Sump (Biztonsági-szektor)

[Tutu Min]

A jawa még kapálódzik kissé, miközben a gatheringek visszavonulnak, de ereje körülbelül olyasmi lehet a macskaemberéhez képest, mintha egy felnõtt ember akarata ellenére vinne magával egy hét-nyolc hónapos csecsemõt. Aztán amint végre szilárd széket érez a hátsója alatt, megnyugszik, körülnéz és zsebeiben kezd matatni, hogy minden számára fontos tárgy megvan-e még.
- Szóval az úgy kezdõdött, hogy nekem van egy barátom. Mármint persze több barátom is van, de ez az egy, különösen a barátom. A nevezzük mondjuk Hamburgernek, mert az eredeti nevét nem árulhatom el senkinek, mert megfogadtam. Szóval õt keresem. Felmásztam a Tatooine-on valami hajóra, amelyik a Bump, vagy Lump vagy... szóval valami ilyesmi nevû bolygóra indult és mivel Hamburger szeret lumpolni, ezért gondoltam, hogy megtalálom õt itt. De ez az ûrkikötõ sötét és hideg, nem hiszem, hogy ott lenne. De azért izgi helynek tûnik, szóval azt hiszem maradok egy darabig. A nevem különben Den! - nyújtja ki apró, törékeny kezét a jawa udvariasan Banipal felé. Aztán alaposan szemügyre veszi a macskaembert, mert ilyet õ még sose látott.
- Te mi vagy? - kérdezi érdeklõdve.
- És kik támadtak meg? És miért nem támadunk, miért menekülünk? És hol vagyok? És...és éhes is vagyok! - kezd el egyszerre gyors ütemben kérdezni és kijelenteni az apróság, miközben játékosan lógázza lábait a széken.
- Segítek én, ha kell. Ugyanis varázsló vagyok - húzza ki magát méltóságteljesen.

[Jacob Breen]

ISD Nippur, a Sump mellett

Amikor kitört a romboló a hipertérből, én már teljes fegyverzetben, indulásra készen álltam a szobám kilátóablakában. Nem egészen két órával ezelőtt megtartottam a csapat eligazítását. Minden tapasztalatomat megosztottam velük, amit a két akció során sikerült összegyűjtenem. A lelkükre kötöttem, hogy sose váljanak le az egységről, és senki se üljön fel a teutroborgiak trükkjeinek. Azt is kilátásba helyeztem, hogy egy idő után szabadon lőhetnek majd minden élőlényre, ami mozog. Nem vállalhattunk felesleges kockázatot.

Ahogy néztem a magányosan lebegő csillagrombolót és a többi, számomra ismeretlen technológiával készített hajókat, egyszer csak felcsipogott a komlinkem. A kommodore volt az, és a hídra rendelt. Nem késlekedtem, azonnal elhagytam átmeneti szállásomat és a hídra siettem.
- Fejlemények, kommodore? - kérdeztem a tisztet a hídra érve.

[Heiko Tennes]

A fejvadász már épp meghúzta volna a ravaszt, amikor a háta mögül valaki megeresztett egy eszeveszett sorozatot.
- Várj még! - üvöltötte a gathering, akit a következő pillanatban a farkasszerű lény nemes egyszerűséggel a földhöz vágott. A szörny ránézett az arkániaira, a férfi viszont állta a tekintetét. Erre a dög elvicsorodott és nekiiramodott, hogy rávesse magát Tennesre. Ám a következő pillanatban a korábbi lövések tulajdonosa, egy csadrafan lépett a férfi elé. A kis lény egy elektromos hálót tartott a kezében.
- Ugorj és túléled! - kiálltotta.
A fejvadász hátrébbhúzódott és hagyta, hogy a nonhumán végezze a dolgát. Közben fegyverét nem vette le a lényről. Ha a csadrafan terve rosszul sűlne el, akkor neki még van esélye lelőni a szörnyet.

//T'ar, légyszi a következő postodba írd be offba a színkódod nevét, hogy a te beszédedhez tudjam használni. //

[T'ar]

Maroon!

[Lord Pelopsz]

/T'ar! Várom a hozzászólásodat. /

[T'ar]

Már írtam csak az elõzõ oldalon4

[Lord Pelopsz]

Jacob Breen

A hídon feszült légkör uralkodik és a kommodore tekintete is idegességről árulkodik.
-Nem is tudom százados. A birodalmi helyőrség rombolója nem válaszol a kapcsolatfelvételre, s a gathering napfregattok is némák. Azok az ismeretlen hajók pedig igenis aggasztanak. De szerencsére még nem vettek észre. - jelent a kommodore, majd a kommunikációs tiszthez lép.
-30 perc múlva az 1. és a 2. vadászraj megközelíti a másik csillagrombolót, s magukra vonják az ellenség figyelmét. Ezt kihasználva egy teherszállítóval Breen századost csapatával együtt Gathor mellé juttatjuk. - adja ki az utasítást a férfi, majd Breenhez fordul.
-Készülődjön százados...

Tutu Min

A gatheringek kíváncsian hallgatják a kis jawa történetét, s elvigyorodnak.
Nos Den. Érdekes utad lehetett, az már szentigaz. Ám, hogy varázsló lennél?... - nevet fel a gathering, miközben egy gránát robban az utcán, betörve az ablakot.
-Ha mégis varázsló vagy, akkor segíthetsz nekünk eltüntetni ezeket a páncélos katonákat. S mi nem menekülünk, hanem felkészülünk az ellentámadásra. - magyaráz a gathering, majd a hóna alá vágja a jawa-t.
-Hamarosan kiderül, mekkora varázsló vagy. - kuncog a gathering, majd társaival a tetőre siet...

Heikko Tennes, T'ar

Az elektromos háló egyenesen a szörny testén landol, mely fájdalmasan felordít, s megpörkölődött bundával az egyik járatba veszi be magát, s eltűnik. Ami a legmegdöbbentőbb még sem az, hogy elmenekült, hanem hogy a háló nem csapta nyomban agyon.
-Szép dobás volt furcsa barátom. Ám szólok, ha még egyszer ilyen esztelenül kezdesz lövöldözni, én foglak átsegíteni a túlvilágra. - vicsorog a csadrafánra a nála majd két fejjel magasabb gathering, majd megenyhül a tekintete.
-Ismeritek egymást? - kérdezi Tennestől és T'artól.

[T'ar]

-Nem kell heveskedni barát vagyok!Bocs,de a Nar Shaddán így szokás utca trükk,még egyszer bocsánat!-mondta lazán
-Egyébként nem ismerem ezt az fura embert vagy más humanaoid fajba tartozol?Én csadrafan vagyok,de szólíthattok Bõregérnek is ahogy tetszik.Egyébként T'ar vagyok,nektek mi a nevetek?

[Heiko Tennes]

A csadrafan hálója rátekeredett a bestiára, ami felüvöltött fájdalmában. Az elektrosokktól az állat izmai összerándultak és égett szőr szagát lehetett érezni. Azonban a lényt nem terítette le a háló. Egy közeli járatba vetette be magát. Fájdalmas üvöltése még messziről is visszhangot. A fejvadásznak esze ágában se volt, hogy utána menjen. Kész öngyilkosság lett volna üldözőbe venni. Ki tudja hány ilyen lény lehet még a csatornákban.
- Szép dobás volt furcsa barátom. Ám szólok, ha még egyszer ilyen esztelenül kezdesz lövöldözni, én foglak átsegíteni a túlvilágra. - morogta a gathering, majd feltápászkodott a földről.
- Nem kell heveskedni barát vagyok! Bocs, de a Nar Shaddán így szokás. Utca trükk, még egyszer bocsánat! - szabadkozott magas hangján a csadrafan.
- Ismeritek egymást? - kérdezte, miután leporolta magát.
- Egyébként nem ismerem ezt az fura embert vagy más humanoid fajba tartozol? Én csadrafan vagyok, de szólíthattok Bõregérnek is ahogy tetszik. Egyébként T'ar vagyok, nektek mi a nevetek?
Az eddig szótlanul álló fejvadász fél szemével végigmérte a kis non-humánt, majd megszólalt.
- Tennes vagyok. Arkániai. Fajtám nem nagyon hagyja el a bolygónkat, így nem meglepő, hogy eddig nem láttál hozzám hasonlót. - válaszolta T'arnak - És, most hogyan tovább? - fordult a gatheringhez.

[Tutu Min]

- Igenis az vagyok... csak... - kezdené a feleletét a jawa, de még mielõtt elkezdhetne varázsolni, a macskaember megint felkapja õt.
- Nekem VAN lábam...tudok járni! - sipítja Tutu, bár azért élvezi ezt a vicces helyzetet.
- Aha, felfelé megyünk - monologizál félhangosan - Onnan biztosan átlátni a csatateret.
- Te, figyelj, mit szólnál ha villámokat idéznék meg a páncélosokra? A fém vezeti az áramot, nem? Ebbõl a sötétbõl biztosan jó nagy vihar kerekedhetne - kérdezi Banipaltól.

[Jacob Breen]

Figyelmesen végighallgattam a Kommodore beszámolóját a fejleményekrõl. Tekintetemet közben le nem vettem a távolban lebegõ rombolóról. Valahogy újfent nagyon rossz elõérzetem támadt errõl az egész üggyel kapcsolatban. A kommodore gyors stratégiai eszmefuttatását, bólintottam neki.
- Rendben kommodore - elfordultam tõle, de néhány lépés megtétele után megálltam, bár nem fordultam vissza. - Még valami. Gondolom felvilágosították az üggyel kapcsolatban, de megkérném valamire. Ne küldje fölöslegesen halálba az embereit. Ha el akarjuk innen kergetni az ellenséget, akkor minden leheséges katonára és pilótára szükségünk lesz az akció során - újra elindultam. - Jó vadászatot, kommodore.
Elhagytam a hidat, és gyors léptekkel a hangár felé vettem az irányt. Ahogy haladtam, lenyomtam egy gombot a csuklópántomon. Ezzel aktiváltam a sisakkomlinkemet, egy elõre beprogramozott frekvenciát hívva.
- Parancsnok, fél óra múlva megkezdõdik a hadmûvelet. Készítse az embereit és találkozunk a megbeszélt helyen - szóltam.

[Lord Verd Runi Melantha]

//Előzmény - a hajón történtek//

A hosszú utazás után egy hajó ugrik ki a hipertérből. A Promar biztonságos távolságban közelíti meg a bolygó körüli űrt. A szenzorok lázasan égtek, hogy minél több adattal szolgáljanak. A gép szinte teljesen fel van töltve, így jó eséllyel indulhat egy űrcsatában is. Azonban nem azért érkezett ide, hogy szétlőjenek vele mindent. A fiatal kapitányát inkább a kaland és a kíváncsiság vonzotta ide… egy apró érzés, amit sosem lehet megmagyarázni.

Lassan közeledik a bolygó, miközben egyre-egyre több információ fut be, ami az idő elteltével kezd megdöbbentő, majd hihetetlenné válni. A lordban hamar felmerül az a kérdés, hogy helyes volt-e idejönni. Azonban még mindig vonzotta valami ide őt. Nem tudta ezt megmagyarázni, így kénytelen volt folytatni az utat. Ez az utazás végre választ adhat néhány kérdésre...

[Lord Pelopsz]

Jacob Breen
A csillagromboló vadászgépei lassan eltávolodnak a hangártól. Pár perc várakozás után a teherhajó, mely az egységet és Jacob-ot szállítja, elindul a bolygó felé. A vadászgépek pár perccel később elterelő támadásba kezdenek az egyik idegen hajó ellen, mire vadászgépek garmadája zúdul rájuk. A harc kimenetel nem lehet kétséges.
Amint a szállítóhajó közeledik a bolygó felé, két ellenséges, nyíl alakú fekete vadászgép ered a nyomába.
-Breen százados! Két vadászgép van nyomunkban. - jelenti higgadtan a pilóta és várja a parancsot.

Tutu Min

Fönn a ház tetején tökéletes rálátás nyílik a városra. Több kerületben sok helyen lángok csapnak fel. Az égbolton gathering és birodalmi vadászgépek csatáznak az ellenséggel. Az utcára pillantva pedig látni lehet, hogy a rohamosztagosok és a gatheringek barikádot emeltek, s ez egyenlőre gátat szab az ellenség előrenyomulásának. Ám ami a legfurcsább, hogy az elesett katonák szép lassan egyenként fölkelnek, lomhán bajtársaik felé kezdenek csoszogni, miközben tüzet nyitnak rájuk.
-Ha olyan nagy varázsló vagy, intézd el a páncélosokat, s magyarázd meg, hogy kelhettek fel az elesett katonák. - néz összeráncolt szemöldökkel a jawára Banipal.

Heikko Tennes, T'ar

-Nem akarom félbeszakítani ezt a bájos csevejt, ám jobban tesszük, ha kijutunk ebből a csatornából. Ha az érzésem nem csal, akkor a szörny hamarosan visszatér. - mondja aggódva a gathering, mire a távolból dühös üvöltés hangját hozza a bűzös szellő. S egyre közelebbről jön.
-Gyorsan a folyóhoz! - ordítja a gathering, s rohanni kezd a három bajtárs. Néhány perc rohanás után eléritek a folyóhoz vezető nyílást. Az alagút végét vaskos vasrács zárja le. A gathering tanácstalanul néz rátok.

Lord Verd Runi Melantha

A Lord hajója előtt lassan feldereng a Sump körvonala. Az idegen hadihajók némán keringenek a bolygó körül. A hajó érzékelői ezenfelül egy kisebb légicsatát is jeleznek, illetve a helyőrség mozdulatlanul álló csillagrombolóját. A kérdés a következő. Ha a csillagromboló nem ad életjelet, akkor honnan érkeztek a harcba keveredett haditengerészet vadászgépei? Közben a hajó rádiója zavaros rádióadást vesz, mely értelmetlen nyelven szól.

[T'ar]

T'ar követni kezdte a felszólalót,futás közben ezt gondolja:(Ez alig jobb a Nar Shaddánál)-miutána vasrácshoz értek ötlete támadt:A tartó fém valamik nagyon lazák voltak,elkezdte kiütögetni egyenként õket,miután mindegyiket kiütötte hátra ugrott és egy puffanással elõre dõlt a vasrács.
-Hé gyertek nyomás kifelé!-mondta nekik ugrásra készen.

[Tutu Min]

A jawa már éppen kezdi feltûrni csuklyája ujjait, hogy mindenféle természetfeletti erõket hívjon segítségül, amikor megdöbbenve látja ezt a sajátos feltámadást. Úgy dönt, hogy átmenetileg felhagy villám-idézési kísérletével. Eltöpreng, majd a macsakaemberre függeszti sárga szemeit:
- Tehetetlen vagyok. Ez sötét és gonosz varázslat. Láttam... illetve hallottam egyszer ilyesmirõl... az üknagymamám, Mumu Min mesélte, hogy régen, igazán nagyon-nagyon régen gonosz szerzetek vették be magukat a Tatooine sivatagaiba. Senki sem tudja miket csináltak ott, de Mumu azt mondta: lelkeket idéztek meg a semmibõl... - a jawa szava itt elakad, nyel egyet.
- Nagyon féltem. Izé... ezek ott nem valamilyen gépek? Esetleg valahogyan tényleg le kéne szívni belõlük az energiát... egyáltalán hogy néznek ki? El kéne fogni egyet és beszélni vele, hogy miért támad fel? Õ biztos meg tudja mondani... - cincogja Tutu. Szemmel láthatóan megijedt ezektõl a furcsa páncélosoktól. Igyekszik elbújni Banipal lába mögött.
- Esetleg zárlatossá kéne tenni õket. Össze tudok dobni egy olyan fegyvert, ha van alapanyag - javasolja csipogva.