Galaar Ordo

[Galaar Ordo]

Név: Galaar Ordo
Faj: Mandalori
Nem: Férfi
Született: B.E. 28
Kor: 38 éves
Kaszt: Harcos

Jellem:
Mindenek előtt a családját, az Ordo-kat, és a mandalori nép többi tagját tartja szem előtt. Értük még akár az életét is feláldozná, csak, hogy nekik ne essen bajuk. Népe hat cselekedetét minden esetben betartja, miszerint: viselj páncélt / beszéld a mandalori nyelvezetet / védelmezd a családod és saját magad / gyermekeidet (ha vannak) a hat cselekedet szerint neveled / biztosítsd az Ordo klán továbbélését / ha vezetőd (Mandalore) harcba hív, tüstént menj vele.
A hiedelmekkel ellentétben a mandaloriak nem veszedelmesek, és nem durvák mindenkivel, csak azokkal, akik azt megérdemlik. Galaar is közéjük tartozik. Rendkívül hidegvérű, minden esetben képes ésszerűen gondolkodni, mindig átlátja a helyzetet. Nagyszerű taktikai érzékkel rendelkezik, bár sok helyzetet elég egyedien old meg, de tervei legtöbbször beváltják a hozzá fűzött reményeket.

i269.photobucket.com/albums/jj65/Pregun/galaar-1.jpg
avatar

Kinézet:
Bőre egészséges színű, kellően napbarnított. Haja középhosszú, melyet rendezetlenül hord a fején. Tekintete magabiztos és kemény, szemei barna színűek. Arcát pofaszakáll fedi. Testfelépítése izmos, és jó kiállása van.
Egy egyszerű barna nadrágot hord, melyet egy övvel fog a derekához. Lábain fekete, vádli tetejéig érő csizmát hord. Derekán egy pisztolytáska is van, melybe BlasTech DL-17-es sugárpisztolyát tűzi. A másik oldalon három repeszgránát van. A combjára is van rögzítve egy tartórekesz, melyben energiacellákat tart a fegyvereihez. Felsőtestén egy fehér atlétát hord, mely fölött egy könnyű harci mellvértet visel, a típusát maga sem tudja. A mellvért felett egy fekete bőrdzsekit hord, mely felveszi testalkata formáját. Erre az egészre egy fekete klímaköpenyt köt, mely egészen a térde alá leér. Mellkasán keresztbe egy pánt van, mely a háta mögött tartja mandalori nehéz sugárvetőjét.

Felszerelése:
Üldöző-osztályú rendfenntartó hajó, Mandalori nehéz sugárvető + energiacellák, néhány gránát, BlasTech DL-17 sugárpisztoly, vibrotőr, könnyű harci mellvért, klímaköpeny, holofelvevő, holovetítő

[Galaar Ordo]

Előtörténet

A mandalori mindig is egy nomád nép volt, már számtalan nemzedék óta élnek ebben a hierarchiában, mint amiben még most is. Kultúrájuk az évezredek folyamán folyton változott, de az alapjai megmaradtak. Vannak közöttük ugyanúgy technikusok, földművelők, minden, ami egy normál településen megtalálható. A szülést is nomád módon bonyolították le. Súlyos tévhit, hogy minden mandalori katona, mert ez nem így van. A szülés egy örömteljes dolog mindegyik család számára, hisz ezzel tudják fenntartani népük létezését, kultúráját és vallását.

A Sas születése - (B.E. 28)

A Manda'yaim bolygón egy fiatal házaspár nagy örömök elé néztek, hisz a nő, Ramorla Ordo gyereket várt. Alorir Ordo, a férj már izgatottan várta, hogy megszülessen gyermeke.
Már előre mindent megtettek azért, hogy gyerekük mindent megkapjon tőlük. Már előre berendezték a szobáját, játékokat kapott és hasonló szükséges dolgokat.
Kilenc hónap elteltével a nőnek megindult a szülés. Alorir és felesége beültek siklójukba és elmentek az ápoló központban, ahol közel két órás szülés után megszületett fiuk. Az apa adta neki a nevet, mely a Galaar volt, minek jelentése, sas.
Alorir kívánsága szerint szinte rögtön a fiú születése után átutaztak a Dxun-ra, az ősi mandalori holdra. A férfi is itt kapta annak idején Galaar nagyapjától kiképzését, s a veterán katona úgy vélte, hogy az lesz a legjobb, ha fia is azon a környéken, a vadonban nő fel. Az Onderon holdján már nem sok mandalori él, s kisebb táborokban telepedtek le. Az egyik ilyen táborban, melyet Kurs Hukaatir. A táborban mindenki az ősi mandalori hagyományok szerint élte az életét, s életüket a faj fenntartásának, s az erős harcosok képzésének szentelte. Itt kezdődött meg a fiatal mandalori sas szárnyalása az egek felé...

A kiképzés első fele, Ramorla kezei alatt - (B.E. 28-tól, B.E. 25-ig)

Ősi, mandalori hagyományok szerint: az újszülött fiút anyjának kell nevelnie egész a harmadik születésnapjáig. Ez alatt meg kell tanítani őt alapvető dolgokra, mint például a járás, futás és a beszéd. Igaz ezekre a dolgokra ösztönösen kell rájönnie minden gyermeknek, fajtól függetlenül, de a szülők nagy segítséget tudnak benne nyújtani. A mandaloriaknál ez a szerep csupán az édesanyára hárul, az apának csak ezután lesz dolga a gyerekkel. Három éves kortól a férfinak kell kiképeznie a gyermeket, hogy az 13 éves korára harcképessé váljon. A mando-k között minden 13. életévet betöltött egyént felnőttnek tekintenek.
Nem történt ez másként Galaar családjában sem. Miután megszületett Ramorla vette gondozásába a gyermeket. Az első pár hónapban még csak annyi gond volt vele, hogy meg kellett etetni, vagy el kellett altatni, más teendő nem akadt. Gyermekének megpróbált mindent megadni, amire szüksége volt, de főleg szeretetet kellett adnia.
Kezdetektől fogva a mando’a-t tanította Galaar-nak, ez volt a mandaloriak nyelve. Az első szó, amit kiejtett a száján, az a buir volt, ami azt jelenti, hogy anya. Nagyon hamar ragaszkodni kezdett az anyjához, apjához még kevésbé, de ő nem is érhetett rá egész nap otthon lenni, és vele törődni. Neki mindennapos dolga volt a táborban, felügyelnie kellett, hogy a harcosok megfelelően gyakorolnak-e, vagy, hogy az őrök megfelelően végzik-e a munkájukat. Alorir nagy tiszteletnek örvendett ezen a kis településen, sok mindent megtett már a faluért, amiért minden tagja nagyon hálás neki.
Mikor már Galaar megtanult járni, Ramorla minden nap vitte őt sétálni a táborban. Együtt mentek el bevásárolni a közeli élelmiszer boltba, vagy a mezőgazdasági földek környékét járták. Egyik ilyen alkalommal történt, hogy a fiú nagyszerű képességeiről tanúbizonyságot tett anyjának. Ő ekkor már körülbelül két és fél éves lehetett. Épp a réten sétáltak, mikor Galaar úgy döntött, hogy ő előre szalad. Ramorla nem szólt neki érte, már többször is csinált ilyet, és még sohasem történt semmi baj. Ahogy sétált a hatalmas bozótban, arra lett figyelmes, hogy az egyik közeli bokor mocorog. Megállt, majd figyelni kezdett. Arra gondolt, hogy talán egyik fajtársa az, de sajnos tévedett, nem az volt. Egy elég fiatalnak tűnő, megkergült boma volt az. Bőre még világoszöld volt, agyarai pedig még egyáltalán nem formálódtak ki. Furcsa, hogy egy ilyen állat egyedül mászkál, és még furcsább, hogy átjutott a tábor védelmi vonalán. De végül is lehetséges, hiszen az aknák úgy vannak elhelyezve, hogy azon egy ekkora állat be tud osonni. A legmeglepőbb viszont az volt, hogy támadni készült. A boma ordított egyet, majd szaladni kezdett Galaar felé. A fiú már ennyi idősen óriási higgadtságról tett bizonylatot, mert nemes egyszerűséggel arrébb vetődött. A hasára érkezett, és könyökeit valószínűleg le is horzsolta, de nem sírta el magát, egy mandalori ennyi idősen már nem sírhat. Feltápászkodott a földről, majd megfordult, de ekkor már közel volt a boma újabb rohama. Már csak egy méter kellett volna, hogy elérje a fiút, mikor a fák közül egy kés repült az állat felé, és az holtan esett össze. A vére ráfröccsent Galaar ruhájára, és fél arcára, de őt ez nem ijesztette meg. Oldalra tekintett, oda ahonnan érkezett a kés, és a bokrok közül anyja lépett ki. Látszott rajta, hogy meg volt ijedve, bár ez nem csoda, hisz a gyermeke élete forgott kockán. Gyorsan odaszalad fia mellé és letérdepelt…
- Jól vagy kisfiam, nem esett bajod?
- Persze anya, csak a könyököm fáj.
- Mutasd!
Galaar kinyújtotta jobb könyökét, melyen mélyen le volt jőve a bőr, onnan pedig enyhén szivárgott a vére. Ramorla elővett egy rongyot, majd gondosan áttekerte a fiú karján.
- De láttam ám, hogy milyen ügyes voltál! – vigasztalta a nő, fiát.
- Menjünk vissza a házba, ott majd ellátom a sebedet rendesen.
A vissza úton már nem történt semmi érdekes, vagy veszélyes, csak Galaar feltűnően szótlan volt. De ez nem csoda, hisz nem minden ilyen korú gyermek élt már át hasonló dolgot. Mikor hazaértek Ramorla fertőtlenítette a sebet, és rakott rá rendes kötést. Körülbelül két hónap után már nyoma sem volt a sebnek, csak egy apró, alig észrevehető heg volt a helyén.
Hamarosan elérkezett Galaar harmadik születésnapja, ami azt jelenti a mandaloriaknál, hogy mostantól megváltozik a fiú élete. Anyja pátyolgatása nagyrészt meg fog szűnni, és apjának kell a gondozása alá venni, na de nem akárhogy. Innentől kezdve minden nap a harcot kell majd tanulnia apja jóvoltából. Regéket fog hallani a régi harcosokról, háborúkról, mely nagyban változtatta meg a fajuk életét.
A születésnapot úgy ünnepelték meg, ahogy azt illik, nagy banzájt szerveztek, szinte az egész falut meghívták. Nem minden nap lesz az ember három éves, ami a mandaloriaknál a tinédzserkor kezdetét jelenti.

[Galaar Ordo]

A kiképzés második fele, Alorir keze alatt - (B.E. 25-től, B.E. 15-ig)

Minden mandalori életében eljön életének ez a szakasza, amikor megkezdődik a kiképzése. Ez egy hosszú folyamat, mely 10 éven keresztül az év minden napján sorra kerül. Ez nem csak testi és harci edzés, hanem mentális, és kulturális szerepe is van. Nem csak arról szól, hogy kardot forgat és fegyverekkel lő az illető, hanem megismeri népének történelmét és kultúráját is. Innentől kezdve nagyrészt apja társaságában fog nevelődni és edződni.
Miután lezajlott Galaar születésnapi ünnepsége rögtön másnap bele is csöppent a dolog sűrűjébe. Alorir korán reggel felébresztette, és kivitte magával egy tisztásra.
- Fiam, innentől kezdve az életed nagy részét ezen a helyen fogod eltölteni, egészen 13 éves korodig. Azt szeretném, ha olyan harcos válna belőled, akire felnéznek a mandaloriak, szeretném, ha igaz harcos válna belőled, úgy mind eddig nemzedékünk minden tagjából.
A fiút egy kicsit lesokkolta a hír, hogy ekkora elvárással kell szembenéznie, de eltervezte, hogy minden úgy fog cselekedni, ahogy apja azt megköveteli tőle.
- Sok mindenre kell, hogy megtanítsalak, de ebből is a legfontosabb a hat cselekedet, melyet életed végéig tisztelned kell, és be kell tartanod:
Az első: Viselj páncélt. Idővel, majd elkészíted a saját páncélodat, amit majd megtanítok neked, hogy kell összeraknod.
A második: Beszéld a mando’a-t. Ez a mi ősi nyelvjárásunk, melyet már nemzedékek óta őrzünk. Csak akkor vagy igazi mandalor, ha ismered a nyelvet, és használod is.
A harmadik: Védelmezd magad, és a családod. Ez egyértelmű, minden helyzetben meg kell védened a családod, még nagy veszélyek árán is, de figyelned kell, hogy közben te se indulj el a manda-ra, a hosszú útra.
A negyedik: Biztosítsd klánod továbbélését. Ez összefügg a harmadik ponttal. Az Ordo klánba tartozol, és nem szabad hagynod, hogy kihaljunk. Álljon előtted vesztésre álló csata, neked akkor is az utolsó leheletedig küzdened kell.
Az ötödik: Ha Mandalore harcba hív, ne késlekedj. A mi vezetőnk, a hatalmas mandalore dönti el, hogy mikor kell menned harcolni, amit ő mond azt szent, és sérthetetlen.
A hatodik: Gyermeked neveld a hat cselekedet szerint. Mikor majd gyereked születik neked úgy kell őt felnevelned, ahogy most én is teszem veled.
Galaar jól a fejébe véste az összes cselekedetet amit apja elmondott neki, és magában meg is fogadta, hogy mindig ezek szerint fog eljárni. Bólintott apja felé, majd várta, hogy folytatódjon…
- Most először megtanítom neked a bes’ bev-et, ami a mandaloriak pusztakezes harcmodora. Csináld utánam, amit mutatok.
És ezután ezt gyakorolták közel három éven keresztül. Minden egyes mozdulatot Galaar reflexszerűvé tett magának, pontosította a mozdulatokat, és erősebbé tette őket. Bár ekkor még nem sikerült a legmagasabb fokra, a mesterszintre eljutnia, de a középszint már bőven megvolt. Ezek után is gyakorolták még a bes’ bev-et, de már nem csak erre fektették a hangsúlyt.
Négy éves korában megkapta ez első fegyverét is, melyet apja ajándékozott neki.
- Galaar, gyere ide egy kicsit. Valamit szeretnék adni neked. – a fiú odament, majd apja folytatta - Tessék, fogd, ez a tőr mostantól a tied. A pengéje mandalori acélból készült, ami így az egyik legerősebb pengévé tette a tőrt. Óvatosan kell vele bánnod, mert egy óvatlan pillanatban akár saját magadat is megsebesítheted vele.
- Köszönöm Apám. – majd átvette a tőrt.
A pengéjébe egy felirat is bele volt vésve: ”Kote par Mando!”, ami annyit tesz, hogy „Dicsőség a Mandaloriaknak!”. Kapott mellé egy boma bőrből készült tokot is, melyet a combjára tud erősíteni. Rögtön magára is öltötte első fegyverét, és kivette belőle a pengét.
- Gyere ide fiam, most megtanítom, hogy tudod használni hatékonyan.
Ezt nem kellett olyan sokáig tanulnia, mint a bes’ bev-et, hisz a mozdulatok nagy része már benne volt a zsigereiben. Csak biztonságossá kellett tennie a használatát. Két hónap telt el ezzel, hogy gyakorolta a tőr forgatását. Fából eszkábált bábukon gyakorolt, de a penge nem kopott el rajta, anyaga miatt könnyedén szelte át a bábuk testét.
Egyik nap nem mentek ki a gyakorló pályára, hanem otthon maradtak. Alorir a kanapén ült, és magához hivatta fiát.
- Galaar, gyere ide fiam.
- Máris apám.
- Ülj le ide mellém, ma nem megyünk ki edzeni. Meg kell ismerkedned a néped történelmével, melyet most el fogok neked mesélni. Hosszú egy téma, de remélhetőleg tanulsz belőle, és példát veszel az őseidről….Nos, ott kezdeném, hogy népünk a Taung-ok leszármazottai. Ők Coruscantról származnak, majd egy Roon nevű bolygón éltek, de itt egy Zhell nevezetű népcsoporttal álltak harcban. A kezdeti győzelmek után végül terjes vereséget szenvedtek, és kénytelenek voltak új lakhelyet keresni maguknak. Végül a Mandalore bolygó mellyett döntöttek, melyet elfoglaltak. Új nemzedéket hoztak létre, és magukat bolygójuk után nevezték el Mandaloriaknak. Kezdetben békében éltek, de vezetőnk, Első Mandalore, csatába hívta népét, hogy terjeszkedjenek, új bolygókat hódítsanak meg. Először csak a Peremvidéken csatáztak, majd egyezséget kötöttek a Sith Testvériséggel. Ekkor került megrendezésre a negyedik onderoni csata, melyben vissza kellett vonulnunk. Mandalore úgy döntött, hogy a Dxun-ra kell menekülnünk, ami jó tervnek is bizonyult, senki sem talált rá a mandaloriakra, de vezetőnk gépe sajnos lezuhant, és szörnyet halt. Csak a maszkját találták meg, amit a következő Mandalore viselt ezután. Ezután az összes mandalori klán itt gyülekezett össze, hogy a nép újra régi fényében tündökölhessen. Képzeld el, itt volt mindegyik klán, a Ordo, a a Beviin, a Bralor, a Skirata és természetesen az Ordo is.
Ezután egy újabb Sith csoport vette fel velük a kapcsolatot, és harcba hívták a népet. Először csak olyan bolygókat foglaltak el, ami kívül esett a Köztársaság hatáskörein, így azok nem tehettek semmit. De Mandalore közben másra készült, egy Köztársaság ellenes rohamra, mellyel átvehetik az irányítást a Galaxis felett. Visszafoglálták Onderon-t, majd a mandalori sereg három részre szakadt, és Taris felé közeledve egyre több bolygót foglaltak el. Az akkori Jedi Rend ezt megtudta, és ellentámadást szerveztek. A mandaloriak leginkább a Duro-i, Serocco-i és Eres III-i csatákban bizonyították, mennyire eltántoríthatatlanok: az egész galaxist megrázták a féktelen vérengzéssel, melyet készen áltak rázúdítani bárkire, aki ellenük szegült. Bár a Köztársaság flottáját újra és újra megverték, a Jedik minden segítségkérést megtagadtak. Számos fiatal tanítvány részt kívánt venni a háborúban, de a Mesterek nem negedélyezték ezt, mivel érezték, hogy a háttérben ismeretlen erők is munkálkodnak. Végül a Jedik, Revan vezetésével legyőzték a mandaloriakat, akik ezentúl már csak a Mandalore-on és a Dxun-on rejtőzködtek el.
Még órákon át mesélt a férfi, fiának, akit nagyon érdekelt, és felkeltette a figyelmét ez a téma. Elmesélte a két csatát, melyben ő, Alorir is részt vett, ez pedig a Concord Dawn-i, és a Korda 6-on zajló megmérettetés volt.
A történelmi anyagnak ezennel véget is vetettek, majd ezentúl csak a harci képzésre fektették a hangsúlyt. Persze Alorir még sokszor példálózott a régi mandaloriakkal, de már hosszan sosem ment bele a témába. Több mint 8 éven keresztül tanulta a fiú a sugárfegyverek használatát, melyben nagyon ígéretes tanítványnak bizonyult. Először még csak sugárpisztolyokkal tanulták a célzást, de később már a komolyabb sugárvetők is sorra kerültek.
Aloir már többször is el merte vinni fiát a határon kívülre, ahol már veszélyes a környezet a sok vadállat miatt, de szerencséjükre egyszer sem kerültek szembe nagyobb állatokkal. Néhány boma és zakkeg felütötte a fejét körülöttük, de őket könnyű szerrel eltették láb alól. Tizedik születésnapján Galaar-t meglepte apja egy mandalori nehéz sugárverővel is, melyet onnantól sajátjának mondhatott.
12 éves kora után megtanulta, hogyan készítse el saját páncélzatát, melyet a későbbiek során már csak a mérete alapján kellett átalakítani. Több hónapon keresztül készült a páncél, melyet saját ízlése szerint készített el, és megtanulta használni is. Jobb kezébe rakétavetőt szerelt be, míg a balba egy lángszórót. Jobb lábvédőjére nyílvetőt szerelt fel, majd később apjától megkapta ajándékba az ugrórakétát is, amely szintén egy kis átalakításon esett át. Bele lett építve egy rakétaverő, melyet egy csata során csak egyszer tudott használni, mert újabb rakétát nehéz lett volna magával cipelnie. A munkálatokat végig apja felügyelete mellett végezte el, s mikor szüksége volt rá, akkor Alorir segített is neki. 13. születésnapjára már teljesen készen állt, hogy átessen a verd'goten, amit a felnőtté válás rituáléja volt.

[Galaar Ordo]

Verd’goten, azaz a felnőtté válás rituáléja – (B.E. 15)

Elérkezett a nagy nap, a mai napon dőlt el Galaar sorsa. Ekkor derült ki, hogy mit szán neki a sors: az életet, vagy a halált. Minden mandalorit, miután betöltötte a 13. életévét, elviszik a dzsungel mélyére, és onnan magára utalva vissza kell találnia a táborba. Ez különösen veszélyes, mivel a fák rengeteg szörnyűséget rejtenek, melyeket csakis akkor élhet túl, ha kiképzését tisztességgel és odafigyeléssel csinálta végig. Persze szerencse is kell hozzá, de nagyrészt a képességeken múlik az egész.
- Gyere fiam, indulnunk kell a rituáléra.
- Rögtön megyek.
- Mindent összepakoltál?
- Igen, megvan minden: sugárvető, ugrórakéta, élelem és a páncélzatomat is magamra vettem.
- Nagyon jó, akkor készen is állsz. Kövess engem.
Elmentek a tábor határához, ahol már egy kisebb fogadóbizottság várt rájuk. Néhány tiszteletbeli mandalori harcos állt ott, ők fogják felügyelni, hogy Galaar visszatért-e.
- Hát elhoztad a fiút Alorir.
- Igen, itt van, és készenáll.
- Nagyon jó. Hogy érzed magad Galaar?
- Remekül, készen állók a verd’goten-re.
- Remek. Van itt néhány szabály, amit jobb, ha tudsz. Először is, két heted van rá, hogy visszatérj. Másodszor, magaddal kell, hogy hozz egy vadállat fejét, az mindegy, hogy melyik fajtából. Harmadszor pedig, hogy éld túl. Jurir fog téged elvinni a dzsungelbe, majd ott magadra hagy.
- Értem.
- Sok szerencsét Galaar.
- Az rám fér.
Ezután a férfi távozott, csak Galaar, Alorir és Jurir maradt ott. Az apja lépett oda hozzá, majd leguggolt mellé, kezét pedig fia vállára tette.
- Vigyázz magadra, tudom, hogy meg tudod csinálni. Keményen edzettél, aminek hamarosan meglesz a gyümölcse. Sok szerencsét.
- Köszönöm, apám.
Azután már Alorir is távozott, így csak a sofőr, és a fiú maradt ott. Galaar még hosszasan nézett vissza apjára, aki ugyanígy tett. Féltette a fiát, de tudta, hogy képes lesz rá, hogy végigcsinálja a rituálét.
- Gyere, Galaar. Induljunk.
A fiú biccentett, majd mindketten elindultak egy sikló felé. A volán mögé Jurir ült, mellé pedig a fiú. A férfi beindította a hajtóműveket, majd elindultak a dzsungel mélyére.
Az út szótlanul telt el, csak Jurir istrukciói hangzottak el, de azokat a fiú már rég tudta. Körülbelül egy napig utaztak, és már sötét volt, mikor megérkeztek.
- Megérkeztünk. Sok szerencsét kívánok én is, Galaar.
- Köszönöm, Jurir. – majd kezet fogtak.
Ezután a férfi visszaszállt a siklóba, és magára hagyta Galaar-t. A fiú nem érzett rémületet, tudta, hogy nem szabad félnie, mert akkor hibázni fog, ami az életébe kerülhet. Ugrórakétája oldaláról lecsatolta a mandalori nehéz sugárvetőjét, majd maga elé tartotta, és óvatosan lépdelni kezdett arra felé, amerről jöttek. Nem sokat látott, úgy döntött, hogy bekapcsolja az éjjellátót, mely a sisakja egyik hasznos funkciója.
- Éjjellátó. – sziszegte halkan, minek következtében a vizor a kívánt módra kapcsolt.
Mindent a zöld árnyalataiban látott, de ez még mindig jobb volt, mintha nem látott volna semmit. Lépéseit kicsit fürgébbre vette, a gyorsabb haladás érdekében.
Körülbelül öt órája sétálhatott, mikor neszre lett figyelmes. Sisakja oldalán lévő antennát lehajtotta szeme elé, ezzel 360 fokos látószöget biztosítva magának. Térdeit kissé behajlította, és lopakodni kezdett előre felé. Hamarosan a bokrok között megpillantott egy hatalmas állatot. Egy Drexl volt az. Ismerte ezt a fajt, és tudta, hogy születésekor több ilyen vadállat támadta meg a tábort. Tudta, hogy milyen vérszomjas egy állat, és tisztában volt vele, hogy kemény ellenfél lenne. Átgondolta a helyzetet, majd úgy döntött, hogy inkább megpróbál észrevétlenül elosonni mellette. Kedve sem volt több napon keresztül az állat nehéz fejét cipelni. Lépett egyet, de ekkor olyan történt, amire nem számított. Egy faég reccsent meg a talpa alatt, minek hangjára a Drexl is felfigyelt. Garaal irányába kedett nézni, de a sötét miatt egyelőre nem vette észre. A fiúnak gyorsan kellett cselekednie. Lenézett a lába mellé, és egy nagyobb darab követ pillantott meg. Óvatosan lehajolt érte, majd magától kb 40 méterrel odébb hajította. Az egy fának ütközött neki, majd hatalmas puffanást hallatva a földre esett. A Drexl arra felé tekintett, majd villámgyors mozgással elindult a kő felé. A fiúnak most kellett menekülnie, ezért szaladni kezdett a másik irányba. Szerencséje volt, mert megúszta a helyzetet.
Ezután öt napig nem történt vele semmi említésre méltó. Az élelmének már a felét megette, pedig még spórolt is az étellel és az itallal. Néhány fiatal bomával összetalálkozott, épp olyanokkal, mellyel még kiskorában is találkozott, de most nem támadtak rá, épp ellenkezőleg, elmenekültek előle.
Már hatodik napja járta a dzsungel mélyét, mikor váratlan dolog történt vele. Ahogy épp egy sötét, kijárt ösvényen rótta a kilométereket, egy maalraas támadt rá hátulról.

Szerencsétlenségére az antenna most nem volt lehajtva, így nem látta, hogy a háta mögött az állat felé közeledik. A bal vállába ütött, így a fiú a földre esett, de egy bukfenccel tompította az esést. Felállás közben azonnal megfordult és ugyanazzal a mozdulattal lehajtotta a sisakja antennáját. Fél percig farkasszemet nézett az állattal, közben pedig élesítette a sugárvetőjét. A sisak vizorjának segítségével megcélozta az állat jobb szemét, majd lőtt. A hangra az állat is rohamra készült, de a lövedék telibe trafálta a szemét, és egy kicsit vissza is lökte, minek következtében összecsuklott a földön, de sikerült azonnal lába állnia. A félig megvakult maalrass viszont teljesen bevadult, és rohanni kezdett a mandalori felé. Az még leadott pár lövést, de egyik sem ért súlyos találatot. Végül az állat felugrott a levegőbe, és onnan csapott le. Galaar átbukfencezett alatta, majd fordulásból aktiválta a csuklójára erősített tőröket, és elvágta ellenfele jobb achillesét. Az ismét összecsuklott, és ezúttal már nem állt fel olyan gyorsan. Már csak három lába maradt, csak sántikálva tudott támadni, és nem tudta gyorsaságát sem kihasználni. Galaar ezután a kötélvetővel megcélozta a vele szemben álló állat bal hátsó lábát, és átlőtte a kötéllel. Mikor az húst ért megakasztotta benne a kőtől hegyét, és maga felé rántotta a kötelet. A maalraas hanyatt vágódott, és a földön fetrengett. Próbált felállni, de nem nagyon sikerült neki. A fiú a feje mellé szaladt, majd beledöfte mind a két tőrt a nyakába, és végighúzta rajta. Ezután már nem mocorgott ellenfele, megdöglött. Levágta a fejét, majd bel kezébe vette, míg a jobbal sugárvetőjét cipelte.
Egy nem elteltével megpillantotta maga előtt a tábor falait. Ismerte a védelmi rendszert, így könnyedén átjutott rajta. Az egyik kapuőr azonnal kinyitotta neki a déli kaput, és beengedte.
- Galaar? Ilyen hamar visszatértél?
- Látod. – mondta vidáman.
- Várjál, ezt jelentem a vezetőknek is. – az őr a kommunikátorhoz fordult, majd - Uraim, Galaar visszatért.
- Valóban? Mindjárt ott vagyunk, szólunk Alorirnak is.
Két perc sem telt el, mire megérkezett három idősebb mandalori, és Alorir is.
- Fiam, remek munkát végeztél! – mondta az apja büszkén. - És egy maalraas fejet hoztál magaddal! Gratulálok!
- Köszönöm apám, nem volt nehéz dolgom.
Ekkor a három idősebb harcos közül szólalt meg az egyik…
- Galaar, ezennel tiszteletbeli mandalori felnőtté váltál. Gratulálok hozzá! Kérlek add át a maalraas fejet.
Galaar odament a férfihoz, majd átnyújtotta neki a büdös, véres, rothadt maalraas fejet. Több légy is repkedett körülötte, egy nap alatt teljesen megfonnyad a fej. De az öregeket ez nem zavarta, örömteli mozdulatokkal vették át a fiútól a fejet.
- Este nagy ünnepséget szervezünk a tiszteletedre. A tábor centrumban lesz megrendezve, hatalmas mulatság lesz.
- Köszönöm, addig viszont kipihenem magamat.
Ezután elválltak egymástól, Galaar a szülői ház felé vette az irányt Alorir társaságában. Az úton végig a rituálé részleteit ecsetelte apjának, aki a büszkeség mámorában úszkálva hallgatta végig a történetet. A fiú ledőlt pihenni, majd az este eljövetele hatalmas bulit ígért. Hatalmas tábortüzet tettek, körülötte pedig az egész tábor ünnepelt. Rengeteg hordó mandalori sör fogyott aznap este, melyet az összes harcos a sisakjából fogyasztott el. Ez is a furcsa, mandalori szokások közé tartozott. Egy sisakba 4 liter sör fér, amit az ünnepeltnek egy levegővel, húzóra kell kiürítenie első alkalommal. Ez is a felnőtté válást jelzi. Az ünneplés után mindenki nyugovóra tért, Galaar is végre álomra hajthatta fejét.

[Galaar Ordo]

Galidraan, a végzetes csata – (B.E. 14)

Galaar körülbelül egy évig békésen élhette mindennapjait, de nem feledkezett meg az edzésekről sem, melyet egy nap sem halasztott el. Szorgalmas katona volt, az lett az álma, hogy egykor ő lehet Mandalore, a hatalmas, a mandaloriak vezetője. Ehhez kemény munka kellett, ezért nem lazsálhatott. A mandaloriak történelmében igazán nagy fordulópont következett be azon a napon. A férfiak nagy része a Galidraan-ra utazott, hogy ott megvívják csatájukat a Vizsla ellen, s akkor még nem is tudták, hogy a Jedikkel is szembe kell majd nézniük.
A fiatal mandó égett a vágytól, hogy apjával utazhasson az ütközetbe, de ő még túl fiatal volt, hogy egy ilyen nagy horderejű és nehézségű harcban részt vegyen. Akármennyire is lelkes volt az ifjú sas, otthon kellett maradnia a Manda'yaim-on.
Kitartó gyakorlással és az otthoni birtok ellátásával töltögette az idejét, s várta, hogy apja hazaérkezzen, s megossza vele élményeit. Ő azonban sosem tért vissza, mint ahogy a kiküldött mandalori sereg nagy része sem.
Nem sok túlélő maradt mandalori részről, de a Jedik is elvesztették a fél sereget. Jango Fett túlélte az ütközetet, és a galidraani kormányzó fogságába került, ahonnan nem sokkal később rabszolgaként került el.
A mandaloriak nagy része földművelő lett, viszont sokan akadtak, akik zsoldosként a Galaxist kezdték el járni. A fiú négy évig bírta a Manda’yaim-on, de az élete unalmassá és lapossá vált ez idő alatt, valami újra vágyott. A mandalori egy harcos nép, ebből következően Galaar továbbra is ezzel akart foglalkozni. Egész életében a harc, a küzdelem vére folyt az ereiben, máshoz nem értett. Ezt az életformát nem szerette volna feladni, ezért úgy döntött, hogy elhagyja szülőbolygóját, és új életet kezd valahol máshol.

[Galaar Ordo]

A sas* újra szárnyra kap - (B.E. 10 – B.U. 9)
*Galaar jelentése: sas

Mindenki belenyugodott a mandaloriak helyzetébe, kivéve egy ember, ő pedig Galaar volt. Magára öltötte páncélzatát, magához vette fegyvereit, majd a hangárba indult. A legtöbb hajó a MandalMotor-s terméke volt, de akadt néhány ami más gyártótól származott. A 18 éves fiú apja, Alorir egykori hajóját, egy Üldöző-osztályú rendfenntartó hajót nézte ki magának. A festése kissé ütött kopott volt, épp, mint a mandalori páncélzata. Viszont külsőre, és teljesítményileg is jó állapotban volt. Beszállt a hajóba, ami belülről is teljesen ép volt, semmi baja nem volt. Beindította a hajóműveket és elindult a Nar Shaddaa felé. Úgy tudta, hogy ott nagy hasznát veszik a hozzá hasonló fejvadászoknak, és még a lebukás veszélye is alacsonyabb. Rég vezetett már űrhajót, de olyan volt, mint a sikló vezetés, ha egyszer megtanulod nem tudod elfelejteni. Galaar, pedig annak idején Alorir képzésén megtanulta hogy is kezelje az űrhajókat, ha még olyan nagy manőverekre nem is volt képes, azért beindítani és vezetni még tudta.
Több napnyi utazás után végül megérkezett a bolygóra. Nem ismert senkit, nem tudta, hogy most hogyan tovább. Azzal viszont tisztába volt, hogy a lepukkant kantinokban sok alvilági alak fordul meg, ezért onnan remélt némi munkát. Az eszetlen öldöklés ellent mondott Galaar elveinek, de a megélhetés érdekében mégis kénytelen volt ilyesfajta tetteket végrehajtani, azt viszont megfogadta magának, hogy csakis abban az esetben fog ölni, ha már minden kötél szakad.
A dokkból azonnal a legelső lepukkant csehóhoz vezetett az útja. Belépve egy füstös kocsmában találta magát, még a falból is a dohány füstje áradt. Szinte kivétel nélkül mindenki oldalán ott lógott legalább egy sugárpisztoly, ebből tudta, hogy jó helyen jár. A pulthoz lépve kikért magának egy sört, majd egy távoli sarokban helyet foglalt, levette sisakját, és a környezetét kezdte el fürkészni. Nem telt bele sok idő, és egy nagyobb darab fickó lépett oda hozzá. Arcát sebhelyek tarkították, oldalán két sugárpisztoly lógott. Kérdezés nélkül leült mellé, és megszólította.
- Vrosk Blast vagyok. Látom maga is ahhoz a fejvadász fajhoz tartozik, ugye? – mély dörmögő hangja volt.
- Talán. – válaszolta a fiú.
- Ha igen, akkor jöjjön el ide. Talán akad magának némi munka. – majd átnyújtott egy névjegykártyát, és távozott.
Ez elég meglepő volt. Nem is kellett keresni a munkalehetőséget, az találta meg őt, egy órával azután, hogy letette a gépét a Nar Shaddaa-n.
A fiú megitta a sört, majd visszament a gépéhez, és ott töltötte az éjszakát. Rögtön másnap hadifelszerelésbe öltözött, és felkereste a névjegyen található címet. Az épületen a következő felirat tátongott: Fins droid szaküzlete. Azonnal rájött, hogy ez csak egy álca lehet, ezért belépett az épületbe. Egy viszonylag kis szobában találta magát, bal oldalt volt egy pult, mögötte pedig egy ajtó. Odalépett a pultoshoz, aki rögtön belekezdett a mondandójába.
- Üdvözlöm szerény droid kereskedésemben. Mivel szolgálhatok.
Galaar nem szólt semmit, csak a pultra tette a névjegyet.
- Ááá, értem. Kérem, kövessen.
Úgy tett, ahogy az eladó kérte. A pult mögött ajtóhoz vezette, majd kinyitotta neki az ajtót. Néhány méteren elkísérte, majd kiadta a további instrukciókat.
- A folyosó végén jobbra, ott pedig a legutolsó ajtó lesz az ön helye.
- Köszönöm.
Követte a kijelölt útvonalat, és benyitott az ajtón. Egy tágas szobába jutott, ahol újabb ajtók voltak. Itt is volt egy pult, mely mögött egy csinos, szőke nő állt. Galaar odasétált hozzá, majd megpróbált valami információt kihúzni belőle.
- Jó napot, Galaar Ordo vagyok. Egy bizonyos Vrosk Blast-al szeretnék beszélni.
- Értem. Várjon egy pillanatot. – majd megnyomott ez előtte lévő kommunikátoron egy gombot.
- Uram, egy bizonyos Galaar Ordo van itt, önnel szeretne beszélni.
- Engedje be.
- Rendben…..Mr. Ordo. A hármas ajtóhoz, ha kérhetem.
- Máris.
Az ajtók felett pirosan világító számok voltak. Galaar megkereste a hármas számmal jelöltet, majd benyitott rajta. Ott megpillantotta a tegnapi férfit, egy íróasztal mögött ülve. Levette a fejéről a sisakot, így azonnal felismerte őt Vrosk.
- Mr. Ordo. Tudtam, hogy el fog jönni hozzám. Üljön le, kérem. – mutatott egy székre az asztal másik oldalán.
- Köszönöm. – fogadta el a fiú a helyet, majd leült rá.
- Mióta van a bolygón, ha szabad kérdeznem? – hangja most sokkal kedvesebb volt, mint tegnap.
- Egy napja.
- Valóban? Akkor gondolom szerencsét próbálni jött a Nas Shaddaa-ra?
- Ahogy mondja.
- Nem túl bőbeszédű, na de nekem nem is a hangjára van szükségem. Nos, ért a fegyverekhez?
Galaar magára nézett. Már a páncélzata is maga egy fegyver volt, pláne az ugrórakétára szerelt mandalori nehéz sugárvető.
- Maga szerint?
- Persze, gondolhattam volna. Végzett már valaha fejvadász munkát?
- Nem.
- De harcolt már?
- Kiskorom óra harcot tanulok, és részt vettem a Galidraan-i csatában.
- Nagyon jó. Lenne egy munkám a számára. Sima ügy, egy kis bevezető ebbe az életstílusba. Nem lesz nehéz dolga, némi kreditet kell behajtania egy illetőn. Érdekli a dolog?
- Mondjuk.
- Akkor folytatom. A férfi egy twi’lek, Ragga Smaa’raat a neve. Több mind 20.000 kredittel lóg nekem. Ezt szeretném rajta behajtani, és ehhez kell a maga segítsége.
- Elvállalom.
- Nagyon jó. Ezen az adattáblán minden szükséges információt megtalál. Itt fogom várni a pénzel.
Galaar felállt a székről, majd kiment a szobából, majd végül az épületből. Csak ekkor nézte meg az adattáblát, melyen a következő adatok álltak.

Név: Ragga Smaa’raat
Cím: Buliin str. 35. A Darth-tól két saroknyira.
Tárgy: Tartozás behajtása.

Ennyi állt a táblán. A legközelebbi térhez ment, ahol több taxis is parkolt. Találomra kiválasztott egyet, majd megkérte, hogy vigye el a Buliin street 35.-re. A sofőr ismerte a helyet, megkérte, hogy szálljon be a gépbe, és elviszi oda.
Félórányi utazás után megérkezett. A hely olyan volt, mint egy gettó, még a hatóságiak sem merészkedtek a környékre. Az utcán drogosok, alkoholisták, és egyéb utca töltetlékek lézengtek. Mindegyik kitért Galaar elől, mintha féltek volna tőle. A 35. számhoz ment, ami egy szintén lepukkant emeletes ház volt. Minden ajtó nyitva állt, nem volt nehéz bejutni. A folyosón letört kamerák, és a plafonról lógó vezetékek díszítették a helyet. A folyosó végén egy twi’lek ült, épp valami csomagot adott át valakinek. Mikor végeztek az üzletfele távozott, így Ordo is odalépet hozzá.
- Miben segíthetek? Esetleg egy csomag halálpálcát adhatok?
- Nem ezért jöttem. Egy Vrosk Blast nevű férfinek több ezer kredittel tartozik. Ezt szeretném elkérni.
- És miért adnám oda egy magadfajta kis mitugrásznak?
A mandaloriak nem sok dologra immúnisak, de arra, hogy valaki tiszteletlenül viselkedik velük, az azon kevés cselekedetek között van, melyet nem szeretnek. Aktiválta jobb karján a tőrt, majd a twi’lek nyakához szorította.
- Ha nem sajnálod az életed, akkor meg is tarthatod.
- Nem kell úgy felkapni a vizet. Megvan a pénz, mond meg Vrosk-nak, hogy hamarosan megkapja.
- Most kell odaadnod.
- Jól van, jól van. Bent van a lakásomban. Mindjárt kihozom.
- Veled megyek.
A twi’lek felállt a székről, és elindult a mellette lévő ajtóhoz. Galaar közben végig figyelt arra, hogy ne lógjon meg, és pengéjét is aktiválva tartotta. Végül kinyílt az ajtó, és mindketten beléptek. Bent egy ágy, több asztal, és egy konyha volt. Az asztalok telis tele voltak *cenzúrált szó*okkal, töménytelen mennyiségben. Az egyik asztal alól egy nagyobb táska került elő, melyet Ragga ki is nyitott azonnal.
- Itt a pénz. Mind a 20.000 kredit.
- Akkor ezt magammal is viszem. Viszont látásra.
Majd elhagyta az épületet, és visszament a fejvadász céghez. Megint belépett Vrosk ajtaján, és ledobta az asztalára a pénzt.
- Gyors volt, Mr. Ordo.
- Tettem a dolgom.
- Íme a fizetsége. – belenyúlt a táskába, és kivett belőle 2.000 kreditet.
- És, hogy ízlett a munka?
- Jól fizet, nekem ennyi elég.
- Ha legközelebb is kell munka, akkor szóljon. Beírattam magát az adatbázisunkba. Legközelebb nem kell megállnia Fins-nél, rögtön jöhet hozzám.
- Köszönöm.
- Akkor most, viszlát. Remélem, még találkozunk.
- Mérget vehet rá.

Ezután még rengetegszer jött vissza Vrsok-hoz, és mindig jól megfizették. Kezdetben még hasonló, könnyű munkákat kapott, de mikor már a megbízója kezdett megbízni benne, egyre nehezebb feladatok elé állította. Persze a fizetség is ezzel arányosan növekedett. Jól megélt a fejvadászkodásból, és nem is volt olyan szörnyű, mint amire számított. Nem feltétlen kellett embert ölnie, Vrosknak annyi is elég volt, hogy Galaar elvégzi a rá szabott teendőket. Így tengette mindennapjait. Sokat járt a kantinokba, lett még néhány üzlettársa, de fő irányvonala a mandalori eszme maradt. Belül még mindig Igaz Mandalori volt, ugyanaz a személy, aki akkor ott a Galidraan-on annyi Jedivel szállt szembe a hazáért.

[Galaar Ordo]

Egy harcos több a páncéljánál (B.U. 10)

A mando legutóbb egy újabb megbízást kapott Vrsok-tól. Igen nagy fizetséget ígért, de a meló is nehéznek számított. A feladat szerint az Ukio-ra kellett utazni, egy rejtett műhelybe, ahol egy bizonyos Stamp Groove nevű feltaláló férfi egy prototípus, hajóra szerelhető lézerágyún dolgozott. Az információk szerint körülbelül egy tucat zsoldos állt fel a fickó védelmére, hogy zavartalanul dolgozhasson. Nos, tehát Galaar küldetése a lézerágyú elrablása volt. Vrosk azt tervezte, hogy ő majd nagy pénzért eladja a fegyvert valami nagy cégnek.
A mandalori útra kelt hát, hogy a bolygóra utazzon, ekkor még nem is sejtette, hogy mekkora hibát követ el. Az utazás alatt kellően kipihente magát, hogy érkezésekor teljes energiával dolgozhasson a megbízás végrehajtásán.
Mikor megérkezett már a sisakjába bekalibrálta a műhely koordinátáit, s nem volt más dolga, minthogy odamenjen, s elhozza a lézerágyút. Körülbelül egy órányi gyaloglás után, a várostól távol, egy erdőben a sisak vízorja jelezte, hogy hamarosan eléri célját. S így is volt, a földből csupán a föld alatti épület teteje látszódott, de már azt is jócskán belepte a növényzet. Itt volt a bejárat, sehol máshol nem lehetett bejutni. A kapu előtt két zsoldos álldogált marcona külsővel, kezükben sugárkarabélyt tartva. Eddig nem látszott nehéznek, Galaar célba vette az egyiket, pontosan a fején. Egy lövéssel végezni akart vele. Ekkor azonban bal oldalról, néhány méternyire a fák közül egy lövés dördült el, s megölte a másik őrt. Több se kellett Galaar-nak, leszedte a másik őrt, akit eddigre már tökéletesen bemért, majd a fák felé fordította a tekintetét. Néhány másodpercig csak meredt a fák közé, sisakja jelezte, hogy van ott valaki. Ekkor hirtelen az előbbi helyről egy rakéta indult el Galaar felé, de ő egy vetődéssel kitért előle, de a kis tisztásra érkezett, mely az épület tetejét vette körbe. Így már teljes mértékben a merénylő látószögébe került, de ő sem volt rest, rögtön viszonozta a támadást a csuklójáról indítva egy rakétát. A lövedék becsapódott, majd nem történt semmi. Galaar a fák sűrűjét fürkészte, mikor a távolból egy hang kiáltott felé.
- Su’cuy, vode. – mondta a hang, majd előlépett a fák közül. Tetőtől talpig páncélzatban állt, de nem akármilyenben. Épp olyan vért volt rajta, mint Ordo-n.
- Su’cuy. – köszöntötte testvérét, s közeledett felé néhány lépést, de fegyverét azért biztosan fogta kezében.
- Azt hittem én egyedül leszek itt, nem mondták, hogy társat is adnak mellém. – vetette fel a jogos megállapítást az ismeretlen mandalori.
- Az attól függ, hogy ki a megbízód, testvér.
- Vrosk küldött. Hát téged?
- Szintén. – biccentett Galaar. – Micsoda meglepetés. Galaar Ordo vagyok.
- Beroya Fett. – mutatkozott be a másik mando is, majd kézfogás gyanánt erősen összekulcsolták jobb kezüket, s magabiztosan megszorították azt.
- Nos, akkor hajtsuk végre ezt a melót, beszélgetni ráérünk később is.

Azonban mielőtt bármerre is indulhattak volna az épület tetejének oldalából egy kis lézerágyú jött elő, s áldást szórt a két mandóra. A talaj szétrobbant közöttük, de ők még időben félreugrottak, s így lépéselőnybe kerültek a szerkezettel szemben, s pillanatok alatt elérték a kaput. Itt már nem találhatta el őket, hiszen nem tudott úgy fordulni, hogy célba vehesse a párost. Azonban új problémával kellett szembesülniük, mégpedig a kapu zárjával. Be volt zárva, s nem volt kártyájuk hozzá. Ám ez nem jelenthetett akkora problémát, Galaar leguggolt az egyik zsoldos holtteste mellé, s annak zsebéből elővarázsolta a szükséges kártyát. Pillanatokon belül már odabent voltak a kapu mögött, ám cseppet sem kellemes fogadtatásban volt részük. Legalább húsz darab sugárkarabély csövével nézett farkasszemet a két mandalori. Az előttük álló tömegtől nem látták, hogy mi van a folyosó végén, de lépések zaja, s egy ismerős hang csendült fel. Vrosk Blast hangja.
- Uraim, uraim. Mr. Ordo, és Mr. Fett, a két mandalori veterán. Azt hittem óvatosabbak lesznek. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen elfogjuk magukat. – mondta lenézős, s egyben fenyegető hangon a férfi.
- Mi folyik itt? – háborodott föl azonnal Galaar.
- Sok pénzt ér a fejetek, de még többet a páncélzatotok anyaga. Tudjátok, azzal, hogy nekem dolgoztatok jó pár ellenségre szert tettetek, s nagy vérdíj van a fejeteken. Másnak gondot okozott volna elkapni titeket, hisz páncélzat nélkül elég ritkán vagytok láthatóak, nem tudták volna, hogy ti vagytok-e azok, akiket keresnek. De én tudtam. Ha-ha-ha. – játszotta a gonosz vezért Vrosk, majd megnyomott egy gombot, s a két mandalori alatt vibrálni kezdett a talaj, s elektromos sokkot kaptak. Rögtön összeestek, s elsötétült előttük minden.

Körülbelül fél óra elteltével tértek magukhoz a fiúk, láncra verve, egy raktárépületben. Egy lámpa szolgálta a világítást, s az is pislákolt. A szobában dohos szag terjengett. Galaar lassacskán kinyitotta szemeit, s észrevette, hogy ott ül velük szembe Vrosk, s ölbe font karokkal csak nézi őket.
- Mr. Ordo, látom magához tért. Ohh, és ahogy nézem Mr. Fett is. Nos, üdvözlöm önöket az én… hogy is nevezzem… vendégszobámban. Egy oka van annak, amiért még életben vannak. Kell nekem ebből a cuccból, amiből a vértetek készült. – Galaar ekkor vette észre, hogy csupán csak egy vászonruha van rajta, s Fetten is. – Kíváncsi, hogy mi történt a páncélzatával, igaz, Mr. Ordo? Nos, elolvadt. Beolvasztattam, sok pénzt megér majd nekem. Ha-ha. – Na de most, árulják el, hogy honnan tudnék még beszerezni ebből az anyagból.
- Sose fog belőle szerezni magának, pláne most. – jelentette ki Ordo.
- És, ugyan miért nem?
- Egyedül a Manda’yaim-on szerezhető be a beskar, de a Birodalom rátette a kezét. Kétlem, hogy versenyre kelhetne velük.
- Hmmm, ebben igaza van Mr. Ordo. De talán maguk… hozhatnak nekem belőle.
- Lehetetlen. – vágott közbe Fett.
- Akkor meghalnak. Nézzék, felajánlok egy üzletet. Tisztességes üzletember vagyok, biztosan méltányosnak fogják tartani. Szóval, maguk hoznak nekem anyagot, s én elhitetem az ellenségeikkel, hogy meghaltak, s nem lesz vérdíj a fejükön.
Galaar fejében rögtön végigfutott egy terv. Belemegy, hogy hoz Vrosk-nak beskar-t, s minden bizonnyal küld majd velük zsoldosokat is, hogy nehogy megszökjenek. Ők a Manda’yaim-ra érve pedig valahogy elintézik őket. A módszer a létszámtól függ.
- Rendben. – vágta rá Galaar.
- Kiváló. Ha-ha-ha. – örvendezett Vrosk.
- De, Ordo! – kiáltott rá testvérére Ordo-ra.
- Udesii! – kiáltott vissza mando’a nyelven, mintha ingerült lenne, de csak annyit mondott, hogy nyugi. Ezzel Beroya tudtára adta, hogy van egy terve. – Ő is jön. Hozunk magának beskar-t.

Fél órán belül már készen is álltak az indulásra. Vrosk-tól kaptak ruházatot, s alá egy egyszerű harci mellvértet, ha harcra kerülne sor a birodalmiak ellen, valamint egy-egy kötelet a kezükre. Tehát nem sok felszerelést kaptak, ráadásul öt jól felszerelt zsoldost kaptak kíséretként maguk mellé. Egy YT-2400-as gép fedélzetén kezdték meg az utazást a Manda’yaim felé. A terv még nem volt kész teljes egészében, de a vázlat már igen.

Az út igen unalmasan telt, s Fett szemében végig valami kíváncsiság lángolt, tudta, hogy testvére készül valamire, azonban ugyanez a láng ott pislákolt Beroya szemében is. Kérdés, hogy a tervük megegyezik-e. Galaar minden egyes négyzetcentimétert felmért, s megfigyelte az őröket is. Az egyik kicsit nagyobb darab szinte egész úton valami csípős nassolnivalót csócsált, s legurított hozzá jó pár sört is. A társainak ez nem tetszett, hogy alkoholt iszik úgy, hogy két mandalorit kell őrizniük, de ő váltig állította, hogy neki ez ad energiát.
A Manda’yaim körüli űrbe érkezve annyi energiája volt már, hogy a hasa görcsölni kezdett.
- Te, hallod, nekem muszáj elmennem a vécére. Meghajtott ez a csípős cucc. – mondta nyögdécselve a zsoldos.
- A fenébe már Dwight, tudtam, hogy ez lesz. Szólj Alston-nak, hogy addig váltson le.
Dwight a hasát fogdosva talpra állt, s elindult az ajtó felé. Kinyitotta, s a szoba előtt megállva kiáltott.
- Alston, gyere má… - eközben azonban Fett mocorgása megszűnt - melyet egész úton bizonyos időközönként a viszketésre fogott -, előrántotta kezeit, s orrnyergen könyökölte a mellette ülő zsoldost, mitől az rögtön összeesett.
Mire Dwight megfordult, addigra Fett kezében már ott virított a halott őr sugárfegyvere, s pontos lövésekkel terítette le a hasmenéssel küszködő fickót is. Siető léptek zaja hallatszódott a folyosóról, de ekkorra már Galaar kezét sem fogta össze kötél, s már tulajdonában volt Dwight övén lévő BlasTech DL-17-es. Fett kinézett a folyosóra, mire éppen akkor fordult be az egyik zsoldos. Leadott egy sorozatot, s erre nem számított Alston, így kifeküdt. Azonban pont a küszöb előtt egy gránát landolt.
- Az ajtót! – kiáltotta Ordo, mire Fett a nyitózárral bezárt az ajtót. A gránát robbant, s egyenesen a szembe lévő falhoz vágta a nehéz fémajtót.
Fett mutatta társának, hogy maradjon csendben. Ő biccentett, s mozdulatlanul állt tovább, fegyverét az ajtó felé szegezve. Óvatos léptek zaja hallatszott kintről.
- Szerinted meghaltak attól a gránáttól?
- Én nem hallok semmit. De azért legyél óvatos.
Ekkor Fett megint kihajolt, s még egy zsoldost tett el láb alól. Ordo is bizonyítani akart, így hasra vetődött, majd kidugta fegyvere csövét, s ő is lelőtte az utolsó őrt. Átvették az irányítást a gép felett.

Hamarosan már landoltak a bolygón, a holttesteket pedig titkos, rejtett zugokban rejtették el, ha esetleg kapnának egy ellenőrzést, bár ez még nem volt túl gyakori a bolygón. A hajót nem akarták megtartani, s Fett-nek is volt valami rejtegetni valója, amiről igencsak titokzatoskodva számolt be. Egy rejtekhely, az erdő szélén. Körülbelül egy órás séta után jutottak el a helyre, egy domboldalban volt a hely. A fák sűrűn belepték, de itt- ott voltak15-20 méter átlójú tisztások. Az egyik ilyen tisztáson volt valami. Egy terepszínű lepellel letakarva. Fett lerántotta a leplet, s Galaar legelőször az Üldöző-osztályú rendfenntartó hajóra lett figyelmes.
- Ez a Kebii’tra Verd (Égi harcos). – mutatta be a hajót Beroya.
- Csinos darab.
- Na nézd meg belülről. – majd mindketten beléptek a hajó belsejébe.
Odabent egész kis rakomány volt. Mandalori könnyű és nehéz sugárvetők, néhány gránát, vibrotőrök, és energiacellák a fegyverekhez.

Előtöri vége.../Játék kezdete...

[Galaar Ordo]

Adatlap

Galaar Ordo
?. szint

Alkalmazott NJK-k maximális száma: ?*? = ? pont

---

Tulajdon:

• Üldöző-osztályú rendfenntartó hajó - (minimális legénység 1 fő, utasok maximális létszáma 7 fő)

---

Segítő NJK:

• Beroya Fett - Harckocsi és űrhajó pilóta, mandalori katona

Alkalmazott NJK-k maximális száma: ?; felhasználva: 1

---

Vállalkozás

• -nincs-

---

Jutalmak

• -nincs-

---

Kreditek: ? kredit

Utolsó módosítás: 2009. június 21.

[Qui-Gon Jinn]

Szia!

A történet így már megfelel. Dral Ordo szintjeit örökölve a 7. szintról indulsz, valamint a történet kidolgozottságát tekintve megérdemel még egy szintet, így összesen a 8. szintről indulsz. Jó játékot kívánok és az Erő legyen veled. Indulótőkéd: 7275 .


QGJ