Sump (Biztonsági-szektor)

[Jacob Breen]

- Nyugtázva. Folytassa az utat és készüljön fel a kontaktusra - szóltam nyugodt hangon. - Mennyi idő múlva érjük a célállomást?
Más parancs aligha hagyhatta volna el a számat. Vissza nem mehettünk, ha meg próbálnánk valamilyen elterelő pályára állni, akkor csak az érkezési időt nyújthatnánk el. Így hát nincs más eshetőség hátra, mint előre. Csak reménykedhettem benne, hogy a csapatszállító pajzsai kibírják addig, míg legalább belépünk a légkőrbe és legalább egy kényszerleszállást végrehajthassunk. Utána már mindjárt könnyebb lenne, mint két vadászgéppel farkasszemet nézni.
,,A kommodore igazán adhatott volna mellénk némi vadászfedezetet." - futott végig a fejemben.

[Lord Verd Runi Melantha]

A hajó szinte némán suhan a bolygó közelébe. Jól elkerülve a csatákat, miközben a rajta utazók próbáltak egyről a kettőre jutni.

- Ha már itt vagyunk, akkor segítenünk is kellene. – próbálkozott Le’graw.
- Igaz… - a lord figyelme most a mozdulatlan hajókra esett, de egyszerűen nem értette. Mi történhetett itt? Mivel tették csendessé ezt a környéket? Talán megszállták a blokádot, és a hajót belülről irtották ki, vagy egy szuperfegyverük van? Bármi legyen is a válasz, arra egyre kíváncsibb lett. – Lemegyünk a felszínre és kiderítjük, hogy mi folyik itt! – ez inkább parancs volt, mint kérés, így a többiek csendben maradtak. Egy kívülálló nem értené meg, hogy miért követik szinte vakon a hajó utasai a lordot, de mindnek megvan a saját kis története.
- Nem kellene használni a vadászgépet is? – kérdezte a nagydarab Kolw.
- Jó ötlet! – dicsérte meg társát – Még van egy kis időnk itt az űrben, addig készítsétek fel a gépet a leszállásra, én felkészülök. Ja… és rögzítsétek a kinti adásokat. Ha lesz majd időnk megfejtjük, mi is az vagy milyen nyelven van. - Ezzel mindenki a saját munkájára indult. Csupán Frid követte a kapitányt.
- Biztos, hogy jó ötlet… mármint ez az egész? – javította ki magát az öreg.
- Ugyan, ne aggódj miattam! – veregette meg a vállát. – Tudom mit csinálok! Sokat tanultam tőled, te is tudod, hogy kitűnő pilóta vagyok. – próbálta meggyőzni, de kevés sikerrel.
- A te hajóid fiam. – legyintett egyet. – Majd a történelem eldönti helyesen cselekedtél-e.

Közel öt perc telt el, míg elkészült minden a szétváláshoz. A lord kényelmes ruhát öltött, és fegyvereit is felcsatolta a felszerelése mellé. Valami könnyed érzés töltötte el a lordot. Egy parányi izgalom, mint amikor egy gladiátor készül a harcra... és már meg is született a terve.

- Együtt repülünk be a gépekkel. – kezdte el az eligazítást. – Ha véletlenül követnének minket, akkor együtt és csakis együtt fogunk támadni. Ha véletlenül birodalmiakba botlunk, akkor csak ionfegyvereket használjatok, vagy inkább kerüljétek ki őket. Nem szeretnék birodalmi katonákat megölni. – egyre komolyabb hangon folytatta. – Ha megérkezünk a felszín közelébe, akkor ti keresetek egy jól védhető leszállót, ahova majd menekülhetek. Lehet az egy hegység, vagy bármi, amit be tudtok látni. – folytatta az instrukciókat. – Én megpróbálok eljutni a vezetőkhöz, és esetleg segíteni is, ha kell. Ne feledjétek, hogy segíteni jövünk, és nem harcolni! – próbálta tudatosítani a többiekben a feladatot. – Csak akkor jöjjetek segíteni, ha szólok. Elviszem magammal a droidot, hogy tudjuk majd tartani a kapcsolatot. Ha kell, akkor rádión, ha kell a hajók között, vagy a doriddal is tudok üzenni. Itt egy lista… - egy tucat számot tartalmaz.

– Ezek a kódolt frekvenciák. Tízpercenként váltsuk a frekvenciákat, hogy ne tudjanak lehallgatni. Folyamatosan jelentsetek, és szóljatok minden érdekes dologról. Le’graw! – szólította meg a bothant. – Ha leszálltatok sértetlenül, akkor szimatolj körül. Ha találnátok valami érdekeset… mondjuk egy lezuhant gépet, akkor nyugodtan szedjétek össze, de csakis a biztosra menjetek, és használjátok azt a szerencsétlen lebegő emelőt. Azzal könnyebb a terheket cipelni. – mosolygott a lord. Nem volt tolvaj vagy háborús turista, csak kihasznált miden lehetőséget. Mikor juthatna katonai felszereléshez, géphez, fegyverekhez ilyen könnyedén. Az idegenekről nem is beszélve. Nem ártana azokról is többet tudni. – Ha esetleg menekülteket is láttok, és tudtok segíteni, de csak ha tényleg tudtok, akkor vigyétek a géphez őket. Használhatjátok a suhanót is. Lezártam nekik egy nagyobb részt a raktérben. Ott el tudjuk vinni őket egy közeli bolygóra, ha kell. Ha nem jelentkeznék egy óráig, akkor menjetek mindennel, amivel csak tudtok. Majd Ord Mantellen találkozunk, már ha túlélem. Ez nem kérés, hanem parancs! Nehogy eszetekbe jusson valami mentőakció. – végzett a lord.

Másodperceken belül, már a csillag fedélzetén volt, és kívülről csodálta a másik gépet. A rádió felszisszent és Le’graw beleszólt.
- Sok szerencsét és eredményes utazást, Kapitány! – köszönt el a lordtól.
- Csak úgy, ahogy megbeszéltük, akkor semmi baj sem lesz. – válaszolt vissza gyorsan. – Most már a kódolt frekvenciát használjuk!
Cikázott még néhány kört a gép körül, majd elindult a bolygó légköre felé. A két gép katonás rendben haladt, miközben a lord a szenzorokat figyelte bőszen…

[Lord Pelopsz]

T'ar, Heikko Tennes

Nagy nehezen a vasrács a mély folyóba zuhan. Ahogy ez megtörténik, azonnal a vízbe ugrig a három férfi, s érzik, hogy a folyó medre igencsak mély, s a sodrása is erős.
Ahogy sodródnak, több hatalmas vitorlás hadihajóra lesznek figyelmesek, melyek folyamatosan tűz alatt tartják az űrkikötő térségét. A gathering zászló alatt úszó monstrumok lecövekelve állnak a folyón, s a sodrás egyenes az egyik hajóhoz sodorja a férfiakat. Félő, hogy a sodrás a hajó alá sodorhatja őket...

Tutu Min

Banipal mosolyogva nézi a jawa készülődését a villámszóráshoz, de sejti, hogy nincs semmiféle ereje. Mikor a kis lény kifogásokat keres nevetni kezd.
-Ne aggódjon varászló. Mondja meg mi kell a szerkezet összeállításához, s megszerezzük. Addig is áttörünk az ellenségen.-mondja a gathering, majd a vállára kapja Tutu-t és társaival leugrik a tetőről, majd vad csatakiáltással rátámadnak az páncélos katonákra, s bárdjaikkal osztják halált...

Jacob Breen

A két vadász folyamatosan váltogatja a teherhajó mögött a pozíciójukat, melyben semmiféle támadási stratégiát nem lehet felfedezni. Majd tüzet nyitnak, s csakis a teherhajó pilótájának lélekjelenléte menti meg egyenlőre Breen kapitányt és emberit, amint hirtelen dugóhúzóba kezd.
-Kommodore! Azonnal vadászfedezetet kérünk!-adja le segélykérését a csillagrombolónak, mikor rövidesen a képernyőn feltűnik három TIE vadász jelenik meg. Ám még elég messze vannak...

Lord Verd Runi Melantha

A két gép lassan ereszkedett a bolygó felszíne felé. A szenzorokon több tucatnyi pont jelent meg. Egyes pontok csatahajókat, a többség vadászegységeket mutatnak. A szenzorok jelzése szerint egy teherhajó és két ismeretlen vadászgép került harcérintkezésbe alig 5 percre a Lord hajójától...

[T'ar]

T'ar most hálás hálás a csadrafanoknak mivel eredetileg hajós népek és ezért T'ar kiúszik.Egy nagy kõ alá dugja a hálóját amit NEM aktivál,a szikla a part mellet van úgyhogy T'ar ránehezedik és ezt mondja a többi vízben lévõnek- Fogjátok meg és másszatok ki!-miközben a hálóra mutat,és várja hogy a többiek elkapják.

[Lord Verd Runi Melantha]

A lord szinte azonnal felfigyelt a közeledő gépekre, és már törte is a fejét a megoldáson. Nem ismeri a támadó hajókat, így nem is tudja milyen erővel áll szemben. Azzal azonban tisztában van, hogy az ő gépe az egyik leggyorsabb – főleg a légkörben. Továbbá a teherhajó, a csodás Promar, pedig inkább egy légi tankra hasonlított. Így egy fura stratégia fogalmazódott meg a lord fejében.

Le’graw idegesen kapcsolta be a rádiót, miközben a lord az ideális pályaíveket számolta.
- Kapitány! – megszólalt, mintha csak fel akarná ébreszteni társát. – Három hajó közeledik befogó pályán. Ezen kívül több tucat hajó is tartózkodik a légkörben.
- Látom én is… - válaszolt a lord monoton hangon. – Elsőnek nyugodj meg! Frid mester leül másodpilótának, és bekapcsolja a segéd fúvókákat. Ezalatt Kolw a taktikai szobában kezeli a hátsó fegyvereket. A tervemhez erre is szükség lesz.
- Értettük… - válaszolt a pilóta, miközben hallani lehetett a mozgolódást. – Elfoglaltuk a helyünket, jöhet a terv… kapitány.
- Kapcsold be a közeli szenzorokat, hogy fel tudjuk venni a mozgásukat. – tudta, hogy ez még jól jöhet később… nem feltétlenül itt, de valamikor biztosan. – Egy ovális pályát fogunk leírni. Balra kivágódtok, közel tíz másodpercig tartjátok a közel egyenes pályát, majd jobbra vágódtok. Itt fogunk találkozni. Ha minden jól megy, akkor ti emelkedő pályán megtámadhatjátok az engem üldözőket, míg én a tieteket. – az ötlet nem volt rossz, csak nem volt mindegy, hogy kit, melyik hajó követ majd. A lord úgy sakkozott, hogy a két vadász rá fog szállni. – Az egyenes pályát süllyedéssel, emelkedéssel cifrázzátok. A visszaúton, pedig Kolw kapcsoljon át az első fegyverekre. Így az üldözőknek össztűzzel kell szembenézniük. Illetve bármilyen rakétát láttok, azt lőjétek azonnal ki.
- Mi lesz, ha ütközőpályára állnak, kapitány? – félve kérdezték meg a lordot.
- Próbáljatok nem megszokott manőverrel kitérni. Emelkedés közben csavarjátok meg a gépet. – próbálta valamivel megnyugtatni társait.


- Kapitány! Mi van, ha a teherhajót üldözik, és nem minket? - jó kérdés volt, hiszen ez még nem fordult meg a lord fejében. Teherhajóval támadni amúgy sem szokásos katonai akció.
- Nem kell aggódni. Ha nem foglalkoznak velünk, akkor a manőver után pontosan oldalról tudjuk, majd támadni őket. Szinte semmi esélyük sincs. Azért ellenőrizzétek le a teherhajót. Ha szerencsénk van, akkor birodalmi jármű, és talán még szívességet is teszünk... - megfordult a fejében, hogy az egész "konvojt" leszedi, de még jól jöhet egy esetleges birodalmi szívesség /persze, ha tényleg birodalmi az a hajó/. – Közben kerüljük a többi ellenséges területet, és keressetek a szenzorokkal egy hegységet. Ott legalább helyzeti előnyt tudnánk kialakítani… addig is itt vannak a koordináták. Kezdjétek meg a szűk fordulót. Ha bármi baj van, akkor szóljatok! Jó vadászatot! – ennél többet egyelőre nem tudott tenni a többiekért. Bízott benne, hogy a taktika jó, és képesek végrehajtani a manővereket.

[Jacob Breen]

Csendben álltam a pilótafülkében. Nem szólítottam meg egyik pilótát sem. Nem is volt szükséges igazából. Ezek az emberek mindketten vérprofik, pontosan tudják, mi a dolguk akkor, ha két vadászgép támadja őket és távol a segítség. Így hát csak álltam a pilótafülkében, hátra kulcsolt kézzel és bíztam a pilótáim képességeiben.

[Lord Pelopsz]

T'ar, Heikko Tennes

A három férfi fáradtan kapaszkodnak fel a hadihajó fedélzetére. Még nincs is idejük kifújni magukat, hisz a meglepett gathering legénységgel és a rájuk szegezett íjakkal találják szembe magukat.
-Egy rossz mozdulat, s végetek. - morogja az egyik altiszt, s szúrós tekintettel néz végig a humanoidon, a csadrafanon és a gatheringen.

Jacob Breen, Lord Verd Runi Melantha

A birodalmi teherhajó maximális sebességgel száguld a bolygó légköre felé, miközben több találat is éri, de az energiapajzs még kitart. Csak egy csoda segíthetne a gépen és legénységén, mikor hirtelen a Promar beleveti magát a küzdelembe. A meglepett vadászok gyors manőverrel szétválnak, s most az ismeretlen teherhajót veszik célba. Diótörőként akarják szétmorzsolni a hajót. Közben a birodalmi TIE-vadászok is egyre közelebb érnek, de még nem tudnak beavatkozni a harcba.

[T'ar]

T'ar megadóan felemelt mind a két kezét és várta további utasításokat.Nem volt meglepõdve már a Nar Shaddán megszokta ezt a stílust.

[Lord Verd Runi Melantha]

Úgy tűnik az első gondolat helyes volt. Így eggyel kevesebb ellenség. Viszont a pályájukból arra lehet következtetni, hogy segíteni sem fognak. Valami miatt úgy repülnek, mintha ez lenne az utolsó esélyük. Egy másodpercig még érdekesnek is tűnt a gondolat, de a lord inkább a harcra koncentrált. Az eredeti terv szerint jártak el – többé-kevésbé. Ezért most könnyen a vadászok mögé kerülhet. Onnan már irányíthatja a harcot, amíg a Promar, hátsó fegyvereivel levadássza őket.

Nem eshet nehezére Verdnek a fürge csillaggal terelni a vadászokat, vagy esetleg lekapni őket a horizontról. Viszont az érkező TIE-vadászok bonyolítottak a problémán. Mást nem igazán tehettek, mint minél gyorsabban végezni az ellenfelekkel.

- Megpróbálom őket tűzvonalba terelni. – jelentette ki a nemes. – Próbáljátok kilőni őket…
- Vettem, kapitány… - válaszolt a másik gép pilótája.
- Találtatok már megfelelő leszállóhelyet? – a kérdés nem a legmegfelelőbb időben hangzott el.
- A küzdelem után visszatérünk erre a kérdésre… kapitány…

A félreértések elkerülése végett megpróbált csatornát nyitni a teherhajóval. Végül is egy katonai akció kellős közepébe kerültek… az más kérdés, hogy ezzel segíthetnek. A célját viszont nem felejtette el a lord. Ritkán szokta parancsnak szánt szavait visszavonni…

[Jacob Breen]

Ahogy álltam ott az irányítófülkében, szemeimet folyamatosan a pajzsenergiát mutató képernyőn tartottam. Dacára annak, hogy a szállítót vezető pilóta igen ügyesen csinálta azt, ami a dolga volt, a pajzsértékek romló tendenciát mutattak. A pajzs folyamatosan vesztett az erejéből, ahogy újra és újra találat érte a hajótestet. Arcomat a nyugalom, illetve a sisakom álarca mögé rejtettem, de ettől függetlenül egyáltalán nem voltam teljesen nyugodt. Még elég messze volt az atmoszféra, hogy egyáltalán a kényszerleszállás, mint vészdirektíva szóba jöhessen. Egyre inkább úgy tűnt, hogy az ,,elégünk-az-űrben" direktíva fog megvalósulni.
,,Nyugalom, nyugalom, meg fogjátok oldani" - mondogattam magamnak, bár őszintén szólva nem igen hittem ebben.

Aztán a szerencse mellénk szegült.
- Uram, a vadászgépek leváltak rólunk! - jelentette az egyik pilóta.
- Tessék?
Ekkor összpontosult bennem, hogy pár másodperce már nem haladt el mellettünk egyetlen lézercsóva sem.
- Egy újabb hajó jelent meg mellettünk, és az ellenség őket kezdte el támadni.
- Értem.
Hálát adtam a... minek is? Mellékes. Itt az alkalom, hogy eltűnjünk innen!
- Pilóta, kapcsoljon teljes sebességre és irány a leszállási övezet. Emellett értesítse a vadászgépeket, hogy védjék meg azt a hajót, mely elterelte rólunk a figyelmüket - rendelkeztem.
- Ahogy óhajtja!
A pilóta lebonyolított az adást a TIE vadászokkal, miközben egyenesbe álltunk és folytattuk az utunkat a felszín felé, most már viszonylag biztonságosan. De tudtam, hogy az igazi megpróbáltatások még csak most kezdődnek.

[Lord Pelopsz]

T'ar, Heikko Tennes

A vitorlás hadihajó kapitánya lassan végigmér titeket, majd miután látja, hogy egy gathering mászik ki utánatok, megnyugszik.
-Meg kell mondjam, szép kis társaság. Háború van, s ti pont a hajómat néztétek menedéknek. Szép. - csóválja rosszallóan a fejét a kapitány, majd leereszti a fegyverét.
-Ha harcolni akartok, jó helyen jártok. Épp az északi kikötõhöz tartunk, hogy megküzdjünk az ellenséggel. - mutat az irányba, ahonnan hatalmas füstoszlopok szállnak. Ekkor hirtelen robbanás rázza meg a hajót. A mellette horgonyzó testvérfregatt lõszerraktára robbant fel, miközben a másik hajóról fekete páncélba öltözött ellenséges katonák szállnak át a hajóra. Vad kézitusa bontakozik ki. Egy hatalmas kétkezû vibrokardot forgató katona pont T'art és a társát szemeli ki. Gyors léptekkel, csapásra emelt fegyverrel közeledik feléjük.

Jacob Breen, Lord Verd Runi Melantha

A Promar gyorsasága meglepi az ellenséges vadászokat. Az egyik a támadó teherhajó lézertüzében válik a hirtelen feltörõ tûz áldozatává. Társa kiméletlen dühében ráfordul a teherhajóra, hogy újra megsorozza, mikor három TIE-vadász avatkozik be mostmár a küzdelembe. A helyzet kaotikussá válik. A birodalmiak közül egy a teherhajót támadja, hisz nem lehet biztos benne, hogy nem-e csapdáról van szó.

A Breen vezette teherhajó gyorsan távolodik az ütközettõl, s hamarosan már a sztratoszférában halad, mikor vörös vészjelzés jelenik meg az egyik konzolon. Az egyik szárny súlyosan megsérült, s a hajó vadul rázkódni kezd.
-Bocsásson meg kapitány, de jobban jár, ha beköti magát. Rázós utunk lesz. - próbál bátorítóan mosolyogni a pilóta, majd nagy sebességgel Gathortól 150 km-re lévõ sivatag felé kénytelen tartani az irányt.

[T'ar]

T'arnak most jól jön a jó hallása és meghalja a páncélost és villám gyorsan pisztolyával egy tárnyit ereszt a péncél vélhetõ leggyengébb része felé továbbá készenlétben tartja ha kellene.

[Tutu Min]

A jawa csalódottan ereszti le karjait.
- Hát jó... én várhatok... - körülbelül eddig jutott a válaszban, amikor a macskaember megint felkapta, mint valami homokzsákot és leugrott vele a tetõrõl.
- Kicsit unom már ezt a bánásmódot - mormolta a fogai között Tutu, de egyenlõre nem tehetett semmit. Kétségbeesetten nézelõdött körbe-körbe, azt találgatván: mi is történik éppen...

[Lord Verd Runi Melantha]

A lord már éppen kezdte élvezni a taktikájuk sikerét, mikor feltűntek a birodalmi vadászok. Elsőre úgy tűnt még segíthetnének nekik, de végül csak kiderült, hogy ők sincsenek a helyzet magaslatán. Gyorsan végig gondolta a helyzetüket, de máris elvetette a bizonyítás lehetőségét. Nincs arra idejük, hogy megmutassák melyik oldalon is állnak. Verd a vadászhajót megdöntve a teherhajó után vetette magát. Megpróbált zavart kelteni az ellenséges és birodalmi vadászokban. Nem szerette volna értelmetlenül feláldozni a teherhajóját és a vadászgépét sem.

Általában megtanítják a pilótákat arra, hogy ne keveredjenek feleslegesen ütközetbe. Nem jó túlságosan sok kockázatot vállalni. Ez ésszerű bárki számára. Azonban néha muszáj nagyobb kockázatot vállalni a siker érdekében. Valami hasonló futhatott át a fején a lordnak is, mikor csak úgy átsuhant az egyik vadász előtt, hogy azt megzavarja a teherhajó célzásában.
- Gyors bal fordulót, Le'graw! Aztán próbáljatok egy gyors hurokkal kikerülni a csatából. Ha összejön, akkor irány a felszín! - adta kis gyorsan a parancsokat a lord. Nem sokszor csinálta még eddig, hogy a vadászgépet vezetve koordinálja a teherhajót. Összetett feladat, de úgy tűnik Le'graw segítségével ez igen sikeres. Már csak azt kellett elérnie, hogy a résztvevő felek ne csak velük foglalkozzanak. Márpedig akkor nehéz lesz a döntés... egyébként meg még segítségére lehetnek a gyorsan elmenekülő teherhajónak is.
- Igenis, kapitány... - válaszolt a bothan, majd kérdés nélkül elkezdte a manővert.

[Jacob Breen]

A pilóta intő szavára hallgatva le is ültem mögöttük az egyik székbe, amihez hozzá is szíjaztam magamat. Egyik problémából ki, a másikba be. Na ez a küldetés is jól kezdődik. Mondjuk voltam már ennél nagyobb slamasztikában is. Sosem felejtem el azt, amikor egy civilizálatlan őslakosokkal tele levő dzsungelben zuhantunk le néhány évvel ezelőtt, amikor még rohamosztagos voltam. Na az maga volt a pokol!
- Parancsnok, kényszerleszállást hajtunk végre, készüljenek fel a gép azonnali elhagyására, amint leszálltunk - utasítottam a raktérben levő kommandósok vezetőjét a sisakkomlinken keresztül.
Ott ültem a pilótafülkében, és vártam, hogy megérkezzünk, valószínűleg a változatosságnak megfelelően kicsit sem zökkenőmentesen.