Drav Refter
New Member
Katona ?v J?t?kosa (2009)
Rohamosztagos t?rzsőrmester!c!Default
Posts: 57
|
Post by Drav Refter on Jun 23, 2009 14:32:49 GMT 1
Egy katonai díszegyenruhás férfi lép be a cukrászdába, oldalán egy nő és egy gyerek. A nő Jaen, Drav leendő felesége, ugyanis amiatt, hogy jelentkezett rohamosztagosnak, még nem sikerült sort keríteni az ünnepségre. A kisgyerek pedig a fiuk, ifjabb Drav Refter. Amint beérnek Jaen és fia elindulnak az asztalukhoz, Drav pedig elmegy, hogy átadja az ajándékot. Meglepi, hogy ilyen sokan eljöttek. Nem bánja, hogy egy kicsit lazíthat, és másokkal ismerkedhet. Egy kis csapat rohamosztagos katonát pillant meg. Egyiken sincs páncél. De közöttük van az akit keres. Odalép hozzájuk és megszólal: - Torin Dostar?- fordul az egyik férfihoz. Az bólint, és kölcsönösen tisztelegnek egymásnak- Üdvözlöm! Tessék, az ajándéka. Remélem hasznát fogja venni. Átnyújt egy hosszúkás dobozt, amin egy boríték van. A dobozban egy beskarból készült vadászkés van, tokkal együtt. - Ne kérdezze hogy szereztem. Gondolom szüksége lesz rá, ahogyan a felderítőket ismerem- mondja neki Drav, közben mosolyog. A borítékban pedig egy képeslap. A képeslapon egy nagy dzsungel. Rajta sárgával a következő felirat: Szeretne egy izgalmas helyre kerülni szolgálatra?
Akkor jöjjön a Manda’yaimra. Sok izgalomban lehet része. Ha végzett a kalandjával várjuk jelentkezését! A képeslap hátulján Drav aláírása van. - Minden segítséget örömmel veszünk. További szép napot katonák!- tiszteleg mostmár mindenkinek, majd elindul családja felé. Közben hallja, hogy valaki őt keresi, odamegy a férfihoz, és kap tőle egy pisztolyt. - Köszönöm! Remélem hasznát veszem majd. További jó szórakozást!- az biztos, hogy ebben nem lesz hiánya. A nap hátralevő részét azzal töltötte, hogy megismerkedett néhány emberrel. Nagyon jól érezte magát.
|
|
|
Post by Kidoh on Jun 23, 2009 18:55:04 GMT 1
Kidoh teljes nyugalomban utazott az ünnepség helyszínére. Vele volt négy éves fia és a háziállata, utitársai pedig Sve és Tebe Krull voltak. Míg Akira össze-vissza fecsegett és mutogatott Svének, Bubba nyugodtan szuszogott Kidoh vállán, Krull pedig vezetett; így aztán a nő csendben, minden stressz nélkül utazhatott.
Na jó, nem volt annyira nyugodt. Nem tudta kiverni a fejéből, hogy valaki olyat kell megajándékoznia, akinek fogalma sincs, mit kéne adnia. Végül feladta a dolgot azzal, hogy úgysem tud majd örülni az illető, ha nincs hozzá megfelelő programja. És mért is lenne? Akkor meg minek erőlteti magát?
Sóhajtva szállt ki a légikocsiból. Kisfia azonnal kipattant az autóból, de látva a tömeget, gyorsan megfogta anyja kezét, és ott is maradt szorosan mellette. -Anya, mi most oda megyünk be? Mi a neve? Mi van rá kiírva? Oda? Szerinted lesz sütemény? Ugye lesz? Szerinted hányan lesznek bent? Lesznek kék lények? És olyanok, amiknek csápja van? És négy szeme? És szőrösek, szerinted lesznek? És... és lesznek háttok? És szerinted hány nyelven fognak beszélni odabent? És lesznek pincérek? És azok emberek lesznek? És hányan lesznek, szerinted? ... Míg Akira a kérdéseivel ostromolta, Kidoh fél kézzel kiemelt egy szabályos dobozt. "Díszcsomagolás" volt rajta, de a legprimitívebb, egyszersmind legszomorúbb díszcsomagolás, amit valaha a Zeltroson rendelt valaki. Az alig félméteres dobozon szürke, minta nélküli fedés volt, fekete szalaggal megkötve. Mintha temetésre szánták volna. A csípőjére támasztotta az ajándékot, erősen megfogta Akira kezét, majd felzárkózott társai mögé. -Akkor irány a szülinap! -a hirtelen lendületnek csak a dathomiri borz nem tudott annyira örülni: majdnem leesett gazdája válláról, ezért jobban megkapaszkodott.
A zeltron-invázió után aztán ők is bejutottak. Kidoh elégedetten sétált a vörös massza mögött, és most még a szokásosnál is lengébben öltözött az ünnep alkalmából. Ez nála annyit jelentett, hogy ruhadarabjai alig rejtettek valamit a dús keblekből és a széles csípőből. Ha nem sétált volna mellette egy kisgyerek, talán egyedülálló csitrinek is hihették volna, így viszont fiatal, megkapós édesanyaként jött. Hiába, a zeltronok között ráragadt valami a viselkedésükből is: nyílt, kedves mosollyal viszonozta a férfiak pillantását. Tekintetével azonban teljesen mást keresett. A rengeteg lény között valami fémeset. Végül egy sarokban, gondosan elkülönülve mindenkitől megpillantotta azt, akit meg kell ajándékoznia. -Gyere Akira, megtaláltam akiért jöttünk. -Hú, egy igazi? Bérgyilkosdroid! Mint a filmekben! -Csak óvatosan, Akira. Ma szülinap van, ezért nem kell félned tőle, de máskor sose akarj találkozni ilyennel, rendben? -Jólvan... -motyogott a kisfiú az orra alá.
Nagy-nehezen átvágtak a tömegen, és a droid elé léptek: -HK-51? Gondolom, mert rajtad kívül nincs itt más, csak a felszolgálódroidok... Kidoh egy pillanatra elhallgatott. Mit kezdjen egy robottal? Egy orvgyilkos programozású, cseppet sem veszélytelen robottal? Kényelmetlenül érezte magát. -Hát... Boldog szülinapot... Vagy ahogy jónak látod. Ezzel átadta az ajándékot, és aztán minden szó nélkül továbbállt.
Később az asztalok egyikénél ülve Akira teli szájjal fordult az édesanyjához, aki egészen eddig igyekezett megóvni őt a süti-túladaglástól: -Anya? Szerinted örülni fog neki? -Nem hiszem, kicsim, de ne aggódj ezen. Egy robot nem szokott örülni, legfeljebb szimulálni. Bár... -elgondolkozva felnézett a hatalmas kristálycsillárokra- Talán... Meg kellett volna kérdezni valami droidboltban, hogy mit vegyünk.
Ha HK-51 kibontja a dobozt: 4 liter olaj van benne nyikorgás ellen.
És egy robot-kismacska (rikító citromsárga színű, kéken világító szemekkel), ami azonnal aktiválódik, és regisztrálja őt a gazdájaként. A nyakában egy cetlire az van írva: "Akirától", elég gyerekes, girbe-gurba írással. A macska nyávogni kezd, majd gépies hanggal bemondja: -Szia! Ugye leszel a barátom?
Mielőtt teljesen összeomlana HK-51 rendszere a sokktól, talál egy kisebb borítékot is a doboz alján, amibel egy levél a következőket írja: "Ha nem tudnád használni az olajat." És mellette 6000 credit hever.
|
|
Kad Yalem
New Member
Katona
Corulagi ember, birodalmi vad?szpil?ta!c!EEC591
Posts: 23
|
Post by Kad Yalem on Jun 23, 2009 20:28:36 GMT 1
Kad Yalem kivételesen civilben jelent meg az ünnepségen. Soha nem szerette a zsúfoltságot, a tömeget, de most megpróbált erõt venni magán. Úgy gondolta, jobb, ha nem teketóriázik, majd megközelítette az egyik pincért. -Elnézést, meg tudná mondani, hol találom Mr. Vyn Krace-t? -kérdezte. Kérdésére az elegáns megjelenésû alkalmazott megmutatta neki, hol találhatja az illetõt. Kad megköszönte, majd levett egy pohár pezsgõt a tálcájáról, és útban az úriember felé kortyolgatni kezdte. Nem volt az alkohol híve, pilótaként amúgy sem ivott, de most itt kivételt tehetett, hisz itt végre ellazulhatott. Kad jó estét kívánt Vyn-nek. -Szép este, nemdebár? -kezdeményezte a beszélgetést. Meglepõdött ezen, hisz sosem tartotta magát kommunikatív jellemnek. De most felszabadultabb volt. -Van itt egy ajándékom Magának, Mr. Krace. Konkrétan egy Vortex 54-vR swoop motor, az Aratech egyik terméke. Óránként 450 kilóméteres sebességre képes, és a remek repulzormoduljaval a legvadabb hajtûkanyarokat is meg lehet csinálni.
Remélem jól fog jönni húzós helyzetekben. -azzal kacsintott, majd odaadta a swoop indítókártyáját, és továbbállt. Hirtelen egy idõs, legalább hetvenes éveiben járó öregember lépett hozzá. Az ajándék átadása után Kad elõször csak bámulni tudta az adattáblát, de mire felnézett, hogy megköszönje ajándékát az öreg meglepõ gyorsasággal eltûnt az összevisszaságban. A pezsgõ kortyolgatása mellett kíváncsisággal tekintett az adattáblára. Bár az itt jelenlévõk közül valószínûleg én vagyok a "legfrissebb hús", ennek ellenére kívánok boldog születésnapot a fórumnak, és remélem, hogy még jó pár ilyen évfordulót megél ez az oldal
|
|
|
Post by Antef Sziamon on Jun 23, 2009 21:51:03 GMT 1
Antef Sziamon hosszú utat tett meg, amíg végre megérkezett a szülinapi partira. Elegáns öltönyt vett fel az alkalomra, s csinos kísérőjével elvegyült a tömegben. Rövid keresgélés után végre kiszúrta azt a férfit, akit keresett. -Kalel Jastra? - kérdezte mosolyogva Antef, mire a férfi igenlően bólintott. Antef számára volt valami ismerős a férfi tekintetében, mintha régesrég találkoztak volna már, de az érzés hamar tovaszállt. -Szeretnék kedveskedni Önnek Jastra úr ezzel a speciális anyagból készült köpennyel, mely védelmet biztosít az időjárás viszontagságaival és a szilárd lövedékekkel és fegyverekkel szemben. További szép estét. - mosolygott a férfi, majd miután átadta az ajándékot, kísérőjével az italpult felé indult.
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Jun 23, 2009 22:43:25 GMT 1
Fenséges, egyedi hajó közelítette meg az ünnepséghez kijelölt helyet. Színe matt fekete volt, szinte beleolvadt az éjszakába, az ablakain kiszűrődö fényfoltok olyanná tették, mintha a csillagos űr egy darabja lenne. Gömbölyded formájáról a város fényei tompán verődtek vissza. Kifogástalan állapotban volt, lassan 4 éves kora ellenére teljesen újnak tűnt. Mivel a nagy forgalom miatt hatalmas dugó alakult ki a cukrázda könyékén, a Csillagjáró néhány háztömbbel arrébb szállt le egy szabad platformra... Azaz félig szabad platformra. Az orra beleakadt egy tolakodó légitaxisba, na nem mintha nem lett volna feltűnő egy 30 méteres űrhajó. Agresszívan félrelökte a taxist, és leszállt.
Úgy egy óra múlva végre megérkezett a három utas a Palpatine Mosolyához. Vezetőjük, Llava az ötödik cigit szívta el idegességében, amiért a festést lehúzta az az idióta sofőr. -Ne mérgelődj bátyó, elvégre ripityára törted a taxit, nem? -Még jó, hogy egy lentebbi szinten landolt... -motyogta hozzá Ron, hiszen ismerte már Llavát: biztosan halálra verte volna a szerencsétlen sofőrt, ha a közelébe kerül. Addig-addig nyugtatták, míg a tizedik cigi után tényleg lenyugodott. -Különben is, most szülinap van, nem? -tette hozzá végül vidáman Rava, és nevetve megszorongatta a már amúgy is gyűrött csomagot, amit ő hozott. Már nagyon izgult. Llava megadta magát, és hagyta, hogy két társa megragadja a karját, és közelebb húzza.
A furcsa trió hamar bejutott, hála Llava jól látható fegyverarzenáljának. A két iker szokásos külsejével jelent meg a nagy ünnepségen: egyikük fekete, míg másikuk fehér ruhában, előbbi hosszú hajjal és mogorva képpel, utóbbi rövid hajjal és fülig érő mosollyal. Ron igyekezett megtisztelni az eseményt: ő szépen szabott, halványkék öltönyben feszített, tartása és arca pedig nemesi származású, gazdag ficsúr képét mutatták. Bent a hatalmas teremben megálltak egy lépcsőn és körbenéztek. -B*sszameg, hol a fenében van az a nő? K*va sokan vannak. -morgott még mindig Llava. Most azért, mert az egyik pincér kivette a kezéből a cigit, mondván, hogy idebenn nem dohányozhat. Fegyvert lehet, de cigit nem?! -Fiatal, ember, nő, barna haj, barna szem, kedves arc... Hát, nem lesz könnyű megtalálni, még ezzel a fotóval sem. -Ron és Rava a lány holoképét nézték, aztán a tömeget, majd ismét a képet. -Ha sürgősen nem találjátok meg, húzok a p*csába. -De bátyó, még te is kapsz ajándékot... -Lesz*rom.
Végül jó tíz perc keserves keresés után Ron (a legmagasabb) találta meg a célszemélyt. -Ott van! -kiáltotta megkönnyebbülten. A három férfi elindult a tömegen át, egyenesen a nőhöz. Mikor sikeresen megérkeztek, Llava komoran, cseppett sem ünnepi hangulatban köszöntötte őt: -Jane Covell? Heló. -azért a születésnap alkalmából kezet fogott vele. -Szia! Én Rava vagyok! -mutatkozott be ezután kedves mosollyal a fehérruhás iker- Ő pedig a testvérem, Llava. -Én Ron vagyok, örvendek. -fogott vele kezet végül a legfiatalabb férfi is- Ajándékot hoztunk magának. Pontosabban több ajándékot. Ez itt Llava és az én ajándékom. Azzal Ron átnyújtott egy nagy, és igen nehéz csomagot. -Tele van könyvekkel. Régimódi, lapozós könyvek is vannak benne, azokra vigyázzon, mert régiségek. A többi meg ugye adattáblán van, mozgó illusztrációkkal. Nagyon nehéz egy nőnek ajándékot venni, tudja... -szabadkozott hirtelen- De remélem nem baj, ha csupa romantikus- és kalandregényeket vettünk? -bizalmasan közelebb hajolt, és suttogóra vette- A felét Llava válogatta ki! Tudja, ő igazán kedves tud lenni, ha éppen nem szedik le a festéket az űrhajónk oldaláról... Hát, jelen pillanatban az említett férfi olyan gyilkos tekintettel méregette a tömeget, hogy ezt nem lehetett róla elhinni. Eközben a háttérben Rava alig tudta kivárni, hogy sorra kerüljön. Izgett-mozgott, majd ahogy Jane végre felé forfult, lelkesen átadta a saját (mostmár nagyon gyűrött) ajándékát. A csomag teljesen szabálytalan... izé volt. A fehér iker azonban gyorsan megmagyarázza, mi van benne: -Ez egy Prowler 1000 felfedező droid! Már kiselejtezték, de én felújítottam! Kicsit megbuheráltam, tudod, így álcázni is tudja magát. Holovetítővel. Megnézi, hogy mi van mögötte, és annak a képét vetíti magára! Igaz, ilyenkor nem tud mozogni, mert akkor egyből látszik, de majd kifejlesztek egy olyat is, ami képes azonnal reagálni a változásra, és akkor majd rászerelem azt. Nagyon aranyos személyiséget adtam neki, olyan, mint egy kutya! Csak könnyen besértődik, ha nem kap dícséretet. Ja, és Sárga a neve. Kapott egy mini fordítógépet is, de csak a vuki nyelvet tudtam beprogramozni... Viszont rengeteg szülinapi dalt ismer, mert azok még elfértek rá. Remélem örülsz neki!
A három férfi végül (ki-ki a maga módján) elbúcsúzott, és elvegyült a tömegben. Jane egy ilyen kis droidot kapott:
|
|
Nathan Ward
Junior Member
Katona
Birodalmi p?nc?los sz?zados, a p?nc?los hadoszt?lyok f?parancsnoka - EBGYCSE, er??rz?keny!c!#556B2F
Posts: 107
|
Post by Nathan Ward on Jun 28, 2009 13:48:31 GMT 1
A születésnapi ünnepély már javában folyt, mindenki élvezte a felszolgált üdítőket, étkeket, és a sarokban halkan zenélő együttes fülbemászó, intergalaktikus slágereit. Így senkinek sem tűnt fel, amint a bejárat előtt, a járdán megállt egy katonai konvoj, melyet egy-egy coruscanti rendfenntartói páncélozott repulzoros tank vezette fel, illetve zárta le a sort. A konvoj maga két szállítójárműből, három katonai suhanóból és két katonai parancsnoki járműből állt. Először a hátsó szállítójármű oldalsó ajtaja nyílt ki, amelyen két tucat, hófehér díszpáncélos rohamosztagos szállt ki. Mindegyikük vállapja arról tanúskodott, egytől egyig veterán birodalmi katonák, akik már nagyon sokat láttak, nagyon sokat túléltek...és nagyon sokat öltek. Már kiszállás közben felmérték a környező terepet és alakzatba rendeződtek a másik szállítő illetve az első parancsnoki jármű körül. Amint ez megtörtént, Egy éjfekete katonai díszelgőt viselő, húszas évei második felében járó tiszt szállt ki a parancsnoki járműből. Komor, kemény tekintete volt, mellkasán büszkén viselte rendfokozati tábláját és hengereit, illetve alakulatjelvényét. Ward százados, az Első Birodalmi Gyorsreagálású Csapásmérő Egység páncélos hadosztályainak főparancsnoka intett a rohamosztagosok vezetőjének, aki jelzett két emberének. Azok a védőgyűrűn belülre lépve, kinyitották annak az ajtaját, és két, láthatóan elkábított férfit vezettek elő belőle. Majd a kör közepére mentek a megbilincselt személyekkel, és a százados vezetésével elindult a cukrászda felé az egység. A bent lévők hirtelen arra kaphatták fel a fejüket, hogy a kétszárnyú ajtó kivágódik, és teljesen csendben egy katonai egység teljes felszerelésben, alakzatban éppen bemasírozik. Az első két rohamosztagos szabályszerűen tört előre, fegyverükkel nyitva maguknak utat ott, ahol a tömeg idejekorán nem tért ki előlük. Céljuk az első pár méter után nyilvánvalóvá válhatott mindenki számára. Aztán az alakzat elejére lépett a díszelgőt viselő százados, és amint megérkeztek, egy feszes tisztelgés után féltérdre ereszkedett a fekete páncélt viselő hadúr előtt. - Lord Vader, engedje meg, hogy a születésnapi eseményekre való tekintettel, ezen aprósággal kedveskedjek Önnek, Uram!-a százados hangja határozottan csengett, pedig a Birodalom második emberével beszélt. Intett a mögötte várakozó, a két, fogolykíséretre kijelölt rohamosztagoson kívül mind féltérden álló többi katona felé, akik erre egy gyors kört formáltak Darth Vader, Nathan és a foglyok körül. Eztán Nathan intett a fogolykísérőknek, akik Vader elé vezették a személyeket. A Nagyúr mostmár nyugodtan szemrevételezhette az ajándékait, miközben Ward százados, még mindig féltérden, de folytatta. - Nem olyan régen kaptuk el őket. Jedinek vallották magukat, és úgy is viselkedtek. Ezeket a fegyvereket találtuk náluk, Nagyúr!-majd a fekete páncélos alak felé nyújtotta a kezében eddig szorongatott két darab furcsa, vékony fémhengert. A két jedi fénykardjait. Amint a Nagyúr elbocsátotta Nathan-t és egységét, azoknak parancsot adott a kivonulásra és a szolgálatuk leadására, majd maga is elvegyült a tömegben, és igyekezett némi feloldást keresni a feszültségre a sok finom sütemény és innivaló között.
|
|
Jane Covell
Junior Member
Pil?ta
ember, űrhaj?technikus, pil?ta!c!#FFFF00
Posts: 231
|
Post by Jane Covell on Jun 28, 2009 15:48:21 GMT 1
Jane légitaxival közelítette meg az épületet. A jármű vezetőjének már csak azért sem volt nehéz a legjobb útvonalat kiválasztani, mert aznap már a lány volt a második, aki ide igyekezett. Jane csalódottan nézte az óriási sort. Legalább másfél óra, mire bejutok. – töprengett. Ekkor érkeztek meg. A lány kiszállt, megköszönte a sofőr szolgálatát, és kifizette a megfelelő összeget, öt kredit borravalóval. A férfi örömmel vette át a pénzt. Jó nap ez a mai... – konstatálta. Megköszönte a lánynak, majd elment a helyszínről. Jane az elkövetkezendő sok-sok várakozás tudatában kissé borús hangulatban állt be a sor végére. Elegáns, vajszínű kisestélyi volt rajta magas sarkú cipővel. Kissé bizonytalanul lépkedett benne, hiszen ritkán hordott ilyesmit. Arca ki volt sminkelve, noha csak szelíden. Egy nagy utazótáska volt nála, és a saját retikülje. A sorban mindenféle lény megtalálható volt. Mintha nem is ezen a bolygón lett volna. Mindenki a saját nyelvén diskurált társaival. A hangok kellemes zsongássá álltak össze, melyet csak néha törték meg egy-egy temperamentumosabb lény hangos szavai. A lány az épületet kezdte nézegetni. Sokkal nagyobb volt, mint képzelte, és kifejezetten tetszett neki. Mikor ezt is elunta, a körülötte lévők beszédeit hallgatta. Közben néha lábával előrelökte földön lévő csomagját, hogy haladni tudjon a sor. Kiderült, hogy rosszul számított. Már körülbelül fél standard óra múlva be is tudott lépni a szépen megmunkált ajtón. Odabent óriási tömeg és sok-sok sütemény fogadta, de leküzdve a nagy erejű csábítást, hogy legelőször is végigkóstolja a készletet, az egyik falhoz rakva csomagját, szemével a tömeget kezdte fürkészni, megajándékozandója után kutatva. Már épp bosszankodni kezdett, hogy nem találja, mikor három férfit látott közeledni, átfurakodva magukat a tömegen, és egyenesen feléje tartottak. Egyikük fehér ruhát és rövid hajat viselt, és mosolygott, míg a másikuk, aki mellette haladt, jó pár fegyverrel tarkított fekete öltözéket viselt. Haja hosszú és fekete, tekintete és megjelenése mogorva és barátságtalan volt. A harmadik férfi halványkék öltönyben ünnepélyes arccal követte őket. Odaérve hozzá megálltak. -Jane Covell? Heló.- fogott kezet Janenel a mogorva férfi. -Szia! Én Rava vagyok! – mutatkozott be a fehér ruhás, mosolygós férfi. Ő pedig a testvérem, Llava. – mutatott az előbb bemutatközó felé. - Örvendek. – fogadta kissé félénken köszöntésüket a lány. Furcsa páros... – kommentálta magában az eseményeket. Noha a mosolygó férfi szimpatikus volt neki, a másiktól kifejezetten félt. -Én Ron vagyok, örvendek. – jött sorra a harmadik férfi. - Ajándékot hoztunk magának. Pontosabban több ajándékot. Ez itt Llava és az én ajándékom. – adott a lánynak egy jó nehéz csomagot. -Tele van könyvekkel. – kezdett magyarázni. - Régimódi, lapozós könyvek is vannak benne, azokra vigyázzon, mert régiségek. A többi meg ugye adattáblán van, mozgó illusztrációkkal. Nagyon nehéz egy nőnek ajándékot venni, tudja... De remélem nem baj, ha csupa romantikus- és kalandregényeket vettünk? - Óh... azok a kedvenceim! – pirult el mosolyogva Jane. Ron ekkor közelebb hajolva hozzá, suttogóra vette hangját. A felét Llava válogatta ki! Tudja, ő igazán kedves tud lenni, ha éppen nem szedik le a festéket az űrhajónk oldaláról... – a lány erre csak zavartan mosolygott, rövid oldalpillantást vetve Llavara, aki úgy állt ott, mintha az egész tömeget meg akarná ölni a tekintetével. Visszapillantva Ronra vette észre, hogy a háttérben Rava gyűrött, furcsa csomagjával már alig várja, hogy sorra kerüljön. Kedvesen odafordult hát felé. -Ez egy Prowler 1000 felfedező droid! Már kiselejtezték, de én felújítottam! Kicsit megbuheráltam, tudod, így álcázni is tudja magát. Holovetítővel. Megnézi, hogy mi van mögötte, és annak a képét vetíti magára! Igaz, ilyenkor nem tud mozogni, mert akkor egyből látszik, de majd kifejlesztek egy olyat is, ami képes azonnal reagálni a változásra, és akkor majd rászerelem azt. Nagyon aranyos személyiséget adtam neki, olyan, mint egy kutya! Csak könnyen besértődik, ha nem kap dícséretet. Ja, és Sárga a neve. Kapott egy mini fordítógépet is, de csak a vuki nyelvet tudtam beprogramozni... Viszont rengeteg szülinapi dalt ismer, mert azok még elfértek rá. Remélem örülsz neki! – magyarázta. - Óh ez igazán kedves... – próbált szavakat találni Jane. Nagyon el volt bűvölve a jobbnál jobb ajándékoktól. Szívesen beszélgetett volna még Ravaval és Ronnal, de a három férfi búcsúzni kezdett tőle. Nem akarta feltartani őket, így hát még egyszer megköszönte az ajándékokat, és ő is elbúcsúzott tőlük.
Jane újdonsült droidjára bízta az ajándékokat, majd csomagjával és retiküljével elindult megkeresni a megajándékozandó hölgyet. Úgy negyed óra mászkálás után ráakadt végre. Onnan ismerte meg, hogy kisfia is vele volt, akiről szintén értesítették Janet. - Kidoh? – szólította meg félénken. - Szervusz! – köszönt kedvesen a kisfiúnak is. - A születésnap alkalmából hoztam önnek ezt a pár kis ajándékot. – mutatott táskájára. Elővett belőle egy nagy csomagot, és átadta. Mikor Kidoh kinyitotta, egy puskára emlékeztető fegyver került elő belőle. - Ez egy csáklyakilövő. – magyarázta a lány. -Azt írták, 500 kiló súlyt is elbír, és 20 méteres a hatótávolsága. Gondoltam, hasznát veheti... – nézett bátortalanul a fiatal édesanyára. Majd elővett újabb két csomagot, és átadta őket. Az egyiket kibontva egy holotáblajáték szett vált láthatóvá, a másik, igen kicsi csomagocskában pedig egy körülbelül három centi átmérőjű kis labda bukkant ki. - Ezt Akirának vettem. – mutatott a labdára. Legvégül pedig átadott egy borítékot „kiegészítők” felirattal. Mikor Kidoh felnyitotta, 6000 kreditet pillantott meg benne. Ha a nő hajlandó, elbeszélgetnek még egy rövidet, majd Jane kedvesen elbúcsúzik. Mindezek után odament elhagyott droidjához, teleette magát a finomabbnál finomabb süteményekkel, és örülve a sok ajándéknak, elhagyta a helyszínt.
|
|
Angel Stoat
New Member
A Holonet Fekete Angyala - Dathomiri L?t?!c!ff00db
Posts: 11
|
Post by Angel Stoat on Jun 29, 2009 9:51:30 GMT 1
A mulatság közepette senki nem figyel fel arra az apró, hermelin-szerű állatkára, aki a szellőzőjáratokon át megközelítve az épületkomplexumot, kijátszva a rohamgárdisták figyelmét, valamint gondosan belepotyogtatva az Uralkodó fagylaltkelyhébe, végül átcikázott a termen, egészen a legnagyobb kehelyig és annak birtoklójáig.
Aruk ezúttal is húsosfagylaltot kapott, azon kevés húsos ételek egyikét, amit a huttok fogak hiányában is jóízűen el tudnak fogyasztani és még csak nem is röhögik ki őket a bébitápszeres üvegcsék miatt. Cyd végül megtorpan a hutt bűnbáró előtt és nagy zöld szemeivel igyekszik felkelteni magára a figyelmet.
A szájában egy apró holokivetítőt tart, amit lehelyez a hutt... nos... az utasítás szerint a lábai elé kéne, de ez némi gondot jelent az apró hermelinnek. Rövid töprengés után Cyd köztes megoldásként az egyik gamorrai testőr lábai elé helyezi a kivetítőt, majd orrával benyom rajta egy gombot.
A kivetítőn egy sötét köpenyes alak képe jelenik meg. Fiatal, úgy 23-25 körüli férfi, afféle hetvenes (B.E. 70) évekbeli frizurával. Humán szemmel mérve jóképű, de egészen biztos nem kínálnának neki fel egynél több blockbuster-holofilmben főszerepet.
- Üdvözlöm, hatalmas Jabba. A nevem Luke Skywalker. Jedi lovag vagyok.
Cyd arca egy pillanatra elhalványul, aztán gyorsan kapcsol és szájával kicseréli a két lemezt. Ez utóbbi berakott felvétel egy másik vicc volt ugyanis, amit Angel egy későbbi alkalomra tartogatott.
A kivetítőn ezúttal egy fiatal lány arca jelenik meg, akit Aruk maga nagyon is jól ismert: az Angyal volt az, akit évekkel ezelőtt elfogatott és Jabbának ajándékozott, de ő végül megszökött a huttól. Angel azóta rengeteget változott, inkább nő lett, mint lány, ezt még Aruk is meg tudta állapítani. A ruházata különös volt: kendők, gyolcsok, rongyok, oldalán tollakkal, feje körül egy fejpánttal. Mezítláb volt és az oldalán egy jókora tőr lógott. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a Holonet Fekete Angyala. Inkább tűnt egy peremvilág elmaradott civilizációja valamely hercegnőjének. És a szeme... még ebben a kékes derengésben is feltűnt Aruknak, hogy valami nagyon nem stimmel a lány szemével.
Hovatovább egészen egyszerűen úgy érezte, hogy ezen a holofelvételen keresztül egyenesen őt bámulja. Nem a program szerint. Tényleg őt bámulja. - Szia, hatalmas, kocsonyás, mosolygós barátom! - csilingelte a lány. - Régen találkoztunk, és engedelmeddel ezúttal nem személyesen kereslek fel, hiszen a legutóbbi alkalommal is továbbajándékoztál a kis barátodnak, ami szerintem udvariatlanság, de nálatok, huttoknál ez biztos másként van. Ellenben lásd, milyen jóindulatú vagyok, szeretnélek meglepni egy kis ajándékkal, azazhát kettővel is.
Ezen a holokivetítőn találsz egy adattároló egységet is egy apró kódprogrammal. Természetesen a Birodalom központi rendszerébe törtem be ismét, de ezúttal úgy, hogy semmi kárt nem okoztam benne és még csak észre sem vettek. Ne félj, nem fogod megtudni, hogy mit építenek a Bendőben... hopsz... hihi... de azt tudni fogod, hogy a Peremvidékeken milyen üzleti tárgyalásokat végez a Birodalom és milyen flottaátcsoportosításokat, illetve nem túl titkos katonai akciókat tervez és hajt végre. Én aztán tényleg nem tudom, hogy működik ez, nézz rám, errefelé mindenki csak Pokahontasznak (= kicsi lány még kisebb hermelinnel) hív, mi itt mangókkal kereskedünk, de szerintem egész biztosan profitálhatsz abból, ha előre ismered a Birodalom gazdasági érdekeltségeid. Csak hajrá, a terep a tiéd.
Ja, a másik ajándék. Igen, igen. Az egy rancor. Egy igazi, nagy, böhöm, szeretnivaló óriás. Csámpásnak hívják, a járása miatt, jóravaló teremtés, csak kicsit sokat eszik, de hát ti biztosan meg fogjátok érteni egymás. Jah, igen, őt a Nar Shaddaa-ra címeztem, szóval szerintem jobb, ha hazaholofonálsz, mielőtt összetörne valamit a dokkokban. A dobozára azt írtam rá, hogy "törékeny, óvatosan szállítsák a lakosztályba". Vigyázz rá nagyon, szomorú volt, hogy el kell hagynia az otthonát, de azért izgult is, mert régóta szeretett volna világot látni és kikerülni a csillagok közé. Énekelni is meg akar tanulni, de az még nem megy neki, viszont ha ezt másoktól is hallja, olyankor megsértődik, akkor futni kell.
Vagy hát mittudomén, ha nem tetszik, ajándékozd ezt is Jabbának, neki még úgy sincs és úgy emlékszem, a múltkoriban nézelődött rancor után a vadiúj vermébe. Hát, jó mulatást, egyszer még biztosan látjuk egymást. Puszi az orrlikaid tövibe! Jah, Cyd időközben lelépett, őt már ne keresd. Angel képe eltűnik, a party többi résztvevője az iménti monológból semmit se hallott. Valahol a terem végében az Uralkodó rekedtes hangját hallani: - Hol késik már a fagylaltkelyhem?! Ááááh, köszönöm. Nahát, csokibogyók!
|
|
|
Post by HK-51 on Jun 29, 2009 10:02:10 GMT 1
Egy fura kinézetű sikló érkezett meg a cukrászda környékére. Nagyjából két háztömbnyire a jeles esemény helyszínétől parkolt le. A rózsaszínes-lilás járműből azonban nem élőlény, hanem egy éjfekete droid lépett ki. Fejét gyorsan körbeforgatta, minek nyomán az egyszerű polgárok rögtön elkapták a fejüket a droid elől, nehogy az rájuk találjon nézni. A sikló ajtaját hangos csattanással zárta be maga mögött a droid, de még így is alig akart bezárulni. A droid ezután az utcán úgy látszott valamit keresett. Hamarosan látóhatáron belülre került a cukrászda. HK meglátva a nagy tömeget, úgy döntött, hogy maga is betér az épületbe. A bejáratnál fura módon nem ellenőrizték őt. Fémes lépteivel nehezen navigált a tömegben. Aztán szinte az utolsó pillanatban, megtorpant egy akadály előtt. Ha fél pillanattal később áll meg, elhasal az előtte álló lényen. A droid mélyen maga elé nézett és figyelte a lényt. Még életében nem látott kushibant, úgyhogy egy ideig még eltartott, amíg a látott lényt saját adatbázisában regisztrálta. Végül a combjára feszített bőrtáskából egy mágneskártyát húz elő. - Kijelentés: azt hiszem rád nem fognak gyanakodni, húsoszacskó. Egy lila árnyalatú OldSpeeder modell áll két sarokkal lejjebb. A hullától már megszabadultam. Bármit, amit a járműben találsz, a tied. Utolsó megjegyzés: Mi soha nem is találkoztunk. Ezzel HK-51 befejezettnek tekintette a társalgást és leejtette az elővett mágneskártyát, egyenesen PIXAR elé. Hamarosan már HK-51 eltűnik a cukrászdából. Mindössze 10 percig tartózkodik a helyen, aztán továbbáll, hogy előző áldozatáért bezsebelje a fejvadász irodában a kijáró fejpénzt. Pixar, ha meglátogatja a siklót, akkor láthatja, hogy az teljesen kifogástalan állapotban van, azonban nem egy furcsaság van rajta. A rózsaszín külső elég fura, de a belül található (szintén) rózsaszín plüss dobókockák meg a hátsó ülésen található 1,5 méter magas plüss rancor figura és a kalaptartón található bólogató gamorreai már elég bizonyítékot szolgáltathat az előző tulaj nemi hovatartozásáról. Sajna vére még apró pöttyök formájában szerteszórva még mindig a belső kárpiton díszelgett. A csomagtartó tartalma is felettébb fura volt. Ezer és ezer haszontalan limlom mellett tetemes mennyiségű halálpálca is volt, uszkve 6000 kredit értékben. Még mielőtt Pixar lezárhatta volna a jármű csomagtartóját, egy igen fura fekete valamire lehetett figyelmes. Mikor kivette láthatta, hogy az öltözéket, mintha egyenesen ráöntötték volna, pont az ő mérete volt és a fajtájára való. Viszont extra giccses és ráadásul fekete volt. Az öltözék sisakjába egy használati utasítás volt belegyömöszölve, a leírás szerint vákuumzárású űrruha. Akármilyen haszontalan a többi kacat, ez még talán egyszer a kushiban hasznára válhat. //Természetesen a fénykard nem jár a szetthez//
|
|
Beskar'ad Ordo
Junior Member
Harcos
Mandalori h?bor?s veter?n!c!daa520
Posts: 340
|
Post by Beskar'ad Ordo on Jun 29, 2009 12:45:47 GMT 1
Beskar'ad Ordot csupán testvére, Zagir kísérte, mikor megérkezett a cukrászdába. A mandalori számos világot látott már életében, de a Birodalmi Központban - Coruscanton, ahogy régebben ismerték - még sosem járt. Landolás közben valósággal lenyűgözték az űrkarcolók. Persze az épületek maguk nem voltak olyan különlegesek, számos más bolygón követtek hasonló építési szokásokat - de sok másikkal, például a Csempészholddal ellentétben itt néha még a nap fényét is meg lehetett látni a tornyok között.
A cukrászdában tapasztalt nyüzsgés már ismerősebb volt számukra: Nar Shaddaa zsúfoltabb negyedeiben így nézett ki egy átlagos sétálóutca. Mindenféle méretű és formájú lények nyüzsögtek a teremben. Egyesek talán nem is a rendezvény miatt érkeztek, csak azért, hogy kiélvezzék, hogy betehetik lábukat a humán-soviniszta Birodalom anyabolygójára.
Beskar'ad a vállára vetette ismétlő lézerfegyverét, mely közel olyan magas volt, mint ő maga. Az alkarvastagságú cső láttán a tömeg elhúzódott előle, így nem telt sok időbe,míg eljutottak néhány díványig, ahol kicsit kényelembe helyezhették magukat.
Hirtelen egy szürkeruhás fickó lépett elő, és egy apró dobozkát nyújtott Ordo felé. A mandalori leemelte a fedőt és egy sugárpisztolyt meg egy kulcsot talált benne. Az előbbi BlasTech gyártmányú volt, megbízható típus, de Beskar'ad csak egy pillantást vetett a lábának döntött lövegre, és vállat vont. - Hát, izé...vor'e. - köszönte meg, mire a fickó elmagyarázta, hogy a kulcs egy suhanómotorhoz tartozik, majd lelépett.
Kis idővel, és néhány kellemesen émelyitő itallal később - Ordo még néhány uj-süteményt is talált az egyik asztalon, és kiváncsi volt, vajon hol tettek szert ennek a tradicionális mandalori gyümölcskenyérnek a receptjére - végre szeme elé került a személy, aki miatt ide érkezett.
- Su'cuy, Antef. - szólította meg a mandalori az inkvizíció ügynökét, miközben zsákjából egy kicsi, enyhén gyűrött csomagot húzott elő. - Briikase gote'tuur! (ford.: Boldog születésnapot.)
A férfi kibontotta a zsákot, és egy darab sötét szövet került elő belőle, nagyjából egy ölször két öl területű. - Ez egy álcaköpeny. - magyarázta, immár közös nyelvre váltva. - Amellett, hogy jó minőségű, hőtartó anyagból készült, van még egy hasznos tulajdonsága. Elektromos mezők közelségében töltődik energiával. Ez körülbelül két-három órába telik, de utána képes úgy húsz percig elterelni a ráeső fénysugarakat. Hadd ne magyarázzam, miért is jó ez. Nézd! - itt egy apró gombra mutatott, mely egyben a gallér rögzítésére is szolgált. - Ezt jobbra kell csavarni, és azzal aktiválod. Használd egészséggel.
Végül, mondandóját befejezve, visszatért társa mellé, aki akkor épp a bárpult kínálatával kötött közelebbi ismertséget.
|
|
|
Post by Zayne Etison on Jun 29, 2009 14:27:53 GMT 1
Zayne ezúttal egyedül érkezett Coruscantra. Nem volt vele ezúttal senki. Egy hirtelen jött ötlettõl vezérelve utazott el Coruscantra, ráadásul tömegközlekedéssel, hogy izgalmasabb legyen az út. Mindössze egy kis táskával érkezett az eseményre, ami nem volt nagyobb egy irattartónál, viszont meglepõen széles volt. Belépve a cukrászdába, hatalmas tömeg fogadta õt. Nem számított ilyen nagy sokaságra. Mindenesetre ha kevesebben is lettek volna, akkor is. - Milyen sok zeltron... vajon Elikék is itt vannak? - tette fel a kérdést magának gondolatban, aztán egy kis ideig szemmel pásztázta a tömeget. Hamar meg is fordult, amikor éles kiáltozás hallott: - A KU*** ANYÁD! A KU*** ANYÁD! A... - Zayne már gyorsan megismerte - és nem mellékesen gyûlölte - ezt a hangot. Elik gyíkmajma az egész cukrászda figyelmét magára vonta. Néma csend következett, mindenki az Argetlam családot figyelte, ahogy Elik zavarodottságában próbálta elhallgattatni a "kedvencét". Nagy nehezen elhallgatott Jambo is, amikor betömték a száját valami édessel. Persze a tömeg még mindig õket figyelte. A kínos csendet végül Zayne kiáltása törte meg a tömegen keresztül: - Hé, Eriál! Szevasztok! - kiáltotta, minek következtében a tömeg õt kezdte figyelni. Zayne nem jött zavarba a vizslató tekintetek miatt, és gyorsan megoldotta a problémát - Mit néznek ennyire? Nem láttak még fehér embert? - mondta Zayne a tömegnek, aztán ruháját kezdte erõsen nézegetni - Vagy leettem volna magam? - A komolytalan akciót követõen csakhamar visszatért az általános robaj a cukrászdába, aztán Zayne még egyszer intett Elikék felé, hogy minden rendben van, aztán ismét a saját embere után kezdett nézni. - Nem elég, hogy ekkora tömeg van, ezeket az idegeneket meg sem lehet egymástól különböztetni. - zsörtölõdött, miközben szeme a kezében lévõ fotó és a tömeg között cikázott. Kisvártatva rábukkant arra a fejre, amit keresett. Szerencsére csak egyetlen ortolánt látott eddig, remélte, hogy õ lesz az, akit keresnie kell. Áttört a tömegen aztán megszólította az ortolánt: - Orm'an Yos? - kérdezte a volt kommandós. A fejvadász a megszólításra elfordította a fejét - Hála az Erõnek. - folytatta - Boldog születésnapot. - mondta tárgyilagosan, aztán átadta a táskát. Mikor Orm'an Yos kinyitotta egy vászonba csomagolt fémdobozt és egy mappát talált egy fényképpel. Amikor a dobozt veszi kézbe, Zayne kommentálja - Uj sütemény. Mandalori különlegesség. Meglehetõsen édes. - Aztán a papírra mutat - Az egyik vevõnk ezzel fizetett a bactáért. Valami gyorsétterem, vagy büfé, vagy micsoda... tulajdonosi lapja. Azt mondta a fószer, hogy vagy 20 éve elhagyatott a hely és elég lepukkant. Ahogy Orm'an Yos átnézi a lapot, láthatja, hogy a büfé (ahogy a lapon szerepel) Ord Mantellen van és az elõzõ tulajdonosa 20 000 kreditért vásárolta. Ezt követõen még megveregette az ortolán vállát és megindult Elikék felé, azonban a cukrászda ajtaja hirtelen kicsapódott és egy fiatalember lépett be rajta testõrségének és egy igen szemrevaló fiatal hölgynek a társaságában...
|
|
Aruk a Hutt
Junior Member
Hutt bűnb?r? A Besadii Kajidic feje
Hutt b?nb?r?. A Besadii Kajidic feje. A Calaquijic h?b?rura.!c!Default
Posts: 244
|
Post by Aruk a Hutt on Jun 29, 2009 18:54:16 GMT 1
A Ceremónia
Aruk, mint minden fontosabb ünnepségen, méltóságoknak fenntartott rendezvényeken a születésnapi ceremóniára is hivatalos volt. A bűnbáró rendkívül szokta élvezni az ilyesféle összejöveteleket, mert kapcsolatot tud másokkal létesíteni, és megmutathatja az egész Galaxisnak, hogy a Besadii klán hol is áll jelen pillanatban a ranglistán. Aora, szokásához híven a finomabbnál finomabb chubákat rakosgatta be a szájába, de azért megállt egy kis húsos fagylaltot is elnyámnyogni néha. A szolgák iparkodtak, nem akartak a fenséges Huttnak csalódást okozni. A gamorrai őröket nem szívesen engedték be ebbe az épületbe, de nem igen mondhattak nemet, hiszen a kredit nagy úr ebben a világban. Aruk éppen az egyik békáját szerette volna beletenni óriási szájába, amikor egy kis állatkára lett figyelmes, aminek a szájában egy holokivetítő volt. A kis játékszernek és a kis négylábúnak szerencséje volt, hogy a Besadii Kajidic vezetőjének jó kedve volt, hiszen az első kis malőr után általában végez az ilyen gikszerekért, mint amit a kis állatka csinált, de jelen pillanatban ezt nem teszi meg, hiszen mégis egy előkelő helyen vannak, Coruscanton. Aruk egyből felismerte Angelt, sokat változott azóta, mióta utoljára látta, de valahogyan ez a "kislány" örökre belevésődött az emlékezetébe. Nem tudni miért, de így van.
- Hahaha..Hahaha - nevetett fel Aruk miután végighallgatta a nőszemély mondandóját. Tehát ez esetben is megint jól döntött a felséges csiga, hogy nem nyomta azon nyomban szét a kis mechanikai egységet. Az egyik gamorrai kis idő elteltével fel is vette a földről, majd a mellette álló twi'leknek adta, aki mellesleg Aruk személyi titkára. Ilyen ajándékot kap Aora Angeltől, azok után, amit vele tett a vén, hájas csúszó-mászó? Ideje lenne felkeresni ezt a lánykát, hátha még hasznukra válhat a bájcsevegés.
- (Köszönöm!) - válaszolta alig hallhatóan jelen pillanatban magának a vénséges feneség, hiszen Stoat holoképe eltűnt nem is olyan régen. Aruk elmélkedett még egy kis időt, majd eszébe jutott, hogy nagyon régen evett már egy kis chubát, így egyszerre kettőt is betett a szájába...
----------------------------------
Egy birodalmi tiszt, vélhetően egy ezredes lépett be ebben a pillanatban a ceremóniára. Szapora léptei felkeltette többek figyelmét, akik mellett elhaladt az őszülő, arcán az élet tapasztalatai látható férfi. Tudta, hogy kit keres, Nathan Ward volt a kiszemelt "áldozat", hiszen mindenki tudta, hogy ez az ezredes egy félőrült katona a Hutt Űrben, azaz csak volt, hiszen Jabba jóvoltából a Birodalomnak sajnos távoznia kellett onnan. A tegnapi nap folyamán lett átrendelve Korribanra, ami köztudott, hogy nem túl bizalomgerjesztő hely. Egy-két standard perc telt bele, mikor az ezredes odalépett a századoshoz, aki pár katonával beszélgetett közben. Se szó, se beszéd karon fogta az illető személyt, majd pár lépésnyire arrébb vitte őt.
- Üdvözlöm katona, Aruk, a Hutt nevében jöttem hozzád. Egy ajándékot szeretnék átadni. - közölte, majd kihúzta magát, mintha valami óriási jelentőségű dolgot közölt volna, bár a fél Galaxis tudja, hogy a moffokkal bezárólag van egy rahedli korrupt katona. Vagy talán annál feljebb is??
- Először is itt egy adatkártya, amin le van írva a használati utasítása ennek a dolognak. Ez pedig itt... - nyúlt a zsebébe, majd adta át Nathannak.
- Egy 20.000 kreditet tartalmazó chip. Az adatkártyán még található egy koordináta, ahol átvehető az ajándék.- mondta, majd egy tisztelgést követően távozott a ceremóniáról. Ha valaki ismeri a Nar Shaddaa-t, akkor tudhatja, hogy az a hely, amit a kártya mutat, az a Besadii Klánközpont. Aruk Birodalma. A férfi ajándéka pedig, Lechta Calaquijic tervezésében egy emberi harcipáncél. Ez nem akármilyen ajándék, hiszen a Hutt harcipáncél is rendkívül ritka, és nagy becsben tartott, de emberre még sosem lett legyártva. Ez is csak egy prototípus, de remélhetőleg jó ajándék és működőképes. Egy szárazföldi alakulat századosaként egy ilyen mindig jól jöhet.
Amit tud:
- A lézersugarak igen nagy mértékben való kivédése, - Könnyű, gyengéd, gyors mozgás - Több fókuszú lencsék a sisakban - Drága, sokaknak fájni fog érte a foga.
|
|
|
Post by Darth Vader on Jun 29, 2009 19:19:08 GMT 1
Korábban: A hatalmas épülethez közeli leszállóplatformokat alapos őrzéssel látták el. A kíváncsi tekinteteket hordozó embereket rendre rohamosztagosok utasították a környék elhagyására. Az ünnepség már jó ideje folyt, amikor 3 ismerős sikló sziluettje jelent meg az égen. A haditengerészet siklói, melyek feketére voltak festve és felső szárnyukon mindegyikük a birodalmi logót viselték. A három siklót három vadász alakulat vezette fel, és miután meggyőződtek róla, hogy minden rendben, utat nyitottak a minden bizonnyal fontos utast szállító gépeknek. A 3 sikló egyszerre kezdte meg az ereszkedést, és egyszerre landoltak, kecsesen az őrzött leszállóplatformokon. Kettő sikló rámpája azonnal kinyílt és az 501. Légió katonái, élükön Bow parancsnokkal masíroztak le róla, majd kettes oszlopot alkottak a harmadik sikló lenyíló rámpája előtt. Mindegyikük tisztelgésre emelte fegyverét, amint a rámpán a Birodalom 2. embere, a sötét lovag Lord Vader lelépdelt. - Lepjük meg az embereket parancsnok! - szólt gépies hangján Lord Vader, mire a parancsnok bólintott, és beállt a nagyúr mögé egy lépéssel. Az 501-esek leeresztették a fegyvert, és szakasz alakzatba rendeződve Vader nagyúr mögött elindultak a cukrászda felé. Amikor a Birodalom 2. embere a helyiségbe lépett, hirtelen abbamaradt a nyüzsgés, minden szempár az ajtóra, illetve az azt átlépő Sötét Lovagra meredt. Lord Vader pedig kimérten, egyenletes léptekkel közelítette meg az ünneplőket. - Birodalmunk Uralkodója köszönti az egybegyűlteket! Csodálatos számomra, hogy ennyien eljöttek megünnepelni a Birodalom fennállását. Ebből az alkalomból egy szerencsés a Galaktikus Birodalom ünnepi lottóhúzásának tárgynyereményét nyerte el. Zagir Ordo! Ön a szerencsés nyertes. Nyereményét, mely a Császári hajóparkból való, átveheti a központi birodalmi űrkikötő 23/b dokkjában. A hajó transzponder kódja természetesen már az ön kizárólagos tulajdonát képezi, és minden Birodalom által ellenőrzött rendszerben legálisan tartja magánál ezt a különleges harci gépet! Az Uralkodó mérnökei tartották karban, és ellenőrizték a működését. Ön, Mr. Ordo egy különleges jármű tulajdonosa lett, becsülje meg! Hajó adataiWard százados ajándéka: Amikor az ünneplés javában tart, birodalmi katonák lépnek az ünnepség helyszínére. Élükön egy századosi rendjeleket viselő fekete egyenruhás férfi lépdel, és a protokollhoz mérten, féltérdre ereszkedve szólítja meg Lord Vadert. Az ajándék átadása után, a foglyokat az 501-es légió katonái vezetik el, Vader pedig odalép a századoshoz, a vállára teszi a kezét és így szól: - Százados, a jutalma nem marad el! Térjen vissza az alakulatához, szükség van ott Önre! Ezután Lord Vader katonái gyűrűjében elhagyja az ünneplés helyszínét, majd a speciális festéssel ellátott siklókkal távoznak oda, ahol szükség van rájuk, talán a birodalom egyik távoli szegletébe!
|
|
|
Post by Vyn Krace on Jun 29, 2009 20:25:19 GMT 1
A középkorú férfi óvatosan nyitott be a zsúfolásig telt cukrászda gazdagon feldíszített termébe. Az ajtó mellett állók egy futó pillantást vetettek a jelentéktelennek tûnõ, sötét nadrágot és zöld inget viselõ alak felé, majd tovasikló tekintetük önkéntelenül is a helyiség egy távoli pontjára szegezõdött. A többi vendég mit sem vett észre a corelliai megjelenésébõl. Lassú, de határozott léptekkel haladt el az elõtte résnyire nyíló tömeg között és egészen a közepe táján álló fiatal nyurga alakhoz lépett. - Üdvözlöm Mr. Llava. A nevem teljesen lényegtelen az Ön számára, azonban engedje meg, hogy ezen jeles alkalomból egy ritkasággal lepjem meg. – a férfi kezében egy aranyveretes díszes eredeti és antiknak tûnõ fadoboz jelent meg, melyet a másik corelliai nem is látott, hogy honnan került elõ, de talán az is lehet, hogy mindvégig a kezében tartotta – Kérem, fogadja el ezt a csekélységet tõlem. Remélem elnyeri tetszését. Boldog születésnapot!A férfi ahogy érkezett, úgy is távozott a patinás cukrászdából, mindössze egyetlen ember szúrta ki, aki ténylegesen õt kereste. Még egy Jedi mester sem tud mindenki elöl rejtve maradni. - Köszönöm az ajándékot Mr… Jó hasznát fogom venni. - a férfi nem mutatkozott be, de ez a corelliait cseppet sem zavarta. Mosolyogva bólintott a másik felé, és egy pillantásnyi idõ után már csak hûlt helyére lelt, ahol az imént állt. Sem az ajándékozó Kad, sem az ajándékot kapó Seraph nem emlékezett már a férfi arcára, mintha egy pillanatra sem látták volna, mindössze csak egy ködös emlék maradt utána… Nem sokkal késõbb, amikor Seraph kinyitva a dekoratív, vastag fából készült dobozt, egy különleges antik szilárdlövõ fegyver gyöngyház berakásos markolata csillant meg a terem fényében. Talán hasonló lehetett, mint amilyet Õ maga használ, de attól sokkal régebbi, de mégis tökéletes állapotú forgótáras fekete pisztoly volt. A fegyver mellette a vörös bársonnyal bevont doboz belsejében egy gyorstöltõ és 12 darab fényes, hegyes végû lõszer sorakozott egy apró plasztkártya társaságában, melyen a következõ felirat állt: „Enderton Antik Fegyver és Lõszer kereskedés. Corellia, Coronet sugárút 100952/B - 122.„ Boldog Születésnapot!
|
|
Zagir Ordo
Junior Member
Harcos
mandalori kocsmat?ltel?k!c!Blue
Posts: 193
|
Post by Zagir Ordo on Jun 29, 2009 21:25:11 GMT 1
Az ünnepi hangulat látszólag nem hatja meg Bárót - az utat kényelmesen végigalussza, s a cukrászdába is úgy kell berángatni, furcsa kis hátizsákjával. Végül azán testvére unszolására csak-csak belép, s széles mosolyra húzott szájjal, gyermetegen gügyögve gyorsan bele is veszik a tömegbe. Beskar'ad úgyis tudja, hogy vodjának nem esik baja, így szerencsére hagyja, hadd járja a maga útját - kivételesen. Báró pedig gyorsan elszalad a mellékhelyiségre, s ördögi kacajt hallatva sebtiben nekiáll átöltözni! Páncélját gondosan lefejti, s elpakolja a majdnem teljesen üres zsákjába, melynek egyetlen apró tartalmát - egy kicsiny dobozt - mellkasához szorítva kilép a nagyterembe. A most belépő Báró immár nem félelmetes mandalori páncélban díszeleg, viselete egyszerű barna rövid ujjú ing, s egy barna rövidnadrág... Gyorsan a bejárati ajtóhoz szalad, s a döbbent házhoz szállítóktól átveszi terhüket... Végül pedig fejébe csapja simlis sapkáját - az anyag hangosan reccsenve adja meg magát durva tüskéinek - s nyílegyenesen megindul molnárkocsijával a kiszemelt célpontja felé!
- Nathaniel A. Rosenberg? Egy bizonyos Szomorú Szerelmek Bárója megbízásából hoztam Önnek ezt a hegynyi rózsát.
A szegény Rosenberg urat zaklató albínó zabrak egy piciny adattáblát nyújt, fapofával, s mögötte az emlegetett küldemény - egy molnárkocsi, valóban megrakodva RENGETEG rózsával. A háttérben valahol aztán kitör a nevetés, s Báró, önnön ostoba szóviccén vihogva veszi elő a kis dobozkát, szinte fuldokolva a nevetéstől nyújtja át a valódi ajándékot. Miután kicsit lenyugodott, persze kommentálja is a holmit, szép sorban, miként azok előkerülnek.
- Tudod, sokat hallani Rólad, bár lehet, hogy csak álmodtam, de azt hiszem, Neked mindened megvan. Szóval igazán komoly ajándékot nem tudok adni, de nézd meg ezeket! Ez például a saját bolygód! Igaz, hogy csak egy kulcstartó, de a Tiéd, s el is nevezheted!!! Ez itt pedig, bizony, egy eredeti csillagromboló - khmmm, makett - aminek mostantól Te vagy a parancsnoka! Ez az adattábla pedig egy csillag tulajdonjogát tartalmazza, el is neveztem Neked, ez a Halálcsillag! Ezek a fickók pedig ólomkatonák, és kedvenc rendfenntartóinkat mintázzák - íme, a saját rohamosztagod, parancsnok!! És íme, a legutolsó ajándék, egy igazi nagy kincs, egy valódi cortosis markolatú fénykard! Igaz, gondjaim vannak a bekapcsolásával, dehát...én nem is vagyok Jedi! Remélem sikerült olyat adnom Neked, amiért megérte idejönni - egy mosolyt!
Azzal Báró faképnél hagyja szegény Nathanielt, s megindul a tömegbe. Darth Vaderrel való találkozása szinte sokkos állapotba hozza, s annyit tud csak mondani:
- Köszönöm!
Aztán testvérét megkeresve farkasvigyorral a képén, szinte üvöltve közli a jó hírt:
- A leggonoszabb árnyéktól kaptam ajándékot! Olyan hajót, mint Neked volt! Vagy van? Esetleg csak lesz? Hmm, ne is törődj vele, megyek megkóstolok egy kushiban-t!
Végül pedig a nonhumán eloldalog, s beleveti magát a sütemények, az emberek és az ital sűrűjébe. Coruscant nem látott még olyan mértékű vedelést, mint amit hirtelenjében produkált...
|
|