|
Post by Vyn Krace on Aug 3, 2007 19:07:56 GMT 1
A sikló nagy ívben kanyarodva tért rá a Kis-Bespint behálózó légifolyosóra, melyen jármûvek százai szelték át a felhõk feletti hatalmas város napos légterét. Vyn az úszó erõdként lebegõ település fényesen csillogó henger alakú épületeit figyelte némán. Gondolataiban az elõttük álló pár óra járt, melyet házigazdáik biztosítottak nekik egy kellemes frissítõ társaságában. Nem tudta eldönteni, hogy mi lenne a jobb számukra, ha Qel-Droma gróf az, akinek állítja magát, egy egyszerû üzletember csupán névazonossággal, vagy Krace feltételezése szerint valóban a legendás mester leszármazottja. Az viszont szinte biztos volt, hogy tudatosan vagy ösztönösen kapcsolatban áll az Erõvel. Amennyiben pusztán névazonosság és mindössze ösztönösen érintette meg az Erõ végtelen fonalát, akkor semmiképpen sem juthat tudtára származásának jelentõsége, valamint a két vendégének kiléte. Mindannyiuk biztonsága érdekében. Viszont ha tudatosan hívta segítségül az Erõt, akkor is több szempontból meg kell vizsgálni a lehetõségeket. Minden lehetõség számos veszély forrása volt rájuk nézve. Veszélyes játékba kezdett, tudta jól, ám mindenképpen utána kellett járnia a dolognak, mely semmiképp sem lehetett puszta véletlen.
A sportsikló elhagyta a légifolyosó népes forgalmát, és megkezdte ereszkedését az alattuk levõ nagyobb épületcsoporttal övezett landoló platformok felé. Krace tekintetét a négy platformok egyikén elhelyezkedõ két ismeretlen típusú vadászgép kötötte le. Vonalaik ismerõsnek tûntek a számára, melyek egy megnyújtott, kiszélesített és átalakított Delta-7 –es vadászgépre emlékeztették. Enyhén, érdeklõdve felvonta egyik szemöldökét, majd hogy ne tûnjön fel, elfordította fejét a számára roppant érdekes gépek felöl. A sikló halk szisszenõ hangot kiadva ért talajt a nagyobb épület elõtti egyik parkolóhelyen. Házigazdájuk egy mozdulattal kiugrott a jármû pilótaülésébõl, majd az eléjük érkezõ középkorú férfi felé fordult.
- John, vidd el a siklót. Vásárolj be Alderán... Vegyél 7 vagy 8 elsõosztályú, energiacellákkal fûthetõ meleg ruhát! Azon kívül élelmiszer-tablettákat, és folyadék melegen tárolására alkalmas edényeket. Itt leszünk, két vendéggel a kúriában. – rázott kezet a férfival a gróf. A John névre hallgató alak nem szólt semmit, csak bólintott, és a sikló vezetõülésébe pattant, majd Qel-Droma gróf két vendége felé fordult - Engedjék meg, hogy üdvözöljem önöket társaságunk székhelyén! Jöjjenek utánam.
- Úgy lesz grófom. – vigyorodott el Vyn, majd komótosan kilépett a jármû hátsó, kényelmes utasterébõl. Egy röpke pillanatra elgondolkodott azon, hogy vajon mire kellhet nekik ekkora mennyiségû sarkköri éghajlatra való ruha és ellátmány, de nem rá tartozott mindez. Egy villanásnyi idõre tanítványa felé fordult, majd követte a grófot és társát a föléjük magasodó hosszú épület felé. Egy enyhe széllökés sepert végig a kúria udvarán, belekapva a kis társaság lengén lógó ruházatába, felborzolva hajszálaikat, melyet sivító hang követett. Vyn felkapta a fejét a hang irányába, ahol a horizonton három kisebb méretû gép tûnt fel a házak magasságában. Az elöl haladó vadászgép, mely a platformon állók hasonmása volt, tett még egy kört felettük, és egy hurkot húzott a levegõben, majd lassan ereszkedni kezdett. Tartólábai elérték a platform fémesen csillogó felületét, és sûrû plazmagõz ölelte körbe az áramvonalas gépet, mikor hajtómûveinek hangját elnyelték a visszhangzó falak. A hajó teteje vontatottan felemelkedett, és elõbukkant a pilótaülésben ülõ fiatal férfi alakja.
- Gróf úr! – tekintett vendéglátójuk felé, majd mélykék tekintette a másik két férfira szegezõdött, és enyhén biccentett - Üdvözlöm önöket is! Vyn viszonozta az üdvözlést, majd folytatta útját Qel-Droma gróf nyomában Nate-el az oldalán. Egy pillanatra még visszatekintett a fiatal fiúra, akit mellett a légirányítás címerét viselõ sikló állt meg, majd felzárkózott házigazdájuk mögé.
Mielõtt elérték volna az épület kétszárnyas, diszkrét motívumokkal szegélyezett bejáratát, egy éles hang törte meg a város zaját, majd hosszú, sötét árnyék vetült rájuk. Vyn felvonta a szemöldökét a nagytestû hajó közeledtére. Még nem tekintett fel, de ionhajtómûveinek hangjából ítélve tudta, hogy egy corelliai korvett érkezett föléjük. Mintegy megjátszott döbbenettel emelte tekintetét a felettük árnyékba borult égre. A korvett elegánsan, mintegy nemes, hatalmas madár ereszkedett a legnagyobb átmérõjû platform felé. Tartólábai komótosan nyúltak ki hosszú testébõl, majd enyhe rugózással tartották meg a leszállóhelyet elérve a hajó nehéz törzsét. A két kísérõvadász, mely az alderaani királyi címert viselték egy széles kört írtak le a levegõbe, mielõtt hosszú csíkot húzva elindultak volna állomáshelyük felé. A leereszkedõ rámpán megjelenõ alak láttán Vyn akaratlanul is megtorpant. Az elõlépõ férfi mozgása és távoli arcának vonásai ismerõsen hatottak számára. - Végre itt vagy Will! Épp idõben jöttetek. – üdvözölte a megjelenõ ismeretlen ismerõs férfit a gróf.
„Minõ furcsa véletlen...Megint.” – jegyezte meg magában játékos iróniával, felvont szemöldökkel, majd szemvillanás múlva arca teljesen kisimult, és kifejezéstelenség maszkja telepedett rá. Várt. Várt hogy az általa „corelliai”-nak ismert, a gróf által Will-nek szólított férfit, és az imént érkezett, meglepõ nyugodtságot sugárzó fiatal pilóta odaérjenek hozzájuk. Kíváncsi volt, vajon a corelliai is felismeri-e benne az álomban látott Vyn Krace-t. Szinte biztos volt benne, hogy minden szereplõje létezõ személy valahol a Galaxis milliárdnyi világának egyikén…
|
|
|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on Aug 4, 2007 16:12:56 GMT 1
Nate csendes szemlélője volt az eseményeknek. Mikor mestere felé fordult egy rövid időre, a padawan csak egy mosollyal nyugtázta, hogy ők valószínűleg nem a Rishire tervezik a nyaralásukat. Az volt a véleménye, hogy a méltán híres hegyekbe készülnek majd tenni egy kirándulást. A gépek iránt mutatott érdeklődésük alapján Rosenberg úgy könyvelte el őket, mint egyszerű nemesi emberek, akik szeretik az élet örömeit.
Az újonnan érkezett férfi felé biccentett, mintegy köszönésképpen, aztán folytatta az útján Vyn mellett. Amikor ismét felhangzott a jellegzetes hang, Nate elmosolyodott, elég forgalmas időszaknak bizonyult ez a nap. Minő véletlen. Ám ez a szó csak akkor nyert igazi értelmet, amikor a fiú megpillantotta a Willnek nevezett egyént. Arca természetesen nem árulta el a meglepettséget, az elmúlt 4-5 évben megtanulta, hogy az érzelmek kimutatása végzetes lehet bárki számára. Arra viszont roppantul kíváncsi volt, hogy a férfi felismeri-e őket. Véletlen egybeesésnek kicsit túl sok lett volna ez.
|
|
|
Post by Dave Xendor on Aug 6, 2007 17:42:12 GMT 1
A sikló és utasaik végre megérkeztek az Ezüst Szárnyak székhelyéhez. Dev finom mozdulatokkal tette le a sportos sikót. Nem sokkal a landolási műveletek után a sikló ajtajai halk szisszenés kiséretében kinyiltak. Elsőként nem más, mint Dev szállt ki a járműből. Ahogy kilépett, Johnnal találta szembe magát. "John, vidd el a siklót. Vásárolj be Alderán... Vegyél 7 vagy 8 elsőosztályú, energiacellákkal fűthető meleg ruhát! Azon kívül élelmiszer-tablettákat, és folyadék melegen tárolására alkalmas edényeket. Itt leszünk, két vendéggel a kúriában." -osztotta máris ki a feladatot John számára Slenn mester. Eközben az utasok is kiszálltak a siklóból. Már csak egyetlen utas maradt a siklóban: Dave. Még mindíg üveges tekintettel bámult kifelé az ablakon, mintha tudomást sem venne a külvilágról. Gondolataiba merülve ült az első ülésen. Egyszercsak furcsa bökést érzett oldalán, mely kizökkentette a gondolatok világából. -Mi a helyzet kölyök? Jössz, vagy maradsz ?-kérdezte a maga modorával John. -Maradok. -válaszolta, miközben a vedégek felé vetett egy pillantást. Ekkor vadászgépek zaja töltötte be az égboltot. Szinte mindegyik tekintet az égnek szegeződött. Egy Delta-17 Escorter közeledett, pár kísérő vadásszal a nyomában. Dave arra tippelt először, hogy Bali jött meg. De aztán elvetette ezt a gondolatot, hiszen szinte sehova se menne tanítványa nélkül. *Biztosan Sieron az.*-gondolta, miközben kikászálódott a siklóból. "Üdvözlöm önöket uraim!"-köszöntötte őket a fiatal férfi. Dave udvariasan biccentett egyet fejével viszonozva a köszöntést. Nem sokkal ezután ismét hajtóművek zaja zavarta meg a csendet. Dave a tekintetét ismét az égre szegezte. A nap valósággal elvakította szemeit, így hunyorgott kicsit szemeivel. Amikor végre kivehető volt a hajó, Dave egy pillanatra elmosolyodott. *Az Ezüst Toll*-gondolta. No, nem a hajónak örült meg ennyire, hanem a rajta utazóknak, Balinak és Zarolusnak. Az Ezüst Toll sikeresen dokkolt a neki fenntartott leszállóplatformon, majd megkezdték az átvizsgálását. Legelsőként egy ismerős alak lépdelt le a hajó rámpáján, majd ő is a kisebb csoportosulás felé vette az irányt. "Végre itt vagy Will! Épp időben jöttetek"-köszöntötte Balit Dev. Dave szokásához híven csak némán intett egyet kezével. Meghajolt volna, csak hát a vendégek elött nem lehetett ilyen mozdulatsorokat végrehajtani. Túl kockázatos lett volna.
|
|
Sieron Hemden
Junior Member
Erőhaszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 9 Az ?v J?t?kosa (2007) III. hely
?lneve : Avaer Triidon - Jedi Padawan - Slenn mester tan?tv?nya!c!8090b0
Posts: 194
|
Post by Sieron Hemden on Aug 8, 2007 19:59:39 GMT 1
Sieron az átvizsgálás után tiszteletteljes tekintettel biccentett a távozó katonák felé…mindeközben megemelte a bal kezét, melyben az iratai lapultak, és a pilótaruha bal felsõ zsebébe csúsztatta azokat. Mozdulatsoraival egy idõben ismét elmosolyodott, érezte a felszerelés alatt lévõ ruházat zsebébe varrt kristályt, melyet még mestere fénykardjából „repített” ki egy meditáció alkalmával. Arcáról azonban hamar lehervadt a mosoly, tudta, hogy nem engedheti szabadjára a gondolatait…a Dev mellett álldogáló két idegen lehet akár Birodalmi inkvizítor is…az pedig igen kellemetlen lenne mind az õ, mind pedig a társaság szempontjából. A biztonság kedvéért elhessegette a múltbéli gondolatait, majd kiürítette az elméjét…Tudatosan nem szeretett volna kapcsolatba lépni az Erõvel...csak akkor teremtett kapcsolatot a Galaxist körbeölelõ láthatatlan elemmel, amikor arra szükség volt...Midõn a papírok a helyükre kerültek, a fiú rásimította a zseb felsõ fülét a ruházatra, és megkocogtatta azt. Aztán végigsimította a felsõt, kezét pedig a törzse mellé helyezte. Tekintetével követte a sikló emelkedését, és távolodását…mikor az eltûnt a meglehetõsen forgalmas légifolyosón, a fiú megindult az Ezüst Szárnyak épülete elõtt álló díszes kompánia felé. Volt egy olyan érzése, hogy Dev, mint mindig, most is úgy fogja üdvözölni, ahogyan az évek során tette egy-egy hosszú távollét után. Nem kellett csalódnia, a mestere is megindult felé, és odaérve keblére szorította a tanítványát. Sieron is átkarolta a mesterét, majd egyszer-kétszer, amúgy barátságosan hátba veregette. Igen elmélyült barátság szövõdött kettejük között az évek hosszú során. - Avaer régi barátom! Örülök, hogy újra látlak! Bemutatlak az új vendégeink... Kezdett bele Dass Qel-Droma gróf, azonban szavait egy újabb hangorkán törte meg.
Az égbolton szétmálló felhõtakaró egyenlõre elrejtette az érkezõ hajót…a hangok való forrását. Sieron nem emelte meg tekintetét, bizonyos volt abban, hogy a Toll fog majdan alábukni. Emlékei szerint a gép éppen arra készült, hogy a hipertérbe lép, mielõtt õ felszállt volna az Escorterrel annak fedélzetérõl. A fátyolként Kis-Bespinre terülõ, felhõkön átszelõ napsugarakat megtörte az Ezüst Toll kecses formája. Hirtelen a sötétség fátyla lett úrrá a széles utcában…a fekete massza úgy terült szét a hófehér épületek falai között, akár a Birodalom aljas hordái a Galaxis megannyi szegletében. Ahogyan a gép lassan ereszkedett alá a számára kialakított platform felé, úgy húzódott vissza a feketés massza is. Az Ezüst Toll hatalmas árnyéka egyre kisebb, és kisebb lett...az alant fekvõ utcára újra ráköszöntött a nap ezernyi szikrája. A leszállást ismét erõteljes légáramlatok kísérték, ahogyan az Ezüst Toll alulsó fúvókái tették a dolgukat. A Sieron füle mögé tûzött tincse lassan lobogni kezdett, hajába beletépett az erõteljes szellõ. A tradicionális hajtincs árulkodó lehetett egyesek számára, de a fiú úgy vélte, hogy bárkinek lehet efféle hajviselete széles a Galaxisban. Legalább ezt hadd tartsa meg a régi szépséges hagyományokból, ha már sok minden, mi oly kedves volt, odaveszett.
Alig telt el pár perc, és a hatalmas gép már a számára kialakított leszállóplatformon domborított. A hajtómûvek erõteljes, süvítõ hangja lassan csendesedni hallatszott, mígnem teljesen megszûnt. Alig hajtott el az elõzõ légirányítás címere alá tartozó sikló, máris érkezett a következõ gép, hogy átkutathassa a Tollat. Forgalmas egy nap volt ez az alderaan-i légirányítás számára, éppen az imént távoztak a vadászgép átkutatása után…most pedig egy újabb csapatnak kellett kiérkeznie a hatalmas hajó miatt. Hirtelen hangos szisszenés hallatszott a gép felõl, majd erõteljes plazmagõz kíséretében a széles rámpa lassan alákúszott. A félhomályba burkolózott folyosó gyomrában egy ismerõs alak vonásai kezdtek kibontakozni…Bali lépdelt ki az árnyékból, és állt meg a rámpa tetején. - Végre itt vagy Will! Épp idõben jöttetek! Kezdte Dev mosolyogva, miközben intett egyet barátja felé. Sieron vonásai elkomolyodtak…akárcsak a gróf esetében, most is valamiféle tiszteletteljes máz mállott szét a tekintetén. Csendesen bólintott Bali felé, majd vállon veregette mesterét, és megindult a két ismeretlen, valamint Dave felé…
|
|
|
Post by Bali-W’an A’rves on Aug 8, 2007 21:06:33 GMT 1
A közeledő férfi, akit az imént az Ezüst Szárnyak Társaság tulajdonosa Dass Qel-Droma gróf Willnek szólított, anélkül hogy válaszolt volna a feléje kiáltott üdvözlő szavakra, könnyed, mégis sietősnek tetsző léptekkel tette meg a távolságot a platform és a kúria között. Szemei mindvégig az épület előtt összegyűlt kis csoportot fürkészték. A gróf mellett ott volt régi, közös barátjuk Dave Xendor, akit mostanság James Daggernek szólítottak. Hasonlóan társaihoz, ő is az Alderaani alkirály, Bail Organa jóvoltából szerzett új személyazonosságot. Mellettük két férfi állt, akik Qel-Dorma gróffal társalogtak. A túlsó oldalon található leszálló platformok egyike felől pedig Sieron Hemden, álnevén Avaer Triidon közeledett a kis csoport felé.
Az anoati, közeledtében nem mulasztotta el figyelmesen megnézni a két másik férfit. Mindezt, anélkül tette, hogy lépteinek üteme megtört volna. Az egyikük, aki ruházata és vonásai alapján minden kétséget kizárólag corelliai volt, ismerősnek tűnt a számára, sőt úgy rémlett, hogy mindkettejükkel találkozott már valahol. Az emlékei között kutakodva próbált neveket társítani az arcokhoz, de nem járt sikerrel. Hírtelenjében nem tudta felidézni, hogy mikor, s milyen körülmények között találkozott velük. Évekkel ezelőtt, Bali-W’an A’rves minden kétséget kizárólag azonnal rákérdezett volna, hogy a két férfi emlékszik e arra, hogy esetleg találkoztak volna. Ám a jelenlegi, néha már túlzottan is megfontolt, s túlontúl óvatos A’rves már nem árulta volna el magát ily módon.
Úgy döntött, egyenlőre még titokban tartja ezt a felismerést. Legalább addig, amíg nem sikerül visszaemlékeznie, vagy a két férfi nem adja valamilyen módon tanújelét annak, hogy ismeretségük kölcsönös. Míg ezen elhatározás megszületett az elméjében, már oda is ért a kúria előtt csevegő férfiak csoportjához. Megállt mellettük, ahogy az egy nemes úrral szemben illendő, tiszteletteljesen meghajolt Qel-Dorma gróf előtt.
- Üdvözlöm gróf úr! - köszöntötte a Társaság tulajdonosát, majd Dave és az időközben szintén odaért Sieron felé fordult, és a szokottól eltérő módon köszöntötte barátait. - James, Avaer, örülök, hogy ismét láthatom önöket. - Mondta, aztán sorra kezet fogott nem is olyan rég látott barátaival, majd végül a két, ismerősnek tűnő idegen felé fordult.
- Üdvözlöm önöket is. William MacLealen kapitány vagyok, az Ezüst Szárnyak Társaság egyik pilótája. - Mutatkozott be a két férfinak. Előbb az idősebbik, majd a fiatalabbik felé nyújtotta a kezét. Igyekezett barátságosnak mutatkozni, ugyanakkor mégis, valamelyest távolságtartó hangnemet megütni, s mindenek előtt uralkodni arcvonásain, nehogy elárulják. Az anoati, az évek során már szinte tökélyre fejlesztette a maga, egyszerű pilóta álcáját. Sokszor eltöprengett rajta, hogy ha nem születik azzal a különleges adottsággal, melynek birtokosait az utóbbi években tűzzel - vassal üldözte a Birodalom, akkor mostani, álcául használt foglalkozása lenne az, amiben örömét lelné. Ám az Erő akaratából olyannak született, aki képes meghallani a midichloiránok által közvetített, a galaxis egészét átható, mindenható Erő akaratát.
Épp ezért megtehette volna, hogy kinyúl az Erőért és tudata csápjait kiterjesztve próbálja megállapítani, hogy kik az idegenek, s mik a szándékaik, de ezt sem tette. Immár évek óta törekedett arra, hogy minél kevesebbszer nyúljon ki aktívan az Erőért. Korábbi tapasztalataiból tudta, hogy a Birodalom kémei szinte mindenütt ott voltak. Nem lehet tudni, melyik ártalmatlannak tetsző idegen, vagy éppenséggel egyszerű járókelőnek tűnő alak álcája rejthet birodalmi inkvizítorokat, avagy egyéb besúgókat. Egy pillanat erejéig eszébe ötlött az is, hogy talán félre kellene hívnia Devet, hogy elmondja neki, hogy valahonnan ismerős számára ez a két férfi. Ám végül arra a megfontolásra jutott, hogy ezt is felesleges, sőt túlzott óvatoskodás lenne. A gróf senkit sem hív meg ok nélkül a kúriába, így valószínűleg nem kell tartani attól, hogy az elméjében rejtező, s most minden áron meglelni szándékozott emlékben a két férfi a Birodalmi Biztonsági Főhivatal uniformisában tűnne fel, vagy esetleg más, hasonlóan kellemetlen testületek tagjaként.
Tekintete néhány pillanatig felváltva időzött a két idegenen, majd továbbvándorolt Qel-Dorma grófra. Egy pillantással, mely régi barátok között néha többet ért minden szónál, jelezte neki, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ez a rövid, a figyelmetlen szemlélők számára valószínűleg észrevétlenül maradó, mondhatni rejtjelezett üzenet természetesen az Ezüst Tollra, a Társaság zászlóshajójára vonatkozott.
|
|
|
Post by Dev Slenn on Aug 9, 2007 10:01:00 GMT 1
Jó kis tömeg gyûlt össze az Ezüst Szárnyak székhelyén. Dev szinte nem is gyõzte hová kapkodni tekintetét. Aztán Balival mégis találkozott tekintetük és belõle mindent kiolvashatott, kik már jó ideje ismerték egymást. Dev rájött, hogy a megnyugtató tekintet valójában az Ezüst Tollra vonatkozott... Mivel már csak Zarolus hiányzott, Dev úgy gondolta ideje bemenni a kúriába. Zarolus kicsit összeszedetlen volt, szinte mindenhonnan elkésett. - Nos, most hogy így összejött mindenki, szerintem menjünk be társaságunk székhelyére - mondta és elindult a csapat élén, hiszen mégiscsak õ tudta az utat.
A társasághoz belépve Devet és a többi belépõ vendéget és persze Dev társait üdvözölte a recepciós hölgy és az õr is, majd a kis csapat haladt tovább. Átmentek a recepción és a logisztikusokkal, és irodai alkalmazottakkal teli helyiségen is, egyenesen ahhoz a lépcsõhöz, mely felvezetett az emeletre, ahol a társaság igazgatói irodái voltak. Ezúttal nem Dev saját irodájába mentek. Bár az is elég lett volna egy ilyen méretû társaság fogadására, Dev mégis úgy gondolta, hogy a tárgyaló lenne az a helyiség, ahol kényelmesen mindenki elfér. Mire a tárgyalóhoz értek, Dev titkárnõje már oda is ért hozzájuk. - Gróf úr, mit hozhatok önöknek és vendégeiknek? - Frissítõket Glenda, Alderaani vizet, és trópusi gyümölcskoktélt, nomeg Bantha tejet. Biztos vagyok benne, hogy vendégeim értékelni fogják. - Máris hozom - mondta és elsietett, hogy összeszedje, amiket Dev kért. - Fáradjanak, fáradjatok beljebb és foglaljanak helyet! - mondta, de még megállt az ajtóban. Az emeleten strázsáló õrnek intett, aki egybõl odasietett hozzá. - Uram? - Legyenek készen bármire. Bár nincs rossz elõérzetem, de sosem lehet tudni... és kerítsék elõ Zarolust! Elvileg még a Tollon van. - Igen uram - hangzott a katonás válasz és ahelyett, hogy az õr elindult volna bármerre is, csupán személyes komm.ját használta, mellyel megemelte a készültségi szintet. Ez azonban nem járt azzal, hogy bárkit is megzavarjanak a munkában. A székhely dolgozói is csak annyit vettek észre az egészbõl, hogy az irodaszinti õrhöz csatlakozott még 3 õr, valamint a recepción megkettõzték az õrséget, tehát 2 õr teljesít szolgálatot. A dolgozóknak azonban ez teljesen standard eljárás volt, így nem is foglalkoztak vele. Dev eközben csatlakozott vendégeihez és barátaihoz a tárgyalóhelyiségben.
A tárgyaló egy gazdagon berendezett hatalmas iroda volt. Faltól falig szõnyeg borította a padlót, és különbözõ képek voltak elhelyezve mindenhol az amúgy fával borított - ezáltal tökéletesen hangszigetelt - falon. A képek a régi köztársaság idején készültek. Az ügyes szemlélõ - és persze az, aki még tudja, kik is voltak a Jedik - felfedezte rajtuk azokat az apró alig szembetûnõ jeleket, melyek arra utalnak, hogy õ nem hisz a Jedik árulásában. Egy-két képen fel lehetett fedezni rohamosztagosokkal vagy éppen vörös pengéjû fénykardos emberekkel küzdõ kék és zöld fénykardos embereket a háttérben. Kicsit bizarr volt minden kép... mintha azt akarták volna sugallni, hogy ebben az irodában megállt az idõ. Aztán amint Dev belépett, megnyomott egy gombot egy távkapcsolón, ami eddig a zsebében volt és a képek elhalványodtak, majd beleolvadtak a háttérbe. Csupán holo-képek voltak...
- A frissítõ máris érkezik - kezdte Dev mondandóját - újfent elnézésüket kérem, amiért megzavartuk utazásukat. Nem állt szándékomban. Siettünk és nem voltam elég körültekintõ. De remélem, hogy ez a kis frissítõ - amint kimondta Glenda lépett be egy repulzoros zsúr-kocsival. Volt rajta minden, mi szem-szájnak ingere. Frissítõ Alderaani víz, Bantha tej, és szerte a galaxisból mindenféle gyümölcslé, valamint egy gyönyörûen összekészített gyümölcsös tál - feledteti önökkel ezt a kis kalandot. Azt mondta, érdeklik a régiségek Vyn. Ha gondolja, van egy pár régiségem, amit meg tudnék önöknek mutatni...
|
|
Sieron Hemden
Junior Member
Erőhaszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 9 Az ?v J?t?kosa (2007) III. hely
?lneve : Avaer Triidon - Jedi Padawan - Slenn mester tan?tv?nya!c!8090b0
Posts: 194
|
Post by Sieron Hemden on Aug 14, 2007 17:06:45 GMT 1
A platformok elõtt A széles, hófehér épületekkel övezett utcára a vadász, valamint a nálánál sokkal nagyobb Toll érkezése után ismételten a csend, és a nyugalom ködös fátyla borult. A fúvókáknak köszönhetõ erõteljes szellõ is alábbhagyott, már csak kellemes, lenge szél fújdogált. Enyhe, elviselhetõ idõt teremtett, az elviselhetetlen hõséget enyhítette, mely ezekben a percekben meglehetõs forróságot taszított volna a Kis-Bespinen lakókra. Csupán a nem is olyan régen landolt gépek apró szelepeibõl áramló plazmagõz kavargott még percekig a levegõben. A nap ezernyi szikrája megtörve a szürkés, gomolygó, és lassan a levegõben felitatódó fellegeken érdekes fény-árny játékot keltettek a platformok alatt. Több munkás is játékba kezdett, és a kezével különféle élõlényeket keltett életre a fémes talapzatok oldalán…Igen nagy derût okoztak ezzel egymásnak…Jó érzés volt látni, hogy ezekben a vészterhes idõkben is tudnak örülni az emberek a természet apró csodáinak…
Sieron egy pillanatig méregette a játszadozó felnõtteket, akik csupán addig foglalatoskodhattak a szórakoztató, és gyermeki játékkal, amíg a légirányítás emberei átkutatták a Toll minden egyes szegletét. Tekintetét ezután a csapatra vetette, arca továbbra is mosolygós, és üde volt. Az utóbbi idõkben, bár a Birodalom elnyomása erõsödött, õ megtalálta végre régi önmagát. Igazi ellentmondás volt, a régi Köztársaság hû védelmezõje valahogyan kellemesen érezte magát az egyre vészjóslóbb idõkben…Neki ezekben a szörnyû években adatott meg az, ami másnak már jóval korábban. A fiatal természetesen tisztában volt a jelen súlyosságával, és bántotta lelkét az elnyomó hatalom egyre erõteljesebb elnyomása…Azonban nem csak a rosszat szabadott meglátni az életben. Mind a régi, mind mostani mestere arra tanították, hogy meglássa a szépet is a megannyi vész, és baljós érzelmek között. Sieron pedig így tett…Ügyelt az érzéseire, és ezzel együtt a jelenre, a múltra és jövõre egyaránt. Midõn elmerengett ezen gondolataiban, ügyelve arra, hogy senki ne fürkészhesse ki azokat, egy érces, de kellemes hang csendült fel mellette.„- Üdvözlöm gróf úr! James, Avaer, örülök, hogy ismét láthatom önöket.” A hang gazdája Bali-W’an A’rves volt, az anoati Jedi mester. Sieron elmosolyodott, majd a kezében lévõ sisakba csúsztatta a pilótakesztyûket, melyeket még mindig ott szorongatott, mióta leszállt. Az egész pakkot a hóna alá vágta, és kezet rázott a barátjával. - Én is üdvözlöm William! Örül a szívem, hogy egészben ideért a Tollal! Miután megvolt a baráti kör üdvözlése, enyhe komolyságot erõltetett az arcára, és a két idegen felé fordult Bali-val egyetemben.„- Üdvözlöm önöket is. William MacLealen kapitány vagyok, az Ezüst Szárnyak Társaság egyik pilótája.” Kezdte a Jedi mester a tõle megszokott, idegenek felé mutatott hûvösséggel, majd kezet nyújtott a két ismeretlen felé. - Ami elmaradt uraim, Avaer Triidon szolgálatukra! Midõn William barátom, jómagam is a társaság pilótája vagyok! Jelentette ki, hangja egyszerre sugallt magabiztosságot, s nyugalmat.
A Társaság épületében
Midõn a csapat átesett a bemutatkozás ünnepélyes formalitásán, Dev mester ragadta magához a kezdeményezést, elvégre õ volt a vendéglátó. Persze nem utolsó sorban, õ, valamint Dave volt az, akik egyáltalán tudták, mit keres itt a két férfi. „- Nos, most hogy így összejött mindenki, szerintem menjünk be társaságunk székhelyére!” A fiatal padawan csak bólintott egyet, majd a társaságot illendõen elõre engedve lépett be a Társaság székhelyére. Csendesen, elmerengve lépdelt a kompánia után, csupán tiszteletteljes bólintással köszöntötte az évek során megismert alkalmazottakat. A rövid séta után, amikor a vendégek, és a baráti kör elérte a tárgyalót, a fiú megtorpant a folyosón, és intett a mesterének.
Dev megvárta, míg a két férfi, valamint Dave és William bemasíroznak a hatalmas tárgyalóba, majd tanítványa elé lépett. - Gróf úr! Letusolnék, és átöltöznék, mielõtt csatlakozom a beszélgetéshez. Mondta csendesen a fiú…noha talán már nem hallották bentrõl a beszélgetést, nem ártott az elõvigyázatosság. Miután a mester bólintott, a fiú ismét biccentett a fejével, majd megindult a saját szobája felé, mely szintén ezen a szinten volt. Sieron, pár lépésnyire a tárgyalótól, a folyosó fordulójában jobbra kanyarodva az elsõ ajtónál megtorpant, ezzel egy idõben jobb kezét az elõtte tornyosuló ajtó kilincsére helyezte. A facsoda hatalmas volt, padlózattól egészen a mennyezetig tornyosult…oldalán szépséges intarziák voltak vésve…A fiú nem tétovázott sokat, lassan elfordította a fémgombot, melynek hatására a szobájának ajtaja enyhén nyikorgó hangot hallatva nyílt ki. A fiú egy lépést tett elõre, mosolyogva mérte végig a bel teret, közben pedig egy mélyet szippantott az állott levegõbõl…minden úgy volt, ahogyan még az indulás elõtt hagyta. Belépve belökte az ajtót, mely tompa, fémes hanggal szorult a helyére. Az ablakokhoz lépve kinyitotta azokat, hogy friss levegõ áramoljon a szobába, mely jó ideje már üresen álldogált. Visszahátrálva az ágyához vetkõzni kezdett, ruháit szépen hajtogatva a tisztítandó daraboknak fenntartott székre helyezte. Midõn végzett, besurrant a zuhany alá, és enyhén meleg vízzel letusolt…kellemesen érintette, felfrissítette a víz. Kilépve alóla végigdörgölte magát a lágy szövésû törölközõjével, majd a szekrénye elé ballagott…valami átlagos ruhadarabot keresett, amely illõ az ismeretlen vendégek elõtt, mégis kellemesen érzi magát benne ebben a melegben…
|
|
|
Post by Vyn Krace on Aug 15, 2007 13:42:22 GMT 1
A többszintes épület, amely egyszerre ötvözte a modern és a régies építészet motívumait, hûsítõ árnyékot vetett a kétszárnyas, vasalt fából készült kétszárnyas ajtó elõtt várakozó társaságra. Enyhe, kellemes szellõ lengedezett a felhõk felett lebegõ város utcáin, elviselhetõbbé téve a hamarosan delelõ nap, és az épületek acélszerkezete sugározta meleget. Krace érdeklõdve nézett végig a kúria egyszerû, mégis mutatós elemekkel díszített épületén, majd tekintetét a két érkezõ alak felé fordította. A Will néven szólított férfi szinte egyszerre érkezett a fiatalabb pilótával, arcán hûvös nyugodtsággal lépett a gróf és vendégei elé. Külsõleg semmi jelét nem mutatta annak, hogy felismerte volna akár õt, vagy akár a mellette csendben várakozó Nate-et.
- Üdvözlöm gróf úr! - köszöntötte elõször vendéglátóikat a Willnek megismert alak, majd a másik két fiatal férfi felé fordult, majd kezet rázott velük - James, Avaer, örülök, hogy ismét láthatom önöket. - Én is üdvözlöm William! Örül a szívem, hogy egészben ideért a Tollal! – viszonozta a kézfogást a vadászgép ifjú pilótája. Krace laza, féloldalas tartásban figyelte, amint a gróf és társai üdvözlik egymást. Volt valami nem természetes a viselkedésükben, mintha rejtegetnének valamit, de a corelliain csak egy, ösztönös megérzés futott végig. Érdeklõdve figyelt tovább, semmi jelét nem mutatva iménti spontán intuíciójának. - Üdvözlöm önöket is. William MacLealen kapitány vagyok, az Ezüst Szárnyak Társaság egyik pilótája. – fordult végül feléjük, és kezét nyújtotta, elõször Vyn, majd Nate felé. Mozdulatai barátságosan, mégis távolságtartóan hatottak. - Üdvözlöm MacLean kapitány. – fogadta el a nyújtott jobbot Krace, és hidegnek ható, azúrkék tekintetét a másik férfi szemeibe fúrta – Vyn Ardilles vagyok, a Knight Errant kapitánya. - Ami elmaradt uraim, Avaer Triidon szolgálatukra! Midõn William barátom, jómagam is a társaság pilótája vagyok! – a fiatal férfi tekintete nyugalmat és határozottságot sugallt, miközben köszöntötte õket. A corelliai egy féloldalas mosollyal kísért biccentéssel viszonozta az üdvözlést. - Nos, most hogy így összejött mindenki, szerintem menjünk be társaságunk székhelyére – intett feléjük a gróf, majd megfordult és belépett a feltáruló széles ajtó mögötti félhomályba.
Egy széles elõtérbe vezetett az útjuk, melynek jobb oldalán egy álló recepció mögötti kedvesen mosolygó, csinos fiatal szõke nõ üdvözölte a belépõket. A lánytól kissé hátrébb mereven álló, biztonságiak uniformisát viselõ biztonsági õr merev arccal biccentett feléjük, miközben figyelõ tekintetével diszkréten, mégis jól láthatóan követte a gróf társaságában belépõ a két idegent. Hamarosan egy sürgõ-forgó alkalmazottakkal teli tágas teremben találták magukat, amelynek végén az emeletek felé vezetõ sûrû lépcsõsoron haladtak felfelé a következõ szintre, ahol az irodahelyiségek álltak. Elhaladva a névtáblákkal ellátott irodák ajtajai elõtt egy hosszú terembe vezetett, melynek közepén egy székekkel övezett vaskos faasztal terpeszkedett el. Amint beléptek a feltáruló zömök ajtón, egy csinos, világos kosztümöt viselõ fiatal nõ lépett a gróf elé, vélhetõen az egyik titkárnõ. - Gróf úr, mit hozhatok önöknek és vendégeiknek? - Frissítõket Glenda, Alderaani vizet, és trópusi gyümölcskoktélt, nomeg Bantha tejet. Biztos vagyok benne, hogy vendégeim értékelni fogják. - Máris hozom. – válaszolta a lány mosolyogva, majd sarkon fordult és elsietett. - Fáradjanak, fáradjatok beljebb és foglaljanak helyet! – intett az asztal körül elhelyezett kényelmes, sötét színû karosszékek felé. - Köszönjük grófom. – bólintott fél mosollyal arcán Vyn, majd beljebb lépve helyet foglalt az egyik, az ajtóhoz közeli bal oldali széken, és laza, kényelmes tartásban elhelyezkedett, majd tekintetével felmérte a termet.
A tárgyalóterem egy szépen berendezett hatalmas helyiség volt, melyben egy világos színû faltól falig szõnyeg borította a padlót, és különbözõ, de egy stílusban alkotott képek voltak elhelyezve mindenhol a fával borított falon. A képek még a régi Köztársaság idejében készülhettek az ábrázolt jelenetek alapján. Krace tekintetét egy kisebb kép ragadta el, amelyen elõször álsiklott, de ábrázolt ismerõs motívumra visszakapta a fejét. A kép egy csatát ábrázolt, de nem a hagyományos értelemben. Sötétségbe burkolózó alakok küzdöttek fényben álló alakokkal, és ami a leglényegesebb momentum volt a képen, fénykardokkal. Vyn egy pillanatra felvonta a szemöldökét a holokép láttán. ~ „Érdekes.” – konstatálta magában, majd egy szemvillanásnyi idõre mellette ülõ tanítványára pillantott. Gyanúja beigazolódni látszott. Vendéglátóik nem azok, akiknek kiadják magukat. Az álomban látott corelliai, akit Williamként mutatkozott be, Qel-Droma gróf a híres névazonosságával, a mesterkéltnek tûnõ egymáshoz viszonyuló viselkedés, valamint a képek ábrázolta, manapság igen ritkaságnak számító, tiltott jeleneteket ábrázoló holoképek a falon, mind-mind ezt támasztották alá. Egyelõre nem lépett semmit, kivárt. Még nem volt teljesen biztos mindenben a gróffal és társaival kapcsolatban. Akár tévedhetett is, és csak egy hóbortos, mûkedvelõ nemessel és társaságával hozta össze az Erõ, bár mégsem így gondolta, de minden esetre legfõbb az óvatosság volt, mint minden esetben. A nyíltság könnyen végzetessé válhat. Amint a gróf kis idõ múlva belépett utánuk az ajtón, a zsebébõl elõvett távirányítón megnyomva egy gombot, egy pillanat alatt eltüntette a falakat díszítõ kissé bizarr képeket, melyek megremegtek, elhalványultak és beleolvadtak a falat takaró lambériába.
- A frissítõ máris érkezik. – fordult feléjük Qel-Droma gróf - Újfent elnézésüket kérem, amiért megzavartuk utazásukat. Nem állt szándékomban. Siettünk és nem voltam elég körültekintõ. De remélem, hogy ez a kis frissítõ, - amint kimondta az iménti csinos titkárnõ lépett be egy repulzoros zsúr-kocsival, mely frissítõ Alderaani víz, Bantha tej, és szerte a galaxisból mindenféle gyümölcslé, valamint egy szépen elkészített gyümölcsös tál - feledteti önökkel ezt a kis kalandot. Azt mondta, érdeklik a régiségek Vyn. Ha gondolja, van egy pár régiségem, amit meg tudnék önöknek mutatni... - Semmi probléma grófom, idõnk bõven van, és nem zavart meg minket semmiben. Mindazonáltal köszönjük a kedves vendéglátását. – bólintott mosolyogva a corelliai, majd elvett egy poharat, melyet a messze földön ismert alderaani víz telített meg, és elõször Nate, majd ismét házigazdájuk felé pillantott – Örömmel vennénk, ha megtekinthetnénk azokat a régiségeket… [/color]
|
|
|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on Aug 15, 2007 18:50:32 GMT 1
- Üdvözlöm önöket is. William MacLealen kapitány vagyok, az Ezüst Szárnyak Társaság egyik pilótája - mondta a férfit, akiben Rosenberg felismerte azt az illetőt, aki vele, Vynnel és a többiekkel volt abban a különös, talán már-már megmagyarázhatatlan álomban, amit Krace szerint az Erő sugallt nekik.
Rosenberg azóta sem álmodott olyan éleset és valósághűt, noha mióta a Jedik szent ösvényére lépett, a misztikus Erő újra és újra megajándékozta a jövő egy rövid szeletével, hogy láthassa mi vár rá. Persze ezek közül sokat nem tudott értelmezni, olyan rövidek, vagy bonyolultak voltak a túlkoro növendék számára. Ettől függetlenül természetesen mindig legjobb tudását vetette be, ha az álmok megfejtéséről volt szó. A Will nevezetű fickó először Vynnek nyújtott kezet.
- Üdvözlöm MacLean kapitány. Vyn Ardilles vagyok, a Knight Errant kapitánya.
Miután mentora elvégezte a bemutatkozást, tanítványa lépett előre és erőteljesen, de nem durván, megszorította a feléje nyújtott kezet.
- William - mondta és itt egy különös, hirtelen szünetet tartott - üdvözlöm. Nate Rosenberg.
Nathaniel először szólalt meg, mióta a grófékhoz csatlakozott. Arca nem árulta el, hogy mennyire kíváncsi volt, vajon a másik illető felismerte-e. Az a kis rövid jel, nem volt túlságosan észrevehető, bárki bárminek betudhatta. Ő azonban remélte, hogy a másik veszi az adást.
- Ami elmaradt uraim, Avaer Triidon szolgálatukra! Midõn William barátom, jómagam is a társaság pilótája vagyok! - szólt ekkor az, aki elsőként érkezett át, a paradés légibemutatót követően.
Nate nem kívánta újból elismételni magát, úgyhogy egy egyszerű barátias fejbiccentéssel köszöntötte az Avaer nevezetűt, ahogyan azt Krace is tette.
- Nos, most hogy így összejött mindenki, szerintem menjünk be társaságunk székhelyére - invitálta vendégeit a házigazda.
Vyn és Nate őt követték, persze a többiek sem maradtak le. A fiatal padawan érdeklődve vette szemügyre a különböző helyiségeket, ahol megfordultak. Még több ismeretlen arcot látott, ezúttal senkiben sem vélt felfedezni senkit. A lépcsőn a karfát fogva haladt fel lépésről-lépésre, közben tovább gyönyörködött a kúriában.
- Gróf úr, mit hozhatok önöknek és vendégeiknek? - kérdezte egy szőke hölgyemény - Frissítõket Glenda, Alderaani vizet, és trópusi gyümölcskoktélt, nomeg Bantha tejet. Biztos vagyok benne, hogy vendégeim értékelni fogják - válaszolta a vendéglátó. - Máris hozom. - Fáradjanak, fáradjatok beljebb és foglaljanak helyet! - Köszönjük grófom - felelte Vyn
Nate csak egy apró biccentéssel felelt, amitől az jutott eszébe, hogy még néhány óra és el fog zsibbadni a nyaka a sok biccentésnek köszönhetően. Természetesen mestere mellett foglalt helyet, aztán felmérte a termet. Neki is rögtön szemet szúrtak az érdekes holoképek, amelyek rengeteg mindent elárultak. Legalábbis Rosenberg így gondolta. A rá sandító mester pedig megerősítette ebben a hitében.
- A frissítõ máris érkezik. – fordult feléjük Qel-Droma gróf - Újfent elnézésüket kérem, amiért megzavartuk utazásukat. Nem állt szándékomban. Siettünk és nem voltam elég körültekintõ. De remélem, hogy ez a kis frissítõ, - amint kimondta az iménti csinos titkárnõ lépett be egy repulzoros zsúr-kocsival, mely frissítõ Alderaani víz, Bantha tej, és szerte a galaxisból mindenféle gyümölcslé, valamint egy szépen elkészített gyümölcsös tál - feledteti önökkel ezt a kis kalandot. Azt mondta, érdeklik a régiségek Vyn. Ha gondolja, van egy pár régiségem, amit meg tudnék önöknek mutatni... - Semmi probléma grófom, idõnk bõven van, és nem zavart meg minket semmiben. Mindazonáltal köszönjük a kedves vendéglátását. Örömmel vennénk, ha megtekinthetnénk azokat a régiségeket.
- Valóban - szólalt fel Nate. - Jó magam hivatásos régész vagyok - ez olyan információ volt, amit bárki könnyedén ki tudott volna deríteni, hiszen szerepelt a régészeti hivatal nyilvántartásában, így akár egy felületes vizsgálat során is rábukkanhattak arcára és nevére. - Nagyon ismerősek voltak azok a képek, amiket az előbb láttunk, csak azt nem tudom eldönteni, hogy honnan - mondta szórakozottan és állát dörzsölte.
Ezzel egyúttal keltette egy régiségek és szépségek iránt érdeklődö fiatal férfi benyomását, valamint tovább mélyítette a játékot, amit a szereplők az elmúlt egy-két órában játszottak. Szerette volna, ha valahogy megtörik a jég, de bármennyire is ő volt a legvállalkozóbb szellemű, azért nem merte kenyértörésre vinni a dolgot. Vyn Krace remek munkát végzett vele, de mivel már kiforrot egyéniségként vette magához tanítványként, a legalapvetőbb emberi tulajdonságait csak nagyon nehezen tudta elnyomni. Viszont nagyon kíváncsi volt, hogy hogyan alakul tovább, ez a felettébb szórakoztató "maszkabálra" emlékeztető közjáték.
|
|
|
Post by Bali-W’an A’rves on Aug 18, 2007 0:28:16 GMT 1
Az anoati tekintete néhány másodperc erejéig összekapcsolódott az idősebbik férfiével. A sötétzöld színű szempár rezzenéstelenül állta az azúrkék szemek már-már mélyrehatónak érződő pillantását, melyet a kézfogás előzött meg, s a bemutatkozás követett. Az első férfinek a Kóborlovag kapitányának keresztneve ismerősen csengett számára, de továbbra sem tudta felidézni, hogy honnan.
Amikor a másik idegen bemutatkozott, A’rves biztos volt benne, hogy az ő nevét is hallotta már valahol, talán néhány évvel ezelőtt. Ami néhány pillanattal korábban csak egy feltételezés volt, most már teljes bizonyosság volt számára. Ám az emléket mely összefűzte hármukat nem volt olyan könnyű meglelnie elméjében. Talán, ha félrevonult volna, meditáció útján könnyebben és gyorsabban ért volna el eredményt, így viszont bárhogy is próbálta megragadni az elméjében kutatva az emléket, az, mintha valamiféle csúszós bevonattal látták volna el az eltelt esztendők, rendre kicsúszott az emlékek közt kutakodó „mentális kezei” közül. Időközben Sieron, is bemutatkozott a két férfinak, természetesen az álnevét használva.
A további esetleges csevegéseknek a Qel-Dorma család leszármazottjaként mutatkozó Slenn mester vetett véget, s valamennyijüket beinvitálta a Társaság, s a Jedik számára otthont nyújtó kúriába. A gróf a tárgyalóhelyiség felé vezette a kis csoportot, melytől Sieron időközben leszakadt, mondván, hogy eleget szeretne tenni a tisztálkodás belülről fakadó kényszerének. Révén, hogy az elmúlt órákat egy csillagvadász nem éppen luxusáról ismeretes pilótafülkéjében töltötte, ez helyénvaló is volt. Bali-W’an a menet végén haladt, néhány lépéssel leszakadva. Továbbra sem hagyott fel a töprengéssel. Valamiért úgy érezte, hogy vissza kell emlékeznie. Avégett, hogy sikert érjen el, a két idegen nevét ismételgette magában.
Közben a kis csoport odaért a tárgyalóterem ajtajához, Qel-Dorma gróf udvariasan előreengedte a két vendéget, majd utasítja a titkárnőjét, hogy intézkedjen a frissítő felszolgálásáról. A’rves szótlanul követte a vendégeket a helyiségbe, majd helyet foglalt a főhelytől jobbra az ajtóval csaknem szemben található széken foglalt helyet. Néha lopva hol egyik, hol másik vendégre tekintett, akik a tárgyaló falait díszítő festményeket szemlélték. Észrevette, ahogy a Vyn Ardilles néven bemutatkozott férfi, az egyik képre pillantván felvonta a szemöldökét. Az anoati, bár sejtette, mi volt az, amin megakadt a Kóborlovag kapitányának a szeme, de azért követte a pillantását. Nem tévedett. A férfi a tekintetét az egyik, Jediket ábrázoló festmény ragadta meg. Bali-W’an kíváncsi lett volna, mit is gondolhat a férfi a Jedik tetteit, küzdelmeit megörökítő képek láttán. Úgy tűnt, a két vendég, hasonló véleményen van, ugyanis egy pillanat erejéig összenéztek. A’rvesnek ezt láván ismételten erőt kellett vennie magán, hogy ne nyúlon ki az Erőért, melyet használhatott volna arra, hogy megérintse a két férfi elméjét, s ezzel feltárja a gondolataikat a maga számára.
Amint elhessegette a késztetést, ismételten saját gondolatai közé mélyedt. Egyáltalán nem is hallotta a körülötte zajló beszélgetést. Elméjében felrémlett egy emlék. Nem az, amit keresett. Egy olyan, mely az egyik saját csatáját juttatta eszébe. Ahogy a képeken látható Jedik, úgy ő maga is harcolt nem egy ízben a gonosz, az Erőt sötétségbe taszító ellenség csatlósai ellen. Legutóbbi ilyen emlékének időpontja mintegy három évvel ezelőttre tehető, helye pedig az Ilum bolygó. Meditálni és elmélkedni utazott oda, ám a Jedik titkának számító bolygón az fogadta, amely elől titkon menekülni próbált. Akkor és ott használta utoljára fénykardját, mely most is az övén egy teljességgel, s kiváló módon rejtett tárolóban várta a pillanatot, amikor készítője ismét kezébe vegye.
Aztán hírtelenjében az iménti emlékképeket másikak váltották. Egy olyan emlékkép, amely tulajdonképpen egyfajta az Erő által, abban az időben reá bocsátott álom, vagy látomás volt. Annak a helyszíne is kezdetben egy fagyott bolygó jeges bolygó, mint amilyenre az imént tért vissza emlékei szárnyán. Az anoati bár ébren volt, mégis úgy érezte, ismét álmodik egy pillanatig, midőn villámgyorsan végigperegtek szemei előtt a különös álom emlékképei. Érdekes módon ez az álom egy ébredéssel vette kezdetét, valahol, egy ismeretlen komplexum egyik helyiségében, számos számára teljességgel idegen személy társaságában találta magát. Az álom szereplői között ott volt a gróf két vendége, akik vele szemben ültek, mi több az álmában mindketten Jedik voltak. Valamiféle támaszponton voltak, melyet megrohantak a birodalmi csapatok. A különös, kényszerű szövetséggé alakult kis csapatnak sikerült elmenekülniük a lerohant bolygóról egy csapatszállító hajóval. A hajót, a magát Vyn Ardillesnek nevező corelliai vezette, át a bolygóhoz közeli aszteroidamező, birodalmi hajók elől menekülve. Parádésan repült, de sorsuk nem csupán az ő kezében volt. Az ellenségnek is volt beleszólása az események kimenetelébe. Egy csillagromboló tüzéreinek jól irányzott lövése megsemmisítette a csapatszállító hajót, s egyúttal véget vetett a különös álomnak.
A’rves korábban nem tulajdonított jelentősséget ennek az álomnak, mert nem tartotta többnek, mint fáradt, elméjének egyfajta túlműködését, mely érthető is volt, egy újabb, a halál közelinek bátran nevezhető élmény birtokában. Bali-W’an elméjének rejtett zugaiban nem egy ilyen élmény lapult, várva, hogy át és túlélőjük ismét felidézze őket, vagy elméje egy álom formájában űzzön vele gonosz tréfát. Most azonban, ezen álom teljesen új értelmezést nyert. Ha az Erő által sugallt látomás volt, melynek rajta kívül két másik szereplője is élő személy, akkor meglehet, hogy a két idegen, sőt akár az összes többi is átélte e látomást, s emlékszik rá.
Az anoati bizonyságot szeretett volna szerezni a feltevésére. Meglehet, hogy bár a két férfi jól titkolta, felismerték őt, s akkor már tudják róla, hogy kicsoda. Az is meglehet hogy Slenn mester megérzett valamit, s miattuk sietett előre az Alderaanra. Lehet, hogy tudja, vagy legalábbis gyanítja, hogy kik lehetnek a vendégeik. Minden esetre ennek semmiféle jelzéssel sem adta tanúbizonyságát. Bali-W’an elmerengett rajta, hogy vajon miért nem, biztos, hogy lett volna rá mód, s lehetőség. Egyszerre sok-sok kérdés öntötte el az elméjét, de végül aztán ő csak enyhén megrázta a fejét, oly módon, mintha valamitől a hideg rázta volna ki. Bizonyos szempontból hasonló volt az érzése. Ismét feltámadt benne az a nyughatatlan, s gyakorta kapkodó s megfontolatlan énje, melyet igyekezett elnyomni, mióta tanítványának maga mellé fogadta Zarolust.
Kezdett elege lenni ebből a színjátékból. Slenn mester vezetésével ők is, mint, ahogyan a két idegen játszották a maguk szerepét ebben a kosztümös komédiában. Ideje lenne valahogy kibújtatni a szöget a zsákból. Erre pedig A’rvesnek volt egy remeknek nem kimondottan mondható, de azért, talán kellően frappáns ötlete. A csevegésben beállt pillanatnyi szünetet, s a megérkezett frissítők fogyasztásának megkezdése előtti időt kihasználva így szólt Ardilleshez.
- Jól sejtem, hogy ön corelliai, Ardilles kapitány? Bocsássa meg a módfelett furcsa kérdést, de néhány évvel ezelőtt, egy rövid, peremvidéki kiruccanás alkalmával együtt utaztam egy, önre nagyon hasonlító Vyn Krace nevezetű, rendkívül ügyes corelliai pilótával. Engedtessen meg megkérdeznem, esetleg önök ketten egészen véletlenül nem rokonok? - Mondta, különösképp kihangsúlyozta, a lényeges szavakat, majd figyelmesen várta a hatást, s a választ, mely talán véget vet a színházba illő előadásnak.
|
|
Jane Covell
Junior Member
Pil?ta
ember, űrhaj?technikus, pil?ta!c!#FFFF00
Posts: 231
|
Post by Jane Covell on Aug 18, 2007 23:02:08 GMT 1
Jane Alderaan légkörében repült egyre közeledve a talaj felé, nyomában a három kísérő vadásszal. Nemsokára már ki tudta venni az Ezüst Szárnyak Székhelyének épületét és a platformokat, melyek alig látszottak pár négyzetcentisnek. Nem telt bele fél perc, már egyre nagyobbak lettek, aztán R2 csipogott párat jelezve, hogy ideje elkezdeni a leszállást. A lány hallgatott droidja figyelmeztetésére, és el is kezdte a szabályszerű landolást, mely a lehető legnagyobb rendben folyt le. A Szárnyaló lassan, óvatosan ereszkedett le a leszállóhelyre, majd mikor földet ért, a három gép rögtön elhagyta a helyszínt. Jane ez után kiszállt hajójából, lesétált annak rámpáján, és körülnézett. A hajóját átkutató bolygóvédelmi embereket kezdte figyelni, melyek nem rég még az Ezüst Tollat vizsgálták. A Szárnyaló raktere teljesen üres volt, és bár voltak benne titkos rekeszek, melyekben amúgy sem bízott, nem tárolt bennük semmit. Nem akart bajt, és amúgy sem volt semmi titkolni való áruja. Miután látta, hogy mindent rendben találtak, tekintete átsiklott a grófi kúria épületére. Bár életében még csak másodszorra nézett fel rá, egyáltalán nem érezte idegennek. A most befejezett munkája járt a fejében. Büszke volt arra, hogy mindent gond nélkül elvégzett. Végre úgy érezte, a gróf úr nem vette fel hiába a Társaságba. No persze nem is inkább az ő ítélőképességében kételkedett, hanem most már önmagát is meg tudta győzni erről. Ezzel a boldog tudattal lépett be az épület bejáratán, miután üdvözölte a kint dolgozókat. Kedvesen köszönt a recepciós hölgynek, a biztonsági őrt is üdvözölte, aztán belépett a sürgéssel teli nagy terembe, ahol rögtön Johnnal találkozott. -Üdv Kisasszony! Milyen volt az első küldetés? – kérdezte mosolyogva a férfi. -Üdv John! Jó volt. Minden a legnagyobb rendben. Merre van a gróf úr és James? -A gróf vendégeket fogad a tárgyalóban. James is velük van. -Értem. Ha keresnek, a szobámban leszek. -Rendben. Jó pihenést! Megérdemli. - mosolygott John. A lány visszamosolygott. Nagyon jól esett neki ez a megjegyzés. - Köszönöm! Minden jót! – búcsúzott el, majd felsietett a jobboldali lépcsőn, az után kétszer jobbra fordulva elért szobájának ajtajához. Beütötte a zár kódját, belépett, majd leült az ajtóval szembeni ablak előtt lévő íróasztalához egy székre. Kibámult az ablakon a hajókra és a körülöttük sürgölődő emberekre. Éppen látta, amint bolygóvédelmi szolgálat tagjai dolguk végeztével felszállnak, és hajóik egyre kisebb ponttá zsugorodnak össze a gyönyörű kék, csak pár bárányfelhő tarkította égben. A lány, miután meggyőződött róla, hogy mindent elintézett, ágyára feküdt, és egy adattáblát kezdett olvasni, melyet még indulása előtt szerzett az alderaani könyvtárból.
|
|
|
Post by Dave Xendor on Aug 19, 2007 23:31:53 GMT 1
Miután mindeki bemutatkozott ill. köszöntötték egymást, Dev vezetésével leindult mindeki az épület belseje felé. A személyzet a megszokott módon köszöntötték a vendégeket, valamint a már számukra jól ismert arcokat is. Kis séta után elértek a tárgyalóba. A kis csapat - Sieron kivételével - helyetfoglalt az irodában. Dave még mindíg susogó pilóta maskarájában volt, mely kezdett egyre kényelmetlenebb lenni az ifjú lovag számára. Miután mindenki kényelembe helyezte magát, már jött is a jól megérdemelt frissítő. Dave azonnal a Bantha tej után nyúlt, hisz ez volt az egyik kedvenc itala. Miközben nagyokat kortyolgatott a tejből, csendben figyelte a többiek párbeszédét.
|
|
|
Post by Vyn Krace on Aug 21, 2007 19:16:46 GMT 1
Egy pillanatra megdermedt a levegõ, és a csend fakó fátyla telepedett a tágas tanácsteremre. A corellia tekintete találkozott a vele szemben ülõ anoatiéval, és fénylõ szemeik tükrében saját képmásuk tekintett vissza. Az idõ mintha egy pillanatra megtorpant volna, és úgy tûnt, hogy az Univerzum kilépett a maga alkotta képtelen valóságából.
- Jól sejtem, hogy ön corelliai, Ardilles kapitány? Bocsássa meg a módfelett furcsa kérdést, de néhány évvel ezelõtt, egy rövid, peremvidéki kiruccanás alkalmával együtt utaztam egy, önre nagyon hasonlító Vyn Krace nevezetû, rendkívül ügyes corelliai pilótával. Engedtessen meg megkérdeznem, esetleg önök ketten egészen véletlenül nem rokonok? – törte meg a némaság alkotta vibráló feszültséget az anoati, jól kihangsúlyozva a lényeges szavakat.
Krace ajkai halványan elhúzódtak, majd jellegzetes mosolya terült el sápatag arcán. A képzeletbeli bíbor bársonyfüggöny szabályos, árnyékba húzódó ráncain megvillant a felgyúló halvány fény, majd a hatalmas lepel lassan leereszkedett, maga mögé utasítva a darab szereplõit. A színjáték utolsó felvonása befejezõdött, az elõadás véget ért.
- Igen corelliai származású vagyok, és mondhatnánk úgy is, hogy az említett uriemberrel rokonok vagyunk... – biccentette oldalra a fejét, miközben lassan hátradõlt a karosszék egyenes, szintetikus bõrrel borított háttámlájának, és kezeit kényelmesen a hosszú, selymes tapintású karfára helyezte – Azonban nincs már miért elferdítenem a szavakat. Évek óta nem használom már ezt a nevet. Talán azóta, amióta abban a felettébb érdekes látomásban találkoztunk. Igen ott voltam a Hothon, akárcsak Ön és Nate, valamint ahogyan valószínûleg az álom többi szereplõje is. Hogy remek pilóta lennék? Nem tudom…,ha valóság történt volna meg, már egyikünk sem élne… Örülök, hogy ismét találkoztunk Will, mármint ha valóban ez a neve. Akkor ott elfelejtette megemlíteni becses nevét, bár a „foglalkozását” egyértelmûen felfedte elõttem, mint ahogyan én is Ön elõtt...
Nem volt már mit tagadni, nem volt már értelme tovább a jól begyakorolt szerepet játszani, a szavakat elferdíteni, vagy megmásítani. A lepel lehullt, és az igazság a felszínre került. Veszélyes? Talán igen, talán nem. Ellenben nem érzet semmi hátsó szándékot, sem veszélyt az asztalnál ülõk felöl. Nyugalmat, békét, barátságot sugároztak magukból, melyet az Erõ segítsége nélkül is képes volt pontosan megállapítani. Mind Nate, mind Shayana valós jelleme megegyezett az Erõ sugallta látomásban tapasztaltakhoz, így vélhetõen a Willnek nevezett férfi esetében sem lesz másképp, ezáltal társai is megbízhatõnak bizonyulnak, valamint mindezt az eddigi tapasztalok is alátámasztják.
|
|
|
Post by Dev Slenn on Aug 21, 2007 20:26:20 GMT 1
Dev érdeklõdéssel figyelte Bali és Vyn beszélgetést. Úgy látszott - és ezt már a kúria elõtt is észre vette - Bali és Vyn már találkoztak valahol. Hirtelen nem volt szükség az álcákra és nem volt szükség a további színjátékra, sõt már a régiségek sem számítottak többé.
- Szóval ismeritek egymást? - kérdezte Dev és közben Balira emelte tekintetét. Bali megnyugtató tekintetébõl kiérezte, hogy nem kell tartania semmitõl sem, sõt mivel végre megtudta, hogy Vyn valójában Krace, úgy gondolta, itt az ideje, hogy õ is bemutatkozzon. - Akkor úgy gondolom, nem kell tovább titkolnunk a kilétünket, tekintve hogy szavatok járásából úgy gondolom, tudjátok egymásról, amit tudni kell. A nevem nem Dass Qel-Droma, bár büszkén viselem a nagy Jedik nevét. A valódi nevem - mert csak az Alderaani titkosszolgálatnak köszönhetem személyazonosságomat - Dev Slenn. Az Averam bolygóról származom. Társaságunk elnöke valóban én vagyok, viszont van itt még valami, amit csak a kevés beavatott tud rólam. Jól ismerem az Erõt, hiszen Jedi vagyok. Akinek pedig még mond valamit, Tanácsos. Õ itt - mutatott Dave-re - elsõ tanítványom, Dave Xendor, aki pedig épp tisztálkodni távozott a második tanítványom Sieron Hemden. Társam az Ezüst Szárnyaknál Bali W'an A'rves, egyben igazgatóhelyettes - mutatta be Balit, akit Vyn és Nate Willként ismertek meg.
Dev várta a reakciókat. Tudta, hogy némileg azért bátor húzás volt az õszinte kitárulkozás, de Balit már jól ismerte, és ha õ azt mondta - ebben az esetben elég volt bíztató tekintete - rendben, akkor minden rendben is van. Annak kellett lennie. Az Erõ nem figyelmeztette semmilyen veszélyre. Mindazonáltal készen állt arra, hogy alkarjára erõsített fénykardját azonnal kezébe húzza, ha szüksége van rá, viszont kezdett egyre inkább megbizonyosodni arról, hogy erre nem lesz szükség. Sõt már kezdett arra gondolni, hogy az Erõ emiatt sürgette, hogy õ az Alderaanra jöjjön...
|
|
|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on Aug 21, 2007 22:24:54 GMT 1
Nathaniel A. Rosenberg azt hitte, hogy bátran feltesz egy kérdést, erre...A válasz sajnálatos módon örökre eltűnt a végtelennek ható kozmoszban. Eltűnt, sosem fog napvilágot látni. A padawan ehelyett azonban egy másik érdekes párbeszédnek lehetett a fültanúja. Kísértetiesen emlékeztette őt a három évvel ezelőtti Tatooine-on történt incidenshez, bár ezúttal ő maga is belátta, hogy le lehet vetni az álarcot.
- Jól sejtem, hogy ön corelliai, Ardilles kapitány? Bocsássa meg a módfelett furcsa kérdést, de néhány évvel ezelõtt, egy rövid, peremvidéki kiruccanás alkalmával együtt utaztam egy, önre nagyon hasonlító Vyn Krace nevezetû, rendkívül ügyes corelliai pilótával. Engedtessen meg megkérdeznem, esetleg önök ketten egészen véletlenül nem rokonok? - érkezett az első kérdés a Willként ismert alaktól.
- Igen corelliai származású vagyok, és mondhatnánk úgy is, hogy az említett uriemberrel rokonok vagyunk... Azonban nincs már miért elferdítenem a szavakat. Évek óta nem használom már ezt a nevet. Talán azóta, amióta abban a felettébb érdekes látomásban találkoztunk. Igen ott voltam a Hothon, akárcsak Ön és Nate, valamint ahogyan valószínûleg az álom többi szereplõje is. Hogy remek pilóta lennék? Nem tudom…,ha valóság történt volna meg, már egyikünk sem élne… Örülök, hogy ismét találkoztunk Will, mármint ha valóban ez a neve. Akkor ott elfelejtette megemlíteni becses nevét, bár a „foglalkozását” egyértelmûen felfedte elõttem, mint ahogyan én is Ön elõtt... - felelt Vyn, majd végül megérkezett az utolsó, minden kétségét kizáró mondandó a vendéglátó szájából.
- Szóval ismeritek egymást? Akkor úgy gondolom, nem kell tovább titkolnunk a kilétünket, tekintve hogy szavatok járásából úgy gondolom, tudjátok egymásról, amit tudni kell. A nevem nem Dass Qel-Droma, bár büszkén viselem a nagy Jedik nevét. A valódi nevem - mert csak az Alderaani titkosszolgálatnak köszönhetem személyazonosságomat - Dev Slenn. Az Averam bolygóról származom. Társaságunk elnöke valóban én vagyok, viszont van itt még valami, amit csak a kevés beavatott tud rólam. Jól ismerem az Erõt, hiszen Jedi vagyok. Akinek pedig még mond valamit, Tanácsos. Õ itt elsõ tanítványom, Dave Xendor, aki pedig épp tisztálkodni távozott a második tanítványom Sieron Hemden. Társam az Ezüst Szárnyaknál Bali W'an A'rves, egyben igazgatóhelyettes.
Az ifjú Rosenberg alaposan elcsodálkozott. Sok mindenre számított - megtanulta már élete során, hogy semmi sem annyira lehetetlen, mint amennyire elsőnek tűnik - de egy egész kupac jedire azért nem. A birodalmi propaganda láthatóan teljes hazugság volt, nemhogy minden jedit kiírtottak, de valószínűleg olyan sokan szaladgáltak még odakint, hogy a Rendet újraalapíthatták volna. Nate természetesen örült a hírnek és megpróbálta memorizálni az új neveket.
- Úgy látszik akkor csak én használom a valódi nevemet - kezdte mosolyogva, hiszen pontosan tudta, hogy a régi jediket üldözték és ezért voltak kénytelen álruhákba bújni - Továbbra is Nathaniel A. Rosenberg, jedi padawan. Szolgálatukra - biccentett.
Ezt követően hátradőlt. A meglepetést már kiheverte, most sokkal jobban érdekelte az, hogy mi fog kisülni az egészből. Elméje leghátsó részében ott motoszkált a félelem, hogy néhány röpke órán belül az egész Birodalom a nyakukba szakad, de már nem volt mit tenni. Egy pillanatra elgondolkozott azon, ki hogy reagált volna, ha megjátszott meglepettséggel felkiált, hogy áhá! Megvagytok árulók! Aztán rájött, hogy ez balgaság. Hiába, Rosenberg vér. Nate tehát hátradőlt, összefonta karjait a mellkasán, aztán várt.
|
|