A Lone Wolf nyugodtan landolt az ûrkikötõben. Jack egy idõ után azon kapta magát, hogy Clint minden mozdulatát lesi. Elmosolyodott magában, amikor eszébe jutott, hogy õ hogyan figyelte apját ugyanebben az ülésben. Valószínûleg a fiú most került elõször ilyen közel egy ûrhajó vezérlõrendszeréhez.
- Megpróbálhatom?
- A landolás az egyik legnehezebb dolog, kölyök…
- De hát velem van az Erõ, vagy mi…
- Erõ, szerencse vagy bármi – vont vállat a férfi. – Én teszem le a hajót. Ha késõbb is tanulni akarsz, elõször majd az ûrben kezdünk, ahol nem törhetsz össze semmit.
- Nem bízol bennem, mi? – kérdezte Clint megbántottan.
- Ez nem bizalom kérdése – tette le végül Jack a Wolfot. – Felszállás, leszállás, ezek mind bonyolult, és sokrétû dolgok. És ha látom, hogy tudsz vezetni odakint, akkor majd bravúrozhatsz idelent is.
- Megígéred?
- Nem bízol bennem, mi? – kérdezett vissza a csempész vigyorogva.
- Oké, értettem.
- Viszont van számodra egy fontos feladatom – fogta a hangját suttogóra – elmegyek, felhajtom a megrendelõnket. Te addig maradsz, és lerázol mindenkit, aki túlságosan érdeklõdne a hajó után.
- Ez nem hangzik izgalmasnak.
- Figyelj, Clint! A csempészek élete nem csak lövöldözésbõl, meg menekülésbõl áll. Ha nem beszélsz elég jól, lebuksz. Ha nem gyõzöd meg az rendfenntartókat, hogy semmi érdekes nincs a hajódon, lebuksz. Viszont én nem lehetek egyszerre két helyen, úgyhogy rád van szükségem, hogy felügyeld a dolgokat, hogy aztán leléphessünk a fizetségünkkel.
- Szóval fontos a dolog?
- Majdnem az egyik legfontosabb.
- Hát ha az, akkor természetesen megcsinálom.
- Reméltem, hogy ezt mondod!
Jack nem felejtette el az Alderaan, fegyvereket korlátozó törvényeit. Nem vitte magával kedvelt DL-44-esét, egyedül a kerámia pengéjû kését rejtette el kabátujjában. Lelépdelt a rámpán, és a dokk kijárata felé igyekezett. A keresés végül közel sem tartott annyi ideig, mint gondolta. Alig lépett ki, egy nõbe botlott.
Fyra StarkA rövid szõke hajú ismeretlen, éppen egy teherszkiffbõl mászott ki. Elegáns ruhája szabadon hagyta vállait, és egész megjelenése, nem illett a nehézkes jármûhöz. A nõ mellett egy nagydarab vuki ült, de testõr mivoltát meghazudtolva a kormány mögött maradt. A nõ tekintete végigvándorolt a dokk falain, majd megállapodott a bejáratnál álldogáló férfin. A vuki ezt a pillanatot választotta a kiszállásra, és a jármû orra elõtt megállt. Izmos karjait keresztbefonta maga elõtt
Jack egy pillantással felmérte a furcsa duót, majd várakozó álláspontra helyezkedett. Végül a néhány méterre álló nõ nem bírta tovább, és elõrébb lépett.
- Jack T. Tenrek? – kérdezte egy óvatos félmosollyal.
- Sajnos nem – ingatta meg a fejét a férfi – de szólok neki, ha látom.
- Thomas mondta, hogy nem fogja bevallani…
- Thomas jobban tenné, ha nem kürtölné szerteszét, hogy ki vagyok.
- Nem kell félnie, én egyáltalán nem akarom beárulni.
A nagydarab csempész végignézett a nõn. Közelebb állva egymáshoz már jobban megtudta állapítani, hogy a szobrásznõ legalább egy fejjel alacsonyabb, harminc – harmincöt éves. Nehezen tudta elképzelni, hogy a Birodalom életre – halálra keresi, egészen addig, amíg szeme találkozott a nõ tekintetével, felszegett állával. Nem viselt feltûnõ ékszereket, mégis egy jelenség volt, olyasvalaki, akinek nincsen szüksége díszítésre.
- Örülök, hogy nem tervez semmi ilyesmit Mrs…
- Fyra Stark – nyújtotta a kezét a nõ – és csak kisasszony.
- Elnézést – fogta meg a kezet Jack, majd gyors csókot lehelt a kézfejre.
A nõ megremegett, mire a csempész gyorsan elengedte, és hátrébb lépett.
- Sajnálom – emelte fel a kezét, látva, hogy a testõr is mozdul.
- Semmi, semmi – rázta meg fejét Stark – csak manapság – szorította kezeit mellkasához – fõleg egy csempésztõl – mosolyodott el kesernyésen – ilyen udvariasságot.
A vuki szemmel láthatóan megnyugodott, így Jack is leengedhette a kezét.
- Sok minden ragadt rám a barátunktól – célzott Thomas Klersonra - jöjjenek velem!
Clint hihetetlenül belemerült egy adattáblába, mert csak akkor vette észre a belépõket, amikor már a közvetlen közelében álltak.
- Jó napot – majd elkerekedett szemekkel nézett a két méternél magasabb lényre. – Ejha!
A vuki barátságosan elvicsorodott, majd dörmögött is hozzá valamit.
- Nem, nem az enyém – válaszolta Jack automatikusan.
- Pedig hasonlítanak.
- Egyáltalán nem – válaszolt Clint tettetett felháborodással a hangjában.
A megjegyzésre mindenki felengedett. Fyra röviden elnevette magát, Jack pedig kifejezetten hálás volt a könnyed, kellemesen mély hangért.
- Láthatnám az árut, kapitány – kérdezte a nõ átvéve a fiú hanghordozását.
- Erre parancsoljon!
Fyra könnyedén a férfi könyökhajlatába csúsztatta a kezét. A csempész figyelmét nem kerülte el a mozdulat, amivel nyugalomra intette a vukit, akit nem zavart, hogy egy ember nõ adott utasítást neki. A vuki az egyik fal mellé állt, de a tekintete szaporán járt körbe a kis helységben.
Jack átkalauzolta a nõt a raktérbe. Zavarban volt a nõ érintésétõl. Szemmel láthatóan volt tragikus epizódja is, ezért reagálhatott olyan hevesen az elsõ érintésre, amit most viszont õ maga keresett. A nõ szép volt, határozott, és szemmel láthatóan „jobb társaságbeli”. Viszont nem idegenkedett a Thomas Klersonféle csempészektõl sem. Érdekes személyiség volt, és annyira nõ is, hogy tisztában legyen vele. Aztán kibontakozott, és az ötventonnás márványtömbhöz lépett.
- Csodálatos. Nem igaz? – fordult vissza a férfi felé.
Jack csak bólintani tudott, de nem érezhette át a nõ csodálatát.
- Üzenem Tomnak, hogy tökéletes. Pont ilyenre gondoltam.
- Átadom.
Az átrakodás ezután már gyorsan ment, és a férfi fura elismeréssel nézte a nõ igyekezetét, hogy minél elõbb elkezdhesse a munkát.
- Igazán köszönöm – mosolygott Fyra Jackre és a mellette álló Clintre – hogy ilyen gyorsak voltak.
- Ha tudjuk, hogy önhöz kerül, jobban is siettünk volna – bókolt a fiú vissza.
A nagydarab csempészben egy pillanatra megakadt a szó, de lelkét kellemesen melengette a nõ újabb nevetése.
- Ha legközelebb erre járnak, ugorjanak be – mondta Fyra ezúttal mélyen a férfi szemébe nézve. – Talán addigra megmutathatom, hogy mi lett belõle.
- Feltétlenül – ígérte Jack.
Integetve hajtottak el.
- Nagyon szép nõ – jegyezte meg Clint.
- Az.
- És tetszettél neki – bökte oldalba a férfit.
- Dehogy…
- Dehogynem – nevetett fel a fiú. – De legközelebb öltözz fel rendesebben!
- Na, törõdj a magad dolgával!
Egy ideig csendben álltak egymás mellett. A férfinak el kellett ismernie, hogy neki is megtetszett szobrásznõ. Szívesen találkozott volna ismét vele, de távol mindenféle nagydarab, megmunkálatlan kõdarabtól…
- És most?
- Most bezárjuk a boltot, felmarkoljuk a fizetségünket, és kitaláljuk, hogy hogyan tovább.
- De ha már itt vagyunk, akár körül is nézhetnénk.
Jack még mindig álmodozva nézett a nõ után nyitva maradt dokkaput.
- Rendben. Béreljünk egy siklót!
