McWestar gyorsétterem

[Den Dastar]

-=McWestar=-

Holokamerával a város felett: Moff Fliry Vorru siklója megpakolva McWestar menükkel, épp hazafelé tart.

Nem messze az Imotakan űrkarcólótól, egy gombaformájú épület emelkedik ki, a többi alacsony építésű üvegkupolás ház közül. A nagy űrkarcolókhoz mérten igen alacsony épületről van szó, azonban a standard éttermekhez képest igen is nagyról! A McWestar gyorsétterem székhelye található itt...

A 8 emeletes építmény valamennyi szintje, fontos szerepet tölt be a gyorsétterem működésében. A földszinten személyliftek tucatja várja a kedves vendégeket, hogy a legfelső szintekre szállíthassa őket... Az első két emeleten kapott helyet, a méltán híres McFly, mely leginkább a siklóvezetők körében aratott hatalmas sikert. Az épület 3.-4. emeletén rendezték be a konyhát, ahol az étterem szakácsai a nap 24 órájában készítik a jobbnál-jobb szendvicseket...

Az ötödik szinten kapott helyet a főraktár. Az érkező félkész fagyasztott alapanyagokat itt helyezik el.. A főraktár állandó hűtés alatt áll, de külön hűtőkamrák is rendelkezésre állnak, hogy az érkező húsárút megfelelő hőfokon tartsák.

Az utolsó három emeleten pedig asztalok, és székek tucatjai várják az éhes vevőt. A kiszolgálás gyors, és precíz. Akit másfél percnél tovább várakoztatnak, corelliai áfonyás pitét kap ajándékba...

[Den Dastar]

Den kifizette a taxist, aztán elindult Trubor hadnagy után. Az étterem előtt megálltak egy pillanatra, hogy Dastar kifejezhesse csodálatát a Corelliai építészet remekei láttán – Igaz, ami azt illeti, nem tartotta magát művelt embernek, de egy ilyen remekmű előtt még ő sem tudott szó nélkül elhaladni: Végigmérte a feléjük magasodó épületkomplexumot, amely a bűvös McWestar nevet viselte, aztán mindketten elindultak a főbejárat felé.

Ahogy beléptek az épületbe, jóleső hűvös fogadta őket. Az ezredes beleszippantott a hűvös levegőbe, aztán az egyik turbólifthez sétált. Megnyomta a hívógombot, aztán várt. Mikor a lift leérkezett, az ezredes előreengedte Trubort, majd ő is belépett a liftbe. Megnyomta a 6-os gombot, mire az ajtó bezáródott előttük, és elindultak felfelé...

Felérkezésük pillanatakor a lift ajtaja kinyílt, a két tiszt orrát pedig ínycsiklandó illatok csapták meg. Az ezredes nem teketóriázott sokat, nyomban beállt az egyik sorba. Gyorsan végigmérte a lehetőségeket, hogy mit rendelhetne, aztán várt. Ismét. Az elkövetkezendő 3 perc unalmasan telt, azonban mikor végre sorra került, egyből leadta a rendelését.

-Jó napot, mit parancsolnak?-Kérdezte kedves mosollyal a pultos lány.
-Jó napot... Egy ötös menüt kérnék extra krumplival és extra üdítővel, meg egy corelliai vanília shaket...-Ez után kérdőn az ortolánra tekintett, és várta hogy ő is kérjen valamit...
-Esetleg ajánlhatnék a kicsinek egy Happy Moff menüt?
-Hé, attól még hogy alacsony... Vállaljunk szolidaritást az ortolánnal. Legyen kettő...!

//a menük:

1-es menü: Happy Moff menü – sajtburger, kis sültkrumpli, kis üdítő + játék (Birodalmi rohamosztagos, vagy egy Moff figura (elérhető figurák: Moff Fliry Vorru, Moff Jessza Namora, Moff Panaka, Moff Denn Wessex, Moff Trachta Coy, Moff Jerjerrod, Moff Osmond Rumbachlen, Tarkin Nagymoff)

2-es menü: Birodalom Hőse menü – Nagy sajtburger, nagy sültkrumpli, nagy üdítő

3-as menü: Palpatine menü – Super Size Dupla sajtburger, Super Size sültkrumpli, Super Size üdítő

4-es menü: Fitnesz menü – Saláta, gyümölcslé

5-ös menü: Mr. Corellia – Tripla sajtburger, extra sültkrumpli, extra üdítő//

[Grob Trubor]

Grob nem értette, hogy az ezredes miért nézi olyan hosszú ideig az éttermet, hiszen ennél jóval nagyobb épületeket is láthatott már máshol. Az ortolán bárgyú tekintettel nézte Dent, míg végre elindult a bejárat felé. Benn rendkívül kellemes levegő volt, nem volt se túl meleg, se túl hideg. Pont az a kellemes, ami az evésre ösztönzi az illetőt. Mindketten elindultak a turbólift irányába, majd először Trubor lépett be, hiszen az illedelmes Dastar beegnedte maga elé. Mikor mindketten beléptek, alig telt el pár másodperc máris fenn voltak a kívánt emeleten. Beálltak a sorba, majd kivárták, míg ők kerülnek sorra. Trubor baromira unta már a várakozást, de nem tudott mit tenni. Elég pofátlanság lett volna az, ha csak úgy szó nélkül leül valahova, míg a felettese kihozza neki az ételt. Mikor végre sorra kerültek, nagyon megörült az állandóan éhes ortolán, de sajnos nem ő választhatta magának, hiszen Den kikérte a számára legmegfelelőbbet. Grob éppen elérte a gyorséttermi kajákat a pultról, majd máris elindult az egyik asztal felé. Majd utólag kifizeti a sajátját a kis kékség, csak egyenek már.

- Ááá, egy Wessex figura!- örült meg Grob, bár a nevet csak a csomagolásból tudta meg. A sajtburgert és a sült krumplit Grob azonnal szétnyomta, majd összekeverte a tálcán, és hozzá öntött egy kis üdítőt is. Az ujjait belerakta, majd elkezdett lakmározni. Biztosan sokan kinézték őt emiatt, de hát nem tehetett róla, hogy csak így tud enni.

[Den Dastar]

Az ezredes felvonta jobb szemöldökét, látva Grob étkezési szokásait, azonban ezen a téren ő maga sem panaszkodhatott. A triplasajtburgerbe pakolt saláta a tálcán, corelliai paradicsomdarabka az asztal alatt, de ezek mind eltörpültek attól a ténytől, hogy Den a sült krumplit, a vaníliás shakebe tunkolta, és úgy ette.

-Ááá, egy Tarkin!-Válaszolta az ezredes Grob felkiáltására, miközben arcára egy fanyar mosolyt erőltetett. Ez után szemügyre vette a figurát, és egyenruhája felső mellzsebébe tűzte úgy, hogy Tarkin feje épp hogy kilátszódjon. -Maga a Császár se tudná megmondani rólam, hogy ellenálló vagyok... Ép eszű ember nem tűzi ki Tarkin Nagymoff McWestaros bábuját az egyenruhája mellzsebébe...-Gondolta, aztán folytatta a kajálást.

[Moff Fliry Vorru]

Játékszituáció

Egy fiatal férfi lépett be a gyorsétterem széles ajtaján, kezében egy fekete sporttáskával. Határozott léptekkel indult a kiszolgáló pulthoz, ahol egy adag menüt rendelt, majd kényelmes léptekkel távozott. A sporttáska nélkül.

Egyik vendég, egy középkorú szőke nő gyermeke mellől felpattant, látván a magányosan, a pultnál heverő fekete poggyászt, felkapva a férfi után sietett.
- Uram, itt felejtette a táskáját! - kiáltott utána az ajtóból, mire a férfi azonnal futásnak eredt. A nő értetlenül állt egy pillanatig, majd egy lépést tett előre, és törékeny alakja semmivé foszlott a narancsos lángtengerben, mely körülölelve indúlt pusztító útjára.

Hatalmas robbanás rázta meg a McWestar gyorsétterem épületét. Minden üveg egy pillanat alatt tört szilánkosra, és a légnyomás ereje a teljes belső szintet végigseperte... A robbanás rádiuszában, az ajtó körül ülők azonnal szörnyet haltak. A többiek szerencséjére a robbanás kívül történt, de így is többen súlyosabb, néhányan kisebb sérüléseket szenvedtek, és a belső berendezés szinte teljesen használhatatlanná vált. Holtestek és sérültek hevertek szerteszét, nyöszörgés és hörgés töltötte be a levegőt, amikor a robbanás füstje eloszlott...


//Az itt tartózkodó JK-k csak könnyebben sérültek meg, azt is az üvegszilánkok okozták. A légnyomástól mindössze csak cseng a karakterek füle .//

[Den Dastar]

Dastar ezredes a továbbiakban csendben ette a megrendelt menüjét, egyik falatot követte a másik: Sajnálatos módon, az ilyen finom ételek hajlamosak hamar elfogyni, azonban a bőséges üdítő és sült krumpli kárpótolta a hamar elfogyó sajtburgerért.

Miközben táplálkozott, szeme sarkából olykor-olykor az ajtó felé pillantott, azonban még egy esetleges ellenőrzés során sem kellett mitől félnie. Ő Lex Artorio, nabooi exfarmer, becsületes Birodalmi Állampolgár, a McSorstar gyorsétterem egyik alapítója... Azonban még ennek tudatában sem tudott teljesen nyugodt lenni. Tapasztalatból tudta, hogy a CorSec sosem alszik, bizonyára ezekben a percekben is lefülelnek egy terroristát, vagy egy magafajta lázadót. A hideg futkosott a hátán, amikor a CorSecre gondolt: Nem csak az miatt, hogy ennyire hatékonyak, hanem az miatt is, amit műveltek vele. Amikor még ő maga is kalózok után futkosott a szektorban, büszke volt a hivatására, arra hogy a legjobbakkal dolgozik. Igazságtalannak tartotta a leszerelését, egy olyan hiba miatt, ami bár részben valóban az ő hibája volt, a hajó kapitánya és az első tiszt mentve a bőrüket, Dastarra kenték az egészet. Még most is, ennyi év múltán is bosszantotta ez a dolog... De már nincs mit tenni.

Elgondolkodva meredt a bejáratra, amikor egy fiatal férfi lépett be a helységbe, jobbjában egy fekete sporttáskát szorongatva. A menü megrendelése közben a táskát letette a földre, és amikor kiszolgálták, kényelmes léptekkel távozni készült. A táska nélkül.

Den tekintetével követte a távozó férfit, a táska hiánya csak az után tudatosult benne igazán, mikor egy másik vendég -egy középkorú szőke nő- felkapta a táskát, és a távozó férfi után sietett. Mikor megszólította, a férfi futásnak eredt. Az ezredes még látta a nő semmivé foszló testét, miközben elnyeli őt a vöröses lángtenger... Den ösztönösen levetette magát a földre, azonban a légnyomás arrébb repítette a kívánt landolási zónától. Igaz, ez a manőver amúgy sem nem mentette volna meg a rázúduló üvegszilánkoktól, és a robbanás utóhatásaként jelentkező fülcsengéstől. Jobb karját több szilánk is megvágta, a sebből pedig pillanatok alatt szivárogni kezdett a vér. Füle csengése, és a karsérülése azonban nem foglalkoztatta túlságosan. Magában hálát adott az Erőnek hogy még él, aztán körbetekintett. Körülötte számos corelliai feküdt, nem egy súlyosan sérült. Hasra fordult, és feltápászkodott a földről.

Kiszúrta a merénylőt... Amaz kb. vele egy időben térhetett észhez a robbanást követően, és a lépcsőház felé vette az útját. A lépcsőház Dentől mintegy 7 méterre lehetett, az alak pedig a főbejárat felől érkezett. -A liftek bizonyára megbénultak-Futott át az ezredes agyán, majd a menekülő után futott. A padlón mindenfelé berendezési tárgyak, asztalok, és székek hevertek. Den el is botlott egyszer, pont amikor a lépcsőház ajtajához ért, de az utolsó pillanatban -mielőtt lezúgott volna a lépcsőn- sikerült megkapaszkodnia az ajtófélfában. Amint visszanyerte az egyensúlyát, lesietett a lépcsőn a merénylő után. Számos lépcsőfok állt még előtte, azonban a merénylő előnye nem volt túl sok. Dastar kitartóan lépcsőzött lefelé, kitűnő kondíciója és izmossága főleg ilyen helyzetekben remekelt. Az üldözött, és az üldöző is kiért a gyorsétteremből, így a hajsza a nyílt utcán folytatódott. A merénylő nemegyszer hátrapillantott, ilyenkor mindig vesztett egy kicsit az előnyéből, de aztán mikor előre nézett, visszahozta az előnyét. A Vorru Streeten végigkergette Den a merénylőt, de a hajsza már érezhetően lassult, mindkét fél kezdett fáradni. A fickó a negyedik kereszteződésnél jobbra kanyarodott, az Imotakan utca irányába, amely egyben a végállomást is jelentette: Hatalmas kordonok állták el az utat, a múlt héten ugyanis siklóba rejtett pokolgép robbant az egyik üzlet előtt. Az utca ezen részének csak egy szűk része járható, a többit a kordonok lezárták. Ez volt az a pillanat, amelyre Den Dastar várt. Egy gyors mozdulattal előkapta DH-17-esét, és ellenfele lábára célzott. A vörös lövedék nyílegyenesen szelte át a köztük lévő távolságot, és belecsapódott a merénylő jobb lábába. Az ember abban a pillanatban elesett, még vagy fél métert csúszva a hideg duracélon. Utolsó erejéből még egy kis kapszulát húzott elő a zsebéből, és a hátára fordult. Legyőzőjére nézett, aztán gúnyosan elvigyorodott. Ezt követően egy gyors mozdulattal a szájához emelte a kapszulát, és szétharapta. A méreg másodpercek alatt végzett vele, Dastar semmit sem tehetett. Csak tétlenül nézte, amint a merénylő megöli magát, halálba víve a titkát. Pár lépést közelebb lépett, hogy jobban szemügyre vehesse az alak vállára tetovált jelet: Egy napot.

De nem maradt túl sok ideje az ezredesnek, hiszen a CorSec már minden bizonnyal úton van. Sietős léptekkel indult vissza az étterem felé... Fejében számos gondolattal...

[Tharla Aguira Asgereth]

Másfél óra telt el a robbanás után, aztán a CorSec által idõközben felállított kordon peremén egy jellegtelen bérsiklóü fékezett le. A motor köhögött egy sor, majd leállt, a fúvókákból apró, fekete füstpamacsok bodorodtak elõ, majd a jármû végre leállt.

A kikászálódó utasok szó szerint színes társaságnak bizonyultak. A pilótaülésrõl egy zeltron lány, mellõle egy zöld bõrû tiw'lek nõ kászálódott ki, utóbbi azonnal a csomagtartóhoz lépett, és onnan ormótlan ismétlõfegyvert csapott a vállára.
A hátsó üléseket egy feltünõ vörös hajú férfi, egy fiatal srác és egy bothan foglalták el.

A Sruthan & Asgereth Magánnyomozói Iroda tulajdonosaira és alkalmazottjaira nagyon rájárt a rúd. Már egy hónapja, hogy hazatértek a Bespinrõl, ahol a megbízójuk egyszerûen nem mutatkozott a megbeszélt helyszínen - azóta pedig egyszerûen nem találtak maguknak semmilyen munkát. A kiruccanásuk miatt egyszerûen lekésték az Imotakan-incidenst és az azt követõ helyszínelést; a pár nappal késõbbi, az ûrkarcoló közelében történt robbantás helyszínére pedig fordalmi dugó miatt nem értek oda.

Aguira áldotta az ócska tragacsot, hogy Kor Vellától egészen idáig kibírta lerobbanás nélkül. Az persze ciki volt, hogy pont itt tette meg, ahol mindenki láthatta az esetet - de legalább itt voltak.
- Dé, nézd meg, tudsz-e tenni valamit a kocsival, aztán várd, amíg szólunk. - a fiatal srác válaszképpen csak bólintott egyet, majd a jármûre irányította figyelmét. Aguira pedig, oldalán szeretõjével a kordonnál sorakozó CorSec-katonákhoz lépett.
- Kellemes napot uraim. Tharla Aguira Asgereth vagyok, õ pedig a kollegám, Sruthan Alex. Magánnyomozók vagyunk Kor Vellából, és szeretnénk felajánlani szolgálatainkat a tettes kézre kerítéséhez.

Alex volt az egyetlen aki megérezhette a változást a levegõben a lány körül. A zeltronok különleges adottságát alkalmazta, és apró fellegben a levegõbe engedte a bõre alatt termelõdõ feromonokat. Csábító alakjával - na meg az azt épphogy csak takaró ruházattal - együtt ez elég kell, hogy legyen a férfiak meggyõzésére.

[Jeff Cutter]

Az utcai robbantást követően tíz percen belül két mentősikló, kilenc zöld-arany festésű, CorSec járőrsikló érkezett szirénázva a merénylet helyszínéhez. A két mentő és az egyik CorSec sikló az étterem mellett, a robbanás helyétől néhány méternyire parkolt le, miközben négy másik az étteremtől balra és jobbra egyaránt mintegy ötven-hatvanméternyire. Ez utóbbi, leállított járművek keresztben elzárták az úttestet. A kiszálló egyenruhások pillanatok alatt felállították a szalagkordont. A négy további jármű, a robbantás helyszínéhez vezető keresztirányú utcákat zárta le. A kis létszámú, de szervezetten dolgozó rendvédelmi egység pillanatok alatt felállította az áthatolhatatlannak tetsző kordont, s meggátoltak mindenkit, aki egyik, vagy másik irányba át kívánta lépni. Eközben a mentősök elkezdték a sebesültek helyszíni ellátását. A két CorSec tiszthelyettes pedig megkezdte a járóképes, kórházi ellátást nem igénylő sérültek kikérdezését. Első lépéseként mindenek előtt mindenkitől begyűjtötték a fegyvereket, akik ezt megtagadták, vagy nem rendelkeztek a fegyverek viseléséhez szükséges jogosító iratokkal, azokat őrizetbe vették. A két járőr senkit sem engedett ki az étteremből, kivéve azokat, akiket a mentősök véleménye szerint további ellátásra kórházba kellett szállítani. Az ő esetükben megelégedtek azzal, hogy megtudták tőlük a nevüket, valamint a mentősöktől azt, hogy melyik kórházba szállítják majd őket.

Újabb néhány perc elteltével megérkezett a CorSec egyik speciális, mobil bűnügyi laborsiklója. Ez volt az egyetlen jármű, amit beengedtek a kordonon belülre. A járműből négy egyenruhás, három férfi és egy nő szállt ki, a csomagtartóból egy-egy szögletes fekete ládát vettek magukhoz és elindultak, hogy szemügyre vegyék a robbantás helyszínét. Közben egymás után két újabb jármű érkezett, az egyikből a CorSec különleges nyomozati alosztályának vezetője Dick Hachins főhadnagy szállt ki. Sárga ballonkabátja, kifogástalan öltönye és nyakkendője, valamint szintén sárga kalapja élénk feltűnést keltett. A kordon szélét ostromló tudósítók azonnal megpróbálták megszólítani, ám ő egyetlen intéssel elutasította őket, s elindult a csatatérré változott gyorsétterem felé.

Dick Hachins főhadnagy

A helyszínelők már megszemlélték az utcán fekvő férfi tetemét, s a látványból levonták az elsődleges következményeket, most már csak a szokás szerint késő, halottkémre vártak. Egyikük pár szóban tájékoztatta Hachins főhadnagyot, míg egy másik az utca szemközti oldalán nézett szét, s sorra begyűjtötte annak a néhány - épületek külső oldalán, rendszerint azok bejáratára nézően elhelyezett - megfigyelő holokamerának a felvételét, amelyek rögzíthettek valamit a támadásból.

Eközben a másik érkezett járműből kiszállt civil ruhás - nem kevésbé elegáns - CorSec tiszt, név szerint Chester Nortown nyomozó, akit az alosztály egyik üdvöskéjeként tartottak számon, hozzáfogott a kordon mellett állók kikérdezéséhez. Hosszú és valószínűleg kevés érdemi eredménnyel kecsegtető feladat volt ez, ám mindenképp szükséges. Hallgatva a különféle sületlenségnek tetsző, önkéntes tanúktól származó elmondásokat magában szitkozódott, hogy a társának épp most kellett elutaznia a Nar Shaddaara, valami titkos nyomozás lefolytatására. Hisz tudta, ez a balhé épp McCoynak való lenne. Chester remélte, hogy partnere mielőbb, egy darabban visszatér a Csempészek Holdjáról.

Chester Nortown nyomozó

- Üdvözletem, hölgyeim és uraim! - Jegyezte meg színpadiasan odabent az étteremben Hachins. - Egyenként meg fogom meghallgatni valamennyijüket. Kezdjünk is hozzá. - Mondta, majd először Dastar felé fordult. - Hogy hívják uram? - Kérdezte.

Ahogy egyre múlt az idő, újabb és újabb CorSec jelzésű járművek érkeztek, egyenruhás és civil ruhás férfiak és nők szálltak ki belőlük. Egy részük a bámészkodók gyarapodása okán kordont erősítette meg, míg a többiek a jelentkező tanúk beszámolóit hallgatták.

„Kellemes napot uraim. Tharla Aguira Asgereth vagyok, õ pedig a kollegám, Sruthan Alex. Magánnyomozók vagyunk Kor Vellából, és szeretnénk felajánlani szolgálatainkat a tettes kézre kerítéséhez.” - Hallotta valahonnan maga mellől a női hangot Nortown miközben épp egy drall akadozó, összefüggéstelen meséjét hallotta s jegyzetelt közben. A hallottak hatására gúnyos mosoly suhant át az arcán. Ebben az esetben épp kotnyeleskedő amatőrökre volt a legkevésbé szükség.

- Nézze hölgyem! - Hangzott az egyik fiatal tiszthelyettes kisasszony nyugodt, ugyanakkor határozott hangja a nyomozó háta mögül. - Biztosíthatom, hogy a legjobb nyomozóink dolgoznak az ügyön. Amennyiben nem tud értékelhető tanúvallomással szolgálni a történtekkel kapcsolatban, úgy kérem, a munkánk segítése végett távozzon. - Jegyezte meg kedvesen az őrmesterkisasszony.

[Den Dastar]

Mintegy 6 és fél perccel a robbanás után, a Vorru street egyik épülete takarásában Den végre kifújhatta magát. Az óvatosság jegyében először végigmérte a terepet, azonban az étterem köré gyűlt tömeget leszámítva nem látott semmi említésre méltót (azaz CorSecest), így kicsit leheveredett az épület által nyújtott árnyékban. Csak most kezdte jobban szemügyre venni a kézsérülését, mely ugyan még mindig fájt, de a vér már korántsem szivárgott olyan ütemben, mint eddig. Épp ez miatt, nem is gondolta úgy hogy visszamegy... A hamarosan kiérkező CorSec úgy is kikérdezné a könnyebben sérült szemtanúkat, és Dastar nem akart semmit sem megosztani a törvény embereivel. Még a végén felismernék, és most hogy jobban belegondolt, kicsit nehezen magyarázná meg nabooi farmer létére, hogy mit is keres itt Corellián. Így maradt hát a komm. hívás.

Felső mellzsebéből előhúzta személyi kommunikátorát, ráállította a szokásos frekvenciára, majd várta hogy Grob felvegye... Azonban a kommunikátor nem jelzett az ortolánnak...

-Mi a franc van ezzel?-Morogta maga elé, miközben megütögette az apró készülék oldalát. A komm. hátlapja ekkor mondta be az unalmast, és egyszerűen leesett a készülék hátuljáról, az aksival egyetemben.

Den mérgében földhöz vágta a készüléket, és erőteljesen rátaposott. Ez után sietős léptekkel az étterem felé indult, bár kétségkívül nem szívesen tette. A CorSec bármelyik pillanatban kiérhetett, és igazán nem szándékozott találkozni velük...

A lift még mindig nem működött, bár ezen nem lepődött meg. Egy erős rántással kinyitotta a lépcsőház ajtaját, és elkezdett felfelé lépcsőzni. Az elején még jól bírta, de mikor a 3. emeletre ért, már igencsak szuszogott, még három emelet megmászását követően pedig már teljesen kész volt... Első útja Grob felé vezetett, szerencsére ő is csak könnyebben sérült. Már épp szólni akart neki, hogy indulniuk kéne, amikor meghallotta a CorSec járőrsiklók, és mentősiklók jellegzetes szirénakoncertjét. Halkan elmormolta talán a valaha volt legcsúnyább corelliai káromkodást, aztán Grob felé fordult. Arckifejezése nem árulkodott róla, de a gondolatai mélyén ott motoszkált a gondolat... Mi lesz ha rájönnek?

Azonban még nem kellett feltétlen aggódnia ez miatt. Habár bizonyosan voltak szemtanúk, akik igazolhatják hogy ő futott a merénylő után, de végül is nem Den ölte meg...

Az elkövetkezendő pár percet az ablaknál állva töltötte, szemmel tartva a kint folyó eseményeket. A kordonokat pillanatok alatt felállították: A legendás CorSec ezúttal sem szöszmötölt, rögtön belecsapott a közepébe. A mellé lépő CorSecesnek átnyújtotta a DH-17-esét-két újjal, ahogy a holofilmekben szokták-majd egy savanyú mosoly kíséretében mellékelte a fegyvertartási engedélyét is.

Nem sokkal az előbbi CorSeces elvonulását követően, egy másik érkezett. Az ezredes vetett rá egy pillantást, aztán nekitámaszkodott az egyik falnak, és mellkasa előtt összefonta a karját. Valahogy érezte, hogy vele fogják kezdeni a műsort...

Mikor a CorSec tisztje kimondta a bűvös szót, Den vett egy mély levegőt, és válaszolt a feltett kérdésre.

-Lex. Lex Artorio.- Válaszolta egy enyhe, kicsit talán gúnyos mosollyal a szája szegletében.

[Jeff Cutter]

Dick Hachins főhadnagy

A CorSec tiszt a bemutatkozást hallva az egyik zsebéből egy kis adatrögzítőt vett elő, s csak ez után szólította meg ismét az előtte álló férfit. Határozottan az a benyomása támadt, hogy valahol már látta. Arra nem emlékezett, hogy hol és milyen körülmények között, de meg mert volna esküdni rá, hogy ezt az arcot, vagy legalábbis egy a férfiéhoz nagyon hasonlót valahol már látott.

- Nos, Mr Artorio.- Kezdte, továbbra is az előtte álló férfi arcvonásait vizslatva. - Legyen szíves, adja át a személyazonosító igazolványát. Csupán formaság. - Mondta, majd még mielőtt az önmagát Artorionak nevező férfi elővehette volna a személyazonosító kártyáját, újabb kérdést tett fel. - Ahogy elnézem, a karját és az öltözékét ért sérülések alapján, ön itt volt a robbanáskor. Mondja el kérem, hogy mit látott.

[Den Dastar]

Den Dastar -Jelen esetben Lex Artorio nabooi férfi, Birodalmi állampolgár, homlokát ráncolva meredt az őt bámuló tisztre. Mikor látta, hogy amaz egy adatrögzítőt húz elő, rájött, hogy most egy jó darabig nem fognak leszállni róla. A CorSec mindig alapos munkát végez... Legyen szó egy egyszerű kihallgatásról, egy jól megtervezett rajtaütésről, vagy túszszabadításról... Mindig, mindent, alaposan. Dastar ezredes jól tudta ezt... Tapasztalatból.

-Ááá, a papírmunka... Egy pillanat...-Válaszolta, aztán nadrágja jobb zsebében kezdett kutakodni. Csakhamar előkerült a tárcája, melyből egy szempillantás alatt kihalászta a személyijét, és a nyomozó kezébe nyomta. Első ránézésre, sőt többszöri átvizsgálásra is 100% a hitelessége. -A Birodalom ajándéka... -Futott át az agyán, mialatt a CorSeces fickó a személyit vizsgálta.-Ha annak idején nem mossák ki az agyam, és nem kapok új személyazonosságot, most nagy sz*rban lennék... Ezért majd hálát mondok annak a ráncos vénembernek... HA majd találkozok vele...-Gondoltai nyomán, arcáról még mindig nem fagyott le az a kissé gúnyos, enyhe mosoly. Azonban mikor felfogta, hogy mit is kérdezett a nyomozó, arcvonásai nyomban megkeményedtek...

Hirtelen nem is tudta, hogy mit mondjon. Hazudjon? A CorSecnek? Öngyilkosság lenne. Ellenben az önjelölt hősként való tündöklés, csábítóan hangzott, egy olyan embernek, mint amilyen Den. Egymaga elfogta a merénylőt, minden külső segítség nélkül... Csak aztán nehogy megüsse ez miatt a bokáját.

-A merénylő egy fiatalkorú férfi volt, és kényelmes léptekkel sétált be egy fekete sporttáskával a kezében. A pulthoz lépett, és rendelt magának valami kaját. A táskát a pultnál hagyta, és elindult kifelé... Ekkor az egyik hölgy -egy szőke- felkapta a férfi táskáját, és utánaszólt, hogy itt felejtette... Ebben a pillanatban következett be a robbanás.-Magyarázta az ezredes, majd lehorgasztotta a fejét.-Biztos úr...

[Jeff Cutter]

Dick Hachins főhadnagy

A CorSec nyomozója csupán egy röpke pillanatnyi időre vette szemügyre a férfi által átnyújtott igazolványt, lejegyezte az azon szereplő személyi adatokat, majd azonnal vissza is adta a plasztikkártyát. Nem merült fel kétsége az igazolvány valódisága kapcsán, ám azt kifejezetten érdekesnek találta, hogy a férfi nabooi születése ellenére úgy beszéli a galaktikus közöst, mintha világ életében Coronet városában élt volna.

- Szóval, ha jól értem Mr. Artorio, ön szerint az, aki a robbanószert elhelyezte, egy tizennégy, tizennyolc év közötti férfi volt? Biztos ebben? - Kérdezett vissza meglepetten a főhadnagy. Noha a gyorsétterem többi vendégével még nem beszélt. Remélte, hogy a férfi csak rosszul fejezte ki magát, vagy esetleg rosszul látott valamit. Kíváncsian várta, hogy a nabooi férfi mit válaszol.

[Den Dastar]

Dastar homlokát ráncolva meredt a törvény emberére, aztán kiigazította előbbi tévedését.

-Öhm... Fiatalkorút mondtam? Bocsásson meg biztosúr, fiatalembert akartam mondani. Szóval, az, aki elhelyezte a robbanószert, minden bizonnyal 18, 24 év közötti lehetett. Ebben biztos vagyok.-Fejtette ki az álláspontját, mintegy nyomatékosítva szavainak hitelét, miszerint ezúttal helyesen fejezte ki magát.

[Jeff Cutter]

Dick Hachins főhadnagy

Hachins egy megértő bólintással jegyezte le a Lex Artorio nevezetű férfi által kissé bizonytalannak tetszően, de teljes meggyőződéssel elmondott hiányos személyleírást.

- Értem. Jól vette szemügyre a szóban forgó fiatalembert? Milyen öltözék volt rajta? - Tette fel az újabb kérdést a CorSec nyomozótisztje.

[Den Dastar]

-Az igazat megvallva biztos úr... Nem vettem jobban szemügyre azt az alakot. Én csak ebédelni tértem be ide... Elfogyasztani egy kiadós menüt!-Hazudta határozott hangon, szemrebbenés nélkül az ezredes, majd végigsimított simára borotvált arcán.-Amennyire emlékszem...Talán szabadidőfelső volt rajta.-Ami igaz is volt. Mikor utánafutott, nagyon is jól látta hogy mit visel a merénylő... Sötétszürke szabadidőfelsőt, és fekete nadrágot...