Születésnap: Palpatine mosolya cukrászda

[Spar]

Nagy nap ez a mai, és a Birodalom óriási ünnepélyre készül. Erre a különleges alkalomra még a faji törvényeket is semmissé nyilvánították, hogy nonumánok is szabadon eljöhessenek a rendezvényre.

Helyszínként a Palpatine Mosolya cukrászdát jelölték ki, mely egy hatalmas, elegáns épület a Császárváros egyik elegánsabb szektorában. Vendégek százai, ezrei érkeznek, hogy az Erő Alkonya HoloNet-portál negyedik születésnapját ünnepeljék.











Szabályok a rendezvény alatt

1. Csak azon játékosok írhatnak ide, akik jelentkeztek a születésnapi ajándékozásra. Karakterenként EGY hozzászólást várunk, kérjük tiszteljétek meg az alkalmat azzal, hogy a lehető legszebben fogalmaztok, és ügyeltek a helyesírásra.

2. Kérjük, aki jelentkezett, mindenképpen írjon, ne okozzon csalódást valakinek azzal, hogy nem köszönti fel.

3. A topic hivatalosan nem a játéktér része, speciális PK-ként kezelendő. A résztvevők akkor is írhatnak ide, ha az éles játékban máshol tartózkodnak, vagy máshol vesznek rész Párhuzamos Kalandban. A faji törvények ideiglenes eltörléséből kifolyólag, nonhumán játékosainknak nem szükséges kitolonvolástól tartania, és senkinek nem kell leírni a bolygóra való belépést.

4. Hozzászólásaitokat június 29-e (hétfő) éjfélig várjuk, ezután a topic lezárásra kerül.

5. Minden jelentkező privát üzenetben kapja meg, kinek kell ajándékot adnia.

6. Noha az ajándéknak nem kell feltétlenül olyan dolognak lennie, ami eredetileg az ajándékozó birtokában van, kérjük maradjatok meg a realitás talaján. Senki ne akarjon például csillagrombolót, Halálcsillagot, rohamosztagos századot vagy egész bolygót adni ajándékba.

7. Jó szórakozást és Boldog Születésnapot kívánunk minden Játékosunknak! Köszönjük, hogy kellemes olvasmányaitokkal szórakoztattok minket.

Üdvözlettel:
A Moderátori Gárda

[Sziklaszívű Lee Avaris]

A bejárat környékén egy pillanatra óriási felfordulás támad, majd a tömeg utat enged a belépő közel húsz fős kompániának. Az élen egy arany-zöld egyenruhát viselő, feltűnően jóképű férfi lépked, arcának szimmetriáját csupán a jobb szemét keresztülszelő vágás és a vak szemgolyó töri meg. Hátán sárkányos markolatú kardot, oldalán két sugárvetőt hord, hűvös, a vendégeket pásztázó tekintete és ruganyos mozgása arról árulkodnak, hogy nem csak képzett harcos, de valószínűleg nem egy ember vére is tapad a kezéhez.

Közvetlenül mögötte három ember közeledett: egy csodaszép arcú, tökéletes alakú nő – ilyet tán csak a hapanok közt találni - katonai egyenruhában, valamint őt közrefogva egy másik, szintén félszemű férfi, meg egy sisak nélküli páncélt hordó katona. Előbbi sötét ruhákba öltözött, csonkaságát azonban, ellentétben az élen haladóval, szemfedő mögé rejtette. Utóbbin csak az a kicsiny csomag feltűnő, amit kezei között hord. Mindhárman fel vannak fegyverezve, noha korántsem annyira, mint aranyszín ruhás vezetőjük.

A négyes mögött másfél tucat katona biztosítja őket, ék alakba fejlődve, de fegyvereiket – egyelőre – a mintás márványpadlónak szegezik. Páncélzatuk ahhoz hasonlít, amit a csomagot hozó férfi visel, de kiegészül egy, az arcukat teljesen eltakaró sisakkal.

A csapat kényelmes, kimért léptekkel sétált a cukrászda tágas csarnokának közepéig, a tömeg engedelmesen, vagy épp félelemtől reszketve engedett utat nekik. Még a helyi biztonsági személyzetnek sem volt annyi mersze, hogy ilyen jelentős tűzerővel megpróbáljon szembeszállni. A jövevények azonban nem voltak ellenségesek, pontosabban semmi jelét nem adták annak, hogy tüzet akarnának nyitni.

Mikor elérték a terem közepét, az osztag megállt, a tengerészgyalogosok tökéletes szinkronban eresztették földre fegyvereik tusát. A félszemű még tett néhány lépést, és közvetlenül a gigantikus kristálycsillár alatt állapodott meg. Kellemes tenorja végigvisszhangzott a tömegen, elfojtva minden párbeszédet, minden sugdolózást.
- A nevem Lee Avaris, a Sziklaszívű! – kiáltotta, majd kivárta, miféle reakciót vált ez ki a tömegből. Tanácstalan pusmogás volt csupán a válasz, de erre számított: hosszú éveken át sikerrel rejtőzködött, sikerrel tartotta titokban létezését; és sosem hagyott túlélőt, aki beszélhetne róla. – Melyikük Zayne Etison?

Középmagas, kreolbőrű férfi lépett elő a sokadalomból, és bár hordott magával sugárvetőt, mégis fegyvertelennek érezhette magát ezzel a valóságos magánhadsereggel szemben.
- Én vagyok. – felelte meglepően magabiztos hangon.

Avaris erre hátranyújtotta a kezét, a csomag pedig nyitott tenyerébe vándorolt Moriarty-tól. A kalózvezér a klónhoz sétált, és átnyújtotta a kezében tartott tárgyat.
- Akkor…. Még sok boldogat. Az új verdád kint parkol. – ezzel hátat fordított, és visszatért kísérőihez. Egy intésére mindenki pihenj-állásba helyezkedett, az arctalan katonák leemelték sisakjaikat. Szoborszép arcú férfiak, és széthajtható poszterekre illő nők kerültek elő, egykor a hapan hadsereg legjobbjai mind egy szálig. Aztán egyszerűen csak elvegyültek a tömegben, ki-ki az ételekkel zsúfolt asztalok vagy a koktélbárok irányába.

Zayne magára maradt ajándékával, és miután lehámozta a díszszalagot, a fedél alól pedig egy apró kódkulcs került elő, melybe Jango utódjának neve volt belegravírozva. Jobb híján kisétált hát a főlépcsőhöz, hogy megnézze, mihez tartozott a kulcs. Meglepetésére egy remek állapotban levő harci suhanó állt a lépcső tetején, nyergében pedig egy igencsak alulöltözött, de kellemes alakú nő mosolygott a férfira.

[Bax Bartin]

Bax Bartin és hűséges társa Walbar léptek be a cukrászdába. Még soha nem jártak a Birodalomi Központban korábban, a faji törvények értelmében nem tehettek volna be a lábukat. Azonban ez kivételes alkalom volt, ami rendkívül nyilvánvaló volt bárki számára, aki körbenézett: a Galaxis minden szegletéből volt itt vendég, kalózok, csempészek, rohamosztagosok, gamorreaiak és a többi. A lepi úgy érezte, nem lesz könnyű dolga meglelnie azt, akinek a születésnapi ajándékot kell átadnia.

Tévedett. Egyértelmű volt, hogy nem ismerte Angel Stoatot. A lány körül csak úgy pezsgett a levegő és a hatalmas cukrászda bármelyik pontjáról ki lehetett őt szúrni, vagy a kis kedvencét, aki szintén eltéveszthetetlen látványt nyújtott. Baxnak és wookie barátjának nem volt könnyű dolga átvergődnie a tömegen, amely az Angyalka körül összesereglett. Végül sikerült és Bartin megkocogtatta a lány vállát:

- Na, mi a helyzet ha...kisanyám? - köszöntette a fajára jellemző jókedvvel, a becézést egyáltalán nem sértésnek szánta, de ez őszinte mosolyáról le is rítt - Volna itt neked egy ajándék - hátranyúlt és barátja átadott neki egy adattömböt. - Ez egy tulajdoni lap egy házhoz a Deralia bolygón. Jól el van rejtve a drága vendéglátóink elől, úgyhogy ha el akarsz tűnni a kereső szemek elől, erre mindig számíthatsz. Egyik megboldogult unokabátyámtól örököltem. Berendezési tárgyak már nincsenek, mindent elárvereztek, úgyhogy kedvedre alakíthatod. Használd egészséggel - mosolygott a lepi, aztán elköszönt a lánytól.

Nemsokára ő is megkapta az ajándékát, amit megköszönt az illetőnek, aztán evett a külön megrendelésre készített répatortából. Igazán finom volt, egy szeletet el is rakott későbbre. Záróráig maradtak Walbarral és nagyon jól érezték magukat. A buli tetőpontján a többi vendéggel együtt, telitorokból ordította:

- Boldog Negyedik Születésnapot Erő Alkonya!

[Rendon Star]

Elérkezett hát a nagy nap.Mindenki izgatott, hogy vajon tetszeni fog-e az ajándéka az ajándékozottnak és hogy vajon mit fog kapni.Igen, csodás ez a nap, ma nincsenek ellenségek, ma csupán a barátság létezik, ami sajnálatos módon, nincs a Galaxisban több ideig.
De akkor ünnepeljünk!
Rendon belép a cukrászdába és meglát egy képet a falon, amin Palpatine mosolyog.



Egész jól tartja magát az öreg.Na de végül elér oda, ahol minden érintett jelen van már.Leül, várakozik, megeszik egy két sütit, végül feláll és szót kér.
-Khm..Üdvözlök mindenkit ezen a csodás napon!Szeretnék kérni egy kis figyelmet, hisz úgy alakult hogy egy olyan embert ajándékozhatok meg, akit tisztelek.Sokat töprengtem, mit is adhatnék, hogy olyan embernek, akinek szinte mindene megvan, és így nagy dolgot nem is tudok adni, csupán két olyan dolgot, ami valóban jelent valamit a számára, hisz annyi mindenen ment keresztül és ezek jelképei annak, ami még mai napig is kíséri útját. - kis szünetet hagy, előveszi a két ajándékot.Az egyik egy hosszúkás doboz, jól becsomagolva, a másik meg egy öltöny lehet.
-Elik Sammath! Ezeket tudom csupán adni neked, tudom nem sok, de talán nagy jelentőséggel bír a számodra, ha meglátod, mik is ezek - mondja mosolyogva és izgul, hogy vajon tetszeni fog-e a két ajándék a férfinek.
Az első valóban egy öltöny ami fekete, gallérján, mindkét oldalt belehímezve egy-egy ezüst drakón (mint az Ég Urai címere) a másik pedig egy dísz, egy falra ki tehető kard
Megvárja a reakciókat és végül leül a helyére és várja, hogy vajon ki és mit ad neki.

[Nathaniel A. Rosenberg]

Egy R2-es egység is megérkezett az ünnepségre, láthatóan gazdája nem volt vele. A kicsi droid végigszkennelte a szobában tartózkodókat, és meg is találta a célszemélyt. Odagurult Lee Avarishoz és kiadott magából egy adattömböt, amin koordináták és időpontok szerepeltek. Nemsokára egy felvételt is lejátszott a kalóznak, ami megmagyarázta az írást. Egy csuklyás alak tűnt fel, ő beszélt a félszeműhöz.

- Üdvözletem Sziklaszívű! Az, hogy én ki vagyok, talán megérti, nem fontos. Mindenesetre a születésnap alkalmából szeretnék kedveskedni Önnek. Ez az R2-es egység az előbb adott át egy adattömböt, amin koordináták és időpontok is szerepelnek. Ezek egy kiürítés alatt lévő birodalmi támaszpont helyét jelölik, az időpontok pedig a legjobb lehetőségeket egy támadásra. Nem védi nagyobb erő, viszont jelentős mennyiségű fegyvert és alkatrészeket zsákmányolhat.

Miután az R2-es egység lejátszotta a felvételt, megfordult és elgurult. Megkereste azt a személyt, aki gazdája számára hozott ajándékot és Nate nevében szívélyesen megköszönte, majd távozott. Természetesen először a Hutt szektorba, hogy felszívódjon esetleges követői elől. A férfi sajnálta, hogy kihagyta az alkalmat, hogy ismét a pezsgő központban legyen, de túl nagy volt a kockázat.

[Szikandar]

Szikandar botjára támaszkodva lépkedett be a cukrászdába. A sok vendég között kicsit feszélyezettnek érezte magát, de hamarosan egy korty bor és egy falat sütemény után hangulata feloldódott. Õ maga sosem volt a szavak nagy embere, ám végre megtalálta, akit kersett. Keresztül verekedte magát a tömegen, s az ifjú vadászpilótához lépett.
- Üdvözletem Kad Yalem. - szólította meg a fiatal férfit, aki kíváncsian nézett rá.
-Szeretnék egy kis születésnapi ajándékkal kedveskedni Önnek a nagy nap alkalmából. Fogadja el ezt az adattáblát, mely egy speciális vadászpilóta kiképzõ szimulációs tréninget tartalmazz több ezer évvel ezelõttrõl. Könyvtáram egyik kincse. - nyújtotta át Szikandar az ajándékot, majd továbblépkedett a süteményes asztal felé.

[Pixar]

Régi-régi wampa mesék szerint létezik egy nagyon kedves wampa bácsi, akinek piros a bundája a tauntaun vértől, és ilyen-olyan tauntaun darabkákat visz azoknak a kis wampáknak akik jól viselkedtek. Azonban ezt a mesét senki nem ismeri rajtuk kívül, mivel a legtöbb wampa vs. intelligens lény interakció utóbbi feltálalásával végződött vacsora időben. Pixar sem ismerte ezt a történetet, csak a wampákat, azonban kellő fantáziával rendelkezett ahhoz, hogy kitaláljon egy régi-régi mesét amiben egy kedves wampa bácsi... izé na szóval eme aranyos kushiban felkészült arra hogy megmagyarázza idióta öltözetét ha valaki kérdezné. Piros sapkát viselt, a bundáját pedig piros kabátka védte a... tulajdonképpen semmitől, hisz jó idő volt. Melege is volt szegénynek miatta, ezért a terembe érkezésekor ledobta amazt az egyik sarokba.

Pixar szülinapi öltözéke

Mielőtt azonban elsétált volna mellőle a kabátka egyetlen zsebéből elő kotorászott egy képet, amin egy kemény kötésű fickó díszelgett. Megfordította, majd elolvasta a hátán lévő nevet.

- Kaján Volt! Ja nem ez csak egy ronda f betű. Keyan Wolf.

Körülnézett a teremben, azonban volt egy aprócska kis hátránya ugyanis a legtöbb ember 1 méterrel feljebb hordta az orrát mint Ő. Ez egyrészt idegesítette mert hát hogy képzelik? Másrészt idegesítette, mert hát hogy képzelik! Megfogta a mancsával a kabátkáját, majd elindult a nagy tömegbe. Körbejárta kétszer a cukrászdát, ez alatt háromszor végig kóstolta a süti menüt, végül pedig megpillantotta a képen lévő fickót ezért oda sétált hozzá.

- Halló! Kayen Wolffal beszélek? Nekem azt mondták hogy, magát kell megajándékolnom! Na már most eredetileg egy Csillagrombolót akartam hozni, de az nem fért be a kabátomba... szóval.

Ekkor benyúl a kabátjába és előhúzott egy eléggé gyerekes pulóvert, rajta egy, a kushibanéhoz hasonlító fejjel, majd feléd nyújtotta.

B.SZ. 10 legújabb divatja a Kushibnajk pulcsi

- Én magam szőttem, és hogy soha ne felejts el, ott díszeleg a fejecském is rajta. Na jó persze nem csak ezt hoztam.

Ekkor újra belenyúlt a kabátkájába és egy borítékot húzott elő onnan.

- Eft a péft... ef pifanat.

Elengedte a szájából a borítékot, a fickó lábához rakta, majd vissza sétált a kabátjához.

- Ezt a pénzt az utcán találtam. Én nem használok ilyet szóval a tied lehet.

Mondta, majd felkapta a kabátját és elindult hogy újra belevesse magát a sütik tömkelegébe. Mikor kinyitod a borítékot, nem kevesebb mint 10.000 analóg kreditet találsz benne. Valakinek ma nagyon szerencsétlen napja van, neked viszont sokkalta szerencsésebb... hiszen kaptál egy csodaszép pulóvert. Na jó... meg 10.000 kreditet is. x') Boldog születésnapot!

[Torin Dostar]

Torin érkezik a cukrászda elé egy teherszállító suhanó anyósülésén. Amúgyis hetente egy kimenőt tölt itt, de most kivételes alkalom van. Kifizieti a siklóst, aki lepakolja a rakományát, egy 74-Z speederbike-ot. Belép a cukrászdába. Nem kelt nagy feltűnést, mivel nem a páncélját hordja, még csak nem is kimenő ruháját, hanem egy egyszerű szürke pilóta kezeslábast hord. Szemével keresi Beskar'ad Ordot . Ezt nagyon-nagyon megnehezíti a tömeg, de aztán megpillantja az egyik füstösebb sarokban. Odasétál az asztalához, és köszönti:
-Szervusz Ordo! Hoztam neked valamit.-mondja, miközben átnyújt egy kék dobozt. Ordo mikor kinyitja a dobozt három dolgot talál benne:
Egy üveg jó Johrian Whisky, mellette egy BlasTech T-6 és egy különös indítókulcs.
-A kulcs a cukrászda előtt álló 74-Z Speederbike-ot indítja. Boldog születésnapot.

[Tyro Dastar]

Ugyan megváratta a népet, de végül maga Tyro Dastar, a Dastar dinasztia egyik legjelentősebb alakja is megjelent a cukrászdába. Különleges volt ez az alkalom, úgyhogy kiöltözött, koptatott, a térdénél kiszakadt farmert, meg egy öreg halványbordó pólót vett fel. Két oldalán egy-egy egyetemi tanulmányaikat éppen megkezdő hölgy volt található. Balján egy szöszi, akit Tyro csak "90D"-nek szólított és mellbedobással győzött a többi lány ellenében. Jobbján pedig egy vörös lány feszített és neki sem volt oka panaszra, ő az alsó vonalakban volt verhetetlen.

Tyro le akarta tudni az ajándékozás maceráját, ezért jó hangosan elordította magát:

-Csá népek! Drav Reftert keresem! - a férfi nemsokára meg is jelent - Na szevasz! Aszondja hogy, van itt neked valami. Kilencvendé, ha lennél szíves...

A nő mosolygott és előhúzott egy kis csomagot, amit eddig a dekoltázsában hordott. Tyro átnyújtotta az ajándékot, amelyben egy Westar-34-es volt.

- A múltkor elvett-... Kaptam ajándékba egy haveromtól. Nekem nem kell, én közelharc párti vagyok, szeretem látni az ellenségem szeme fehérjét. Nem csak a csatamezőn - mosolygott és összenézett a lányokkal. - Tudom, nem szabályfelszerelés, de talán még jól jöhet. Na, boldog születésnapot Erő Alkonya! Szevasztok!

Az ünnepség hátralévő részében Tyro kikezdett a nő felszolgálók nagyobbik részével, de azért a két kísérője se unatkozott aznap este a közeli hotelben. Kicsit nagy lett a buli, de pont ettől élvezte mindenki.

[Gerind Hayler]

Egy humán lépked be lassan az ajtón, kezében fog egy nagy téglatest alakú csillogó ezüst színű dobozt. Ámuldozik is, hogy mennyi féle-fajta egyéniség van itt. Keresni kezd egy lepit. Nézelődik merre is találja Bax Bartint. Végül egy hatalmas fülű szürke bundájú hanyag beszédű lepit pillant meg: Biztos ő lesz! Pont ahogy leírták . Oda megy hozzá kezet fognak és bemutatkoznak egymásnak. A kicsi ezüst színű doboz végre valahára a lepi karmai között landol. Nagy mosollyal nyújtja át a dobozt amiben egy gigantikus méretű fülvédő van. majd megszólal a humán:
- Zenefelvevő, lejátszó és készítő funkcióval valamint a galaxis fontosabb holocsatornái hirdetéseit is érthetően elmondja egy mély hangú férfi de választhatod akár a női hangot is . Ha felhúzod mindig gond... azonban én most húzok - majd kacsint egyet a lepi felé és egy vékony testalkatú hölgy után fut és elcseni a holo számát.

[Keyan Wolf]

Ahogy beléptem, egyből tudtam, hogy bár ez a szeretet, vagy mifenének az ünnepe, nem igazán fogom jól érezni magam. Nagyjából olyan érzés lehet ez, mint egy jawanak belelépni egy bantha-trágyával teli gödörbe, ami pont orrlyukig ér.

Azonban erőt vettem magamon, még talán egy sanda félmosolyt is sikerült felvarázsolnom cserzett arcomra, és nekivágtam a tömegnek. Igazából ezt szó szerint is megtettem volna, már csak a vicc kedvéért, de sejtettem, a Birodalom központjában egyesek nem találnák ezt olyan mulatságosnak, mint én. Kár.

Mögöttem egy apró, repulzoros fél-droid asztalka lebegett, engedelmesen követve, de közben tartva a három lépés távolságot. Mégis csak egy pléhpofa...vagy inkább pléh-hasáb. Tudtam, kit keresek, elég volt egy pillantást vetnem a holoképre, és megjegyeztem az arcot. Ilyenkor jó, ha az embernek van fejvadász múltja, örülhet a kiváló memóriának. Odaléptem, és karcos, inkább a száraz sivataghoz szokott hangon megszólítottam...volna, ám ekkor hirtelen egy apró...hm, van erre egy szavam, de az lehet sértő...szóval egy apró, nyuszi formájú lény jött hozzám, és lepett meg egy kötött pulcsival, melyen a saját arcképe volt (~Hát nem aranyos~csodálkoztam magamban), és egy borítékkal, melyben 10.000 credit lapult. Arcomra széles mosolyt csalt ez az apró lény, így illendően megköszöntem neki:

-Köszi fehérbundás kis izé! Nagyon szép a pulcsi, a pénzt meg elisszuk majd!-kacsintottam rá, majd miután elszökdécselt, odafordultam ismételten a kiszemelt fickóhoz, és végre valahára, de megszólítottam:

-Dean, Dean Starwind? Az ünnepélyre való tekintettel engedd meg, hogy meglepjelek ezzel a kis ajándékkal. Előre annyit elmondok, hogy könnyebb benne mozogni, mint amilyennek látszik, és a több ezer fokos hőmérsekletet is kibírja pár percig. Igazi Krayt-pikkelyekből vannak a protektor részek, a huzat része meg a sárkány bőréből. Használd egészséggel.-aztán ezután a magamhoz képest kifejezetten baromi hosszú monológ után félig elfordulva intettem a repulzoros droidnak, ami megállt Dean előtt, és kinyitva tetejét, előkerült a közepes harci mellvért:

-Használd akkor, ha túl meleggé válik a helyzet!-sütöttem el régóta várt helyzetpoénomat, majd elköszöntem, és elvegyültem az "úri" körökben...

[Dean Starwind]

Nyugisan ücsörög az egyik asztalnál és eszegeti a sütit, figyeli az ajándékozást, mögötte pedig egy ezüst színű 3PO típusú protokoll droid.


Ekkortájt szólal meg a droid.
-Uram, azt hiszem látom a személyt, akit keresünk! - mondja Deannek aki már áll is fel, hogy elinduljanak, ám ekkor elé ugrik Keyan.A szája is tátva maradna, ha most éppen ki tudná nyitni, de inkább lenyeli a sütiket, mintsem kiessenek a szájából.
-Köszönöm barátom! - mondja és már legszívesebben menne is és seggbe rugdosna pár személyt ebben a páncélban, de jelenleg el van foglalva a célszemély keresésével.
A droid ismét megszólalt mögötte
-Ismét látom!Az egyik nő után megy éppen...Dean újfent elmosolyodik.Na igen, hallotta, hogy nagy nő csábász.Elindul hát felé, de út közben oda szól a férfinek.
-Gerind Hayler! - remélhetőleg megáll a neve hallatán
-Mr. Hayler - mert nekem csak az - hoztam magának egy ajándékot születésnap alkalmából.Nem más, mint ez a gyönyörűség itt mögöttem.Ez a protokoll droid, kifejezetten üzleti ügyekhez lett készítve, tehát ha bármikor tanácstalan helyzetbe kerül, megpróbál magának segíteni, ha szeretné, valamint felturbóztam egy kicsit, hogy beszéljen folyékonyan jó pár, a galaxisban ismert nyelvet.Mutatkozz be szépen. - néz a droidra az utolsó mondatnál, mire az előrelép.
- Üdvözlöm a nevem G-3PO, de hívjon csak Gizinek - női hangja van, hiszen Dean direkt úgy programozta, hogy Gerind soha ne érezze úgy, hogy nincs nő a közelben.
-Remélem jól ellesznek majd együtt Mr. Hayler...Gizi...jó mulatást...a viszont látásra! - ezzel elbúcsúzva, visszamegy az ajándékáért és elhagyja a termet, miközben még azért tömi magába a sütit.

[Kalel Jastra]

Kalel kicsit feszélyezve érezte magát Coruscanton, elvégre ez számára könnyen végzetes kimenetelû utazás is lehetett volna, azonban a Zephyr ügynökök jelentése szerint ezúttal biztonságosabb volt a Birodalmi Fõváros, ahogy manapság hívták. Ennek ellenére a Jedi megpróbált minden lehetõséget kizárni, ami arra utalhat hogy köze lenne a kiirtott rendhez, így egyszerû farmernadrágot, inget és bõrkabátot viselt, fénykardjai közül pedig egyiket sem hozta magával. Egy ideig nézelõdött, figyelte a sokszínû társaságot, majd végül úgy döntött itt az ideje átadni az ajándékot amit hozott. Megkereste az elõkelõ ruhát viselõ, hosszú hollófekete hajú Ken Solust, majd odasétált elé, s mielõtt belekezdett mondandójába, biccentett egyet.

- Üdvözlöm Mr. Solus, a nevem Kol Ka'en. Talán nem is lepõdik meg annyira, hiszen tudja miért is van itt. Pár apró ajándékot hoztam önnek.

Azzal benyúlt a zsebébe és egy apró, ám annál díszesebb sabacc pakli tartót húzott elõ a kabátjának zsebébõl, illetve egy utalványszerûséget.

- Ez amint gondolom értõ szemei látják egy sabacc pakli tartó. Ezüstbõl készült ez a sok apró kõ pedig chrystopaz. Úgy hallottam ön nagy játékos, remélem tetszik. A másik ajándékom kicsit más milyen. Úgy hallottam, hozzám hasonlóan ön is elveszítette az egyik kezét. Ezért ha nem sértem meg ez az utalvány Corellia egyik legjobb kibernetikusához szól, még pedig egy L-hand 980-as típus beültetésére. Jómagam is szeretnék majd egy olyat. Remélem elnyerték tetszését az ajándékaim. Most ha nem zavarja ismét belevetném magamat a sütemények sokaságába. Nagyon finomak! Viszlát!

Mondta a civil ruhás Jedi, majd ismételten belevetette magát a finomságok sokaságába.

[Eriál Argetlam]

- Jambo, ugye megígéred, hogy jól viselkedsz majd? – kérdezte a hóhajú, és a kowaki tett válaszképp egy gesztust, ami akár helyeslésként is értelmezhető volt; közben azonban üveges tekintettel viszonozta Eriál aggódó tekintetét. A férfi megadó sóhajjal hagyott fel a próbálkozással, és fejét a másik irányba fordította, hogy balsejtelmét mellette ülő feleségével is közölje.
- Rossz előérzetem van.
- Miért hoztuk egyáltalán magunkkal? – vágott vissza csendesen Yumiko, miközben sikertelenül igyekezett hátával minél inkább beépülni az ülésbe. Tavion kettejük között kapott helyet, és most anyja ölébe támaszkodva, arcát az ablaknak tapasztotta, így bámult kifelé, és csodálta a Császárváros csodáit. Yuminak ez természetesen nem volt ínyérre, hiszen bár hangosan mindmáig nem mondta ki, férje előtt már nem volt titok, hogy nem akarta, és nem kedveli a lánykát. Tav, mivel örökölte szülei „adományát”, bizonyára maga is érzett ebből valamennyit a maga gyermekien naiv módján, de ebben a pillanatban egy cseppet sem zavartatta magát. Coruscant épületei hatalmasabbak és lenyűgözőbbek voltak Zallattela városánál, leszámítva talán, hogy kevesebb volt a holoreklám.
Eriál fémkezével gyengéden összeborzolta a lány haját (Tavion egy pillanatra megfordult és ránevetetett) miközben nejéhez beszélt.
- Nem terveztem. De egyszerűen nem hagyta, hogy rácsukjam az ajtót. És nem akartam, hogy rommá törje a lakást, mire hazaérünk.
- Legyen. És minek a díszkíséret?

Nos, ez egy sokkal fogósabb kérdés volt. A férfi kissé hátrafordult ültében, hogy kiláthasson a hátsó ablakon. Mögöttük, rendezett sorban, vagy húsz másik légikocsi haladt szélsebesen a Palpatine mosolya felé. Az elsőben, tudta, Sve Juppu, Kidoh és Tebe Krull ülnek… az összes többiben pedig…egy átlagos zeltrosi parti velejárói. A vörös bőrű félhumánok mindig is értettek ahhoz, hogyan szervezzenek vendégséget; a bolygó gazdagságának nagy része a vendéglátó-iparra épült, noha ez ott egészen mást jelent, mint a Galaxis bármely más civilizált planétáján.

Zeltroson a vendéglátó-ipar ugyanis annyit tett, mint „ipari mennyiségű vendéget hívni a bulidra”. Gyakorlatilag ez úgy zajlott, hogy meghívtad a közeli barátaidat, akik megemlítették programjukat a saját közeli barátaiknak, akik viszont a maguk közeli – számodra azonban immár teljességgel ismeretlen – barátaiknak adták tovább a hírt, és így tovább, míg végül azt vetted észre, hogy csendes esti filmnézésed megállíthatatlan házi-, sőt még inkább utcai bulivá duzzadt. Eriál ilyen szempontból ráadásul nem is volt ismeretlen a nagyközönség előtt, hisz üzletének négy évvel ezelőtti megnyitóünnepélyére máig emlékezett a köztudat – és ez nem kis szó! – ráadásul már terjengtek hírek az új épületek avatóbulijáról… Most pedig megtudták, hogy egyik kedvenc bulijuk szervezője a Fővárosba indul, hogy szórakozzon… hát nehogy már ők kimaradjanak….

Hát így történhetett, hogy a Sve-éket követő járművek mindegyike dugig volt tömve Zallattela legelvetemültebb partiarcaival, akiknek feltett szándékuk volt, hogy megmutatják a Birodalomnak, hogyan mulatnak az „alsóbbrendű lények”….

Eriál pár pillanatig a konvojon nyugtatta tekintetét, majd asszonya szemébe nézett.
- Inkább hagyjuk. – felelte rezignáltan, miközben a jármű végre megkezdte ereszkedését az aktuális rendezvény helyszínéül kijelölt cukrászda platformjára. Mikor a hajtómű leállt, és már csak a repulzorok egyenletes búgása hallatszott, Eriál kiszállt, megigazította remekbe szabott, mélykék öltönyét, majd megkerülte a kocsit, hogy ajtót nyisson Yumikonak. Sve, Tebe és a dathomiri is csatlakoztak hozzájuk, majd, miután a hóhajú kinyitotta a csomagtartót, mind kimért tempóban indultak felfelé a lépcsősoron. A zeltronok nem voltak ilyen türelmesek, egymást rángatva-taposva rohantak felfelé, hogy mielőtt az ételekhez férhessenek. A férfi jobbjával asszonyába karolt, bal karjára pedig kislányát ültette. Jambo magához képest illedelmesen, az üzletember vállán foglalt helyet. A csomagtartóból emberfejnyi, gömbölyded szerkezet röppent elő, és lebegve követte őket.

Odabent a tömeg még nagyobb volt, mint amire a hóhajú számítani mert, noha a tájékozódást jelentősen nehezítette a velük együtt érkezett, mintegy 60-70 kiéhezett nonhumán is. Eriál látott néhány páncélos férfit, nőt, a tömegben elkapott néhány ismerős arcot is: közeli és távoli ismerősöket, üzleti partnereket. Ahogy befelé haladtak, a tőle telhető leghosszabban üdvözölte az ilyeneket: volt akinek csak egy intés, vagy baráti kézfogás jutott, néhánnyal tudott pár szót is váltani, mielőtt elsodorták mellőle.

Végül, a tiszteletkörök végeztével, Eriál bekapcsolta a gépkarjába épített holovevőt – ezt a funkciót a Yavini történések után szükségesnek ítélték – mely egy férfi kékesen vibráló miniatűrjét vetítette elébük.
- Látod valahol, Kicsim? - kérdezte, miután szemügyre vette Tyro Dastar digitális mását, majd körbetekintett a tömegben.
- Nem. Nem hiszem. – felelte felesége fejét forgatva. A problémát végül Jambo oldotta meg, aki még Eriálnál is fél méterrel magasabbról tekinthette át a csarnokot. Hirtelen hangosan, fülbántóan vihogni kezdett, és fel-le ugrálva mutogatott arrafelé, ahol a „célszemély” épp egy csinos pincérnő társaságát élvezte.
- Áh, köszönöm. – nézett fel az Erő-mágus a vállán trónoló gyíkmajomra, majd finoman elindult a tömegen át.

Hirtelen egy szőke fiatalember perdült elé, és kedves, dicsérő szavak keretében egy hosszúkás dobozt és egy öltöny-zsákot adott át neki. Elik Sammath megilletődve köszönte meg a csodásan kinéző díszkardot, és az öltönyt, mely bár nem egészen az ő ízlése volt, mégis elnyerte tetszését, majd folytatták útjukat. Végül sikerült utat törniük a tömegben, és megszólítani a fiatalaembert.
- Tyro Dastar? A nevem Eriál Argetlam. – köszönt, és elhúzva karját feleségétől, kezet nyújtott a Dastar-finak. – Ő a feleségem, Yumiko.
- Nagyon örülök. – nyújtott kezet Argetlam-asszony is.
- És a lányunk, Tavion.
- Szija! – integetett a gyermek.
- A KU*** ANYÁD! – harsant fel hirtelen Jambo kontrája, pillanatnyi döbbent csendet okozva a teremben. A kowaki, mikor rádöbbent, hogy mindenki őrá bámul, megeresztett egyet a fajára oly jellemző kaján nevetésből.
- Nos… ő pedig Jambo, akit hamarosan ki fogok nyírni. – mutatta be őt is kelletlenül Eriál, sápadt arcbőre kipirult a szégyentől. Jambo ismét felröhögött.

- Szóval, csupán szeretnék boldog születésnapot kívánni. – folytatta az üzletember, miután összeszedte magát. A gömböc, ami mindeddig a nyomukban lebegett, most megkerülte őt, és megállt Tyro fejével egy magasságban, egyetlen, világló kék szemét a férfira szegezve.

- Üdvözletem. – köszönt a lebegő droid is, fémes férfihangon. – Én az ajándéka vagyok, Gyilkos Csáp 423. Utálom önt.

Eriál arcán egyre szélesebbre vonódott a kínos mosoly. Ez az este határozottan nem úgy ment, ahogy várta.
- Hát, izé. A katalógusban azt írták róla, hogy társalkodódroid. Remélem…. Izé… szórakoztatónak találja majd.

Yumiko sietett a segítségére, és villámgyorsan kimentette izzadságcseppekkel küszködő férjurát.
- Hát, további jó szórakozást. – vette elejét Tyro bármilyen mondandójának, és gyorsan félreráncigálta a hóhajút. Csupán Jambo volt az, aki nem tudta megállni, hogy ne tegyen rá még egy lapáttal a szituációra. Mély levegőt vett, és ismét rázendített.
- A KU*** ANYÁD! A KU*** ANYÁD! A….

[Orm'an Yos]

A hatalmas és fényes és nagyszerû és... egyszóval a Palpatine Mosolya Cukrászda. A meglehetõsen mélynövésû ortolán ámulva bámulva álldogált az impozáns épület elõtt és tátott szájjal, felgörbített ormánnyal bámulta nagy fekete szemeivel a csodát.

<Egy ekkora épület, ami telis-tele van sütivel és finomságokkal! Hûûû-Haaa!!! >

Közben szépen araszolt elõre a sor. Sok exkluzív vendég érkezett, akiket elõre engedtek vagy épp maguknak vágtak utat. Orm nem durakodott, szépen kivárta a sorát és végül így is sikerült bejutnia az ajtón. A fényárban úszó bálterembe érve körbenézett és konstatálta, hogy nem lesz könnyû dolga megtalálni a keresett kalandor-társat. Bár még nem volt szerencséjük összefutni, de biztosra vette, hogy a mai nagy alkalom mindenki számára emlékezetes találkozás lesz! Bár az ormányába toluló aroma-kavalkád nagyon csábította a süteményesasztalok irányába, de próbált ellenállni ösztöneinek és a kísértésnek. Nagyot nyel és megigazítja csokornyakkendõjét. Bár kedvence a megszokott durva szövésû ruhája volt, de örült, hogy e kivételes alkalomra sikerült kölcsönöznie egy pont méretes frakkot. Bár így eléggé hasonlított egy pocakos kék pingvinre. Jobb mancsával egy sötétkék csomagolásba rejtett nagyjából kétökölnyi gömböt szorongatott. Végül némi vívódás után megengedett magának egy nagyszelet habos-édes süteményt, amolyan bátorítónak, nomeg így alkalma nyílt az egyik pincért megszólítania, aki épp a vendégek rohamai alatt erõsen fogyatkozó tálcákat cserélte a szabadszedõs asztalon.

-Elnézést Pincér Úr! Kérem segítsen nekem, hogy merre találom Rendon Star-t?!?

A felszolgáló elõször meglepõdött, hogy vajon ki szólította meg, de mikor meglátta az alig másfél méteres gombócot elmosolyodott és elõhúzta köténye zsebébõl adattárolóját.

-Áhh. Üdvözlöm. Nos lássuk csak... lássuk csak. Igen. Meg is van. Mr. Star asztala jobbról a második innen.

Ahogy a mondott irányba néz az ortolán, éppen nem takarja ki a folyamatosan áramló tömeg a keresett személyt. A vidám, szõkésbarna frizurás férfit megpillantva felderül Orm arca és hálásan integet a pincérnek.

-Köszönöm szépen a segítséget!

Ezzel elindul és kissé dülöngélõ csámpázásával megközelíti a megajándékozandó személyt.

-Jó estét Rendon Star Úr! Örülök, hogy személyesen is találkozhattunk!

A frakkos, csokornyakkendõs, dús plüsshatású szõrzettel megáldott ortolán kezet nyújt Rendonnak. Az ünnepi hangulatot nem teszi tönkre, de Ormra jellemzõen ismét sikerült az ormánya hegyén hagyjon egy adag fehér cukorhabot, amit õ persze most sem vesz észre, de ez sem lelkesedését, sem az elsõ benyomást nem felhõzheti be. Vigyázva átnyújtja a becsomagolt gömböt.

-Kérem fogadja el ezt a kis csekélységet.

Nagy csillogó szemekkel megvárja, hogy a férfi kibontsa az ajándékát, mert igazán kíváncsi rá, hogy örül-e majd neki. A csomagolásban egy fényesre polírozott dúracél gömb pihen és egy piros kupon. Orm csak nem bírja ki nagy izgalmában és ecseteli, melyik mi lenne.

-Tudja ez egy mesemondó fényes holotévé. Sajnos nem nagyon értettem a használati utasítását, de ha bekapcsolja, akkor megjelenik egy köntösös alak, aki jeti... hmm... ez nem az a szó... Igen! jedi-történeteket mond. A kupon pedig a galaxis legkedvencebb éttermében, a coréliai székhelyû McWestarban, egy törzsvásárlói kedvezményes lakomára szól.

-Boldog IV. Születésnapot Mindannyiónknak!

Ezzel hagyja Rendon-t az ajándékával foglalkozni és õ is keres egy szabad helyet, ahol felkászálódva a székére nekiláthat az asztalokon lévõ kaja szisztematikus pusztításához.