Aldera Belvárosa

[Bail Prestor Organa]

Széles sugárutak, szûk sikátorok, napfényben fürdõ terek. Egy metropolisz nyüzsgõ világa

[Dev Slenn]

Dev folyamatosan hatalmas tempót diktált légisiklójukkal, a négyajtós tuningolt sedan pedig minden egyes utasításnak engedelmeskedett. Dave egy pillanatra sem érezte veszélyben magát, Dev mindig õrült módjára vezetett, akkor is, amikor nem siettek sehová. Most azonban észrevett Deven egyfajta megszállottságot.

Elõször akkor látta ezt, amikor az Exis ûrállomáson kutatták Ulic Qel-Droma nyomát. Dev valóban egyre megszállottabban kutatta a Jedi lovag nyomát, múltját. Nem tudni miért, igazából senki sem tudta. Leállítani sem lehetett, unalmas óráiban mindig Ulic naplóját olvasgatta.

Lassan beértek a városba. Elõször az ûrkikötõ felé vették az irányt. Dev biztos volt benne, hogy a kikötõ környékén talál olyan üzletet, vagy kereskedõt, akinél be tud szerezni legalább 5 olyan meleg - fûthetõ - ruhát, amellyel kibírják azt a jéghideg levegõt, ami a Rhen-Varon várja õket. Most már teljesen biztos volt a bolygóban és hogy az lesz a Szárnyak legújabb célpontja. Gondolatai kicsit elkalandoztak, és egyszercsak eléjük került egy légisikló. Devnek muszáj volt az Erõbõl meríteni, hogy elkerülje az ütközést, és még így is hajszál híjja volt. Viszont a manõver következtében pont egy automata taxi felé pördült. A benne ülõ utasok életét sem akarta kockáztatni, ezért újra merített az erõbõl, reflexeit felgyorsította de még így is alig pár centin múlt, hogy elkerülje az ütközést a taxival. Ezután félreállt. Ki kellett fújnia magát. Körülnézett. A taxi még mindig állt, a forgalom azonban tovább haladt. Tudta, hogy a droid tovább fog hajtani, amint teljesen biztonságos. Remélte, hogy akciója nem okozott túl nagy figyelem-felkeltést...

[Dave Xendor]

A fővárosban most is zajlott az élet. Sőt, mintha a szokásosnál nagyobb lett volna a forgalom. Dev most is sportosan és egyben magabiztosan vezetett. A sikló hajtóműveinek hangja egy vadászgépével vetekedett. Dave-et nem zavarta ez az eszeveszett tempó és vezetési technika, de másokat még zavarhat. Éppen szólni akart, hogy talán jobb lenne lassítani, amikor hírtelen felgyorsultak az események. Egy figyelmetlen sikló "vetődött" eléjük. Egy hétköznapi sofőr nem bírta volna elkerülni a balesetet. Szerencsére Dev nem volt hétköznapi söfőr -hiszen vele volt az erő-, így könnyedén elkerülte a balesetet. De még nem volt vége a zűrzavarnak. Dave ismét zavart érzett az erőben. Pár pillanat múlva vette csak észre, hogy Dev pont egy Taxi elé kényszerült menőverezni a turbó siklót. Hála az erőnek a taxi elől is sikerült kitérni. A nem mindennapi vezetési tapasztalat után Dev félraállt.
Mester és tanítványa egy mély levegőt vett, szinte egyszerre. Dave hátra tekintett, hogy a taxi nem sodródott-e neki valaminek. Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy a taxi érintetlen. Már csak az volt a kérdés, hogy utasai jól vannak-e.
-Mester, szerintem meg kéne nézni, hogy az utasok jól vannak-e.-mondta.
Ezután egy gomb nyomás segítségével kinyitotta a sikló ajtaját és kiszállt. Ezt követően lassú léptekkel indult meg a taxi felé.

//A hozzászólásban nem találtam egyértelmű utalást arra, hogy kb milyen magasságban történtek az események. Én úgy képzeltem el, hogy földközelben zajlott a repülés. Ha esetleg hibás az elképzelésem, szóljatok és módosítok a hsz.-en. Köszi //

[Dev Slenn]

"- Mester, szerintem meg kéne nézni, hogy az utasok jól vannak-e." - mondta Dave, majd kiszállt a siklóból. Dev még sóhajtott egyet, majd kifújta a levegõt, aztán maga is megnyomta az ajtónyitó gombot, és kiszállt a siklóból. Dave-et követte tekintetével, aki már elég közel járt a Taxihoz, aztán szemügyre vette a forgalmat, amely valósággal hömpölygött a városban. Hála az Erõnek utóbbi manõverei nem keltettek túl nagy feltûnést. Mindenki a dolgára sietett, még az a sikló is eltûnt, amely bevágott eléjük. Dev kifejezetten megnyugodva fújta ki magát, aztán sportöltönyének megigazítása után maga is elindult tanítványa után, hogy megnézze, minden rendben van-e a Taxi utasainál...

[Vyn Krace]

A sikló hamarosan elhagyta a dokkok elõtti zsúfolt területet, és felemelkedve beállt az alsó, alacsonyan haladó nyüzsgõ légiforgalmi sávba. A tiszta, kék égen a hatalmas metropolisz felett siklók ezrei haladtak a meghatározott, csak a fedélzeti számítógépek által látott, kijelölt forgalmi utvonalakon. A taxi a fényûzõ belváros plastacél palotái felé tartott, a város centrumában elhelyezkedõ fõtér felé. Vyn tekintetével az utcák jellegzetes, szinte egyformának tûnõ építészeti stílusban felhúzott, egymás árnyékába burkolózott épületeit, és az alattuk gyalogosan haladó embereket figyelte. Az Alderaan teljesen úgy festett, mintha még mindig a Köztársaság korában élnének, szinte semmilyen külsõ átváltozáson nem ment át, mint megannyi csillagrendszer népes bolygója. Nem lehetett látni a terror fehér páncéljában feszítõ rohamosztagost, sem semmilyen Birodalmi felségjelzéssel ellátott katonai jármûvet, vagy akár épületet. A háborgó, viharos tenger nyugodt, békés szigete.

Az Erõ mindent átszövõ végtelen hálóján keresztül egy apró, szinte érzékelhetetlen rezdülés indult útjára, mint a tükörsima felszínû vízbe dobott kis kavics által keltett centrikusan terjedõ, csekély méretû hullámok. A gondolataiba merült corelliai egy pillanat alatt felkapta a fejét, amikor megérezte a jelentéktelennek tûnõ rezonanciát. Éppen akkor, egy száguldó sikló jelent meg elõttük. A automatika által vezérelt taxi azonnal befékezett, hogy elkerülje a frontális ütközést. Minden egy szempillantás alatt játszódott le. Újabb, az elõzõnél kissé hevesebb hullám érintette meg a láthatatlan Erõn keresztül, és szembõl érkezõ sikló hihetetlen precizitással húzott el mellettük, szinte csak egy hüvelyknyivel, elkerülve a végzetes balesetet. Szerencséjükre ritkásabb forgalmi területen tartózkodtak, így a mögöttük haladók számára is elkerülhetõvé vált a katasztrófa. A gyorsan haladó sikló, mely majdnem a balesetet okozta, egy kanyart követõen leparkolt az egyik magas épület árnyékában húzódó leállósávban.

- Te is érezted Nate? – fordult egyik szemöldökét kérdõn felvonva a fiatal férfi felé, utalva az Erõben bekövetkezett hírtelen változásokat és a sikló vezetõjének rendkívüli reflexeire utalva. Jelzett a jármû droidvezérlése felé, hogy álljon félre az egyik földszinti, szabad leállósávba. A taxi kivált a forgalmi sávból és lassú ereszkedésbe kezdett, amíg elérte a pár méterre alattuk levõ utcaszinten elhelyezkedõ leállósávot. Óvatosan bár, de felettébb kiváncsi lett a sikló utasaira. Szinte biztosra vette, hogy az Erõ lengi körül a jármû pilótáját. Körültekintõen kellett eljárnia, ezért a kapcsolatot azonnal megszakította a végtelen örvénnyel, és az üresség érzékelhetetlen palástja mögé bújt. Talán el kellett volna kerülnie a találkozást, ám az Erõ mást súgott neki...

Az imént leálló jármûben ülõ két alak közül az egyik elhagyta a siklót, és egyenesen a taxi felé vette az irányt. Krace egy mozdulattal kipattant az ülésbõl, majd kényelmes tartásban, karba tett kézzel megállt a sárga taxi mellett, és szúrós tekintetével végig követte a feléjük közeledõ fiatalembert.

[Nathaniel A. Rosenberg]

Vyn után Nate is beült a taxiba, neki a sikló jobb oldala jutott. Könyökét a jármű oldalának támasztotta és arra hajtotta a fejét. Az úton végig a kinti forgatagot leste. Elbűvölte a békés bolygó, mégis nyüzsgő világa. Behunyta a szemét, önfeledten élvezte, amint a nap átsütött az üvegen és az arcát melengette. Már csak egy kis huzat hiányzott a tökéletes idillhez.

Krace ekkor emelte fel a fejét, és a neszre, valamint a mozgásra a padawanja is felfigyelt. A sebesen száguldó sikló ekkor tűnt fel a szemük előtt és Nate ezúttal érezte az Erő, szinte láthatatlan legyintését. Olyan volt, mint amikor egy hajszál éppenhogy, de hozzáér az ember arcához. Ellentétben a következő manőverrel, amit a droid leírt. Vad útvonalat leírva kerülte el az ütközést.

-Te is érezted Nate? - kérdezte a felé forduló Vyn, miközben a jármű földet ért

Rosenberg csak bólintott egyet. Amikor látta, hogy mentora kiszállt a taxiból, Nate megrázta a fejét és követve a férfi példáját, kikászálódott a sikló kényelmes üléséből. Először a csipőjére tette a kezét, de amikor ráeszmélt, hogy semmilyen fegyvert nem hozott magával, nadrágja zsebeibe csúsztatta a kezeit. Nekidőlt a sárga közlekedési eszköznek és figyelte a közeledő alakokat. Arca komor volt, de nem túl barátságtalan. Nagyjából olyan, amilyennek ilyen esetben lennie kellett. De a fejében ott motoszkált a kérdés: vajon csak a veszélyt érezte meg, vagy valaki az Erőt használta? Túl rövid volt az impulzus és váratlan ahhoz, hogy ezt eldönthesse. Jómaga is kíváncsi volt.

[Dave Xendor]

Dave még mindíg fekete, susogó hangot adó pilótaruhájában volt. Magabiztos léptekkel haladt a taxi felé. Pár pillanattal később két utas szállt ki a járműből. Dave először azt hitte, hogy balhé lesz a dologból, azonban az erőben nem érzékelt erre utaló jelet. Fél szemmel hátra pillantott. Szeme sarkából látta, hogy mestere is a taxi felé indult. Dave kicsit lassított léptein, hogy Dev könnyedén beérje, mikor elég közel érnek a két alakhoz. Amikor már elég közel ért, kedves, egyben érdeklődő hangnemben így szólt:
-Nem esett bajuk?-kérdezte, bár láthatólag hajuk szála sem görbült az utasoknak.
Azonban valami egészen furcsa érzés kerítette hatalmába...

[Dev Slenn]

Dev, ahogy közeledett a taxi felé, észrevette, hogy előbb az egyik, majd a másik utas is kiszáll a kocsiból. Nem szerette ennyi ember előtt használni az erőt, így aztán nem is tette, de készen volt, hogy bármikor használja, ha kell. Mivel a baloldalról kiszálló utas volt közelebb mind hozzá, mind Dave-hez, előbb maga is feléje közeledett. A férfi, a vonásai alapján nagyjából egyidős volt a Jedi mesterrel, és Dev tudni vélte, hogy talán a Corelliáról származik, hiszen jellemző vonásai voltak, amiket a hírhedt bolygó lakosain látott.
A másik férfi fiatalabb volt, magabiztosságot sugárzott magából, de Dev azért biztos volt benne, hogy ha az Erőhöz nyúlna, akkor sokkal több mindent meg tudna mondani róluk. Dave "Nem esett bajuk?" kérdése ekkor hangzott el, de Dev megelőzve a két idegent, azonnal maga is kérdést tett fel.

- Ne haragudjanak, remélem semmi bajuk nem esett - kezdte Dev, mintha nem is hallotta volna tanítványa és barátja kérdését. Úgy érezte azonban, mivel ő volt a sofőr, hogy most neki kell beszélnie.
- Dass Qel-Droma gróf vagyok. Szeretném meghívni önöket a villánkba a Kis-Bespinre, hogy az izgalomra tekintettel megvendégeljük önöket egy frissítővel - mondta, miközben udvariasan átnyújtott egy "holo-névjegykártyát" Vynnek.
- Remélem, nem okoztunk kellemetlenséget. Sőt, szívesen elvisszük önöket - mondta bátran, hiszen maga sem érzékelt semmilyen veszélyt sem az idegenek részéről.

[Vyn Krace]

A magas épületek árnyékában álló siklónak támaszkodva, immáron érdeklõdõ arckifejezéssel fogadta a hömpölygõ tömegen keresztül elé lépõ fekete pilótaruhát viselõ, magabiztos fiatal férfit. Néhány járókelõ érdeklõdõ tekintete figyelte az eseményeket, ahogy elhaladt mellettük, de az utca átlagembere közömbösen haladt tovább, mintha nem is figyelné környezetét. Krace egy bizsergetõ, ismerõs pillantást érzett meg valahonnan a színes kavalkádként hullámzó tömegbõl. Fejét feltûnésmentesen, lassan arra fordította, ahonnan az érzés megérintette, és tekintete találkozott egy vörös, testhezálló kosztümöt viselõ fiatal, kecses, vöröses hajú nõ macskaszemû tekintetével, aki a mellettük tornyosuló acélüveg toronyház kétszárnyas bejárata elõtt várakozott. A lány bájos arca nem volt ismerõs számára, ám a zöld, mandulavágású szemei mélyen emlékeibe vágtak. A fiatal nõ elmosolyodott, melyet Vyn akaratlanul is viszonzott, majd egy nagyobb csoport szemvillanásnyira eltakarta a lányt, és mire elhaladtak elõtte, az ismeretlen ismerõs jelenség eltûnt, mintha sosem létezett volna.

Egy pillanatara a mellé álló Nate felé fordult, aki zsebre tett kézzel, szótlanul várakozott a siklónak dõlve, hátha látta a vörös ruhás nõt, de tanítványa nem abba az irányba figyelt. Magában vállat vont, lehet csak a képzelet játszott vele bizarr játékot, de még egyszer a felhõkarcoló széles, forgalmas bejárata irányába fordult, ám a fiatal lány nem jelent meg ismét elõtte. A szeme sarkából észlelte, hogy a másik jármûbõl a pilóta is kilépett az utca tiszta kövére, és gyors léptekkel követi társát, kikerülve a széles gyalogosúton haladó embereket. Tekintetét azonnal arra fordította. A siklót vezetõ férfival, akinek arcvonásai valahonnan ismerõsnek tûnt számára, bár tudta ez idáig nem találkozott vele, nagyjából egykorúak lehettek, és a fiatal fiú, aki megelõzte társát, szemlátomást Nate korcsoportjába tartozott.

- Nem esett bajuk? – fordult kérdésével a karjait mellkasa elõtt összefonva tartó Vyn felé a fiatalember, amikor idõsebb, enyhén barázdált arcú társa éppen mellé lépett. Vyn elõször féloldalasan elvigyorodott, majd végignézett magán, és azt követõen a laza tartásban várakozó ifjú tanítványán.
- Ne haragudjanak, remélem semmi bajuk nem esett. - kezdte az idõsebb férfi, meg sem
várva, míg a corelliai válaszol a fiatal férfi kérdésére – Dass Qel-Droma gróf vagyok. Szeretném meghívni önöket a villánkba a Kis-Bespinre, hogy az izgalomra tekintettel megvendégeljük önöket egy frissítõvel. - folytatta, miközben udvariasan átnyújtott egy "holo-névjegykártyát" Vyn felé – Remélem, nem okoztunk kellemetlenséget. Sõt, szívesen elvisszük önöket.

- Nem, szerencsére nem esett bajunk. – rázta meg enyhén a fejét, - a szerencse szót jól kihangsúlyozva - halvány mosolyával a corelliai, majd elvette a feléje nyújtott névjegykártyát. Qel-Droma. A név, mely a legendákból lépett elõ, az Alderaanon született Ulic Qel-Droma, a több mint 4.000 évvel ezelõtt élt Jedi mester. Dass Qel-Droma gróf, ez állt a holo-névjegykártyán, mint ahogyan a férfi bemutatkozott. Krace nem emlékezett, hogy a történelem, avagy a legendák valaha említést tettek volna Ulic Qel-Droma mester, vagy testvére Cay leszármazottairól. Lehetett csupán véletlen névegyezés is, bár az elõzményekre tekintve egyáltalán nem így gondolta. Lopva Nate-re pillantott arcát fürkészve, hátha neki is ismerõsen cseng ezen név. Igaz, fiatal tanítványa történész, ám a Jedi Rend mélyebb történelmét és tanait nem oktatják az akadémiákon. A gyakorlati képzés mellett ugyan az elméletire is nagy hangsúlyt fektetett Krace mester, ám a Jedik történelmét és legendáit taglaló részt a körülményekre tekintettel egyelõre csak felületesen érintette.

Mielõtt eltette volna, egy utolsó pillantást vetett a holokártyára. Ezüst Szárnyak, még ez állt rajta. Eszébe ötlött, hogy ennek a szállítmányozási vállalkozásnak a holohírdetést látta a kikötõ platformjai felett futó holoreklámok egyikében. Egyre több, véletlennek közelrõl sem nevezhetõ, furcsa egybeesés…
- Egyszerû ember lévén nekem nem áll ilyen puccos névjegy a rendelkezésemre, ezért bocsásson meg gróf úr, és kérem, elégedjen meg a nevemmel. Vyn Ardilles szolgálatukra. – jegyezte meg a corelliaiakra jellemzõ, ám ezúttal továbbra is tökéletesen megjátszott, szarkasztikus megjegyzéssel, miközben biccentett a páros felé, majd baljával tanítványa felé mutatott – A társam pedig Nate Rosenberg. – szándékosan nem használta Nate teljes nevét, bár fiatal padawanja sosem szerepelt a Jedik nyilvántartó adatbázisában.

Tekintetével diszkrétnek távolról sem nevezhetõen ismét végigmérte a két férfit, majd ajkait ferdén elhúzva lazán bólintott.
- Messze földön híres az alderaani vendégszeretet. – nézett körbe tekintetével a mellettük elhaladó, szinte kizárólag csak emberekbõl álló tömegen, majd mélyen Dass szemébe nézett – Tekintettel a visszautasíthatatlan invitálására, szíves örömest elfogadjuk a meghívását gróf úr…

[Nathaniel A. Rosenberg]

Nate végig a közeledő két alakra figyelt, így valóban nem vette észre sem a nőt, sem azt, hogy Vyn ránézett. Lazán, de határozottan állt a helyén és várta párbeszédet. A fiatal padawan érdeklődve tekintette mesterére, amikor az rápillantott, hogy ismerős-e a gróf neve. Rosenbergnek ismerős volt ez a név, de először nem emlékezett arra, hogy honnan. Önmagában megismételgette magában a nevet, aztán hirtelen minden világossá vált. Szabadidejében olvasta a könyvtárban ezt a nevet. Márpedig a saját rendelkezésű idejében nagyrészt a jedikről olvasott, így felhúzta az egyik szemöldökét, amivel jelezte a mentorának, hogy igen, ez érdekes egybeesés. Mikor Krace bemutatta őt, biccentett egyet a két férfinek köszönésképpen, de közben végig is mérte őket.

~Mennyi az esélye? - tette fel magában az irónikus kérdést, ám ebből semmi sem sugárzott ki a külvilágba

Ezt követően Nathaniel meg sem lepődött, hogy Vyn elfogadta a meghívást. Olyan érdekesség volt ez, aminek a padawan is nagyon szívesen utánanézett volna, így nem ellenkezett.

[Dev Slenn]

Dev bemutatkozása eléggé "bátorra" sikeredett, de biztos volt a dolgában. Grófként kellett viselkednie, hamár ezt a személyazonosságot kapta és hamár mindenhol grófként ismerték. Az Ezüst Szárnyak igazgatójaként pedig mindenképpen adnia kellett a megjelenésére, az olyan 'puccos' dolgokra, mint a holo-névjegykártya és a sportos öltöny.

Kérdésére, miszerint nem esett-e baja a két férfinak, a "- Nem, szerencsére nem esett bajunk." - választ kapta, melyben jól érezhető volt, hogy a nagyjából vele egyidős férfi megnyomja a "Szerencsére" kifejezést. Ez elég furcsa volt Devnek, nem gondolt semmire, de mindenképpen furcsa volt, hogy nem a különös manővert emlegette a két férfi, hanem a szerencsét, melynek köszönhetően elhárult az életveszély.
*Lehet, hogy megérezték?* - gondolta magában, aztán elhessegette a gondolatot.

Az Idősebbik férfi Vyn Ardillesként mutatkozott be, társát Nate Rosenbergként mutatta be. Dev ebben a pillanatban bólintott a fiatalabb férfi felé, majd újra mélyen Vyn szemébe nézett, aki elfogadta meghívását.
- Dave, visszamegyünk a kúriába. Majd később elintézzük a meleg gúnyákat, vagy majd leküldjük John-t - mondta Dev tanítványának, miközben maga után hívta újdonsült vendégeit. Mikor odaért légisiklójukhoz, kinyitotta annak hátsó ajtaját és betessékelte rajta a két férfit, megvárta, míg Dave beszáll majd elindultak vissza a szárnyak főhadiszállására.

Dev ezúttal kimérten vezette a légisiklót, próbálta felvenni a kapcsolatot a két férfival, akik már a siklóban ültek.
- Mi szél hozta önöket erre a gyönyörű és még mindig demokratikus bolygóra? - kezdte egy egyszerű kérdéssel, melyet senki sem vehetett rossz néven.

[Dave Xendor]

Dave-et kicsit meglepte a határozottabb fellépésű alak modora. Viszont hasonlított is valaki modorára, akit nagyon kedvelt. Éppen ezért erősen szimpatizált az idegennel.
Az ifjú lovag - szokásához híven - csendben figyelte a párbeszédet Dev és a Vyn Ardilles-ként bemutatkozott egyén beszélgetését. Közben zavartan váltogatta karja pozícióját. Hol karba tette, hol zsebre, hol pedig csípőre. Ekkor jutott eszébe, hogy fénykardja az Ezüst Tollon maradt. Persze ez nem volt baj, hiszen ha magával hozta volna, biztos kiszúrták volna az ellenőrzés során. Nyílván az erő akarta így. Egyébként is, Alderaanon még soha nem kellett használni - leszámítva az edzéseket - és remélte is hogy nem kell.
Néha-héha Nate-re tévedt tekintete. A fiatalember rendkívüli nyugodtságot sugárzott magából. Dev jómodorát most is megőrizve, meghívta a két férfit az Ezüst Szárnyakhoz egy hűsítő italra. A két férfi némi gondolkozás után elfogadta a meghívást. Dave, visszamegyünk a kúriába.
"Majd később elintézzük a meleg gúnyákat, vagy majd leküldjük John-t." Dave igenlően bólintott egyet mestere felé, majd megvárta, hogy Nate és Vyn elintézze az anyagiakat a taxi droidjával. Miután kifizették a taxit, együtt elindultak Dev siklója felé.
Vyn és Nate hátul, Dev és Dave elöl foglalt helyet. Dave a könyökét az ajtóra támasztotta, hogy kezével megtartsa fejét. Közben tekintete a jobboldali ablakon kívülre szegeződött és bámulta a forgalmat. Ezután csendbe burkolózva hallgatta a többiek beszélgetését.

[Vyn Krace]

A corelliai bólintott a gróf felé, majd egy fényes színû, a corelliai bank jelzésével ellátott dombornyomott kreditchippet húzott elõ és a taxi robotpilótája melletti nyílásba helyezte, kifizetve a taxi szolgáltatását.
- Köszönjük, hogy minket választott. – hangzott fel a taxi gépi hangja, miután a központ leemelte róla a megfelelõ összeget – Kérjük legközelebb is vegye igénybe szolgáltatásainkat. Viszont látásra.
Vyn kivette a kreditchippet, majd intett fejével Nate felé, és az elõttük álló két alak felé fordult. Mögöttük a taxi repulzormotorjai felsivítottak, majd lassan felemelkedett, és eltûnt a felettük süvítõ megannyi sikló hosszú kígyózó sorai között.
- Indulhatunk. – mondta, majd intett kezével a sportos sikló felé – Csak önök után uraim.

Vendéglátóik után indulva lopva még egy pillantást vetett az egekbe tornyosuló, hosszú árnyékot vetõ felhõkarcoló élénk forgalmú bejáratának irányába, majd halványan, lemondóan elmosolyodott. Ha valóban ott volt az a nõ, akkor is pusztán a véletlen mûve volt tekintetüknek találkozása. A szemek, melyeket sok millió közül is felismert, viszont nem hagyta nyugodni. Az egész galaxisban csak két lánynak voltak ilyen igézõ szemei. Shira már évek óta nem jelent meg neki álmában, mint azelõtt többször tette. Lehet, hogy csak valóban álom volt az egész, mely mára már elkopott, a semmibe veszett, hiszen egy ideje már elfogadta a lány elvesztését, és lelke végre megnyugvást nyert a beletörõdésben. Így kellett történnie és így kellett lenni, az Erõ akarata szerint.

Kényelmesen elhelyezkedett a sikló hátsó üléseinek egyikén Nate mellett, majd nem törõdõ arckifejezéssel végigtekintett a mellettük elhaladó népes tömegen, mely hamarosan egyre apróbb ponttá változott alattuk, amint a sikló felemelkedett az alsó légi közlekedési útra, és egyre gyorsuló tempóban beleveszett a gyorsforgalmi sáv lüktetõ forgalmába.

- Mi szél hozta önöket erre a gyönyörû és még mindig demokratikus bolygóra? – kérdezte a gróf a süllyesztett pilótaülésbõl, miközben egy gyors pillantást vetett rájuk, majd tekintetét visszafordította az elõttük egyre ritkábbá váló forgalomra.
- Egy kis kikapcsolódás grófom, semmi több. Ideális hely erre az Alderaan nyugodt és békés világa. – válaszolta egykedvûen Vyn, majd halványan, féloldalasan elmosolyodott, direkt ráharapva a „demokratikus” szóra – Egyébekben meg demokratikus alapokon nyugszik az egész Birodalom, ez a világ miért lenne más? Ott a Szenátus, mely érvényesíti a nép akaratát, ott a hatalmas és legyõzhetetlen hadsereg, amely megvédi az égész Galaxist. Az áruló Jedik mára kihaltak, és a korrupt Köztársaságot éltetõ terrorista söpredék lázadásait leverték. Mi kell még több egy idilli világhoz?

Hangja majdnem hogy vidám volt, mégis tele megannyi keserû iróniával, mely csak alig észrevehetõen lengte körül szavait, és melyre a végén keserûen félrehúzódó ajkai adtak egyedüli, alig látható nyomatékot.

[Dev Slenn]

Dev utazósebességre kapcsolta a siklót és közben igyekezett koncentrálni új vendégeikre. A vele nagyjából egykorú férfiból olyan magabiztosság sugárzott, mint egykoron mesterébõl. Egy kicsit rá emlékeztette. A fiatal férfi pedig teljesen olyan volt, mint amikor még Dave volt az õ tanítványa. Kapcsolatuk is valami hasonló lehetett, hiszen még ha palástolták is, a fiatalabb férfi igencsak felnézett pár évvel idõsebb társára. Jól lehetett látni a tekintetébõl is.

Dev kérdésére elég egyszerû válasz érkezett eleinte.
"- Egy kis kikapcsolódás grófom, semmi több. Ideális hely erre az Alderaan nyugodt és békés világa."
*Na igen... Az Alderaan még mindig a legbékésebb bolygók egyike. Más ilyen nyugodt hely talán csak a Zeltros lehet a galaxisban...* - legalábbis Dev így gondolta. Aztán a Corelliai férfi még hozzáfûzött egy gondolatot:
"– Egyébekben meg demokratikus alapokon nyugszik az egész Birodalom, ez a világ miért lenne más? Ott a Szenátus, mely érvényesíti a nép akaratát, ott a hatalmas és legyõzhetetlen hadsereg, amely megvédi az égész Galaxist. Az áruló Jedik mára kihaltak, és a korrupt Köztársaságot éltetõ terrorista söpredék lázadásait leverték. Mi kell még több egy idilli világhoz?"
Ez igencsak meglepte Devet. Már nem az, amit mondott, hiszen ez volt az általánosan elfogadott álláspont a galaxisban. A Jediket emlegetni éppúgy baljós volt, mint a Birodalmat szidni, és nem is merték sokan megtenni, viszont Dev érezte az "élt" a corelliai férfi szavaiban.

- Szívembõl szólt uram - folytatta Dev maga is a játékot - tényleg demokratikus alapokon nyugszik a hatalom - mondta Dev, egyáltalán nem árnyalva cinizmusát, mondanivalójával kapcsolatban. Rövidesen megérkezünk a Kúriába. Ott majd elbeszélgethetünk a régiségekrõl és a politika jelen állásáról bõvebben - mondta Dev és mivel a távolban már megjelentek a Kis-Bespin körvonalai, ezért gyorsított a sikló haladási sebességén.

[Vyn Krace]

Aldera – Kis-Bespin légifolyosó

A légsikló könnyed manõverekkel, gyorsan haladt egyre feljebb Kis-Pespin, a fehér fátyolfellegek felett keringõ város felé. Elképesztõ látványt nyújtott az egyre közeledõ levegõben úszó, kupola alakú város képe, - mely szakasztott mása volt Bespin felhõvárosainak -, szinte észlelhetetlenül, lassan forogva tengelye körül lebegett a fõváros melletti magas Aldera - hegység felett. A várost körülölelõ felhõréteget maga a település generálta az alján tölcsérként lenyúló, roppant méretû szellõztetõ és páraelvezetõ rendszeren keresztül, melynek széles nyílásán szinte láthatatlanul tódult ki a páragõz, tovább táplálva a vékony, látszólag még az erõsebb szélnek is ellenálló, szinte a városhoz tapadt ködszerû felhõréteget.

- Szívembõl szólt uram, tényleg demokratikus alapokon nyugszik a hatalom. – válaszolta kis idõ múlva a corelliainak a jármûvet biztos kézzel irányító férfi cseppet sem leplezett cinizmussal - Rövidesen megérkezünk a Kúriába. Ott majd elbeszélgethetünk a régiségekrõl és a politika jelen állásáról bõvebben.

Vyn a korábban csupán apró pontból álló, ám mostanra egyre óriásibbá növõ, a tejfehér, ritkás felhõk hátán úszó kör alakú várost figyelte, mely felöl több tucatnyi jármû halad el mellettük a széles, a lebegõ várost Alderával összekötõ légifolyosón.
- Nos igen. – zárta rövidre a témát Krace, miközben ajkait félrehúzva halványan elmosolyodott, de tekintetét továbbra sem vette le Kis-Bespin közeledõ, méretes alakjáról – Annyira nem kedvelem a politikát, hogy naphosszat errõl cseverészek önnel, vagy akár bárkivel, nem lennék ebben megfelelõ partner uram. A politikusok valók arra, hogy hosszasan politizáljanak, nem az egyszerû ember. A régiségekrõl viszont szívesen elbeszélgetnék, vagy akár a történelemrõl. Azok sokkal érdekesebb, és hozzám közelebb álló témák.

Megérzése és feltételezése bebizonyosodni látszott, bár még tartott valamennyire a két alaktól, hiszen mindezek ellenére akárkik is lehettek. Ezekben a súlyos idõkben az elõvigyázatosság mindennél fontosabb, ámbár nem érzett semmilyen közeledõ veszélyt, vagy baljós elõérzetet a sûrû ködbe burkolózó közeljövõ kapcsán. Igaz, jelenleg kapcsolata az Erõvel igen egyoldalúnak volt nevezhetõ, tekintettel arra, hogy teljesen elfedte kapcsolatát vele a túlzottan érdeklõdõ tekintetek elöl, így tudatosan nem merülhetett el a lehetséges jövõ fürkészésében, amely amúgy is egyértelmû árulója lett volna származásának.