Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Post by Rika Miráll on Jul 2, 2009 21:39:15 GMT 1
Rikát csak az évek alatt belé nevelt önfegyelem tartotta vissza, attól hogy a tőrét a doktor torkához szegezze, és úgy követeljen megoldást. Persze sok haszna nem lenne a dolognak. Ebben a pillanatban mindent megadott volna, hogy a Firrerre legdrágább magánkórházában legyen Dennel, ahol először meglátta a napvilágot. Ott minden luxus mellett a legkivallóbb firrerreo orvosok lesték volna úrnőjük minden kívánságát, és minden bizonnyal előálltak volna még időben a megoldással. Persze ha most a Firrerre világán élhetne mint a klán jogos úrnője, soha nem ismerte volna meg Dent sem. Nem állt volna elő ez az őrjítő helyzet. Szinte a feje is belefájdult a gondolatmenetbe.
Hallotta amint Den morogva ismétli meg, hogy "az Istenek szerelmére", majd a férfi karon fogta és elvezette innen. Rika még vissza akart fordulni, hogy súlyos fenyegetéseket vágjon a doktorhoz, ám mégis hagyta, hogy Den elvezesse.
A szobába érve Rika egyszerűen leült az ágyra. A padlót bámulta gondolataiba merülve. Szinte nem is látta ahogy Den asztalterítőstől kihajítja a maradékokat, majd a falat támasztja a fejével. Kínos lassúsággal teltek a másodpercek. Végül Den törte meg a beállt csendet. Rika felnézett a feszes vigyázzban álló férfira. Egy másodpercig az ezredes szemébe nézett, majd csendes, tőle talán szokatlanul közvetlen, lágy hangon szólalt meg.
- Den, ez nem a Maga hibája. Nem szeretném, ha önmagát vádolná. Ha valaki hibás a helyzetben az én vagyok, mert én engedtem ezt az egészet meg. Most pedig mindent megadnék egy jól képzett firrerreo orvosért. Az orvosaink nagyon jók voltak az ilyesmiben. Én pedig nem engedhetem meg, hogy elveszítsem Önt ezredes. Több okból sem. Egyrészt mi ketten fontos vezetők vagyunk a Szövetségen belül, nem tudom mihez kezdenék egyedül. Másrészt... - Rika egy pillanatig elhallgatott, és felállt. Egy hossú másodpercig kereste a szavakat hogyan folytassa megkezdett mondanivalóját, miközben Den mellé lépett, és gyengéden megérintette a férfi izmos karját.
-Másrészt- folytatta végül, erőt véve magán. - mi ketten túl régóta vagyunk katonák, és gyakorta úgy érzem a katonaság felelősségének fala mögé rejtőzünk önmagunk érzőbb lénye elöl. Den, nekem sosem voltak barátaim. Gyerekoromban a családom társadalmi helyzete miatt, nem lehetett, később én nem akartam kötődést érezni senki, és semmi iránt. De ez részben megváltozott az első találkozásunk alkalmával. Én még jól emlékszem arra az esős Kaminoi napra. Persze ott mindig esik. Nem volt semmim, csak a Birodalom elleni gyűlöletem, szinte már én magam sem léteztem. Maguknak nem volt okuk megbízni bennem, mégis maguk közé fogadtak, és mielőtt észbe kaphattam volna egy nagyobb ügyért kezdtem harcolni, és azt vettem észre, hogy hiszek benne. Mindezzel azt akarom mondani, hogy a Vihar Szövetség lett a családom az elmúlt években. És bár nem akartam hogy így legyen, de talán Ön az egyetlen igazi barátom, akivel a kapcsolatom valóban baráti lehet túl a katonai kötelezettségeken
Rika hirtelen elfordult a férfitől, és az ablakhoz sétált. Kinézett Bespin csodás felhőtakaróira.
- Szinte már a családomhoz tartozik. És én gyűlölöm ha családomat bántják. Minden firrerreo gyűlöli. És minden firrerreonak joga, hogy elégtételt vegyen a családját ért sérelemért. Nekünk számos titkunk, és hagyományunk van. Olyasmik amik a Birodalom miatt feledésbe merülnek. Talán beszélnem kéne róluk valakinek, de Ön az egyetlen akiben igazán bízok. Érti ezt?
Val maga sem értette miért mondja mindezt el. Egyszerűen csak jöttek belőle a szavak megállíthatatlanul...
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jul 5, 2009 11:40:16 GMT 1
Eriál érdeklődve hallgatta a lány történetét, mely ugyan hagyott fehér foltokat, de a férfi érzékei azt súgták, Ailyn igazat beszél. Egyszer sem szólt közbe, csak kissé előredőlt ültében, térdére támasztott kezein nyugtatva állát. Nem ismerte túlzottan a lányt - azt tudta róla, hogy komisz, és engedetlen, de azt is, hogy nem rossz szándékú; csak gyerek még.
Mikor vendége végzett a magyarázkodással, az Erőmágus sóhajtott egyet, felállt, és az ajtó felé indult. - Megkeresem Zayne-t, és elsimítom vele a dolgot. Addig maradj itt. Ha találsz valamit a hűtőben, szolgáld ki magad. - ezzel kilépett az ajtón, és visszazárta maga mögött.
Fütyörészve indult el a folyosón, mint bármelyik vendég, aki elhatározza, hogy felderíti kicsit a hotel nyújtotta szolgáltatásokat.
|
|
|
Cloud-9
Jul 12, 2009 21:28:27 GMT 1
Post by Den Dastar on Jul 12, 2009 21:28:27 GMT 1
Dastar csak állt, és mélyen Rika Miráll szemeibe nézett, míg hallgatta őt. Elgondolkozott a hallottakon, és rájött valamire. A halál árnyékában, más szemmel kezdte szemlélni a világot. Eddig próbálta érzelmeit elrejteni, ám Rika közvetlensége megtör benne valamit. Rést ütött azon a hideg kemény páncélon, amely körbeölelte Den Dastart, és mely segítségével eddig visszatudta fojtani az érzéseit.
A halál kapujában állt; Innen már nem volt visszaút. Ezt tudta Rika is... Talán ezért is váltott ilyen közvetlen, kedves, lágy hangnemre, és mondta azt, amit mondott. Az ezredesnek fogalma sem volt erről, és hirtelen nem is talált szavakat. Meghatódott? Megilletődött? Ezt sem tudta eldönteni. Talán mindkettő. Oly sok esztendő telt el azóta, hogy őszintén, fenntartások nélkül beszélhetett valakivel az érzéseiről. És a gondolat, hogy ez az utolsó alkalom, szívszaggató volt.
Megakart szólalni... De mit mondhatna? Agya sebesen járt, és próbált szavakat találni. Nagyon nehezen ment neki...
Majd tekintete a karját gyengéden szorító kézre vándorolt. Egy darabig elidőzött a Firrerreo nő kezén, aztán ráhelyezte sajátját, és megszorította. Ez adott neki egy kis erőt, hogy belekezdjen.
- Rika... Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy mindezt elmondta nekem. Bevallom... Erre nem számítottam. - Kezdett bele az ezredes. Bár továbbra is kitartott amellett, hogy ez az egész az ő hibája, ezt most Rikára hagyta. Talán lesz még idejük vitázni ezen, de most sokkal fontosabb dolgokról kell beszélniük. - Szeretném ha tudná, hogy nagyon... Nagyon nagy megtiszteltetés ez nekem. Nem is tudom elmondani hogy... Mennyire. - Beszéd közben párszor meg kellett állnia, mert nehezen találta a szavakat. Ezért mondandója kicsit akadozott. Most levette Rika kezéről a sajátját, és a vállára helyezte, majd az előbbi határozatlanságát leküzdve, a tőle megszokott határozottsággal folytatta. - Holnap lehet, hogy már nem leszek. Szóval ha bántja valami...
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 10:06:44 GMT 1
Post by Rika Miráll on Jul 13, 2009 10:06:44 GMT 1
- A leginkább az bánt, - sóhajtott a firrerreo nő, és leroskadt az ágyra. A földön egy nem létező porcicát kezdett fixírozni a szemével. - szóval az, hogy... hogy annyi mindent tanultam gyerekkoromban. Annyi felesleges tudást tömtek a fejembe... művészettörténet, irodalom, történelem, fajközi diplomácia, politikai ismeretek, etikett, és protokolltan, viselkedéskultúra, meg rendezvényszervezés, hagyományismeret, és jogi ismeretek, beszédtan, és fel sem tudom sorolni, hogy mi minden még... de... de semmi olyat, amivel a mostani helyzeten segíthetnék. Az egész gyerekkorom másból sem állt, minthogy felkeltem tanultam, aztán megint tanultam, aztán az ősi harcművészeteket gyakoroltam, aztán megint tanultam, és megint tanultam, és lefeküdtem aludni, hogy másnap ugyanez a program ismétlődjön, aztán a következő nap megint kivétel nélkül. Mégis mi értelme volt, ha semmi hasznát nem veszem? Ha még annyi minimális xenobilógiai ismereteim sincsenek, hogy egy nyamvadt ellenszérumot kinyerjek? A tehetetlenség gondolata pedig lassanként megőrjít.
Elhallgatott. Nem tudta miként folytassa. Hirtelen annyi mindent szeretett volna megosztani a férfivel. Oly sok titkot, mely eddig a lelkét nyomta, de még magának sem vallhatta be őket. Végül felpillantott a vele szemben álló férfire.
- Den Dastar, én nem mondok le önről. Den Dastar, ha az egész galaxist is kell 24 óra alatt bejárnom, én akkor is kerítek valakit aki segíthet. Den Dastar, én megesküszöm, hogy valahogy kimászunk együtt ebből is Den Dastar. Kimászunk belőle mint Kaminonál is Den Dastar, meg mint annyi más szorult helyzetből Den Dastar... igen Den Dastar...
A corelliai férfi figyelmét egyszerűen nem kerülhette el, hogy az utolsó néhány mondatban többször hallotta a saját nevét, mint eddigi ismeretségük alatt összesen a firrerreo nő szájából. Valahogy különösen csengtek a szavak, mintha Rika csak erőt akarna meríteni valami különös ismeretlen forrásból a férfi nevének ismételgetésével. Rika szeme határozottan, és oly konokul csillogott, amilyennek talán Den még sosem láthatta.
|
|
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 11:00:49 GMT 1
Post by Den Dastar on Jul 13, 2009 11:00:49 GMT 1
Az ezredes figyelmesen hallgatta végig a firrerreo nő minden szavát, de nem értett velük egyet. Gondolatban azért eljátszott, hogy mi lenne, ha... De rá kellett jönnie, hogy itt már nincs segítség. Kínos másodpercek teltek el, míg végül megszólalt.
-Rika... Bár magánemberként nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos vagyok önnek... De mint katonatiszt, mindig is tudtam hogy mi jár ilyenkor a fejében. - Ekkor tartott egy kis hatásszünetet, majd folytatta. - Senkit sem hagyunk hátra! Igaz? Hát most muszáj lesz! - Hangja egészen érzelemmentesnek tetszett, ahogy felemelte a hangját az utolsó három kijelentésnél és kimondta az igazságot.
Pillanatnyi csend következett. Dastar látta Rika szemeiben a határozottságot, és azt hogy segíteni szeretne. Bármi áron. Azonban Den Dastar ezredes már belátta, hogy az élete zárós határidőn belül véget ér. Szeretett volna méltósággal elmenni, és nem úgy mint egy kis féreg, aki az életéért könyörög mindhiába. Ezt Rikának is be kellett látnia!
-Az Erő szerelmére! Ne hibáztassa magát, amiért nem képes... Megmenteni. Senki sem képes rá. Vége! Ennyi volt. Gondoljon csak bele... - Den most az ablakhoz sétált, és kilesett a medencében lubickoló gondtalan vendégekre. - Minimum másfél óra míg a kikötőbe érünk. Az Interceptorral is... Vagy 30 órás lenne az út... És nincs is feltankolva teljesen. Még ha itt lenne a kísérleti X-102-es, azzal az instabil ócska saját fejlesztésű hipertérgenerátorával, még azzal is jóval túllépnénk a 24 órát. Meg amúgy is... Nekünk sincs ellenszérumunk. Bachtánk sincs. Emlékszik? Zakkeg támadás, annyi emberünk és gungan sérült meg súlyosan, hogy a készlet majdnem egésze elfogyott. Szóval... Kérem. Ne nehezítse meg a dolgomat még jobban.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 12:26:33 GMT 1
Post by Rika Miráll on Jul 13, 2009 12:26:33 GMT 1
- Ennek akkor sem lehet így vége. Valamit tennünk kell. - Rika mélyet sóhajtott. Már egyszer eldöntöte, hogy beavatja Dent valamibe, amibe talán nem lenne szabad, most mégis elbizonytalanodott. Egyszerûen csak nem akarta tudomásul vanni, hogy holnapután már nem tehetné meg ezt. Végül mégis beszédre szánta el magát pár perc halgatás után. Felállt és az ablakhoz sétált hogy ismét kipilantson rajta. Végül nagyon halkan kezdett beszélni.
- Den, a firrerreok hitvilága igen bonyolult, bár a tudományuk is fejlett volt. Mi a titkok népe vagyunk. - egy pillanatra elhalgatott mintha nem lenne egész biztos magában, ajkába harapott, de aztán újra folytatta. - Meg kell igérned, hogy amit elmondok, azzal sosem élsz. Legfõbbkép nem élsz vissza. Senki sem tudhatja, hogy elmondtam neked. Még az öcsém sem. Soha senkinek nem beszélhetsz errõl. - itt ismét egy kis szünetett tartott, és szembe fordult Dennel, hogy mélyen a szemébe nézhessen. - Tudod, mi úgy hisszük, hogy mindennek van jelentõsége az Univerzumban, és ha valaminek ismered a pontos nevét, akkor hatalmat nyersz felette. Pontosabban mindennek és mindenkinek. Egyszer még az elsõ találkozásunkkor azt mondtam talán egyszer elmondom a nevem titkát, egyszer de nem most, nem ma. Talán tényleg el kell mondanom. Talán éppen ma. Nálunk minden gyermek két nevet kap. Az egyik az, amirõl mindenki ismeri. A külvilágnak szánt név. Ez lenne a Rika Miráll. Mi úgy hisszük, ha ismered valakinek a valódi nevét, akkor az illetõ felett is hatalmad van. A kimondott név engedlmességre kötelezi a firrerreot a név kimondójával szemben. Így van egy másik név is, az amelyet senki nem ismer csak a legközelebbi családtagok. Senki más. Ezt nem könnyû megérteni, néha még nekünk magunknak sem. -Rika ismét szünetet tartott, de most azért, hogy Den emészthesse kicsit a hallottakat...
|
|
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 13:07:12 GMT 1
Post by Den Dastar on Jul 13, 2009 13:07:12 GMT 1
-Rika Miráll, az Erő szerelmére! Olyan embernek ismert meg, aki visszaélt eddig bármivel is? Bárkinek a bizalmával? - Csattant fel az ezredes, felháborodottan. -Holnap után nem leszek több, mint egy merev hulla... Ennél már az is jobb lenne, ha a halántékomhoz emelném a ZAR-2-esem, és... - Nem fejezte be a mondatot.
-Csak azt akarom mondani, hogy akkor is elmondhatta volna mindezt, ha épp nem halnék meg... Így meg aztán, amit csak akar. Mellesleg... - Ekkor homlokát ráncolva az asztal felé tekintett. - Kinek fogom lediktálni a Végrendeletemet, ha nem magának? Bizalmam ön felé határtalan.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 14:04:06 GMT 1
Post by Rika Miráll on Jul 13, 2009 14:04:06 GMT 1
- Elnézést kérek. Nem akartam megbántani. - a nő arcára, enyhe pír futott, ahogy látszott, hogy kezd zavarba jönni. Pedig ez nem gyakran történt meg vele. Amikor pedig mégis, akkor is elrejtette az érzelemmentes diplomata arc mögé. Egy percnyi kínos csend után összeszedte magát.
- Azt hiszem, még nem értett meg teljesen. A Rika Miráll egy név. Csak egy név. Egy név bárki számára. Bárkiére, aki nem tartozik a családhoz, akiben nem bízhatunk. De van egy másik név is, az első név, melyet csakis a család ismer. Ezt a nevet egyetlen ember ismeri most még a galaxisban. El fogom mondani a nevet. Egyetlen ember, az öcsém. Ahogy az övét is csak én ismerhetem. Nálunk a neveknek tehát bonyolult szertartása van. - Rika ismét egy lélegzetvételnyi szünetet tartott.
- Nem tudom, hogy elmondtam volna-e, ha ez nem történik. Talán igen, talán még nem. Talán egy napon biztosan. De én, egyszerűen nem akarok beletörődni, hogy holnap elveszthetem, az egyetlen személyt az öcsémen kívül, akiben meg tudok bízni. A bachta nem is olyan rossz ötlet. Kerítünk itt a bolygón annyit, amennyivel kihúzhatja addig, amíg nem lesz más megoldás. Kell lennie megoldásnak. - Néhány másodpercnyi szünet következett ismét. Úgy tűnik a nő makacsabbul ragaszkodik Den életéhez, mint maga a férfi.
- Visszatérve a névre... A név hatalom. Hatalom melyet nem adhatunk idegen kézbe. Én most mégis elmondom... Igen... el fogom mondani... -Den látta, ahogy Rika mélyeket lélegez. Talán erőt kellett vennie magán, hogy újra kiejtsen egy szinte teljesen elfeledett nevet.
- A név... a név: Valentine.
|
|
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 14:43:52 GMT 1
Post by Den Dastar on Jul 13, 2009 14:43:52 GMT 1
Dastar mélyen Rika szemeibe nézett, és megemésztette a hallottakat. Hosszú, hosszú percek teltek el szótlanul, kínos csöndben...
-Ezt a titkot, sírba viszem magammal. - Jelentette ki Dastar, majd pillanatnyi hatásszünet után folytatta. -Rika... Köszönöm, hogy mindezt elmondta nekem. Megtisztelt a bizalmával... Én pedig tartom amit megígértem.
Ekkor a padlónak szegezte a tekintetét. Agya ismét sebesen pörgött. Eszébe jutott az öccse... Strabo... Az utolsó Dastar. Ekkor ismét Rikára nézett. Arckifejezése teljesen elkomorodott, ahogy arra gondolt, hogy többé nem láthatja az öccsét. Mi több, Rika az utolsó, akit láthat még életében azok közül, akik fontosak a számára. Ez a tudat szívszorító volt.
Végül erőt vett magán. Kezét kinyújtotta Rika felé...
-Nem tudom, hogy mennyi időm van még hátra... - Kezdte Den halkan. - Azt szeretném, ha... Segítene nekem. Megírni a végrendeletem.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 15:06:24 GMT 1
Post by Rika Miráll on Jul 13, 2009 15:06:24 GMT 1
- Nem is tudom, nem korai még a végrendeleten rágódni. Én nem akarok, és nem tudok beletörődni ebbe a helyzetbe. -Rika mélyet sóhajtott.
-Amit kér, az nagy megtiszteltetés, nagyon nagy megtiszteltetés én mégsem akarok erre gondolni. A firrerreoknál nagyon fontos, hogy méltósággal haljanak meg. Úgy hisszük akkor a lelkünk, ha elég bölcs és méltóságteljes életet éltünk, akkor csatlakozhat őseink dicső szelleméhez. Általában a halálban csak a legközelebbi hozzátartozó kíséri a haldoklót, hogy méltósággal, mégsem egyedül kelljen átlépnie a másik világba. Csak vele osztja meg végakaratát az utolsó perceiben, így ő válik felelőssé, hogy a halott végakaratának jogot szerezzen, és érvényre juttassa azt bármi áron. Én mégis inkább szembe szállnék a lehetetlennel, és kiutat keresnék. Ha van én megtalálom. Bespinen talán csak van egy átkozott kórház ahol van bachta, és felszerelés, meg néhány képzett orvos aki segíthet...
|
|
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 19:35:37 GMT 1
Post by Den Dastar on Jul 13, 2009 19:35:37 GMT 1
- Gondolja, hogyha lenne ilyen, nem jönne máris 8 rohammentő, és vinne el minket? Amúgy is. Csak egy felvetés volt... Az sem biztos, hogy beválna. Sajnos egyikünk sem orvos! - Látszott az ezredesen, hogy egyre ingerültebb.
Elfordult Rikától, és ismét kitekintett az ablakon. Próbált lehiggadni. Nem Rikára volt ideges, bár a nő konoksága kezdett az idegeire menni. Végül mélyet sóhajtott, és ismét szembefordult Miráll tábornokasszonnyal. Jobb kezét óvatosan kinyújtotta a nő felé, majd tenyerét a nő arcához emelte, és végigsimított rajta.
- Kevés az időm. Szeretnék sok mindenkitől elbúcsúzni... Az öcsémtől. Mextől... Öntől- Hangja ezúttal teljesen elhalkult, de azért lehetett hallani, és meglehetett érteni. Most elfordult Rikától, és leszegte a fejét. Az előbb kinyújtott keze is lelankadt, és csak úgy lógott a törzse mellett. Ismét vett egy mély levegőt, aztán a táskájához lépett. Széthúzta a cipzárt, és egy adattáblát és egy ahhoz csatolható kis kézikamerát vett elő. Ezeket letette az asztalra, majd kotorászni kezdett a fiókokban. Papírt és írószert keresett - merthogy a végrendeletét már csaknem akarta adattáblára diktálni - de nem talált.
-Rika. Kérem... - Azzal az asztal felé mutatott, ahol az adattábla már várta a nőt.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 20:03:54 GMT 1
Post by Rika Miráll on Jul 13, 2009 20:03:54 GMT 1
Rikát legjobban az bántotta, hogy Den ilyen könnyen beletörődik a helyzetbe. Érezte a tenyerét az arcán, és egy egy végtelen pillanatig azt kívánta bár egész máshogy alakulnának a dolgok.
-Den.. én még... -elhallgatott, és sóhajtott. Nem volt joga ellent mondani. Nem mondhatott, vagy tehetett semmit. Keserű fájdalmas mosolyra húzta a száját, és leült, kezébe vette az adattáblát.
- Azért ne szokjon hozzá, nem leszek a titkárnője mindig, de szerződtetek egyet önnek, amint haza mentünk a nyaralásról. Én Uralkodónőnek születtem, és ahhoz vagyok szokva, hogy engem ugrálnak körül a szolgálók és nem fordítva... -próbált erőtlenül viccelni, de még ő maga sem találta viccesnek a keserű szavakat...
|
|
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 20:25:06 GMT 1
Post by Den Dastar on Jul 13, 2009 20:25:06 GMT 1
Den is helyet foglalt Rikával szemben, és megpróbált nevetni a viccen, de csak egy fájdalmas savanyú vigyorra futotta az erejéből. Ő is sajnálta, hogy így alakultak a dolgok. Azonban, legalább nagyjából tudta hogy mikor hal meg, még ha napok vagy órák eltéréssel is. Persze ő inkább kevesebbnek saccolta az orvos 48 órás tippjét...
Mindegy. Most arra koncentrált, hogy lediktálja Rika Mirállnak a végrendeletét. Hülyén nézett ki adattáblán, de nem volt mit tenni. Belekezdett...
Nem tudta eldönteni, hogy mennyi idő telt el a végrendeletírás kezdete, és vége között. Igazából nem is számított. Miután Rika felé nyújtotta az adattáblát és az érintőképernyőt kezelő pálcát, Dastar ezredes ráfirkantotta a nevét a "dokumentum" aljára, majd az asztalra helyezett mindent. Felnézett. Különös nyugalmat érzett hirtelen, ahogy ott könyökölt a végrendelete felett, és Rika arckifejezését fürkészte. Tudta, hogy még sok mindent kell tennie a nap folyamán. Az óra pedig ketyegett...
Felállt az asztaltól, majd a falnak vetette a hátát. Tekintete ismét körbejárt a nászutaslakosztály berendezési tárgyain. Minden annyira... Békés volt. Talán ittléte óta, most először szemrevételezte a bútorok letisztult formáit, az egyszerű eleganciát. A szőnyeget díszítő formákat... A függöny fodrait... Rika szőke haját. Igen, felettesén most sokáig elidőzött a tekintete. De nem szólalt meg.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 20:39:47 GMT 1
Post by Rika Miráll on Jul 13, 2009 20:39:47 GMT 1
Rika néhol igen kínosnak érezte a végrendelet diktálását. Még mindig nem hitte el, hogy idáig jutottak. Amikor befejeződött, Den aláírta a dokumentumot. Majd a falnak vetett háttal kezdte a szobát, aztán őt magát is fürkészni.
- Mi az? Mit néz rajtam? -bukott ki pár perc után a kérdés Rikából. Igazából saját magát is meglepte a könnyed kissé csipkelődő stílus, amit felvett. Rendszerint ezt a hangnemet csak az öccsével szemben engedte meg magának. - Talán valami folt van a ruhámon? Vagy esetleg nem áll jól a szőke haj? Visszafestethetem barnára, de a régi melírcsíkokat visszafesthetem... -játékosan nyelvet öltött az ezredes felé. Most nyílván csak szórakozott a férfival. Úgy szórakozott ahogy csak Stowerrel szokott, és ahogy Den még sosem láthatta.
- Amúgy meg, ha már fogytán az időnk, azt lehet hogy nem a 4 fal közt kéne eltöltenünk.
|
|
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 21:00:17 GMT 1
Post by Den Dastar on Jul 13, 2009 21:00:17 GMT 1
-Nem Rika... Ön nagyon, nagyon, csinos. - Válaszolta Den. Bár szinte kézzel tapinthatónak vélte a halált, belement a játékba és próbálta elterelni a témát. Sőt, most hogy a halálán volt, olyan dolgokat is megoszthatott Rikával, amilyeneket normális esetben nem tenne. - A haját pedig az Erőért se festesse vissza barnára, mert így szőkén... Annyira... - Szexi - gondolta utóbbit, de ezt azért erősnek vélte. Még mindig katonatiszt, és még mindig a felettesével beszél. Még ha haldoklik is. - Annyira, jól áll magának!
Elgondolkozott, hogy az utolsó vagy épp az utolsó előtti estéjét mivel üsse el. Talán elmehetnének vacsorázni, habár nem volt éhes. Az itteni kajákra legalábbis már nem. Elmehetnének táncolni... - Húha, ezer éve nem táncoltam. - futott át az agyán. Elmehetnének úszni egyet...
-Ez a két nap, most a világ lesz számomra. Ennyim maradt. - Kezdett bele a válaszadásba, de arca ismét elkomorult. - Csak előbb még... Áh, tudja... Megszeretném kérni valamire. Sajnálom, hogy ismét ezzel kell jönnöm... Az előbb már olyan ügyesen elterelte a témát. Észre sem vettem. - Hazudta, hogy észre sem vette. - Szóval... Ezt nem akartam belediktálni a végrendeletembe, hülyeség volt. Bele kellett volna. Így csak az adott szavában bízhatok... De azok után, hogy beavatott a titkaiba, én feltétel nélkül megbízok önben. - Elhallgatott egy pillanatra, és vett két mély levegőt. - Szeretném, ha katonai tiszteletadás mellett temetnének el és... Hamvasszanak el... A hamvaimat szórják ki Corellia közelében az űrbe. Ígérje meg nekem...
|
|