|
Post by Tobbi Dala on Feb 23, 2009 15:23:49 GMT 1
Tion Vander Amint kiadtad parancsba hogy hasra, maradék katonáid nagy része rutinból engedelmeskedett, ám a többiek inkább az életösztönükre hallgatva egy-egy szélesebb törzsû fa mögé vetõdtek be, és onnan viszonozták szórványosan és persze vaktában a tüzet. Mikor óvatosan kikúsztál a törzs mögül, ahová elbújtál, nem láttál senkit sem a sûrû lombkoronákban, de azért te is megszórtad azt a helyet, ahonnan szerinted történhetett a lövés. Amint igyekeztél gyorsan visszahúzódni kaszáló lövéseid után, pár majdnem halálpontos lövés sütötte meg a fa azon oldalát, ahol eddig a sisakod volt. Magadban hálát adhattál akárkinek is, hogy még idõben tudtad behúzni magad. Aztán mikor eszedbe jutott a hõdetonátoros kósza ötlet, és osztagod maradékával nekiálltatok megsemmisíteni az erdõ egy kicsiny részét, pár kósza, idegen nyelvû parancsszót hallhattatok, pont mielõtt a detonátorok az általuk felszabaduló termonukleáris reakció hatására egy majdnem 9 és fél standard méter átmérõjû gömb térfogatú részét az erdõnek gyakorlatilag molekulárisan szüntette meg. Eldõlõ fák, hirtelen jó pár méterrel lejjebb kerülõ lombozatok zuhanása közben igyekeztél rádiózni Leonard hadnagynak. A hadnagy válasza szinte azonnal érkezett: -Megõrültél, Te ostoba vakarcs! Ha még egyszer élve a kezem közé kerülsz…-itt aztán hirtelen valami sercegés megszakította az adást. Amennyire ki lehetett venni a hadnagy szavaiból, roppant ideges és dühös volt arra, amit tettetek. Körbenézve láthattad Te is, milyen pusztítást végzett a detonátoros mókátok. Ám ekkor hirtelen elszabadult a pokol. Majdnem 270 fokos környezetben, tehát két oldalról és elõletek mindenhonnan megelevenedett az erdõ, rajzó sugárnyalábok formájában. Pixston, Kuanthar, Press azonnal meghaltak. Már csak három embered maradt, akik mind nagy fák széles törzsei mögül válaszoltak szórványosan fegyvereikkel.
|
|
|
Post by Tobbi Dala on Feb 23, 2009 15:31:12 GMT 1
Gregory&Viorica&Bushin Tízen, felfegyverkezve nekivágtok a falu felé vezetõ nem túl hosszúnak ígérkezõ útnak. Útközben folyamatosan pásztázzátok a környezetet, elvégre mégis csak mandaloriakról van szó, de érzékelõitek semmilyen mozgást nem jeleznek. Lassan, úgy 15 perc elteltével a falu egyes házai már tisztán elkülönülnek egymástól. Az odafelé tartó, kanyargó kis út két oldalán a termõföldeken dolgozó mandalorok néznek rátok. Mindannyian, amint meglátnak titeket, abbahagyják a munkát, és csak figyelnek titeket. A falu már alig száz méterre, és a bámészkodó tömeg csak gyûlik. Leginkább öregek és kis gyermekek vannak csak köztük. Megdöbbentõ, hogy már ennyire „kifosztották” ezt a falut is.
|
|
Drav Refter
New Member
Katona ?v J?t?kosa (2009)
Rohamosztagos t?rzsőrmester!c!Default
Posts: 57
|
Post by Drav Refter on Feb 23, 2009 15:35:52 GMT 1
- Fiúk figyeljetek! Fatrayn, Tryant! Ti velem jöttök. Tarkles, Horkin és Make! Ti hárman, tőlünk három méterre jobbra fogtok menni. Ardker, Krakin és Thraerre, tőlünk három méterre balra. Azonnali jelentést kérek bármiről amit gyanúsnak gondoltok. Indulás! Elindultak a fák között arra amerről a zajokat hallották. Ahogy haladtak előre az erdőben egyre inkább hallotta a lövéseket. Körülnézett ellenőrizte embereit. Kezét felnyújtva szólt nekik: - Mindenki álljon meg. Ellenőrizzék felszerelésüket és helyezkedjenek úgy hogy, jó fedezékük legyen esetleges támadás esetén. Ő maga kettő emberét egy elhajlott fa tövébe küldte, majd leült melléjük. - Tryant! Te figyeljél a lövések irányába, és szólj ha jön valaki. És mindenkinek üzenem: nyugalom. A többiek felé nézett, hogy milyen helyet találtak maguknak. Közben Drav átállította az adóvevőjét. - Leonard hadnagy, hall engem! Refter őrmester vagyok és maguk felé tartok egy osztaggal. További parancsokat várok uram.
|
|
Tion Vander
New Member
Katona
Rohamosztagos Őrmester!c!navy
Posts: 71
|
Post by Tion Vander on Feb 23, 2009 17:02:32 GMT 1
-Megõrültél, Te ostoba vakarcs! Ha még egyszer élve a kezem közé kerülsz… Tion válasz gyanánt csak egy érthetetlen: "Nem fogok"-t mondott. Igazából egyáltalán nem érdekelte a hadnagya. Meg úgy ez az egész, mert tudta, hogy meg fog halni, de azért próbálta menteni a menthetőt. Miután látta, hogy szinte teljesen körbe vannak kerítve, csak egy dolgot tehettek; várták, hogy vége legyen ennek az egész borzalomnak. Tion számára legelőször az jutott eszébe, hogy megadják magukat, majd rábírják arra a mandókat, hogy ne öljék meg őket, mert vissza tudnak menni a helyőrséghez és a pontos adatokkal tudnak szolgálni. Ez jó ötletnek tűnt. Tion számára elérkezett a nagy választás pillanata, egy kédre kellett válaszolnia, ami nagyon rég óta ott forog a fejében: Követi-e ő még a Birodalom útját? Tulajdonképpen nem tudott rá válasolni, megingott. Leginkább e pillanatokban a Birodalom ellen harcolt volna legszíveseben.
Miután sikeresen elterelte figyelmét erről a témáról rájött arra, hogy a kiképzési bevetésen is volt ilyen helyzet. Volt olyan, hogy már minden reménytelen volt. Eszébe jutott a hadnagy, akit mostmár inkább féleszű idiótának tartott mintsem tisztnek, de tudta, hogy Leonard hadnagy csak kioktatná őt s nem mondana semmit, csakúgy mint legutónn. Elvégre csak ordítozott vele, semmit konkrétat nem mondott. viszont azt is tudta, hogy a hadnagy és a többi osztag kb. 50 méterre van tőlük. Ámbár ez a szám már biztos csökkent, mivel minden valószínűség szerint elindultak Tion és megmaradt katonái felé.
Tion csak lövöldözött össze-vissza, ahonnan látott egy energianyalábot elindulni látni. ekkor viszont történt valami váratlan. Egy sugárnyaláb, nem tudni kitől származik, de egy Tion felett lévő terebélyes és levelekkel teli ágat szakított le. Ez pont eltakarta Tion fehét páncélját. Az első pillanatban inkább kábulatot érzett, ahogy a fa a fejére esett, de egy-két másodperc múlva, már jól volt. Mostmár nem guggolt Tion hanem ült, nekitámaszkodva a fának. Nem tudott mit tenni, a fegyvere arréb esett, ahogy ra esett az ág. Ahogy körbenézett már csak három katonája élt: Joshu Brand, Pill Gohor és Mika Januss. Ekkor eszébe jutott, hogy van neki egy sugárpisztolya is. Elővette, nagy nehezen, mejd szintén lövöldözött, kb. oda ahonnan lőttek. Ekkor, mintha valami csoda történt volna, egy pillanatra minden elhallgatott. Majd azonnal folytatódott a tűzharc. Aztán, ahogy Tion felnézett meglátott sok fehér katonát. - A többiek! Végre! Majd tovább folytatta a tüzelést...
|
|
|
Post by Xeron Orlon on Feb 23, 2009 21:14:40 GMT 1
Az öt katona, melyek között két ember, két weequay és egy niktó volt, Kil-la aki a barabelek, Murdarhl aki a titokzatos noghrik faját képviselte, illetve Zorba aki... nos akinek a faja még titokzatosabb volt, ugyanis még Xeron csapatából se látta őt senki a harcivázán kívül, a zeltros Viorica és a koréliai Gregory vezetésével szép lassan elérték a falut. Ahogy egyre közelítettek, a termőföldeken dolgozó helyiek megálltak a munkában és csak bámulták őket. Ez így volt a valamennyiükkel és a falu tövébe érve már szép számú nézőközönsége volt a tízes csoportnak. Azonban ahogy Greg végignézett a tömegen, kiszúrta hogy azt többnyire csak idősek és gyermekek alkotják. ~Tehát vagy elhurcolták innen a mandalórikat, vagy maguk vonultak csatába innen. Mindenesetre keserű látvány.~ jegyezte meg magában a koréliai csempész, majd mind két kezét magasra emelte, ezzel jelezve hogy nem vezérli őt ártó szándék.
- Üdvözlöm önöket! Gregory Starr vagyok! Békével jöttem!
Alapvetően elvárható lett volna, de Greg nem volt abban biztos hogy mindenki beszéli itt a galaktikus közöst, ezért hangosan jól artikuláltan mondta ki valamennyi szót.
- Hol vannak ennek a falunak a harcos fiai és lányai?
Kérdezte végül hasonló stílusban mint az előbb, a jelenlévők életkori eloszlására célozva, majd várt, hogy valaki a tömegből kilépjen és kommunikációba kezdjen vele.
|
|
|
Post by Tobbi Dala on Apr 15, 2009 17:14:55 GMT 1
Drav Refter Amint kiadtad a parancsaidat, embereid, mint egy olajozott gép egyes, jól mûködõ elemei, tökéletes összhangban foglalták el pozíciójukat. Aztán a komm-al kezdesz bíbelõdni, amin a második próbálkozás után egy hangos reccsenés kíséretében megérkezik a hadnagy válasza. -Õrmester, pont jókor! Azonnal induljanak felénk. Egy osztagom ellenséges tûz alá került, õket kéne felszabadítani. Siessenek! Leonard kiszáll!-majd egy újabb reccsenés következtében a komm elnémult. A közelben tartózkodó embereid is hallhatták az adást, mert erõsebben szorították a karabélyaikat, és láthatóan megfeszülten várták, mik lesznek a következõ parancsaid! Tion Vander Már szinte látod a felmentésedre igyekvõ egységeket, mikor egy hangos, fülsértõ recsegés-sorozat mellett jó pár fa gyakorlatilag lerobban a törzsérõl, és zuhanásuk eredményeképp, elzárják a visszavonulás útját mögötted. Ugyanakkor, az osztagodért sietõ felmentõ erõk sem képesek, csupán kerülõvel, ezáltal idõveszteséggel odaérni hozzátok. Hirtelen mintha megsûrûsödne körülötted a levegõ. Oldalra kapnád a fejed, hogy megnézd, mi van az osztagod maradék embereivel, de valamiért nem mozog a fejed. Aztán a látóteredbe hirtelen berobban a mellkasod képe. Valaha hófehér páncélod mára már kopott, karcos, ám nem ez vonja a figyelmedet magára. A közepén nagy, füstölgõ, érdes szélû bemeneti nyílás tátong, amin bõséggel csorog ki valami kissé ragacsos, élénk piros nedv. Alig egy másodperc alatt kapcsolsz. A véred folyik. Alig egy tizedmásodperccel késõbb agyad azt is felfogja, ebbõl a sérülésbõl nem fogsz tudni felépülni. A környezeted már nem is érzékeled, utolsó kép, ami még egy kicsit is magára vonja tekinteted, az egy fura, általad még sose látott páncélt viselõ figura, amint eléd guggol. Bár még soha nem láttál közelrõl mandalorit, biztosan tudod, megérzed, egy az õsi harcosok gyermekei közül, ki téged bámul, miközben lassan elhagy az erõ… //Sajnálom, Tion, de számodra ez a kaland itt most véget ért. A flotta parancsnoka poszthumusz hadnaggyá léptet elõ, és birodalmi hõsnek kijáró végsõ búcsúban lesz részed.// Gregory&Viorica A helybeliek csupán furcsállva néztek rád, ám egyikük sem lépett elõrébb, hogy válaszoljon. Legtöbbjük arcán semmi nyomát sem fedezed fel annak, hogy akár egy szót is értettek volna a mondandóból, ám pár idõsebb arcán tisztán látszott, hogy értettek, csupán valamilyen okból nem válaszolnak. Ki tudja, talán félnek? Vagy csak büszkék…?
|
|
Drav Refter
New Member
Katona ?v J?t?kosa (2009)
Rohamosztagos t?rzsőrmester!c!Default
Posts: 57
|
Post by Drav Refter on Apr 16, 2009 13:36:31 GMT 1
- Értettem hadnagy, megyünk- mondta, remélve, hogy még hallotta Leonard. Pár másodpercet még várt a hadnagy üzenete után, hagyta embereinek, hogy kicsit összeszedjék magukat. Ő maga ellenőrizte fegyverét, valamint, hogy az övén lévő dolgok rendesen rögzítve vannak e. Nem akarta, hogy a fák ágai, vagy akisebb bokrok leszedjék róla a felszerelését. - Hallották a hadnagy parancsát!- szólt embereinek- Induljunk feléjük. Továbbra is maradunk ilyen felállásba. Így nem egy jó sorozat, vagy akna kell ahhoz, hogy leszedjenek minket, hanem minimum kettő. Ha bárki valami gyanúsat lát vagy hall azonnal jelezze a többieknek, azok pedig keressenek egy jól fedezhető helyet, amilyen gyorsan csak tudnak. Ellenséges tűz esetén ugyanez a teendő. A három métert hatra növeljük. Értették? Indulás! Az összes katona egyszerre állt fel és indult tovább előre, a lövések irányába. Drav hallotta, hogy már közel járnak. Azért imádkozott, hogy túlélje a mai napot, és emberei végig figyelmesek legyenek, valamint ne veszítsék el a fejüket.
|
|
|
Post by Tobbi Dala on Jun 2, 2009 17:29:34 GMT 1
Drav Refter Amint haladtok előre, jó pár robbanás üti meg a fületeket. Mindannyian ismeritek ezt a hangot...hődetonátor! Valaki olyan kétségbe esett helyzetben lett volna, hogy ehhez a félelmetes eszközhöz nyúljon? Gyorsan kirázod ezeket a gondolatokat a fejedből, és igyekszel a harctérre, a kapott parancsokra összepontosítani. Egy apró kanyar után felbukkan előttetek Leonard hadnagy, az embereivel. Amint meglát Téged a hadnagy, int, hogy csatlakozz hozzá, és hogy beszélni akar veled. Amint mellé lépsz, feléd fordítja sisakos fejét, és a beszédmembránon keresztül hallatszó, torzított hangján, félig üvöltve a csatazaj miatt, közli veled: -Őrmester! Egységével maga biztosítja a visszavonulásunkat! Erős tűzfedezetet adjon, hogy az esetleges sérültjeinket vissza tudjam vinni! Csinálja!-majd elsiet mellőled, és elkezdi rendezni az embereit, felkészítve a csapatát a visszavonulásra.
|
|
Drav Refter
New Member
Katona ?v J?t?kosa (2009)
Rohamosztagos t?rzsőrmester!c!Default
Posts: 57
|
Post by Drav Refter on Jun 15, 2009 16:48:29 GMT 1
- Hallották a parancsot!- fordult embereihez- Maradunk ebben a hármas felosztásban. Krakin, ti a hadnagyék visszavonulási útjának jobb oldalán helyezkedjetek el! Tarkles, ti a baloldalon! Mindannyian keressetek viszonylag magasabb pozíciót, és ne legyetek olyan közel az ellenséges erőkhöz! Mi hárman előrébb megyünk, onnan fedezzük őket. Könnyebb célpontok leszünk, de akkor valószínűleg ránk figyelnek majd nem a visszavonulókra. Miután biztos távolságba értek a hadnagyék mi is visszajövünk, míg ti fedeztek, és követjük a többieket. Sok sikert! Mindenki elindult arra amerre a parancsa szólt. Drav átállította sisakkommját, hogy a hadnagy hallja amit mond. - Uram! Végeztem az eligazítással. Nemsokára elfoglaljuk a helyünket mind. –közben intett kettő emberének, hogy kövesse. Elindultak egy előrébb lévő kidőlt fa mögé.- Kezdhetik a visszavonulást Uram!- majd embereinek intézte szavait- Hajrá fiúk! TŰZ! Kibújt mindenki a rejteke mögül és elkezdték szórni az energia nyalábokat a mandalórokra. Néha hátrapillantott, hogy haladnak a hadnagy és emberei.
|
|
|
Post by Xeron Orlon on Jun 19, 2009 19:21:31 GMT 1
Hosszú perceknek érezte Greg azt az idõt ami a kérdése óta eltelt. Arca hamarosan kissé komorrá vált, ahogy végig tekintett a falusiakon. A többség arcáról az vetült le hogy egy kukkot sem értettek a férfi mondandójából. Greg hebegett-habogott pár érthetetlen szót Viorica felé azonban senki nem reagált erre a csapatból. Ellenben Kil-la, a noghri ekkor elindult az egyik idõs mandalór felé, megállt elõtte, kissé meghajolt, majd halkan megkérdezte az öreget.
- Ön értette õt, láttam az arcán. Mesélje el mi történt itt. Az én népemet is kizsigerelte a Birodalom, megértem az önök helyzetét.
Kil-la hangja semmilyen érzésrõl nem árulkodott, azonban népe említésekor a tekintetét elemelte egy pillanatra az öregrõl.
|
|
|
Post by Tobbi Dala on Jun 21, 2009 21:52:47 GMT 1
Drav Refter Embereid profin végzik a parancsod teljesítését. Amint kiadtad a vezényszót, egyből olyan zárótüzet zúdítottak az ellenség vélt helyzete felé, hogy szentül hitted, onnan még egy árva légy sem lenne képes most előjönni. Jó 120 másodperc eltelt már, mikor meghallottad a sisakodba épített kommon keresztül Leonard hangját, hogy a visszavonulást végrehajtották, most ők fedeznek Titeket, induljatok utánuk. _________________________________________________________ Gregory&Viorica Amint a noghrid odalép az egyik öreg férfi elé, az láthatóan kihúzza magát, és tekintete a sötét viharfellegeket idézi. Megtépázott arcán nyoma sincs a félelemnek. Látszik rajta, sokszor szembe nézett már a halállal, és bizony nagyon jó barátok lehetnek. A feltett kérdésre alig 10 másodperc múlva válaszol. Töri a galaktikus közöst, és furcsa, torokhangú akcentussal beszéli. -Aki békével közeledik, nem kísérteti magát fegyveresekkel.
|
|
Drav Refter
New Member
Katona ?v J?t?kosa (2009)
Rohamosztagos t?rzsőrmester!c!Default
Posts: 57
|
Post by Drav Refter on Jun 21, 2009 22:08:41 GMT 1
~ Remek sikerült életben tartani a főnököt. Kiváló a csapat, az biztos. Körülnézett, megnézte a mellette lévők készen állnak-e az indulásra. Mindkettő a fa mögött ült, várták főnökük parancsát. - Fatrayn, Tyrant! Megkezdjük a visszahúzódást a többiekhez. Mindenki más tüzeljen tovább! Ahogy befejezte mondandóját, kettő emberével együtt elkezdtek futni hat társuk felé. Mikor egy vonalba kerültek velük újra megszólalt. - Mindenki menjen Leonard hadnagyék után! Reméljük, hogy ők is értenek a fedezéshez. Elmosolyodott a páncélja alatt. Mind a kilencen elindultak a többiek felé, akik ekkor már szintén lőtték az ellenséges katonákat. Mikor odaértek a többiekhez, Drav megállt parancsolt katonáinak, majd odafutott a hadnagyhoz és torzított hangon megszólalt: - Uram végeztünk! Mi is készen állunk! Megint körülnézett. Jól meglepték őket. Csak azt nem értette, hogy mi értelme volt megtámadni egy járőröző egységet.
|
|
|
Post by Xeron Orlon on Jun 22, 2009 18:19:58 GMT 1
Gregory és a többiek a távolból figyelték a noghri ténykedését. A koréliai csak annyit tudott a noghriról, amennyit Jatne mesélt neki, hogy a bolygóján minden kipusztult és a többi, de nagyon nem ismerte. Úgy döntött oda sétál mellé és megpróbálja átvenni a beszélgetést.
- Igaza van, azonban nem vagyunk tisztában azzal hogy a Birodalmiak milyen pozíciókban vannak, ezért minden pillanatban fel kell készülnünk arra hogy esetleg megütközzünk velük.
Greg megállt a noghri mellett, lenézett rá, amaz viszonozta a tekintet azonban látszólag mérges volt a koréliaira.
- Elküldjük õket ha kéri.
Szólalt meg halkan, Kil-la, majd várt a veterán mandalóri válaszára.
|
|
Galaar Ordo
New Member
Harcos
A mandalori sas, ?lneve: Jate Kaysh!c!#FFA500
Posts: 32
|
Post by Galaar Ordo on Jul 5, 2009 22:44:44 GMT 1
"Keldabe körüli erdőség, máskor" Miután Galaar magára öltötte a Kebii'tra Verd fedélzetén található fegyverzeteket és felszereléseket, már készen állt bármire, ám páncélzata nélkül kissé sebezhetőnek és védtelennek érezte magát. Elképzelése sem volt róla, hogy fog újra magának szerezni, vagy csinálni egy olyat, s sajnos Beroya gépén sem volt beskar. Egy biztos, ezentúl óvatosabbnak kell lennie, ráadásul a Nar Shaddaa-n biztosan emelkedett a fejükre kitűzött vérdíj. Még szerencse, hogy senki nem látta őket a bolygón sisak és páncélzat nélkül. Beroya viszont korántsem tűnt ennyire aggodalmaskodónak, s ez kissé zavarta Galaar-t. - Téged cseppet sem zavar a fejünkre kitűzött vérdíj? - Fordult a mandó társa felé, aki épp egy ládában kotorászott. - Nem túlzottan... - Válaszolta Fett, de közben fel sem nézett a láda mélyéről. - És ugyan miért nem? - Lepődött meg a másik. Némi csönd állt be közöttük, majd Beroya láthatóan végre megtalálta azt, amit keresett. Egy kis ládika került elő a nagyobból, immár ott pihent a mandó jobb kezében. Maga felé fordította a zárat, s egy kattanással felnyitotta azt. Galaar közelebb lépett, s megnézte mi van benne. Chipkártyák. - Fejvadászkodásom alatt több álnévvel is dolgoztam, bár ezek közül nem mindet használtam. De eltettem őket, tudtam, hogy egyszer még jól jön. - Majd egész testével Galaar felé fordult. - Válassz egyet. Mind hamis, de még a birodalmiak sem képesek rájönni. - Kacsintott Beroya barátja felé. A mandalori érdeklődve tekintett bele a dobozba, majd némi hezitálás után belenyúlt, s kivett egy ID kártyát. Jate Kaysh. - Jate Kaysh? - Pillantott fel Beroya-ra. - Remek, akkor ezentúl, ha társaságban vagyunk, ezt a nevet kell használnod. Én pedig Ne'tra Besh vagyok, értetted? - Eszelte ki másodpercek alatt a tervet Fett, majd visszadobta a ládikát a nagyobbikba. - Értem. - S zsebre tette új személyazonosságához tartozó kártyáját. - És, mihez kezdünk ezután? Erre van ötleted? - Nézett kérdőn Beroya-ra Ordo, miközben zsebre dugta kezeit. - Régóta gondolkodtam rajta, hogy belekezdek egy vállalkozásba. Van egy két ismerősöm, akik fegyverekkel kereskednek. Ár alatt beszerezhetem tőlük a dolgokat... ehhez csak egy kis tőke kéne. Ami jelenleg nem nagyon van.- Na és mi lenne, ha majd az első, második hónap után fizetnénk nekik? - Vetette fel az ötletet Galaar. - Beszélni kellene velük. A legjobb az lesz, ha személyesen keressük fel őket. Most azonban szerintem mennyünk be a városba, éhes vagyok. - Pillantott rá Beroya a mandóra, majd pillanatokon belül már a pilótafülke ülésében hevert és felkészítette a Kebii'tra hajtóműveit a felszállásra. Néhány perc elteltével már a légtérben suhantak a csontváros űrkikötője felé.
|
|
Suprema
Junior Member
Manda'yaim rabszolgatart? ura!c!f0a804
Posts: 433
|
Post by Suprema on Jul 14, 2009 13:20:47 GMT 1
Gregory&Viorica Az öreg teljesen a noghri felé fordul, ezzel mintegy jelezve, hogy egyelőre ő az egyetlen, akit tárgyalófélnek tekint. -Nem változtatna már semmin. -válaszolta aztán meglehetősen szűkszavúan, továbbra is büszke mogorvasággal. A veterán ezután ismét csendben marad, rendületlenül várva, hogy a csapat mit tesz ezután. A falu többi lakója ugyanígy tesz, tekintetük szinte égeti a hátatokat. Túl sok rabszolgavadász randalírozott most a bolygón, és túl sok sérelem érte már a mandaloriakat ahhoz, hogy bárkit is szívesen lássanak az idegenek közül.
|
|