közbe jön valami. Azért örülnék, ha rám írnál egy pm-et, ha előfordul még ilyen. Még valami: nem léptetek be semmilyen raktárba, ugyanúgy kint ácsorogtok a puszta ég alatt, csupán már megközelítettétek a szállítóhajókat. Elnézést, ha nem volt elég egyértelmű.//
Darrick:
A vihar egyre erősödik, és mostmár erővel kell ellenállni ahhoz, hogy állva maradjatok. A nehezebb lényeknek is ugyanez a problémájuk, a vékonyra fogyott emberek pedig társaikba kapaszkodnak ahhoz, hogy ne dőljenek fel. A birodalmiakat ez láthatóan nem érdekli.
Társatokat elvonszolják, és hamarosan elnyeli a barlang. Nem ő az egyetlen, aki erre a sorsra jut, többen is követik. Ki a kifogyott palackkal a hátán, ki anélkül.
A sor eközben halad tovább, a kis droidok precíz pontossággal mérik a fűszer súlyát. Az időjárás nem okoz nekik gondot. A csapat nagy része átmegy az ellenőrzésen, mindenkinél megnyugtató zöldes fénnyel villan a robot lámpája. Már éppen Ten jönne, amikor közvetlen melletted összeesik egy fogoly (nem a te csapatodból), mert nem kap levegőt a portól. Ti sem vagytok jobb állapotban. A szél nem csak a tömény homokot, de a mérgező eső páráját is kezdi magával hozni. Néhány perc, és a te torkodat is ismerős, enyhe kaparás kezdi irritálni. Nem sok időt jósolsz a zápor érkezéséig, márpedig még az eső előtt fel kell jutnotok a szállítóhajók valamelyikére, különben hosszú és fájdalmas halál lesz a részetek! Ezt mások is jól tudhatják, sokan zúgolódni kezdenek. Néhányat közülök megrúgdosnak a katonák.
Az ellenőrző droid ismét vészesen jelezni kezd az egyik rabnál. Choikul az, aki sokat köhögött mostanában. A tüdeje eddig is nehez bírta, az erős szélben pedig semmi ereje sincs ellenkezni a katonákkal, így hamar elviszik. Ezután ti jöttök. Josht átengedik, majd a robot feléd fordul. Leellenőriz, és megnézi a fűszertermelésed súlyát.
Végül zöld fénnyel jelzi, hogy mehetsz.
Ahogy áthaladtok az ellenőrzőponton, szemerkélve elered az eső. Akinek a bőréhez ér, fajtól függetlenül azonnal kivörösödik a bőre, és égető viszketést okoz. A barátod, Josh azonnal a fejére húzza a ruháját, és ahogy tudja, úgy védi magát. A csapat megmaradt része ugyanígy tesz, bár kevesebb sikerrel. Ten, aki lassabban reagál, előbb csúnya vörös foltot szerez az egész arcára, aztán gyorsan leutánozza a többikeket.
Az eső hatására mégjobban mozgolódni kezdenek a rabok, mire többeket lelőnek a tömegből. Így is sokan estek már össze pusztán a levegőhiány miatt, a halottak száma rohamosan nő. Szerencsétek van, hogy ti már átjutottatok. Felértek a rámpán, és beléptek végre a biztonságot jelentő hajó gyomrába. Ott azonnal elcsendesül a szél, a por is nehezebben jut ide be. A mérgező víz immár nem fenyeget titeket. A csapat nagy része megkönnyebbülten leroskad a priccsek valamelyikére, míg mások a kinti kavarodást figyelik. Így van ezzel Sánta Ördög is. Már visszavette a ruháját; csupán a két karja sérült meg, de igyekszik nem vakarni a csípést, különben a méreg mégjobban felivódik. -Szerencsétlenek. -mondja egy-két társad a kinti jelenetre. Őket több helyen érte a víz, de hálásak azért, hogy már nem kell ott kint állniuk. -A francba, mi ez?! -ordítozik közben az egyik ülésen Ten, aki az arcát takargatja és igyekszik elmúlasztani a viszketést, ám az egyre jobban fáj. -Hülye, hagyd már abba a vakarózást! -szólnak rá páran, de a fiatal férfi nem igazán figyel rájuk. Ebből kisebb csete-paté alakul ki: néhányan igyekeznek lefogni Tent, míg ő vakarózni akar. Ezzel a dologgal legalább mindenki lefoglalja magát az helyett, hogy a bőrét vakarná. A mulatságot azonban a rohamosztagosok leintik egy mogorva, rövid paranccsal.
Odakint eközben pokollá változik minden. A szemerkélő eső lassan bemarja magát a rabok bőre alá, és a méreg egyre mélyebbre issza magát a testükbe. A foglyok menekülnének fel a hajókra, de a rohamosztagosok nem engedik: aki át akar törni az ellenőrzésen, azt vagy visszataszítják, vagy azonnal lelövik. Néhányan a barlangok irányába próbálnak meg kitörni, de arra meg a droidok várják őket. Nincs kiút, a kint rekedt rabok kénytelenek megvárni az ellenőrzést, és csak azután kerülhetnek a fel a járművekre. Ezt azonban sokan nem fogadják el, és a hatalmas tömeg gyorsan fogy. Alig néhányan bírják ki a mérget ép ésszel, és aki feljut a hajókra, az is vakon könnyezve, felhólyagosodott bőrrel, nehezn lélegezve és elgyengülten jut el a helyéig.
A megközelítőleg 600 főből alig százan élik túl a vihart, és azok nagy része még az eső előtt szállt fel a hajókra...
|
|
Darrick Grady
Junior Member
Szakember
A Fekete Nap embere,k?m,pil?ta,a "S?t?ts?g H?h?rja"!c!#1E90FF
Posts: 332
|
Post by Darrick Grady on Apr 14, 2008 21:34:38 GMT 1
A corelliai férfi még mindig ruhájának egy letépett darabját tartotta arca elõtt, de még így sem tudta megvédeni magát teljesen a homoktól. Szerencsére sikerült megvetnie úgy a lábát, hogy a viharos erejû szél ne sodorja el. Végignézett a csoportján, és fejcsóválva állapítja meg, hogy õk sincsenek jobb állapotban. És ha ez nem lenne elég nagy probléma, a Darrick torkán eluralkodó kaparó érzés tudatja vele, hogy hamarosan a fejükre zúdul a mérgezõ esõ.
A sor viszonylag gyorsan halad, és hamarosan Darrick is ellenõrzõ droid közelébe kerül. Õszinte megkönnyebülésére nem villant fel még egy piros jelzés, egészen addig, míg a choikul nem következik. Õ nem ment át az ellenõrzésen. Darrick lehajtotja fejét, és halkan szitkozódik magában. Még egy embert elveszítettek.
A szél ereje egyre fokozódik, mígnem már csak Josh van elõtte. Halvány mosollyal nuygtázta, hogy társa és õ is átjutottak az ellenõrzésen. Öröme nem tarthatott sokáig, hisz amint eltávolodtak a sortól, elered a mérgezõ esõ, vörörs, viszketõ foltokat hagyva maga után Darrick nyakán. Gyorsan a feje fölé helyez egy ócska ruhadarabot, és megszaporázza lépteit. Komolyabb sérülések nélkül jutnak fel a hajóra, és leroskadnak az egyik ülõalkalmatosságra. Fejcsóválva figyeli Tent, aki az intések ellenére továbbra is vakargatja sérüléseit. Figyelmét hamarosan azonban a kinti események kötik le. Egyre többen kezdenek el zúgolódni, és feljutni a hajóra, de egyikük sem járt sikerrel, mert a rohamosztagosok végeztek velük. Sokakat az idõjárás terített le.A több mint félezer emberbõl alig száz élte túl a csetepatét, ami eléggé lehangolja Darricket.
|
|
|
Post by Osmond Rumbachlen on Jun 26, 2008 10:47:56 GMT 1
Darrick:
Mire a fűszermennyiség ellenőrzése véget ér, a szemerkélő esőből egyenesen zuhogó eső válik, a rámpáról visszaverődő vízpermet elől pedig nektek is beljebb kell húzódnotok. A kinti rabokból már bizonyára csak halottak maradtak... De a sűrű esőfüggöny és a belekeveredő mocsok miatt egyre kevésbé láttok ki a hajó száján kívülre. Az utolsók is megérkeznek; bőrükön már nem csak hólyagok, de gennyes kelések és nyálkás, hámló réteg is kialakult. Szemük vak és csipás, cserzett szájukon erőtlenül és hörögve veszik a levegőt. Ezek a foglyok lassú halálra vannak ítélve, hacsak valami csoda folytán nem képesek felépülni a gyengélkedőn. A többi rab iszonyodva húzodik el a közelükből (pedig nem fertőzők), néhányan meg is rúgják őket, ha mégis túl közel kerülnek hozzájuk. Utolsókként a rohamosztagosok is felmasíroznak a hajóra (páncéljuk tökéletesen megvédi őket a víztől), és a rámpa végre becsukódik. A hideg fémgyomorban nyomorgó rabokra csend telepszik.
Végre vége van ennek a munkanapnak is. Sokan félálomba merülnek, mások sérült testrészüet próbálják hűteni, és imádkozva várják, hogy megmosakodhassanak, mielőtt a méreg teljesen felszívódna. A fél csapat megúszta sérülések nélkül, a másik fele apróbb égésnyomokkal, de túléli. Az utolsó néhány ember külön csoportba tömörülve igyekszik életben maradni, míg elszállítják őket a kórház részlegbe. Így telik az út. Hörgés, halk nyögdécselés, szitkozódás, szuszogás, és a kintről behallatszódó haragos kopogás.
Végül megérkeztek.
//Folytatás a börtönkomplexumban//
|
|