Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 21:15:37 GMT 1
Post by Rika Miráll on Jul 13, 2009 21:15:37 GMT 1
Rika egy pár pillanatig hallgatott. Majd mélyet sóhajtott.
Ígérem. Magam gondoskodom mindenről. Ha van kedvenc helye Corellián, elviszem oda. Mindenkinek jár, hogy a szülőbolygóján nyugodjék.
Néhány másodpercnyi csend támadt a szobában. Rika felállt, és kiment az erkélyre. Beszívta a Bespini levegőt. Majd hirtelen ötlettől vezérelve ismét Den felé fordult.
- Ha már csak két napunk van, akkor fel kéne deríteni a szállodát. A firrerreok napokig ébren tudnak maradni. - mosolygott rejtélyesen a férfire. Igazából a mosoly is csak színjáték volt. Azt remélte ha kicsalja Dent a szobából talán talál valami kiutat valahol, vagy valakiben...
|
|
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 21:32:37 GMT 1
Post by Den Dastar on Jul 13, 2009 21:32:37 GMT 1
- Az űrben! Nem kívánok úgy nyugodni, hogy elnyomók vannak a fejem felett. Inkább lebegnék... - Morogta Den, majd biccentett. - Köszönöm, Rika Miráll.
Tekintetével követte felettesét egészen az erkélyig, majd érdeklődve figyelte azt a rejtélyes mosolyt, amely szétterült a nő arcán. Jó emberismerőnek tartotta magát, ám a nő az elmúlt negyed órában annyi újat mutatott, hogy Dastar nem tudta hová tenni a mosolyt.
- Az embereknek viszont alvásra van szükségük. - Válaszolta Den, majd vállat vont. - Nah nem bánom... Két nap... Egy kis felderítésbe nem halok bele... - Egy kis szójáték még belefér.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 21:51:09 GMT 1
Post by Rika Miráll on Jul 13, 2009 21:51:09 GMT 1
Rika bólintott, majd elmosolyodott.
- Nagyon régen volt alkalmam ilyen helyen lenni. Régen úsztam, meg amúgy is, ez egy nyaralás vagy mi. Felderíthetnénk az úszómedence környékét.
Rika néhány percre eltűnt a fürdőben. Amikor kilépett a fürdőből egy bikini felső, és egy rövid nadrág volt csupán rajta. A bikinire egy vékony áttetsző selyem felsőt vett még. Mégis illetlenség egy szállodában csak bikiniben flangálni.
- Mehetünk?
|
|
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 22:01:10 GMT 1
Post by Den Dastar on Jul 13, 2009 22:01:10 GMT 1
Dastar végigmérte Rikát, persze nem feltűnően, majd bólintott.
-Hát persze...! Csak én is felveszem az egyenruhám... - Válaszolta Den, majd táskájából előhalászta az úszónadrágját, és ő is bevonult a fürdőszobába. Próbált nem a halálára gondolni...
Pár perc múlva visszatért. Úszónadrágon, papucson, és egy ujjatlan pólón kívül nem volt más rajta.
-Mehetünk, hölgyem.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Jul 13, 2009 22:12:10 GMT 1
Post by Rika Miráll on Jul 13, 2009 22:12:10 GMT 1
Val mosolyogva lépett ki a szobából. Igazából semmi kedve nem volt mosolyogni. De játszotta a szerepét. Figyelte a folyosókat, és mélyen gondolkodott, hogy vajon hány vendég lehet a szállodában, és közülük talán van aki segíthet rajtuk...
Bár Rika büszke volt tájékozódási képességeire, mégis kétszer eltévedt a medencéket keresve. Így úgy negyedórás bolyongást követően találták meg a felhőváros nyitott medencéit. A medencék mellett nyugágyak sorakoztak, némelyiken különböző nemű és fajú vendégek napoztak.
Rika az egyik medence széléhez lépett, leguggolt és lágyan megérintette a bársonyosnak tetsző vízfelszínt... Régen gyerekként a hatalmas birtokon úszómedence is volt. Pont olyan mint ez. A kislány Val szeretett úszni. De az akkori kislányból mára szinte semmi nem maradt. Ez a gondolat keserédes mosolyt csalt a nő arcára.
|
|
|
Cloud-9
Jul 20, 2009 21:06:50 GMT 1
Post by Den Dastar on Jul 20, 2009 21:06:50 GMT 1
Den szó nélkül követte Rikát. Próbálta terelni a gondolatait; Elterelni attól a ténytől, hogy hamarosan meghal. Nehéz feladat volt... Majdnem hogy lehetetlen. Az elején még próbálta a szobákat számolni, de úgy a 40.-nél feladta. A számokról eszébe jutott, hogy már csak 2 napja van hátra, és ettől máris leverte a víz. Végül már nem bírt másra gondolni, csak a halálra. Az irányítás már rég kicsúszott a kezei közül, és Dastar gyűlölte, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan ő azt eltervezte. Eltervezte, hogy jól fogja magát érezni. Eltervezte, hogy élvezni fogja a jól megérdemelt kényelmet. Ehelyett most úszni megy, bár semmi kedve hozzá. Ehelyett haldoklik.
Kínkeserves egy negyed óra volt, míg ráleltek az úszómedencére. Mocsok sokan voltak, és Dennek semmi kedve sem volt a tömeget bámulni, illetve kerülgetni a 100 éves öregasszonyokat, akik természetes hogy a medence közepén úsznak pont olyan szögben és lassúsággal, hogy Dastar ne tudjon elrugaszkodni a medence falától, és pár erőteljes mellcsapással átúszni keresztben a medencét. Egy pozitív dolog volt az egészben, az hogy izmosnak érezhette magát a nagy tunya tömeglények között, és volt egy szépséges kisportolt mesterharcos partnere, akinek bármikor képes volt büszkén az oldalán harcolni, vagy csak szimplán sétálni. És tudta, hogy ez kölcsönös.
Kibújt papucsából egy pillanatra, hogy a lábával megmérje a víz hőmérsékletét. Hidegnek érezte. Nagyon, nagyon hidegnek. Végül visszabújt papucsába, és leguggolt Rika mellé. A vizet nézte, ahogy hullámzik, kicsap, és végül belefolyik a medence pereme körül kialakított vízelvezetőbe. Egy pillanatra úgy érezte, mintha Ott lenne. Gondolatban ismét letekintett az Invisible Ace kilátóüvegén keresztül, az alant elhúzódó háborgó felszínű bolygóra, és megborzongott. Most látta csak igazán a kiégett, darabokra robbant Hammerhead osztályú fregattok maradványait, a szitává lyuggatott ellenállók kezén levő Birodalmi Osztályú Csillagrombolót, és a saját hajóján szolgáló tisztek rémült arckifejezését. Hiába volt megannyi hadicsel, és hősiesség. Az a csata elbukott.
-Ez is elfog. - Gondolta, majd összevonta a szemöldökét, melytől most úgy nézett ki, mint aki épp gyilkolászni készül.
|
|
|
Cloud-9
Jul 26, 2009 10:48:20 GMT 1
Post by Plett on Jul 26, 2009 10:48:20 GMT 1
//Elnézést kérek mindenkitől a késésemért. Elég sok mindenem jött össze, úgyhogy csak most tudtam írni.// Den és Rika:A lenti medence egy zárt kupolatető alatt volt, hogy Bespin élővilágát (beleértve itt az apró planktonokat és az annál jóval nagyobb lényeket is) távol tartsa a szálloda vendégeitől. Bár már a lemenő nap narancssárgára festette Bespin felhőit, a medence környékén nyoma sem volt a késő délutáni lankadásnak. Felnőttek fürdőztek nyugágyakon a lemenő nap fényében, gyerekek sikongatva rohangáltak a csúszdákhoz oda-vissza. Tökéletes életkép volt a lenyugvó nap fényében. Hamarosan egy kék, átlátszó holokép segítségével megtaláltátok az öltözők felé vezető utakat is. Az öltözők sem voltak különlegesek. A bejáratnál egy adminisztrátor-droid kérte el a recepciónál adott kártyákat és helyezte el a vendégek értékeit egy széfben, valamint egy törölközőt is kapott mindenki a szálloda logójával. Rika számára minden bökkenőmentesen ment: kiválasztott egy kabint és néhány perc múlva már a kabint bezárva, fürdőruhában lépett ki az öltöző részlegből és elmerült az alkonyati sárga fényjátékban. Dennek sem volt problémája az elején. A droid üdvözölte a corelliait, átadta a törölközőt, elvette az értékeit. Den csak akkor látta, hogy valami más a kártyáján, amikor odaadta azt a droidnak. Volt egy apró LED, ami eddig nem világított a kártyán, azonban most már valamiért bekapcsolt. Egy apró kék felirat jelezte, hogy a kapott kártya korlátlan étel és italfogyasztásra jogosítja fel a vendégeket. Amikor már épp az alsónadrágját cserélte volna le és épp ádámkosztümben állt fél lábon a kabinban, hirtelen kinyílt az ajtó. Egy pillanat alatt akart Den megfordulni, azonban ennek az lett az eredménye, hogy elvesztette egyensúlyát és az ülepére esett. Szerencsére az öltözőben felszerelt padra ült, így nem esett semmi baja. Egy a harmincas éveiben járó férfi nézett rá elég zavartan. Valami apró mozgást is megfigyeltél a térde környékén, aztán felismerted az apró kezeket, amik a férfi térdét átkarolták, majd egy szőke, riadt buksit, ami a férfi combja magasságából lesett Denre. - Oh, bocsánat. - kezdte a férfi - Nem tudtam, hogy foglalt. Nincs semmi baja? - kérdezte és miután meggyőződött, hogy Den egy darabban van, nagy hirtelenséggel be is csukta az ajtót. Kicsit később hallottad, ahogy a szomszédos kabinba mind a ketten beléptek. - Szomszéd, zárja már be azt az ajtót, ha öltözik... Az egész hátsó fele kilátszott. Még jó hogy nem próbálta magát valaki fedezni hátulról... - mondta egy elfojtott nevetés kíséretében. Már épp át is öltöztél és épp a kijárathoz értél volna, amikor a férfi utolért téged. Egy aprócska alak sietett mellette. Ők is már átöltöztek, a férfi arcán egy márkás fekete napszemüveg pihent. A fiún és az apján két ugyanolyan shortnadrág volt, amik csak a méretükben különböztek. - Ne haragudjon már az előzőért. - mondta a férfi sajnálkozva, aztán lejjebb tolta a szemüvegét és előrenyújtotta kezét. Erős és határozott volt a kézfogása - Dean Toruga, ő pedig Dustil, a fiam. - mozdul el a fia elől, aki ránézésre nem lehet idősebb 3-4 évnél - Köszönj szépen Dustil. - szólt a fiához, aki szégyenlősen elbújt apja mögött - Gyerekek. - vonta meg vállát egy széles mosollyal a férfi. Dean Toruga Elik és Sebhely:Nem kell hozzá tíz perc sem, hogy Elik rábukkanjon Sebhelyre. A szórakoztató szinten a klón zsebre vágott kézzel sétálgatott a különböző létesítmények között és nézelődött. Úgy látszott keres valamit. Mivel Elik hátulról pillantotta meg a kommandóst, ezért Sebhely nem is vehette őt észre.
|
|
|
Cloud-9
Jul 26, 2009 21:01:54 GMT 1
Post by Den Dastar on Jul 26, 2009 21:01:54 GMT 1
//Információ, a mesélőnek!
A hotelszobában történt átöltözés semmisnek tekinthető, követjük a mesélői hozzászólásban leírt cselekményszálat!
Tisztelettel Den Dastar ezredes V.Sz Air Force//
Míg Rika azzal volt elfoglalva, hogy a vízfelszínt bámulta, addig a gondolataiba mélyedt ezredes felmérte a terepet valami öltöző után kutatva. Tekintete végül egy áttetsző kék holonyílon akadt meg, amely arra volt hivatott, hogy megfelelő irányba terelje az átöltözni vágyó vendégeket - azaz a jelen esetben Den Dastart, és Rika Mirállt. Dastar megkocogtatta Rika jobb vállát, majd fejével a nyíl felé bökött. Aztán feltápászkodott, és kezét nyújtotta a nő felé, hogy felsegítse.
Az adminisztrátor droidhoz érve Den előre engedte Rikát, és míg várakozott, olyan következtetésre jutott, melyet igen kevesek csak igen kétségbeesett helyzetben hoznának meg. Ezt a mostani helyzetet Den kétségbeesett helyzetnek ítélte meg, ámbár nem mutatta kétségbeesésnek semmi jelét. Épp ellenkezőleg, próbált hideg fejjel gondolkozni. A helyzet a következő. Haldoklik, mert halálosan megmérgezték, és itt van a halál f*szán mindenféle orvosi segítség nélkül. Nem szállhat hajóra, mert minimum 3 nap míg eljut bárhova is, és neki nincs ennyi ideje. Ráadásul nincs ellenméreg sem, szóval a helyzet valóban reménytelen. A reménytelen helyzet pedig, Kétségbeesett lépéseket eredményez. Míg ezen agyalt, átadta az értékeit, és átvette a fürdőzéshez járó plasztik kártyáját, valamint a szálloda logójával ellátott hófehér törülközőjét. Ekkor dobott egy kis puszit - már csak a látszat kedvéért - Rika felé, majd katonásan hátraarcot vágva felettesének, elindult. Mikor már a kabinja felé haladt, csak akkor vette észre, hogy a saját kártyája más mint Rikáé. Az övén volt egy kis LED, ami eddig nem világított, de most kéken világít, és egy felirat, miszerint ezen kártya birtokosa ingyen ehet és ihat.
-Klassz. Két nap alatt kizabálom ezeket a vagyonukból... Pfúj. - Hirtelen kiverte a víz, mikor a kajálásra gondolt. A sör, a whisky és társai még belefér, de hogy többet nem eszik itt, az ezer millió százalék. - Milyen jó, hogy már csak 2 napom van... Nem kell attól tartanom hogy éhen halok. Hehe...
Belépvén az öltözőkabinba becsukta az ajtót, és nekilátott hogy lehámozza magáról a ruháit. Először megszabadult a Cylontech Nutrition corelliai székhelyű táplálékkiegészítőket forgalmazó cég fekete színű gyúrós pólójától, majd kikapcsolta az övét, lehúzta a sliccét és kigombolta a corelliai farmernadrágját. Mikor ezzel végzett, lehajolt és a bal lábszáránál matatni kezdett. Nem sokkal ezután megszabadította magát a lábszártoktól, amelyben most is ott pihent a ZAR-2-es típusjelzéssel ellátott Birodalmi sugárpisztoly. Dastar most hosszasan végigmérte az apró fegyvert, talán percekig is. Ám végül letett róla, és a fegyvert a tokkal együtt a priccs szélére helyezte, majd rádobta a gatyáját. Már épp készült volna levenni a boxeralsóját is, mikor hirtelen benyitott valaki. Den épp háttal állt az illetőnek, és nyomban megakart fordulni, már csak reflexből is. Azonban elvétette a fordulást, megszédült és a priccsre zuhant. Kellett pár másodperc míg felfogta hogy egyben van, és csak a segge fog fájni egy darabig, ahogy rázuhant a kemény fémfelületre. Milyen szerencse, hogy nem a sugárvetőre esett rá!
Először azt hitte hogy Rika az, na jó, igazából csak remélte hogy ő, de nem nyert. Egy idegen alak volt az, valami gyermekforma alakkal a térde környékén. Ahogy feleszmélt az ezredes, feltápászkodott hogy felhúzza a gatyáját, - nem mintha szégyellős lenne, de nem akarta hogy élete utolsó két napjában úgy vonuljon be a köztudatba, mint aki a pucér seggét és a bránerét mutogatja a kisgyerekeknek - de addigra már visszacsapták rá az ajtót. Még hallotta, ahogy a szomszéd kabinba belépnek, és az alak átszól neki hogy legközelebb legyen elővigyázatosabb... Jó fejnek tűnik. Talán corelliai?
- Arra nem gondolt hogy pont ez volt a tervem, szomszéd? - Szólt vissza Den, majd tartott egy direkt hatásszünetet. - Csak vicceltem. Kösz hogy átszólt az ajtó végett, jövök magának eggyel. - Azzal bezárta az ajtót, és ismét levette a boxerját. Most felvette a sötétzöld színű úszóshortnadrágját.
Mikor végre elkészült, kilépett a kabinból és elindult Rika felé. Már épp a kijárathoz ért volna, mikor az előbbi alak beérte őt és megszólította.
Dastar az alak felé fordult, majd megragadta a felé nyújtott kezet és határozottan - legalább annyira erősen és határozottan mint Dean Toruga - kezetfogtak.
Most Den is lentebb tolta saját fekete színű napszemüvegét - merthogy neki is volt - és biccentett feléjük.
-Jack. Jack Brown. - Mutatkozott be Den, majd elvigyorodott. - Az én hibám volt, szóval én kérek bocsánatot. Remélem nem ijesztettem meg... - Ekkor lenézett a kisgyerekre, majd ismét Deanre.
Den Dastar keménykötésű ember látszatát keltette, már így első ránézésre is. Izmos, kidolgozott teste volt, halálosan nyugodt arckifejezése, egy csúnya tetoválás a gerince mentén, és számos heg és forradás nyoma a felsőtestén. Bal vállánál volt egy nagyon csúnya heg, amit csak a bacta tudott rendbe szedni úgy ahogy. Egy fénykard okozta B.Sz 2 körül. Egyszóval látszott rajta, hogy nem az a hétköznapi turista.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jul 31, 2009 7:34:43 GMT 1
Eriál a biztonság kedvéért kívülről Ailyn-ra zárta az ajtót, majd nekivágott a folyosóknak, hogy megkeresse barátját. Úgy bő tíz perccel, és pár szint bejárásával később végül sikerrel járt: a szórakoztató szinten bolyongott épp, a céltalanság látszatát igyekezvén kelteni, mikor ismerős alakot látott meg a tömegben. Bár az illető háttal állt neki, a testalkatot, a hajszínt bárhol fel tudta volna ismerni, hiszen ezernyi hasonlót látott a klónháborúk alatt. Bár Jango Fett másolatait tökéletesen egyformának szánták, mégis mindnek megvolt a saját személyisége, a saját, jellegzetes gesztusai, és bár egy kívülálló nehezen különböztette volna meg őket, egy olyan valakinek, mint Eriál - egykoron Elik Sammath Tábornok - ez nem okozott problémát. Azonnal tudta, hogy a 1286-os sorozatszámú ARC-egységgel áll "szemben", ismertebb nevén Zayne Etisonnal. - Zayne? - kiáltott fel úgy, hogy a másik meghallhassa, hangjába és arckifejezésébe meglepetést csempészett. Mikor a másik megfordult, szoros kézfogással üdvözölte barátját. - Te meg mi a shablat csinálsz itt?
A Háború alatt elkerülhetetlenül is ráragadt pár mandalori kifejezés az alá beosztott katonáktól, noha nyelvtudása gyakorlatilag néhány lapavető parancsszóra és szitkozódásra korlátozódott - és azokat sem használta hibátlanul.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Post by Rika Miráll on Aug 1, 2009 16:23:10 GMT 1
Rika miután megérintette a medence sima vízfelületét, és ujjaitól gyenéd lágy hullámokba fodrozódott a víztükör, szórakozottan felállt. Dennel elmentek átöltözni. Hamar megtalálták a droidot, mely egy széfbe helyezte értékeiket, Rika egy vékony aranyból készült órát adott csak át a droidnak. Fegyvereit a szobában hagyta. Talán az úszásnál nem lesz rájuk szüksége. Miután megkapta a szálloda logójával ellátott törölközőt választott egy kabint, és átöltözött.
Amikor kilépett a kis öltözőfülkéből egy vérvörös bikini volt csupán rajta, melynek mind a felső részén két oldalt egy-egy egymással szembe forduló két fekete sárkány volt hímezve, mid az alsó részébe is ugyan ezen sárkányok.
A fürdőzőknek ez semmit sem mondott, ám Den felismerhette, hisz többször látott már mind Rika mind Stower cuccai között olyanokat, melyeken sárkányok voltak. Így a férfiben felmerülhetett a gondolat, hogy ez biztosan nem véletlen.
Rika körülnézett egy pillanatra a pultnál ahol a droid elvette értékeiket, tekintetével Dent kereste, de nem látta. Így vállat vont, és elindult az úszómedence felé. Den majdcsak felbukkan valamikor. Nem jelenthet számára túl nagy problémát egy fürdőnadrág felvétele. Amikor oda ért a medence mellé, egy üres nyugágyra leterítette a törölközőjét, majd odalépett a medence széléhez. Lassan besiklott a kellemesen hűs vízbe, és neki állt hosszában átúszni a hatalmas úszómedencét...
|
|
|
Post by Zayne Etison on Aug 6, 2009 22:45:14 GMT 1
Zayne már jó ideje kereste Ailynt, azonban nem lelte őt a szinten. Már éppen indult volna lejjebb, amikor is egy ismerős hangra lett figyelmes. Elik Sammath volt az - állapította meg, miután megfordult. Az ismerős látványa nem kevésbé lepte meg Zayne-t, mint Ailyn látványa. Két ismerős egyszerre egy helyen? Merülhetett fel benne a kérdés. Valószínűleg a véletlennek tételezte ezt a találkozást, azonban tudjuk, hogy ebben a Galaxisban véletlenek márpediglen nem léteznek...
- Ugyanezt kérdezhetném én is tőled El... Eriál. - mondta volna ki valódi nevét, azonban még időben eszébe jutott, hogy barátja is inkognitóban jár, akárcsak ő maga.
Közelebb lépett a férfihez aztán jó erősen viszonozta barátja kézfogását.
- Amúgy meg hosszú sztori... Ailyn is itt van valahol. - mondta és ismét körülnézett, hátha látja a lányt valahol - Amikor megláttam őt, elszelelt, minta sugárvetőből lőtték volna ki. - mondta, majd tekintete ismét az erőmágusra vándorolt - Az utóbbi órákban nagyon sok furcsaság történt... Fogalmam sincs mi folyik itt.
Zayne ezúttal is egy egyszerű barna vászonnadrágot, felette egy inget és mellényt viselt. Ruházatával beleolvadt a tömegbe. Persze az arcát borító hegek miatt így is kitűnt a tömegből, de legalább nem származása miatt nézték meg az emberek.
|
|
|
Post by Vyn Krace on Aug 6, 2009 22:51:03 GMT 1
Párhuzamos Kaland (PK) Bespin Cloud-9
Az üveggondola egyenletes sebességgel emelkedett a lebegő város felett úszó komplexum felé. A Felhőváros széles alakja lassan beleveszett a tejfehér felhők sűrűjébe, majd a gondola felette kirajzolódott a luxusszálloda körvonala. A magas férfi a korlátnak támaszkodva állt. Nem figyelt a mögötte beszélgető tucatnyi utastársát, akik egymásnak mutogatva izgatottan ámuldoztak az egyre közeledő mesterséges parkokkal övezett, felhőkkel körülölelt fényűző épületegyüttes felé, mindössze merev tekintettel merült el a feledhetetlen látványban. Az automata utasszállító jármű, melynek oldalán a „Cloud-9” felirat díszelgett a szállodakomplexum jelképével, lassan megállt a szálloda bejárata előtti platformnál. - Üdvözöljük önöket a Felhő-9 -en. Csomagjaikat a recepciónál vehetik át, kérjük minél előbb jelentkezzenek be. Kellemes időtöltést kívánunk a felhők lágy ölén. – szólalt meg a hangosbemondóból egy kellemes női hang és egy lélegzetvételnyi szünet után a gondola ajtaja halkan kinyílt utasai előtt. A gondolát utoljára a corelliai hagyta el, maga elé engedve a még a látvány hatása alatt álló többi utast, akik zöme talán csak most először hagyta el a lakhelyéül szolgáló bolygót, és ez idáig sosem láttak más, számukra idegen világokat. Nem úgy, mint a csoport végén lépdelő elegáns, corelliai divat szerint szabott sötét öltönyös férfit, aki ettől sokkal különb és egzotikusabb helyeken járt szerte a Galaxisban élete folyamán, de eddig – kivéve talán csak az Alderaant – mindegyikből hiányzott számára valami, amit itt talán megkaphat: békét és nyugalmat. A szálloda kétszárnyas plastüveg ajtaja mögött feltáruló kör alakú tágas nyüzsgő hall tárult elé. A helyiség oldalán csavart mintájú oszlopok sora futott, melyek alátámasztották a fenti fényes fémkorláttal ellátott csillogó üvegkupolájú galériát. A belépőktől jobbra az egyik oszlop tövében kiszolgáló droidok álltak egy másik transzportal érkezett, már az átvizsgáláson átesett csomagokkal. A corelliai nem aggódott a holmija miatt, kimutatható fegyver vagy egyéb tiltott anyagot nem tartalmazott. Kivéve talán az egyik titkos, érzékelők elöl árnyékolt rekeszben nyugvó fémhenger, mely leginkább – köszönhetően a birodalomi propaganda „áldásos” tevékenységének - egy különleges kódhenger benyomását keltette, mint fegyverét. Megvárta, míg a többi vele együtt érkező, zömében emberekből álló csoport kiválogatja saját poggyászaikat, majd ismét utolsónak érkezve lépett az egyik protokolldroid mellett elhelyezkedő két könnyűfém bőröndből álló csomagjáért. Az aula végén álló, jól kivilágított recepciós pultnál álló sor viszonylag gyorsan haladt, köszönhetően a szálloda munkatársainak precíz és gyors munkájának. - Üdvözlöm önt, a nevem Cal Bourne. Miben segíthetek önöknek? – fordult felé egy középkorú, a szálloda egyenruháját viselő szakállas férfi a recepciós pult mögül. - Üdvözlöm. A nevem Vyn Ardilles. Egy személyre foglaltattam lakosztályt Önöknél. – válaszolta a corelliai, majd személyi azonosító kártyáját a recepciós elé tolta a szobafoglalást jelző plastkártyával együtt.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Aug 7, 2009 15:59:04 GMT 1
- Szóval nem együtt érkeztetek? - kérdezett vissza Eriál, aki mielőtt megpróbálta volna elsimítani a vitás kérdést, ismerni akarta a másik fél élléspontját is. Ennek csupán egyik oka volt, hogy így pártatlanabbul dönthet... de őszintén szólva, amennyire Ailynt ismerte, a történet abban a változatábanl, amit Zayne hamarosan elő fog adni - remélhetőleg - könnyebben mert bízni.
Mielőtt azonban a klón válaszolhatott volna, az egykori Jedi gyorsan folytatta. - Ennyire kicsi volna a galaxis? Gyere, igyunk valamit, majd közben mesélsz. A vendégem vagy.
|
|
|
Cloud-9
Aug 10, 2009 22:59:16 GMT 1
Post by Zayne Etison on Aug 10, 2009 22:59:16 GMT 1
Már éppen válaszolni akart volna Zayne amikor is Elik az egyik helyi bárba finoman betessékelte a férfit. Nem ellenkezett, letelepedett barátja mellé a jól kivilágított bár egyik asztalához. Könyökét az asztalra helyezte, kezeit összekulcsolta maga előtt és ismét körülnézett, hátha meglát valamit, valami apró kis jelet, ami talán magyarázatot adhatna az eseményekre. A jedi szavaira figyel föl, amikor az italokról kérdezte barátját:
- Egy... Daro gyömbért, légy szíves. - mondta kicsit hezitálva. Nem kívánta az alkoholos italt, talán azért, mert idegen helyen volt, talán azért, mert addig nem akart semmit inni, amíg ki nem derül mi is folyik a szállodában. - Pedig egész jól indult a nap... - kezdte el magyarázatát az ex-kommandós - Ott kezdődött minden, hogy az a fazon felkeresett minket. Valami itteni kis "vállalkozó", azt mondta, hogy minél előbb kéne neki az anyag, a szállítást is hajlandó állni. Gyanús volt a dolog, mert nagyon sürgősen kellett neki... de hát semmi dolgom nem volt, úgyhogy leszállítottam azt a pár litert. De hát nem jött el a megbeszélt helyre. Gondoltam várok, hátha megjön. 5 teljes órát vártam rá. Végül már indulni akartam, amikor is Kav... - Ekkor egy felszolgálódroid szakította félbe a beszélgetést és meghozta a kért italokat és kihelyezte őket az asztalra - Kösz - fordult a jedi felé és kissé megemelte a poharát, aztán belekóstolt - Szóval ott tartottam, hogy Kav odaszólt nekem, hogy valaki leemelt egy csinos összeget a számlánkról. - persze koránt sem biztos, hogy Elik tudta, hogy ki az a bizonyos Kav Sinrey, azaz a rancorok könyvelője, de Zayne meg volt róla győződve, hogy Eliknek ugyanolyan jó a memóriája, mint saját magának - Annyit tudok, hogy a hotelből emelték le a számlát. Feljöttem, hogy ellenőrizzem, de ahogy rákérdeztem, a kezembe nyomták ezt - mondta Zayne és egy mágneskártyát emelt ki a zsebéből, aztán felmutatta Eliknek - aztán mondták, hogy foglaltak a nevemre egy szobát. - mondta kiemelve a "nevemre" szót. Ugyan ezt a nevet használta sajátjaként Zayne, de ez nem volt hivatalos és csak a közeli ismerősei ismerték a Zayne Etison nevet, úgyhogy az ARC-nak ez felettébb fura volt.
- Aztán, amikor felértem, megláttam Ailynt, aki meg azonnal futni kezdett, ahogy megláttam. Meg akartam kérdezni, hogy mit keres itt, de nem értem utol. Nem engedtem meg neki, hogy velem jöjjön, sőt nem is szóltam, hogy elindultam otthonról, úgyhogy valószínűleg emiatt kerül engem. Jó lenne őt is összeszedni, mert gyanítom, hogy tud valamit, amit én nem...
Fejezte be a magyarázatát Zayne és a mondat végét jelezve a szájához emelte a poharat és nagyot kortyolt a szénsavas üdítőből.
- Na és te hogy vetődtél ide? - tette fel a kérdést.
|
|
|
Cloud-9
Aug 16, 2009 19:40:30 GMT 1
Post by Plett on Aug 16, 2009 19:40:30 GMT 1
Den és Rika:
A víz már nem volt annyira túlzsúfolt, mint napközben volt, úgyhogy Rikának jutott elég hely, hogy végigússza az egész medencét. A fürdõmedence a hotelépület alján található, így a medencébõl fölnézve, az üvegtetõn át nagyszerû kilátás nyílik a hotelépületre, ami innen szédítõen nyújtózik az ég felé. Az épület oldaláról visszaverõdõ halvány narancssárga fény igazán csodás hangulatot kölcsönöz az egész helynek. Nem is beszélve arról, hogy a medence végén egy hatalmas kilátó nyílik, ahonnan igen nagy szögben kilátni a felhõk közé. A medence legtávolabbi sarkából sem lehetett eltéveszteni a kilátót, illetve a felhõ kupolát, ami fölétek tornyosult.
Rika egy pillanatra meg is feledkezett az utóbbi órák eseményeirõl és elmerült a látványban, amikor az orrába tóduló víz gyorsan kizökkentette õt a bûvöletébõl. Egy fehér labda csobbant pár méterre elõtte a vízbe és bár a labda nem merült el, de méteres sugárban fröcskölte szét a vizet, beterítve Rikát is. Egy lány szólt utána a fiatal firrerreóhoz:
- Bocsánat! Vissza tetszene dobni? - kérdezte egy nagyjából 10-12 éves, hosszú barna hajú lány, akin egy fekete színû, egyberészes fürdõruha volt. Két barátjával játszott, akik szintén kiáltoztak Rikának, hogy dobja vissza a labdát. Rika végül visszadobta a labdát (ami a firrerreo erejének köszönhetõen még nagyobbat csobbant, mint az elõbb) a víz beterítette a lányt, de az be sem csukta a szemeit. Azonban mintha fehéren villant volna a lány szeme, szemizmai (és a szemizmokkal együtt a szemöldöke sem) mozdult meg. Lehet hogy? Biztos csak a képzelet mûve. Pár pillanattal késõbb már a lány ismét arrébb úszott és csatlakozott barátaihoz.
Közben az öltözõ ajtajában megláthatta Rika Dent is, aki most egy férfival és egy aprócska fiúval az oldalán kísérte Dent a nyugágyak és a pezsgõfürdõ felé.
- Az én hibám volt, szóval én kérek bocsánatot. Remélem nem ijesztettem meg... - tette fel a kérdést Den Deannek. - Nem, ne aggódjon. Dustil kicsit szégyenlõs. Igaz? - kérdezte fiától, aki ekkor még erõsebben megszorította apja kezét. - Mondja, jó itt az uszoda? - kérdezte Dent. Azaz Jacket - Most értünk ide, de még nem fedeztük fel igazán a helyet. Tudja, hosszú volt az út a Központból, és az asszony és Nia azonnal kidõlt. Dustil meg végigdurmolta az utat, úgyhogy amint ideértünk azonnal le akart jönni a medencéhez. - mondta Dean, amint elindult a medence egyik kör alakú részéhez, ahol a pezsgõfürdõ volt.
- Tudja, - folytatta - az asszony mindig is el akart jönni ide, amióta meséltem neki a helyrõl. Az életében nem tette ki a lábát a Belsõ Gyûrûbõl, a Birodalmi Központ meg - valljuk be - unalmas egy hely. Persze én mondtam az asszonynak, hogy menjünk el a horgászkunyhómba Corellián, de hát tudja, hogy van ez... - nõk: semmi sem elég nekik. A luxushoz bezzeg mindegyiknek van érzéke. - mondta egy széles vigyorral - És maga? - kérdezte, mikor beült a pezsgõfürdõbe és beemelte Dustilt maga mellé - Egyedül jött? Üzleti úton, vagy pihenni? Vagy esetleg meg akarja dönteni az itteni rezsimet? - tette hozzá végül mosolyogva, majd a fiához szólt, aki távolodni kezdett tõletek - Dustil, arra ne menj ott mély a víz!
Vyn Krace:
A pultos elõtt nagyobb halom papír hevert. Most már hárman voltak ott, a Cal elõtt lévõ számítógép le is volt kapcsolva a rendszerhiba miatt. Persze most már gyorsabban haladt társai segítségével. Egy átlátszó plasztlapot húzott elõ, majd gyorsan végigböngészte.
- Vyn, Vyn... Vyn Ardilles. Meg is vagyunk - mondta, majd odaszólt a balján ülõ fiatal hölgynek - Vyn Ardilles, 752-es ajtó - mondta és letette a pultra a plasztlapot. Közben a fiatal hölgy a szobafoglaláshoz szükséges lapokat pörgette át, keresve az elõre kinyomtatott szobafoglalást és a szükséges iratokat. Bourne eközben átvette Vyn iratait, majd egy gyors pillantás után vissza is tolta tulajdonosának. - Nagyon sajnálom, de a mai napon összeomlott az információs hálózatunk, így lehetnek kisebb fennakadások a szolgáltatásokban. Igyekszünk minél elõbb kijavítani, de addig is szíves türelmét kérjük. - közben egy röpke pillantást is vetett a mellette ülõ lányra, majd mikor látta, hogy még nem végzett, akkor ismét Vynhez fordult - Amíg a kolléganõm kikeresi a papírjait, adok egy brosúrát a hotel szolgáltatásairól. - ekkor a pult alól egy kis füzetet húzott elõ - Ha parancsolja, ott a felvonó mellett talál egy repulzoros targoncát amire felpakolhatja a csomagjait és kollégáink felviszik a szobájába. - fejezte be a rövid tájékoztatót
A második fiatal lány, Cal bal oldalán az egyik kijelentkezõ vendég papírjait intézte, Cal pedig elbúcsúzott a vendégtõl. Rövid idõ múlva elõkerültek a szoba papírjai és Cal átnyújtotta õket Vynnek, aztán a pult alól elõhúzott egy újabb plasztkártyát, rajta nagy betûkkel a 752-es szám állt. Ezután néhány papírt tolt a jedi elé és egy íróeszközt:
- Kérem itt írja alá... meg itt... és végül itt. - mikor Vyn végzett, villámgyorsan eltûnt a papír a pult mögött. - Köszönöm. - fejezte be végül Cal. - Köszönjük, hogy a Felhõ-9-et választotta és reméljük élvezni fogja az itt eltöltött idõt.
Bár Cal kívülrõl teljesen nyugodtnak tûnt, Vyn érezhette a férfi zaklatottságát és azt, hogy a számítógépes rendszer hibája nem kevés kellemetlenséget okozott Calnak. Ellenben az oldalán helyet foglaló hölgyek inkább tûntek unottnak, mintsem zaklatottnak. Valószínûleg õket kevésbé érdekelte az esemény.
Vyn lakosztálya a hetedik emeleten volt, ugyanolyan elrendezésû, mint amilyet Den Dastar és Rika kapott. Egy darab, kétszemélyes ágy, egy egyszerû fürdõ, egy asztal, egy holovetítõ és egy hatalmas panoráma- ablak volt a hálóban. Mindemellett egy előtér és egy kisebb étkező is volt a lakosztályon. A bútorok azonban kicsit mások voltak, mint a nászutas lakosztályon. A lenyugvó nap fénye vörösre festette a szállodaszobát. Teljes csend honolt a kis helyiségben. A szobák az épület egyik oldalán voltak kialakítva, hogy az épület követhesse a nap forgását és mindig fény felé fordulhasson. Persze azok a vendégek, akik inkább a sötétséget kedvelték, bármikor teljes sötétséget teremthettek szobájukban. Egy távirányító segítségével szabályozhatták a szállodaszobák ablaküvegét, ami a benne található nano-szerkezeteknek köszönhetõen bármikor teljesen feketévé tudott válni, azonban a fényerõsséget szabályozni is lehetett, így bárki kedve szerinti megvilágítást teremthetett a szobákban. Az éjszakai fényrõl pedig természetes fényû spotlámpák gondoskodtak.
Igazán pihentetõnek látszott minden. Miután lepakolta a csomagjait, Vyn észrevehette a holovetítõ mellett található bárszekrényt, ami tömve volt édességgel, nassolnivalókkal és persze rengeteg itallal is.
|
|