Végtisztesség

[Jason Crawford]

Idő: Y.u.: 4. Az Endori csata utáni 11. hónap.


Helyszín: Corelliai szektor, Nubus Rendszer.


Az Igazságosztó alakját lassan és csendesen nyelte el Nubia árnyéka, ahogy a hajó beért a bolygó közvetlen takarásába. Minden úgy tűnt, hogy menetrend szerint halad. Megérkezett az újabb műszak a hajó híjára, hogy az elgyötört legénységet leváltsák. 24 órás készenlétben volt a hajó már több mint két hete. A hajó legénységét sokkolta a hír, hogy a Császár, valamint a Birodalmi hadiflotta egy jelentős része odaveszett a Kóborhold felett. Nagy veszteségek érték a flottát: Vader nagyúr, Piett admirális, Jerjerrod moff és még sok más nagy stratéga veszett oda a csatában.

Talán sokan gondolták, hogy a Császár halálával azonnal radikális változások következnek be. Azonban a Birodalom még mindig állt. Habár fejét levágták és tehetetlenül állt az események előtt, azonban még midig jelentős erőt képviselt. Az Igazságoztó vörös hajtóművei fenyegetően jelezték a bolygó minden lakosának: a változás várat még magára.

A hajóhíd széles ajtaja kinyílik, majd egy magas, acélos termetű férfi lép be a folyosóról. Hamarosan felhangzik a "Kapitány a hídon!", majd a "Pihenj!" Felkiáltás, ahogy az alak hátratett kézzel besétál a terem közepébe, majd a hatalmas transzpariacél kilátóhoz. Arcáról magasztos önbizalom és elszántság olvasható le. A férfi megjelenése, testtartása magabiztos. Még így a hatodik évtized után sem tűnt idősebbnek 50 évnél. Azonban ez a magabiztos kinézet egy gondterhelt, összezavart embert rejtett.

A kapitányt lelkileg megviselte az endori vereség. Mindaz, amiért harcolt, amiért élt, egy pillanat alatt kártyavárként dőlt romba. Az eszmék, a rendszer, a biztos háttér, a gépezet - melynek a kapitány is része volt - hirtelen gyorsasággal vált semmivé. Mindez csak a jéghegy csúcsa volt. A kapitány magánélete hónapokkal a csata előtt végetért lánya és felesége halálával. Azonban nem hagyta, sőt nem engedhette, hogy mindez bármi hatással legyen az életére. Több mint 50 000 ember és egy egész bolygó sorsa függött a kapitánytól. Kötelességtudata és embereihez való hűsége tartotta a férfit. Nem hagyhatta, hogy emberei csalódjanak benne.

Pár pillanattal később egy mandulaszemű férfi sietett oda a kapitányhoz. Az elsőtiszt volt az. Ő volt azon kevés emberek egyike, akik már hosszú évek óta együtt szolgáltak a kapitánnyal és tűzön-vízen át követték eddig mindenhova. Sulu elég régóta ismerte Jason Crawfordot ahhoz, hogy észrevegye azokat az apró változásokat, amik azt mutatták, hogy az utóbbi hónapok eseményei mély nyomot hagytak a kapitányban. Nem volt egyedül. Mindenkit egy kérdés foglalkoztatott: a "Hogyan tovább?" Persze mindenki annyira el volt foglalva a saját bajával-gondjával, hogy nem vették észre a kapitányban történt változásokat. Kivéve Sulut, azonban ő tudta, hogy a hajó legénységét a kapitány tartja egyben, így nem lenne jó ötlet az ő problémáit felhánytorgatni. Az általános morál a bányászworrt hátsó fele alatt volt. Csak a kapitány magabiztos kiállása és meggyőződése volt az, ami a legénységet arra késztette, hogy folytassák a dolgukat.

Itt volt az ideje a napi jelentésnek. Minden alkalommal, amikor Jason Crawford a fedélzetre lépett, Sulu elmondta a csillaghajó minden aktuális problémáját, amire a kapitány azonnali megoldásokkal szolgált. Innentől a kapitány napja eseménytelenül telt el. 12 órával a szolgálat megkezdése után lelépett és visszavonult szállására.

- Uram... - kezdte Sulu a hosszú listát
- Sorolja Sulu. Ne kíméljen. - mondta a kapitány elmerülve az előtte elnyúló csillaghajó látványában
- A közlekedésiek újabb időpontot kérnek a vámoltatási rendszer megreformálásáról
- Ezekkel is csak a baj van... - fűzte hozzá megjegyzést a kapitány, majd bíztatta Sulut, hogy folytassa - Igen?
- Aztán... A gyalogosok 2 százada kért eltávozást a bolygó felszínére. Már 7 hónapja várnak az engedélyre. - a kapitány mély sóhaja jelezte, hogy nem örül különösebben a hírnek, azonban választ nem adott, így az elsőtiszt folytatta:
- És uram... - Sulu hangján is lehetett érezni ennél a mondatnál, hogy valami jelentős dolgot fog bejelenteni
- A moffi tanács keresett minket.
- Hát megtaláltak... - mondta a kapitány, majd a kommunikációs állomás felé indult. - Nézzük hát, mit akarnak...

[Jason Crawford]

Crawford kapitány egyenesen a kommunikációs állomásra sietett. Az állomás emberei mostanság állandóan elfoglaltak voltak, köszönhetően a megnövekedett civil hajóforgalomnak. Természetesen nem lehetett minden egyes hajót átkutatni, azonban szúrópróbaszerűen mindig átvizsgáltak egy-egy hajót. Persze mindig akadtak csempészáruk, de muszáj volt a civil és kereskedelmi forgalmat engedélyezni, hiszen nem hagyhatták, hogy a bolygó gazdasága összeomoljon. A nubiai hajógyárak túl nagy fontossággal bírtak ahhoz, hogy csak úgy biztonsági okok miatt teljes blokádot rendeljen el a Birodalom.

A kapitány érkezését először nem is vették észre, azonban Zinon őrnagy a rangidős kommunikációs tiszt megérezte, hogy valaki áll mögötte és azonnal felállt. Példáját azonnal követték volna a többiek is, azonban Crawford kapitány leintette őket.

- Őrnagy, létesítsen kapcsolatot a moffok tanácsával. - kérte a kapitány, majd sarkon is fordult és a taktikai kivetítőhöz sétált. Nem sokkal később egy - nagyjából Crawforddal egyidős - férfi képe jelent meg a képernyőn. Arca azonnal felvirult, ahogy Crawford kapitány arcát megpillantotta a túloldalon
- Áh, Crawford, hála az égnek, hogy megtaláltuk...
- Thistleborn admirális, látom, jó helyre furakodta fel magát a ranglétrán a kialakult káoszban.
- Ugyan Crawford, hagyjuk a személyeskedést - szólalt meg az admirális nyájas hangon. - Annyira örülünk, hogy megtaláltuk magát...
- Térjünk a tárgyra Thistleborn, nem érdekel a körítés. - a kapitány hangján tisztán érezni lehetett az ellenszenvet.
- Nézze, mint tudja, nagyon nagy szükségünk van mindenkire, hogy újra talpra állítsuk a Birodalmat. Szükségünk van magára és a hajójára is.
- Sajnálom admirális, nem tehetem. - Vágott vissza Crawford azonnal minden várakozás nélkül.
- Mi az, hogy nem teheti? - szólt a felháborodott kérdés.
- Egyértelmű parancsokat kaptam, amiket teljesítenem kell.
- Miféle parancsokat? A moffi tanács...
- A parancsokat Palpatine császártól kaptam. - Vágott közbe rideg hangon a kapitány.
- Palpatine halott, Crawford, és ezt maga is jól tudja.
- Az, hogy halott, még nem mentesít a parancsai alól.
- Az igaz, Crawford, de mi felülbíráljuk a Császár parancsait, úgyh...
- Ki az a mi?
- Hissa nagymoff, Disra, Dunhausen, Musser és én.
- Mit akarnak tőlem?
- Csak egy kis együttműködést, kapitány. Az ön csatlakozása és az ön hajója nagyon meggyőző érv lenne a hadsereg többi elmaradozó tagjának is, hogy csatlakozzanak hozzánk.
Crawford kapitány ekkor egy elfojtott hümmögést hallatott az orra alatt és összekulcsolta karjait.
- Nem vagyok hajlandó részt venni a személyes kis hatalmi harcaikban Thistleborn. Nem vagyok hajlandó szembeszállni más Birodalmi erőkkel.
Az admirális arca láthatóan elvörösödött. Talán nem volt jó ötlet a haragját kivívni, azonban Crawford kapitány tudta, hogy biztonságban van hajóján, mindaddig, míg embereire számíthat. Arca továbbra is kőkemény és határozott volt. A hídon lévők elképedve figyelték Jason Crawford ingerült reakcióit.
- Vegyem ezt nyílt parancsmegtagadásnak?
- Vegye. Nem ismerem el az önök tanácsát és nem vagyok hajlandó parancsokat elfogadni.
- Mégis kitől hajlandó elfogadni parancsokat Crawford? Ezzel nyíltan ellenszegült a Birodalomnak.
- Ha valamelyik főadmirálist megtalálják, akkor hajlandó leszek újra tárgyalni. Addig felesleges engem zavarniuk.
Az admirális újra szóra nyitotta volna a száját, azonban már nem hallhatták az Igazságosztó fedélzetén. Kísérteties csend szállt a hídra, csak a műszerek sípolása, búgása hallatszott. Azonban Crawford kapitány érezte, ahogy szinte az összes szem a hídon rá szegeződik. Érezte a legénység szúró tekintetét még így, hogy tenyerével eltakarta szemeit. Tenyerét végighúzta arcán, aztán a legénysége felé fordult:

- Ne csodálkozzon senki. A moffok egymás torkának ugrottak, hogy hatalmi pozíciókat szerezhessenek, a hadsereg romokban hever. Nem engedhetjük, hogy a kis hatalmi harcukban ez a hajó is odavesszen. Nem lesz több válasz a moffok tanácsának hívására. Egyetlen reményünk maradt, ami egyben a hadsereg és a tengerészet utolsó reményei: a főadmirálisok. Ha valamelyikkel fel tudnánk venni a kapcsolatot... A tizenkét admirális biztosan össze tudná fogni a Birodalmi haderőt és az állam élére állhatna. Azonban amíg nem jelentkeznek, nem hagyhatjuk, hogy ez a hajó a moffok karmai közé jusson. Sem a lázadók, sem pedig a moffok nem lesznek olyan bolondok, hogy egy Executor osztályú csatahajóval szembeszálljanak. Még nem jött el az idő, kivárunk...

Szólt Crawford kapitány monológja részben a legénység, részben saját maga megnyugtatására. Beszéde után ismét csend ereszkedett a hídra. A remény továbbra is élt, azonban egyre halványabb volt. A hajó legénysége folyamatosan próbálta felvenni a kapcsolatot a tizenkét főadmirális valamelyikével már 11 hónapja, mindezidáig sikertelenül. Minél több idő telt el, annál inkább reménytelennek tűnt a helyzet. Crawford kapitány azonban emberei miatt mindvégig optimista maradt. Remélte, hogy az egyik admirális egy titkos küldetésről hazatér és talán majd válaszol az Igazságosztó Executor osztályú csillagromboló hívására...

[Dash "Sureshot" Paranga]

Dash Paranga az Igazságosztó fedélzetén, saját szobájában ült. A szobában faltól falig elismerések, kitüntetések voltak elhelyezve. Vadászgépek technikai leírásai voltak a falon a kitüntetések mellett, és egy hatalmas címer volt az ajtó fölé helyezve. A címeren ez állt:
"25. Század, A flotta öklei" Arany betűkkel volt kiírva minden részlete a címernek, és egy TIE Defendert mintázott a kép, amely a birodalmi logó előtt tetszelgett.
Dash az asztalánál ült, egy jelentést tanulmányozott, majd a végén letette azt asztalára. Arcát kezébe temette. Egy pillanatra semmire sem akart gondolni. A következő pillanatban kopogtak, majd az ajtó halk sikló hanggal tárult fel. Xekos parancsnok lépett be, a század parancsnok helyettese.
- Vadászkommodore - szólította meg felettesét, mire Dash feltekintett - sajnálom, hogy a gyászában zavarom uram, de rövidesen le kell adni a jövő heti beosztásokat Crawford kapitánynak.
- A beosztás készen van Xekos. Velem repül a jövő héten minden szolgálatban.
- Igen uram, köszönöm uram - nyugtázta, de látta, hogy felettesét nyugtalanítja valami - uram?
- Miért harcolunk Xekos? Mind meghaltak. A bátyám, Piett admirális, Vader és még maga az Uralkodó is!
- Uram, mélységesen sajnálom, ami a bátyjával történt, de nem inoghat meg a hite! Tartania kell magát, maga előttünk járt mindig mindenhol. Ön az egyik legnagyobb ász a birodalmi vadászok között! Magát nem veszíthetjük el, és én tudom, hogy kitart a kapitány mellett és a százada mellett!
Dash elhallgatott. Xekos azóta volt vele, mióta kinevezték az Igazságosztóra és mióta a 25. repülőszázad parancsnoka lett.
- Kitartok - mondta Dash, de gondolataiban egyáltalán nem volt ennyire biztos magában...

//A karakter moderátori engedéllyel vesz részt a születésnapi kalandban. Lord Xanatos//

[Jason Crawford]

Crawford kapitány a moffi tanáccsal való tárgyalása után kényelmesen elhelyezkedett a parancsnoki székben, jobb könyökét a karfának, arcát pedig öklénk támasztotta. Bal kezének ujjai sebesen doboltak a széken. Végül egy mély sóhajtással maga mögött hagyta az elmúlt percek eseményeit és gondolatai az aktuális problémákon jártak.

Fél óra telt el, mire ismét hívatta az elsőtisztjét. Crawford felállt székéből, majd intette Sulut, hogy kövesse őt. Egyenesen a kijárat felé kezdett sétálni.

- Sulu, adja meg a kimenőt a gyalogosoknak. És készítessen egy ütemtervet. Minden embernek akarok egy 5 napos kimenőt adni az elkövetkező hetekben. Szervezze meg az állományfőnök az kimenőiket, a váltásokat.
A kapitány utasításai máris feljegyzésre kerültek, miután az elsőtiszt azonnal felírta őket a magával hozott adattáblára. Gyorsan végzett, aztán következett az elsőtiszt kérdése:
- Mi legyen a forgalmi hivatallal?
- Intézze el őket a helytartó.
- Kapitány, azt hiszem ő már 'elintézte' ezt a dolgot velük.
- Gondolom, megint megvették őt. De mit akarnak tőlem?
- Kell az ön engedélye, végül is mi felelünk most a bolygón zajló tranzit-forgalomért. – a kapitány arcáról le lehetett olvasni, hogy mindez csak nyűg a nyakában. Soha nem szeretett csip-csup ügyekkel foglalkozni, ráadásul úgy vélte, hogy az Igazságosztó képességeit határőrzésre használni kész pazarlás. A hajó, több mint egy éve nem vett részt semmilyen hadműveletben és az emberek kezdték ezt megunni. A rossz morálhoz általános elégedetlenség is társult.
- Beszéljen meg egy találkozót ma délutánra itt a hajó fedélzetén és elintézem a részleteket.
- Értettem. Valami más?
- Visszavonulok a kabinomba. Pihennem kell, mielőtt belevágok ebbe a sületlenségbe. A sok beszédtől mindig elfáradok.
- Elhiszem uram. – mondta Sulu együttérzőleg. – Ha nincs más, akkor én...
- Menjen. Biztos sok dolga van még.
- Igen uram. – szólt végül és egy gyors tisztelgés után lelépett.

Jason Crawford szállásán szolgálati egyenruháját egy egyszerű kimenő ruhára cserélte. Puritán módon berendezett helyen töltötte pihenőidejét, soha nem szerette a fényűzést. Lakhelyén mindössze egy-két szekrény volt, ahol ruháit tartotta, egy könyvespolc, egy négyszemélyes asztal volt az előtérben. Egy egyágyas fülke szolgált pihenőhelyként, ami mellett egy dolgozószoba és egy fürdőszoba foglalt helyet. Az egész hely biztonsági okok miatt nem rendelkezett semmiféle külső ablakkal, de amúgy sem lett volna érdemes Crawford lakosztályára ablakot szerelni, hiszen igyekezett minél kevesebb időt eltölteni szálláshelyén. Egy holozint kapott fel asztaláról, de amint meglátta a címlapon az Új Köztársaságról szóló szalagcímet és a szenátus képét, azonnal elment a kedve az olvasástól. Fülkéjébe érve szinte belezuhant ágyába. A kapitány egy darabig a plafont bámulta, aztán észre sem vette és máris álomba merült.

Ágya mellett egy kis szekrényen gyógyszerek hevertek, főleg nyugtatók és altatók voltak. Azóta volt szüksége a kapitánynak ezekre, amióta utolsó családtagjait is elvesztette. Nem is a családtagok elvesztése miatti fájdalom, hanem inkább az azt követő rémálmok miatt volt szükség a gyógyszerekre. Azonban ez alkalommal a kapitány nem vett be egy szemet sem. Nem érezte szükségét. Bár, lehet, hogy jobban tette volna. Azt mondják az idővel elhalványodnak az emlékek. Persze ezt csak azok mondják, akikkel soha nem történt semmilyen rendkívüli dolog. Jason Crawfordot kísértette a múltja. Azonban soha sem azok a ritka, boldog pillanatok tértek vissza, amiket életében átélt, inkább élete legborzasztóbb pillanatait élte át álmában újra és újra és újra. Most azonban kicsit másként alakult az álma.

Egy középkorú pocakos férfi állt a gyermek Crawford előtt. Jason kezében volt pisztolya és egyenesen a férfire célzott. Sokszor álmodott már édesapja megöléséről. Az üveges tekintetű, részeg férfi mindig megpróbált védekezni egy késsel, de ez soha nem sikerült neki, mert a fegyver még azelőtt elsült, hogy a tulajdon fia felé tudott volna sújtani vele. Ezúttal nem védekezett, nem tiltakozott. Egyszerűen ott ült a székén és fia szemébe nézett. Jason Crawford ezúttal habozott. Tudta, hogy valami más, mint általában. Leeresztette a fegyvert.

- Mi van... ennyi év után most megfffutamodsz? – szólt a részeg apa hangja, amit egy hangos csuklás követett.
- Miért nem védekezel? – kérdezett vissza meglepődötten a fiú
- Minek, fiacskám? Mindent alaposan elba... – Jason hangját megemelte
- Én? Én? Te voltál az, aki Darant a hadseregbe üldözted, te voltál az, aki anyát megölte, te verted össze s lányokat és engem. Te! Te, csakis te tehetsz mindenről! – emelte fel a hangját a gyermek Crawford.
- Pff... Anyád és a Darn... Daran gye-gyengék voltak. Lett volna más választásuk is... Szembeszállhattak volna velem, mint te… neked legalább volt vér a puCádba' – mondta meg-megakadva a férfi, közben előre-hátra dülöngélt székében
- Sajnálom, hogy nem tettem meg azelőtt, hogy tönkretetted az életemet. – mondta ismét a fú magát nyugtatgatva.

A férfi először csak meredten nézett. Arca eltorzult kissé, majd kiszaladt a száján egy kuncogás, végül nem bírta tovább és torkaszakadtából röhögni kezdett. Sörhasa csak úgy rázkódott közben, zsíros hajáról egy izzadtságcsepp hullott a férfi arcára. Végül a mellette lévő asztalra is rádőlt és úgy röhögött, hogy közben kezével verdeste az asztallapot.
- Milyen hülye vagy, fiam... – fejezte be a rázkódást – hát nem veszed észre, hogy te cseszted el a saját életed? – a kérdésre Jason ismét lövésre emelte fegyverét, de legbelül elbizonytalanodott. Az apa hangja megváltozott. Eltűnt belőle az alkoholból eredő zavarodottság, és teljesen józanul beszélt. Jason már nem is emlékezett arra, hogy milyen volt apja hangja, amikor nem ivott, agya viszont legbelül emlékezett rá. Az apa kihúzta magát.
- Én tehetek róla, hogy az otthonodat nem tudtad megvédeni? Hogy a fiadat a halálba küldted? Arról, hogy a lányodat egy politikushoz adtad, hogy utána egy merényletben haljon meg? Vagy, hogy a feleséged elküldted egy katonai bázisra, ahol addig várakozott rád, amíg a földig bombázták? – szólt a férfi hangja keményen és erőszakosan. Minden egyes szó tőrként hasított a fiú tudatába. Jason felemelte fegyverét, fogai közt azonban alig tudott pár szót kipréselni:
- Nincs jogod kioktatni engem. Nem is volt soha! – A következő pillanatban eldördült a fegyver. A forró plazma homlokközépen találta a férfit. A feje hátrabicsaklott. Itt vége lehetett volna, azonban a fej felemelkedett. Az apa fején a fegyver nyomán egy lyuk tátongott, orrán és száján át lassú patakokban csörgedezett a vér.
- Senki voltál és senkiként fogsz meghalni. Elszúrtad az életed és a körülötted lévőkét is. – Szólt a kísérteties, eltorzult hulla hangja. Jason kezéből azonnal kihullott a fegyver és eltűnt a sötétségben. Hosszú csend következett. Az asztalt, a széket és a halott férfi képét valami elragadta Jason elől, azonban apja hangját hallotta visszhangozni a fekete sötétségből – Értelmetlen az életed. Te tehetsz róla.

Crawford kapitány szemei szinte felpattantak az álom végeztével. Azon vette észre magát, hogy verítékben fürdik és erősen zihál. Gyorsan felismerte szobáját, szívverése lassan, de biztosan alábbhagyott. Felült ágyán és letörölte homlokáról és arcáról az izzadságot. Sietve lemosta arcát, aztán visszavette egyenruháját. Mire begombolkozott, addigra meg is szólalt az apró hengerszerű komlinkje, ami akkor még az asztalon pihent. Megérkeztek a forgalmi hivatal emberei a bolygó felszínéről. Ideje volt folytatni a napi rutint.

[Dash "Sureshot" Paranga]

Dash aztán felállt helyéről és Xekoshoz fordult, miközben a Birodalmi haditengerészet pilótái által nem, de a 25. század által rendszeresített "ködvágó" sapkát feltette a fejére.
- Ellenőrizzük a gépeket!
- Örömmel uram - mondta Xekos, miközben ő is a fejére helyezte sapkáját.
Dash kilépett a kabinjából, nyomában Xekos-szal és elindultak a vadászok főhangárába. Dash közben arcára erőltetett egy teljesen hétköznapi kinézetet. Rendfokozati jelzései miatt szüntelen emelgette tisztelgésre a kezét, hiszen a hajón az egyik legmagasabb rendfokozati jelzést viselte. Nyomában Xekos szintén hasonlóképpen tett, bár ő azért találkozott nála magasabb rendfokozatú tiszttel is. Lassan elérték a KSZE-t. Mindketten felszálltak rá. Ez volt hivatott eljuttatni a hajón szolgálókat egyik helyről a másikra, tekintettel a 19 km-es hajóhosszúságra.

Sokáig kellett utazniuk, tekintettel arra, hogy a parancsnoki kar szálláshelye épp a torony közelében, vagy legalábbis egy olyan helyen volt, ahonnan a híd gyorsan megközelíthető. Dash pedig már nem repült minden nap. A KSZE-n kicsit elmerengett. Eszébe jutott, hogy tűnt el mellőle társa Alec majd' 5 évvel ezelőtt, aztán a napra, amikor a Birodalom elsöprő vereséget szenvedett a Lázadók seregétől. Bátyja Piett admirális oldalán, az Executor fedélzetén halt meg. Lord Vader és az Uralkodó a Birodalmi körözési listák élén álló, önjelölt Jedi lovag, az 1. számú Lázadó terrorista keze által vesztették életüket. Erről számolt be a jelentés, melyet Dash az íróasztalán hagyott. Erről és a rengeteg áldozatról, akiket azóta sikerült azonosítani. Bátyját poszthumusz a megmaradt birodalmi erők al-tengernagynak léptették elő, ő pedig kapott egy elismerést, mely bátyja érdemeit ismeri el. Dash 11 hónapja gyászolt. 11 hónapja nem tudott semmit sem feleségéről, Riba Hurten Parangáról sem.

Xekos veregette vállba jelezvén, hogy megérkeztek. Leszálltak KSZE-ről. A teljes 25. század vadászai itt sorakoztak. Dash és Xekos beléptek a széles hangárajtón, ahol nyomban technikusok siettek eléjük. Miután Dash viszonozta a tisztelgéseket, átvette a felé nyújtott adattáblákat. Az elsőn a bevetésre kész vadászok száma szerepelt, a másodikon a szerelésre várók, illetve a selejtek, valamint az új beszállítások, melynél ezúttal a 0 szerepelt. A 144 vadászból mintegy 120 volt bevethető. A 120 vadász megoszlása szerint 24 TIE Defender, 36 TIE Advanced, 12 Missile Boat, 12 Assault Gunboat, 26 TIE Interceptor és 10 TIE Fighter - e két utóbbi a módosított, Zaarin főadmirális által pajzzsal is felszerelt modell volt. Dash elégedetten csettintett nyelvével, hiszen további 6 TIE Defender állt javítás alatt és a technikusok ígéretet tettek arra, hogy két héten belül készen lesznek.
Xekos-szal végigsétáltak a vadászok mentén, egészen addig, míg meg nem találták Dash személyes TIE Defenderét. Dash megállt a vadász mellett. Próbálta felmérni a gép nagyságát. Végigsimította a napkollektorral ellátott szárnyakat, el-elidőzve egy-egy égésnyomon, amely a felületet borította. Aztán vetett egy pillantást a pilótafülke aljára, ahol az üvegfelületet megtörte egy kis plasztacél felület.

"Imperial Ace Dash Paranga"

"Fighter Kommodore"

Jól eszébe véste a feliratot, amit amúgy is látott már jópárszor. A pillanatot Xekos köhhintése törte meg.
- Xekos?
- Uram... - kezdte a parancsnok, de látta Dash arcán, hogy felesleges figyelmeztetni a közelgő eligazításra - mennünk kell - mondta azért.
- Menjünk.
A két pilóta elindult hát vissza, hiszen rövidesen Crawford kapitány eligazításán kellett részt venniük. Csatlakozott hozzájuk Tralbar parancsnok, a Bombázó egységek parancsnoka, és Rexir százados, aki a járőrtevékenység ellátásáért felelt, valamint Gernadin hadnagy, a technikus osztag főnöke. Thurster kapitány, a kíséretekért felelős tiszt bizonyára az eligazítóban várta őket. Ő mindig is külön utakon járt, mint a többiek. Dash viszont hagyta, hiszen jó pilóta volt. A többiekkel kedélyes beszélgetésbe kezdett, mintha elfelejtette volna a jelentést. Együtt szálltak fel a KSZE-re és indultak el vele a pilóták eligazítójába...

[Jason Crawford]

Hangosan kopogtak a kapitány bakancsai a folyosón haladva. Erősen kihúzta magát, ahogy a tárgyalóterem felé haladt. A tengerészek sorra nyitották meg a helyet a hajó kapitánya előtt és szalutáltak neki. A kapitány hátrakulcsolt kézzel haladt, így fogadta katonái tisztelgését. Néha-néha ő is tisztelgett azoknak, akiket maga is felismert, másoknak azonban – akiket nem ismert személy szerint - csak bólintott. Saját kabinjától mindössze egy 10 perces séta és egy út a turbóliftben választotta el attól a tárgyalóteremtől, amelyikben a bolygó képviselői már várták őt. A hajón található csillagváros egyik legfelső szintéjre utazott, az egyik - hajótestből kiálló - toronyba, ahonnét nagyszerű kilátás nyílik az egész hajóra. Itt tartotta általában a rombolón zajló tárgyalásokat, hiszen a terem hatalmas ablakai tökéletes rálátást biztosítottak minden irányban a 19 kilométer hosszú monstrumra és ez általában lenyűgözte a tárgyalófeleket és jól szemléltette a Birodalom hatalmát. Azt a hatalmat, ami az utóbbi évben hanyatlásnak indult. Azonban még mindig igen komoly erőket képviseltek és igen nagy hatalommal rendelkeztek. Ezt szerette a kapitány a hajóra érkezőkkel nyomatékosítani. Mindig 10-15 percet késett és teljes, magányos csendben hagyta vendégeit. Tudta, hogy a csend néha sokkal nyomasztóbb, mint bármilyen fegyver fülsüketítő zaja. Direkt ezért is alakítatta át a termet, hogy extra-hangszigetelő legyen, valamint hófehér bútorokat szereltetett be, a padlót, a plafont és a falakat hófehér duroplaszttal vonatta be, hogy éles kontrasztot alkossanak a széles ablakok mögötti fekete űrrel.

Crawford kapitány megérkezett a tárgyalóteremhez. Az ajtó előtt végigsimított amúgy is makulátlan egyenruháján, hogy az egyenesen áll-e, aztán kinyitotta az ajtókat. A küldöttség összes tekintete rá szegeződött. A kapitány arca továbbra is sziklaszilárd maradt, ahogy mindig. Szeme hideg volt, akár a Hoth hatalmas jégmezői, arcáról az érzelmek szikráját sem lehetett leolvasni.

- Üdvözlet, Crawford kapitány. - szólította meg őt a küldöttség vezetője, aki székéből felállva üdvözölte a katonatisztet.

Mikor a Crawford leült székébe, kezével intett a delegátus tagjainak, hogy ők is helyet foglalhatnak. A középkorú, erősen kopaszodó férfi, aki a Forgalmi hivatal egyik vezetője volt, elgondolkodott azon, hogy kezet fogjon Crawforddal, de erről letett, amikor a kapitány szúrós tekintetével a küldöttséget kezdte vizsgálni az asztalfőnél helyet foglaló ülésből.

- Miért jöttek? - vágott ismét a közepébe a kapitány.
- Wyrg Handem vagyok a Nubiai Közlekedési Hivatal szóvivője. - szólalt meg a legidősebb férfi - A vámoltatásról lenne szó. Az utóbbi időben nagyon visszaestek a bolygó gazdasági mutatatói, köszönhetően az önök intenzív ellenőrzéseinek. Azt szeretnénk, ha egy kicsivel több szabad kezet kapnánk és... – Crawford nem hagyta, hogy a férfi végigmondja a sablon mondókáját
- Azt akarják, hogy ne ellenőrizzük a hajókat?
- Természetesen nem erről lenne szó... - mentegetőzött Handem - Mindössze annyit szeretnénk, hogy néhány hajó vámmentességet élvezzen. Nagyon nagy gesztus lenne az önök részéről, ha a menetrend szerinti utasjáratok és a hajógyár szállítóhajói akadály nélkül közlekedhetnének ki és be.
- Honnét tudjam, hogy nem fognak ellenállásba kezdeni? Nap mint nap halljuk, hogy egyre több bolygó áll az Új Köztársaság oldalára. Azokon a hajókon hadianyagokat csempészhetnek be is, és a Köztársaságiakat is támogathatják a gyáraik. - fejtette ki a kapitány a véleményét.
- Biztosíthatom, hogy amíg a helytartó a helyén van, mi hűek maradunk...
- Helytartójuk korruptabb, mint egy neimoidi, szóvivő. – Crawford hangja ingerült volt és zaklatott. Hiába helyezett ki a Birodalom Coruscantról egy helytartót Nubiára, hiába ajánlotta őt a moffok tanácsa. Idővel a helytartót eleinte nagyobb pénzekkel, később egyre kisebb összegekkel meg lehetett venni. Crawford ezért gyűlölte őt. A korrupció azon tulajdonságok közé tartozott, amit Crawford nem állhatott. Igyekezett emiatt a lehető legkevesebbet érintkezni a helytartóval.
- Nos igen... - kezdte ismét a szóvivő - De a szektort a diktát irányítja, ráadásul a Birodalommal igyekszünk jó kapcsolatot tartani, hiszen, mindig is segítettek és hűséges vásárlóink voltak. Mindössze kis szívességet kérnénk cserébe.
- A helytartót kérdezték már?
- Már aláírta a rendelkezést. – Sulunak igaza volt, rögtön erre gondolt a kapitány - De mivel ön nem tartozik sem a helytartó, sem diktát fennhatósága alá ezért az ön külön engedélyét is kérjük. - Crawford kapitány könyökeit az asztal lapjára támasztotta, majd tenyereit egymásnak simította, és az így keletkezett kis résbe sóhajtott. Fejét elhúzta a kezei elől, aztán folytatta:
- Tudják maguk mekkora biztonsági rést jelent ez? A bolygó biztonságára is gondolnom kell, amíg itt vagyok.
- Kérem kapitány, engedje meg ezt a kis extrát nekünk. Az emberek fáradtak és elégedetlenek odalent. Nem kapják meg a megszokott importcikkeket és ez a termelésre is rossz hatással van. Nem tudjuk időre teljesíteni a Birodalom megrendeléseit sem. - mondta szinte kérőn a férfi

Elhangzott a bűvös mondat. A kapitányt nem érdekelte különösebben a polgárok elégedetlensége mindaddig, amíg biztonságban voltak és az sem, hogy néhány hajógyárnak rosszul megy a sora. Azonban az a tény, hogy a Birodalom hadigépezetét tápláló nubiai hajógyárak nem képesek teljesíteni a Birodalom megrendeléseit - már szöget ütött a férfiben. A Birodalom jóléte és haszna, valamint a kapitány saját emberei váltak a legfontosabbá Crawfordnak azután, hogy családtagjai elhaláloztak. Ezzel mindig is meg lehetett őt fogni. Arckifejezése azonban nem változott és hangján sem lehetett változást érezni.

- Az ellenőrzést ugyanolyan szigorúan fogjuk folytatni a többi hajón. És minden nap akarok egy frissített listát kapni egyenesen a helytartó hivatalából, hogy melyik hajókkal kell kivételeznünk.
- Azt hiszem, nincs ellenvetés. - mondta Handem, miközben társain végignézett és akik bólogatásukkal megerősítették Handem állítását - Aláírná kérem akkor a szerződést? - az egyik férfi elővett egy aktát és abból egy papírt, amin már több aláírás is szerepelt, többek közt a birodalmi helytartóé is. Handem átnyújtotta a papírost Crawfordnak, aki azonnal belefogott az olvasásba. Nem szeretett volna olyasmibe belemenni, amiről nincs is tudomása.
- Biztosíthatom, hogy teljesítjük a szerződés ránk eső részét. - törte meg újra a kínos csendet Handem. A kapitány végre végigolvasta a szerződést, aztán mellényzsebéből egy írószert vett elő a kódhengere mellől, majd aláírta a papírt, aztán visszanyújtotta gazdájának. - Köszönöm az együttműködését kapitány. Biztosíthatom, hogy nem fogja ezt a döntését megbánni.

Az asztalfőnél ülő tiszt kérdőn nézett vissza a küldöttség vezetőjére:
- Van még valami más?
- Nem... Nem, kapitány. - ahogy elhangzott ez a mondat Jason Crawford felállt székéből és befejezettnek tekintette a tárgyalást. Handem azért folytatta, társai követték a katonatiszt példáját - Most ha megbocsát, akkor mi indulnánk is. Legyen szerencsénk máskor is. - szólt a férfi, aztán követte a tisztet az ajtó felé. Az ajtón kilépve a delegáció előrehaladt, azonban Handem kissé hátramaradt és felzárkózott a kapitány mellé.

- Megenged nekem egy megjegyzést, kapitány? Tudom, nem rám tartozik, de ez sokáig nem mehet tovább... Maga is katona és az, hogy hónapok óta itt állomásoznak, és hát az a tény, hogy nem tesz eleget a helytartó parancsainak, arra enged következtetni, hogy maga nem sem a reguláris hadsereg, sem a haditengerészet tagja. Talán egy különleges egységé, nem tudom... - A kapitány arcát a küldöttre szegezte, szeméből sugárzott az, hogy a férfi nagyon vékony jégen sétál és kevés kell ahhoz, hogy megbánja amit mondott, vagy amit mondani akar. - De azt hiszem, nem várhat örökké, valamerre előbb-utóbb el kell indulnia ezzel a hajóval, mert... ebben az időszakban a tétovaság és várakozás a legrosszabb, amit tehet. - a kapitány megtorpant a mondatra.
- Ne maga mondja meg, hogy mit tegyek a hajómmal. Magának fogalma sincs... - szólt ridegen a Humbarine-i férfi hangja. Azonban Handem hátrakulcsolt kézzel, pökhendi módon közbevágott:
- Tényleg nincs. De új szelek fújnak, ha nem vette észre. A változás érezhető a levegőben... jobb, ha maga is változtat, ha nem akar hoppon maradni.
- Nem kell nekem ezt végighallgatnom. - szólt Crawford savanyú ábrázattal, majd sarkon fordult és homlokegyenest a másik irányba indult el. Egy rohamosztagos azonnal utána is indult.
- Uram, akarja, hogy...
- Nem. Kísérjék el az urakat a hajóikhoz a legrövidebb úton.
- Ne feledje, amit mondtam, kapitány! - szólt még a sarokról a képviselő hangja, aki aztán csatlakozott társaihoz. 10 perc múlva már úton voltak a bolygó felszíne felé.

A tárgyalást követően a kapitány komlinkjén értesítette az elsőtisztet, hogy a hídhoz legközelebbi, fő taktikai eligazítóba azonnal hívja össze a repülős tiszteket. Egy kis kitérő után az Igazságosztó kapitánya maga is az eligazítóba indult, ahol már várták őt a repülős tisztek szép sorban, ahogy azt illik. Azt ajtó előtt álló két rohamosztagos szalutálását követte a bentiek tisztelgése is, a székek hangja nagy zajt csapott, ahogy a tisztek felálltak helyükről.

- Pihenj. - szólt a kapitány, ahogy a pódiumhoz sétált - Köszönöm, hogy megjelentek. Uraim, az utóbbi év igen feszülten telt el, mint tudják és nagyon sok kellemetlen változás következett be. Ennek köszönhető, hogy még mindig itt vagyunk és nem léptünk előre. Azonban a várakozás elcsüggeszt, ellaposít. Ezért is döntöttem 9 hónapja úgy, hogy aktívan rész fogunk venni a bolygó védelmében, amíg másra nem utasítanak. - a kapitány egy kicsit elmosolyodott - Nos uraim, minden elismerésem önöknek, a lentiek kezdik úgy vélni, hogy túl jól végzik a munkájukat. - erre a mondatra több elégedett mosoly is felcsillant, amit elégedett sustorgások is követtek. - Azonban - folytatta a kapitány és az arca ismét merevvé vált. - a lentiek nem képesek elviselni a szigorú vámoltatási rendszert. Tudom, hogy a pilótáiknak szüksége van a gyakorlatra, azonban megígértem a lentieknek, hogy visszaveszünk az ellenőrzésekből. - Azonnal zúgolódás hallatszott a tisztektől - Uraim, uraim. - csendesítette el embereit a kapitány - Igen, tudom, hogy az utóbbi hónapok nagyon feszültek voltak, mindannyian kimerültünk. - Egy elégedetlen hang szólt ki a tisztek közül - Mikor indulunk innen végre tovább? - Crawford azonnal meglátta az elégedetlenkedőt - Nézzék, sajnos ezt nem áll módomban megmondani - További zúgolódás kezdődött, ezúttal már erősebben. Crawford kapitány szemeit behunyva összecsippentette mutató és hüvelykujjait orrnyergén, majd erélyesen megszólalt - Csend legyen! Csendet! - A kapitány hangja ezúttal betöltötte az egész termet. - Uraim, nem a szenátusban vagyunk! Amíg nem kapunk további parancsokat az admiralitástól, addig itt maradunk, ahogy a parancsunk szólt. Tudom, hogy a Császár és a legtöbb katonai vezető halott. De a főadmirálisok közül többen is az Ismeretlen Régiókban vannak. Ők jelenleg a közvetlen feletteseink. Nem tehetünk mást, minthogy zárt csatornán addig hívjuk őket, míg nem válaszolnak és további parancsokat nem adnak. Addig is maradunk. Nem fogadok el semmiféle ellenvetést!

Mostantól minden nap kapni fognak egy listát azokról a járművekről, amik mentességet élveznek az ellenőrzések alól. Ezeket a hajókat kötelesek lesznek átengedni. Azonban a többi hajót továbbra is ellenőrizzük. Tehát ugyanazt a teljesítményt várom el maguktól, mint ez idáig. További őrjáratokat nem szervezünk a bolygó körül, amíg a védelmet megfelelőnek találom. - A kapitány hangja itt halkabbá, nyugodtabbá vált - Hogy valami jó hírt is közöljek. Minden gyalogos egység kap egy 5 napos kimenőt. Hogy ez miért jó önöknek? Nos, párhuzamosan a gyalogosokkal, minden repülős tisztnek és pilótának is engedélyezünk egy 5 napos kimenőt a bolygón. - Ez a mondat már néhány elégedett mosolyt csalt a repülősök arcára. A kapitány szeme, ekkor Paranga kommodorét kezdte keresni. Nem kellet, csak egy pillanat, hogy megtalálja az első sorban - Megkérem a vadász kommodorét, hogy szervezze meg azokat a 24 fős csoportokat, amik egymást fogják váltani lent a bolygón. Mivel egy vadászosztag nem üzemképes, ezért teljes osztagok fogják egymást váltani a kimenőkön. Persze, amint parancsot kapunk az admiralitásról, azonnal megszakítjuk ezt a folyamatot. Használják ki a szabadidőt, ki tudja, hogy mikor engedhetjük meg újra ezt a luxust. - szólt a kapitány és egy kézzel rákönyökölt az előtte álló pultra - Kérdés van? - Szólt, majd körülnézett a tiszteken. Csendben voltak. - Nos, ha nincsenek kérdések, akkor leléphetnek. - szólt a kapitány, majd tisztelgett a tiszteknek. Mindenki felállt és viszonozta a kapitány kézmozdulatát.

Jason ezután lesétált a pódiumról és egy rövid beszélgetésbe elegyedett az egyik fedélzetmesterrel.

[Dash "Sureshot" Paranga]

Dash az eligazítás helyszínére érve Xekos-szal együtt az első sorban foglalt helyet. Nem is volt kérdéses, ő volt a legmagasabb rendfokozatú tiszt az eligazításon, és a kapitány után is ő volt a rangidős tiszt a hajón. Amikor helyet foglalt, a többi tiszt csak ezután "vette a bátorságot", hogy ők is ugyanezt tegyék. Dash kiérdemelte a többiek tiszteletét. Mindenki tudta a fedélzeten, hogy szolgálatának kezdete óta nagyságrendileg milyen győzelmek kötődnek a nevéhez és mennyire féli őt a Lázadók serege. A Mygeeto-i csatában még magával Lord Vaderrel is repült együtt.

Halk morajlással telt az idő, amíg Crawford kapitány, mindannyiuk elöljárója meg nem érkezett. Dash a gondolataiba mélyedve ült a székében, jobb öklét bal tenyerébe temetve ült fegyelmezetten helyén. A repülős parancsnokok persze most is, mint mindig osztották a vicceket és egymáson, valamint a gyalogosokon élcelődtek. Egy - egy poénon még Dash is elvigyorodott. Aztán mikor kezdtek felélénkülni, Dash is be-bekapcsolódott a beszélgetésbe. Aztán az ajtóban protokoll szerint helyet foglaló két rohamosztagos vigyázz állásba merevedett. Dash is felpattant és hangosan vezényelt mindenkinek!
- Elöljáró, Vííígyázz! - szavaira az eligazítóban összegyűlt állomány egy emberként ugrott fel helyéről és merevedett vigyázz állásba. Crawford kapitány ekkor lépett be és adott engedélyt a lazításra a Pihenj vezényszó kiejtésével. Az állomány azonban addig vigyázzba meredve állt, míg Dash nem ismételte el.
- Kapitány az eligazításra a szolgálatban lévő állomány vezetőit kivéve a parancsnoki állomány megjelent. Pihenj! - jelentette és utasította az embereket.

Ezután következett a kapitány eligazítása az enyhülő igazoltatásokról, az enyhülő vámszabályozásokról s a "kivételekről" melyeket ezután át kell majd engedni a határon, mindenféle ellenőrzés nélkül. Dash igencsak csóválta a fejét ezen hírek hallatán. Néhány embere is zúgolódni kezdett, de még mielőtt Crawford kapitány rendre intette volna őket, Dash csak egyik kezét emelte fel, és minden főtisztje elhallgatott. Dash továbbra is csendben figyelt és amikor Crawford kapitány megszólította és feladatot adott neki, akkor is csak bólintott, és oldalba bökte Xekost, aki jelezte, hogy a jegyzetelés megtörtént. A kapitány aztán, mivel nem volt kérdés, elbocsátotta őket. Dash hangja ekkor is felhangzott:
- Vííígyázz! - itt újra egy emberként állt fel mindenki - Oszolj! - adta ki a távozási parancsot, majd odasétált Crawfordhoz. Mivel az éppen egy fedélzetmesterrel beszélgetett, alig hallhatóan bár, de a fedélzetmester számára éppen elég jól hallhatóan megköszörülte a torkát.
- Uram - mondta a fedélzetmester, majd tisztelgett előbb Crawford felé, majd Paranga felé és aztán zavartan arrébb sétált. Dash ekkor a kapitányhoz lépett.

- Uram. Paranga Kommodore, jelentkezem. Több gondom is van uram, tudna rám egy kis időt szakítani? - kérdezte Dash, miközben próbált pár lépést tenni olyan helyre, hogy mások füle ne hallhassa a beszélgetésüket - A feleségem tudja birodalmi tiszt, Li Kenor kommodore hajóján szolgált az Axxilai véderő zászlóshajójának a fedélzetén az Endor idején. Piett admirális helyeztette át a kommodore hajójára elsőtisztnek. Még mindig nincs semmilyen információm róla, az Endor óta. Egy csapattal odarepülnék, és kideríteném mi van vele, aztán engedelmével - ha megvan, visszahoznám ide. Önkéntes csapat lenne, a többieknek pedig megszervezem a kimenőjüket. Itt már amúgy is egyre kevesebb szükség van ránk. Légiharcot nem is tudom, mikor láttam vagy láttunk utoljára. A pihenés jót fog tenni a fiúk nagy részének, de én valami másra szomjazom. Ön is tudja mire. Látni minden egyes kath-véreb szemében, amelyiket szabadon fognak el, azt a tüzet, amivel mi is védtük a Birodalom érdekeit. Néhány emberemnek ez a kis küldetés többet érne bármilyen szabadságnál... uram.

[Jason Crawford]

Hosszú óráknak tûnõ pillanatok teltek el, miután Paranga kommodore kimondta a végszót. Crawford kapitány egyenesen a repülõtiszt szemébe bámult. Keresett benne valamit, de nem lehetett tudni, mi volt az. A helyzet egyenesen kényelmetlenné vált. A kapitány arcán harag, vagy meglepõdöttség jelét sem lehetett felfedezni, nem mozdult egy arcizma sem. A szúró tekintet nem volt fenyegetõ, viszont annyira mély volt, hogy akaratlanul is arra késztette a kommodorét, hogy maga másfelé tekintsen. Végül Crawford megelégelte a várakozást, majd az ajtóra vetette tekintetét.

- Kérem, jöjjön velem, kommodore. - szólt a rövid válasz a katonatiszttõl.

Jason Crawford kezeit a háta mögött összekulcsolva megindult a kijárat felé. A két ajtó elõtt álló rohamosztagos tisztelgett a két tiszt elõtt, ahogy átlépték a terem küszöbét, majd a két tiszt csatlakozott a folyosón közlekedõk seregébe. A kapitány lassan, komótosan sétált és folyamatosan elõre tekintett:

- Mióta is szolgál alattam, kommodore? Már lassan idejét sem tudom. Tudja, hogy mindig az emberim érdekét tartom szem elõtt, de nem gondoltam volna, hogy maga is azok közé lép, akik végül összemossák a magánéletüket a hivatással. - A kapitány ekkor egy hatásszünetet tartott és végignézett egy elvonuló rohamosztagon - Négy évvel ezelõtt, Yavinnál, amikor a lázadók elõször léptek a tyúkszemünkre, 700 000 embert vesztettünk el. Apákat, nagyapákat, fiúkat, testvéreket, unokákat, barátokat. A második Halálcsillag pusztulásánál még becslésekbe sem tudunk bocsátkozni. Hatalmas érvágás ez nekünk, rengeteg jó katonát vesztettünk. Ezen a hajón is sokan vannak, akik valakijüket elvesztették a csatában. Ha mindenki elindulna és megkeresné az elveszetteket, feloszlathatnánk a Birodalmat. El kell fogadnunk ezt a veszteséget, Paranga. Ez egy olyan teher, amit mindannyiunknak viselnie kell. Meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy a felesége jó ügyért harcol. Ha él, akkor viszont fogja egyszer látni, ha pedig nem él, akkor pedig büszke lehet rá, hogy a Birodalomért halt meg.

Felõlem megpróbálhatja megkeresni; az eltávozás alatt azt csinál, amit akar. De hajót nem adok magának, és embereket sem. Nem kivételezhetek senkivel. Tudja maga hány emberre jut egy vadászgép ezen a hajón? Négyszáz emberenként egy vadászgép. Négyszáz ember életét vigyázza egy szem pilóta. A 144 pilótánkra pedig magának kell vigyáznia. Nemcsak a maga alá osztott személyekért felel, hanem részben az egész legénységért is. Egy hajóban evezünk mindannyian, ne felejtse el. Nem tehetem kockára semelyik emberem, sem a hajó felszerelésének épségét csak azért, mert maga annyira vágyik valami után. - fejezte be a monológot a kapitány, majd eszébe jutott, hogy a kommodore több problémát emlegetett a mondata elején és hozzátette:

- Van még valami, amit mondani akar?

[Dash "Sureshot" Paranga]

Dash végighallgatta a kapitány "monológját". Bólogatott párat, ahogy hallgatta felettesét és habár nem értett egyet a kapitánnyal mégis megértette, amit mondott. Válasza egyáltalán nem volt bántó, csak egyenes. Sokszor azonban az egyenesség bántja legjobban az embert. Dash mostanra majd' mindenkijét elvesztette. Már "csak" felesége maradt neki, ha egyáltalán még él. Amikor Crawford kapitány odaért, hogy vajon Dash tudja-e hogy hány ember életéért felelnek ők és a fiai, Dash csak lesütötte tekintetét egy pillanatra. Tökéletesen tisztában volt vele. Azzal is, hogy a hajón lévő pilóták szinte mindegyike mentorként, néhányan pedig atyaként tekintenek rá, hisz mindegyiküket maga választotta ki a század állományába. Aztán a kapitány anélkül, hogy felnézett volna, megkérdezte:
"- Van még valami, amit mondani akar?"

Dash elgondolkozott. Először azt gondolta, hogy francba a katonai protokollal, jól a szemébe mondja a kapitánynak a dolgot, hiszen ez nem tartotta vissza korábban sem. Amellett, hogy az egyik legjobb vadászpilóta volt a Birodalmi haderőben, nagyon kevesen állhatták a stílusát, és egyáltalán a személyét. Dash nyers volt, cinikus, irónikus és szókimondó. Ez pedig nem minden esetben megfelelő jellem a haditengerészet kötelékében. Viszont tökéletesen tudta, mikor kell befognia a száját. Meg kellett tanulnia, korábbi parancsnoka Kero Sullan ui. nem egyszer büntette meg a nagy szájú megjegyzésekért, vagy az élcelődéseiért. Főleg azokért, melyeknek valaki más volt a célpontja.

- Igen uram. Az embereim fásultak. A harci szimulációk nem elegek, hogy fenntartsuk az edzettségi szintet. A riasztások oly gyengék, hogy lassan mind kijövünk a formánkból. Még én magam sem láttam lázadót jó ideje, és van jópár olyan "fiam", aki még sosem - hiszen a legutolsó utánpótlással érkeztek. Nem tudom, hogyan tudna ezen segíteni uram, de ha nem történik valami, akkor a fiaim elvesztik a maradék lelkesedésüket is. A főtisztjeim persze mindenkiben próbálják tartani a tüzet, de ez nem mindig elég, és nem mindenre.

Itt egy pillanatnyi hatásszünetet tartott. Tudta, hogy a kapitány úgyis kitalálna valamit, de még mielőtt szólhatott volna, folytatta:
- Kidolgoztam hát egy tréning programot, melyen néhány elfogott vadászgéppel mi mennénk ki a főtisztekkel és treníroznánk a fiúkat. Természetesen a szükséges járőr állomány, illetve kísérő-állomány munkája mellett. Mint tudja a hajón van 3 X-szárnyú vadász, 2 A-szárnyú vadász és egy B-szárnyú bombázó. Így talán fenntarthatnánk az éberségüket... uram - fejezte be mondandóját, eléggé kihangsúlyozva a monológ végi "uram" szót. Crawford pedig jól ismerte Dasht ahhoz, hogy tudja, a kommodore nem légből kapott információkra alapoz. Dash Paranga sosem felejtett el emberként viselkedni. Ő volt az egyik olyan főtiszt a hajón, aki több időt töltött a legénysége társaságában, mint a saját irodájában. Dash rendszeresen végzett oktatást, és nem csak a pilótáknak. Az Igazságosztó biztonsági tisztje is ő volt...

[Jason Crawford]

Érdeklődve hallgatta a kapitány Paranga szavait. Bólogatása elég biztatónak hatott.

- Értem, kommodore. Nos, megbízok magában, úgyhogy a támogatásomat élvezi a dolog. Azonban előtte intézzen el pár dolgot. Győződjön meg, hogy a pilóták képesek lesznek az idegen gépeket is biztosan irányítani és az elfogott gépek kifogástalan állapotúak legyenek. Nem bízom én ezekben a lázadó gép-buherátorokban, úgyhogy előtte meg akarom kapni a vezető technikus beleegyezését, is, hogy a pilótáink biztonsággal repülhetnek ezeken a gépeken.

A tréning szigorúan a beosztási időn kívül egy forgalomtól elzárt zónában történjen. Semmi éles lőszer, sem rakéták, sem torpedók. Az idegen gépeket átvizsgálás után fessék át, nehogy véletlenül összekeverjék az idegen gépekkel. Amint ezekkel megvan az összes idegen gép transzponder kódját is sugározzák le a földi egységeknek, nehogy a légvédelmiek tévedésből rájuk támadjanak. Ha ezekkel kész van az első akció előtt még látni akarom a végrehajtott műveletek listáját, a pilóták beosztását és az illetékesek jóváhagyását.

Szólt a kapitány direkt parancsa. Úgy hangzott, mintha kritizálni akarná az ötletet, mégis tetszett a Humbarine-i férfinek az ötlet. Az a sok parancs, amit a kommodorenak adott mind a saját embereinek biztonságáért született. Még pár lépést tett a kommodoreval közösen, aztán hozzáfűzte végül:

- Jó ötlet, Paranga. Szeretem, ha ilyesmikkel áll elő. Szép munka.

Crawford kapitány arcán ilyenkor az átlagember mosolyt vagy valamiféle elismerést keresne, azonban igen ritka esemény az, ha Crawford kapitány mosolyog. Ha meg is teszi, azt is csak kényszerből, a jókedv fokozásáért. Az, hogy a kapitány dicséretet mond valakiről, az azt jelenti, hogy elnyeri a kapitány legnagyobb elismerését. Ezért is lehet Crawford dicsérő szavait hallani és a legénység tagjai régen megtanulták ezen szavak értékét.

Amíg a kapitány Dash-sel beszélgetett, megszólalt a kommunikátora is. Crawford elnézést kért a kommodore-től, majd válaszolt a hívásra. Sulu elsőtiszt hívatta a kapitányt a hídra. A rövid beszélgetés befejeztével Crawford visszatette kommunikátorát a helyére, aztán Paranga felé fordult:

- Van még valami, kommodore? - kérdezett rá teljes nyugalommal a kapitány, mintha nem is hívatták volna őt a hídra.

[Dash "Sureshot" Paranga]

- Nem uram, nincs uram - mondta Dash elégedett félmosollyal arcán - kérek engedélyt távozni! - mondta a protokoll szerint, majd szabályos hátraarcot követõen újra felhelyezte fejére a "ködvágó" sapkát és elindult vissza. Újra az eligazítóhoz ment, ahol már várták fõtisztjei.
- Uram? - kérdezett Xekos.
- Eligazítást tartok az állománynak fél órán belül. Szedjék össze az embereiket uraim. Aki nincs szolgálatban, vagy szolgálatban van és nincs gépen, jelenjen meg az eligazításon. A szakaszparancsnokok tegyenek javaslatokat az eltávok sorrendjére. Minden szakaszból egyszerre egy raj hagyhatja el a hajót.
- Uram. Ha nekünk is engedélyezi az eltávot, akkor másnak kell átvennie a kíséreteket - szólt Thurster kapitány.
- Ezt természetesen megoldjuk kapitány - szólt Dash, majd Xekoshoz fordult - Xekos parancsnok, maga velem jön, a többiek leléphetnek. Fél óra múlva a pilóták eligazítójában várom az állományt.

Dash aztán elindult, nyomában Xekos-szal. A parancsnok némán ment a kommodore mellett, saját gondolataiba mélyedt. A kommodore néhányszor hümmögött, majd mikor a kabinja felé közeledtek, megszólította Xekost:
- Parancsnok. Maga mindig hû volt hozzám és a birodalomhoz. Nem jutott eszébe egyszer sem, hogy milyen lenne a lázadók oldalán szolgálni? A zsivány osztagban például?
- Uram? - kérdezte Xekos, és közben a páros visszaért Dash kabinjához. Beléptek rajta, és Dash visszacsukta az ajtót.
- Zsivány osztag, X-szárnyúak?
- Uram, nem uram. De nem értem, miért tesz fel ilyen kérdéseket...
Dash tudta, hogy Xekost másik egységbe kellett tennie, ha nem érti a kérdéseit. Már összeállított egy teljes szakaszt, melyet az "ő embereiből" rakott össze. Az "ő emberei" hasonlóan gondolkodtak, mint ő, tehát szerették volna megkeresni a szeretteiket, hátha még élnek, aztán pedig egy sikeres csapatban kamatoztatni a tudásukat.
- Rendben Xekos... ezért kedvelem Önt annyira. Tudom, hogy a Birodalom iránti hűsége megingathatatlan. Ez a hit viszi előre a Birodalmat. Készüljön fel Xekos parancsnok, rövidesen kiszabadulunk az űrbe, gyakorlatra...

[Jason Crawford]

Mindenki igyekezett Crawford kapitány útjából félreállni. A férfinak azonban halvány sejtelme sem volt, arról, hogy milyen meglepetés fogja őt a hídon fogadni. Felérve a turbólift ajtaja halk szisszenéssel nyílt ki a tiszt előtt és az előtte takarító droid sietve utat adott a Crawfordnak. A kis droidnak fogalma sem volt a világról, nem tudta megkülönböztetni9 a rangjelzéseket, sem az embereket. Mindössze igen egyszerű programját követve igyekezett a híd padlózatát meghatározott időközönként feltakarítani, nem kellett semmi mással törődnie. Szerencsés kis fickó. Ismét felhangzott a "kapitány a hídon" kiáltás az egyik tüzértiszt felől, aztán következett a protokollszerű tisztelgés. Sulu elsőtiszt a kapitány elébe sietett, hogy közölje a híreket.

- Uram. - üdvözölte a tiszt.
- Mi a helyzet?
- Kapitány, két csillagromboló jelent meg a rendszerben.

Crawford szemei tágra nyíltak a csodálkozástól. Az utóbbi hónapokban a szektor irányítója, azaz a diktát mindig előre bejelentette, ha valamiért a rendszerbe kellett utaznia. Soha sem kaptak váratlan látogatókat. Crawford épp rá akart kérdezni valamire, de az első tiszt gyorsabb volt nála:

- Nem fogja kitalálni melyik hajók azok. - Sulu hangján valami fura meglepetéssel vegyes félelmet lehetett érezni. - Az Adjudicator és... az Accuser.

Crawford hátán végigfutott a hideg az Accuser szó hallatán. Jól tudta, hogy az Piett admirális hajója. A néhai Piett admirálisé. A Humbarine-i férfi el sem gondolkodott azon, hogy Piettet annak idején maga Darth Vader léptette elő az Executor kapitányává és Hoth óta már nem ő állt az Accuser élén. A kapitány először arra gondolt, hogy Piett az Accuserrel együtt szállt sírba. Attól a gondolattól, hogy egy kísértethajóval futott össze, borsódzott a férfi háta.

- Az Accuser... az ugye Piett admirális hajója.
- Igen, uram.
- De Piett admirális halott, Sulu. - az elsőtiszt megemelte szemöldökét. Nem értette, mire célzott a kapitány.
- Uram?
- Az Accuser és rajta Piett is odavesztek Endornál. Nem találja ezt furának?
- Kapitány, Piett admirális akkor már az Executoron volt Endornál. Azóta valaki más irányította az Accusert. - Crawford azonnal rájött arra, hogy tévedett. Azonban nem jött tőle egyáltalán zavarba.
- Igaz. Mi van a másik hajóval?
- Nincs róla tudomásunk.
- Értem. És mit keresnek itt? - tette fel a következő magától értetődő kérdést a kapitány.
- Tönkrement a hiperhajtóművük. Ez volt a legközelebb bolygó, ahol meg tudják javítani.
- Ha tönkrement, akkor hogy értek ide?
- A másodlagos rendszerek működnek, azonban az Adjudicator energiaellátásával baj van, így még tovább tartott az útjuk.
- És az Accuser?
- Együtt voltak küldetésen. Elkísérte az Adjudicatort a hajóműhelyekig.

Crawford kapitány a beszélgetés odasétált a stratégiai holotérképhez, majd szemügyre vette a két új jelet a rendszer szélén. Elgondolkodott azon, hogy ez akár egy csapda is lehet, amit a moffok állítottak. Azonban az Executor tűzereje és vadászgép-állománya túlságosan nagy volt ahhoz, hogy két Birodalmi osztályú csillagromboló megállítsa. Ha pedig nem csapda, akkor a két csillagrombolót mindenképpen ki kell szolgálniuk, hiszen ezekben az időkben minden lehetséges hadieszközt ki kellett használni. Crawford még nyelt egyet, aztán a kommunikációs állomás felé fordult:

- Álljon a két csillagromboló bolygó körüli pályára. Amint ez megtörtént, Hívassák át a két hajó kapitányát, beszédem van velük.

A kapitány most a hatalmas transzpariacél kilátó előtt állt és figyelte a két távoli pontot, amint a bolygó felé közelednek. Habár a Birodalmi osztályú csillagrombolók kilométeres nagyságúak voltak, mégis eltörpültek a bolygók és csillagok méretei mellett. Közel 10 percbe tellett, amíg a két hajó elérte a bolygót. Még így is, hogy a bolygó körüli pályán álltak, igazán aprónak és jelentéktelenek tűntek a csillagrombolók. Azonban ezek a hadihajók méretüket meghazudtoló fegyverzettel és képességekkel bírnak. Mégis Crawford úgy érezte, hogy a két hajó szinte eltörpül az Igazságosztó impozáns méretei mellett. A két hajó az Igazságosztó hasa alá érkezett, majd ott is maradtak. Két apró pötty szabadult ki a két csillagromboló gyomrából, amik az Igazságosztó felé közeledtek. Crawford kapitány előkészíttette a hangárt a kapitányok számára. Egy kisebb rohamosztagosokból álló fogadóbizottságot állíttatott fel a hídhoz legközelebb eső hangáröbölben.

[Jason Crawford]

Ahogy a hatalmas hajóra nyíló kilátó elõtt állt, egyszercsak összeszûkült Crawford gyomra. Tudta, hogy valami nincs rendben. Illetve valami azt súgta, de nem hallgatott eléggé ösztöneire. A hosszú várakozás alatt nemcsak õ, de legénysége is figyelmetlenné vált. Biztonságban érezték magukat. Nem is sejtették, mennyire tévedtek.

- Mi- mióta vannak a mi hajóinknak B-szárnyú gépei? - szólalt meg remegõ hangon az egyik taktikai tiszt.
- Micsoda? - Fordult meg hirtleen a kapitány és azonnal a tisztjére förmedt. Acrára azonnal ingerültség és düh, igen düh ült ki. - Mirõl beszél hadnagy?
- Több vadászgépet érzékelünk felszállni a csillagrombolók hangárjaiból. X, A és B szárnyú gépek.
- Vörös riadó! - szólt a hangszóró a fedélzeten.

A kapitány ingerültségében szeretett volna egy el fojtott "Mit mûvelnek?" kérdést ereszteni, de meglepettségében nem volt rá képes. A híd belterét lassan betöltötték a riadósziréna hangja, valamint a vészvillogók vörös fényei. A két csillagromboló teljes sebességgel megindult a behemót Igazságosztó hasa alá, ahol a csillaghajó a legkevesebb fegyverzettel rendelkezett. Úgy látszott, mintha egy öngyilkos küldetés lett volna. Pedig nem az volt.

Néhány perccel a támadás megkezdése elõtt a két hajó elküldte helyzetjelentését az Igazságosztó fedélzetére. Egy igen jól kitalált, ám mégiscsak mesterséges jelentésrõl volt szó. A jelentés szerint mind az Adjudicator, mind az Accuser ide-oda sodródott az ûrben, egészen az endori csata óta. A jelentés szerint a két hajó súlyos veszteségeket szenvedett a csata alatt a Halálcsillag felrobbanását követõen. Az Accuser élén álló Kalic kapitány életét vesztette a csatában, helyét pedig elsõtisztje vette át. A csata során az Adjudicator teljes navigációs hálózata felmondta a szolgálatot, így az Accuser vette át az irányítást a kormányozhatatlan csillagromboló felett. Az ûrállomás felrobbanása után már nem volt ideje az Accuser legénységének asztrogációs számításokat végeznie, mivel a szerteszét repülõ törmelékek, amik valaha a Halálcsillag-II-t alkották olyan sebességgel és olyan röppályán érkeztek, hogy ezekre már nem jutott idõ. Így az Accuser elsõtisztje egy kétségbeesett lépésre szánta el magát: vagyis egy vakugrásra. Mivel a navigációs számítógép adatait közvetlenül továbbították az Adjudicator fedélzetére, ezért a két hajó együtt ugrott el. Mindössze néhány ezer kilométerre lehettek a Halálcsillagtól, amikor az felrobbant, így ez egy logikus lépésnek tûnt. Ha az elsõtiszt nem ad azonnali parancsot az ugrásra, akkor az ûrállomás maradványai darabokra szaggatják a két hajót. De irtózatos kockázattal is járt az ugrás, hiszen nem tudták, hogy hova lyukadnak ki. A jelentés további részletei a csata utáni eseményekkel foglalkoznak. A vakugrás sikeresnek volt mondható, ugyanis a csillagrombolók nem egy csillagban, bolygóban, szupernovában, vagy fekete lyukban kötöttek ki. Azonban a szerencse mellé szerecsétlenség is társult: az Accuser számítógépe a Galaxis eddig feltérképezetlen szegletébe irányította a két hajót. Ráadásul egy aszteroidamezõ közepébe. Mire kijutottak, az Accuser elvesztette a hiperhajtómûvét, köszönhetõen egy kisbolygóval való üzközésnek. Az elkövetkezõ hónapokban a két hajó együtt utazott. Az Adjudicator navigációs rendszerét mûködõképessé varázsolták, azoban a két hajó kapitánya úgy döntött, hogy együtt maradnak. Egy valami volt biztos. A Galaxis magjának helyzete. A két hajó legénysége úgy döntött, hogy megpróbálnak a Magvilágokig eljutni és addig járnak körbe, amíg ismerõs területre nem érnek. Az út alig egy hónapig tartott volna, ha a két hajó nem ér el egy csillagködöt, ami lehetetlenné tette bármilyen mélyûri szenzor mûködését, így lehetetlenné téve a hiperûr ugrások elõtti útvonal felmérését. A két kapitány úgy döntött, hogy inkább nem bocsátkozik még egy vakugrásba, így inkább fény alatti hajtómûvel hagyják el a csillagködöt. Az út nyolc hónapig tartott, de aztán a két hajó nyugalomban folytathatta újtát a Mag felé. Egy hónapnyi utazás és megannyi hiperûr-ugrás után a két hajó végül elfogott egy Birodalmi szonda által közvetített jelet, amibõl meghatározták helyzetüket. A szonda szerint a két hajó a Kolónik régióban volt. Az Adjudicator és az Accuser vezetõi úgy döntöttek, hogy a legközelebbi hajómûhely felé veszik az irányt, ez pedik Nubia volt.

A jelentéshez mellékelt térkép, amit a navigációs számítógép készített
az adatok utólagos visszafejtése után.

Ez állt a hivatalos jelentésben. Azonban ezt senki nem olvasta el. Nem volt ugyanis idõ rá. Az Adjudicator és az Accuser kapitányai ezt a jelentést szerették volna a kapitánnyal átbeszélni, azonban nem adódott alkalmuk rá. Valami másként alakult.

Igen esélytelen harcnak nézett elébe a két csillagromboló kapitánya. Habár saját hajóik meglehetõsen nagy ûzerõvel bírtak a Galaxis többi hajójához képest, ám mégiscsak ltörpültek a gigászi Igazságosztó mellett. Vadászosztagaik száma is jóval kevesebb volt, mint Az Executoron állomásozó vadászgépek száma. Akkor vajon miért kezdtek bele ebbe a támadásba? És egyáltalán kik ezek a rejtélyes hajók utasai? Gondolkodásra nem volt ideje a kapitánynak, gyorsan kellett a parancsokat osztania.

- Üzenjenek Paranganak, hogy azonnal induljanak. Minden osztagot készenlétbe! Mi van az átszállt hajóval? - a kommunikációs tiszt csak pillanatokig hallgatta a headsettjét, mieltt megszólalt:
- Semmi. Elvesztettük a kapcsolatot a bal oldali mellékhangárral.

Az igazi meglepetés csak akkor következett, amikor az egyik stratégiai tiszt felettébb feszült és emelkedett hangon felkiáltott. Hangját az egész hídon tisztán lehetett érteni.

- Uram, az Accuser feltölti a protonágyúját! Tüzelés fél percen belül! - Crawford kapitány arcából egy pillanat alatt kiszökött a vér, ajkai kiszáradtak.

[Dash "Sureshot" Paranga]

Alig fejezte be Dash a mondatot, amit Xekosnak intézett, máris megszólaltak a riadószirénák a hajó teljes fedélzetén. Dash nem tétlenkedett, máris szekrényéhez rohant és pilótaruhát vett elő. Tudta, hogy a riadó nem véletlen és még csak nem is gyakorlat. Crawford nem rendelne el vörös riadót, ha nem lenne oka rá. Nagyon hamar, alig pár perc alatt hajózóruhába bújt és sisakját is hóna alá kapta. Xekos sem tétlenkedett, maga is rohanva közelítette meg kabinját, ahol ő is hasonlóan tett, mint a 25. század parancsnoka. Nagyjából egyszerre léptek ki kabinjaikból és rohantak a KSZE felé. Közben egy szárnysegéd Dash mellé ért és egy adattáblát nyújtott át, aki elvette és a zsebébe csúsztatta, majd komm.ját vette elő:
- Itt Paranga. Minden vadászt azonnal készítsenek felszállásra. Az osztagom tagjai a listának megfelelőek legyenek, Xekos parancsnok a 2. szakasz parancsnoka. Tralbar parancsnok és Rexir százados is teljes állománnyal induljon, mihamarabb! Elsők a TIE Defenderek, kövesse őket egy szakasz TIE Advanced, valamint egy szakasz Assault Gunboat. A Missile Boatok még várjanak, de a standard készletet megváltoztatom - mondta, miközben már felszálltak a KSZE-re - két gondolába fejlesztett rakéták, két gondolába fejlesztett proton-torpedók kerüljenek! Legyenek készenlétben a TIE Interceptor szakaszok pilótái is! A TIE Fighterek az utolsók. Mozogjanak! - mondta Gernadin hadnagynak, a technikusok vezetőjének, aki csak kettőt "csippantott" a komm. egységen, jelezte, hogy vette. Dash ezután a hidat hívta, majd mikor a kapcsolat létrejött, jelentett.
- Kapitány, még 2 perc, míg elérjük a gépeket és 3 perc a felszállásig. Amint a kezdeti lépéseket megtettük, máris jelentkezem az űrből... - mondta Dash, miközben megérkeztek a hangárokba, ahol már készen várta őt vadászgépe, valamint szakaszának tagjai közül már 4-en gépben voltak.
- Figyelem mindenki - kezdte Dash - a vörös riadó nyilván nem véletlen! Mindenki nagyon figyeljen mit csinál. Összehangoltan repüljenek, úgy ahogy tanítottam magukat! Senki sincs egyedül odakint, míg jelent mindent, ami történik vele. Öklök, csapjunk oda, bárki is az! A Birodalomért! - mondta el a lelkesítő szöveget, majd intett a szakaszának, két ujjal a jobb kezével. Mind visszaintettek, de csak ők, a többiek nem tudták az egységes jelzést mire vélni. Mikor gépben ült, akkor ért oda a szakaszának utolsó tagja, Rexir százados.
- Uram, magával repülök?
- Igen Rexir, a gépe előkészítve. Ma Xekos parancsnok vezeti az egységét. Remek uram, már alig vártam ezt a napot! - mondta Rexir és elmosolyodott, ahogy helyet foglalt TIE Defenderében. A következő percekben a pilóták elfoglalták helyeiket a gépben - aki ezt még nem tette meg - és aztán egyenként, Dash-sel az élen kirepültek az űrbe. A technikusok nem, csak a technikus osztag vezetője tudta, hogy Paranga szakaszának minden tagja elhelyezett egy külön kis gépezetet a komm. rendszer mellett. Egy kis fekete dobozt, aminek külön rendeltetése volt. Gernadin hadnagy egy Lambda sikló felkészítésén dolgozott ebben a pillanatban. A hajón nem nagyon tudták, de Gernadin képzett pilóta volt, a sikló előkészítése pedig szándékos volt. Dash tervének részét képezte. A siklóban egy jelenleg deaktivált asztromechanikai robot volt, illetve élelmiszer készletek. Sokkal több, mint kellett volna. A sikló alján egy speciális dokkoló berendezés volt kialakítva, mellyel vadászgépekhez tudott csatlakozni a kis egység.

* * *

Dash szakaszának élén kirepült az Igazságosztó vadászhangárából. Fedélzeti radarja nyomban küldte neki az információkat, az ellenséges vadászokról, illetve az ellenséges formációban közeledő csatahajókról.
- Bejelentkezéseket kérek!
- Ököl 2 készen... Ököl 3 készen... Ököl 4 készen... Ököl 5 készen... Ököl 6 készen - jelentkezett be minden pilóta a saját szakaszából, majd szépen sorra a bombázók és a többi vadász is bejelentkezett, miközben Dash és szakasza már az agresszor vadászok felé indultak.
- Öklök vadászeltakarítás, Bombázók, cél az Accuser. Parázs osztag maradjatok az Igazságosztó közelében, nem tudhatjuk ki jön még. Ez nem gyakorlat! - mondta Dash és a halál elindult pusztító útjára a Birodalom Ökleinek képében. Dash vezette fel támadásra a szakaszát és az első rácsapást a TIE Defenderekből álló szakasz veszteség, sérülés és lézerlövés nélkül nyerte. Minden tagja a szakasznak rakétákat indított ellenfelére, és így máris hat B szárnyú vadásszal lett kevesebb. A Parázs osztag feladata volt kilőni lézersugárral a közelítő rakétákat, melyeket még azelőtt indítottak az agresszorok, hogy az Öklök kilőtték volna őket.
- Igazságosztó, itt Ököl vezér. Elkezdtük a támadást. Az ellenséges gépekből 6 B szárnyú bombázót megsemmisítettünk. Vadászelhárításuk jelentős, hiszen A-szárnyú vadászok cikáznak körülöttünk. X-szárnyú vadászokra külön figyelmet fordítsanak. Az Öklök parancsomra ténykednek, a többiek a légiirányítás utasítására - mondta Paranga, és tudta, hogy nem fog tetszeni a hídon szolgálóknak, hogy az Öklöket saját utasítása alá vonta, de Crawford jól ismerte Dash erényeit és helyzetfelismerő képességét. Dash pedig bízott benne, hogy Crawford nem fogja megkérdőjelezni az irányító szerepét.

[Jason Crawford]

A helyzet akár mulatságos is lehetett volna. Egy Executor osztályú hajót kezdett két Birodalmi csillagromboló megrohamozni. Persze azoknak a férfiaknak, akik az Igazságosztó fedélzetén tartózkodtak, cseppet sem tűnt mulatságosnak ez a helyzet. A riadósziréna hangjára felbolydult az egész hajó. Apró vadászok tucatjai rohamozták meg az Executort. Nagyjából 30 másodperc kellett hozzá, hogy az első készenléti vadászosztagok kirohamozzanak a hatalmas bárka gyomrából, majd néhány perc, hogy a vadász kommodore is felszálljon. A támadó vadászgépek hamarosan számbeli hátrányba kerültek. Paranga erői hamar nagy pusztítást végeztek az ellenség sorai közt. Az a tény azonban, hogy egy egész osztag irányítását a maga irányítása alá vette, nem kerülte el Crawford kapitány figyelmét. Nem értette a repülős tiszt parancsát, azonban most nem volt idő arra, hogy ezzel foglalkozzon.

- Paranga, iktassák ki azt a szuperlézert, minél előbb! - szólt a kapitány parancsa a hídról. A radarállomás egy tisztje felkiáltott.
- A fegyver feltöltődött, tüzelni fognak.
- Becsapódásra felkészülni! - szólt a kapitány hangja, aztán kezével megkapaszkodott a kilátó párkányán.

A vadász-kommodore első sorból láthatta a látványos jelenséget, ahogy a fényes nyaláb előtör az Accuser orrából, majd nyílegyenesen az Igazságosztó felé tart. Kis híja volt annak, hogy egy három TIE bombázóból álló alakzatot is kettészeljen a protonsugár, méterekkel kerülték el a becsapódást. Egy pillanat volt csupán, az az idő, amíg a protonsugár elérte az igazságosztó pajzsát. A hatalmas energiájú nyaláb még az Igazságosztó erős pajzsán is egy pillanat alatt lyukat ütött, aztán folytatta útjárt a hajótest felé. A becsapódás a hajó hajtóművét érte. A vörös ionfényt, amit a hajtóművek bocsátottak ki, egy tűzgolyó képe váltotta fel. A hajó tatjából helyenként lángcsóvák csaptak ki, jelezve, hogy a sugár a hajó szerkezetén belül is nagy pusztítást okozott. Ám bármilyen erős is volt a sugárnyaláb, mégsem tudott komolyabb kárt okozni a csillagrombolóban. Ettől függetlenül még a hajó orrában is érezni lehetett a szerkezeten végigvonuló lökéshullámot, amit a szuperfegyver okozott. A hídon tartózkodók is meg-megbotlottak a lökéshullámtól és egy pillanatra a hajótest keserves sírása elnyomott minden zajt a fedélzeten. Crawford kapitány füle a becsapódás után még néhány pillanatig csengett, utána szólalt meg elsőként a hídon:

- Kárjelentést!
- Elvesztettük a hatos és hetes hajtóműveket. - szólalt meg az egyik hajótechnikus. Őt Zinon kommunikációs hadnagy jelentése követte:
- A tat energiaellátása ingadozik. Harci állomások működőképesek.

Crawford megnyugodott. Azonban még egyszer nem engedheti meg, hogy ez a támadás megtörténjen, meg kellett állítaniuk az Accusert.

- Mennyi ideig tart, amíg ez a szörnyeteg újratölt? - kérdezte a kapitány, aztán azon kapta magát, hogy egy hideg verítékcsepp mászik végig homlokán. Megijedt. Komolyan megijedt attól, hogy az Accuser fegyvere komoly kárt okozhat hajójában. Félelme alaptalannak bizonyult és ez erővel töltötte el őt. Paranga és a többi vadászosztag hamarosan elintézi az Accuser fegyvereit, és onnantól már csak idő kérdése, amíg térdre kényszerítik a csillagrombolókat. Szép tervnek tűnt ez, azonban Crawford kapitány élete sohasem úgy alakult, ahogy azt ő tervezte. A Sors keze ismét közbeszólt:
- Több Cronau sugárzás! Nagyok! - szólt a szenzorokat figyelő tiszt. Tehát hamarosan - pillanatokon belül erősítése érkezik a hajóknak. Crawford kapitány nyelt egyet, majd fejét a kilátó felé fordította.

Hamarosan hatalmas hajó, és tucatnyi kisebb lépett ki a hiperűrből. A buborékszerű hajótestek látványát mindenki felismerte és gyűlölte. Könnyen fel lehetett ismerni a mon calamarik keze nyomát. Nehéz elhinni, hogy a Köztársaság csatahajói valaha luxuscirkálóként szelték át a Galaxist. Ám akármilyen furán is hangzik ez, múltjuk miatt nem szabad alábecsülni a lázadó hajók képességeit. A három MC80 típusú cirkáló a hiperűrből kiérve azonnal három különböző irányba indult és azonnal tüzet nyitott az Igazságosztóra. A taktikai tisztek gyorsan felismerték a hajókat. Két Home One és egy Liberty osztályú cirkáló. Csak nem...

- Azonosítsák a hajókat! - fordult vissza a kapitány.
- Uram a bal szélső a Home One. Ackbar hajója.

Ackbar. A lázadás egyik vezéralakja. Habár Crawford szívből gyűlölte őt, amiatt, hogy nem ember és már-már teljesen romba döntötte a Birodalmat, de azért mégis egyfajta tiszteletet érzett az admirális iránt. Tehetségét senki nem vonhatta kétségbe és Crawford mindig is vágyott arra, hogy erejét egy olyan méltó stratégával mérhesse össze, mint Ackbar admirális. Ám nem volt idő az ámuldozásra, a csatának folytatódnia kellett. Habár a helyzet egyre rosszabbra fordult, az Igazságosztó még mindig előnyben volt támadóival szemben. A vadászokról már nem lehetett ugyanezt elmondani.

A három mon calamari hajóval érkező kisebb hajók azonnal az Executor osztályú hajó hasa alá manővereztek és igyekeztek utat törni az Accuser felé. Ám ahelyett, hogy a "gyengébb" Birodalmi osztályú csillagrombolóra támadtak volna, inkább a TIE defendereket és TIE bombázókat kezdték támadni. Nyilvánvalóan az Accusert védelmezték. Paranga kommodorenak hamarosan rá kellett jönnie, hogy a vadászelhárítók még az ő osztagának is túl nagy feladatot jelentettek, így kénytelen lesz abbahagyni a támadást és más célpont után néznie. Komoly probléma volt az is a közel 120 hajó számára, hogy az új hajókkal együtt új vadászgépek és bombázók érkeztek, számuk már nem volt elhanyagolható. Eközben a hídon Crawford kapitány új parancsot adott ki:

- Fél fordulat jobbra. Tüzeléssel leállni. Az összes üteg célozza meg a középső cirkálót. A jelzésemre tűz.

Azzal a hatalmas szuper csillagromboló lomha óriásként fordulni kezdett, hogy össztüzét az egyik MC80-as hajóra zúdíthassa.