Keldabe körüli erdõség

[Tobbi Dala]

Drav Refter

Amint visszaérsz a hadnagyhoz, és jelentesz neki, amaz szinte azonnal indulást rendel el. Egy módosított vészútvonalon folytatjátok a járőrözést. Ám mielőtt elindulna az egység, Leonard odalép, és keményen hátba lapogat.

-Jól csináltad, fiam! Kihúztad a szaros seggünket onnan, mint medidroid a sérült fogat a pofámból anno a Csontvázinvázióban...No de, elég a szóból, indulás tovább!-parancsolta, majd feléd fordult.

-Refter, maga adja a hátvédet. Most szükségem van egy tökös őrmesterre hogy védje az embereim remegő kislány-hátsóját! Szervezze meg a hátvédet, aztán nyomás utánunk. Kérdés van?

[Xeron Orlon]

A noghri bólintott az öreg válaszára, s úgy döntött nem érdemes tovább nyüstölniük ezeket a megfáradt embereket. Megragadta a nálánál több fejjel magasabb Greg csuklóját, és ellentmondást nem tűrően elkezdte visszarángatni őt a csapat többi tagjához.

- Héé, mi a fa...

A noghri még nagyobbat rántott Gregen, aki inkább csöndben maradt és tűrte hogy vissza ráncigálják a többiekhez. Mikor odaértek Kil-la elengedte, majd megszólalt.

- Nem fognak beszélni velünk. A legjobb lesz ha visszamegyünk és máskor próbálkozunk.

Szólt halkan, mégis mindenki számára érthetően a noghri. Mielőtt bárki reagálhatott volna, a tömegből kiemelkedő, teljes harci vázat viselő Zorba fenyegető tempóban elindult az öreg felé. Mire a többiek észbe kaptak, már szinte a vén mandalóri előtt állt. Rémület lett úrrá a csapaton, hiszen valamennyien tudták, hogy a lény csak akkor csinál ilyet ha gyilkolni készül, azonban meglepetésükre más történt.

- (Társunk mandalóri. Gyűjt minket össze, segíteni ittenieknek.)

A csapat többsége számára egy teljesen ismeretlen nyelven szólalt meg a két lábon járó fegyverzet, azonban Viorica és páran még tudták hogy Zorba azon a nyelven szólalt meg amit Xeron is beszélt... mandalóriul.

[Drav Refter]

- Van kérdés?
- Nincs uram. Azonnal intézkedem!- mondta a hadnagynak, majd embereit maga köré hívta és elkezdte osztani a parancsokat- Horkin és Make itt maradtok. Elbújtok az út két oldalán, és vártok. Kíváncsi vagyok távolról követnek-e minket. A biztonság kedvéért vártok itt öt percet, és ha nem jön senki, elindultok vissza hozzánk, és közben jelentést tesztek nekem. Ha követnek minket, akkor amint meglátjátok őket, utánunk jöttök, és értesítetek engem. Nem szeretném, ha fölöslegesen tűzpárbajba kerülnétek velük. A többiekkel kicsit lemaradva haladunk a menet végén. Tryant és Tarkles, velem együtt az úton fog haladni. Tarkles az út közepén, Tryant a bal szélén, és a jobbon. Fatrayn és Ardker az úttól jobbra, körülbelül öt méterre fognak haladni a fák között. Thraerre és Krakin ugyanezt teszik csak a baloldalon. Remélem, így könnyen védekezni tudunk, egy esetleges támadás esetén. Horkin, Make- két embere felé fordult- ne feledjétek, öt perc. Ha nem jelentkeztek, az azt jelenti, hogy jönnek utánunk. Nem kérek hősködést, vagy pontos információt róluk, csak hogy jönnek-e, vagy nem. Értettétek?
- Igen, uram!- válaszolták kórusban.
- Sok sikert! Többiek, irány a hadnagyék után!- majd Drav hat emberével elindult, és miután felzárkóztak, egy jó tíz méterre lemaradva követték, a csoportot.

[Suprema]

Gregory&Viorica

A veterán szótlanul, érzelemmentes arccal nézi, ahogy a csapat indulni készül. Még mikor a páncélos, ismeretlen fajú férfi hirtelen visszafordul, sem rendül meg. Úgy áll a helyén, akár a szikla a viharban. Csak úgy, ahogy a faluban mindenki; nők és gyerekek is.
A mandalori szavak hallatán a csend még jobban elmélyül. Az arcokon végre feltűnnek érzelmek: a gyerekek kíváncsian, a felnőttek gyanakvóan kezdik a csapatot méregetni. Kisvártatva ismét megszólal az öreg, immár saját nyelvén:
-(És hol van most az a mandalori? Mért nincs veletek?)

[Xeron Orlon]

A csapat nagy részéből a helyiekéhez hasonló reakciókat váltott ki Zorba szerepvállalása. A harci páncél tulajdonosa csendben körülnézett, észlelte hogy a helyiek kissé megváltozta, majd meghallgatta az öreg válaszát. Bár törte a nyelvet, nagyjából értette hogy mit kérdeztek tőle.

- Az Ordora ment harcostársakat keresni, s útmutatást kérni tőlük.

[Suprema]

Gregory&Viorica

A veterán ugyanolyan mogorva maradt, mégis mintha enyhén, alig érezhetően megváltozott volna - nyitottabbá vált. A gyanú ugyan nem tűnt el sem az ő, sem a falusiak arcáról, mégis... mintha tettek volna egy lépést a bizalom felé.

Levegővételnyi csend után mozgolódás kelt: egy másik öregember lépett ki a tömegből nem messze az eddigi szóvívőtől. Az első sorban állt, de ruhájával beolvadt a többiek közé. Most azonban, ahogy odasétált a páncéloshoz, egyértelművé válhatott, hogy ő a vezetője a falunak.
Fél fejjel magasabb volt a másik férfinál. Bal arcát égési hegek csúfították, arra a szemére meg is vakult. Bal lábára erősen sántított, több helyen, ahol kilátszott a bőre a ruha alól, újabb hegek tűntek fel. Ám még így is erőt sugárzott magából.

Megvetette a lábát a páncélos előtt, társa mellett - és mandalor nyelven folytatta a beszélgetést:
-(Mit akartok tőlünk?)
A kérdés nyitás volt, de jól érződött belőle, hogy nem mindegy, mit kérnek.

[Tobbi Dala]

Drav Refter

Gyakorlatilag a járőr út maradék ideje teljesen eseménytelenül telt. Szép lassan eltelt az a jó pár óra, majd felsejlett a laktanya hatalmas, dúracél, védelmi lőállásokkal megerősített sziluettje is. Beérkezésetek után a hadnagy magához rendelte az őrmestereit, így téged is. Mikor mind odaértetek, közölte veletek, hogy megy jelentést tenni a századosnak, de egy óra múlva vár Titeket megbeszélésre a ZD-27-es tárgyalóban. Addig rajtatok áll, mit csináltok az embereitekkel egyetemben...

[Xeron Orlon]

Zorba csendben figyelte ahogy egy másik idősebb mandalóri a fejvadász eddigi "beszélgetőpartnere" mellé sétál. Fél fejjel magasabb volt a másiknál, s bár testét jó pár helyen hegek borították, továbbá bal lábára sántított mégis őserőt sugárzott magából. Zorba tisztelettel nézett az öregre, számára a sérülések meséltek, érezte hogy mindegyikhez történet, s egy csata köthető.

- Ahogy társam kérdezte korábban... kíváncsiak lennénk mi történt itt. Hol vannak a fiatal harcosok? Pontosan mit akar a Birodalom? Merre van a népvezéretek, a Mandalore? S hogyan tudnánk segíteni nektek?

[Drav Refter]

Minden osztag felsorakozott a vezetőjükkel, majd a hadnagy parancsára elindultak. Drav kicsit csalódott volt, hogy gyalogolniuk kell, de miután átgondolta kicsit a tervet nem panaszkodott. Ha siklókkal mennének, akkor már az álcázó berendezés sem segíthetne.
Az út kb. kettő és fél óra volt. A sötétség ellenére remekül láttak, köszönthetően speciális sisakjaiknak. Nem siettek nagyon, hogy ne pazaroljanak energiát a küldetésre. Egyszer csak a hadnagy megálljt vezényelt, és magához intette Dravot. Miután Ő odament, elmondták neki, hogy merre található a tábor és, hogy indulhat. Drav magához vezényelte embereit majd bekapcsolva különleges rejtő felszerelésüket elindultak a megadott irányba. Nem kellett sokat menniük és már meg is látták a sötét fák között a fényeket. Drav feltartotta ökölbe csukott kezét, mire mindenki megállt és leguggolt. Kicsit nézelődött az őrmester, hogy pontosan melyik részén is lehetnek a tábornak. Jobbra tőlük a fák között kis fények égtek, ezeket vélte a kisebb őrállásnak, amit a hármas csapatnak majd le kell rombolnia. És akkor bizonyára neki és az egyes csapatnak a másik irányban a helye. Megfordult és megszólalt.
- Figyelem! Most szétválunk és mindenki megy amerre kell neki. Ardins! Ti innen kicsit feljebb keressetek egy jó kilátást biztosító helyet, és rendezkedjetek be, hogy tudjatok majd minket fedezni! Valamint jelentést kérek majd, hogy hányan vannak a számunkra elfoglalandó őrállomáson. Fatrayn! Ti induljatok a különálló őrállomás felé! Készüljetek fel! A támadás előtt figyeljétek meg mennyien vannak, és nézzétek meg hova lesz a legjobb a két hődetonátort dobni. Mi pedig megyünk a célpontunk felé. Rendben? Akkor nyomás!
Mind a három csapat elindult a maga útjára. Dravék is elkezdtek közelíteni a tábor felé, közben komlinkje segítségével a hadnagyot hívta.
- Uram, nemsokára elérjük a tábort és felkészülünk a támadásra!

[Tobbi Dala]

Drav Refter

Amint jelentettél a hadnagynak, halk statikus zörejeket követően megérkezett Tőle a nyugtázó válasz.

-Rendben, őrmester! A szakasz többi része is elfoglalta a pozícióját. Meglátjuk, a terve beválik-e fiam! Ha igen, este a vendégem a bárban egy corelliai erősre, ha nem, mocsok nagy szarban leszünk. Az akció 5 perc múlva indul, Leonard vége!-mondta, majd magadra hagyott gondolataiddal. Ahol voltál, nagyon jó rálátás nyílt a táborra. A térképen látott három őrtorony helyén egy-egy kis elektromos fáklya fénye imbolygott, sejtelmesen megnyújtva az árnyékokat. Ellentétben nagyon leszállt a köd estére az erdőben, és ezen tényezők miatt jogosan érezheted úgy, hogy bizony a látótávolság eléggé lecsökkent, és a vizuális azonosítás esélyei is eléggé romlottak.

//következő postod mehet már a Gra'Tua táborba, és megkezdheted az akciót!//

[Nomar Aliit]

Az éjszaka jótékony homálya segítette a kicsiny csapat mozgását. Óvatosan, de viszonylag gyorsan haladtak a fák között a Keldabe körülő erdőségben. Nomar hamarosan szétvált társaitól, akikre számított, hiszen nélkülük teljesen esélytelen lett volna az akció sikeres kivitelezése. A blokkok olyan helyen voltak, ahol azt az ellenség könnyűszerrel megvédhette. Nomar agyán átfutott, hogy egyszerűbb lett volna lerohanni az egész komplexumot, de aztán eszébe jutott, hogy arra nem volt elég ember. Egyszerűen be kellett vállalni egy ilyen akciót is.

Itt már sokkal lassabban haladt, nehogy az őrszemek észrevegyék. Közepes harci páncéljához tartozó vizorja egyetlen hasznos funkciója az éjjellátó üzemmód volt. Most hiányzott csak neki igazán népe páncélja amely sokkal könnyebbé tehette volna ezt a melót. De mindent szép sorjában. Északnyugati irányból közelítette meg a komplexumot, hogy minimalizálja az ágyúk által bezárt, rá veszélyes szöget. Igyekezett a lehető legsűrűbb növényzettel megáldott helyet választani, hiszen először menekülést kellett színlelnie. Mikor végre megtalálta az ideális pozíciót, elhelyezkedett.

Letérdelt egy fa mögé és a legészakabbra fekvő sugárüteget vette célba. Ilyen távolságból esélye sem volt rá, hogy bevigyen egy teljesen pontos találatot, ezért inkább az ionvetővel próbálkozott.Mozdulatlanul meredt az ütegre és visszafojtotta a lélegzetét. Elsütötte a fegyvert, aztán azon nyomban kijjebb hajolt, hogy a bejárat másik szélén elhelyezett sugárütegre is tüzeljen. Itt már nem volt ideje, ezért nem volt annyira biztos a lövés, de a sok éves harci tapasztalat azért kecsegtetett némi reménnyel. Miután a férfi leadta a két lövést, azonnal megfordult és futni kezdett, reménykedve abban, hogy a növényzet megvédi és hogy társai közben jól tudják majd végezni a dolgukat.

[Tobbi Dala]

Nomar Aliit

Nem is számítottál volna ekkora sikerre. Mindkét lövésed talált. Mindkét lövésed nyomán a sugárütegek körül felcsapott a kék energia és szikra tenger, majd körülbelül 4-5 fok megtétele után mindkét sugárüteg lövegtornyai lesüllyedtek, és nem mozdultak többet.

Ekkor ért el hozzád a sziréna hangja. Bekapcsolták a riasztókat, nincsen már sok időtök, míg a Birodalom járőrei ide nem érkeznek. Visszahúzódva a fák takarásába sikeresen elkerülted a keresőreflektorok fénypászmáit. Magadban számolod a kínos lassúsággal cammogó másodperceket, mikor az energiatermelő telep másik oldaláról hatalmas tűzlabda szakad az ég felé, a hozzá tartozó robbanás hangjától és erejétől pedig még a Te rejtekhelyeden is megrezzenek a levelek. Úgy tűnik, testvéreid belehúztak az elterelésbe. Azonnal a három keresőreflektorból kettő kikapcsolódik, és szinte látod, amint a sok fekete pötty, a telep őrzői átorientálódnak a másik oldalra. Eljött a Te időd, Nomar.

[Nomar Aliit]

Sok katona tartja azt a mondást, hogy nem szükséges a tudás, a jól kidolgozott taktika, mert rossz szerencse esetén mindez kútba esik, de ha valaki mázlistának születik, bármit meg tud valósítani. Ezzel csak az volt az egyetlen probléma, hogy kevés katona élt elég sokáig ahhoz, hogy ezt a gondolatot másokkal is megossza. Hiszen a hadiszerencse forgandó és előbb vagy utóbb, de végül az is meg fogja szívni, akinek sorozatban mákja volt. Ám ez most nem érdekelte Nomart. A terv első része sikeresen végre lett hajtva.

Most örült csak igazán társainak, hiszen az első körben nem vett volna magához kötelet, így azonban volt mivel feljutnia a falra. Előhúzta vibrokését és a szájába vette, hogy szükség esetén minél hamarabb a keze ügyébe tudja venni. Terve lényegében abból állt, hogy kikerülve az egyetlen aktív pásztázót, ami ekkora területen nem volt akkora őrültség, fel tud jutni a falra és be a komplexum területére. Mindenképpen csöndben kellett dolgoznia, csak úgy volt esélye, hogyha az ellenség meg volt róla győződve, hogy hátul már nincs veszély. Egy újabb lövés vagy robbantás azonnal megpecsételte volna az akció kimenetelét. Az Aliit klán férfije sokat kockáztatott, de nem volt más választása. A falak mentén, titokban akart eljutni a célpontig, hogy lerakhassa a robbanótölteteket és aztán elhúzhasson idejében. Noha a vibrokés nem volt a legjobb eszköz, Nomar tudta, hogyan találja meg a páncél gyenge pontját, hogy az illesztésnél döfje át a viselőjét, ezzel gyorsan és csendben elintézve azt. Remélte, hogy eléggé leköti testvérei lövöldözése a védőket. Elindult.

[Tobbi Dala]

Nomar Aliit

Évek és rutin. Talán ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni mozgásod, ahogy a folyamatosan kutató fénypászmát kikerülted, és odaértél a fal alá. Köteled végén lévő csáklyát sikeresen felhajítottad. Egy erős rántás, és máris megbizonyosodtál. A csáklya vége beakadt, már fel tudsz mászni rajta. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal tornázod egyre feljebb magad, majd a peremen átugorva, hangtalanul érkezel a gyilokjáróra. Tőled alig 5 méterre, félig háttal látsz egy őrt, birodalmi egyenruhában, amint a kereső reflektor joystickját kezeli. Egy gyors körülpillantás után felméred, egyelőre nincs más ellenség a környéken.

Rajtad áll, mit teszel. Mész tovább, vagy azt az elvet követed, amit még régen hallottál valahol: "Akit befelé megölhetsz, kifelé már nem fog akadályozni!".

[Nomar Aliit]

Nomar úgy döntött, hogy inkább kiiktatja az ellenfelet, semmint megkockáztatja, hogy kifelé problémát jelent. Legszívesebben minden útjába eső mozgó birodalmit lekaszabolt volna, hogy kifelé könnyű legyen megtalálni az utat, csak követni a véres folyót... Sugárvetőt értelemszerűen nem használhatott, ezért maradt a kés. Várt a megfelelő alkalomra. Amikor úgy látta, hogy az ellenség megfelelő pózban van, gyorsan döfött. A vértezet és a sisak között rendkívül vékony nyílást választotta a támadása pontjául, rögtön el akarta némítani az őrt. Persze azt is tudta, hogy ezzel még nincs vége. Siker esetén a pásztát rá kell állítania egy fix pontra, körbenézni, hogy nem hallotta-e meg senki, aztán a lehető legnagyobb óvatossággal tovább menni. Nomar karja meglendült és innen nem volt visszaút.