|
Post by fender26 on Sept 15, 2007 16:40:22 GMT 1
*Hûha...remélhetõleg az a másik valaki eléggé balek volt...* gondolta magában Forees. Sietnie kellett. Eléggé forró lett itt a talaj, úgyhogy most különösen fontos az óvatosság. Gaelb szomorúan tapasztalta, hogy valószínûleg egy jó ideig nem jöhet ide vissza, elõbb le kell hûlnie itt a dolgoknak. Befutott hajójába, majd a jelszó kimondása után kinyitotta a rekeszt. Bezárta a bejárati rámpát, majd kezében a ládával kisietett a dokkokból. Elõbb mindenesetre körülnézett...
|
|
|
Post by Álom on Sept 15, 2007 19:56:22 GMT 1
Gaelb
Mindenki el volt foglalva a kialakult helyzettel, bár a yarkorában egy pillanatra megállt az ütő, amikor egy csoport biztonságit látott meg felé rohanni. Nem volt ideje cselekedni és...és azok elszaladtak mellette, egyenesen az ő dokkja mellettihez, hogy megfékezzék a harcot. A dokktól a hotelig nem volt hosszú az út és nem volt több rendfenntartó.
|
|
|
Post by fender26 on Sept 16, 2007 8:27:15 GMT 1
Gaelb látta, hogy az úton, amin jött, és amin menni akart, nem volt épp az érdeklõdés középpontjában. Legalább is nem annyira, mint ami mellette zajlott. Ígyhát nekiiramodott, sok szerencsét kívánt magának, és amennyire a láda súlya engedte, futott a szállodába...
|
|
|
Post by fender26 on Sept 17, 2007 12:16:30 GMT 1
A yarkora elment a szállodából, egyenesen hajója felé. Nagy csábítással kellett szembenéznie bármikor, amikor a tárcára pillantott, de mindig azzal nyugtatgatta magát, hogy õ becsületes csempész, nem tolvaj. Nem beszélve arról, hogy így Jabba haragját is kivívná.
Beszállt a hajóba, majd a sötét ég felé vette az irányt. Mikor az ûrben volt, betáplálta a Tatooine-t, majd miután a komputer kidobta a koordinátákat, hiperûrbe kapcsolt
//bocsi, hogy ilyen összecsapott lett, de sietek //
|
|
|
Post by Dev Slenn on Oct 6, 2007 10:08:03 GMT 1
Dev és Zev együtt mentek be az űrkikötő épületébe. - Szétválljunk? - Felismernéd tán a bátyámat? - Nem valószínű, de csak hasonlít rád... - Hát nem kifejezetten, úgyhogy maradjunk együtt. - Rendben Dev - mondta végül Zev és szorosan Dev melett haladt tovább. Ahogy haladtak át az utazásra váró embertömegen és az éppen például vámellenőrzésre váró hajóskapitányok között, Dev folyamatosan bátyját kereste tekintetével, ám sem az utazni vágyók között, sem a hajóskapitányok és személyzet között nem találta testvérét. Ahogy átvágták magukat az ember és mindenféle más népcsoportok tömegén, eljutottak a váróteremnek abba a szegletébe, ahol jobbára a hajléktalanok és nincstelenek vártak a jószerencsére. Zev kérdőn pillantott barátjára, a Jedi mesterre, aki megvonta a vállát és lesütötte szemét.
Elkezdték apránként végignézni a nincsteleneket. Elég lesújtó látvány volt mindegyikük és Dev remélte, hogy nem lesz köztük a bátyja, hisz legutóbb egy párologtató farmon hagyta a Tatooineon, Mull'-ra bízva őt. Végignézték az összes nincstelent és hajléktalant, akik itt aludtak, de itt sem találták az idősebb Slenn fivért.
Dev úgy döntött, hogy inkább újra felhívja Johnt, mielőtt még többet idegeskedik. - Merre látták a bátyámat? - Nem hagytad elmondani az imént... Karbantartó az űrállomáson. Egy haver gépét ő rakta rendbe, mielőtt továbbhaladt volna. - Értem, köszi... - mondta Dev és fejével intett Zevnek, hogy haladjanak beljebb az űrállomásra.
Be is értek arra a területre, ahol már csak a dolgozók tartózkodhattak. Ezt persze nem lett volna olyan könnyű elérni, de egy elmetrükk hatására Dev és Zev könnyedén keresztül jutott a strázsáló őrön. Dev megkereste a karbantartók főnökét, aki egy pultnál ácsorgott és épp néhány feladatot osztott ki egy Verpin technikusnak. Dev szépen kivárta a sorát, majd megszólította a nagyjából 50-es éveiben járó embert: - Elnézést uram... - Munka kéne? - Nem köszi. Munkám épp van. Slenn karbantartót keresem. - Nem karbantartó, hanem technikus. - Rendben. - SLENN KERESNEK! - ordította el magát ordenáré hangon a főkarbantartó, mire az egyik helyiségből egy nyakig olajos férfi jött elő: - Ki keres főnök? - Ez az öltönyös ficsúr. Biztos rosszul raktad össze a gépét és most reklamálni akar. Máris hívom a biztonságiakat - mondta a főnök, mire Dev bátyja felé fordult, aki azonnal felismerte. - Ne hívja őket főnök. Ő az öcsikém - mondta boldogan és már épp Dev nyakába ugrott volna, mikor rájött, hogy talán nem kéne összekenni az öltönyét. - Az más. Ha készen vagytok a családi programmal, akkor vesd rá magad arra az YT-2000-esre, ami épp most érkezett. Valami nagyon elszállt benne. - Arra már nem lesz lehetősége főnök - mondta Dev - a mai nappal a bátyám kilép a cégtől és az Ezüst Szárnyaknál dolgozik tovább. - Boldogan... - mondta Dev bátyja és minden felszerelését levéve odaállt Dev elé - mehetünk. - Viszlát főnök - mondták a Slenn testvérek egyszerre, majd kisiettek az ajtón, egyenesen Dev siklója felé vették az irányt.
- Zev, bemutatom a bátyámat Sai Slenn. Sai, ő Zev Feraan kapitány, a társaságom zászlóshajójának az Ezüst Tollnak a kapitánya. - Örülök, hogy megismertelek - kezdte Zev és kezet nyújtott Sainak. - Én is örülök, hogy találkoztunk - mondta Sai, miközben a trió elérte a légisiklót. - Atyavilág Dev, ez a tiéd? - kérdezte őszinte tetszést nyilvánítva Sai a tuningolt sikló láttán. - Úgy valahogy - közölte Dev és boldogan ült be a sikló vezetőülésébe. Sai magától ült hátra, pedig Zev előre engedte volna, így viszont újra ő ült Dev mellé. - Akkor mehetünk - mondta Dev még megerősítésképp és felemelte a siklót és elszáguldottak vissza a Kis-Bespinre...
Folytatás az Ezüst Szárnyak székhelyén
|
|
|
Post by szeretet on Oct 6, 2007 19:26:25 GMT 1
Aaron
Amilyen csendesen állomásozott a hajó, oly szépen lengett ki a pályára, majd midőn a törpe rekedtes hangjával kimenetelhez kért engedélyt, tova is szállt az űr csendjébe...
A célra tartva haladtatok, lassan, de biztosan.
- Meséljen egy kicsit magáról - kezd bele a csend után való beszélgetésbe - hosszú az út a koordináták felé!
|
|
Aaron Klingis
New Member
Harcos
Harcos, ?llneve: Kalanos Riogni
Posts: 29
|
Post by Aaron Klingis on Oct 6, 2007 20:06:49 GMT 1
-Túlzottan titkos az életem ahhoz, hogy magának csak úgy elmondjam. Sokan azt sem tudják, hogy még élek. Talán elmondhatok pár dolgot magának. ex-Birodalmi katona vagyok, de sikerült kikerülnöm ebből az értelmetlen űtvesztőből, és új életet kezdenem.
Mondta Aaron a férfinek, majd inkább nem is nézett rá, már annyira elvette az életkedvét a férfi.
-Azt viszont nem értem, hogy egy ilyen alaknak, hogy futotta hajóra. Netalán lopott járműről beszélek? Különben is mi köze van magának hozzám?
Mondta Aaron, majd levegőért kapkodott a beszéd után. Néha dührohamok szoktak a férfire jönni, de ilyen múltal ez nem csoda. Ám amikor elfogják ezek az érzések, rögtön Lyna tűnik fel elméjében, amely megnyugtatja őt. Aaron a műszerekre helyezi tekintetét, amelyek számára nem éppen kedvezőek. Még el kell tűrnie egy jó ideig ezt a férfit. Aaron azért a dolog jó oldalára is gondol, hisz ha ezzel a "munkával" pénzt keres, akkor rendbe jöhet pénzügyileg. Ám mivel harc a halál kockázata is fent áll. Aaron hamarosan a férfire néz, majd szavakat ont felé.
-Sajnálom, hajlamos vagyok túlreagálni a dolgot. De mára az idegeim már nincsenek olyan állapotba, mint a korom belieké. Ha én is kérdezhetek valamit, elárulná most már a nevét, és hogy mit is keresünk most éppen ezen a hajón?
Kérdezte érdeklődve a férfi, majd kezeit össze kulcsolta, és a falnak támaszkoda figyelte a férfit. Várta válaszát, ám az azzal járó kellemetlen szagokat nem // //. ~Különben Akanari-ra miért megyünk, hisz egy dzsungelbolygó, ott kétlem, hogy lenne valami sima aréna. - Gondolta Aaron, majd minden figyelmét ténylegesen a férfire fordította.
|
|
Trau Skara
Junior Member
Szakember Vihar Sz?vets?g Tag
Egy igazi ?zletember!c!Default
Posts: 112
|
Post by Trau Skara on Oct 7, 2007 12:10:48 GMT 1
Ragnak letette az űrhajót, aztány lenyitotta a rámpát. Idegesen tekintett elébe az ellenőrzésnek. Tudta, hogy ezen áll vagy bukik minden. Természetesen az alvilági éveknek köszönhetően rezzenéstelen arccal várt.//Az űrhajó egy konténerben nagyon veszélyes tóriumtöltetet szállít. A rakománylistán ez nagyon érzékeny különlegesen ritka trágyaként van feltüntetve, mely kémiailag igen labilis. Éppen ezért van "árnyékolt" konténerben, hogy a szkennerek ne tegyék tönkre. Ragnak űrhajója egy létező kisebb kereskedelmi céghez van bejegyezve, a rakománylistát pedig a cég készített teljesen hivatalos úton, Trau Skara igencsak busás jutalmazása miatt. Szeretném megkérni az illetékes BM-et, Admint, hogy tekintettel a csempészésre, irányítsa az ellenőrzést. Köszönöm //
|
|
|
Post by szeretet on Oct 9, 2007 9:57:16 GMT 1
Aaron Klingis
- A nevem Hex, és Akanarira megyünk! - szólt, majd lassan elvezette a gépet a légkörbő kifelé.
//Folytatás Akanarin, a pilótát irányíthatod mostantól, ám kérlek az eddig felhasznált jellem domináljon!//
|
|
|
Post by Nathaniel A. Rosenberg on Oct 13, 2007 11:55:31 GMT 1
Előzmény
- Persze, megyek- bólintott Vyn, Nate felvetésére, aztán a többiek felé fordult elbúcsúzni - Örömömre szolgált, hogy megismerhettelek benneteket. Hamarosan ismét találkozunk.
- Számomra is - felelte boldogan Nate, aztán mentorához hasonlóan ő is meghajolt, majd követte Kracet. Kint egyszerűen remek idő volt. Hétágra sütött a nap, kellemesen volt a hőmérséklet, pont nem túl hideg és nem is túl meleg, ráadásul egy nagyon enyhe finom szellő cirógatta az arra járókat. Vyn behunyta a szemét egy pillanatra, Rosenberg nagyonis megértette a mesterét. Ő azonban a környéket fürkészte addig. Mestere végül felsóhajtott egy fanyar mosoly kíséretében:
- Egy ideig megint nem lesz ilyen szép látványban részünk.Fogjunk egy taxit. Szorít az ido.
Nate bólintott és követte mesterét, amint az egyik közelben várakozó légi taxihoz ment, aztán beszálltak, Vyn bemondta az úticélt és már semmi más dolguk nem volt, mint várni. Az út teljesen zökkenőmentesen telt el, a tanítvány és mestere nem szólt egymáshoz. Egyszerűen nem lett volna okos ötlet, de igazából szükség sem volt rá. A padawan továbbra is a kinti világban gyönyörködött, miközben nagy sebességgel haladtak a kikötő felé.
Jelen
A taxi megállt, Vyn pedig fizetett. Nate kiszállt és megvárta a mesterét. Ezután a taxira pillantott és megvárta, amíg az eltávolodik.
- Akkor találkozunk a gróféknál - ezután biccentett egyet búcsúzóul.
Nyugodt léptekkel indult meg saját dokkja felé, ami a 123-as volt. Még emlékezett rá, hogy Vyn a 78-asban parkolta le a Knight Errandot, úgyhogy útjuk különböző irányba vezetett. A férfi szerencsére zökkenőmentesen érkezett meg. Igaz, Alderaan nagyon békés bolygó volt és a legtöbben barátságosak voltak, sajnos ez a világ sem volt tökéletes, így néha feltűntek kétesebb arcú alakok, akikkel bizony nem akart szóváltásba kerülni. A fénykardhoz még mindig jobban ért mint a sugárvetőhőz, noha gyakorolta az elmúlt években, hogy meg tudja magát védeni ily módon is. A vérontást márpedig kerülni a kellett, a jedi elmetrükkel -és úgy alapjában minden jedire emlékeztető manőverrel- egyetemben. Az Ascension úgy várta, ahogyan itt hagyta. A hajó fedélzetén tartózkodó R2-R9 meglátta az egyik monitoron a közelgő gazdáját, ezért leengedte neki a rámpát. Nate felcaplatott rajta és megsimogatta az eléje guruló kis lény "kobakját"
- Szia R9!
Az R2-es egység néhány "boldog" -de legalábbis annak tűnő- csipogással válaszolt, amire Rosenberg elmosolyodott. Néha egyszerűen meg mert volna esküdni arra, hogy attól, hogy nem szerves élőlények, igenis nem csak áramkörök összességei. Elvégre ha jól megnézte a kérdést, az emberek agyában is az elektronok vándorolnak, nem annyira különböző az a két dolog. A filozófiai eszmefuttatásra azonban most se ideje se kedve nem volt. Rátenyerelt a rámpát bezáró panelre, aztán elindult a pilótafülke felé.
- R9, kérlek keresd ki a holonetről az Ezüst Szárnyak Székhelyének pontos koordinátáit és vigyél oda minket. Gondolom mire odaérünk már intézkedtek arról, hogy legyen külön helyünk. Azonnal szólj, ha megközelítettük!
Az asztromechanikai droid csipogott egy rövidet, hogy vette, aztán hozzálátott a manőver végrehajtásához. Eközben Nate kapcsolatot létesített a Dantooine-on található házukkal. Anyja válaszolt a hívásra.
- Szia kicsim! Minden rendben?
- Szia anya! Persze, minden rendben, jól vagyok köszi. Nálatok is minden rendben van?
- Persze! Miattunk ne aggódj - mondta a nő kedves mosollyal az arcán.
- Vicky otthon van? Szeretnék vele beszélni.
- Persze, máris átkapcsolom!
A kép eltűnt és eltelt néhány másodperc. Rosenberg tudta, hogy valószínűleg a húga még szundikált, úgyhogy az anyjuk felébreszti őt, a legifjabb Rosenberg pedig magára kap valamit. Legalább gyors volt, a kép hamar visszaállt.
- Szia bátyus! Tudod mennyi az idő?
- Fogadni mernék hogy hajnali délelőtt 10 lehet - viccelődött Nate.
- Ha-ha!
- Hugi, a cég miatt kereslek. Az Alderaanon vagyok és most egyeztem meg az Ezüst Szárnyak Székhelyével, egy, a jövőbeni együttműködésről szóló szóbeli megállapodásról. Majd kérlek keresd fel őket hivatalosan is, ehhez Te sokkal jobban értesz.
- Hűha, micsoda komoly üzletember lett az én bátyámból - vágott vissza Victoria.
Nate csak legyintett egyet mosollyal az arcán, aztán hirtelen teljesen megváltozott. Ő ezt nem érzékelte, de a testvére, aki hosszú évek óta ismerte, már pontosan tudta mi következik. Mielőtt Nate megszólalhatott volna.
- Máris kapcsolom a kis szerelmedet - incselkedett és bontotta a képet, mielőtt a bátyja védekezhetett volna, vagy visszavághatott volna.
~ Na mindegy...Egy...kettő...három! Most viharzott be Metina szobájába, valószínűleg előzetes jelzés nélkül. Most közli vele, hogy a hősszerelmes egy távoli bolygóról őt keresi.
Rosenberg a fejét fogta, de aztán sóhajtott egyet és a visszaszegezte tekintetét a képernyőre. Épp időben, ugyanis nemsokára megjelent Phinz arca.
- Szia - köszönt a rá jellemző szerény, félénk módon.
- Szia! Bocsi a hugi viselkedéséért, tudod milyen - vakarta meg zavarában Nate a tarkóját, amire Metina elnevette magát.
- Semmi baj. Nagyon aranyos és sokat foglalkozik velem.
- Ezt örömmel hallom.
Csönd állt be a beszélgetésbe. Nem volt semmi olyan, amit szavakkal kifejezhettek volna egymásnak átívelve a nagy távolságot. Rosenberg számára éppen elég volt gyönyörködni a lány arcában. Végül R9 törte meg a csendet, amikor pittyegésével jelezte, hogy bizony megérkeztek.
- Most mennem kell. Örülök, hogy láttalak és majd hívlak megint amint tudlak, bár most egy darabig távol leszek. Nem tudom mikor tudunk újra beszélni.
- Rendben. Én várok. Vigyázz Magadra! Szia!
- Szia!
A képernyő feketévé vált, ahogyan a kapcsolat megszakadt. Nate lehajtotta a fejét és sóhajtott egyet. Két öles lépéssel elfoglalta a pilóta ülését, aztán hozzálátott a landoláshoz.
|
|
|
Post by Bali-W’an A’rves on Oct 13, 2007 23:35:23 GMT 1
A percek gyors egymásutánban teltek le, míg a teherhajó legyűrte az Alderaat és Kis Bespint egymástól elválasztó távolságot. Az idő látszólag oly sebesen repült, mint maga a Vér Sólyom. Alderaa körvonalai egyre jobban kivehetőek voltak. A’rves már látni vélte magát az űrkikötőt is.
- Alderaai Galaktikus Űrkikötő Irányítás, itt a Vér Sólyom. Leszállási engedélyt kérek a 12-es dokkba. Egy szállítmányt kell vennem. Csatolva küldöm az azonosító és engedélyező kódokat. - Kezdeményezett rádiókapcsolatot a repülésirányítással. Párhuzamosan az elmondottakkal, sugározni kezdte a hajó azonosító kódjait, valamint a szállítmány átvételéhez szükséges engedélyező kódokat.
„Vér Sólyom, itt az Alderaa Galaktikus Űrkikötő repülésirányítója beszél. Megadom a leszállási engedélyt a 12es dokkba. Küldöm a szükséges közelítési vektorokat. Kérem a közlekedés biztonsága érdekében ne térjen el a kijelölt iránytól. A leszállási folyamat végéig maradjon vonalba, az esetleges pályamódosítások miatt.” - Hangzott a repülésirányító személyzet egyik, nő tagjának kedves, mégis határozott hangja.
- Vettem irányítás. Megkaptam a kijelölt repülési irányparamétereket. Továbbra is kapcsolatban maradok. – Válaszolt a hallottakra az anoati.
Csupán néhány újabb perc telt el, és a teherhajó a repulzorai révén, máris ereszkedni kezdett a 12es dokk felett. Pillanatokkal később a leszállótalpak fémes csikorgó hang kíséretében elérték a padlózatot. A sikeres leszállási műveletet követően a repulzorok hangja lassan elcsendesült, majd végleg megszűnt. A’rves, miután kihámozta magát a biztonsági hevederekből, már a pilótafülkében rátenyerelt a főajtó és vele együtt a főrámpa nyitásáért felelős gombra. Az asztrodroidjának meghagyva, hogy maradjon a pilótafülkében, kezébe vette az adattáblát, amin a szállítás dokumentumok voltak és elindult a rámpa felé.
A dokkban egy férfi várta s e szavakkal fogadta a rámpán lelépdelő pilótát.
- Üdvözlöm, ön, az Ezüst Szárnyak nevű szállítmányozási társaság kijelölt pilótája, aki a raktárban tárolt 80 metrikus tonnányi fokozottan sérülékeny besorolású szállítmány leszállításának céljából érkezett?
- Üdvözlöm. Igen én vagyok. William MacLealen kapitány szolgálatára. Itt vannak nálam a szükséges igazoló okmányok és engedélyek. - Válaszolta az anoati. Nem nyerte el tetszését az őt fogadó férfi stílusa, de révén, hogy valószínűleg a megbízó helyi képviselője volt. Jobbnak látta nem feszegetni az udvariassági kérdéseket. Odalépdelt a férfihoz és átnyújtotta neki az adattáblát.
- Úgy látom minden rendben. - válaszolta a férfi, miután töviről hegyire átolvasta az adattábla tartalmát. Ezt követően egy apró kézi adóvevő vett elő. - Rendben hozhatják a rakományt. - Rendelkezett, majd visszaadta az adattáblát A’rvesnek.
A Vér Sólyom kapitánya ezt követően felnyitotta a két raktér rakodóajtóit, és a főrámpa mellett állva figyelte, ahogy repulzoros szállítókon meghozzák és elkezdik a fedélzetre emelni az értékes szállítmányt rejtő ládákat. Ezt követően ellenőrizte minden egyes ládának, valamint az azokon elhelyezett plombáknak a sértetlenségét. Ugyancsak figyelt arra, hogy a ládákat, amelyekben vélhetőleg a méregdrága italok üvegei voltak, megfelelően rögzítésre kerüljenek a rakterekben. Amint az utolsó láda is a fedélzetre került s Bali-W’an megbizonyosodott arról, hogy a plombákon szereplő azonosítószámok megegyeznek a szállítólevélen szereplő számokkal, lezárta a rakterek rakodóajtóit.
A munkások időközben távoztak, csupán az megbízó helyi képviselője, aki még mindig nem mutatkozott be, maradt a dokkban. - Öt napja, azaz egészen pontosan négy napja és tizenkilenc órája van leszállítani a rakományt a megbízólevélen szereplő helyre. Számítunk a gyors és a szállítmány épségét megőrző szállításra. - Mondta a fickó, majd anélkül, hogy köszönt volna, sarkon fordult és elindult a dokk kijárata felé.
Az anoati egy megvető pillantással sújtotta az alak hátát, majd maga is megfordult és visszament a teherhajó fedélzetére. A főajtó lezárása és a rámpa felemelkedése után még egyszer ellenőrizte, hogy a szállítmányt képező ládák mindkét raktérben megfelelően vannak e rögzítve. Amint újfent megbizonyosodott arról, hogy a ládák egytől egyig rendben vannak, visszament a pilótafülkébe.
Gondosan becsatolta magát, majd ismét kapcsolatba lépett a repülésirányítással.
- Alderaai Galaktikus Űrkikötő repülésirányítás itt a Vér Sólyom teherhajó. Felszállási engedélyt kérek a 12es dokkból, valamint szabad emelkedési folyosót, az űr felé. - Mondta vidáman.
„Vér Sólyom teherhajó, itt a repülésirányítás, egyenlőre várnia kell, tele van ön felett a légtér leszállókkal, értesítem, amint felszállhat. Szíves megértését és türelmét kérjük.” - Csendült fel ugyanaz a barátságos ám határozott női hang.
- Vettem irányítás. Várakozom. - Válaszolta az anoati, némileg lehangoltan. Láthatóan nem volt ínyére, hogy amikor szoros határidőt szabtak a leszállításra, épp akkor tartják fel, méghozzá már a felszálláskor. Előjelnek ez nem túl kedvező.
Nagyjából tíz perc telhetett el, mire a repülésirányító ismét hívta a várakozásra kárhoztatott teherhajót: „Vér Sólyom, itt az Alderaa Galaktikus Űrkikötő repülésirányítása. Megadom az engedélyt a felszállásra és küldöm a kijelölt repülésirányt. Kérem, amíg körzeten belül van, hagyja nyitva a csatornát.” - Hallatszott ez alkalommal egy határozott, mégis ridegnek tetsző férfihang.
- Vettem irányítás. Követem a kijelölt repülésirányt. - Mondta Bali-W’an. Örült neki, hogy végre indulhat.
A repulzorok életre keltek, és az egyre erősödő zúgás közepette a Vér Sólyom lassan elemelkedett a dokk fémpadlózatáról. A’rves érezte, hogy a repülési jellemzők és az emelkedési sebesség drasztikusan változott, de ez természeted volt így, 80 tonna rakománnyal a fedélzeten. Amint elegendő magasságot gyűjtött, behúzta leszállótalpait és bekapcsolta a főhajtóművet. A teherhajó lassabban, mint mikor üresen szállt fel, de azért meglódult és folytatta az emelkedést.
A pilóta a magasságmérőre pillantott. Úgy számította, hogy ezen emelkedési szög mellett perceken belül elhagyja a légkört.
|
|
|
Post by Vyn Krace on Oct 18, 2007 18:19:56 GMT 1
A taxi lassan ereszkedett a forgalmas ûrkikötõ melletti leszállózóna egyik üres helyére. Emberek és egyéb lények sokasága hömpölygött a terebélyes kikötõ környékén, hajók tucatjai indultak útjukra a végtelen, sötét ûr felé, vagy éppen érkezett a fényárban úszó, egekig törõ épületekkel szegélyezett fehér város felé. Vyn tekintetével végigpásztázta a környéket, mielõtt kilépett volna a népes utca kövére, követve tanítványát. Az automata légsikló lassan felemelkedett és beleveszett a felettük kígyózó légifolyosó jármûvei közé. A corelliai egy mozdulattal övének egyik biztonsági rekeszébe süllyesztette kreditchipjét, melyrõl a szolgáltatás díját fizette ki az imént. - Akkor találkozunk a gróféknál. – fordult felé a mellett álló Nate, majd biccentett egyet mestere felé. - Rendben. – szólt a távozó fiatal férfi után, majd az ellenkezõ irányba elindulva maga is beleveszett a sokszínû tömegbe.
A távol esõ kikötõi dokkban hangos morgás fogadta, mikor belépett a nehéz duracél ajtó mögötti tágas területre. - (Nem, azt nem oda!) – bömbölte Raharr, kezében egy hidrokulcsal integetve az egyik szervizdroid felé – (Nem, nem az a csatlakozója!) A kis tányérfejû droid hangosan, elektronikai füttyentések közepette fejezte ki nemtetszését a vuki megnyilvánulásának irányába, valami olyasmit közölve, hogy nem ismeri ezt a fajta hajótípust. - (Oda, oda!) – morgott bólogatva Raharr, amikkor a durrogó robot a másik csatlakozóba helyezte a töltõ kábelt. A corelliai csípõre tett kézzel figyelte a jelentet halvány mosollyal az arcán. Mikor Raharr elfordult a droid felül hangosan morogva sietett Vyn elé. - Ne, ne mondj semmit. – emelte fel mindkét kezét védekezõleg Krace – Láttam…Hogy áll a hajó? - (Ne is mondd…) – zsörtölõdött tovább a vuki – (Az ionhajtómû energiaelosztója cserére szorul, de nincs pótalkatrészünk hozzá. Kellene szerezni egyet, de ilyen elosztót ezelõtt még nem láttam.) - Valahogy majd megoldjuk. Fel tud szállni a madárka? – vonta fel a szemöldökét Krace. - (Éppenséggel fel.) – mordult Raharr – (Megbütyköltem, de hosszú távon nem ajánlatos vele repülni, mert bármikor kiéghet. Miért? Máris megyünk?) - Egyelõre nem messzire, csak Kis-Bespinre. – válaszolta Vyn, majd enyhén kihajolva ellesett a vuki széles vállai mellett a hajó irányába – A feltöltés hogy áll? - (Tíz cella kiégett, most lett kicserélve.) – fordult Raharr is a corelliai tekintetének irányába – (A kettes energiablokk feltöltését az imént kezdtük el. Hála ezeknek az automata vakarcsoknak majdnem az összes cellát hazavágták. Most indulunk? De miért megyünk a Kis-Bespinre?) - Igen most. – bólintott Krace, majd megveregette a vuki szõrös vállát, és öles léptekkel elindult a hajó irányába – Ott van egy jó szervíz, ahol rendbe hozhatod a madarat, amíg én távol leszek. - (Távol?) – lépett utána a vuki – (Nem értem…Mégis hova mész?) - Majd a hajón elmondom… - válaszolta sietve Krace, majd a szervizdroidok felé fordult, és kezével intett – Köszönjük, ennyi elég lesz. A droidok zsörtölõdve csipogtak egyet, majd elkezdték lecsatolni az energiakábeleket a hajó oldaláról. - (Miért érzem úgy, hogy megint valami veszélyesre készülsz?) – morogta Raharr, miközben Vyn után fellépett a rámpára. - Mert a mi életünk már csak ilyen. - mosolyodott el a vuki felé, majd alakját elnyelte a hajó belsejének homálya.
A Knigt Errant nem sokkal késõbb, miután megkapta a felszállási engedélyt és megszûnt a dokkot felülrõl lezáró energiamezõ, felemelkedett a kéklõ ég felé, és fokozatosan gyorsítva elérve a legfelsõ forgalmi zónát, elindult a hegység felett lebegõ hatalmas felhõváros felé.
|
|
|
Post by Bail Prestor Organa on Oct 22, 2007 14:30:54 GMT 1
Ragnak letette az űrhajót, aztány lenyitotta a rámpát. Idegesen tekintett elébe az ellenőrzésnek. Tudta, hogy ezen áll vagy bukik minden. Természetesen az alvilági éveknek köszönhetően rezzenéstelen arccal várt.//Az űrhajó egy konténerben nagyon veszélyes tóriumtöltetet szállít. A rakománylistán ez nagyon érzékeny különlegesen ritka trágyaként van feltüntetve, mely kémiailag igen labilis. Éppen ezért van "árnyékolt" konténerben, hogy a szkennerek ne tegyék tönkre. Ragnak űrhajója egy létező kisebb kereskedelmi céghez van bejegyezve, a rakománylistát pedig a cég készített teljesen hivatalos úton, Trau Skara igencsak busás jutalmazása miatt. Szeretném megkérni az illetékes BM-et, Admint, hogy tekintettel a csempészésre, irányítsa az ellenőrzést. Köszönöm // A várakozási idõ nagyon hosszúra nyúlik. Alaposan körülnézve azonban a pilóta észreveszi, hogy hatalmas a forgalom, és a tisztviselõk folyamatosan dolgoznak. Mire halálra unná - vagy idegeskedné magát azért elõkerül három egyenruhás egy fiatal tiszt irányításával. - Üdvözlöm uram. Eryk Jasha vagyok. - átveszi a papírokat, és alaposan átnézi õket. - Kérem tegye lehetõvé, hogy átnézzük a hajó rakterét is.
//Elnézést a kései válaszért //
|
|
Trau Skara
Junior Member
Szakember Vihar Sz?vets?g Tag
Egy igazi ?zletember!c!Default
Posts: 112
|
Post by Trau Skara on Oct 23, 2007 18:39:03 GMT 1
Ragnak bólintott, majd maga vezette az embereket a raktérbe, ami teljesen üres volt, leszámítva azt az egyetlen konténert. Alaposan le volt rögzítve, oldalán ismételten ott volt a figyelmeztetés, hogy mennyire instabil árucikk. A ródiai nekidőlt a falnak, aztán várta, hogy mi sül ki az egészből.[/B] // //
|
|
|
Post by Bail Prestor Organa on Oct 25, 2007 19:02:15 GMT 1
Az érzékelõk nem látnak át a konténeren, és a tisztvielõ szemmel láthatóan tanácstalan kissé. A szállítmány papírjai szemmel láthatóan tiszták azonban a veszélyes anyagok érkezését ennél sokkal nagyobb felhajtással szokták intézni.
- Milyen célt szolgál ez a szállítmány, hol fogadják, és milyen biztonsági intézkedéseket foganatosítottak a bolygón való szállításához? - kérdezi végül
|
|