|
Post by Dash "Sureshot" Paranga on Aug 31, 2008 7:41:37 GMT 1
Az Accuser proton ágyújának működését az Öklök az első sorból nézték végig. A jelenség, mely hatalmas pusztítást okozott, irtózatos fényjelenséggel is járt. Dash pár pillanatra még a manőverezésről is megfeledkezett, ahogy látta, hogy a Protonsugár keresztül döfi az Igazságosztó páncélját. Ezen pillanatát kihasználta egy A szárnyú vadász pilótája, aki egy rakétát is bele eresztett a TIE Defenderbe, de szerencsére annak pajzsa kibírta a találatot. Dash persze nyomban reagált, lassított, ezzel közel eresztette magához az elfogó vadászgépet. Közben átállította a pajzsenergia termelőt és elkezdte visszanövelni a rakétával elvesztett pajzsát. A következő pillanatban újra felhangzott a rakéta célzásának figyelmeztető hangja, mire Dash hirtelen 0-ra csökkentette a tolóerőt és kiemelte a gépet, majd újra maximumra gyorsított. Ezzel azt érte el, hogy az A szárnyú elfogó vadász túlfutott rajta, Dash pedig közvetlenül mögé tért vissza, tökéletes tüzelő helyzetbe. Lézersugarai helyett azonban ION lövedékekkel lebénította a vadászgépet és magára hagyta. Szándékosan nem lőtte ki. Aztán lenyúlt a kis fekete dobozra és aktiválta a rajta lévő egyik kapcsolót. Ezáltal a kommunikációs rendszert csak azok számára tette hallhatóvá, akik szintén rendelkeztek a kicsiny fekete dobozzal. A rendszer kódolta a beszélgetéseket és külső hallgató számára telemetriai számítások hangját közvetítette, vagy legalábbis ennek vélték. A többi gépen nem kellett aktiválni, elég volt a vezérgépen. - Öklök! Nem akarok felesleges áldozatokat! A vadászokat ION tűzzel bénítsátok le, és hagyjátok magára! - Értettük uram! - jött a válasz szinte egyszerre, majd Dash visszakapcsolta a kapcsolót.
"- Paranga, iktassák ki azt a szuperlézert, minél előbb! - szólt a kapitány parancsa a hídról." - Fantomok, cél az Accuser proton ágyúja, semmisítsétek meg! - adta ki közben az utasítást Dash annak a 6 gépből álló Missile Boat osztagnak, amelyek épp most repültek ki az Igazságosztó hangárából. - Értettem Ököl vezér - mondta Tralbar és a Missile Boatok elindultak, hogy teljesítsék a küldetésüket. A Missile Boat, egy a Thrawn főadmirális által tervezett bombázó volt, mely megjelenését követően széles körben elterjedt a flottánál.
A következő pillanatban újabb aktivitás jelent meg a fedélzeti radaron. Három hatalmas, Calamari csillagcirkáló jelent meg, és egyenesen az Igazságosztó felé indultak. Hangárából csak úgy rajzottak ki a vadászok. Dash ereiben felpezsgett a vér. Az Öklök pár pillanat után hatalmas túlerővel találták szembe magukat. Dash osztaga a hirtelen jött lázadó erősítés következtében szinte azonnal elveszített egy vadászgépet. Dash megkönnyezte Lexar hadnagy elvesztését, de sisakja vízora alatt rejtve maradt az érzés. Hangján sem hallatszott, mikor forgalmazni kezdett: -{Az összes Birodalmi vadásznak! Figyeljetek az A és X szárnyúakra. Az Öklök mindent elkövetnek, hogy eltakarítsák az összes elfogó vadászt, de nem lehetünk ott mindig mindenhol...}- figyelmeztette a vadászok pilótáit, miközben egy újabb X-szárnyú vadászt tett ártalmatlanná -{...a bombázók továbbra is koncentráljanak a nagyobb hajókra, a Parázs osztag feladata továbbra is a vadász- és bombázó elhárítás, mely az Igazságosztót veszélyezteti. Bombázók, mélyűri rakétákkal, bombákkal és proton torpedókkal a célpontotok a három Calamari cirkáló, de a Fantomok feladata nem változott}- forgalmazott Dash. - Vettem Ököl vezér - jelentkeztek be a vadász-osztagok vezetői. - Igazságosztó. Küldjenek ki minden vadászt, túlerőben vannak! - jelentette Dash, miközben újra bevágott egy X-szárnyú mögé, és bár fárasztotta egy kicsit az ellenséges vadász, túl sok gondot nem jelentett a Birodalmi ásznak, hogy ION tűzzel ártalmatlanná tegye. Dash továbbrepült, mikor két vadász is bejelentkezett, hogy ők lőjjék ki. Az ászt azonban nem aggasztotta e tény. Állandóan forgó, kitérő manővereket hajott végre, folyamatosan változtatta sebességét, hol lassított, hol gyorsított, míg végül hasonló csellel került mindkettejük mögé és gyorsan ártalmatlanná tette mindkét gépet. Lézereit továbbra sem használta. Egyszercsak megpillantotta az egyik Ököl gépét, amely vadul cikázott három A-szárnyú előtt, akik mind a vérét akarták. Dash nyomban rájuk repült. Rexir volt az, az Ököl 6-os. Nem volt sok esélye, az A-szárnyúak nem tágítottak. Ha Dash nem érkezik pont időben, minden bizonnyal ő is berepült volna a történelembe. De a vadászkommodore ott volt, amikor kellett. Az első két A-szárnyú vadászt ION tűzzel ártalmatlanította, a harmadikat azonban, mely már vészesen közel volt Rexir gépéhez, kénytelen volt kilőni, a 4 lézerágyút használva. Egy-két veszteség belefért. Ezután Rexir felzárkózott mellé. -{Köszönöm uram!}- szólt a hangja a rádióból. -{Ez természetes Rexir. Kövessen!}- válaszolt Dash és újra belevetette magát az agresszorok hullámába. A következő pillanatban jött be a Fantom osztag jelentése: -{Uram, az Accuser protonágyúját egyelőre nem sikerült kilőni, de károkat egészen biztosan okoztunk benne. A hajónak viszont kilőttük mindkét torony-pajzsgenerátorát. Engedélyével kilőnénk a gépet...}- forgalmazott Fantom vezér. -{Igazságosztó, a Fantom osztag ki tudja lőni az Accusert. A protonágyút nem tudják célba venni, de a csillagrombolót igen. Engedélyt kérek megsemmisíteni a hajót!}- forgalmazott Dash a hídnak...
|
|
Jason Crawford
New Member
Katona Csillagrombol? kapit?ny
A 7. flotta tisztje, csillagrombol? kapit?ny!c!4682b4
Posts: 21
|
Post by Jason Crawford on Sept 5, 2008 0:36:47 GMT 1
Az óriás csillaghajó segédhajtóművei lassan fordították a jármű orrát egyenesen a mélyűr felé, hogy ezután a hajó az orrát mutathassa az új támadók felé. Ackbar admirális sejtette, hogy mire készülnek, ezért hajóinak azonnal kitérőmanővert rendelt el, és a három köztársasági csatahajó három irányba kezdett el mozogni. Sebességük az Igazságosztóéhoz képest jóval nagyobb volt, mégsem volt elég. A Home One és az Independecnce Szerencsések voltak, hiszen manővereikkel sikeresen elkerülték a közvetlen ágyúzást. Azonban az Autonómia nevű csillaghajó rossz irányba indult el, mozgása követte a csillagromboló mozgását. Hiába igyekezett minél előbb kikerülni a tűzívből, nem sikerült.
Crawford kapitány elégedetten figyelte a hídról leendő áldozatát a taktikai képernyőn. A Háromdimenziós asztal felett a Liberty osztályú csatahajó zölden fénylett közel az Igazságosztó orrához. Mikor megfelelő szögbe ért, a tüzértiszt jelzett a kapitánynak, hogy adja ki a parancsot. Crawford bólintott egyet tisztje felé, aztán kiadta a parancsot:
- Minden ütegnek. Tűz.
Pillanatokkal később a világítás hirtelen elhalványult, egy nüánsznyi félhomályt idézve elő az egész hajón. A taktikai képernyők is megremegtek, ahogy a hajó ágyúi egyszerre vonták el az energiát a hajó rendszereiből. A hajótest felső részén lévő turbólézer ütegek egyszerre izzottak fel, ahogy megkapták a tüzelési parancsot. Crawford kapitány felemelte tekintetét a taktikai asztalról, aztán a kilátó felé nézett. Zöld sugárnyalábok tömege indult el őrületes sebességgel az ellenséges csatahajó felé. Szinte egyszerre csapódott be az összes lövedék. Gyönyörű látvány volt, minden birodalmi katona kedvelte ezt a látványt és félelmet ébresztett minden ellenségükben. A zöld fényárt hamarosan a sárga, narancs és vörös árnyalatai követték, ahogy az Autonómia belülről kezdett darabokra szakadni. Óriási darabok szakadtak le a hajótestből az össztűz nyomán, azonban a csillaghajó kiállta a támadást. Bár minden rendszere leállt, legénységében komoly veszteségek keletkeztek, a mon calamari hajó egyben maradt. Nem haladt egyenesen tovább, hiszen a lövések miatt oldalára fordult és saját tengelye körül lassan forogva sodródott tovább, jelezve a Igazságosztó legénységének, hogy a csatahajó immár hasznavehetetlen.
Paranga kommodore erői eközben a vadászokkal bajlódtak. Az, hogy a kommodore és a társai nem pusztítják el az ellenséges gépeket, felkeltette a hídon lévők figyelmét is. A robbanás végezte után Crawford kapitány ismét a taktikai holovetítőre irányította tekintetét, ahonnét a vadászokat is figyelemmel követhette. Látta azonban, hogy az egyes lázadó gépek nem pusztulnak el, annak ellenére, hogy Paranga és az öklök üldözőbe veszik őket, majd egyszerűen elhagyják a vadászokat. A többi vadászosztag igyekezett az ellenséges vadászokkal és bombázókkal elbánni, azonban az Öklök úgy viselkedtek, mintha nem is ismernék a hajót, vagy meghibásodtak volna a fegyverrendszereik. Ez feltűnt másnak is.
- Mi a francot csinál ez... - mormogta orra alatt a kapitány, aztán megérkezett Paranga újabb kérése -{Igazságosztó. Küldjenek ki minden vadászt, túlerőben vannak!} - természetesen már minden vadász úton volt kifelé, kérnie sem kellett a kommodorénak, Crawford kapitány néhány perccel ezelőtt rendelte el az összes gép felkészítését. Dash hamarosan meg is kapta a választ a hídról:
*Erősítés hamarosan érkezik. Minden vadász előkészületben.*
Hamarosan megérkezett a jelentés a Fantom osztagról is:
{Igazságosztó, a Fantom osztag ki tudja lőni az Accusert. A protonágyút nem tudják célba venni, de a csillagrombolót igen. Engedélyt kérek megsemmisíteni a hajót!}
Most Crawford kapitány szólt kommunikációs tiszthez paprikás hangulatban. - Világosítsa fel Ököl vezért, hogy mi a feladata! Intézzen el annyi ellenséges gépet, amennyit tud! Az Accusert is iktassák ki, ha lehet, egyben akarom a hajót. - Igenis kapitány, szólt a komm tiszt válasza.
Az összeköttetés azonnal létrejött a kommodore gépe és a csillagromboló közt. Zinon a kommunikációs tisztek vezetője szólt most a kommodoréhoz
*Ököl vezér, elsődleges feladat a vadászok kiiktatása. Ismétlem: elsődleges feladat a vadászok elpusztítása. Ne kíméljen senkit Ököl vezér! A fantom osztag hatástalanítsa az Accusert. Ismétlem: hatástalanítja. Ha nincs más lehetőség, megkapják az engedélyt az elpusztításra.*
Ezzel egy időben az ellenség hajói beérték az Accusert. A két corelliai ágyúnaszád és a corelliai korvett közrefogták a hajót és a Fantom osztagot vették célba. Nem kellett sok, hogy a következő támadásukat meghiúsítsák, sőt hátrálásra késztessék őket. A három hajónak végre sikerült elérnie, hogy sem a Fantom osztag, sem az Öklök nem tudják megközelíteni a sérült Accusert. Ha megpróbálnák, annak fatális következményei lennének.
|
|
|
Post by Dash "Sureshot" Paranga on Sept 5, 2008 23:40:58 GMT 1
*Ököl vezér, elsődleges feladat a vadászok kiiktatása. Ismétlem: elsődleges feladat a vadászok elpusztítása. Ne kíméljen senkit Ököl vezér! A fantom osztag hatástalanítsa az Accusert. Ismétlem: hatástalanítja. Ha nincs más lehetőség, megkapják az engedélyt az elpusztításra.*
Paranga bólintott, amikor megkapta a parancsot, noha ezt nem látta senki. Az Öklök továbbra is harcban álltak az ellenséggel, de egyikük sem pusztított el célpontot, nem úgy a Parázs osztag, akik közvetlenül az Igazságosztót védték. Dash azonban beleszámolta ezt a lehetőséget is. Ők még így is jól álltak. Tudta, hogy Crawford is észreveszi majd, amit csinálnak, de egész egyszerűen azt fogja mondani, hogy foglyokat akart ejteni, hiszen a lázadó pilótákból sok mindent ki lehetett szedni. Ezt megtanulta a háború alatt, hiszen nem egy lázadó kézrekerítésében szerzett érdemeket.
Persze a terve más volt. Nem volt véletlen az Öklök mai napi összeállítása. Terve, célja volt a csapattal, akik ma vele repültek. Tervében pedig nem szerepelt további lázadók megölése. Nyilván észrevette a tevékenységét a lázadók parancsnoka is. Az ő lézersugarai csak a feltétlen szükséges vadászmennyiséget küldték az örök harcmezőkre, olyanokat nem ölt meg, akiket nem volt feltétlen muszáj.
A következő pillanatban azonban már tudta, hogy vesztésre állnak. A Fantomok ugyan ott kőröztek még az Accuser felett, de kritikusan megtartották a Corelliai ágyúnaszádoktól és korvettektől való távolságot. Egyikük sem akart a turbólézerek hatókörébe kerülni. Dash pedig tökéletesen megértette ezt. -{Igazságosztó. Késlekedésünknek eredménye, hogy a Fantom osztag nem tud tüzelő helyzetbe kerülni az Accusernél. A Delta különítmény még megpróbálhatja kilőni a hajót mélyűri rakétákkal.}- forgalmazott Dash, mikor felmérte a helyzetet. A Delta különítmény egy Assault Gunboatokból álló egység volt, melyet kifejezetten csatahajók ellen vetett be a 25. vadász század parancsnoka. Legtöbbször ő vezette fel a támadásokat, de neki most egy gyorsabb és szélesebb körben alkalmazható vadász kellett.
A légiharc persze nem állt meg közben, de épp azért volt Dash ennek a századnak a parancsnoka és az egyik legnagyobb találati aránnyal rendelkező birodalmi pilóta, hogy meg tudja osztani figyelmét. Egy percre sem jött ki a manőverezésből és egy percre sem nézett máshová, mint a taktikai radarra. Az Öklök eredményesek voltak, az ellenséges - működő - vadászok száma csökkent, de még mindig túlerőben voltak. Dash miközben épp egy X-szárnyúval bajlódott, felkapcsolta az egyik kapcsolót a kis fekete dobozán. - Indulás! Most! - mondta a kommunikátorába, majd visszakapcsolta azt. A vadászok következő hulláma során egy - kívülről nem nagyon látható, de - átalakított Lambda sikló repült ki az Igazságosztó főhangárából, kihasználva az egyetlen pillanatra lekapcsolt terelőpajzsot. A Lambda csupán pár másodpercig tartózkodott a normál űrben. Mikor már épp rárepült volna 3 X-szárnyú vadász, vagy birodalmi erők, akik azonosítani akarták, a gép belépett a hiperűrbe. Minden bizonnyal a gép számításait egy droid is segítette.
Dash további két gépet tett még ártalmatlanná és repült tovább. Épp egy társa mögé érkezett meg. Nolan parancsnok gépe szintén beállt a Dash által kormányzott vadászgép mellé, hogy már egy hármas kötelékben folytassák útjukat. Rexir sem tágított, folyton ott volt Dash nyomában. Így hárman szinte megállíthatatlanok voltak, és támadásaikkal utat törtek minden bombázónak, amely épp támadó hadmozdulat végrehajtására indult...
|
|
Jason Crawford
New Member
Katona Csillagrombol? kapit?ny
A 7. flotta tisztje, csillagrombol? kapit?ny!c!4682b4
Posts: 21
|
Post by Jason Crawford on Sept 14, 2008 20:29:13 GMT 1
Az Autonómia hatástalanításával a Crawford kapitány hajója az egyik Liberty osztályú hajó felé fordult. Az Igazságosztó ágyúi most a Liberty osztályú cirkálót célozták, míg a hajó hasán lévő ütegek az Accusert és kíséretét próbálták kiiktatni. Minden tervszerűen haladt. A pajzsok 70%-on működtek. A csata kedvezően alakult Crawford kapitánynak. Ha továbbra is így haladnak, akkor nagy esély van rá, hogy a Birodalmiak megnyerik a csatát. Mivel az Accusert nem sikerült a vadász és bombázó-osztagoknak hatástalanítani, ezért az továbbra szakadatlanul ostromolta az Executor osztályú hajó tatját. Crawford kapitány terve az volt, hogy sorra ugyanúgy végez az összes ellenséges hajóval, ahogy azt az Autonómiával is tette. Ám bizonyos idő kellett, amíg a reaktor ismét elegendő energiát tudott termelni egy ilyen erejű össztűzhöz és az ágyúk kapacitorainak és kondenzátorainak is fel kellett töltődnie, mielőtt ismét össztűz alá vonhatnának egy ellenséges hajót. Azonban ez nem jelentette azt, hogy az ágyúk nem tudtak volna tovább tüzelni a feltöltésig. Szakadatlanul ontották a halálos plazmanyalábokat, amiket sorra nyelt el a Liberty sugárelhárító pajzsa. A köztársasági hajó fedélzetén rettegés fogta el az irányítókat, miközben látták, ahogy a pajzs pillanatról-pillanatra gyöngül és lassan semmivé foszlik. A pajzsgenerátoraik nem bírták már az Igazságosztó fegyverei ellen a tempót. Mindössze pár pillanat választotta el őket attól, hogy megszűnjön a pajzs. - A reaktor feltöltődött. - érkezett a jelentés Crawford kapitánynak, ezzel jelezve, hogy a csillagromboló kész arra, hogy következő célpontját is megsemmisítse. - Tűz. - hangzott a kapitány parancsa és az Igazságosztó ágyúi egy röpke pillanatra elhallgattak, mielőtt újra tüzelni kezdtek volna. Talán vannak olyanok, akik hisznek a Sorsban. Megint mások az Erőben, istenekben, vagy a végzetben hisznek. Egy biztos: mindig történhetnek váratlan események, amire senki sem számít. Ez történt akkor is amiko az Igazságosztó elhallgatott és felkészült az újabb támadásra, néma csend ülte meg a hajó hídját. Csak a pajzsba becsapódó lövedékek halk búgását lehetett a hídon hallani, valamint a gépek ütemes zümmögését, csipogását. A kapitány a parancsnoki kilátóról szemlélte az eseményeket, mellette elsőtisztjével, a mindig hűséges Suluval. Azonban a csend túl soká tartott. Crawford érezte, hogy az ágyúknak már rég fel kellett volna töltenie és egyszerre tűz alá venniük a Libertyt. A kapitány hátrapillantott és egyenesen az egyik tüzértiszt szemébe nézett. Az tanácstalanul bámult vissza a kapitány szemeibe, ő sem értette, hogy mi történt. Ő is tudta, hogy valami nincs rendben, de fogalma sem volt róla, hogy mi lehetett az. A tiszt üres szemei nem láttak mást, csak a szikrázó feszültséget a kapitány szemében. - Azt mondtam: tűz! - pirított rá a tüzérre a kapitány. A tiszt hirtelen a konzol felé kapta fejét, majd az egyik beosztottja felé, akire a kapitányhoz hasonlóan idegesen rákiáltott. Crawford kapitány tekintetét most ismét az ellenség hajóira szegezte. - Tüzeljenek már! - A fiatal tiszt arca hófehérré változott, ahogy minden vér kiszökött belőle, és dadogva válaszolt: - U-uram, megszűnt az összeköttetés a harcállásokkal... - a tüzértiszt szava elakadt. Nem tudott mit válaszolni, aztán legyőzve meglepődöttségét ismét felemelte a hangját - Mi az, hogy megszűnt a kapcsolat a harcállásokkal?! - a felkiáltásra Crawford kapitány is felfigyelt, tekintetével a tüzértisztet kezdte keresni. Mielőtt azonban szóra nyitotta volna száját, Zinon, a kommunikációs tiszt szólalt meg: - Uram, minden összeköttetésünk megszakadt a hajó többi részével - Zinon szavait, a taktikai tiszt jelentése követte: - Megszűnt a pajzs a tat felett... Az orrnál... - mindenki a taktikai tiszt szavaira koncentrált, a meglepődés miatt senki nem tudott megszólalni - nem minden szektorban kikapcsolnak a pajzsok... védtelenek vagyunk. Crawford kapitány száját egy hangtalan "Mi?" kérdés hagyta el. Olyasvalami történt, amit Jason Crawford gyűlölt. Elvesztette az irányítást az események felett. Soha nem hitt semmilyen istenségben, sem az Erőben, sem a Sorsban, sem a Végzetben, mindig is úgy tartotta, hogy mindenki saját maga irányítja az életét. Crawford kapitány azt hitte, hogy ennek a hajónak és a rajta szolgáló férfiak sorsát is irányíthatja. Most azonban tévedett. Gyermekkorában tehetetlen volt alkoholista apja ellen, ezért is lépett katonai pályára, hogy maga vehesse kézbe a sorsát, hogy erőssé válhasson. Azt, hogyha valaki nem ura a saját életének az egyik legmegvetendőbb emberi tulajdonságnak tartotta és mindazokat másodrendűnek tartotta, akik nem voltak urai saját életüknek. Most, hogy ez saját magával is előfordult, hogy tehetetlenül nézte a csatát, hogy nem tudott semmit sem tenni feldühítette. Jason Crawford most már forrt a dühtől. Beosztottjainak szavait pillanatokig nem is hallotta, amíg a vörös köd el nem oszlott szemei elől. Mikor magához tért szerette volna elkiáltani, hogy "Mi a fene folyik itt?!", de szavait elnyomta a kommunikációs állomás felől érkező robbanás zaja, valamint a szerterepülő por és törmelék. Egy pillanat műve volt az egész. Mikor feleszmélt, az első dolog, amit megpillantott, az Zinon őrnagy volt, a kommunikációs főtiszt. Teste kiterítve feküdt a kommunikációs állomás előtt, szemei fókuszálatlanul néztek a semmibe, a mellkasán lévő szenes, füstölgő seb mellett egy fekete csillogó harci bakancs díszelgett. A bakancs egy fekete lábszárvédőben folytatódott, aztán a bakancs pedig egy fekete, csillogó testpáncélban ért véget. A füstből sorra tűntek elő a sötét páncélos alakok. Egy, kettő, három, aztán egy tucat. Néhány tiszt tett még egy utolsó elkeseredett mozdulatot és fegyverért nyúlt. A fekete páncélos katonák azonban sokkal gyorsabban reagáltak és még azelőtt véget vetettek ezen fegyveresek életének, mielőtt kezük elérte volna a pisztolytokot. A hídon lévő kezelőszemélyzet megértette, hogy helyzetük reménytelen és az ellenállásnak pedig nincs értelme. Zinon őrnagy, aki Crawford kapitány mellett szolgált már hosszú évek óta, most halottan hevert a kezelőpult előtt. Akár maga a kapitány is lehetett volna a helyében. Véletlen? Talán. A robbanás a legtöbb kommunikációs tisztet megölte, akivel pedig nem végzett a robbanás, azok súlyos égési sérüléseket szereztek a plazmakitörés miatt. Most azonban Crawford kapitány nem foglalkozott a legénység halott tagjaival. Jobban aggasztotta az, hogy szentélyébe idegenek férkőztek. Az űrben eközben Dash Paranga és összes Birodalmi vadász arra lett figyelmes, hogy az Igazságosztó hirtelen abbahagyta a tüzelést és nem válaszol egy rádióhívásra sem. A vadászgépek folytatták az utolsó parancs végrehajtását. Egymás között is élt a rádiókapcsolat, azonban az anyahajó nem válaszolt egy hívásra sem. Lassan az összes vadász feleszmélt és kezdett beállni a fejetlenség. Akármilyen ászok is ültek a vadászgépekben, most szinte mindegyikőjüknek egy járt a fejében: csak éljék túl ezt a csatát. A hídon a fekete páncélosok biztosították a helyszínt, aztán egyikőjük előlépett. Fekete páncéljukból csak a vörös vizorjuk és a sisak homlokrészén díszelgő szövetségi csillagmadár-embléma jelezte, hogy a katonák az Új Köztársaság erőihez tartoztak. Crawford kapitányt is ledöntötte a lábáról az első lökéshullám, és ahogy feltápászkodott a földről Sulu, az elsőtiszt rögtön a kapitány elé állt. Az elsőtiszt takarásából figyelte az előlépő fekete páncélos alakot, aki leengedte fegyverét és sisakmikrofonján keresztül megszólalt mély, recsegő hangon: - *Crawford százados, a híd biztosítva.*Most ismét kísérteties csend honolt a hídon. Senki nem mert szólni. Egyedül a támadók fegyvereinek lágy, halk kattanásait lehetett hallani, ahogy azokat a legénység tagjaira fogták. Ilyenkor már rég a legénység segítségére siettek volna a hajón szolgáló rohamosztagosok, azonban most senki nem sietett megmenteni sem a kapitányt sem a többi tisztet. A kommunikációs állomás helyén tátongó lyukon most egy három újabb fekete páncélos férfi lépett elő. Crawford... pontosan ez a saját vezetékneve a kapitánynak is. Véletlen. Véletlenek márpedig nem léteznek. Ezt vallotta Jason Crawford kapitány is. A belépő középső katona most elengedte fegyverét, ami kibiztosítva lógott a férfi vállszíján. A katona most fejéhez nyúlt és kioldotta a sisakját rögzítő hevedereket, majd megemelte a sisakot. Egy halk szisszenést követően kiegyenlítődött a sisak és a hídon uralkodó nyomás közti különbség és a férfi könnyen leemelte fejéről a sisakot. Jason Crawford kapitány szeme elé olyan látvány tárult, amit soha nem fog elfelejteni, amíg csak él. Szemei kikerekedtek, száját észrevétlenül kinyitotta meglepetésében és bal lábával hátralépett, ahogy felismerte az eddig a sisak alatt rejtőzködő arcot. Gerincén is végigfutott a hideg, mikor megpillantotta Nico Crawford arcát. Annak a fiúnak az arcát, akiről már lassan 10 éve mindenki azt hitte, hogy halott...
|
|
|
Post by Dash "Sureshot" Paranga on Sept 14, 2008 21:23:06 GMT 1
A vadászkommodore és osztaga lassan elkeseredett harcot vívott a túlerőben lévő lázadókkal. A birodalmi egységek pusztultak. Amelyik vadászgépben volt katapult, ott a pilóta az űrbe került, és ha túlélték, hogy vadászok cikáznak az űrben, akkor valószínűleg az Új Köztársaság egyik börtönébe, vagy "javító-intézetébe" kerülnek majd. Dash ezt el akarta kerülni. Ezért választotta ki mára a saját osztagát, a legjobbakból, akik hasonlóan gondolkodtak, mint ő.
Az Igazságosztó az Autonómia hatástalanítása után újra felkészült a tüzelésre. Irányba fordult és Dash - amennyire harc közben ki tudta venni - a Liberty osztályú cirkáló felé fordult. Aztán egyszer csak történt valami. A kommunikációs csatorna elnémult. A pilóták kommunikáltak, de az eddig a fülükben hallható Igazságosztó nem kommunikált velük többet. De nem csak ennyi történt, a turbólézer ütegek is leálltak. Az öklök mind felzárkóztak Dash gépe mellé. 4-en maradtak. A kommodore-t egyikük sem látta, a gép páncélja és üvege átláthatatlan volt, kívülről.
-{Öklök... kapcsolás most!}- mondta és átkapcsolta a kicsiny fekete doboz mindkét gombját. A radar rendszerek mostantól a 4 Birodalmi öklöt neutrális célpontként azonosították, nem pedig birodalmi egységként. A kicsiny doboz megváltoztatta a hajók transzponder kódját. -{Uraim, cél az Alpha találkozó hely, kövessetek!}- forgalmazott Dash és kihasználva a fejetlenséget, ami az Igazságosztó némaságából eredt, a 4 TIE Defender, benne az Öklök legjobb pilótáival és az egyik legnagyobb birodalmi ásszal, aki valaha botkormányt ragadott a Birodalom szolgálatában, a hiperűrbe léptek egyszerre, egyidőben. Dash nem tudta, hogy a kapitány megkapja-e az üzenőkapszulát, amit a gépe hagyott, mielőtt belépett a hiperűrbe. Crawford kapitány személyes holo-vevőjén is megjelent ugyanaz az üzenet, Dash Parangától.
Mind a 4 TIE Defender több órát töltött a hiperűrben, az Alpha találkozó pontig. A találkozó pontnál már várta őket egy átalakított Lambda osztályú sikló. Transzponder kódja szintén neutrális jeleket sugárzott és neve szerint Renegade volt. -{Végre megjöttetek}- forgalmazott a pilóta...
|
|
Jason Crawford
New Member
Katona Csillagrombol? kapit?ny
A 7. flotta tisztje, csillagrombol? kapit?ny!c!4682b4
Posts: 21
|
Post by Jason Crawford on Sept 15, 2008 20:46:28 GMT 1
Crawford kapitány megdöbbenve állt elsőtisztje mögött és még két lépést tett hátrafelé. Nico a jelentések szerint ütközetben eltűnt. 13 évvel ezelőtt történt minden. Nico frissen végzett rohamosztagos tisztként Tarkin nagymoff szolgálatába állt. Azért kerülhetett a nagymoff közvetlen irányítása alá, mert apja már hosszú évek óta a nagymoff hűséges követője volt, ráadásul személyesen is ismerte az eriadui férfit. Tarkin nagymoffnak nem jelentett problémát, hogy ennek a szívességnek eleget tegyen, hiszen mindig is szükség volt a Birodalomban friss utánpótlásra, főleg rohamosztagosokra. Nico Crawford igen rövid ideig szolgált a nagymoff alatt. Mindössze két küldetést ért meg. Persze szolgálatát apja titokban nyomon követte és figyelte fia fejlődését. Titokban azt remélte, hogy Nico hamar előrelép a ranglétrán és belőle is tiszt válhat, akárcsak apjából. Azonban nem így történt. Tarkin nagymoff egyik hadjárata során egy a Birodalom ellenségének kikiáltott bolygó ellen vonultatta erőit. Egy rövid űrcsatát követően megkezdődött a bolygó megszállása. Sajnos maga a megszállás közel sem tartott olyan rövid ideig, ahogy arra a Birodalmiak számítottak. A helyiek gerillaharcokkal lassították le az offenzívát, gyakran rajtaütöttek a Birodalmi őrjáratokon.
Nico Crawford osztagának nagy részével is egy ilyen rajtaütés végzett, azonban Nico és néhány társának holttestét soha nem találták meg. A jelentések szerint fogságban halt meg az idősebbik Crawford gyermek, azonban ez nem fedte a valóságot. Az igazság az volt, hogy Nico megtalálta a tökéletes alkalmat, hogy elhagyja a sereget. Soha nem osztotta ugyanis apja nézeteit a birodalomról és annak módszereiről. A sereghez is azért kellett csatlakoznia, mivel apja egy szerencsétlen véletlen folytán egy ágyban találta egy zeltron nővel. Nico éles ellentettje volt apjának. Életvidám, vagány srác volt fiatalként és rengeteg barátot szerzett, akik felnyitották a szemét és rávilágítottak a Birodalom valódi arcára, arra a sötét arca, amit a nyilvánosság soha nem látott. Azt az oldalt, amit apja is szolgált és vakon követett. Az, hogy katonaként ezt a rendszert kellett szolgálnia, ezt élete egyik mélypontjának tartotta. Attól a naptól fogva, ahogy megérkezett a caridai kiképzőtáborba, azon gondolkodott, hogy hogyan tudna megszökni onnét. Nico teljes családja annyit tudott a fiúról, hogy életét vesztette a hadjáratban. Az igazság azonban az volt, hogy ekkor kezdődött el Nico valódi élete.
A hadjárat kedvezően alakult az ifjú Crawford fiúnak. Pár emberével túlélte a támadást és fogságba került. Hosszú győzködés után sikerült fogvatartóit ráírnia, hogy ne öljék meg sem őt, sem megmaradt embereit. Cserébe kiadta azokat a titkokat, amiket a támadó Birodalmi erőkről tudott. Később sikerült csatlakoznia az ellenállókhoz és az ellenállók maroknyi csoportjával pedig sikerült elmenekülnie a bolygóról. Ami pedig ezután következett az egy átlagos Lázadó katona történetének felelt meg. Nico újdonsült barátaival csatlakozott a Lázadók Szövetségéhez és hadat üzent a Birodalomnak. Sajnos ez nehéz döntés volt, hiszen egész családját hátra kellett hagynia és arra is számított, hogy soha nem látja viszont egy hozzátartozóját sem. Nico kiváló fizikai kondíciójának és Birodalmi képzésének köszönhetően hamar megismerkedett a Lázadás egyik fontos tagjával Crix Madine-nel és a lázadók Különleges Alakulatával. A fiatal Crawford fiú rengeteg akcióban részt vett a kommandósokkal, de az Új Köztársaság kikiáltása után visszavonult az aktív szolgálatból. Azonban a katonai vezetés külön kérésére még elvállalta ezt a küldetést annak reményében, hogy viszontláthatja apját.
A terv, amit maga Ackbar admirális forralt, tökéletesen bevált. Az Új Köztársaság tudomást szerzett a magányosan állomásozó óriás, az Igazságosztó hollétéről és a központi tanács úgy döntött, hogy szert szeretne tenni a szuper csillagrombolóra, hiszen óriási hasznát vehetné a hajónak a Birodalmi maradványok elleni harcban. Ezért a Köztársaság első számú stratégáját, Ackbar admirálist kérték meg, hogy tervezze meg és kivitelezze ezt az igen kockázatos akciót. Mivel Nubia Birodalmi helytartója igen korrupt volt, ezért nem volt nehéz a Köztársaság ügynökeinek némi kenőpénz ellenében a bolygóra bejutnia. A nubiai közlekedési hivatalt használták fel, hogy Crix Madine különleges osztagát feljutassák az Igazságosztó fedélzetére. Sajnos az utóbbi időben gyengült a biztonság a csillagromboló fedélzetén, így tudtak a kommandósok bejutni a hajó fedélzetére. Ám nemcsak egy kommandó jutott, hanem több is. A többi osztag különböző ellátmányokkal jutott fel a fedélzetre és a hajó szervizjárataiban rejtőzött várva egy jelre.
Ez a jel az alfa osztag jele volt. Egy kódolt rádióadást küldtek el az egyik közeli rendszerben állomásozó Köztársasági flottának, hogy foglalják le az óriást, amíg elvégzik a dolgukat. Az a két Birodalmi csillagromboló, - vagyis a Liberator és az Emancipator - ami a rendszerbe érkezett az is csak egy csali volt, ami a Birodalmiak megvezetését szolgálta. Az átnevezett csillagrombolókat még az endori csatában zsákmányolta a Lázadók Szövetsége és most jó hasznukat vették a két csatahajónak és az egykori Accuser különleges fegyverének is. Az űrcsata indulásakor léptek akcióba a kommandósok, akik sorra elfoglalták az Igazságosztó irányító központjait. Mivel több is volt. Ezek a másodlagos hidak akkor léptek működésbe, amikor az elsődleges hajóhíd elpusztul, vagy a legénységet foglyul ejtik. Azonban a hírszerzésnek köszönhetően erre a Köztársaságiak is rájöttek és először a másodlagos hidakat foglalták el. A kommandósoknak nem volt nehéz dolga, hiszen a szervizjáratokon át könnyen megközelítették az amúgy teljesen üres másodlagos irányító központokat. Mikor az alfa osztag megkapta a zöld jelzést, elvágta a fő irányító központ kommunikációját és megbénította irányítórendszerét. Ezután következett a robbantás és a parancsnoki állomány semlegesítése. Mire Jason Crawford és emberei feleszméltek, addigra már semmit sem tehettek. A Köztársasági kommandók a másodlagos központokban átvették a hajó feletti irányítást és kiiktatták a hajó teljes kommunikációs rendszerét. Sajnos a művelet elég sokáig tartott, hogy az Autonómia áldozatul essen az Igazságosztónak, azonban a Liberty megúszta testvérhajójának sorsát.
A birodalmi erők semmit nem tehettek, teljesen megbénították őket. Erre a kapitány is hamar rájött és meglepően gyorsan elfogadta a helyzetet. Mikor magához tért a sokkból, ismét sikerült felvennie hűvös stílusát és először szólalt meg:
- Nico... - szavaiban érezni lehetett, hogy nem kifejezetten örül a viszontlátásnak és annak, hogy fiával a hőn gyűlölt ellenfél oldalán kellett találkoznia. - *Százados, mik a további parancsok?* - kérdezte az akciót vezető tiszt a harmincas éveiben járó Nicotól. - Üzenjenek Ackbarnak. A küldetést sikeresen végrehajtottuk. Vezessék el a tiszteket.
Hamarosan bilincsbe verve várta a további fejleményeket a teljes hídon található tiszti gárda, közte maga a kapitány is. Az Igazságosztóra most új erők érkeztek. A lázadók felszólították a teljes legénységet a megadásra és a hiperűrből frissen érkező csapatszállítók megkezdték a dokkolást a szuper-csillagromboló fedélzetén, hogy elszállítsák az új hadifoglyokat. A hajón található rohamosztagosok tehetetlenek voltak, mivel az összes ajtót sikerült a behatolóknak lezárnia, így nem tudtak a legénység segítségére sietni. A pilóták is megkapták a lázadók parancsát. Volt, aki végső elkeseredésében a saját halálába menekült azzal, hogy ismét rátámadt a lázadókra, azonban a legtöbb pilóta vagy belépett a hipertérbe Paranga kommodorehoz hasonlóan, vagy a csillagromboló hangárjaiban landolt, hogy ezzel saját életét megmenthesse.
A helyzet abszurd volt. Most idegenek kísérték el Jason Crawfordot saját hajóján saját fogdájába a kapitányt, amíg további döntés nem születik a sorsáról. A hídról kifelé menet Jason folyamatosan Nico szemébe bámult, amit fia viszonzott is. Nem szóltak egy szót sem, azonban ez szemkontaktus hosszú évek távollétét hidalta most át és egy jövőbeli beszélgetést alapozott meg.
A hatalmas óriás, az Igazságosztó most kísérteties módon elhallgatott. De vajon meddig tart ez a csend?
|
|
|
Post by Dash "Sureshot" Paranga on Sept 15, 2008 21:33:51 GMT 1
-{Öklök! Feltöltés a siklónál, és mindenkinek fél óra szabadidő. Én vagyok az utolsó, kezdje a kettes, majd a hármas, majd a négyes. A többiek járőrútvonalra állnak, és ha történne valami, legyetek készen. Hogy állunk rakétával?}- kérdezte Dash a rádión forgalmazva. -{Uram, a rakétáknak a fele megvan...}- mondta Ököl 6, vagyis Rexir -{Mindenkinél uram}- forgalmazott Ököl 2. -{Remek, akkor kezdjétek meg a pihenést és a feltöltést egyesével}- mondta Dash.
A lambda sikló alá bemanőverező TIE Defendert egy járat kötötte össze a siklóval. A siklót Dash tervei alapján alakították át a főmérnökkel. Több heti ellátmány is felhalmoztak benne, és volt benne két ágy is, egy orvosi droid, illetve egy asztro droid. A gép arra volt hivatott, hogy dokkolni tudjon az űrben a TIE Defenderekkel, és a pilóta - mely könnyebben tudta kihámozni magát a pilótaülésből, mint a többi TIE vadászból - az alagúton átúszhatott a Lambdára. Ott aztán ehetett, pihenhetett és elvégezhette a dolgát. Dash úgy tervezte, mind a hatan meg tudnak lépni, de mivel már csak négyen voltak, valamint a főmérnök, aki a Lambdát vezette, így az ellátmányuk még több időre volt elegendő.
A kis csapat elveszett, vagy elveszettnek hitt családtagjait akarta megtalálni, aztán mindegyikük a lázadókhoz, vagyis mostanra az Új-Köztársasághoz akart csatlakozni. Dash leginkább a Zsivány-osztagban képzelte el a jövőjét, mire megtalálta feleségét az Axxila rendszerben. A Zsivány osztag, mely annyi borsot tört Dash és társainak orra alá. A Zsivány-osztag, melyben Dash reményei szerint - nem vér szerinti - testvérét Alecet is megtalálja majd. A gondolkodása alatt Ököl 2 csatlakozott, és megkezdődött a pihenés. Az összes találkozási pontot úgy határozták meg, hogy az kívül essen mindenféle olyan zónától, ahonnan Lázadó aktivitást jeleztek, és kívül essen a Birodalmi aktivitásokon is. A rendszer csendes volt, de Dash és társai azért készen álltak bármire...
|
|
Jason Crawford
New Member
Katona Csillagrombol? kapit?ny
A 7. flotta tisztje, csillagrombol? kapit?ny!c!4682b4
Posts: 21
|
Post by Jason Crawford on Sept 19, 2008 23:59:47 GMT 1
Üresen kopogtak a fényesre súrolt katonai bakancs léptei a fogdához vezető úton. A kopogás ritmusa egyenletes és állandó volt, igazi katonához méltó. Bár már hivatalosan is rab volt, Crawford kapitánynak mégis sikerült megőrizne magasztos viselkedését. Hátratett kézzel sétált az előtte haladó kommandós osztag előtt. A kapitányt további négy ember követte. A folyosót előtte megtisztították, hogy nehogy valamelyik Birodalmi katonának eszébe juthasson megmentenie kapitányát. Azonban erre nem volt alkalmuk, a Köztársaságiak ugyanis kitűnő munkát végeztek. Hamarosan aktiválódott az erőtér, mely elválasztotta Crawford kapitányt nemcsak fogvatartóitól, hanem az egész hajótól is. A hófehér falak és a magányos priccs nem zavarta. Saját lakosztályát sem rendezte be luxusmódra. Mikor végre magára hagyták, leheveredett a kemény fekhelyre, és gondolkodni kezdett. Tudta, hogy hibázott, de nem tudta, hogy hol és mikor. Sokat gondolkodott ezen és minél többet elmélkedett, annál inkább zaklatott lett, hiszen nem jött rá saját hibájára. Gondolatmenetét egy hang zavarta meg. Nico szólt hozzá a belső hangszórón keresztül, ugyanis az erőtér hangszigetelésként is szolgált.
- Apa, beszélnünk kell.
Jason felült, majd bal válla felett hátranézett fiára. Felkelt ágyáról, majd olyan közel sétált az erőtérhez, hogy érezte, ahogy kézfején borsódzik a szőr. Kihúzta magát és kissé meglepődve tapasztalta, hogy fia nagyjából ugyanolyan magas, mint ő. Szemöldökét összehúzta és mélyen fia szemeibe nézett. Hangja rideg volt, mint mindig, a humbarine-i férfi kék szemei hideg fényt sugároztak fia felé, akinek egy pillanatra végigszaladt a borzongás a gerincén.
- Nincs semmi mondanivalóm neked. - mondta és hosszú kínos pillanatokon át bámult fia szemébe. Niconak ez sok volt, nem bírta sokáig, hamar oldalra nézett, hogy meneküljön apja szúrós tekintete elől. Mikor elfordult, Jason is elfordult és visszasétált az ágyhoz, majd helyet foglalt. Nico eközben az őrökkel beszélt, hogy bemehessen apjához. Hamarosan kinyílt az erőtér és a fiatal férfi belépett a cellába.
- Miért jöttél? - kérdezte az apa, miután fia leült mellé és sóhajtott egy mélyet. - Azt hittem kitaláltad, hogy miattad. - 13 évre eltűnsz, és most hirtelen előbukkansz a semmiből? Miért most jelentél meg, Nico? - Segíteni akarok... - Segíteni! - kiáltott fel Crawford kapitány, majd felpattant az ágyról és hátát mutatta fiának. Mereven a hófehér falat bámulta, hátrakulcsolt kezekkel - Segíteni... Mégis, mit akarsz? Látni, ahogy az apádat láncra verve elhurcolják? Hogy lásd, hogy legyőztek? - a férfi szavai most elgyöngültek, mintha erős fáradtság szállta volna meg az elgyötört tisztet - Mégis mit képzelsz? - a kapitány hangja most suttogásba csapott át, azonban, hogy Nico hallja-e szavait, vagy sem, már nem érdekelte - Jobb volt, amíg halottnak hittelek. - Egy pillanat szünet következett, azonban az, hogy Nico hallotta-e apja utolsó mondatát, nem derült ki. Az ifjabb Crawford lelkesen folytatta: - Beszélhetek a vezérkarral az érdekedben, talán alkalmazhatnának téged, mint... - Nico, miről beszélsz? Honnét veszed, hogy beállok a Köztársasághoz? Ilyennek ismersz? - Nico hangja most komorabbá, apatikusabbá vált - Igaz, az nem vallana rád. - Te is jól tudod, mi lesz velem. Hadbíróság elé állítanak és kivégeznek. - De ez nem jellemző a Köztársaságra. Kegyelmet is kaphatsz. - nyugtatta apját Nico - A fenébe is, vak vagy fiam? Tudod mivel fognak bíróság elé állítani? Népirtásért. Milliókat öltem meg, milliókat - hangsúlyozta saját szavait Jason, miközben kezével hevesen gesztikulált - Ugyan miért kapnék kegyelmet? - Hangzottak a Humbarine-i férfi igencsak ingerült szavai. Nico gerincén ismét végigfutott a hideg. Apjának ismét sikerült elborzasztania. Ismerte Jasont annyira, hogy tudja: nem amiatt háborodott fel, hogy annyi ártatlan életét oltotta ki, hanem azért, mert mindezt saját fia nem tudta megérteni. Jason az évek alatt rengeteg ember és értelmes lény életének vetett véget. Soha nem félt az orbitális pályáról való bombázástól, vagy ártatlan civil hajók megsemmisítésétől, ha akárcsak felmerült annak a gyanúja, hogy a civil hajókon terroristák, vagy a Birodalom ellenségei rejtőztek. Jason úgy tekintett ezekre a tettekre, hogy szükségesek a rend fenntartásáért. Minden egyes élet feláldozható a Birodalom érdekében. Ez volt a Birodalom egyik filozófiája, amit annak idején még Tarkin nagymoff fogalmazott meg doktrínáiban. És ha más nem is, de Jason tökéletesen megértette és magáévá tette a nagymoff eszméit, hiszen nagyon régóta járt már Wilhuff Tarkin nyomában. Kínos csend következett. Nico nem tudott most apja szemébe nézni. Szégyellte apja tetteit. - Különben sem tudnék olyanokkal együtt dolgozni, akik megölték anyádat és a húgodat. - tette végül hozzá most már nyugodt hangon Jason. E szavakra Nico felkapta a fejét és meredten bámult apja hátára - Mi? Miről beszélsz? - most Nico hangja volt zavarodott - Igen, gondolom a kis lázadó barátaid erről nem meséltek neked. - szólt Jason most már gúnyosan, aztán fiához fordult - Anyád összetört, mikor megtudta, hogy meghaltál. Valami elpattant nála. Soha nem volt már önmaga. - De mi történt? H-hogyhogy halottak? - kérdezte Nico megdöbbenve - Az egész azzal kezdődött, amikor Wiczenger moff meghalt egy terrorista támadásban, útban hazafelé. A te kis barátaid tették el őt láb alól, hogy felszabadíthassátok az egyik helyőrségen fogva tartott gyilkosokat és szabotőröket. - a kapitány hangja most még inkább ironikussá vált és arcára is egy keserű grimaszt erőltetett - és képzeld csak fiam: a moffal utazott a családja is, Allison és a fia. - Nico szavai elakadtak. Soha nem tudta, hogy Allison, a kishúga megházasodott és családot alapított. Apja szavai sokkolták a fiút. Nem akarta elhinni, hogy a Lázadók Szövetsége felelős Allison haláláért. Pedig sajnos így volt. Allison rosszkor volt rossz helyen. Ha most nem is hitte el apja szavait, Nico hamarosan szembesülni kényszerül a keserű igazsággal, ha utánajár a hírszerzés adatai közt Wiczenger moff halálának. De nem tudta, hogy apja még nem végzett a rossz hírek közlésével. - Sajnos anyád is a bolygón tartózkodott ekkor. Wiczenger helyettese pedig úgy vélte, hogy nagyobb biztonságban lesz, ha a helyőrségen vár addig, amíg el nem szállítják őt a bolygóról. Rossz döntés volt. - mondta Jason keserűen, aztán lehajtotta fejét és ismét elfordult fia elől - Ellenséges gépek porrá bombázták a helyőrséget, hogy biztosítsák a kimenekített rabok menekülését.
Nicot sokkolták a hírek. Kezét szája elé kapta. Azonban még mindig nem hitte, hogy a Lázadók Szövetsége felelős mindezért.
- De azok nem is biztos, hogy mi voltunk! Nem tudhatod, hogy kik voltak! - fakadt ki hosszú hallgatása után. Apja rosszállóan hümmögött egyet. - A hírszerzés szerint későbbi stratégáitok egyike is köztük volt. Meg nem sokan használtak rajtatok kívül BTL y-szárnyú vadászokat bombázáshoz. - Nico néma maradt, apja ismét felé fordult, kezei még mindig hátrakulcsolva pihentek - És mondd, fiam, te legalább élvezted, hogy halomra ölheted a Birodalmi tiszteket, olyanokat, mint apád? Vagy soha nem képzelted az arcom az ellenség arca helyére? Hmm? - Jason hangja újfeledt gúnyosan szólt. - Hogy mondhatsz ilyet? - szólt felháborodottan Nico - Én mindig szerettelek apa! Inkább te neked kéne magadba nézned! A Birodalom milliárdokat ölt meg! Különben is: akikkel mi végeztünk azok mind tömeggyilkosok voltak, nem volt kár értük. - Nico hangja ideges volt és zavart. Már rég nem érezte magát ilyen kétségbeesetten. Apja ezzel szemben maga volt a megtestesült nyugalom. Nico szavai egy cseppet sem hatották meg a Birodalmi tisztet. Szentül meg volt győződve arról, hogy amit eddig ő végzett, az helyes volt. - Anyád és Allison is elfogadható veszteség volt? Velük a drágalátos Lázadásod végzett, nem a Birodalom. Csak nem nehéz elfogadni, hogy az a rendszer, amiért harcoltál, az felelős a családod haláláért? Nyugodj meg, egy valaminek azért örülhetsz: ugyanez a rendszer fog végezni végül az utolsó családtagoddal is. Hamarosan engem is kivégeznek majd. - szólt hűvös, kegyetlen nyugalommal Jason Crawford. Nico nem bírta tovább: felpattant helyéről és az erőtérhez sietett. Jelzett az őröknek, hogy távozni szeretne. Kifelé menet még utoljára az apjához szólt: - Te nem változtál semmit. - szólt Nico majd elindult a kijárat felé. Ahogy még egyszer eszébe jutottak apja szavai, a sokktól megszédült egy picit, szemei elé kapta kezét és megállt. Az egyik őr megkérdezte, hogy szüksége van-e valamire, de Nico csak legyintett és végül elhagyta a fogdát, hogy utánajárjon apja igazának. Jason kifelé menet némán figyelte fiát egy szemrebbenés nélkül. Mikor az ifjú Crawford elhagyta a helyiséget, Jason ismét leheveredett ágyára.
~ Te sem változtál semmit, fiam. Ugyanolyan puhány vagy, mint régen.~ gondolta még a kapitány, aztán gondolatai ismét másfelé kalandoztak. Megint a hajóra gondolt és az ott szolgáló emberekre. Az ő életük veszélyben van, de Jasonnek még nem volt ötlete arról, hogy mit tegyen. Azonban megszületett egy gondolat a fejében, ami talán megoldást nyújthat. Gondolatmenetét csak egy pillanatra zavarta meg egy apró erőhatás, amint az Igazságosztó a hipertérbe lépett és megindult új célpontja: a felszabadított Coruscant felé.
|
|
Jason Crawford
New Member
Katona Csillagrombol? kapit?ny
A 7. flotta tisztje, csillagrombol? kapit?ny!c!4682b4
Posts: 21
|
Post by Jason Crawford on Oct 2, 2008 21:07:08 GMT 1
Órák teltek el, mire ismét mozgolódni kezdtek a fogdában. Jason Crawford volt az egyetlen foglya a celláknak, mivel az ex-kapitány nem szeretett foglyokat ejteni és az utóbbi 1 évben nem is történt olyan esemény, hogy a fogdát használniuk kellett volna. Történtek persze apróbb szabálytalanságok a legénység tagjai közt, azonban ezeket rendszerint a felettesek elsimították egyéb büntetésekkel, így a fogdák már jó ideje kongtak az ürességtől az Igazságosztó fedélzetén.
Az őrök mozgolódni kezdtek a fogda bejárata előtt. Crawford kapitányt nem érdekelték az őrök, így észre sem vette, hogy újabb látogatói érkeztek. Csak akkor figyelt fel a látogatókra, amikor a cellában található hangszórója megszólalt. Ismét Niko hangját hallotta, azonban most már közel sem volt olyan közvetlen, mint az előző alkalommal.
- Crawford kapitány. - szólt apjához Niko. Jason felült és az erőtérre nézett. Most nemcsak fia, hanem további négy másik férfi is várakozott a cella előtt. Az ex-kapitány némán felállt és végignézet a társaságon. Elől fia állt, közvetlenül mögötte Gahlen Sulu, az Igazságosztó elsőtisztje, és egy Köztársasági egyenruhában álló flottatiszt, mögöttük pedig két katona. Crawford kapitány most felállt, aztán az erőtérhez sétált. A kapitány eleve magas volt, de amikor kihúzta magát, még sokkal inkább magasabbnak látszott. Mindig is ügyelt a helyes testtartására, amitől még inkább magasztos és büszke volt megjelenése. A tiszt Darlon Bar'la ezredes volt, a hajó új kapitánya. Az ezredest a központi vezérkar jelölte ki az Executor osztályú csillagromboló parancsnokává, előző tapasztalatai miatt. Bar'la ezredes már korábban is megmutatta rátermettségét, hiszen több lázadó kézre jutott Birodalmi hajó legénységét bízták már rá, és eddig mindig sikerült a rendet fenntartania ezeken a hajókon. A vörös hajú férfit erős aura lengte körül, megjelenése magabiztos és tekintélyparancsoló volt, akárcsak Crawford kapitányé. A két férfi rögtön farkasszemet nézett egymással, és méregették egymást. Eközben Nico Crawford ismét apjához szólt:
- Kapitány, szeretném, ha átadná elsőtisztjének a hajó irányításához szükséges kódhengereket és biztonsági kódokat, jelszavakat. - Crawford kapitány nem válaszolt. Még most is Bar'la ezredest figyelte. Semelyikőjük nem szólalt meg. Kínos, feszült pillanatok voltak ezek. Végül a Birodalmi tiszt nyitotta szóra száját. - Értettem. - szólt a válasz, majd az erőtér pár pillanat megszűnt a cella előtt. - Azonban - folytatta váratlanul a Humbarine-i férfi - szeretnék vele négyszemközt beszélni. - Ezt nem engedhetem. - Szólalt meg most először a vörös hajú férfi. - Nem bízhatok meg egy Birodalmi tisztben. - válasza szigorú volt, hangján némi ingerültséget lehetett érezni. Nem tetszett neki, hogy a fogságban lévő kapitány pökhendi módon úgy osztogatja a parancsokat, mintha még mindig ő irányítaná a hajót. Váratlan módon most Nico szólt közbe: - Hagyja csak. Ennyit megengedhetünk Crawford kapitánynak, ha a szavát adja, hogy nem tervez semmiféle bonyodalmat. - szóltak a kommandós szavai az újdonsült kapitányhoz, azonban a mondata második felét már apjának címezte, aki azonnal felfogta fia szavait: - Nem tervezem, hogy szembeszálljak magukkal százados, ha erre célzott.
Megint kínosan csendes másodpercek következtek, mialatt Crawford és Bar'la egymással farkasszemet néztek. A Birodalmi tiszt arca most meglepődötten nyugodt volt. Bar'la ezzel szemben erősen ráncolta homlokát, míg végül elhatározásra jutott:
- Legyen. De ha bármi olyasmit művel, amivel árthat nekünk, azt nagyon megbánja. Sulu, ha végzett, azonnal jelentsen nekem. A hídon leszek - szólt Bar'la, majd sarkon fordult Nicoval együtt. Sulu eközben külső szemlélőként, hátratett kézzel figyelte a két tiszt néma párbaját, aminek egyértelmű győztese Jason volt. Sulu bólintással búcsúzott a Köztársasági katonáktól, majd belépett a cellába. Az erőtér halk búgással ismét felemelkedett elszeparálva a két tisztet a külvilágtól.
- Sajnálom kapitány, hogy idáig kellett ennek fajulnia. - szólt sajnálkozva az elsőtiszt. - Nem a maga hibája Sulu. Figyelmetlen voltam és nem vettem észre a védelmi rendszerünkön tátongó hatalmas rést. - Mi lesz most? - kérdezte az elsőtiszt, a legnyilvánvalóbb kérdést. - Semmi. Minden megy tovább a régi kerékvágásban. - De uram, nem veszi észre, hogy elfoglalták a hajót? Meggyaláztak minket? - Ugyan Sulu, nehogy azt higgye, hogy ez az egész hajó és a legénység veresége. - De hát... - Nézze Sulu, hány éve is ismerjük egymást? Tíz, húsz? - Több, mint tíz, uram. - És nem volt elég ennyi idő arra, hogy rájöjjön arra, hogy hogy is működik a rendszer? - Mire gondol? - Katonák vagyunk. Mindannyian. Tesszük, amit tennünk kell. Harcolunk, leigázunk, győzünk, elbukunk, meghalunk. Ez a továbbiakban is így lesz, míg világ, a világ. - Nem értem, mit akar mondani, uram. - Gondolkozott már azon, hogy mit fog csinálni a jövőben? - Ami azt illeti uram... nem. - Nemcsak maga van ezzel így. A legtöbb katonának fogalma sincs arról, hogy mihez kezd, ha már nem lesz rá szükség. Egy katonának arra van szüksége, hogy érezze, hogy szükség van rá, hogy hasznos lehet. Ezt a legtöbb tiszt is jól tudja. - Nem értem... - Mindössze arra kérem magát, hogy viselje gondját a legénységnek. Ne hagyja, hogy feleslegesnek érezzék a katonák magukat. - De uram, miért mondja ezt? - Ki volt az a vörös hajú tiszt, akivel érkeztek? – szólt a látszólag ide nem vágó kérdés - Nem tudom, mi a neve, de őt nevezték ki az új kapitánynak. - Sejtettem. Karizmatikus embernek néz ki. Szolgálja őt legjobb belátása szerint. - Miről beszél uram? - kérdezte ingerülten az alacsony férfi - Azt akarja mondani, hogy feladja? Nem teheti ezt! Ennyi év után nem ezt érdemeljük! Ez nem méltó egy Birodalmi tiszthez uram! - Térjen már észhez Sulu! - emelte fel a hangját Jason - Nem lát a szemétől? A Birodalomnak vége! - De hát, a főadmirálisok segítségével visszaállíthatjuk a rendet... - szólt a bizonytalan válasz - Főadmirálisok... álomvilágban ringattuk magunkat. Pusztán azért volt jó, hogy hittünk a főadmirálisokban, hogy fenntartsuk a hajón a rendet. Nem hallotta néhány órával ezelőtt Thistleborn admirálist? Amint elterjedt Palpatine halálhíre, a moffok egymás nyakának ugrottak és a Birodalmi erők egymásnak estek. Azt akarja, hogy egy ilyen értelmi hatalmi harcban vegyünk részt? - N... nem uram. De visszafoglalhatnánk a hajót! Saját utakon járhatnánk! - És mégis mi értelme lenne? Bolyonganánk céltalanul a nagy semmi kellős közepén és várhatnánk, hogy ismét rajtunk üssenek a mostanihoz hasonló módon, vagy várhatnánk, hogy a készleteink kifogyjanak.
Ismét csend következett. A helyzetet Sulu is megértette. Nincs tovább. Kilátástalannak tűnt minden. Egy kis szünet után az elsőtiszt folytatta, nagyon halk hangon:
- Uram, az emberek már szervezik a lázadást. Ki akarnak törni. Ki akarják szabadítani magát. - Számítottam erre. - válaszolt Jason. - De nincs hova mennünk Sulu. - újra csend következett. Sulu is láthatóan gondterhelt volt. Crawford kapitány összeérintette ujjhegyeit. Láthatóan nyugodtabb volt, mint elsőtisztje. Ez feltűnt az elsőtisztnek. - Kapitány, mire gondolt, amikor azt mondta, hogy "Minden megy tovább."? - Arra, hogy maguk tovább fognak szolgálni a hajón. Nyilván az új kapitány felajánlotta magának az elsőtiszt pozícióját és a többi katonának is felajánja ezt, vagy pedig leszerelhetnek. - Igen uram, felajánlották de nem vállaltam el... nem szolgálhatom ezt az Új Köztársaságot. - mondta mélységes undorral a férfi. - Ugyan Sulu. Mondja ártott magának valamit a Köztársaság? Úgy értem személyes vesztesége származott belőle? Tudtommal a szülei már nem élnek és testvérei sincsenek. Nem vesztett el semmit, amiért a Köztársaság lenne a felelős. Azt mondom vállalja el az állást. Mindig lesz egy eszme, egy Birodalom, egy nemzet, egy bolygó, egy hadúr, akit szolgálhat. Higgye el, katona marad ezentúl is, csak mást kell szolgálnia. Ennyi. Nem fog semmi sem változni. - És ön uram? - Én? A Birodalom elbukott. Én is elbukok a Birodalommal együtt. Kell egy bűnbak, aki a hajó tetteiért felel, és az úgy néz ki, hogy én leszek. - De hát ön is szolgálhatna tovább, nem?
Jason mélyet sóhajtott. Most családjára gondolt. Azokra, akiket közvetlenül a lázadás miatt vesztett el. Fiára, akinek elméjét a lázadás beszennyezte. Gyűlölte mindazt, amit a Köztársaság képvisel. Elvette a családját, a rendszert, amit szolgált, az eszmét, amiben hitt. Gyakorlatilag mindenétől megfosztotta Jasont, ami fontos volt neki életében. Most pedig a hajójától és a legénységétől volt kénytelen megválni. Azonban a kapitánynak fontos volt a legénysége és a további sorsuk, ezért hozott egy döntést.
- Túl sok mindent vettek el tőlem ők ahhoz, hogy beálljak közéjük szolgálni. Azonban nem akarom, hogy legénység miattam, vagy a Birodalomért áldozza fel magát. Ötvenezer ember szolgál ezen a hajón, nem akarom, hogy a semmiért adják oda az életüket. Sokukat család várja otthon, nekik még van miért élniük. -Mit akar tenni? -Meg akarom győzni őket, hogy adják fel és törődjenek bele abba, hogy mostantól az új vezetést szolgálják. - Ezt hogy akarja elérni? - Mindaddig ki fognak tartani, amíg én élek. Én személyesítem meg nekik a Birodalmat és a hajót. Amíg én élek addig ők is a Birodalmat szolgálják. - Hát álljon át a másik oldalra. - Nem Sulu. Azt nem tehetem. A Köztársaság mindenemet elvette. Az egyetlen dolog, amit most tehetek, hogy gyáva módon megfutamodok a saját sorsom elől. Ha elmenekülök, akkor a legénység hite is meg fog ingani az egész rendszerben és bennem. Észhez fognak térni. - És mitől olyan biztos ebben? - Sok éve ismerem már ezeket az embereket. Volt időm kitapasztalni, hogy miként gondolkodnak. Ez az egyetlen út, Sulu. - Mit akar? - Csak tisztességben szeretném itt hagyni a hajót. Tudja, egy méltó színpadi lelépésben. Egy nagy fináléval. - Értem. - Szólt a keserűen az elsőtiszt. - Ugyan Sulu. Minden rendbe fog jönni. Menjen. A kódhengereket megtalálják a kabinomban. Az íróasztalomban tárolom egy széfben a biztonsági felülbíráló parancsokat, direktívákat. A biztonsági kód: Dorn-07-58-92-47.
Sulu felírta egy apró papírra a számokat és némán jelzett a kinti katonáknak, hogy távozna. Egyszer azonban még visszanézett a kapitányra. Búcsúpillanat volt ez és különösen terhes volt az elsőtisztnek itthagynia azt az embert, akit hosszú éveken át szolgált és tisztelt. Aztán eszébe jutott valami. Sulu előkapott egy kis holovetítőt a zsebéből.
- Uram, ezt Paranga kommodore küldte önnek. - szólt a férfi, aztán átadta a holovetítőt a Humbarine-i férfinek. - Köszönöm Sulu. -válaszolt a kapitány Látszott, hogy elsőtisztje tehetetlenül állt most a férfi előtt. nem tudta, hogy mit mondjon. Szerencsére a kapitány szigorú hangon válaszolt, így megkönnyítette az elsőtiszt távozását: - Mit áll itt Sulu? Lelépni. A híd az öné. – szólt most merev arccal és rideg hangon a kapitány, ahogy általában a parancsokat osztotta. - Értettem. – mondta a régi-új elsőtiszt, aztán távozott. A fogda kijáratánál csatlakozott a két köztársasági katonához, akik visszakísérték őt a hídra.
Crawford kapitány még gondolkozott azon, hogy mondjon valamit Sulunak. Valami olyasmit, hogy "Öröm volt önnel szolgálni." vagy, hogy "Vigyázzon magára és a hajóra." de végül nem tudott már mit mondani és csendben maradt. Visszafeküdt a priccsre és várt. Pár óra múlva az Igazságosztó kilépett a hipertérből és megérkezett Coruscant rendszerbe, a felszabadított Birodalmi központba.
|
|
Jason Crawford
New Member
Katona Csillagrombol? kapit?ny
A 7. flotta tisztje, csillagrombol? kapit?ny!c!4682b4
Posts: 21
|
Post by Jason Crawford on Oct 7, 2008 22:39:36 GMT 1
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy ismét történjen valami. Ahogy kiért az Igazságosztó a hiperűrből, máris megkezdődtek az előkészületek. A kisebb hajók megrohamozták az óriást, hogy megkezdjék a legénység elszállítását. Hosszú ideig tart, amíg mind az 50 000 embert kihajózzák, így gyorsan kellett a transzportereknek dolgozniuk. Egy időben ezzel új technikusok és a Köztársasági flotta új tisztjei is megkezdték ideiglenes szolgálatukat a Birodalmi csillagromboló fedélzetén. Jason Crawford nyugodtan várta a katonákat, akik elszállítják majd őt a Birodalmi Központ... vagyis Coruscant felszínére. Megérkeztek a Köztársasági katonák. Egy egész osztagot küldtek, hogy elkísérjék a Birodalmi tisztet az űrsiklójához. Crawford kapitány előtt megszűnt az erőtér és az osztag vezetője felhelyezte a bilincset a tiszt kezére. Az osztag felsorakozott és megindultak a hangárok felé. Most a hajó folyosói kísértetiesen üresek voltak. Normális esetben a folyosót megtöltötték a különböző, feladataikat végző katonák. Most csak a takarítódroidok törték meg néha-néha a folyosó monotonitását. Négy katona haladt az ex-kapitány előtt, négy pedig utána, míg a kísérők vezetője az első négyes élén haladt. Némán, szótlanul közeledtek a hangár felé. A katonák többségének furcsa volt, hogy ezen a gigantikus hajón ennyire üresek a folyosók. Néhányan idegesen néztek jobbra-balra, hogy nem üt-e rajtuk egy rejtőzködő birodalmi osztag, azonban félelmük alaptalan volt. Az új kapitány már jóval azelőtt kiüríttette azt az útvonalat, amin Crawford kapitány és kísérete haladt. Arra is ügyelt, hogy a folyosóra nyíló helyiségek, termek és folyosók is üresek legyenek az alatt az idő alatt, amíg az ex-kapitány el nem hagyja hajója fedélzetét. Valahol érezte, hogy ez a nap nem ért véget és tudta, hogy Crawford kapitány tartogat még valami meglepetést. A kis csoport egy ablakokkal rendelkező folyosó előtt haladt el. Az ablakokon át tökéletes kilátás nyílt Coruscantra. Crawford kapitány nem is figyelt oda és szája mosolyra húzódott. Eszébe jutott az a csata, amit annak idején a pergamoniakkal vívott. Nagy győzelem volt az, a Birodalomnak. Akkor még megkérdőjelezhetetlen volt a Birodalom hatalma és integritása. Béke volt és rend. Akkoriban még csak nem is számított volna arra Jason, hogy a Birodalom hatalma meggyöngül és végül ilyen szánalmas módon ér véget. Persze még most, fogolyként sem érezte, hogy bármit meg kellett volna bánnia. Sem azt, hogy egész életét a császár és Tarkin szolgálatában élte le, sem pedig azt, hogy emberek és más értelmes lények ezreit mészárolta le mindenféle ellenérzés nélkül szolgálata során. Ahogy haladt a folyosón, a Birodalmi kapitány szemei egyszerre mást kezdtek látni. Coruscant képe lassan elhomályosodott, más formát kezdett ölteni. Akaratlanul is eszébe jutott szülőbolygója, a Humbarine, ami már évek óta csak egy mérgező, élettelen, kiégett világ volt csupán. Hirtelen elkapta Crawford a fejét, mert még mindig úgy gondolta, hogy ő maga volt a hibás a bolygó pusztulásáért. Gyomra görcsbe ugrott, ahogy belegondolt élete legnagyobb kudarcába. Ez volt talán az az egyetlen esemény, amit szégyellt az életében. A mai napig sem szeretett arról a katasztrofális csatáról beszélni senkinek. Aztán eszébe jutott, hogy valószínűleg már senkinek sem kell ezzel a csatával elszámolnia. Ismét bal oldalra nézett, át a folyosó ablakán. Megint a Humbarine képét látta kint, abban az állapotban, mielőtt az elpusztult volna, szeretteivel együtt. Crawford kapitány nem értett sem az agy, sem a lélek pontosabb működéséhez, de tudta, hogy oka van annak, hogy szülőbolygóját látja Coruscant helyén. Ekkor fogta fel igazából, hogy élete – most már akármit is tesz - hamarosan véget ér. Sosem foglalkozott a halál gondolatával, mindig is abban reménykedett, hogy egyszer hirtelen megtalálja őt valahol a harcmezőn. Arra sosem számított, hogy előtte számot kell adnia ellenségének tetteiről. Ezt megalázónak tartotta. Inkompetens és korrupt bírák fogják értékelni minden tettét és végül nagyképűen halálbüntetéssel jutalmazzák egy katona tetteit. Azonban a haláltól nem félt. Tudta, hogy egyszer vége lesz az életének és nem bánta, hogy most érkezett el az idő. Katonaként már használhatatlanná vált, hiszen soha nem tudná a Köztársaságot szolgálni. Ahhoz pedig túlságosan eltávolodott fiától, hogy vele élje le az életét. Hasznavehetetlenné vált. A felismerés, hogy már nem lehet hasznára senkinek, megijesztette Jasont. Rögtön apja jutott eszébe. Használhatatlanná vált. Élete értelmetlen lett. Apjának igaza lett végül. Ennél borzasztóbb felismerés nem sújthatta volna Jason Crawfordot. Apja végül felülkerekedett rajta és legyőzte őt a síron túlról. Jason bármit tehetett, ezt már nem tudta megváltoztatni. Vagy mégis? Arra gondolt, hogy még a levegőben lehetett érezni a feszültséget a hajón. Bármelyik pillanatban elszabadulhat a káosz. Eléggé ismerte a hajó legénységét ahhoz, hogy tudja: ilyen egyszerűen nem adják meg magukat. De mire mennének vezetők és célok nélkül? Semmire. Ugyanúgy értelmetlen és hasztalan lenne az életük, mint most az ő élete. Crawford kapitány nem hagyhatta, hogy emberei is olyan elveszetté váljanak, mint maga. Azonban kétségei voltak afelől, hogy ezt meg tudja-e akadályozni. Régen, amikor még fiatalabb volt, eltökélt szándéka volt az, hogy megvédje családját minden veszedelemtől. Eleinte apja hirtelen haragjától és alkoholmámoros kirohanásaitól szerette volna megóvni testvéreit. Ennek csak az lett vége, hogy miután apját megölte, - aki előtte megerőszakolta Jason kisebbik kisebb testvérét - családja elhidegült tőle. Később már, amikor már a Régi Köztársasági flottában szolgált, megtörtént a Humbarine-i csata. Jason meg akarta óvni szülőbolygóját és a bolygón tartózkodó családtagjait a pusztulástól, azonban ennek a csatának is csak az lett a vége, hogy Grievous diadalittasan maga mögött hagyta az elpusztult ecumenopolist és végleg eltorzította egy Köztársasági tiszt lelkét. Onnantól fogva már nem számítottak Jasonnek sem az emberéletek, sem pedig az erkölcsi korlátok, minden parancsot kérdés nélkül végrehajtott, hiszen az mindig a Birodalom javát szolgálta. Végül eszébe jutott az utolsó csapás az életében. Felesége és gyermekei halála. Nem tudott ott lenni, hogy megvédje lányát és unokáját a Wiczenger moffot ért merénylettől, és feleségét sem tudta már megmenteni a Birodalmi bázison a pusztulástól. Fia is odaveszett végül a csatában. Bár az utóbbi tény nem volt igaz, szerette volna Jason ezt hinni ahelyett, hogy fia egy renegát, egy lázadó lett, aki szembefordult a Birodalommal és vele is. Ezekbe az eseményekbe egy épeszű ember már valószínűleg beleroppant volna. De Jason Crawfordot már nem lehetett megtörni, minthogy azt sem lehetett róla elmondani, hogy épeszű. Talán az a sok csapás, ami élete során érte, vagy az a sok kegyetlenség, amit mások ellen követett el, ezek voltak azok a dolgok, ami miatt Crawford kapitány elhidegült a világtól, akár az Iego jégmezői. Élete során soha nem sikerült megtalálnia igazi helyét. Apjának igaza volt. Jason rájött, hogy azok a rémálmok, amik már egy ideje apja rémképeivel gyötörték őt nem voltak mások, mint saját öntudatának megnyilvánulásai. Legbelül tudta és érezte, hogy az a több mint fél évszázad, amit ebben a Galaxisban töltött el, nem volt más csupán, mint elpazarolt idő. Crawford kapitánynak fizikai fájdalmat okozott ez a felismerés. Homlokán már gyöngyözött a hideg veríték, szíve hevesen zakatolt, ahogy megvilágosodott. Torkában még mindig ott volt az a csomó, amit hiába igyekezett lenyelni, az mégsem akart onnét eltűnni. Egész élete hiábavaló volt és ezzel hamarosan el kellett számolnia. Nem tudta, hogy mi várja őt a halál után, de abban biztos volt, hogy számadást kell majd tennie. Kétségbeesett volt. Valamit tenni akart, így élete végén. Kemény külső arcélei mögött most egy megtört és kimerült ember rejtőzött. A folyosó hamarosan véget ért. Jason most még vetett egy futó pillantást Coruscantra, aminek még mindig olyan kinézete volt, mint a Humbarine-nak. A kapitány dacos tekintettel nézett a bolygóra, mintha csak azt mondaná: ~ Hamarosan találkozunk. ~Crawford és kísérete lassan beért a hangárba. Több szállítójármű fogadta őket. Folyamatosan zajlott a rohamosztagosok elszállítása a hajókról. Kétfős oszlopokban, tarkóra tett kézzel várták, ahogy elszállítsák őket. Egy szó, egy panasz, egy szitok sem hangzott tőlük. Igazi katonák voltak. Akik meglátták a kapitányt a hangárban, azok közül néhányan tisztelegtek is neki. Sőt elég sokan tisztelegtek a kapitánynak, mintha csak azt üzennék: ~ Önnel vagyunk, uram. ~ Jason Crawford szívét hirtelen a büszkeség töltötte el, ahogy észrevette emberei gesztusát és elmosolyodott. Elszántak voltak. Elég lett volna a kapitány egy szava és ismét felbolydul a hangár és benne minden katona. Tisztelte ezeket a férfiakat. Fent a hajóhídon hárman figyelték a stratégiai asztal felett a katonák és a kapitány beszállásolását. Nico, Sulu és Bar'la a holokivetítő felett álltak és onnan nézték az eseményeket. Nico nagyon sajnálta, hogy ismét nem sikerült apjával békességre jutnia, és még most is kísértették szavai, amelyekkel tudatta, hogy részben a lázadás felelős anyja és húga haláláért. Sok álmatlan órát fognak még neki ezek a szavak okozni. Sulu tudta, hogy valószínűleg most látja utoljára a kapitányt életében. Furcsa érzés volt, hogy az a példakép, akiben annyi éven át hitt, most rabként távozik a hajójáról, míg maga itt maradhatott és szolgálhatott tovább. Bar'la unott arccal figyelte az eseményeket, mindössze arra volt kíváncsi, hogy mikor szabadulhat meg végre a veszélyforrást jelentő ex-kapitánytól. Egy gomb megnyomásával a holoképernyő Crawford kapitányra nagyított rá. Elégedett arcának látványa további ellenszenvet váltott ki a hajó új kapitányából. Tudta, hogy valamit forral az a Birodalmi tiszt, de még nem tudta, hogy mit. Csak egy szó. Mindössze ennyi kellett volna, hogy a rohamosztagosok és a legénység többi tagja eldobja életét a kapitányért és a hajó felszabadulásáért. Crawford szíve zakatolt, ahogy ebbe belegondolt. Nagy volt a csábítás, hogy ismét a régi formájához méltóan magához vegye az irányítást és tönkrevágja ezzel a Köztársaságiak akcióját. Nem, ezt nem teheti meg. Ezek az emberek itt többet érdemelnek ennél. Szükségük van arra, hogy valaki most letörje lázadó kedvüket, hogy végre elgondolkozzanak azon, hogy hogyan tovább. Mert addig, amíg Crawford él, nem kérdés, hogy őt kell követniük és minden parancsát vakon teljesíteniük kell. Hirtelen megmozdulás volt. Váratlan és spontán volt az egész, nem volt ez jellemző a Birodalmi tisztre. Lábai egy pillanat alatt futásnak eredtek. A mögötte haladó négy katona meglepődve látta, ahogy Crawford kapitány kitör az alakzatból és egyenesen az egyik rohamosztagos csoport felé rohan. A kapitányt kísérő tiszt ordítására az egész hangár feleszmélt. A katonák a hangárban mind megfordultak és kapitányt kezdték figyelni. A rohamosztagos alakzat, amely felé Crawford kapitány haladt, most életre kelt. Kísérőiknek ugrottak puszta kézzel, ahogy meglátták a kapitány reakcióját. Fent a hídon ugyancsak meglepődtek ezen a lépésen. Bar'la ökölbe szorított kézzel úgy rácsapott mérgében az asztalra, hogy a holovetítő képe pár pillanatra megremegett. A köztársasági tisztek ordibálni kezdtek a hangárban és utasították embereiket, hogy kábító fegyverrel hatástalanítsák a Birodalmi tisztet. Jason szíve zakatolt, ahogy az osztag felé futott. Nem akarta, hogy emberei szembeszálljanak az ellenféllel, de már késő volt. Gyorsan kellett cselekednie. Elérte az alakzatot, emberei karjaiba futott, akik azonnal körülvették őt és testükkel védelmezték. Bár a köztársaságiak ügyeltek arra, hogy a rohamosztagosoktól elvegyék fegyvereiket, azonban egy nagy hibát vétettek. A fehér páncélosok övén csüggő különböző felszerelésekkel nem törődtek. Így az összes, a hangárban tartózkodó rohamosztagosnak ott lógott övén a hődetonátora. Persze a hajón nem használták volna gránátjaikat, mert az kész öngyilkosság lett volna. Crawford ismerte a rohamosztagosok standard felszerelését, így könnyű volt azonosítania a detonátorokat. Míg katonái testtel próbálták védeni a tisztet, Jason most kezével egyik embere csípőjéhez kapott és szinte letépte onnét a gránátot. A meglepődött katona azonnal a kapitányhoz fordult, aki gyakorlott kézmozdulattal két kézre fogta hődetonátort. A kapitány arcát eközben a hídról figyelték és szájáról a három fent tartózkodó férfi is leolvashatta azokat a szavakat, amiket a rohamosztagosnak is mondott: - Sajnálom fiam. Azonban soha nem derült ki, hogy vajon a katonának, vagy talán Niconak címezte ezt a bocsánatkérést. Két kezével ellentétes irányba kezdte csavarni a hődetonátor két fehér cilinderét, egészen három kattanásig. Mind Gahlen Sulu, mind Nico Crawford szorosan összezárta szemeit, ahogy megszűnt a holokamera által közvetített jel. Mindössze egy halk, a hajó szerkezetén végigfutó moraj és a talpukban érzett apró bizsergés jelezte a hídon lévőknek, hogy valami történt. Mikor Sulu ismét kinyitotta szemét Bar'la tágra tárt száját és fokozatosan elvörösödő fejét látta. A férfi tajtékzott a dühtől, mert érezte, hogy valami ilyesmi fog történni, és jobban oda kellett volna figyelnie, sőt ellenintézkedéseket kellett volna tennie. De már késő volt. Hamarosan jött az új fiatal kommunikációs tiszt jelentése: - Robbanás az egyes hangárban. Oxigénszivárgás a 26B-27C fedélzetig. Zsilipajtók zárása folyamatban. Az űr néma sötétjében a közeli Nebulon-B fregatton csak egy apró fényvillanást lehetett látni. Távolabbról, a bolygó felszínéről már nem is lehetett látni a detonációt. Nem is kellett láthatónak lennie, hisz talán senki nem is figyelt volna fel rá. Ez az incidens is csak egy újabb feljegyzés lesz a Háború történetében. A hősi halottak nevét, akik ott elestek a hangárban, felvésik majd egy hideg kőtáblára és néhány év múlva lassan, csendben elfelejtik majd. Ugyanúgy elfelejtik őket, mint azt a birodalmi tisztet, aki egykoron az Igazságosztó kapitánya volt, de később öngyilkosságot követett el. A hajón szolgálók is néhány év múlva már haloványan fognak emlékezni arra a gyáva Birodalmi tisztre, aki nem vállalta saját sorsát és inkább a halálba menekült, mintsem felvállalja tetteiért a felelősséget. Mind az 50 000 ember elfelejti majd Jason Crawfordot, aki utolsó tettével talán megmentette őket egy lehetséges lázadástól, ami végül az ő életükbe is kerülhetett volna. Vége //Szeretném mindenkinek megköszönni a türelmét és azt, hogy történetemet nyomon követte az utolsó hozzászólásig. Remélem legalább annyira élvezetes volt a történetet elolvasni, mint nekem azt megírni. Köszönöm a moderátori gárdának, hogy lehetővé tették, hogy megalkossam ezt a történetet és köszönöm azt a türelmet, amivel kivárták a befejezést. Végül, de nem utolsó sorban szeretnék elnézést kérni Dash "Sureshot" Paranga (leendő ;) ) kommodorétól, hogy nem vártam meg utolsó hozzászólását és előresiettem a történetben, azonban szerettem volna minél előbb lezárni soraimat és befejezni a történetet. Remélem azért nincs harag. :) //
|
|
|
Post by Dash "Sureshot" Paranga on Jul 26, 2009 11:01:48 GMT 1
Epilógus Dash és csapata épp a hiperűrben repültek. Ez már a sokadik ugrása volt a renegátoknak, akik hátrahagyva társaikat elmenekültek az Igazságosztó utolsó harcából. Dash nem volt büszke tettére, hiszen gyakorlatilag árulást követett el, de tudta, hogy a kapitány - még ha nem is gondolja így - meg fogja érteni tettét. Éppen ezért hagyott hátra mind üzenőkapszulát, mind holo üzenetet: Jason Crawford kapitány úrnak!Jason, Ön volt a felettesem, mióta aktív szolgálatba kerültem az akadémiáról. Az Ön iránymutatása és következetessége tett engem azzá, aki lettem. Egy idő után elmaradtak a buta viccek, a kihágások és a szabálysértések, amik mind mind az Ön érdemei. Szeretném megköszönni, mert parancsnoksága alatt kiváló pilóta és kiváló vezető lehettem. Amióta Uralkodónk meghalt, az én hitem is megingott. Nyilván tudja, hogy a bátyám Piett admirálissal együtt halt meg az Executor fedélzetén. Nem vér szerinti testvérem pedig régóta átállt a Lázadás oldalára. E kettő is már sokkal több ok tettemre, minthogy ne tegyem meg. A mai napra kiválasztottam 5 pilótát, akik mind ugyanúgy vélekedtek a jövőjükről, mint jómagam és együtt hajtottuk végre az "árulást". Igen, elmenekültünk a biztos halál, vagy a hadbíróság elől. Mindannyiunknak családja van, és mindannyiunk szeretne ezután is hasznosan élni. Nem gondoltuk, hogy az Igazságosztót támadás éri. Mi rutinőrjáratra indultunk volna, de gyakorlatilag a támadás hasznára vált az ügyünknek. Meg kell értenie uram, hogy nekünk igen is volt mit vesztenünk, és többen is elvesztettünk már valakit, aki a Birodalom szolgálatában állt. Miután elvesztettem testvéremet, mindkettőt, nem akartam még a feleségemet is elveszteni. Ha megtalálom őt, és utána az Új Köztársaság elfogadja ajánlatunkat, akkor talán beállunk közéjük. Ha nem, akkor úgyis találkozunk uram, egy katonai büntetés-végrehajtó intézetben, ahol életünk hátralévő részét fogjuk eltölteni. Ám biztos vagyok benne, hogy Ön is és Én is tudok olyan ajánlatot tenni az Új Köztársaság elöljáróinak, hogy ne így legyen. Ez már csak Önön múlik, hiszen pár nap múlva én megteszem az ajánlatom. Nagyszerű volt az Ön tisztjeként szolgálni uram, minden napra büszkén fogok emlékezni míg élek! Dash Paranga, vadászkommodore, a Birodalmi bátorság érdemérem büszke tulajdonosa... Ahogy Dash gondolataiba mélyedve ült vadászgépének pilótafülkéjében egy apró piros lámpa kezdett villogni a feje felett a bal oldalon. A figyelmeztetés a hiperűrből való kilépésre figyelmeztette. Mivel minden Ököl párhuzamosan ugrott, így mindegyik kénytelen volt figyelni. Az Öklök megérkeztek az Axxila rendszerbe, ahol az Axxilai véderő kellett, hogy várja őket, akiknek már Riba Hurten Paranga kommodore volt a vezetőjük. Amikor a hiperűralagútból kivágódott a négy vadászgép és az űrkomp, hihetetlen látvány tárult eléjük. Az Axxilai véderő csillagrombolói ott álltak a bolygó felett, szemlátomást nem volt semmi bajuk. Azonban Dash tudta, hogy a flotta elveszett, amikor meglátta a két Calamari csillagcirkáló sziluettjét a csillagrombolók mögött. Pár pillanat múlva megérkeztek a vadászok is, amelyek azért nem nyitottak rájuk tüzet, mert minden hajó Neutrális transzponder kódot sugárzott. A vadászok vezére azonban bejelentkezett és ellenállást nem tűrő figyelmeztetést adott ki: - Itt vörös vezér! TIE Defender pilóták, állítsák le a gépeiket, kapcsolják le fegyverrendszerüket és készüljenek fel, hogy egy hajónk dokkol magukkal! A hajókat az Új-Köztársaság nevében lefoglaljuk. Az ellenállásnak nincs értelme! Dash természetesen nem ellenkezett, rádióban utasítást adott társainak: -{Megtaláltuk őket, tegyünk úgy, ahogy mondták! Álljatok le. Én veletek maradok!}- mondta társainak és leállította saját vadászát és lekapcsolta a fegyverrendszerét, majd közös csatornán forgalmazni kezdett: - Vörös vezér, itt Dash Paranga. Az utasítását végrehajtottuk. Felkészültünk a dokkolásra. Néhány másodperccel később az egyik csillagrombolóról egy katonákat szállító transport indult el. Mind az 5 hajóhoz csatlakozott és kis idő múltán mind az 5 renegát birodalmi egy hajóra került. Egyikük sem szólt a másikhoz, a tekintetük azonban összeért. Továbbra is elszántak voltak. A csillagrombolón való leszállás után mindegyiküknek bilincs került a kezére és a lábára is, és úgy vezették el őket, a hajó börtönblokkjára. Habár hajóik neutrális transzponder kóddal voltak ellátva, egyenruhájuk birodalmi hajózó ruha volt, így míg nem tisztázódik a helyzetük, mind a hajó börtönébe kerültek. Hosszú napok teltek el, Dasht minden fogdán eltöltött napja a régmúltra emlékeztette. Mosolyogva emlékezett vissza minden eseményre, melyek a fogdára juttatták fiatal hadnagyként. Közben pedig igyekezett erőnléti gyakorlatokat végezni, nehogy eltunyuljon. Aztán fogvatartása 37. napján egyszer csak megszűnt az erőtér és feltárult az ajtó, amely zárkáját zárta be. Egy korban tökéletesen hozzáillő nő lépett be rajta, és anélkül hogy bármit is mondott volna neki, hevesen megcsókolta. A csók után aztán hátralépett és végigmérte a pilótát. Riba volt az, aki már az Új-Köztársaság flotta egyenruháját viselte, admirálisi rendjelekkel. - Mi tartott idáig vadászkommodore? - Ezt én is kérdezhetném! 37 napja ülök ebben a kalitkában admirális! - Vedd fel ezt az egyenruhát - mondta Riba, és letett egy birodalmi dísz-egyenruhát az egyik priccsre - hadbíróság elé kell állnod! - Neked is kellett? - Igen... - Ott kaptad az új rendjeleket? - Ott ajánlották fel a lehetőséget. - Gondolkodás nélkül elfogadtad? - Igen... azonnal és visszavonhatatlanul. - Az embereim? - Már mindannyian az Új-Köztársaság katonái. Mind ott lesznek a tárgyaláson, és az Igazságosztó elleni támadás vadászainak parancsnoka is, aki mindegyikük tárgyalásán elmondta, hogy nem lőttetek le egyetlen vadászt sem, akit meg lehetett menteni. - Tudtam, hogy észreveszik. De ne feledd, hogy én rendelkezem a legtöbb kilőtt ellenséges vadásszal a birodalmi haderőben. Az Ászok Ásza én vagyok és nem véletlenül nyertem el a kitüntetést, amit ezen a dísz-egyenruhán is látsz... - Lesznek olyanok a tárgyaláson, akik segíteni fognak. Én is például. Nem hagyom, hogy bármi bajod történjen. - Rendben. 1 órával később értette meg Dash, hogy miért tartották 37 napig a zárkában. Coruscantra érkezett meg a flotta, ami őt is szállította. Díszegyenruhájában szállították egy zárt siklóban a hadbíróság épületébe. A tárgyalást Jan Dodonna vezette, mellette pedig Carlist Rieekan és az egykori birodalmi kommandós Crix Madine vezették. Dash vádpontjainak felsorolása is több, mint egy órát tartott a tárgyalás pedig több, mint egy hónapig, ahol tanúkkal - vagy esetenként videofelvételekkel bizonyították hol a bűnösségét, hol a helytállását. A Dasht védő tanúk között tűnt fel előbb felesége Riba Hurten Paranga Szektor-admirális, és legjobb barátja, Alec Weld parancsnok, aki a Zsivány osztag immár harmadik embere volt. Weld parancsnok a tanúvallomása végén egyébiránt felajánlotta a bíróságnak, hogy amennyiben a vádlott nem letöltendő büntetést kap, abban az esetben jogosultsága van felajánlani egy pozíciót a Zsivány osztagban, melyről Antilles tábornokkal már hosszasan beszélgettek. Az ítélethozatalra egy borongós délutánon került sor. Dash, mint mindig, most is makulátlan egyenruhában állt a bírái előtt, mögötte pedig már szép számmal ültek azok, akik kíváncsiak voltak egy birodalmi tiszt bűneinek elszámoltatására. Természetesen a kíváncsi hallgatóságban foglalt helyet Dash felesége és legjobb barátja is, valamint mind a 4 egykori birodalmi tiszt, akikkel a szökésüket megtervezték. Dash-nek nem volt védője, nem kívánt védelmet, illetve maga kívánta ellátni ezt a feladatot. Jan Dodonna olvasta fel az ítéletet, melyet a bírák többnapi tárgyalás után hoztak. Bűnösnek találták több, mint 500 lázadó vadászpilóta megölésében, harc közben, bűnösnek találták minden vádpontban, egyedül a katonához méltatlan magatartás bűnében nem - hiszen ezt is a nyakába akasztották, árulása miatt, amiért barátaival együtt elszökött az Igazságosztót fenyegető végtől. Az ítélete az ilyen esetekben már megszokott Halálbüntetés lett volna, azonban Dodonna elmondta, hogy ők nem kívánják a Birodalom vérmes ítéleteit leutánozni, ezért a büntetését életfogytiglani munkaszolgálatra változtatták. Dash lehajtott fejjel állt a Coruscanti katonai bíróság kövén, bírái előtt. Csak az jutott el tudatáig, hogy elítélték. Ez természetesen rendben volt, de nem gondolta, hogy életfogytiglani büntetést kap, bár sosem kért kegyelmet. Dodonna tábornok következő szavai is csak később jutottak el füléhez: "Az életfogytiglan tartó munkaszolgálatot azonban az Új-Köztársaság ideiglenes elnöke, Mon Mothma eltörölte, és rendfokozatát megtartó kegyelemben részesítette a vádlottat, azzal a kitétellel, hogy az Új-Köztársaság hadiflottáját kell szolgálnia erejéhez és tudásához mérten, élete végéig vagy a nyugdíj eljöveteléig. Ennek érdekében haladéktalanul meg kell keresnie Wedge Antilles tábornokot! Az ítélet jogerős, fellebbezésnek helye nincs!" - mondta Dodonna és lecsapott bírói kalapácsával. Dash ekkor eszmélt fel. Az őrök odaléptek hozzá és levették bilincseit, majd néhány dokumentum aláírása után szabadon távozhatott. Ekkor jutottak eszébe kedvese szavai: "Nem hagyom, hogy bármi bajod történjen!" Arcán néhány megjelenő könnycseppel fordult oda feleségéhez, és átölelte. Nem tudta, mennyi ideig álltak ott, de a tárgyalóteremben már csak heten maradtak. 4 társa, akikkel együtt indult útjára, Alec és Riba. Egy hét pihenés után Riba visszatért flottájához, Alec pedig eljött Dashért, hogy elvigye Antilles tábornokhoz. A tábornok örömmel fogadta az ex-birodalmi ászt. Felajánlotta, hogy Dash egy A-szárnyú vadászokból álló egységet vezethet a Zsivány osztagban, amire Dash boldogan és büszkén mondott igent. Minthogy rendfokozatát megtarthatta, így megmaradt Vadász-kommodore. Történetei pedig tovább folytatódnak az Új - Köztársaság részeként! //Én kérek elnézést, hogy ilyen sokára született meg történetünk befejezése. Talán most értem meg rá, hogy leírjam, kiírjam magamból. Mindenkinek köszönöm, hogy lehetővé tették, de főleg Crawford kapitánynak, hogy megengedte, hogy kalandjához egy kicsit én is hozzátegyek...//
|
|