Ûrkikötõ

[Bail Prestor Organa]

- Üdvözöljük Alderaanon. - egy kedves nõi hang köszönt a rádión ahogy leteszed a gépet - Érezze jól magát nálunk.

Ha túlestél a vámvizsgálaton pedig már mehetsz is tovább...

[Jane Covell]

Jane Covell úgy egy órás út után megérkezett az űrkikötőbe.
Talált is olyan intergalaktikus transzport járatot a Birodalmi Utazási és Szállítási Társaság utasszállító hajói közül, amely fél órán belül indult a Császárvárosba. A lány kifizette az 50 kredit utiköltséget, majd felszállt rá.

[Nathaniel A. Rosenberg]

Az Ascension leszállt a számára kijelölt dokkban, Nate pedig megigazította magán fekete ingét. Amikor a civilizáció -és sajnos ezzel együtt a Birodalom- közelébe került, levetette a tradícionálisabb köpenyt, hogy civilként jelenjen meg. Bryar sugárpisztolyát és fénykardját is a hajón hagyta. Semmi illegálisat nem vitt, így a vámvizsgálattal nem volt problémája.

Nekiindult a kikötőnek, hogy felkeresse Vynt.

[Vyn Krace]

Árnyék borult a zsúfolt ûrkikötõ félreesõ, 78-as dokkjára, és ionhajtómûvek sivító hangja törte meg a zsibogó hangokat. A Knight Errant kényelmesen ereszkedett, és ritkás plazmagõz csapott fel a fúvókákból a hajó körül, mikor masszív tartólábai érintették a platform fémesen csillanó felületét. A hajtómûvek halkulni kezdtek, majd végül teljesen elcsendesedtek, és a szállítóhajó széles rámpája lassan leereszkedett. Egy magas férfialak jelent meg a homályba burkolózó rámpa tetején, majd laza léptekkel elindult az oldalsó, személyzeti bejáró felöl érkezõ két vámtiszt felé, akik mögött egy ezüstös színû C3-as típusú protokolldroid merev léptekkel igyekezett lépést tartani. Az elöl haladó köpcös vámtiszt megállt, míg magasabb, nyúlánk társa egy lépést még tett az eléjük sietõ, barna pilótakabátot viselõ, fegyvertelen, corelliai vonású férfi felé. A világosszürke egyenruhás férfiaknál sem hordtak halálos fegyvert, csak az övükre akasztott himbálózó, fekete sokkbot alkotta szolgálati fegyverüket. Rövid, lényegre törõ beszélgetésük után a köpcös, enyhén kopaszodó, középkorú tiszt követve a sietõs léptû corelliait a hajó üresnek tûnõ belseje felé.

Hamarosan ismét megjelentek a rámpa tetején, és az alacsony alak bólintott a nyugodtan nézelõdõ protokolldroid társaságában kint várakozó unott arcú társa felé, hogy minden rendben. Elköszöntek a hajó mosolygó kapitányától, és hamarosan szürke alakjukat elnyelte a személyzeti bejáró mögötti félhomály. Krace még egy ideig követte tekintetével a két alakot, majd kényelmesen a csendesen várakozó C3PO droidhoz sétált.
- Üdvözlöm uram, C3PO-D3 vagyok a dokkfelügyelõség alkalmazottja. – kezdte kellemes, ám kissé fémes férfihangon a droid tipikus alderaani dialektusban – Köszöntjük az Alderai Galaktikus Ûrkikötõben. Remélem kellemes útja volt. A dokkbérletet a bejárat melletti terminálnál válthatja ki. Ezen felül miben állhatunk a rendelkezésére?
- Töltsék fel a hajó energiacelláit, más szolgáltatást egyelõre nem veszünk igénybe. – válaszolta színtelen hangon Vyn a droidnak, csípõre tett kézzel, türelmetlenséget színlelve.
- Köszönjük uram, azonnal intézkedem. Ajánlom magam. – felelte a protokkoldroid, majd megfordult és intett a dokk piszkos falának árnyékában mozdulatlanul várakozó kiszolgáló droidok felé, akik azonnal serény munkába kezdtek. Hosszú energiakábeleket húztak az alacsony, alig méter magas kupolafejû kis robotok, és csatlakoztattak a hajó alján és oldalán levõ energiafeltöltõ adapterekre.

A hajó rámpájának tetején egy megtermett, barnás fekete szõrû vuki jelent meg, és vaskos mancsát megemelve jelzett a nyitott dokk végében lévõ termináljánál álló férfi felé.
- (Fõnök! Ha nincs rám szükséged, akkor átnézném még egyszer a hajót.) – szólt oda morgó hangján Raharr – (Az hajtómûvek felöl furcsa zajt hallottam leszálláskor.)
- Csak nyugodtan. Én addig megkeresem Nate-et, valószínûleg már itt kell lennie valahol, és körbenézünk a kikötõben. – emelte fel Vyn a hangját épp annyira, hogy a háttér nyüzsgõ hangjai felett áthallatsszon, miközben a dokkbérlet hivatalos regisztrációját végezte a szürke terminálon – Ha bármi van, akkor értesíts. – ütögette meg fél kézzel övének oldalán lévõ biztonsági tokot, mely a kommot rejtette.
- (Úgy lesz fõnök.) – morogta Raharr, majd megfordult és termetes alakja eltûnt a hajó kivilágított rakterében levõ pár fémláda mögött.

A terminálon felvillant az „Elfogadva!” felirat, mely jelezte, hogy a tranzakció sikerrel járt. Vyn elvette a képernyõ alatti nyílásból elõbújó vékony dombornyomott plastlapot, mely igazolta a dokkbérletét. Övének egyik rekeszébe süllyesztette a zöld színû mûanyag lapot, majd kilépett a kétszárnyas dokkapun a platformok elõtti tágas térre. Kint a széles utcán, mely pont a kikötõ közepén haladt el, hullámzó, sokszínû tömeg fogadta. Tekintetét végigfordította a szinte egybefolyó alakokon, majd elõvette a tokjából kommlinkjét. Gyors mozdulattal hüvelykujjával aktiválta az eltárolt frekvenciák egyikét, és a kapcsolat létrejöttét egy diszkrét csippanás jelezte.
- Nate! Itt Vyn. – szólt bele a kommunikátorba – A 78-as dokk elõtt várlak. Vége.

[Nathaniel A. Rosenberg]

Nagyon kellemes idő és hangulat uralkodott a kikötőben, Natet egészen felfrissítette ez a fajta légkör. Az elmúlt években nagyon sokat tartózkodott a távoli, civilizációtól elzárt templomban, hogy tanulhasson, az élet mindig üdítően hatott rá. Kereskedők, jóbarátok találkoztak a kikötőkben lépten nyomon, ráadásul a legtöbben kedvesek voltak. Igazi álomba illő hely volt ez az Alderaan. Éppen nézelődött, amikor a kommunikátora megszólalt. Gyorsan a szájához emelte és bekapcsolta:

- Vettem, megyek!

Csak ennyit mondott, aztán elindult a megadott helyhez. Hamar meg is érkezett a 78-as dokkhoz, ahol mestere már várta.

- Szia - köszöntötte és biccentett Krace irányába.

Ez a fejmozdulat valamiképp a jedik tradícionális meghajlására emlékeztette Rosenberget, amiről sajnos egy ideje le kellett mondania. Odalépett Vynhez és várta, hogy mentora vázolja a további teendőket.

[Vyn Krace]

A szikrázó nap magasan járt, és a dokk elõtti széles utca hömpölygõ sokszínû tömegét néha egy-egy tehersikló borította árnyékba, amint elrepült felettük rakományával úti célja felé. Krace egykedvûen állt a dokk sima, vastag falának támaszkodva, miközben tekintetével a külváros szélén álló kikötõbõl is jól látható belváros magas, jellegzetes motívumokat viselõ épületeit figyelte. Nagyon régen nem járt már a Galaxis gyöngyszemén, a békeszeretõ nép lakta Alderaan bolygóján. Mintha egy másik, teljesen különálló világba csöppent volna, ahol a gondokat elnyelte a végtelen ûr, és sosem nyert bebocsátást a felszín gondtalan népe közé. Ám ez csak a látszat volt. Az Alderaan felett ott lebegett a Birodalom sötét árnyéka, még ha súlyos, mindent eltipró lába, - hála az alderaani kormány politikájának -, hivatalosan nem érintette zöldellõ fövenyét, utcáinak faragott kövét, tengereinek kéklõ hullámait…

A tarka tömegbõl egy fiatal, ismerõs arc bontakozott ki, arcán elégedettség, és egyfajta belsõ vidámság sugárzott, akárcsak az arra elhaladó alderaani divat szerint öltözködött emberek szemében.
- Szia – biccentett Nate, mikor odaért a dokk kapuja mellett támaszkodó magas alakhoz.
- Szia – bólintott viszonzásképp Vyn, majd támasztó lábával, melyet eddig a falnak vetett, lazán elrúgta magát a melegedõ, világos plastbetontól – Remélem jól telt a pihenésed, bár arcodat elnézve felesleges kérdés lenne, de lehet hogy csak az Alderaan lenyûgözõ szépsége volt rád ilyen hatással. – mosolyodott el tanítványára.

Repulzor hajtómû jellegzetes hangja közeledett feléjük az alsó forgalmi zóna felöl, majd egy nyúlt árnyék vetõdött rájuk, amint a fehér és sárga színbe öltözött légitaxi lassan landolni kezdett a dokk elõtti széles parkolási sávban.
- A taxink. – bökött fejével a hosszú, robotvezérelt nyitott fedelû jármû felé – A belvárosba megyünk. Van ott egy kellemes hely, ahová érdemes betérnünk, és egyben talán valami hasznosat is megtudhatunk a jelenlegi helyzetrõl.

[Nathaniel A. Rosenberg]

- Szia. Remélem jól telt a pihenésed, bár arcodat elnézve felesleges kérdés lenne, de lehet hogy csak az Alderaan lenyûgözõ szépsége volt rád ilyen hatással.

- Azt hiszem, hogy a kettő együtt Vyn. Remekül érzem magam és ez bizony jó dolog - mosolygott Nate.

Kemény időszak állt a padawan mögött, de úgy érezte, hogy megérte. Amióta otthagyta a családot a Bronzlággal, szinte nem történt semmi olyan, amit megbánt volna. Már Koolu halála is a múltba veszett, egyre ritkábban jutott eszébe a kínzómester és a társa haláltusája.

A gondolatmenet végén érzékelte, hogy valami kifejezetten feléjük közeledik. Egy rövid másodpercre árnyék borult rájuk, aztán Rosenberg a forrás irányába nézett. Egy taxi érkezett. Ismét széles mosolyra húzódott a szája. Tisztára mint abban a szakállas viccben: "Két jedifog egy taxit..."

- A taxink. A belvárosba megyünk. Van ott egy kellemes hely, ahová érdemes betérnünk, és egyben talán valami hasznosat is megtudhatunk a jelenlegi helyzetrõl.

Nate egy kíváncsi pillantást engedett el mestere felé, aztán követte őt és beszállt a taxiba. Nem akart kérdezősködni, tudta, hogy Vyn majd elmond mindent a maga idején egy biztonságos helyen. Ez volt talán az egyetlen, amit Rosenberg nem bírt megszokni: az állandó üldözöttséget. Mindig a hátuk mögé kellett nézniük és figyelniük arra, hogy mit mondanak. Ez pedig elég frusztrálónak hatott.

[Álom]

Gaelb-Forees

Néhány rövid perccel azután, hogy a Yarkora letette a gépet, három férfi érkezett az űrhajóhoz. Az elől állóról lerítt, hogy valószínűleg ő a parancsok, mögötte még két, jó kondícióban lévő férfi volt.

- Üdvözöljük az Alderaanon, most elvégezzük a rutinvizsgálatot, kérem mutassa az igazolványait - a férfi előrenyújtotta a kezét.

Időközben a technikusok is megérkeztek, hogy az esetleges csempészett dolgokat felfedezzék.

[fender26]

-Persze. Várna egy másodpercet, amíg elõkaparom? -kérdezte, majd elõvette vászonzsákját, ugyanazt, melyben vagyonát tartotta. Elõször egy bankjegyet húzott elõ, utánna visszatette, majd elõkerítette a kért azonosító lapot. Jól tette, hogy nem hagyta a Korélián, különben most nagy nerf-trágyában lenne. Átadta a parancsnoknak, majd türelmesen várt.

[Tyb Tibur]

Tyb, hátán a zsákjával halad a tömegben. Alig volt néhány napja, hogy elkezdte az általános szervízt a Vészmadáron és már abbahagyja. ~Nem jó ez így~ gondolja, de rendíthetetlenül halad a dok felé, ahova néhány napja szállt le. Ha lenne még ideje, talán keresne egy fuvart ami a Naboo-ra tart. De most nem. Minél hamarabb oda kell érnie.
A Kel'dor eléri a dokk bejáratát. Lehúzza az ellenőrző panelon a dokkbérlethez járó kártyát. Mivel egy ideig nem tér vissza, berakja a kártyát az erre a célra kialakított rekeszbe, majd belép a hajójához. Úgy állt ott, ahogy hagyta. Sajnos egy-két nagyobb hibával. De mit lehetet tenni, felszállt a gépre és megkezdte a felszállási procedúrát. Mikor megkapta az engedélyeket, elbúcsózott a kedves személyzettől és felemelte a gépet.

//Folytatás:-=Ellenõrzés az Alderaanon=-//

[Álom]

Gaelb-Forees

A parancsok ellenőrizte az igazolványokat, aztán visszaadta azt a yarkorának. A technikusok csapata ekkor ért oda ahhoz a ponthoz, ahol a titkos rekesz volt található. Láthatóan nagyon elcécóztak vele. A Gaelbbel szemben álló vezető átnézett a férfi válla felett és úgy tűnt, hogy hamarosan megnézi, miért van fennforgás.

[fender26]

Gaelb elõször nyelni akart egyet, de azzal valószínûleg elárulta volna, hogy bizony van valami titkolnivalója, amit el kéne mondani az öreg fakabátoknak. *Oké öregfiú...az igazság pillanata...* gondolta Gaelb, és közben folyamatosan nyugtatgatta magát. Kezét hátul összekulcsolta, majd, mintha semmirõl sem tudna, úgy tett, mintha leolvasná a parancsnok szemérõl, hogy hova néz, aztán õ is oda fordult, majd vissza a parancsnokhoz, és ismét csak várt...

[Álom]

Gaelb-Forees

A yarkora mocorgása pont elég volt arra, hogy a parancsnok figyelmét egy pillanatra elvonja. Ez volt a másodperc, amikor a technikus hátranézett, aztán megnyomott egy gombot és bólintott.

- Oké, kis hiba volt - mondta a társának aztán tovább folytatták az ellenőrzést.

Miután végeztek a parancsok megköszönte Gaelbnek az együttműködést és kellemes tartózkodást kívánt, aztán elhagyták az űrhajót.

[fender26]

-A legjobbakat, Parancsnok Úr!- köszönt el a yarkora. A régi, ismert jókívánságot, ,,Az Erõ legyen Önnel"-t inkább nem sütötte el, nehogy még a végén ilyen rendkívül bosszantó kis hiba miatt kerüljön börtönbe, pláne azután, hogy sikerült nem lebuknia! Legszívesebben most kibontott volna egy üveg jó évjáratú Tatooine-i bort (utólag maga sem értette, miért kívánta ezt, hisz az otteni márkák nem épp a tartósságukról híresek...), és métereket ugrált volna össze-vissza, de türtõztette magát, és örömét igyekezett egy erõs ökölbe szorítással levezetni. *Oké, te csirkefogó, most meg kell találni az ipsét...Characteristic Angel? Vaaagy...Charismatic? Ja-ja, valami ilyesmi...nos, körbe kell majd érdeklõdnöm egy kicsikét...* gondolta, miközben lefelé haladt a rámpán. Mikor leért, a rámpa felereszkedett, majd Gaelb aktiválta a biztonsági zárat, és kilépett a dokkokból...

[Álom]

Gaelb-Forees

A dokkok környéke nagyon nyugodt és csendes volt. Legális, papirokkal rendelkező kalmárok és kereskedők kínálták portékáikat az érkezőknek és távozóknak. Az idő nagyon kellemes volt, lágy szél fújt, a nap pedig hétágra sütött.