Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Post by Rika Miráll on Jun 4, 2009 21:59:03 GMT 1
Rika, épp azon tűnődött, hogy most, vagy inkább később fogyassza el a desszertet, amikor ismét kopogtattak. Érdeklődve tekintett az ajtó felé, ami kitárult, és az imént megismert felszolgáló lépett be rajta. Láthatólag nagyon ideges volt. Néhány másodpercen belül ki is derült miért. A duros pusztán az üres tányérokból is kikövetkeztethette: elkésett. Hamarosan a firrerreo nő szavai is megerősítették ebben.
Rikának mindazonáltal szerencséje van. Mivel firrerreo, az ő szervezete igen ellenálló a legtöbb méreggel szemben. Ilyen esetekben az anyagcseréjük rendkívüli mértékben felgyorsul, kiválasztja a méreganyagokat, és mihamarabb igyekszik a szervezet megszabadulni tőlük. Némi hasmenésen kívül nem okozhat nagyobb kellemetlenséget számára ez az incidens. Azonban Den... Nos az más kérdés. Rika tekintete a durosról Denre vándorolt. A férfi jól láthatta benne, hogy a nő aggódik. Érte aggódik, nem magáért. Tekintete visszavándorolt szerencsétlen felszolgálóra. Rika nagyon is értette, hogy nem szerencsétlen duros tehet az incidensről, most mégis rajta fog csapódni az ostor. Pusztán mert ő van itt.
-Ez elfogadhatatlan! Gondoskodni fogok róla, hogy a turisztikai szaksajtó értesüljön róla, hogy itt miként bánnak a vendégekkel! Azonnal kerítsen egy orvos droidot, felteszem az azért van a szállodának. És ellenmérget. Mivel kötelező vendéglátóipari előírás, felteszem tartanak ilyet. Mit áll még itt? Mozogjon, mintha élne!
Rika tisztában volt vele, hogy kissé eltúlozta a reakciót. Azonban Den érdekében nagyon remélte, hogy egy ilyen jó hírű szállodában betartják az előírásokat, és tartanak ellenmérget minden lehetséges mérgező felszolgálható állatfajra. Rika jól emlékezett egy sok évvel ezelőtti esetre, amikor apját kísérte el a Firrerre egyik holdjára egy konferenciára. Ott telosi gömbhal különlegességet szolgáltak fel, melynek bizonyos részei szintén mérgezőek. Sajnos ezt egy amatőr szakács nem tudta. Komolyabb próbléma nem lett az esetből, mert a szálloda, mely helyet adott a konferenciának betartotta az előírásokat, és tartott gömbahal mérgét semlegesítő szereket... Remélte most is hamar megoldódik az eset. Mindenesetre ez a vakáció is igen mozgalmasnak indult... Gyanúsan mozgalmasnak...
Amikor a duros távozott Rika ismét aggodó pillantással nézett Den felé, de szólni nem szólt többet.
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jun 5, 2009 15:48:16 GMT 1
Miután járműve landolt, és Eriál a platformra tette lábát, nagyot nyújtózkodott, és mélyen beszívta a Bespin különös illatú levegőjét. Sajnos ez nem volt jó ötlet. Szájzugában egyetlen másodperc alatt kisebb planktonkolónia telepedett meg, melyeket csak hosszas köhögés és tüsszögés után tudott a férfi újabb költözésre bírni. Miután sikerült megszabadulnia legújabb ismerőseitől, a hóhajú úgy döntött, inkább később tesz kísérletet a sajátos aromájú atmoszféra élvezetére. Ehyelett inkább a landolófelület végében látható széles, fotocellás ajtók felé indult.
Az utasok közül utolsóként lépett a Cloud-9 belsejébe, így a hordárnak sem volt nehéz dolga, mikor a kocsiján maradt bőrönd tulajdonosát kereste. - Köszönöm. - biccentett a londínernek Eriál, miközben átvette az utazótáskát, és borravalóként egy illedelmes értékű credit-chipet csúsztatott a férfi kezébe. Ezután elváltak útjaik.
Az üzletember következő állomása a csarnok központjában épült recepciós pult volt, mely mögött egy igencsak idegesnek tűnő férfi próbált a figyelem középpontján kívül maradni. Bár Eriálnak megvolt az adottsága, hogy kiderítse, mi is lehet a baj, ahhoz még az Erőhöz sem volt szükség, hogy gyakorlott szemei észrevegyék: az illetőt majd szétveti a halmozódó düh. Mikor azonban a pulthoz ért, a recepciósnak mégis sikerült elővennie a jobbik mosolyát a társalgáshoz. - Üdvözlöm a Felhő-9-en. Az én nevem Cal Bourne. Miben lehetek a segítségére? - Eriál Argetlam. Holón keresztül foglaltam egy szobát néhány órája. - mosolygott vissza barátságosan a hóhajú, és legszívesebben kinyúlt volna az Erővell, hogy megnyugtassa a szerencsétlenül járt alkalmazottat. Nem az ő hibája volt, hogy nem tehette meg. Az a kor, mikor megtehette volna, már letűnt.
|
|
|
Post by Den Dastar on Jun 6, 2009 13:07:23 GMT 1
Az ebéd nagyon finom volt, és bőséges, így az ezredesnek egy szava sem lehetett. Ebéd közben nem beszélt sokat, néha felpillantott a tányérjáról, hogy figyelemmel kísérte felettese táplálkozását. Ha netán épp Rika is felnézett, Dastar úgy tett, mintha csak két foga közé szorult volna valami, és ezért hagyott fel az evéssel. Valójában – megismervén Rika valódi származását – attól tartott, hogy valami kivetni valót talál az ételben, és nem eszi meg. Ez persze hülyeség volt... Rika már évek óta azt eszi, amit a bázis vagy az Invisible Ace szakácsai készítenek a legénység számára. Szóval nem kellett volna aggódnia.
Miután befejezték az ebédet, és elgondolkoztak, hogy a desszert része-e a lakomának, Dennek eszébe jutott Gertrud, és az ő isteni szakácstudománya, mellyel a R.A tagjait kényeztette el. Mert bizony, azok az isteni sütemények... Csokis... Túrós... Gyümölcsös... Hát azok felejthetetlen ízek voltak. Már épp készült, hogy egy jókora szeletet hasítson ki a tortából Rika részére, mikor ismét kopogtattak. Az a duros volt az, amelyik felhozta nekik az ebédet. Bár Den nem ismerte a faj sajátosságait, azt észrevette, hogy a hordár úr bepánikolt. Volt is miért.
A hír meglepte az ezredest. Egyáltalán nem is hallott még erről a vendaxai vérkeselyű állatról, ám a nevéből ítélve jó ízűnek tippelte. Tippe beigazolódott, mert nagyon finom volt. De hogy mérgezett legyen...
-Eh... Biztos ebben? - Kérdezte végül. Hangja inkább volt meglepett, mint dühös. - Én remekül vagyok... Nem úgy érzem magam, mint akit megmérgeztek...
Ekkor Rikára sandított. Talán az Erőnek, vagy más természetfeletti hatalomnak köszönhetően, tekintetük pont találkozott. Nem úgy nézett rá, mint eddig... Volt valami a tekintetében, amit az ezredes először nem tudott hova tenni. Aztán eszébe jutott a firrerreokra jellemző erős szervezet, amely könnyedén megbírkózik a betegségekkel... Jelen esetben a mérgezéssel. Ebben a pillanatban minden világossá vált számára. Itt most csak egy ember van igazán veszélyben: Ő maga. Rika pedig aggódik érte.
Miután a firrerreo nő jól kiosztotta a szerencsétlen felszolgálót, Den az üres tányérokra nézett. A másodpercek szinte óráknak tűntek számára, míg végigmérte az egész kócerájt. Lerágott csontok, kettétört kenyér, savanyúság a terítőn... Némi corelliai krumplipüré társaságában... Félig üres poharak... A nagy fehér torta...
Nyelt egy nagyot. Tekintete szép lassan visszavándorolt Rikára. Arckifejezése mint úgy általában, most sem árulkodott sok mindenről. Végül csak összeráncolta a homlokát, majd felsóhajtott.
-Azt hiszem jobb, ha megnézetjük magunkat... Irány a gyengélkedő.
|
|
|
Cloud-9
Jun 14, 2009 17:33:39 GMT 1
Post by Zayne Etison on Jun 14, 2009 17:33:39 GMT 1
Miután elvesztette az idegen nyomát, Zayne visszatért a szobájába. Körülnézett egy picit és hanyatt dobta magát az ágyán. Tarkójánál összekulcsolta a kezét és a plafont bámulta. Bár a szálloda nem illet Zayne spártai körülményekhez szokott igényeihez, azonban be kellett látnia, hogy nem is olyan rossz itt lennie.
Könyökére támaszkodva félig felült az ágyon és azonnal meglátta a bárszekrényt a szoba egyik sarkában. A férfi odasétált, kinyitotta és felettébb meg volt elégedve annak tartalmával. Ezután kisétált a szoba teraszára. Hasonló látványban utoljára a háború során volt Zayne-nek része, el is fogta egy pillanatra a nosztalgia. Aztán hirtelen elhatározásra jutott: itt tölti azt a pár napot, amit befizettek neki. Bár lehet, hogy csapda, de Zayne kíváncsi volt arra is, hogy miért fizették be őt erre az útra. Ezt pedig másként nem deríthető ki, csak ha itt marad. Összeköti a kellemest a hasznossal - ahogy mondani szokták.
Azonban ha itt marad, akkor értesítenie kell az otthoniakat a történtekről és arról, hogy vigyázzanak magukra, mert lehet, hogy direkt csalták ki őt otthonról. Most az kijárat felé vette az irányt, hogy kereshessen egy holo-terminált az épületen belül. Lefelé menet azonban ismét valami olyasmibe botlik, mire nem számít: Ailynbe. Azonnal leesik neki, hogy a rejtélyes idegen is volt, akivel korábban találkozott. Az ex-kommandós, most ismét a lány után eredt. Kérdés, hogy vajon most sikerül-e megállítania őt.
|
|
|
Cloud-9
Jun 14, 2009 21:37:35 GMT 1
Post by Plett on Jun 14, 2009 21:37:35 GMT 1
Rika és Den:A duros arca Den válaszára ismét egy árnyalattal ismét szürkébbé vált. Látszott rajta, hogy számított erre a válaszra, de nem volt rá igazán felkészülve. Már épp mondott volna valamit, amikor Rika nekilátott felháborodott szavainak. Persze jogos volt a felháborodása, de ez sem old meg semmit. Ami megtörtént, az megtörtént, nem lehet egyszerűen semmissé tenni. Végül Den mondata zökkenti vissza a duros férfit a jelenbe és egy gyors bólintással válaszol Dennek. - Kérem, kövessenek. - mondta aztán félreállt az ajtóból, hogy Den és Rika követhessék őt. Pár emelettel lejjebb volt a hotel orvosi szobája, ahol egy elkülönített váróteremben még vagy 7-8 ember várakozott. Köztük egy twi'lek és egy snivviai párral is. Türelmetlenül várakoztak, arcukon jól felismerhető volt a kétségbeesés. Volt, aki arcát a tenyerébe temette, volt, aki lábával idegesen dobolt. Valószínűleg ők is ugyanarra a sorsra jutottak, mint ti is. A másodpercek óráknak tűntek, amíg várakoznotok kellett. Végül a rendelőszoba ajtaja kinyílt és egy fehérruhás alak lépett ki rajta. Jócskán eljárt már a férfi felett az idő, arcára az idő már sok barázdát vésett, haja sem ősz, inkább fehér színű volt. Azonban megjelenése elég bizalomkeltő volt, fehér köpenye és valószínűtlenül zöld nadrágja arra utalt, hogy orvoshoz van szerencsétek. A mellén lévő biléta is erre utalt, amin a Dr. Cattle felirat állt. A doktor kivette kezeit a zsebéből, aztán bele is fogott: Dr. Cattle - Mindannyian itt vannak? - kérdezte, de hát választ nem kapott, hisz semelyik vendég nem tudta, hogy hány társukat érintette ez a dolog. - Nos. - mondta, meg sem várva az esetleges választ az előző kérdésére - Nem akarok hiú reményeket ébreszteni magukban. Van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy semmilyen fájdalomban vagy szenvedésben nem lesz részük. - mondta és erre a mondatra néhány ember arca mindjárt megkönnyebbültnek látszott - A rossz hír, hogy a hét végi fogatverseny eredményit valószínűleg nem fogják megtudni. Az a helyzet, - folytatta - hogy a máj, amit ettek, nem részesült megfelelő kezelésben, mielőtt hozzánk érkeztek. Ami azt jelenti, hogy az állat méregmirigyeit nem távolították el. A baj ezzel az, hogy a méreg, ami a májban van, nem vehető észre, mert íztelen, szagtalan és nem mellékesen halálos. Vagyis nincs ellenszere, ha valaki esetleg ezután megkérdezné. Az idegrendszerre hat, bénulást okoz. Az egyetlenegy jó hír, amit ezzel kapcsolatban mondhatok, hogy a méreg felépítése hasonlít az emberi fáradtság receptorokat aktiváló vegyületekhez, úgyhogy a végső stádiumban mindenki mély álomba zuhan, mielőtt a szív- és rekeszizmokat is megbénítaná a méreg. Hát egy biztos: ez az orvos sem volt a legbarátságosabbak közé való, azonban az, hogy érzéketlen, még nem biztos, hogy azt jelenti, hogy rossz orvos. Csak egyszerűen nyers. Sebhely:Ahogy a lányt üldözöd, egyre lejjebb és lejjebb haladsz a szinteken. Ailyn azonban gyorsabb nálad és eltűnik a turbólift melletti lépcsőházban. Mire beérsz, csak annyit látsz, hogy az egyik szellőzőnyílás rácsozatát leszedte és eltűnt a szellőzőnyílásban. Lefelé haladva hallod, amint a lány is lefelé csúszik a szellőzőcsatornában. A hang azonban eltűnik az egyik szintnél, valószínűleg már nem lefelé, hanem vízszintesen haladt a szinten. Ahogy kiérsz a lépcsőházból, láthatod, hogy ezen a szinten vannak a különböző szórakoztató egységek, mint a bár, három különböző klub és több étterem. Elik:A recepciós most a számítógépe melletti papírhalomból emelt ki egy formulát, majd Elik elé nyújtotta, hogy töltse ki azt. - Elnézését kérem, de a számítógépes rendszerünkben hiba állt elő és emiatt egy kicsit lassabban megy a regisztráció. Egy kis türelmet kérünk, amíg elintézzük a formaiságokat. Cal ekkor intett egyet az egyik asszisztensének, aki eltűnt nagyjából egy percre, majd egy cetlivel tért vissza. Ezt átnyújtotta felettesének, aki miután megnézte, egy mágneskártyát helyezett Elik elé. A mágneskártyával együtt egy brosúrát is átnyújtott, ami a szálloda különböző szolgáltatásait mutatta be, illetve az elérhető programok időpontjait tartalmazta. - Tessék, Argetlam, úr. 10. emelet, 22. szoba. Kívánja esetleg, hogy felvigyük a csomagját? - válaszodtól függően egy hordár átvette a csomagjaidat, vagy egy repulzoros szerkezetet használva magad vihetted el csomagjaidat. A lifthez menet az egyik lépcsőházból egy meglepően ismerős arc bukkant elő. A lányt a Nar Shaddaa-i Zayne Etisonnal láthattad egy társaságban. Láthatólag ő is meglepődött, amikor megpillantott téged.
|
|
|
Cloud-9
Jun 14, 2009 21:56:53 GMT 1
Post by Eriál Argetlam on Jun 14, 2009 21:56:53 GMT 1
Eriál a brosúrát olvasatlanul csúsztatta zsebébe, gondolván, hogy majd a szobájában áttanulmányozza, miután kényelembe helyezte magát, és kissé felfrissült a tárgyalás, meg az utazás után. A mágneskártyát bal kezébe vette, jobbjával pedig felemelte a földőr egyetlen - nem túl nehéz - bőröndjét. Nem volt szüksége hordárra, és a repluzoros kocsit sem vette igénybe, hisz táskájában csupána legalapvetőbb felszereléseket hozta magával Bespinre: ruhákat, tisztálkodó szereket, meg néhány, az üzleti terveit részletező adattárolót.
Elbúcsúzott hát a recepcióstól, ésa lift felé vette az útját. Mielőtt azonban megnyomhatta volna a gombot, tőle pár lépésnyire egy ismerős arc fordult be a folyosón. Eriál - tán az Erőnek köszönhetően - mindig is remek arcmemóriával bírt, így azonnal beugrott, ki is az illető, holott nem találkozott még túl sokszor a Dathomiron megismert lánnyal. Megdöbbenésében egy pillanatig levegőt is elfelejtett venni. - Ailyn? - kérdezte végül, rövid szünet után. - Tényleg te vagy az? Mit csinálsz itt?
|
|
|
Cloud-9
Jun 18, 2009 13:52:12 GMT 1
Post by Den Dastar on Jun 18, 2009 13:52:12 GMT 1
Den szó nélkül követte a Durost, és remélte hogy Rika is így fog tenni. Megértette a nő felháborodását, és hogy aggódik érte, de azt is megértette, hogy a baj már megtörtént, a méreg – legyen az akármilyen – már a szervezetébe került. Így nem tehet mást, minthogy lemegy a dokihoz és megnézeti magát.
Mikor megérkeztek az orvosi szobához, egy elkülönített váróterembe irányították őket, ahol még 7 vagy 8 beteg tartózkodott rajtuk kívül. Dastar először arra gondolt, hogy ki kell várnia a sorát, elvégre ő és a kedves „felesége” érkeztek utoljára, ám mikor kinyílt az orvosi szoba ajtaja és kilépett rajta egy hófehér hajú, fehér köpenyes, túlontúl zöld nadrágos öregember, mellén a Dr. Cattle felirattal, majd belekezdett... Az ezredes minden kétsége elillant a vizsgálat menetét illetően.
Az elkövetkező pár percben Den Dastar szótlanul állt, és hallgatta ahogy a doktor tárgyilagos hangnemben, kíméletlenül felvázolja a helyzetet. Azt a helyzetet, melynek végkifejleteként a szív – és rekeszizmok megbénulnak, és beáll a halál.
Dastar szótlanul állt, és először nem akart hinni a fülének. Agya sebesen pörgött, próbált valami megoldást, valami kiutat találni ebből az igen szorult helyzetből, de nem sikerült neki. Arckifejezése egészen megkeményedett, míg győzködte magát hogy ez csak egy rémálom lehet. Elaludt a hajón... Leütötték, lelőtték, és most eszméletlenül fekszik a gyengélkedőn... Várta, hogy felébresszék - a másodpercek most 100 kilós súlyoknak tűntek a számára, amelyek egyesével a vállára hullnak – de az ébresztő elmaradt. Vetett egy pillantást Rikára. Szerette volna, hogy útitársa viszonozza a pillantását, és biztosítsa róla hogy minden rendben lesz. Ám ez utóbbit tudta, hogy Rika nem tudja biztosítani. Mi több, még a firrerreo nő élete is veszélybe került.
Hirtelen lelkiismeret-furdalás tört rá az ezredesre. Ő hozta ide... A saját mocskos lelkén fog száradni, ha Rika is meghal. Habár ki tudja? A firrereok szervezete letudja bontani a mérgeket, így lehetséges hogy túl fogja élni. -Túl KELL élnie. - Futott át az agyán, míg Rika arcvonásait fürkészte.
Végül erőt vett magán, és végignézett a kétségbeesett arcokon. Senki sem viszonozta a pillantását, de ezt nem is bánta annyira. A twi'lek, a snivviai párral egyetemben egymást vigasztalták, míg a többiek akik egymaguk voltak, vagy egymással váltottak kétségbeesett pillantásokat, vagy a doktorral. Egyedül Den és Rika lógtak ki a sorból. Ők ketten katonatisztek voltak; Rikába belenevelték, Den pedig megtanulta az évek folyamán hogy ne mutassa ki az érzelmeit. Hiszen megannyi alkalommal nézett már farkasszemet a halállal, és eddig mindig győzött. A mai nap viszont, a Halál Diadala. Den Dastart, álmaival, és minden reménységével együtt... Legyőzték.
Jobb kezét szép lassan Rika keze felé nyújtotta, majd megfogta és gyengéden megszorította. Még most is játszotta a szerepét, pedig a halál kapujában állt. Vagy ez már nem is a szerepe, hanem ő maga volt? Hirtelen nem is tudta eldönteni, és nem is akarta. Szükségét érezte most a támogatásnak, annak a támogatásnak, amit Rika Miráll most nyújtani tud neki. Egy kedves mosolyt, szép szavakat...
Majd a gyengéd szorítás engedett, és az ezredes elengedte Rika kezét. Tett pár óvatos lépést a doktor felé, de mielőtt hozzászólt volna, meg kellett köszörülnie a torkát.
-Doktor úr. Hány napunk van még hátra? - Tette fel a kérdését, legalább annyira tárgyilagos hangnemben, mint Dr. Cattle az imént.
|
|
|
Cloud-9
Jun 18, 2009 13:54:20 GMT 1
Post by Zayne Etison on Jun 18, 2009 13:54:20 GMT 1
Ailyn láttán Zayne elcsodálkozott. Bár nem ez volt az első eset, hogy a lány felcsempészte saját magát arra a hajóra, amivel a férfi utazott - mivel egyébként Zayne nem engedélyezte volna, hogy vele jöjjön - de nem volt ötlete sem arról, hogy hogyan jött utána a szállodába. Persze afelől sem volt semmi ötlete, hogy miért menekült annyira előle. Ha menekül, akkor nyomós indoka lehet rá. Ezért is eredt utána az ex-kommandós. Persze a lány kis méretéből és jó kondíciójából adódóan fürgébben közlekedett Zayne-nél, ezért nem volt nehéz egy-két kanyar után jelentős előnyt szereznie a férfival szemben. Zayne követte a lányt az egyik lépcsőházba és hamar rájött a ledobott szellőzőfedélből, hogy merrefelé ment a lány tovább.
Zayne nem fért bele a járatba, ezért a lépcsőn lefele haladva követte a lány hangjait, aki a szellőzőrendszerben haladt lefelé. Aztán végül a hang egyre gyengébb lett, majd teljesen megszűnt. Valószínűleg egy oldalsó járatban haladt tovább. Zayne sietve kirohant a mefelelő szinten a lépcsőházból, azonban itt már a külső zajok miatt nem hallotta a lányt. A szórakozó létesítmények szintjén kötött ki. Az itteni sok vendég miatt nem valószínű, hogy a nyomára bukkanna a lányna, ezért Zayne más módszerekhez folyamodott. A liftet hívta, aztán amikor az megérkezett, a férfi megnyomta annak a szintnek a hívógombját, amelyiken a recepció is volt.
Eközben...
Ailyn nagyon meglepődött Elik láttán. Lassan másfél éve, hogy utoljára találkoztak és emiatt kicsit gondolkodnia is kellett egy picit az erőmágus nevén. Az arcát rögtön felismerte, de a neve nem ugrott be azonnal. Mindenesetre örült, hogy találkozott az ezüsthajú férfival, mert így legalább volt esélye, hogy elmenekülhessen Zayne elől.
- E-Eriál? - kérdezte még mindig kicsit kétkedve a névben - De jó, hogy látlak! - mondta most már eléggé idegesen - Te is itt nyaralsz? N-Nahát, micsoda meglepetés. - és megnyomta a lifthívó gombját, eközben folyamatosan forgatta a fejét, mintha keresne valakit - Nem mutatnád meg, hogy hol laksz? - szólt végül a lány, amikor kinyílt a lift ajtaja és betessékelte Eliket is a felvonóba.
|
|
|
Cloud-9
Jun 18, 2009 17:58:19 GMT 1
Post by Eriál Argetlam on Jun 18, 2009 17:58:19 GMT 1
Eriál engedett a szelíd erőszaknak, és már csak a liftben, miután letette csomagját és úton voltak a megfelelő emeletre, szólalt meg. A lány színjátéka természetesen nem bolondította meg: még Erő adta képességei nélkül is tisztán érezhette, hogy Aiylin majd szétpattan az idegességtől. Szelíden szólt hozzá, mert nem akart még jobban ráijeszteni. - Mi ez a sietség? Kinél húztad ki a gyufát?
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Jun 19, 2009 18:10:01 GMT 1
Post by Rika Miráll on Jun 19, 2009 18:10:01 GMT 1
Rika szótlanul kifejezéstelen arccal követte a durost a gyengélkedőig. Még remélte, hogy pár percen belül lesz kiút ebből az őrült helyzetből. Lerendezheti a dokival ezt a kellemetlen incidenst.
Ám csalódnia kellett, ahogy egy ősz férfi, az orvos tárgyilagos hangnemben felvázolta a tényeket. Rika arcvonásai most sem árultak el semmit. Belenevelték amióta csak járni és beszélni tudott, hogy ne mutassa ki a félelmeit, kétségbeesését, az érzelmeit. Sőt egyáltalán ne mutasson érzelmeket. Kifejezéstelen tekintettel nézett végig a jelenlevőkőn.
Legvégül pillantott csak az egyetlen számára igazán fontos lény felé a teremben. A saját halálával bármikor oly vakmerően szembenéző és harcoló nő most mégis komolyan megijedt. Nem a saját életét féltette. Neki messze sokkal jobbak voltak a túlélési esélyei, mint bárkinek a teremben. Egy másodperc múlva találkozott a tekintete Denével. Rika még mindig csak az ezredes életét féltette. Ha meghal így itt... ily értelmetlenül... az súlyos érvágás lesz a szövetségnek, és egyedül az ő hibája lesz senki másé, nem kellett volna eljönnie erre az eleve elfuserált útra, és Dent sem lett volna szabad elengednie. Akkor ez nem történik meg.
Rika most könyörtelenül szembe került a ténnyel, hogy nem tudná mit tegyen az ezredes nélkül. Nem csak a szövetség dolgaival kapcsolatban. Den jó barátja volt. Talán az egyetlen igaz barátja, aki évek óta mindig kitartott mellette. Den már a családjához tartozott úgymond. Rika pedig már annyi mindenkit veszített, annyiszor... Valentine pedig gyűlölte, ha bántják a családját.
A firrerreo nő ekkor váratlan dolgot érzett. Valaki gyengéden megszorította a kezét. Tekintete ismét találkozott a corelliai férfiéval. De Rika tekintete hirtelen megváltozott. Mintha erőt vett volna magán. 2 döntést hozott meg. Két nagyon fontos döntést. Talán túl hirtelen mindkettőt, talán méltatlan gyorsasággal, és hévvel egy firrerreo úrnőhöz, de ez egy cseppet sem érdekelte ebben a másodpercben. Az egyiket csak akkor hozza Den tudomására, ha már négyszemközt lesznek, biztonságban. Az nem tartozik senkire csak rá és Denre. ~Biztonságban... micsoda egy hülye szó ebben a helyzetben...~ suhant át a gondolat az agya egy hátsó eldugott cinikus részén. A másikat itt és most mindenki tudomására hozza. Azonban mielőtt megtehette volna Den szólította meg az orvost.
Rika illendőségből ki akarta várni míg Den felteszi a kérdését, és a doktor válaszol, ám ez nem teljesen úgy sikerült, ahogy a nő elképzelte. Hirtelen érezte, hogy meg kell kapaszkodnia valami stabilnak látszó dologban. Az első ilyesmi Den karja volt. Megragadta mind a két kezével a férfi alkarját, és magához rántotta. Pár pillanaton belül szinte egész súlyával Denbe kapaszkodott. Arca a jól ismert aranyszínből, szinte teljesen ezüst színűre váltott. "Házastársa" érezte, hogy a nő teljes testében remeg. Rika néhány másodpercig a földet bámulta Den lába előtt, és érezte, hogy valami nem túl illendő dolog készül feltörni a gyomra felől. Amilyen hirtelen kapaszkodott meg, olyan hirtelen engedte el a biztos kart, és két villámgyors lépéssel az egyik termetes szobanövénynél termett. Megkapaszkodott a növény óriási cserepében, és ellátta azt egy kis szerves trágyával úgymond, ami pár perce még az ebédje meg nem emésztett része volt.
Rika amikor pár perccel később felegyenesedett arcszíne ismét kezdett normális árnyalatot venni. Ő maga azonban nem tudta eldönteni, hogy ez a reakció normális biológiai védekezése a mérgezésekkel szemben, és ennek utóhatása a remegése, amin képtelen erőt venni, ahogy a sejtjei molekuláról molekulára győzik le a szervezetébe került mérget, vagy csak az egész helyzettől fordult fel a gyomra egyszerűen, a remegése pedig a páni félelemnek köszönhető, amit Den elvesztésének gondolata ébreszt benne. Egy perc után ismét erőt vett magán, hogy a doktor felé forduljon, és meg tudjon szólalni, a jól ismert tárgyilagos érzelem mentes hangján. Így elnézett Den mellett egyenesen az orvos szemébe.
-Doktor úr, én firrerreo vagyok. Ezzel a kijelentéssel azt akarom mondani, hogy jó esélyem van a túlélésre. A firrerreo szervezet igen ellenálló a galaxis legtöbb ismert mérgével szemben. Legalábbis, ha nem túl nagy mennyiségben jut a szervezetbe. A túl nagy mennyiség mindenképpen nagyobb annál, mint amit egy ebédben el lehet rejteni. Én nem értek a biológiához, és hasonlókhoz. Azonban most mentem férjhez, és nem szándékozom elveszteni a nászutamon a kedvesem. Tehát kell valami ellenszer. Ha bizonyossá válik, hogy túlélem, akkor talán a véremből izolálható ilyesmi, azt hiszem. Legalábbis a Firrerre világán a tudósok képesek voltak ilyesmire, ha jól emlékszem.
Rika hangja tárgyilagos, és higgadt volt. Tekintetében valami furcsa elszántság csillant meg.
|
|
|
Cloud-9
Jun 28, 2009 23:38:33 GMT 1
Post by Plett on Jun 28, 2009 23:38:33 GMT 1
Den és Rika:
A doktor most egyenesen Den felé fordult. Kérdésére megvakarta a fejét aztán válaszolt:
-Hát... legjobb esetben is legfeljebb 48 óra.
A válaszban elsőre némi együttérzést lehetett felfedezni. Valójában ez is csak színjáték volt. Látszott, hogy a doktor már nem először közölt ilyen híreket pácienseivel. Az évek hosszú sora kellett hozzá, hogy ne élje bele magát a személyes veszteségekbe. Nem is tehette, hiszen az orvos nem foghat fel minden halálesetet személyes veszteségnek. De mégis... Den és Rika valószínűleg jobban örült volna, ha valódi érzelmeket lát az orvos szemében, talán az együttérzés parányi szikráját, azonban ennek semmi nyoma nem volt. Még az is jobb lett volna, ha semmilyen érzelmet nem közvetít a halálraítéltek felé, ehelyett az áltatos empátia helyett.
Ezt hallva Rika feltápászkodott helyéről, majd az egyik szobanövényhez sétált, ahol gyomra nem tudott már tovább ellenállni az ingernek. A doktor azonnal ellenérzésének adott hangot:
- Ne a növénybe... - de már késő volt - Az istenek szerelmére. - mormogta az orra alatt, aztán végighúzta a tenyerét az arcán.
Rika aztán odasétált, és feltette kérdését Cattle-nak. A doktor érdeklődve figyelte a nő minden szavát. Azonban magasra felhúzott bozontos szemöldöke azt jelezte, hogy vagy nem értette, vagy nem hitte el a firrerreo szavait.
- Nézze, kedvesem. Ha tegyük fel, ez lehetséges is lenne, akkor is: miből gondolja, hogy van hozzá megfelelő felszerelésünk? Ez csak egy rohadt hotel egy orvosi szobával, nem pedig a coruscanti Palpatine Egészségügyi Centrum... Még itt Felhővárosban sem hiszem, hogy van ilyen felszerelés, amivel ellenanyagot előállítani. Talán Gerrenthumon lenne hozzá felszerelés... De oda elutazni fél nap... Az ellenszert előállítani is napokba telik. Kétlem, hogy időben megkaphatnák az ellenanyagot, sajnálom. Ráadásul nem is hallottam még olyasmiről, hogy valaki hatékony ellenanyagot tudott volna előállítani. Nem ismerem a Firrerrei iskolát, úgyhogy nem tudok ebben segíteni.
A helyükben - folytatta - megpróbálnám kiélvezni azt a kevés időt, ami még hátra van. Meg persze szólnék a rokonoknak, hogy fogjanak valami jó ügyvédet, mert ebből jót kaszálhatnak.
|
|
|
Cloud-9
Jun 29, 2009 14:29:07 GMT 1
Post by Zayne Etison on Jun 29, 2009 14:29:07 GMT 1
Ailyn nagy sóhajjal válaszolt elõször a liftben Az megnyugtatta kissé, hogy Eliken és rajta kívül senki más nem volt a liftben. Hangja is megváltozott, nem volt ideges, kapkodó. Hangjából némi csalódottság érzõdött, elõször a padlót figyelte, aztán tekintetét a plafon világítótesteihez fordította:
- Zayne. - mondta, aztán Elik felé fordult - Ha beengedsz magadhoz egy kis idõre, akkor szívesen elmesélem az egész sztorit.
Szólalt meg a lány és végül elhallgatott. Nem szólt egy szót sem, mintha attól félne, hogy még valaki meghallja szavait és elárulná õt. Mikor a turbólift felért a kívánt szintre, és egy csengõ jelezte, hogy megérkeztek, a lány ismét vett egy nagy levegõt, mielõtt kilépett volna az ajtón és alaposan körbetekintett volna.
|
|
|
Cloud-9
Jun 29, 2009 14:36:40 GMT 1
Post by Eriál Argetlam on Jun 29, 2009 14:36:40 GMT 1
Eriál kiengedte Ailynt a fülkéből, majd ismét felemelte csomagját, és a falra szerelt digitális jelzőtáblák alapján tájékozódva elindult arra, amerre szobájának kéne lennie. A kulcsával kinyitotta az ajtót, majd ismételten előreengedte a lányt. Az utazótáskát az egyik székre ejtette, majd helyet foglalt egy másikban, és intett "szobatársának", hogy ő is tegye le magát. Aztán megszólalt, ezúttal, ha nem is barátságtalanul, de hidegebben, és ellentmondást nem tűrően. - Na ki vele, hogy szúrtál ki már megint a vén lókötővel?
|
|
|
Cloud-9
Jun 29, 2009 20:26:22 GMT 1
Post by Zayne Etison on Jun 29, 2009 20:26:22 GMT 1
Szerencsére nem látta Zayne-t a rövid út alatt, amíg elért Elik szobájába. Elõször körülnézett, felmérte a szobát, aztán Elik invitálására helyet is foglalt az egyik székben. Keresztbe rakta a lábait és hátradõlt a székben. Kezeit összekulcsolta tarkójánál. Ha Elik jobban megnézte a lányt, semmi nõieset nem talált a megjelenésén. Sem a frizurája, sem a haja, még a mozdulatai is olyanok voltak, mint túlkoros kamasz fiúé. Persze ennek az oka az is lehetett, hogy nem volt olyan nõi példakép az életében, akit követhetett volna. Elvégre több, mint 4 éve 6 férfival osztja meg hajlékát, elõtte pedig az utcán élt, egyedül. Másfelõl Nar Shaddaan élt, ahol a hozzá hasonló korú lányoknak még nappal sem biztonságos az utcán közlekedni. A lány megvakarta jobb vállát, aztán válaszolt Elik kérdésére:
- Ssszóval... az egész úgy kezdõdött, hogy valami rendelést kaptunk bactára. Kav elmesélte, hogy Zayne idejön Felhõvárosba. Hallottam mér errõl a helyrõl, de sosem jártam még itt, úgyhogy... fellógtam a hajóra, ahogy szoktam - mondta ezt a lány, mintha mi sem lenne ennél természetesebb - szerencse, hogy Zayne még mindig nem tudja, hogy hol szoktam elrejtõzni. Szóval ott tartottam, hogy ideértünk aztán vártunk. 5 teljes órát - taglalta jó hosszan a szavakat, hogy Elik is érezhesse: nagyon unalmas volt a várakozás - aztán leléptem a hajóról és utánajártam ennek a valakinek.
Apró neszt lehetett a folyosóról hallani, erre a lány azonnal felegyenesedett a székben. Mikor a léptek zaja elhalkult, ismét hátradült a székben és körbenézett a szobában:
- Az én szobám is pont ilyen. Két emelettel lejjebb lakom, csak a másik oldalon. - ekkor nézett Elik szemébe és a férfi komolyságát látva ismét visszatért a történethez - Ja, igen. - folytatta - Körüljártam a környéket, körülkérdeztem pár helyi srácot, hogy ismerik-e a tagot, aztán elirányítottak ehhez a twi'lekhez, aki állítólag valami ismerõse és azt szedtem ki belõle, hogy problémája akadt a fickónak a CorSec-kel és valami Ord... Ord... Ord Zaphod? Na mindegy. Szóval valahol bújkál egy kicsit mielõtt visszatérne. Azt mondta, hogy 4-5 nap múlva biztosan visszaér.
Aztán meg - mondta némi kacérsággal a hangjában - gondoltam: miért ne szórakozhatnánk egy kicsit, ha már 4-5 napot kell várnunk, nem? - tette fel a költõi kérdést. - Kiszemeltem ezt a szállodát, aztán lefoglaltam két szobát. - Ekkor a lány elõredõlt, majd könyökét a térdeinek támasztotta, aztán kezeit összekulcsolta maga elõtt és ekkor vált gondterheltté kissé a hangja - Persze, ha Zayne tudja, hogy lefoglaltam két szobát, akkor azonnal lemondatja és már húzunk is el innét és akkor se üzlet, se szórakozás. A közös számláról emeltem le pénzt - hogy a lány ezt hogy tudta megtenni, az is rejtély - erre biztosan felfigyel és gondoltam, hogy utána is akar járni annak, hogy ki tehette a dolgot. Biztos voltam benne, hogy feljön ide és körülkérdez mindenkit arról, hogy tudnak-e valamit. - Itt sóhajtott egyet - Ott szúrtam el a dolgot, hogy meglestem õt, hogy tetszik-e neki a szoba. Észrevett és azóta engem keres.
Nagyjából ennyi a sztori. - dõlt hátra ismét a székben - Igazából attól félek, hogy haragszik rám. De hát tudod milyen Zayne... hajlamos a szürke hétköznapokba beletörõdni és nem is mozdul ki, ha nem készteti valami erre. Folyton edz, meg, gyakorol, meg a lebujokat járja valami meló után. Reméltem, hogy örülni fog neki, hogy leglább kis változatosság lesz a napokban, de most már kétlem. Nem akartam, hogy dühös legyen. Nem akarod tudni milyen, ha dühös... akkor jobb nem az útjába állni. Elõbb-utóbb úgyis megtalál, csak nem tudom, hogy mitévõ legyek.
|
|
|
Post by Den Dastar on Jul 2, 2009 10:26:44 GMT 1
A doktor válasza megadta a kegyelemdöfést, valamennyi haldoklónak.
Dastar az orvos arckifejezését fürkészte. Válaszából némi empátiát vélt felfedezni, ám az arckifejezése teljesen másról árulkodott. Az ezredes tapasztalt tekintete átlátott az áltatos együttérzésen, és megsejtette, hogy a doki nem most először közölt ilyen híreket. Ez némiképp meglepte, lévén hogy egy hotelről van szó... Az persze más kérdés, hogy az idős doktor praxisa során, milyen kórházakban dolgozott ezelőtt... Nyilván nem itt kezdte a pályafutását.
Den Dastar, a Vihar Szövetség légi erejének ezredese, szótlanul hagyta, hogy Rika Miráll a Vihar Szövetség légi erejének tábornoka a karjába kapaszkodjék, és magához rántsa őt. Érezte, ahogy a nő teljes testében remegni kezdett, és Dastar nem tudott több vigaszt nyújtani neki annál, minthogy szabad bal kezét ráhelyezte a firrerreo nő kezeire, és párszor végigsimított rajtuk gyengéden. Látta felettesén, hogy nincs jól. Arca elsápadt, és teljes testsúlyával a corelliaira nehezedett. Den izmos ember lévén minden gond nélkül állta a plusz terhet.
Elgondolkozott, hogy esetleg megpróbálhatná megvigasztalni Rikát, ám mielőtt eljutott volna a gondolatmenet végéig, „házastársa” elengedte az eddig szorongatott alkart, és elillant az ezredes mellől. Dastar követte tekintetével a nőt, majd midőn látta hogy mi lesz a vége, lehajtotta a fejét. Csak az orvos kijelentésére kapta fel a fejét. Arcára még most sem ült ki semmi érzelem, de belül igen is undorodni kezdett az orvostól. Szeretett volna már a hotelszobába kerülni, ahol kettesben Rikával megbeszélheti a dolgokat...
Súlyos percek teltek el, míg Rika ismét felegyenesedett és összeszedte magát. Den tekintetével ismét szemkontaktusba akart kerülni a nővel, ám az most elnézett mellette, egyenesen Dr. Cattle irányába és felvázolt egy lehetséges kiutat. A doktor figyelmesen hallgatta, majd romba döntött minden reményt a válaszával. Az ezredesnek ekkor lett elege az egészből. Két határozott lépéssel Rika mellett termett, megfogta a kezét, és a doktorra nézett.
-Az istenek szerelmére... - Morogta, némiképp utánozva a doktort, majd kézen fogva távozott a firrerreo nővel. Rika kezét csak később engedte el, mikor már jóval maguk mögött tudhatták ezt az egész bagázst. Egész úton egy szót sem szólt, csak meredt maga elé, ahogy szelte a métereket. Gépies mozdulatokkal húzta le az ajtónyitó kártyát a panelen, majd kinyitotta az ajtót, és Rikát előreengedve ő is belépett.
Körbenézett, a mintegy fél órával ezelőtt még idillinek tetsző lakosztályon. A halált hozó étek maradéka még mindig a tányéron hevert... Dastar az asztalhoz lépett, és az asztalterítő lelógó részeit ráhajtotta a tányérokra, majd összefogta az egészet, és megindult az ajtó felé. Ököllel rávert egyet az ajtót nyitó panelre, mire az ajtó feltárult, eztán pedig egy hanyag mozdulattal a földre hajította a terítőt, és annak tartalmát, majd visszazárta az ajtót. Síri csend telepedett a hotel 11. emelet 38-as számú nászutas lakosztályára.
A halálraítélt katonatiszt szembeállt az egyik fallal, és homlokával nekitámaszkodott. Jó pár perc eltelt, míg egyáltalán megmoccant, és akkor is csak kezeit emelte a tarkójához. Agya még mindig pörgött, és újra meg újra lejátszódott benne az egész történet. Végül megfordult, és nyakát masszírozva Rikához lépett.
-Annyira... - Kezdett bele, ám hirtelen nem talált szavakat. Sajnálja? Már átkozta magát, amiért belement ebbe az egészbe. Nem Mexet okolta, hiszen a dagadék nem tehet semmiről. Csakis ő maga. Kezeit most levette tarkójáról, és erőt vett magán. Kihúzta magát, felvette a feszes, katonás vigyázzállást, és felettese szemeibe nézett. - Annyira sajnálom.
|
|