|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on Oct 17, 2007 16:53:06 GMT 1
Az Ascension megközelítette az Ezüst Szárnyak székhelyét. Nate átvette a droidtól az irányítást, aztán kapcsolatot létesített a toronnyal.
- Ezüst Szárnyak, itt Nathaniel A. Rosenberg az Ascension kapitánya. Dass Qel-Droma gróftól kaptam engedélyt a leszállásra.
Ezután várta a választ.
|
|
|
Post by Dev Slenn on Oct 17, 2007 17:26:52 GMT 1
Nate hajóján felreccsent a komm. alig egy pillanattal azután, hogy bejelentkezett. - Tudunk az érkezéséről Mr. Rosenberg. A gróf úr engedélyezte a leszállását. Az egyik szabad leszálló platformon szálljon le úgy, hogy a gépe mellé egy másik is elférjen! - mondta az irányító és átküldött egy vektort, amit ha Nate követ, akkor pont úgy fog tenni, ahogy azt elvárják tőle.
//Várok mindenkit az Ezüst Tollon, hétvégén szeretném elindítani a kalandot!//
|
|
|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on Oct 19, 2007 14:38:18 GMT 1
- Köszönöm, Ascension vége - felelte még gyorsan a férfi, aztán ismét kikapcsolta a rádiót.
Beállította a vektort, amit kapott, aztán levitte a gépét. Egész tűrhető pilóta volt, ha nem kellett sietnie, még a nehezebb manőverekkel is elboldogult némi idővel. Ügyesen kisaccolta, hogy mennyire tud kimenni a szélre, aztán az űrhajó landolt. Mellette még pont elégséges hely volt.
- Jól van R9, Tiéd a hajó!
A padawan magához vett mindent, amire szüksége lehetett, aztán nekiindult. Visszafordulva integetett a droidjának, aki "szomorúan" csipogott. Engedelmesen felhúzta gazdája távozása a rámpát, aztán kikapcsolta magát.
Miután Nate kiért, tenyerét a homlokházo illesztette, hogy felmérje Vyn Krace mester mikor érkezik. Minden valószínűség szerint perceken belül fel kellett bukkania.
|
|
Jane Covell
Junior Member
Pil?ta
ember, űrhaj?technikus, pil?ta!c!#FFFF00
Posts: 231
|
Post by Jane Covell on Oct 19, 2007 22:48:16 GMT 1
Jane a gróffal folytatott beszélgetése után összeszedte az úthoz szükséges holmikat, ami nem volt nehéz, mivel nem rég csomagolt ki. Végül már csak az enni- és innivalók maradtak hátra. Bement a konyhába, hogy elkérje onnan a szükséges készletet a főszakácstól, aki már lassan dührohamot kapott, mert már legalább a harmadik ember jelentkezett nála ugyanezen kéréssel. - Maguk ki akarnak fosztani? Mégis, mi marad nekünk, ha az egész készletet elviszik?! - Fakadt ki. - Nem maga az első, aki ezzel jön hozzám. Még valaki beállít ide, és már tényleg nem marad semmink! Jane igen csak megijedt ettől a váratlan fordulattól. Igazán nem számított ilyen fogadtatásra. - Csak pár konzervet vinnék el. Nekem a táplálékrúd is jó! – szabadkozott. A főszakács megsajnálta a félve rátekintő lányt. Már meg is bánta, hogy így ráripakodott. - No, itt van néhány konzerv. – Nyomott egy pár fémhengert Jane kezébe. - Nem akartam így megijeszteni, csak tudja, tényleg nehéz a dolgom. – dörmögte békítően. A lány egyetértőleg bólogatott. - A viszontlátásra! – köszönt el, majd elhagyta a konyhát, és Johnt kezdte el keresni. Az egyik folyosón találkozott szembe vele. - Hello John! – szólította meg. - Szia Jane! – válaszolt a férfi. - John! Megkérhetlek egy szívességre? - Persze. - A gróf úr felajánlotta, hogy bemutatkozhatok néhány kollegának. Szeretném ezt megtenni. El tudnál kísérni az Ezüst Tollra? - Rendben Jane, csak még van egy-két elintézni valóm. Úgy egy fél óra múlva érnék rá. - Jól van. - Akkor találkozunk fél óra múlva a bejáratnál. - Rendben, szia! - Szia! Jane úgy gondolta, hogy míg vár, elvégez egy alapos ellenőrzést a Szárnyalón R2 segítségével. Neki is kezdett. Először a főrendszerek nevét mondta sorba. Mindegyikre egy igenlő csipogás volt a válasz. Hogy ez a hanghatást valóban igent jelent, arról a számítógép képernyőjén lévő kiírás győzte meg. Noha már kezdte kissé megismerni droidja „nyelvét”, például az igen és a nem szót már felismerte, azért mindig odapillantott computerre, hogy ellenőrizze tudását. Miután a főrendszerekkel végzett, az alrendszereket kezdte el vizsgálni. //Majd szóljatok, ha induljak Johnnal. Nem akartam előttetek érni az Ezüst Tollra.//
|
|
|
Post by zarolus on Oct 20, 2007 4:19:50 GMT 1
Miután Zarolus mindenét összeszedte, és elindult, még egy ellenőrző gondolatmenetet engedett meg, hogy minden szükséges felszerelés magánál van-e. Mivel valóban minden nála volt, meglódult a fiatal padawan, és rövidesen az Ezüst Toll fedélzetén találta magát...
|
|
Jane Covell
Junior Member
Pil?ta
ember, űrhaj?technikus, pil?ta!c!#FFFF00
Posts: 231
|
Post by Jane Covell on Oct 20, 2007 16:24:28 GMT 1
Jane az alrendszereket is rendben találta. Minden jel arra mutatott, hogy a hajón az utolsó áramkörig minden a lehető legjobban működik. Ekkor ránézett a jobb karján lévő idújelzúre. Hoppá! Már most késtem két percet! - olvasta le az időt. Sietős léptekkel ment tehát a bejárathoz, ahol John már várt rá. - Bocs a késésért, John! Belefeledkeztem a hajóm ellenőrzésébe! - hadarta a lány. - Semmi baj, Jane! Pár perc még igazán nem a világ! - tűnt fel arcán egy huncut mosoly. - Akkor indulhatunk is. Bemutatlak mindenkinek, jó? - Jó. - helyeselt a lány. Egy perc sem telt belé, már az Ezüt Toll rámpáján ballagtak felfelé, majd beléptek az ajtón.
|
|
|
Post by Vyn Krace on Oct 20, 2007 19:00:44 GMT 1
A Knight Errant nem sokkal késõbb, miután megkapta a felszállási engedélyt és megszûnt a dokkot felülrõl lezáró energiamezõ, felemelkedett a kéklõ ég felé, és fokozatosan gyorsítva elérve a legfelsõ forgalmi zónát, elindult a hegység felett lebegõ felhõváros felé. A Knight Errant viridian színû, ívelt alakja bontakozott ki a fellegek közül, és közelítette meg a felhõváros szélén álló, nagy területen elterülõ, fallal körbezárt kúriát. - Ezüst Szárnyak! Itt a Knight Errant kereskedelmi hajó. Leszállási engedélyt kérek. – jelentkezett be egy kellemes férfi hang az Ezüst Szárnyak diszpécserénél. - Üdvözöljük Knight Errant. Értesítettek az érkezésérõl. – válaszolta egy vékony, de mégis kellemes hangzású nõi hang a nyilvános forgalmi kommcsatornán, majd egy vektort küldött a hajó navigációs számítógépére – A megjelölt koordinátákon engedélyezett a leszállás. Ezüst szárnyak vége. - Köszönöm Ezüst Szárnyak. Knight Errant vége.
A hajó vaskos tartólábait kiengedve ereszkedett a kijelölt platform felé, mely mellett egy corelliai corvette robosztus alakja nyúlt el, és Nate régies kialakítású hajója, az Ascension. Fém súrlódott fémen, majd egy halk zúgással rugóztak be a tartólábak, mikor a teherhajó a platformra érkezett. Plazmagõz csapott fel a zöldes, nehéz fémtest körül, majd a rámpa lassan lenyílt, és egy magas alak lépett elõ az ûrjármû belsejében uralkodó félhomályból. Kimért léptekkel, mindkét kezében súlyos csomagokkal indult lefelé a platform alja felé.
Krace egyenesen az Ezüst Toll és az Ascension között várakozó tanítványa, Nate felé indult. A két csomag, mely egy-egy vaskos plastborítású széles táskát takart, lehúzták a corelliai vállait. Bólintott mikor tanítványa elé ért, és óvatosan letette a két táskát maga mellé. - Összeszedtem a hajón pár holmit, amire szükségünk lehet az úton. Meleg ruhák, túlélõ felszerelés, és pár más nélkülözhetetlen dolog.
A rámpa tetején egy széles, szõrös alak jelent meg, kezében egy kisebb, de annál súlyosabb ládával, és öles léptekkel indult el a két férfi felé, akik az Ezüst Toll árnyékában várakoztak. - (Szia Nate!) – üdvözölte Raharr, mikor odaért eléjük, majd Krace felé fordult – (Ebben vannak, amit megbeszéltünk. Mindent összekészítettem, amit kértél.) – paskolta meg a láda oldalát széles mancsával. - Köszönöm barátom. – bólintott egy félmosollyal – Tedd csak le. Raharr a másik két csomag mellé helyezte a ládát, mely fémesen nyikorogva ért a platform tetejéhez. Felegyenesedett, és a két ember felé tekintett. - (Vigyázzatok magatokra.) – morogta szomorúan, majd hatalmas mancsaival átölelte és hírtelen magához szorította a „gyanútlan” corelliait. Vyn arca a szorítás hatására Raharr széles, szõrös mellkasához szorult. Valamennyire kiszabadította egyik kezét, és megpaskolta a vuki vastag karját. - Raharr, mosd ki a bundád, nagyon büdös. – fintorodott el Vyn, mikor a végre vuki elengedte, majd egy széles mosoly terült el sápatag arcán. Raharr játékosan morrant egyet Krace felé, kivillantva hegyes agyarait, majd a fiatal Jedihez lépett és õt is szorosan átölelte. Nate sem úszta meg a vuki szeretet sajátos kifejezését.
|
|
|
Post by Dev Slenn on Oct 21, 2007 9:08:02 GMT 1
Dev alig ért ki a társaság épületének ajtaján, és megpillantotta, hogy mind Vyn mind Nate már ott vannak a leszálló-platformon. Gondolta magában, hogy mégiscsak marhaság lenne elvárni tõlük, hogy maguktól menjenek a Toll fedélzetére, így elõbb feléjük indult. Vyn és Nate épp egy Vukitól búcsúztak el. Nem lehetett kellemes, ahogy a Vuki erõs karjaival átöleli õket, de akiket a Vukik szerettek azokkal bizonyosan sokkal gyengédebben bántak.
Dev most egy utazó kabátot, alatta pedig a Jedi köntöshöz majd' 100%-ban hasonló tunikát viselt. Egyik fénykardja az alkarján elhelyezett tartóban volt - a tartó természetesen védte a letapogatóktól is - másik fénykardja a Tollon volt, egy titkos rekeszben a kabinjában. Tudta, hogy most magával kell vinnie. Azt nem tudta miért, de érezte, hogy magával kell hogy vigye azt.
Megközelítette Vynt és Nate-et és így szólt hozzájuk: - Vyn, Nate, üdvözlöm Vuki barátotok. Viszont nem akarok tiszteletlen lenni, de rövidesen indulnunk kell. Ha elbúcsúztatok, akkor megmutatom nektek a mozgó fõhadiszállásunkat - mondta, majd lassan elindult a Toll hatalmas gépteste felé, amely jókora árnyékba borította a leszálló-platformokat - látni fogjátok, hogy minden jelentés és felkérés a Tollra is befut. Azon kívül van saját vadászfedezetünk, amiket már visszavittünk a hajóra, és ahogy látjátok az én hajóm, a Viharmadár már ott áll rögzítve a légzsilip tetején.
Ahogy közelítettek, Dev észrevette, hogy Jane és John épp ebben a pillanatban lépnek be az Ezüst Tollra, annak egyik személybejáróján. Elõvette hát komm.ját és John után szólt: - John, gyertek vissza a bejárat elé. Jane ott megismerkedhet az új tagokkal... - Menjünk, be kell mutatnom a társaság egyik pilótáját, uraim... - mondta Dev még a végén, mielõbb gyorsabb haladásra kapcsolt volna.
|
|
Jane Covell
Junior Member
Pil?ta
ember, űrhaj?technikus, pil?ta!c!#FFFF00
Posts: 231
|
Post by Jane Covell on Oct 21, 2007 11:50:24 GMT 1
Johnnak abban a pillanatban, mikor belépett Janennel az Ezüst Toll egyik bejáratán, megszólalt a komja. Egy gépies, szinte már reflexnek mondható mozdulattal felvette azt. -John, gyertek vissza a bejárat elé. Jane ott megismerkedhet az új tagokkal... – hallatszott Dass Qel-Droma gróf hangja a készülékből, olyan hangerővel, hogy a lány is hallhatta. A Társaság logisztikai vezetője legtöbbször hangos üzemmódban használta komját, mivel így nem kellett a füléhez tennie, ami jóval kényelmesebb volt számára. A diszkréten kezelendő, vagy éppen nem mindenki előtt lebonyolítható ügyeket úgysem ezen a készüléken beszélték meg. -Rendben. – nyugtázta a férfi, majd sarkon is fordultak. Mihelyt kiléptek az ajtón, a gróffal és két ismeretlen férfival találták szemben magukat. Bizonyára ők az új munkatársak. – gondolta Jane. Kissé szemügyre vette őket. Az idősebbik férfi pilótaruhát viselt. Jó vágású férfi volt. Egész megjelenéséből magabiztosság, béke és megfontoltság áradt. Janenek szimpatikusnak tűnt. Aztán tekintete a másik férfira vándorolt, aki fiatalabbnak tűnt társánál. Hosszú, fekete haja volt, ami sok embernél a valami ellen való lázadás, a feltűnési vágy jelképe, ám ezen a férfin semmi ilyesmi nem látszott. Ő is olyan békésnek, nyugodtnak tűnt, mint társa, így ez az ember szintén rokonszenvet ébresztett Janeben. Mivel a két férfi csak pár órája csatlakozott a Társasághoz, ezért még Johnnak sem volt alkalma eddig megismerni őket. - John Graham vagyok, a Társaság logisztikai vezetője. - kezdte a bemutatkozást, kezét nyújtva az idősebbi férfinak. // Leborotváltalak, Vyn. //
|
|
|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on Oct 21, 2007 19:49:52 GMT 1
Nate végignézte, ahogyan mestere gépe földet ér. Azon ritka alkalmak egyike volt ez, amikor a közlekedési eszköz mindenféle galiba nélkül ért földet és a fedélzeten tartózkodók közül senki sem sérült meg. Elmosolyodott néhány rázósabb manőver emlékén. Vyn alaposan felpakolt, Natenél csak egyetlen sötétzöld vászonzsák volt a fontos holmiknak, igaz ez elég erős volt, sok kilónyi anyagot elbírt.
-Összeszedtem a hajón pár holmit, amire szükségünk lehet az úton. Meleg ruhák, túlélõ felszerelés, és pár más nélkülözhetetlen dolog.
- Nálam is itt vannak - felelte a férfi és a lábánál heverő zsákra paskolt.
- (Szia Nate! Ebben vannak, amit megbeszéltünk. Mindent összekészítettem, amit kértél.)
Mondta Raharr miután lejött a rámpán. Bár Nate nem értette, nagyjából sejtette, hogy a wookie mit mondott.
- Köszönöm barátom. Tedd csak le.
- (Vigyázzatok magatokra.)
Ezután jött a jó öreg ölelés.
- Raharr, mosd ki a bundád, nagyon büdös.
Felelte tréfásan Krace, aztán Rosenberg tudta, hogy mi következik. Emlékezett még a Kashyyykról, hogy milyen is az, amikor egy ilyen lény szinte roppanásig öleli a másikat. Most sem úszta meg.
- Kösz - mondta Nate miután újra levegőhöz jutott.
Közben Dev is befutott.
- Vyn, Nate, üdvözlöm Vuki barátotok. Viszont nem akarok tiszteletlen lenni, de rövidesen indulnunk kell. Ha elbúcsúztatok, akkor megmutatom nektek a mozgó fõhadiszállásunkat látni fogjátok, hogy minden jelentés és felkérés a Tollra is befut. Azon kívül van saját vadászfedezetünk, amiket már visszavittünk a hajóra, és ahogy látjátok az én hajóm, a Viharmadár már ott áll rögzítve a légzsilip tetején.
A padawan bólintott és követte a másik két férfit. Amikor találkoztak a két eddig ismeretlen szerzettel, Rosenberg illedelmesen köszönt és bemutatkozott.
//Elnézést, ha valahol valamit elírtam, picit fáradt vagyok, holnap javítom ha volt valami komoly.//
|
|
Jane Covell
Junior Member
Pil?ta
ember, űrhaj?technikus, pil?ta!c!#FFFF00
Posts: 231
|
Post by Jane Covell on Oct 21, 2007 21:35:49 GMT 1
Miután John kezet nyújtott az idősebb férfinak, kis szünet után Jane következett. - Jane Covell vagyok, pilóta a Társaságnál. – mutatkozott be. Miután megismerték a két új kollega egyikét, a másik férfi mutatkozott be nekik Nate Rosenberg néven. - Örülök, hogy megismerhetem önöket! – szólt végezetül John. - Én úgyszintén. – mondta a lány.
|
|
Sieron Hemden
Junior Member
Erőhaszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 9 Az ?v J?t?kosa (2007) III. hely
?lneve : Avaer Triidon - Jedi Padawan - Slenn mester tan?tv?nya!c!8090b0
Posts: 194
|
Post by Sieron Hemden on Oct 22, 2007 9:34:32 GMT 1
Az Ezüst Szárnyak kúriájában Sieron a hátára kapta hatalmas hátizsákját…átbújtatta kezeit annak fülein, majd megragadta azokat. Első látásra úgy festett, mintha valami naboo-i csirkét utánozna, pedig csupán arról volt szó, hogy így kényelmesebbnek találta cipelni a málhát. Egy pillanatra végigtekintett magán, majd elmosolyodva konstatálta a pózt. Megrázva fejét indult meg az Ezüst Tollra, hogy csatlakozzon a minden bizonnyal már fedélzeten lévő barátaihoz. Remélte, hogy nem késett el túlságosan. A helyzet, hogy azzal a hajóval utazzon már megszokottnak volt mondható…azzal az eltéréssel, hogy most nem szállítmányt vittek vele, hanem egy Erő közvetítette álom megfejtése miatt tervezték meg az utat. A padawan elmerengve lépdelt a folyosókon, emlékezetébe szökött a három évvel ezelőtti, a Yavin 4. holdjára tett kirándulásuk. Akkor majdhogynem az életükkel fizettek egy álom megfejtéséért. ~ Rossz érzésem van az úttal kapcsolatban! Remélem minden rendben lesz, és megtaláljuk azt, amiért az Erő odavezetett minket! ~ Most nem olyan kalandról volt szó, mint annakidején…most Dev a Qel-Dromák után kutatva látta meg ezt az álmot. A fiatal tanítvány elmosolyodva konstatálta, hogy most nem kell szörnyektől, és egyéb elementáloktól tartani, elvégre egy fagyott jégbolygóra fognak utazni…egy olyan helyre, amire senki sem kíváncsi. Igaz, a Yavin 4 sem egy túristabolygó…De Rhen Var talán nyugalmasabb lesz. Midőn ezen merengett, tiszteletteljesen bólogatott a cég alkalmazottai felé, akik látván az utazótáskát a fiún sorra köszöntek, és jó utat kívántak neki.
Az Ezüst Szárnyak kúriája előtt Sieron a fúria bejárati ajtajához érve intett a recepciós felé…A lány mindig is kedvesen viselkedett vele…A fiúnak az volt az érzése, hogy olykor talán túlzottan is kedvesen…már ha itt voltak. A pult mögött álló nő, most is, mint mindig elpirulva integetett a számára Avaer néven ismert fiú után. Ahogyan Sieron kilépett az ajtón, egy pillanatra megtorpant. A távolba révedve végigmérte a Toll csodálatos és kecses vonulatait. A hatalmas hajó úgy állt a platformon, mint a legkecsesebb modell lányok a színpadon. Hirtelen egy lágy szellő szaladt végig a kúria előtt húzódó paltformok előtt…a szellő kellemes, és simogató volt, mintha a hely is el szeretett volna búcsúzni. Egy pillanatra felderengett Sieron elméjében az anoati, aki csak később fog csatlakozni a kalandhoz…remélte, hogy minden rendben van vele, és biztonságban odaér majd a Rhen Var-ra. A hatalmas hajó megszemlélése után enyhén balra fordította a fejét, és végigmérte a két, számára eleddig ismeretlen hajót. A gépek előtt ott álldogált a társaság új pilótája, Jane, valamint a két Jedi, Vyn és Nate. John és Dev is voltak, a kézmozdulatokból ítélve bizonyosan beszélgettek. Talán a bemutatkozás folyt éppen, bár láthatólag Dev mester minél hamarabb indulni szeretett volna. Sieron egy pillanatra elmerengett, merre is induljon, de aztán úgy döntött, a Toll felé lép ki. Lassú léptekkel haladt a hajó felé, természetesen oldalra tekintve, ha a Jane és John észreveszik, akkor inthessen nekik elköszönésképpen.
Az Ezüst Toll fedélzetén A lassú tempó ellenére a padawan hamar elérte a gigászi gép földre eresztett méretes rámpáját. Megfordulva még egy utolsó pillantást vetett a kúriára, valamint azokra, akik maradnak...A látvány mindig is csodálattal töltötte el, az Ezüst Szárnyak Társaság székhelyéül választott épület, és környezet maga volt a paradicsom…legalábbis a fiú számára. Szép, kellemes, és otthonos benyomást keltett a hely. Sieron megmarkolta eleresztette a hátizsákja két fülét, melyek a vállán futottak végig, majd megindult a számára fenntartott, és kialakított körlet felé…
|
|
|
Post by Vyn Krace on Oct 24, 2007 19:09:20 GMT 1
Nate a vuki roppantó ölelésétõl megszólalni sem tudott, mindaddig, amíg Raharr végre el nem engette.- Kösz... - fújta Nate miután ismét levegõhöz jutott. Krace visszafogottan felkuncogott, majd megpaskolta a vuki vastag bundáját. - Ne aggódj, hamarosan visszatérünk. – nézett egyenesen Raharr két nagy fekete szemébe – Mire megjövünk, a madár szárnyaljon. Még sok dolgunk lesz a jövõben. - (Úgy lesz fõnök!) – morogta a vuki – (A bádogemberrel elleszünk addig, talán még valami hasznát is fogom venni.) Mielõtt a corelliai válaszolhatott volna egy frappánsat, amely már a nyelvén volt, csak hogy ugrassa barátját, de egy ismerõs jelenlétet érzett meg a háta mögött, melyet azonnal egy mély hang követett.- Vyn, Nate, üdvözlöm Vuki barátotok. – kezdte Dev, aki korvett rámpáról lesétálva melléjük állt - Viszont nem akarok tiszteletlen lenni, de rövidesen indulnunk kell. Ha elbúcsúztatok, akkor megmutatom nektek a mozgó fõhadiszállásunkat. Látni fogjátok, hogy minden jelentés és felkérés a Tollra is befut. Azon kívül van saját vadászfedezetünk, amiket már visszavittünk a hajóra, és ahogy látjátok az én hajóm, a Viharmadár már ott áll rögzítve a légzsilip tetején.
Raharr, egy üdvözlõ morgás kíséretében, felemelte jobb mancsát a férfi felé. - Raharr, a másodpilótám és barátom. – mutatta be a Vyn, majd másik Jedi felé mutatott – Qel-Droma gróf, az Ezüst Szárnyak fuvarozási vállalkozás vezetõje. Róla meséltem az úton. A vuki jól láthatóan végigmérte a fejnyivel alacsonyabb, aki hosszú kabátot, és a Jedi tunikához kísértetiesen hasonló ruházatot viselõ alakot, majd a corelliai felé fordult. Nem szólt semmit, de szemeiben ott lebegett a kérdés. Vyn csak némán bólintott barátja felé, majd halványan elmosolyodott. Szavak nélkül is tökéletesen megértették egymást. Raharr búcsúzóul morrant egyet, majd nehéz mancsát a corelliai vállára helyezte. Vyn megpaskolta a széles kart, majd a vuki hátat fordított, és cammogva elindult a Knight Errant irányába.
Krace egy ideig figyelte a távozó vukit, majd visszafordult Dev felé, aki mellé éppen akkor két alak lépett. Az egyik egy idõsebb férfi, a másik egy húsz év körüli fiatal, csinos, feltûnõen kedves arcú nõ volt. Krace halványan biccentett feléjük. - John Graham vagyok, a Társaság logisztikai vezetõje. - kezdte a férfi a bemutatkozást, kezét nyújtva a corelliai felé. - Vyn Ardilles, a Knight Errant kapitánya. – fogadta el az üdvözlõ jobbot Krace. Nate is udvariasan biccentett a férfi és nõ felé, majd bemutatkozott nekik.- Jane Covell vagyok, pilóta a Társaságnál. – mutatkozott be közvetlen utána a fiatal nõ. - Hölgyem… - hajolt meg enyhén Vyn, majd szerepének megfelelõen, hamisíthatatlan corelliai stílusban üdvözölte. Gyengéden megfogta a lány formás kezét, és egy lágy csókot lehelt selymes bõrû kézfejére. Jane! Vyn nem szakállas, csak egy kicsit borostás.
|
|
|
Post by Dev Slenn on Oct 24, 2007 20:46:15 GMT 1
Dev örömmel nézte, ahogy társaságának tagjai bemutatkoznak egymásnak, de szíve és az Erő egyre inkább hajtotta. Noha jól ismerte Yoda mester tanítását, hogy a Jedi nem siet soha sehová, most mégis úrrá lett rajta a kíváncsiság. Igyekezett nyugtatni magát. Néha sikerült, néha nem. Hajtotta előre az álma. - Igazán örülök, hogy sikerült bemutatkoznotok egymásnak, de nekünk most már indulnunk kell - alighogy ezt kimondta, megpillantotta Dave-et, aki lóhalálában futott a kúria felől a Toll felé. - Tényleg örülök, de tényleg mennünk kell. John, majd Zev jelentkezik, ahogy kell. Jane, sok szerencsét a kalandjához! Vyn, Nate menjünk.
Dev nyomában Vyn-nel és Nate-tel belépett a Toll fedélzetére. Elkísérte őket az üres háló-körletekig és hagyta, hogy kedvükre válasszanak. Aztán elmondta, hogyan jutnak el a parancsnoki hídra. Még látta, ahogy Dave megérkezik a hajó fedélzetére, aztán egyenesen a hídra ment.
Amint odaért, Zev már várta. - Indulhatunk Dev? - Igen. Amint készen állunk, indulhatunk! - Értettem, Kommunikációs tiszt? - Engedély megadva, indulhatunk... - Főmérnök? - A hajó tökéletesen működik. - Rendben. Hajtóműveket beindítani! Emelkedést megkezdeni. Elhagyjuk a bolygót és a rendszert. - Értettük uram! Az Ezüst Toll kecsesen emelkedni kezdett és megkezdte a bolygó elhagyását. Gyorsan és büszkén emelkedett a hajó. Átszelte a felhőket és lassan maga mögött hagyta az Alderaan békés világát. Elérte a világűrt és normális sebességre kapcsolt. - Uram, készen állunk, hogy hipertérbe lépjünk - jelentette a navigáció. - Akkor lépjünk a hiperűrbe! - Értettem - mondta a navigációs tiszt, és elindították a hiperűrbe lépés szekvenciáját. Amint minden lépés teljesült, a csillagok megnyúltak és a hajó belépett a hiperűrbe.
Dev elégedetten figyelte a folyamatot a parancsnoki székből. Közben azon morfondírozott, hogy mi lehet Dave-vel? Dave furcsán viselkedett az utóbbi pár napban, és nem tudta az okát. Ez aggasztotta. Úgy gondolta, az úton majd meditál a dolgon.
//Mostantól kérlek benneteket, hogy használjátok a Végtelen űrben található Ezüst Toll topicot. Az utazás egy-két napig biztosan eltart, így aztán van időnk... Úgy vélem jövő héten belekezdhetünk a klán-kalandba.//
|
|
|
Post by zarolus on Oct 27, 2007 12:29:03 GMT 1
Zarolus a többiek előtt felsietett az Ezüst Toll fedélzetére, és saját kis körletébe letette csomagját. Táskájában meleg ruhák, túra felszerelések voltak többnyire, felkészülve arra, hogy minden bizonnyal zord időjárási körülmények várnak a csapatra a Rhen Varon.
A fiatal padawan, táskáját kibontva kipakolta a felszereléseit, és mégegyszer átnézett mindent, nehogy valamit a bázison felejtsen. Miután végzett a leltárral, és visszapakolt mindent a táskájába, érezte, hogy a hajótest megremeg, és emelkedni kezd. Táskáját a szoba sarkába dobta, majd a fedélzetre sietett, ahol a többiek is voltak...
//Dev, majd készítsd el a végtelen űrbe a topicot //
|
|