Az Ezüst Szárnyak székhelye (KM:Dev Slenn)

[Jane Covell]

A lány John szavaira kissé elpirult és zavarba jött. Hirtelen nem is tudta, mit mondjon.
Végül a logisztikai vezetõ törte meg a már kissé kínossá vált csendet.
- Nos, szerintem jóval kényelmesebb lenne, ha bent folytatnánk a beszélgetést. – mondta, majd el is indult a bejárat felé.

[Dev Slenn]

- Remek, de ezúttal az én irodámba menjünk. Szeretnék más ruhába bújni... - mondta Dev és sisakját átvette egyik kezéből a másikba. A kúriába betérve a recepciós hölgy azonnal köszöntötte Devet, a szokásoknak megfelelően és átadott egy paksamétát, melyek abszolút az Igazgatóra vártak. Dev elvette tőle és előrement. Nem bunkóságból, csak egyszerűen át akart már öltözni. Odabent is rengetegen köszöntötték a Jedi mestert, a lovagot, valamint John-t és Jane-t. Dev vissza-visszaköszönt, majd mikor elérték az irodáját, elhúzta kezét az ajtónyitó elõtt és belépett a félresiklott ajtón.

Asztalán még mindig ott volt a duplapengéjű fénykard, melyet szándékosan tett oda. Dave nyilván felismerte és John is tudta, mire való a fénykard, azonban másoknak talán csak halvány sejtése lehet arról, mire is szolgál a fémhenger. Amíg a többiek leültek, Dev eltűnt egy ajtó mögött, ami az irodájából nyílt. Pár perccel azután pedig elegáns sport-öltönyben tért vissza, és helyet foglalt a kényelmes bőr fotelben.

- Szóval, Jane az új pilótánk, ha jól vettem ki a beszélgetésből - kezdte Dev John felé fordulva, majd Jane-re tekintve - mit kell tudnunk önről, ifjú hölgy? - kérdezte, miközben az aktív megrendeléseket kezdte el áttekinteni...

[Jane Covell]

Jane ismét zavarba jött. Agyában egymást követték a gondolatok. Vajon mit kéne most mondania? Pontosan mire kíváncsi a gróf? – Amint látom, nem az élettörténetemre kíváncsi. – nézett a férfi kezében lévő adattáblára. Így hát jobbnak látta visszakérdezni.
- Nos… őszintén szólva, nem tudom, konkrétan mire gondol… - hangzott Jane tétova válasza.

[Dev Slenn]

- Arra gondoltam, hogy megkérdem milyen a viszonya a Birodalommal? Mit gondol, vajon tényleg a Jedik bűnösek a Köztársaság árulásában? Mikor volt utoljára Coruscanton, mert elképzelhető, hogy oda kell mennie rövidesen - tette fel kérdéseit Dev, mert közben meglátott egy fuvar-felkérést, amely 4 célt jelölt meg, szigorú sorrendben - hogyan tudja kivágni magát kényes szituációkból? Hogy bánik a sugárfegyverekkel, és van-e titkos, mondhatnám csempész rekesz a hajóján?
A kérdéssor után hátradőlt, kezeit összeillesztette az ujjainál, és úgy mérte végig új pilótájukat. Jane egy alig 20 éves lány volt, s Devnek határozottan tetszett, de ő elkötelezett Jedi volt. Tudta, hogy nem ápolhat gyengéd kapcsolatokat senkivel sem, így aztán ez meg sem fordult a fejében. A lány egyszerűen csak tetszett neki. Fiatalsága és energiája kimeríthetetlennek tűnt. Dev pedig már jó régen nem látott ilyen energikus embereket...

[Jane Covell]

- A viszonyom a Birodalommal… - kezdte Jane – Soha nem volt gondjuk velem.
A kérdés a jedikről viszont igencsak meglepte. A Birodalom kikiáltása óta, mikor ő még csak tíz éves volt, mindenhol csak azt lehetett hallani, hogy ők árulták el a Köztársaságot, és hogy az erejük boszorkányság, és igencsak veszélyes. A lánynak semmi oka nem volt arra, hogy ne higgye el ezeket, ezért most, mikor évek óta újra említeni hallotta ezt a szót „jedik”, kissé megrémült.
- Hogy szerintem a jedik bűnösek-e a Köztársaság elárulásában…? – ismételte a kérdést. – Igen. – vágta rá.
Kis szünet után folytatta a következő kérdés megválaszolásával: - Épp Coruscantról jövök. Kényes szituációban még nem voltam, hacsak egy kalózhajó támadása nem minősül annak. Olyanban már volt részem. – jelentette ki. – Sugárpisztolyt eddig nem használtam, de mindig volt nálam egy, amíg ide nem jöttem… Csempészrekesz… van egy, de már hosszú évek óta nem nyitotta ki senki. – végzett a válaszokkal a lány.

// Úgy tervezem, hogy Jane egyszer majd véletlenül tudja meg, hogy ők jedik, és akkor elkezd nagyon félni tőlük, de lassan rájön, hogy erre nincs semmi oka, és egy idő után már szinte ő is közéjük valónak érzi magát, már amennyire ezt egy nem Erőérzékeny így érezheti.
Persze, szóljatok, ha ez nem jó így.//

[Dev Slenn]

- Nagyon helyes- mondta Dev, Jane válaszaira - ahogy látom, ennek megfelelően van is itt egy önnek való munka! El kell utaznia a Birodalmi központba a hajójával. Ott keresse meg a 21-es dokkot a központi űrkikötőben - célszerűen szálljon le oda, hiszen az az általunk bérelt dokk. Egy szállítmányt kell felvennie, amit el kell juttania a Rothana bolygóra. Ott már várni fogják, mert nyomkövető van a szállítmányon. Gépalkatrészeket visz a Rothana Heavy Engineering számára. Fontos munka, egy hosszú szerződést alapozhat meg vele. A Rothana bolygón egy újabb szállítmányt kap, mellyel vissza kell utaznia a magvilágokba, az Empress Teta rendszerbe, ahol vélhetően újabb szállítmány várja, vissza a Rothana bolygóra. Ez megközelítőleg 3 hetet vesz igénybe, de mint mondtam, komoly szerződést nyerhetünk vele, ha sikerrel teljesíti. Láttam, hogy a hajója fegyvertelen, így javasolnám, hogy két kísérő vadászgépünk kísérje el önt, ha igényt tart rá...

[Jane Covell]

-Igen, az jó lenne, hiszen elég hosszú út. – helyeselt Jane.
Három hét… - barátkozott a gondolattal a lány. Még soha nem volt ilyen hosszú küldetésen. Kissé félt ettől, hiszen szinte teljesen egyedül lesz. No persze, ott lesz a két vadász is mellette, de az mégsem olyan, mintha a hajóján lennének. Ám tudta, nincs más választása, és örülhet, hogy egyáltalán megbízást kap.
E mellett persze vigasztalta a tudat, hogy rögtön ilyen nagy feladatot bíznak rá.
- Majd letöltök néhány adatfájlt az alderaani könyvtárból. Azokkal majd el leszek a hosszú utazások során. – gondolta. Valahogy, talán a bátyja miatt is, az elmúlt pár hónapban őt is elkezdte érdekelni a történelem. Még mindig nagyon sokat gondolt Martinra, és továbbra sem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy bátyja minden valószínűség szerint meghalt. Még mindig élt benne a remény, bár erre semmi ésszerű magyarázata nem volt.
- Mikor induljak? – kérdezte a grófot, mi után megint azon kapta magát, hogy csak áll és töpreng.

[Dev Slenn]

- Holnap bõven elég, ha elindul... a két pilótát átirányítom a hajója mellé addig, velük majd a Manaan rendszerben fog találkozni, és visszafelé is csak odáig kísérik a hajóját. Sajnos a Birodalomnál még nincs regisztrálva az új kísérõhajónk, így könnyen kalóznak nézhetik... Így aztán csak a baráti Manaan bolygóig tudják kísérni a hajót. Ott meg is várják, a visszafele úton is. Addig jó készülõdést, és sikeres utat kívánok! A Manaan rendszerben mindenképpen álljon meg Coruscant felõl a Rothana felé vezetõ úton... Odáig biztonságban el is fog jutni. A két pilóta gyakorlott a szállítmány kísérésben, szóval miattuk nem kell aggódnia, kedves Jane! Még egyszer jó utat kívánok - mondta Dev, miközben felállt, megkerülte az asztalt és miközben kezet csókolt az ifjú hölgynek, egy adattáblát is átadott neki.
- Ezen minden rajta van a feladatot illetõen, a pilóták nevei, hívójelei, valamint az összes leszállási célzóna pontos megjelölése, a kapcsolattartók és a szállítmányok pontos megnevezése. Sikeres célbaérést! - mondta, majd hátat fordított és megvárta, míg Jane távozik irodájából... ezután Davehez és Johnhoz fordult:
- Milyen jó, hogy jött ez a lány. Így most már tudunk birodalmi területekre szállítani, még Coruscantra is. Viszont egyelõre nem bízhatunk benne... Tehát a valódi énünkre nem derülhet fény!
- Rendben Dev, magától értetõdõ - mondta John, majd egy fejbiccentéssel egybekötve felállt és maga is elhagyta Dev irodáját. Újra kettesben maradt mester és tanítványa...

[Jane Covell]

Jane megbeszélte nővérével, hogy végül nem nála fog lakni, hanem a Társaság székhelyén. Livia ezt megértően fogadta, és biztosította húgát a felől, hogy rá mindig mindenben számíthat.
Később pedig megszerezte a könyvtárból a kívánt köteteket, és összekészült, beszállt hajójába. R2-val még gyorsan lefuttattak egy rendszerellenőrzést, amely mindent a legnagyobb rendben talált.
Némi búcsúzkodás és kölcsönös szerencsekívánatok után a Szárnyaló elhagyta a Székhelyet, majd magát a bolygót is.

[Dave Xendor]

Akárcsak a többiek, Dave is helyet foglalt Dev irodájában. A székek rendkívül kényelmesek voltak, hála Dev kifinomult izlésének.
Az irodában egyelőre csak hárman foglaltak helyet, Dev ugyanis egy másik helségbe viharzott. Ezután kínos csend lett úrrá az irodában. A tekintetek akaratlanul is kerülték egymást. Végül a csendet Dev ajtónyitása szakította félbe. Miután ő is helyet foglalt, beszélgetésbe elegyedett az újdonsült koleginával. Dave -szokásához híven- csöndben figyelte a párbeszédet. Még maga John sem szólt közbe, nyílván ő ismerte a legjobban közülük a hölgyet.
A beszélgetésből kiderült, hogy Dev máris egy megbizatással rukkolt elő Jane számára, aki vállalta a feladatot. Továbbá szóba került, hogy mit gondol a jedikről.
Ennél a kérdésnél szinte érezhetően minden tekintet az ifjú hölgyre szegeződött. Talán még a szokásosnál is nagyobb csend lett úrrá a termen.
Sajnos ugyanaz derült ki a hölgyről, mint az alkalmazottak többségéről. A birodalom hazugságainak árnyéka a hölgy elméjét is elhomályosították.
Miután a hölgy megkapta a Dev által átnyújtott adattáblát, illedelmesen elbúcsúztak tőle, majd elhagyta az irodát.
"Milyen jó, hogy jött ez a lány. Így most már tudunk birodalmi területekre szállítani, még Coruscantra is. Viszont egyelõre nem bízhatunk benne... Tehát a valódi énünkre nem derülhet fény!"-hangzottak a mester intő szavai.
"Rendben Dev, magától értetõdõ"-válaszolta John, majd dolgára sietve ő is elhagyta az irodát.
Dave továbbra is helyén ült, még mindíg pilótaruhájában.
-Nos mester, beszéljünk a megérzésedről. Ki tudnád fejteni, hogy pontosan mit éreztél, ami azt sugallta, hogy ide kell jönnünk?-kérdezte ölbetett kézzel, nyugodt hangon.

[Dev Slenn]

- Egyelőre még nem érzem... Minden esetre nem a lány volt az oka, az már biztos. Viszont amiért ide kellett jönnünk, itt van az Alderaanon. Nem véletlenül erőltettem, hogy vissza kell jönnünk ide mindannyiunknak. Kapcsolatban van az álmommal, azon a jégbolygón... tudod, már meséltem róla neked. R4 megfejtett elég sok mindent azon az űrállomáson talált adatokból. Belőle kiderült, hogy Ulic a Rhen-Var bolygóra bújdosott el és minden valószínűség szerint ott is érte a halál. Utánanéztem az adatbázisban és a Rhen-Var egy jégbolygó. Így aztán biztos vagyok benne, hogy oda kell mennünk legközelebb. Ulic naplója is többször elgondolkodtatott. Furcsa élete volt egy Jedinek 4000 évvel ezelőtt a Nagy Sith háború idején. Ulic élete pedig tele volt hihetetlen kalandokkal. Nem is hinnéd, miket élt át. Erről azonban csak később tudok mesélni. Mivel jégbolygóra megyünk, kell pár nagyon meleg ruha. Gyere, szerintem Alderán találunk ilyet! - mondta Dev, felállt és elindult ki az irodából. Megvárta, míg Dave elindul utána majd együtt lesétáltak a tuningolt siklóhoz, ami a székhely előtt várta, hogy Dev visszatérjen. Még mindig kitűnő állapotban volt, és Dev örömmel siklott bele a remek oldaltartású ülésbe. Dave mellette foglalt helyet. Dev beindította a hajtóművet és elindultak Aldera felé...

Folytatás:
Aldera belvárosa

[Dev Slenn]

Egyszerre kibontakozik a tájból az Ezüst Szárnyak társaság székhelyének képe. A Kúria és a hozzátartozó 4 leszállóplatform. A négy platformból azonban csak egyen áll két Vyn és Nate számára ismeretlen konfigurációjú vadászgép. Igaz a gépek erősen a jól ismert Delta 7-esekre hasonlítanak, de annál hosszabbak és szélesebbek... Az is jól látható fentről, hogy a negyedik leszállóplatform sokkal nagyobb, mint a többi.

Dev egy üdvözlőrepülést követően szépen lassan leteszi a légisiklót a kúria előtti parkolóhelyre, majd kiszáll és kézfogással üdvözli az ajtón kilépő Johnt.
- John, vidd el a siklót. Vásárolj be Alderán... Vegyél 7 vagy 8 elsőosztályú, energiacellákkal fűthető meleg ruhát! Azon kívül élelmiszer-tablettákat, és folyadék melegen tárolására alkalmas edényeket. Itt leszünk, két vendéggel a kúriában.
John felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit, csak siklóba pattant és megvárta, míg mindenki más kiszállt...

Dev szintén így tett, majd mikor mindenki kiszállt, így szólt:
- Engedjék meg, hogy üdvözöljem önöket társaságunk székhelyén! Jöjjenek utánam! - mondta és elindult befelé...

[Sieron Hemden]

Dass Qel-Droma gróf úr siklójának érkezése után viszonylagos csend ült a Kis-Bespin Kurianis nevű utcájára. Az emberek már fel sem kapták a fejüket a meglehetősen tunningolt sikló hangjának hallatán, mindenki tudta, hogy a gróf szereti az efféle dolgokat. Az újonnan érkezők természetesen kíváncsian mérték végig minden egyes alkalommal a gépet, de a helyiek már megszokták. Egy jelenség volt a mindennapjaikban, melyre ki komor tekintettel, ki pedig csillogó szemekkel reagált. A hajtóművek mély, duruzsoló hangja lassan alábbhagyott, mígnem teljesen elcsendesedett. Ekkor érkezett meg John, és ugrott ki a gépből a Jedi mester.

A csendet azonban megzavarta valami…Először csak egy lenge szellő sepert végig Kurianis utcáján, mintegy előjeleként annak, hamarosan történni fog valami. A mester köpenyét felkapta a szél, haját pedig összeborzolta az utcán lágyan végighömpölygő fuvallat. A férfi lassan kezdte megszokni tanítványa „tiszteletkör” nevű szokását…Igen, volt kitől tanulnia. Nem sokkal a lenge szellő után egy vadászgép száguldott el a város épületei felett…alacsonyan repült, de az előírt szabályoknak megfelelően…Mögötte három másik vadász szelte a világoskék égboltot, bár valamivel magasabban, mint az először elhúzó ismerős villanás. A jelenségek után hangos, süvítő hangorkán tört elő a semmiből, s vágott utat magának a kicsiny utca csendjében, melyben a Kúria, az S&W épülete, valamint pár kereskedés állt még. A hang csak pillanatokig harsogott, majd amilyen gyorsan érkezett, úgy költözött tovább a messze tűnő végtelenbe. A Sieron által irányított gép gyors ütemben kezdett emelkedni, mígnem a vezérsíkján átfordulva húzott egy hurkot. A padawan arcát ugyan eltakarta a sisak és a messzeség, de hatalmas vigyor mállott szét az arcán, szeretett tiszteletkört tenni, ezzel már jelezhette, hogy hazatért - Haza…Joggal nevezte otthonának a helyet…Itt kezdte meg új életét…itt talált rá a békére, s nyugalomra, melyet már régóta keresett ezen a vészterhes időkben. - Mind neki, mind pedig a mesternek megvoltak a kedvenc manőverei, ő általában egy hurok után szokott ráfordulni a platformokra. Midőn a gépet egyenesbe hozta, lassan kezdte csökkenteni a tolóerőt, mígnem a platform fölé érve a vadász orra megemelkedett kicsit, s ezzel teljesen megállt. Ezzel egy időben egy sikló érkezett, melyből négy egyenruhás férfi szállt ki. Mindegyikük bólintott a grófi rangot viselő férfi, valamint a mellette állók felé, majd lassú léptekkel megindultak az éppen leszálláshoz készülő vadász irányába. A Delta 7-esre emlékeztető gép visszabillent, majd lassan ereszkedni kezdett, hogy majdan megállapodhasson az alatta szétterülő hatalmas fémlapon…Sieron a jobb kezével egy lenge mozdulatot tett, lehúzott egy apró kart, melynek hatására három talp bukkant elő a gép alján. Halk koppanás, valamint sűrű plazmagőz jelezte, hogy Slenn mester tanítványa földet ért. A gép hajtóműveinek zúgása lassan csendesedni kezdett, mígnem az örök messzeségbe veszett.…A nyugalom ködös fátyla borult a környékre, s ismét a csend lett az úr.

A mester és a mellette álló két ismeretlen alak egy tompa hangot hallhatott, mely után a pilótafülke ablakának zárai kieresztettek, a dúracél üveg pedig monoton, gépies hang kíséretében emelkedett a magasba. A benne ülő alak kikapcsolta a sisak hevedereit, majd levette magát a fejfedőt is, és a gép pilótafülke előtti orrlemezére helyezte. Elmosolyodva vette le a két bőrkesztyűt is, mellyel intett az alant álldogáló négy egyenruhás férfinek.
- Üdvözlöm önöket uraim!
Mozdulatsora után kioldotta a szíjakat, melyekkel az ülésbe volt rögzítve, majd Slenn mesterre vetette mélykék szemeit. Arca komollyá vált, tiszteletteljes biccentést engedett meg a férfi felé, mely egyértelműen jelezte, hogy Del-Qroma sokat jelenthet a számára.
- Gróf úr! Üdvözlöm önöket is!
Biccentett Vyn és Nate felé is, majd lassan, komótosan felemelkedett, és lemászott a gépről. Jelen helyzetben jobbnak érezte használni a kapaszkodókat, noha a magasság nem volt olyan egetverő, hogy ne ugorhatott volna le. Midőn sikerült lekászálódnia, a négy egyenruhás közül három megindult, hogy körbesétálja a gépet, és vizuálisan vizsgálgassa kezdetként. A negyedik csendben várakozott, és figyelte társai tevékenységét. Sieron közelebb lépett, majd a vadásza felé fordulva méregette tovább a katonákat. Készült erre, így fénykardját a Toll-on hagyta, nehogy kellemetlen helyzetbe kerülhessen. Használhatta volna az Erőt, ha magával hozza fegyverét…azonban soha nem lehetett elég óvatosnak lenni. Bár Alderaan egyenlőre maga volt a paradicsom a Birodalom csökönyös, rothadó kertjében…besúgók mindenütt lehettek. Egy rossz mozdulat is elegendő ahhoz, hogy az embert eltüntessék. A bámészkodás közben előkereste az okmányait, és átnyújtotta őket…Próbált beszédbe elegyedni a tiszttel.
- Szép darab, nem igaz?
Kérdezte kissé oldva a hangulatot, majd a férfire tekintett. A katonatiszt elmosolyodott, miközben végigmérte a fiú személyi kártyáját.
- Valóban…Nem láttam még ehhez fogható darabot…darabokat!
Sieron a gépére vetette a tekintetét…ekkor a katonák már különféle érzékelőkkel tapogatták le, hogy az esetleges rejtett tárgyakat is észlelhessék. A padawan összefonta a karját a mellkasán, és várta az ellenőrzés végét. Az egyenruhások dolguk végeztével jeleztek a felettesüknek, majd röviddel később megindultak a sikló felé. Midőn mindenki beszállt, a Sieron mellett álló alak is befejezte az azonosítást. Visszaadta a kártyát, majd őt is elnyelte a gép gyomra…Az alderaan-i légirányítás címerével ellátott sikló kilőtt, és eltűnt az első utcasarkon.

Sieron megindult az épület felé, egyenesen Dev, valamint a két ismeretlen férfi irányába….Arca továbbra is mosolygós volt, tekintete barátságos, nyugalmat árasztó…

[Bali-W’an A’rves]

Az Ezüst Szárnyak zászlóshajójának érkezését a hajtóműveinek hangos zúgása már akkor megelőlegezett, mikor a Kúria előtt állók még meg sem pillanthatták a corelliai korvettet. A hajó mely egyszer csak előtört a felhők közül a manőverező és a leszállást segítő hajtóművek jóvoltából, megfordult a tengelye körül, s lassan ereszkedett a speciálisan a korvett fogadására kialakított platform felé, majd kieresztett leszállótalpai végül leértek A hajtóművek zúgása elhalkult, majd teljesen megszűnt. A Légiirányítás által kíséretül kirendelt vadászok időközben egy kört írtak le, majd midőn megérkezett a bolygó biztonsági erőinek vámtisztjeivel a sikló, s leszállt az Ezüst Toll mellé.

A vámtisztek és bolygóbiztonságiak a korvett leeresztett rámpáján keresztül fellépdeltek a fedélzetre s megkezdték a hajó, a legénység és az utasok gyors, ugyanakkor alapos ellenőrzését. Az anoati, aki a leszálláskor már a hajó főajtója közelében volt, előkészítette a személyazonosító kártyáját. Amint az első vámtiszt fellépett a fedélzetre, megmutatta neki. Az iratellenőrzés után, midőn a vámtiszt öltözetének szemrevételezésével megállapította, hogy William MacLealen kapitánynál nincs fegyver, engedélyezte neki a hajó elhagyását.

A rámpán lefelé sétálva, az anoati mélyeket lélegzett az Alderaan tiszta levegőjéből. Amint leért a platformra, léptei tempóját fokozva indult el a platformról a kúria felé. A Társaság székhelyéül szolgáló épület előtti ötfős csoportban megpillantotta Devet és Davet és Sierront, két ismeretlen férfi társaságában. Fokozott tempójú, ám kimért léptekkel haladt tovább a kis csoport felé.

[Dev Slenn]

A kis csoport még el sem tudott indulni a Kúriába, sőt még John is hezitált az indulással. Dave sem kászálódott még ki a siklóból, mikor hirtelen hangos robaj közeledett az ég felől. Avatott fül egyből felismerte, hogy vadászok közelednek. Számukról csak akkor lehetett bármit is mondani, amint megpillantották őket, ugyanis a hanguk annyira egybemosódott, hogy messziről senki sem mondhatta meg, a pontos létszámukat.

4 vadász közeledett. Egyikük egy Delta 17 Escorter volt, a másik három az Alderaani véderőhöz tartoztak. Dev nem is értette először, aztán ahelyett, hogy gondolkodjon a lehetőségeken, inkább megvárta ki is érkezett a számára ismerős konfigurációjú géppel. Az üdvözlő repülésből azonban Dev már tudta, hogy tanítványa, Sieron érkezett a géppel. Eztán már csak abban reményekedett, hogy a többieknek és az Ezüst Tollnak nem történt baja.

Sieron leszállását követően és átvizsgálását megelőzően odabiccentett Devnek és így szólt:
"- Gróf úr! Üdvözlöm önöket is!" - Dev biccentéssel válaszolt tanítványa udvarias köszöntésére, majd szépen lassan elindult felé. Mihelyst a vámtisztek végeztek az átvizsgálással elsiettek, Dev pedig örömmel ölelte keblére tanítványát.
- Avaer régi barátom! Örülök, hogy újra látlak... - mondta, mintha rég nem találkoztak volna - Bemutatlak az új vendégeink... - kezdte volna a gróf, de befejezni nem tudta, mert ismerős zaj ütötte meg a fülét. Hatalmas robajjal közeledett valami.

A valami egyszercsak áttörte a felhőréteget és ezzel kirajzolódott az Ezüst Toll, Dev zászlóshajója. A hatalmas hajótest lassan ereszkedett le a leszállóplatformra, hogy végül megnyugvást és biztos menedéket találjon. Az öreg hajó méltóságteljesen állt a platformon, uralva mindent, ami a környezetében van. Az Ezüst Szárnyak karbantartó személyzete kiváló munkát végzett a hajóval, egyáltalán nem lehetett látni semmit sem a régi hajótesten. Nyoma sem volt annak, hogy a királyi család használta oly' sokáig a hajót.

A hajótest majdnem makulátlan volt, igaz az eredeti fényezése már nem volt meg. Fekete - ezüst fényezést kapott, épp mint Dev pilótasisakja, és természetesen az Ezüst Szárnyak logóját éppúgy magán viselte, mint minden hajó a társaságnál. Az Ezüst Toll érkezésével visszatért Bali és Zarolus is, akárcsak Dev és Bali hajója, a Viharmadár és a Vér Sólyom.

Elsőként Bali lépdelt le a monumentális hajó leszállórámpáján. Dev őt is kitörő örömmel fogadta, hatalmas vigyor terült el az arcán és máris odakiáltott:
- Végre itt vagy Will! Épp időben jöttetek - szándékosan álnevén szólítva meg régi barátját...