2009. június - július. - MÉG NEM VOLT ÉRTÉKELVE
Miután Galaar magára öltötte a Kebii'tra Verd fedélzetén található fegyverzeteket és felszereléseket, már készen állt bármire, ám páncélzata nélkül kissé sebezhetőnek és védtelennek érezte magát. Elképzelése sem volt róla, hogy fog újra magának szerezni, vagy csinálni egy olyat, s sajnos Beroya gépén sem volt beskar. Egy biztos, ezentúl óvatosabbnak kell lennie, ráadásul a Nar Shaddaa-n biztosan emelkedett a fejükre kitűzött vérdíj. Még szerencse, hogy senki nem látta őket a bolygón sisak és páncélzat nélkül. Beroya viszont korántsem tűnt ennyire aggodalmaskodónak, s ez kissé zavarta Galaar-t.
- Téged cseppet sem zavar a fejünkre kitűzött vérdíj? - Fordult a mandó társa felé, aki épp egy ládában kotorászott.
- Nem túlzottan... - Válaszolta Fett, de közben fel sem nézett a láda mélyéről.
- És ugyan miért nem? - Lepődött meg a másik.
Némi csönd állt be közöttük, majd Beroya láthatóan végre megtalálta azt, amit keresett. Egy kis ládika került elő a nagyobból, immár ott pihent a mandó jobb kezében. Maga felé fordította a zárat, s egy kattanással felnyitotta azt. Galaar közelebb lépett, s megnézte mi van benne. Chipkártyák.
- Fejvadászkodásom alatt több álnévvel is dolgoztam, bár ezek közül nem mindet használtam. De eltettem őket, tudtam, hogy egyszer még jól jön. - Majd egész testével Galaar felé fordult. - Válassz egyet. Mind hamis, de még a birodalmiak sem képesek rájönni. - Kacsintott Beroya barátja felé.
A mandalori érdeklődve tekintett bele a dobozba, majd némi hezitálás után belenyúlt, s kivett egy ID kártyát. Jate Kaysh.
- Jate Kaysh? - Pillantott fel Beroya-ra.
- Remek, akkor ezentúl, ha társaságban vagyunk, ezt a nevet kell használnod. Én pedig Ne'tra Besh vagyok, értetted? - Eszelte ki másodpercek alatt a tervet Fett, majd visszadobta a ládikát a nagyobbikba.
- Értem. - S zsebre tette új személyazonosságához tartozó kártyáját. - És, mihez kezdünk ezután? Erre van ötleted? - Nézett kérdőn Beroya-ra Ordo, miközben zsebre dugta kezeit.
- Régóta gondolkodtam rajta, hogy belekezdek egy vállalkozásba. Van egy két ismerősöm, akik fegyverekkel kereskednek. Ár alatt beszerezhetem tőlük a dolgokat... ehhez csak egy kis tőke kéne. Ami jelenleg nem nagyon van.
- Na és mi lenne, ha majd az első, második hónap után fizetnénk nekik? - Vetette fel az ötletet Galaar.
- Beszélni kellene velük. A legjobb az lesz, ha személyesen keressük fel őket. Most azonban szerintem mennyünk be a városba, éhes vagyok. - Pillantott rá Beroya a mandóra, majd pillanatokon belül már a pilótafülke ülésében hevert és felkészítette a Kebii'tra hajtóműveit a felszállásra. Néhány perc elteltével már a légtérben suhantak a csontváros űrkikötője felé.
A Kebii'tra Verd szélsebesen süvített Keldabe űrkikötőjének irányába. Mikor feltűnt a horizonton az épületkomplexum Beroya lassítani kezdett, s a kommunikációs toronytól helyet kért a leszállásra. Pillanatok alatt néztek nekik egy üres leszállóplatformot, s megadták a megfelelő koordinátákat és vektorokat. Fett betáplálta a kapott adatokat a gép konzoljába, s hamarosan dokkoltak az űrkikötőben. A hajtóművek leálltak, s a két mandalori elhagyta a fedélzetet. Sugárvetőiket a gépen hagyták, csupán egy-egy kést és sugárpisztolyt hagytak maguknál, hogy ne legyenek túl feltűnőek a birodalmiak számára.
- Na gyere, tudok egy jó helyet. - Karolta át "testvérét" Beroya, s húzta magával.
Beroya majdnem egészen a csontvárosi piactérig rángatta Galaar-t, pedig ő ment volna magától is. Rég járt már ezen a planétán, még szerencse, hogy összehozta a sors Fett-el, aki itt nevelkedett, s kívülről tudja az utcák labirintusát. Így hát nem is telt sok időbe, míg elérték a bolygó ezen szegletét. Bazárok és eladók sora várta őket és a többi vásárlót. Kínáltak mindent, páncélzatot, ruhákat, fegyvereket, még nőket is éjszakára - természetesen pult mellől és mandalori amazonokat. Nem tartott sokáig az sem, míg megtalálták Beroya kedvenc helyét, ahol annak idején órákon át ácsorgott és beszélgetett.
- Héééé, Verd, te még mindig itt gályázol? - Kiáltott oda méterekről a büfésnek.
- Beroya, te vagy az? De rég láttalak. - Ekkorra már a két mandó megérkezett a büfé kiszolgáló ablakához, s Fett megszorította Verd kezét, valamit fordítva is. - Mond csak, mi járatban vagy erre?
- Hiányzott már a kosztod. Egy tucat Hot Bantha most ránk férne. - Mutatott magára és Galaar-ra. - Jah, bocsánat. Had mutassam be a barátomat... - majd halkabbra vette a hangerőt - ... Galaar Ordo. - És Verd-re kacsintott, aki ebből már értette, hogy ne reklámozza ezt a nevet.
Su'cuy, vode. - Rázott kezett Galaar-al is a büfés. - Nah, akkor csinálom is a kajátokat. Megspékelem nektek az új szószommal, a múlthéten találtam ki. - Nevetett Verd, és nekilátott a Hot Banthák elkészítésének.
Ahogy a két mandó várta, hogy elkészüljön az étel, addig hátat fordítottak Verd-nek, s könyökükkel a pulton támaszkodva a tömeget figyelték. Hamarosan egy újabb ismerős alak bontakozott ki közülük. Beroya számára legalábbis ismerős volt, Galaar azonban még sosem látta. Az ismeretség kölcsönös volt, az egyik rögtön Fett felé kiáltott, s hamarosan kezet is ráztak egymással.
Alor'ad! - Kiáltott fel Beroya. - Látom téged is idevonzott Verd Hot Banthájának illata. - Nevetett a büfés felé Fett. - Az igazság az, hogy volt egy kis balesetünk Keldabe mellett, de mint látod minden rendben. - Kacsintott régi barátja felé. - Had mutassam be barátomat, Galaar Ordo-t. - Bökött fejével Galaar felé.
- Su'cuy vod. - Kezet rázott mind a két érkezővel, majd Beroya Al'verde felé fordult.
- Ni cuyir Beroya Fett, örvendek. - Majd kezet rázott a másik Ordo-val is. - Ti mi járatban erre? - Fordult vissza Alor'ad felé.
A két mandalori oly régen volt már a Manda'yaim-on, hogy egyikük már el is felejtette, hogy milyen kilátástalan helyzet ereszkedett a mandók földjére, másikuknak meg jórészt tudomása sem volt róla. Hogy melyikük melyik azon nem kell sokat gondolkodni, Galaar már három éves korában elhagyta a Mandalore bolygót, és a Dxun-on kezdte meg harci kiképzését.
Beroya itt lett harcra képezve, s ütközetekben is volt része: New Holstice, csak hogy egyet említsek. Azonban ő is szebbnek látta a jövőt hazáján kívül, ezért a Nar Shaddaa-n vállalt fejvadász munkát, ami elég jól jövedelmezett, egészen mostanáig. Hírneve azonban mostanra mind a két mandalorinak megkopott, s vérdíj van a fejükön, melyet az alvilág tagjai könnyedén be is zsebelhetnének, ha tudnák, hogy is néz ki Galaar avagy Beroya.
- A Nar Shaddaa-n dolgoztam. Mondhatni onnan ismerem őt is. - Bökött fejével Galaar felé, aki ekkorra már Al'verde társaságát élvezhette.
- Itt születtem. De a kiképzésemet már a Dxun-on kezdtem meg. - Felelte illedelmesen Galaar.
- Hát, eddig fejpénzeket gyűjtöttem be. De most Galaar-al új bizniszbe kezdünk. Fegyverkereskedés a Nar Shaddaa-n. Van néhány kapcsolatom, akiktől olcsón fegyverhez tudok jutni. - Felelte Alor'ad-nak, Fett, teljesen függetlenül a másik két mandalori beszélgetésétől. - Nem akarsz beszállni egy kis tőkével? Busásan visszakapnád. - Érdeklődött kaján mosollyal az arcán Beroya.
- Kész az első adag. - Vetette közbe a büfés.
- Ááá, kössz, Verd. - Hálálkodott Fett, közben egyik tányér Galaar felé tolta, melyen két Hot Bantha gőzölgött a melegtől. A két mandó nekilátott az evésnek, ám közben folytatódott mind a két diskurzus.
- Al'verde, mesélj nekem arról, milyen itt, a Manda'yaim-on az élet? Hogy viseli a nép a birodalmi jelenlétet? - Érdeklődött komoly hangos Galaar.
A két mandalori szó nélkül, Hot Banthát majszolva hallgatta amint a másik két Ordo felteszi kérdéseit, avagy válaszolnak a Galaar által feltett kérdésre. Tehát a mandó nép egyelőre biztonságban van, a birodalmiak nem tudnak számottevő kárt tenni, de ki tudja, hogy ez meddig marad így. Beroya lenyeli az egyik adag utolsó falatját, majd válaszol Alor'ad-nak.
- Az üzletet nem a nép számára hozzuk létre. Saját megélhetésünket akarjuk biztosítani vele, és ha beszállsz egy kis kredittel, akkor a Tiedet is, vod. - Mondja komolyan, majd végül az egyik Ordo javaslatára elindulnak az űrkikötő felé, mikor észreveszik, hogy a tömegben beépített birodalmiak vannak.
Már a piactér végén járnak, mikor Galaar és Beroya érzi, hogy valaki követi őket. Néhányszor körbepillantanak a körülöttük vásárolgató egyedeken, s szinte egyszerre szúrnak ki egy zöld-szürke páncélzatban tündöklő mandó katonát. Még mielőtt bármire is idejük lett volna, Fett-et és Alor'ad-ot berántotta az egyik sátor rejtekébe, s ott rendesen szidalmazta a két mandalorit. Ezalatt Galaar és Al'verde odakint várakoztak, valahogy nem volt kedvük bemenni. Mando'a nyelven szófoszlányok szűrődtek ki, s Galaar már tudta, hogy két társa olyan dolgokról társalgott, melyekről nem lett volna szabad ennyi ember előtt. Ez tiszta képet adott neki arról, hogy mi is folyik mostanában a Manda'yaim-on.
Legelőször az ismeretlen páncélos alak hagyta el a sátrat, majd őt Beroya követte, végül Alor'ad. Az arcukat tanulmányozta, s megállapította, hogy barátjára nagy hatással voltak az odabent elhangzottak.
- Mi volt ez? - Érdeklődött meglepetten Galaar.
- Hagyjuk, a lényeg az, hogy a helyzet sokkal durvább, mint gondoltam. Azt javaslom, hogy amíg el nem értük a Kebii'tra Verd-et, addig egy szót se ejtsünk ezekről a dolgokról. - És valóban, ha nem mando'a nyelven beszélték volna az előbbi dolgokat, már valószínűleg egy birodalmi vallatóban lennének.
A kis csapat az előbbi jelenet hatása alatt indult el az űrkikötőbe, Beroya hajója felé...
Az űrkikötőben:
A csapat elérte az űrkikötő bejáratát, szótlanul zarándokoltak végig a folyosón. Elől Galaar és Beroya sétált, mögöttük a másik két Ordo. Az út élesen balra kanyarodott, ám ahogy befordultak a sarkon, a másik irányból zihálás és futó léptek zaja visszhangzott. Nem volt már idő cselekedni, Beroya épp csak elnézett jobbra és már hallatszott is a puffanás. A következő kép az volt, hogy Fett és egy ismeretlen, kissé vézna férfi hever a földön. Némi jajjgatás után mind a ketten feltápászkodtak. Galaar ekkor tüzetesebben is szemügyre vette az idegent. Karizmatikus arca volt, sugárzott belőle valami furcsa aura. Lerítt róla, hogy helyén van az esze és ravasz, mégis olyan esetlennek látszott. Hátán egy gitártok, s benne minden bizonnyal maga a hangszer lógott. Fekete rövid pólót, szürke nadrágot és fekete csizmát hordott. Derekán egy barna öv lógott, mely pisztolytáskájában egy BlasTech DL-17 lapult, ezt első ránézésre meg lehetett állapítani. A férfi ijedten zihált, néha néha maga mögé pillantott.
- Elnézést, uram, nem akartam fellökni. - Gyorsan, zihálva beszélt, de illedelmes volt.
- Meghiszem azt. Na tűnjön innen mielőtt valami meggondolatlanságot teszek. - Fenyegette Beroya a férfit, közben bal vállát masszírozta, amire az esés következtében landolt.
- Vod, miért viselkedsz így? Nem direkt tette. - Csitítgatta barátját Galaar.
- Tényleg sajnálom. - Sütötte le szemeit a férfi, majd háta mögül szintén futó léptek zaja hangzott fel, de még nem fordultak be a túloldali sarkon. A férfi megnyomta a mellette lévő raktárajtó nyitókapcsolóját, majd belépett a szobába, de még visszafordult egy pillanatra.
- Nem láttak, rendben? - Darálta egy gyorsan, majd bezárult az ajtó.
Pillanatokkal később a sarkon - ahonnan a gitáros férfi érkezett - egy izmos weequay fordult be, s tőle jócskán lemaradva egy gamorrai. Utóbbi oldalát szorongatva haladt előre lassú tempóban, az izzadság csak úgy dőlt róla. A weequay érte el őket elsőként, s Galaar-hoz fordult.
- Nem láttak erre szaladni egy férfit, gitárral a hátán?
- De. - Vágta rá rögtön Galaar, s érezte Beroya furcsálló tekintetét az arcán. Talán úgy gondolja, hogy most elárulja a férfit. - Arra ment. - Mutatott arra, ahonnan ők jöttek, a piactér felé.
- Kössz. Siess már, Treeva. - Kiáltott hátra társának, majd elszaladtak arra, amerre Galaar mutatta.
Mikor már eltűntek a látótérből Galaar a raktár ajtajához lépett, s kinyitotta az ajtót. A férfi ott kucorgott egy láda mögött, teste ugyan nem látszott de gitárjának a teteje kilógott.
- Elmentek, előjöhetsz. - Kiáltotta oda, majd visszament a többiekhez, s elindultak a Kebii'tra Verd felé, de a folyosón haladva beérte őket a bujdosó férfi.
- Köszönöm a segítséget, leköteleztek. - Mosolygott a férfi ezúttal sokkal nyugodtabban és vidámabban. - Ha van valami amiben segíteni tudok... - Ajánlkozott a férfi.
- Nem hiszem, hogy tudna. - Vágta rá rögtön Beroya.
- Nem szeretnék tolakodónak tűnni, de nem mennek esetleg Nar Shaddaa felé? - Puhatolózott a férfi.
- Igazság szerint pont oda tartunk. Miért?
- Komolyan? Nem csatlakozhatnék esetleg magukhoz? - Kérlelte a társaságot az idegen.
- Az attól függ. Árulja el, hogy miért üldözték magát. - Galaar hangjában hallatszott, hogy választ vár, különben nem segít.
- Nos, venni akartak tőlem néhány fegyvert, igazi különlegességet. Nem tetszett nekik az ár, én viszont nem engedtem belőle. Szétverték a kerekedésemet, majd ledobtak elém 15000 kreditet, és azt mondták, hogy ennyiért elvisznek mindent. De megszívták, mert a fegyverek nem volt az üzletemben, de a pénzt elvettem. Azóta kergetnek. - Vázolta a helyzetet a férfi, mire Galaar és láthatóan Beroya is gondolkodóba esett. A férfinek fegyverkereskedése volt, s rendelkezik kapcsolatokkal is, hisz állítása szerint különleges fegyvereket is képes beszerezni. És van 15000 kreditje is, ez sem utolsó szempont.
- Szép kis ajánlólevél, de azt hiszem, hogy önnek mellettünk lenne a helye. Mi is egy hasonló vállalkozásba gondolkodunk. Még a hasznunkra lehet. Kövessen a hajómra, a nevem Jate Kaysh, ő pedig Ne'tra Besh. - A bemutatkozásnál Beroya a másik két Ordo-ra pillantott, figyelmeztetve őket arra, hogy nehogy eláruljak, hogy mi is az igazi nevük.
- John F. Ciante vagyok, más néven Frost. - Majd a "Frost" szó kiejtése után egy kissé elnevette magát. - Akkor induljunk, a részleteket később megbeszéljük. - Hadarta el gyorsan John, s folytatták az utat a Kebii'tra fedélzetére.
A Kebii'tra Verd fedélzetén:
Egy kör alakú asztal körül ülve nekilátott az öt fős társaság a "hogyan és miképp" megbeszélésének. Az első kérdést Alor'ad tette fel, ami a hely kérdését firtatta.
- Mint már kiderült, Nar Shaddaa lesz a kereskedés otthona. - Vágta rá rögtön Galaar. - A gond azonban ott kezdődik, hogy az épület megvételére még van pénzünk, de a fegyverek beszerzésére már nem nagyon. - Tűnődött egy kissé elkeseredetten a mandalori.
- Ebben azt hiszem tudok segíteni. Van pár ismerősöm akikkel már régóta jóban vagyok. Nekem odaadnák hitelre is a fegyvereket, fizetni pedig ráérnénk mondjuk az első hónap után. - Vetette ellen lelkesen John, majd folytatta. - És tegyük fel én is beszállok a pénzemmel. Amúgy is új üzletbe kezdtem volna, többen talán többre megyünk.
- Akkor azt javaslom, hogy máris keressük fel a barátaidat. - Mondta lelkesen Beroya, majd a másik két Ordo felé fordult. - Alor'ad, ti hogyan tovább? Velünk jöttök?
A Firespray 31-est követi egy Üldöző- osztályú rendfenntartó hajó, a Kebii'tra. Szépen tartotta a távolságot az előtte lévő hajó mögött, s eközben fokozatosan lassított ahogy megpillantotta a hatalmas csillagrombolót, a Warlord-ot.
Ahogy elintézték a Firespray-t, Beroya is kapcsolatot teremtett a birodalmi csillagrombolóval.
- Birodalom, itt a Kebii'tra Verd. Engedélyt kérek a bolygó elhagyására. Küldöm az azonosítót. - Majd egy gombnyomással elintézte, hogy a Warlord megkaphassa a hajó adatait.
A Kebii'tra Verd halkan morajló hajóművel, lassan kúszott az űrben, arra várva, hogy először Alor'ad, majd ők is megkapják az áthaladási engedélyt. Ám a hajó fedélzetén ülő három illetőnek egy pillanatra megállt a szíve is, amint látták, hogy a Warlord fedélzetét tucatnyi TIE vadász hagyta el, s egyenesen feléjük tartottak. Menekülni semmi értelme nem lett volna, esélyük sem lett volna a hatalmas csillagromboló és a vadászok ellen, így hát a társaság úgy döntött, hogy megvárják mi sül ki belőle.
A pillanatok hosszú és kínos perceknek tűntek Galaar, Beroya és John számára.
- Ugye nem lehet baj az azonosítóval? - Aggodalmaskodott Galaar.
- Nem tudom, nagyon rég használtam már ezt a hajót. Régen nem volt vele gond. - Vonta meg a vállát Beroya, mintha semmi okuk nem lenne aggódni, de látszott rajta, hogy őt is nyugtalanítja a helyzet. Galaar a háta mögé pillantott, s látta, amint gitáros ismerősük két kezét az arcába temetve szorítja a homlokát, ő volt a leginkább ideges.
- Nyugi, John, nem lesz baj. - Nyugtatgatta Galaar, de hangjában hallatszott, hogy ezt igazából ő is nehezen hiszi el.
A komlinken eztán újra adás érkezett be, a Warlord volt az. Gyorsan kaptak választ, de a kínos másodpercek sokkal többnek tűntek. Az engedélyt megkapták, s a TIE vadászok a fejük fölött továbbhasítottak az űrben. Talán csak tesztelték őket? Vagy semmi rossz szándék nem is volt benne? Nem tudni, de most már nem is érdekes, továbbmehetnek.
- Köszönjük, Warlord. Kebii'tra vége. - Válaszolta a kommunikátorba Beroya egy nyugodt sóhajtás kíséretében.
Koordináták aktiválva, gitár behangolva, hiperűrsebességre kapcsolás megkezdve, kezdetét vehette az út a Nar Shaddaa-ra...
Az út viszonylag hamar eltelt, és a hangulat is kellemes volt. Ebben nagy szerepet játszott legújabb útitársuk, John Ciante, aki zenével szórakoztatta a két mandalorit és saját magát is. Már gyerekkora óta gitáron tanult zenélni, s emellett a hangja sem rossz. Rövid idő alatt megkedvelte a zenészt a két mandó, s habár a kapcsolatuk elején Beroya még igen nagy fenntartásokkal volt John felé, ez már- már elmúlni látszott.
Észre sem vették, s már Nar Shaddaa körüli űrben voltak...
- Megérkeztünk. - Állapította meg Beroya komoly hangnemre váltva. - Már csak a határellenőrzés van hátra, és landolhatunk a csempészek holdján.
John még lepengetett néhány húrt, aztán visszatette hangszerét a gitárformájú hátizsákjába. Galaar felkészült, hogy felvegyék a kapcsolatot a határellenőrzéssel, ami néhány kapcsoló lenyomásával és elfordításával már végbe is ment. Beroya lassított, majd végül a bolygó orbitális pályájára állította a Kebii'tra Verd-et.
- Itt a Kebii'tra Verd. Engedélyt kérünk a leszállásra. Nem szállítunk semmit, látogatási célból érkeztünk. - Vette fel Galaar a kapcsolatot az ellenőrzéssel, monoton hangon.
A Kebii'tra Verd-nek nem kellett sokáig az űrben rostokolnia, az engedély kérését követően hamarosan megérkezett a válasz is. Átengedték őket bármiféle különös ellenőrzés nélkül. Galaar deaktiválta a komlink rendszert, Beroya pedig lekapcsolta az űrhajót az orbitális pályáról, s megcélozta a csempészek holdjának felszínét.
- Minden sínen van, most már csak az üzletre kell koncentrálnunk. - Állapította meg vidáman John.
- A problémák még most veszik majd kezdetüket. - Ellenérvet komoran Galaar.
- Mindent a maga idejében, először is találjunk egy helyet ahol beindíthatjuk az egészet. - Szólt közbe Beroya, miközben beléptek a légtérbe.
A számukra kijelölt vektoron haladva feltűnt előttük a számukra kijelölt leszállóplatform körrajza. Már csak percek kérdése volt csupán, hogy megérkezzenek a Nar Shaddaa-ra.
A leszállóplatform ez elvártak szerint teljesen üres volt, csupán néhány karbantartó droid sertepertélt odalent. Egy üldöző-osztályú rendfenntartó hajó repült be precíz, finom mozdulatokkal a bejáraton, gőzoszlopokat fújva maga alá a lassítás érdekében. Hamarosan már csak egy helyben lebegett a platform felett, s lassú ereszkedésbe kezdett. A sofőr kiengedte a leszálló lábakat, majd egy halk koppanás kíséretében talajt fogott. A Kebii'tra Verd elérte úti célját, megérkezett a csempészek holdja néven emlegetett Nar Shaddaa-ra.
Odabent az utasok kicsatolták biztonsági öveiket, s nekiláttak a jármű elhagyásának. Galaar Ordo magához vette felszereléseit, s fegyverzetét is magára aggatta. Klímaköpenyét szorosabbra húzta magán, majd megvárta míg mindenki elkészül. A hajó rámpája lassan, sziszegve lecsapódott a talajra, az három utas pedig komótosan lesétált rajta.
- Itt is volnánk, hogy kezdjük a keresgélést? - Tette fel a tárgyilagos kérdést Galaar.
- Azt javaslom elsőként egy holonet terminálon böngésszünk, hátha találunk valamit. - Javasolta John, miközben megigazította gitárjának táskáját a hátán.
A két mandalori rábiccentett az ötletre, s elindultak a leszállópálya kijárata felé.
- Az űrkikötő tele van ilyen terminálokkal, úgyhogy nem kell messze mennünk. - Mondta biztatóan a zenész, s az ajtóhoz érve aktiválta a nyitókapcsolót.
Az kapu feltárult a három idegen előtt, ők pedig kiléptek az űrkikötő forgatagába. A nagy tömegen keresztül is hamar ki lehetett szúrni a John által említett szerkezeteket, ráadásul nem is egy szabadon árválkodott, szinte rájuk várva.
Galaar ért elsőként az egyik géphez, s egy gombnyomással be is jelentkezett a rendszerbe. A lap tetején egy kereső rubrika figyelt. A mandalori két szót gépelt be: eladó üzlethelység. Másodperceken belül adatok tömkelege jelent meg előttük, a három férfi dolga csupán annyi volt, hogy kiválasszák a számukra legszimpatikusabbat. Mivel az adatok a legdrágábbakat és a legolcsóbbakat, a legkisebbeket és a legnagyobbakat is megjelenítette, Galaar úgy döntött, hogy szűkíti a keresést. A következőket írta be: 40 és 50 négyzetméter között, valamint 10000 és 20000 kredit között. A szűkítést követően jóval kevesebb információ jelent meg, s átláthatóbbá vált az egész. John gitrjának a táskájából egy adattáblát kotort elő, s csatlakoztatta a terminálra.
- A legjobbak adatait erre rámenthetjük, s megnézzük őket egyenként. - Biccentette magabiztosan a férfi.
- Ez jó ötlet. - Pillantott Beroya, Galaar-ra.
Nekiláttak a különböző ajánlatok átnézésének, képeket, s leírásokat néztek azokról a helyekről, melyek szóba jöhettek, majd ezeket rámentették az adattáblára. Majdnem egy órán keresztül álltak ott a terminálnál, s eközben John egy újabb szokására derült fény, mégpedig a dohányzásra. Végülis nem zavarta a két mandalorit a füst, volt már részük sokkal kártékonyabb gázok és füstök belélegzésében, úgyhogy nem is tették ezt szóvá. Mikor végeztek a nézelődéssel Galaar lecsatlakoztatta az adattáblát.
- Ha nem bánod ez addig nálam lesz. - Fordult ellentmondást nem tűrve a gitáros felé Ordo.
- Csak nyugodtan. - Legyintett John.
- Akkor béreljünk egy suhanót, és nézzünk szét. - Javaslota Galaar, majd rögtön tovább is indult.
Odakint több bérlésre alkalmas hely is kínálkozott, a három férfi a legközelebbit célozta meg, s béreltek maguknak egy T-77-es légi suhanót 150 kreditért egy napra. A szükséges adatok kitöltése a formaságok elvégzése után már készen is álltak, hogy városnéző körútra induljanak.
A bérelt T-77-es Beroya Fett kezei alatt indult el a Hutt szektorba, hogy utasai megtalálják leendő fegyverkereskedésük megfelelő telephelyét. Ebben a szektorban három épület jöhetett szóba, s ha itt nem mondanak igent az egyikre, akkor a hold további területein kellene folytatni a keresgélést. Idejük mint a tenger, pénzük is akad, így hát nem siettek sehova.
Az első célpont egy 50 négyzetméteres épület volt, melyet 20.000 kreditért árultak. Korábban droid és suhanó karbantartó és szerviz volt. Kíváncsian közelítették meg a helyet, de mikor látták, hogy a szektor egyik leglepukkantabb részén van, Galaar, Beroya és John egyszerre rázták nemre a fejüket, s már tovább is hajtottak. Egy kipipálva.
A következő ígéretesnek hangozott, 12.000 kreditért egy 30 négyzetméteres üzlethelység. Szűkös- szűkös, de hát kitudja, meg kell nézni. Ezen az alapon mentek el a Victory egykori épületébe, mely annak idején alkatrész kereskedés volt. Beroya leparkolt az üzlet előtt, s leállította a suhanót. Betértek a Victory-ba, ahol az eladó egy adattáblát böngészett. Meglepetten pillantott fel a három idegenre.
- Üdvözlöm önöket, miben segíthetek? - Fordult feléjük kedvesen a férfi.
- Már semmiben. - Legyintett Galaar, majd sarkon fordult és elhagyta a helyet. Legközelebb akkor szólaltak meg, mikor már tovább száguldottak a suhanóval.
- Túl szűkös volt, ennél azért valamivel nagyobb kellene. Nem gondoljátok? - Pillantott végig a többieken Galaar. Beroya bőszen bólogatott.
- De, de. A következő egy 40 négyzetméteres kecó, 16-ért árulják. Nincs feltüntetve, hogy korábban mire használták. - Olvasta fel hangosan az információkat a következő célpontról, mely Nar Shaddaa egyik legforgalmasabb pontjának környékén található. - Nekem ez bejön. - Pillantott föl Galaar-ra, John.
- Majd meglátjuk. - Nézett maga elé elszántan a mandó, majd újra csönd ült a társaságra.
Húsz perc elteltével megérkeztek az üzlethelység elé. Valóban elég forgalmas volt errefelé a környék, már parkolóhelyet is alig lehetett találni, de végül megoldották a problémát. Mihelyst kiszálltak a suhanóból, Galaar már a zsigereiben érezte, hogy ez lesz a tuti. Elégedetten biccentett maga elé, megigazította mellkasán a mandalori sugárvető pántját, s elindult, hogy tüzetesebben is megvizsgálja a helyet. Egy nagy tehersuhanó parkolt közvetlen az üzlet előtt, s ládákkal töltötték fel a rakterét. Kétes kilétű lények jöttek ki a bejáraton, hárman, majd négyen. A három férfi elképzelni sem tudta, hogy mégis mi a fenét csinálhattak itt, de volt egy olyan érzésük, hogy nem épp a legális üzletkötések székhelye volt. Megvárták, míg a rakodók kisétáltak a bejáraton, majd betértek. Egy piros bőrű twi'lek egy adattáblával a kezében oldalt állt nekik, úgy elmélyült a számolgatásban, hogy észre sem vette vendégeit. Ez idő alatt mind a hárman körbeforgatták fejüket, s belülről is megnézték a helyet. Elismerő tekintetekkel nézett össze a három férfi, majd aztán Galaar úgy döntött, hogy ideje lenne cselekedni. Megköszörülte a torkát, mire a twi'lek megszeppenve nézett fel rájuk.
- Mit akarnak? - Váltott azonnal már- már goromba hangnemre.
- A helyet. - Válaszolt röviden Galaar, közben fejével a szemben lévő fal felé biccentett.
- Áááá, miért nem ezzel kezdték? 16 rongy lesz, aztán kitöltjük ezt az adattáblát és már készen is vagyunk. - Hadarta el gyorsan a férfi, mintha már vagy századjára mondaná el.
- Azért, ha nem bánja azt a hátsó helységet is megnéznénk. - Vágott közbe Beroya.
- Csak nyugodtan. - A twi'lek mihelyst megtudta, hogy potenciális vásárlókkal van dolga máris nyájasabb lett velük.
Megmutatta a hátsó részt is, mely egy nagy raktárból állt, s onnan még nyílt egy kis mellékhelység is. Elég tágas volt egy beindulni készülő fegyverkereskedéshez.
- Ám mielőtt megkötjük az üzletet, megtudhatnám a nevét? - Váltott egy kicsit komolyabb hangnemre. Ha most az igazi nevét mondaná a mandó, könnyen lehet, hogy megpróbálná a twi'lek begyűjteni a vérdíjat Galaar és Beroya fejéről.
- Jate Kaysh. - Vágta rá a legnagyobb természetességgel Galaar.
- Laba'ma. - Nyújtotta a kezét a twi'lek, mely jelképe lett az üzlet megkötésének. - Akkor először lássuk az anyagiakat, aztán jöhetnek a formaiságok. - Dörzsölte a tenyerét Laba'ma.
Galaar elővett egy 16.000 kreditről szóló kredit chip-et, s letette az asztalra. A twi'lek leellenőrizte, hogy megvan-e az összeg, majd elégedetten bólintott.
- Rendben van, akkor itt írja alá Mr. Kaysh, és meg is volnánk.
- Ha nem zavarja azért elolvasnám a szerződést is. - Fukarkodott Galaar.
- Csak nyugodtan. Tisztességes üzletet kötöttünk, nincs benne átverés.
Galaar a twi'lek-re pillantott, majd végigfutotta a szerződést. Mindent elolvasott, s tényleg nem volt sehol sem gond. Aláírta egy holopennával, természetesen Jate Kaysh-ként, bár egy pillanatra majdnem a Galaar Ordo-t véste oda, de még idejében észbe kapott. Laba'ma a szerződést átmentette saját adattáblájára is, majd mosolyogva pillantott Galaar-ra.
- Nos, akkor rendben is volnánk. Sok sikert, bármihez is kívánnak kezdeni a hellyel. - Búcsúzott fellengzősen Laba'ma, majd sarkon fordult, s elhagyta a helyet. Odakint még felhangzott a hangja. - Indulhatunk fiúk. - Majd felbőgött a tehersuhanó hajtóműve, s Laba'ma és társasága már el is hagyták a helyet.
Bevételek-kiadások:Kezdő tőke: 7.275 kredit
Bevételek:- John F. Ciante lopott pénze (15.000 kredit)
Kiadások- Suhanó bérlése 1 napra (150 kredit)
- Üzlethelység a Nar Shaddaa-n, 40 négyzetméter (16.000 kredit)
Pénz összesen:7.275 + 15.000 - 150 - 16.000 = 6.125 kredit