Post by Ken Solus on Jun 29, 2009 22:09:30 GMT 1
A cukrászda ajtajában megjelenõ corelliai divat szerinti sötét, halszálkás öltönyben feszítõ férfi egy füstkarikát eresztett a tiszta levegõbe, és vigyorogva viszonozta a körülötte állók rosszalló pillantását, majd belépett a vendégek közé. Kimért léptekkel haladt el a sokaság alkotta embermassza között, de tekintete többnyire egy-egy csinosabbnak mondható nõ alakján akadt meg. Keresett valakit, akire végül a népes terem végében lelt meg. Egy idõs férfit.
- Ha jól tudom, ön Szikandar. Üdvözlöm, Ken Solus vagyok. - nyújtott kezett vigyorogva a corelliai - Engedje meg, hogy boldog születésnapot kívánjak uram. Kérem fogadja el tõlem csekély ajándékomat.
A férfi keze eltûnt zakója belsõ zsebében, majd egy aranyozott hosszú dobozt húzott elõ.
- Eredeti corelliai szivar, a legzamatosabb mind közül. Igen ritka és csak megrendelésre készítik. Igazi unikum. Ugye tetszik?
Vigyorogva bólintott az öreg felé, majd megfordult, de pár lépés után megtorpant és megfordult.
- Majdnem elfelejtettem Mr. Szikandar... - kezét, melyben szivarja füstölgött fejéhez emelte, mintegy jelzésként, hogy fontos dolog jutott eszébe - Még egy utolsó kérdést tennék fel önnek: Szereti Ön az állatokat?
Nem várta meg míg az idõs férfi válaszol, a bejárat felé fordulva füttyentett egyet. Az ajtó kivágódott és az ott állók felsikoltottak. Egy kath véreb viharzott be a terembe, ki nem foglalkozva a vacsoravendégek sokaságával (pedig számára igen finom falatok ugrottak félre emberfeletti sebességgel elõle) egyenesen Ken lába elõtt állt meg csaholva.
- Okos kislány. - simogatta meg Solus a véreb fejét - Fifinek neveztem el, de az nem tetszett neki, mint a mellékelt ábra mutatja - emelte fel zakója alá rejtett, kissé szétcincált mûvégtagját a férfi - úgyhogy adjon neki valami szép nevet. Minden jót Szikandar úr és vigyázzon ezzel a kislánnyal, nagyon okos, de kissé rakoncátlan. Boldog születésnapot és jó szórakozást!
A corelliai kacsintott egyet, majd még utoljára megsimogatta a kath vérebet, és elköszönve egyenesen a tõle nem messze álló csinos fiatal lány felé. Egy alak állította meg, aki neki is ajándékot nyújtott át. Minõ csoda: megtépázott kiberkezét immáron kedvezményesen lecserélheti egy új, kiválló modellre, és kedvenc sabacc paklijának is jutott egy díszas tartó.
- Köszönöm! – mosolyodott el a fura alak felé, majd tovább lépett a szõke, felettébb formás nõ felé, akinek társaságában nem sokkal késõbb maga mögött hagyta az unalmasnak tûnõ születésnapi partit…
- Ha jól tudom, ön Szikandar. Üdvözlöm, Ken Solus vagyok. - nyújtott kezett vigyorogva a corelliai - Engedje meg, hogy boldog születésnapot kívánjak uram. Kérem fogadja el tõlem csekély ajándékomat.
A férfi keze eltûnt zakója belsõ zsebében, majd egy aranyozott hosszú dobozt húzott elõ.
- Eredeti corelliai szivar, a legzamatosabb mind közül. Igen ritka és csak megrendelésre készítik. Igazi unikum. Ugye tetszik?
Vigyorogva bólintott az öreg felé, majd megfordult, de pár lépés után megtorpant és megfordult.
- Majdnem elfelejtettem Mr. Szikandar... - kezét, melyben szivarja füstölgött fejéhez emelte, mintegy jelzésként, hogy fontos dolog jutott eszébe - Még egy utolsó kérdést tennék fel önnek: Szereti Ön az állatokat?
Nem várta meg míg az idõs férfi válaszol, a bejárat felé fordulva füttyentett egyet. Az ajtó kivágódott és az ott állók felsikoltottak. Egy kath véreb viharzott be a terembe, ki nem foglalkozva a vacsoravendégek sokaságával (pedig számára igen finom falatok ugrottak félre emberfeletti sebességgel elõle) egyenesen Ken lába elõtt állt meg csaholva.
- Okos kislány. - simogatta meg Solus a véreb fejét - Fifinek neveztem el, de az nem tetszett neki, mint a mellékelt ábra mutatja - emelte fel zakója alá rejtett, kissé szétcincált mûvégtagját a férfi - úgyhogy adjon neki valami szép nevet. Minden jót Szikandar úr és vigyázzon ezzel a kislánnyal, nagyon okos, de kissé rakoncátlan. Boldog születésnapot és jó szórakozást!
A corelliai kacsintott egyet, majd még utoljára megsimogatta a kath vérebet, és elköszönve egyenesen a tõle nem messze álló csinos fiatal lány felé. Egy alak állította meg, aki neki is ajándékot nyújtott át. Minõ csoda: megtépázott kiberkezét immáron kedvezményesen lecserélheti egy új, kiválló modellre, és kedvenc sabacc paklijának is jutott egy díszas tartó.
- Köszönöm! – mosolyodott el a fura alak felé, majd tovább lépett a szõke, felettébb formás nõ felé, akinek társaságában nem sokkal késõbb maga mögött hagyta az unalmasnak tûnõ születésnapi partit…