|
|
Post by Eriál Argetlam on Jun 23, 2008 4:41:24 GMT 1
B.Sz. 15 táján...
Derűs, napfényes reggel virradt Zallattelára. Az épületek között madarak kergetőztek ahogy a magasba kúszó napkorong vörösbe vonta a karneválbolygó fővárosát. A levegőben és űrkarcolókon díszelgő holografikus reklámok pár percre megszakították a városhoz oly annyira hozzátartozó kakofóniát, és kellemes reggeli zenét sugároztak. Milliónyian bújtak ki ágyukból, hogy pár órán belül máris egy másikban végezzék. Mások elindultak visszaváltani kiürült üvegeiket, hogy az így szerzett pénzből délután újabb mulatságba kezdhessenek. Így kezdődött egy nap a Zeltroson.
Mikor az óra hetet jelzett, a nyolc éves Tavion Argetlam épp piciny cipőjének fűzőjét kötötte. Mikor végzett, hátára dobta iskolatáskáját, és ajtót nyitott magának. A küszöbről még visszakiáltott.
- Papa, mama, Kidoh, sziasztok! - aztán az ajtó csapódott.
Tavion mostanra már megtanulta, hogy nem az őt gyakorlatilag felnevelő dathomirit kell mamának szólítania - de nem ez volt az egyetlen változás. Egykor zabolátlan, szőke fürtjei most vörös, hosszú tincsekben omlottak lapockájára, és magasság terén is jócskán megváltozott az elmúlt években.
A kislány egy dallamot fütyörészve indult iskolájának irányába. Se ő, se szülei nem sejtették, mekkora veszélynek nézett elébe...
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jun 23, 2008 13:42:06 GMT 1
Percekkel korábban, az Argetlam-villában
Öt hosszú év telt el azóta, hogy Eriál Argetlam visszatért Exar Kun templomából, és családja védelmének érdekében elfordult az Erőtől. Öt év, ami alatt Elik Sammath, egykori Jedi, majd Erő-mágus, végleg szétfoszlott Eriál Argetlam álcája alatt... de a férfi egy pillanatig sem bánta.
Bár Yumi hozzáállása a gyerekneveléshez mit sem változott, így második kicsivel nem is próbálkoztak, és Tavion nevelése is az elfoglalt apára és dathomiri lakótársukra maradt, az Argetlam család békés, átlagos életet élt az elmúlt fél évtizedben.
A családfő ma jóval később kelt mint szokott. máskor hatkor már kint van az áégyból, fél nyolckor pedig már a telephelyen teszi a dolgát. Az elmúlt héten azonban sokat kellett túlóráznia az Illunitokáriumon épülő űrhajójavító műhely felügyelete miatt. Sve unszolására azonban végül megígérte, hogy kialussza magát.
Így tehát Eriál a konyhában üldögélt, mikor leánya elbúcsúzott, és iskolába indult.
- Vigyázz magadra, kicsim! - kiáltott utána, de a lány már nem hallhatta apja szavait, mert jó hangosan becsapta maga mögött az ódivatú faajtót. Eriál mosolyogva vállat vont, belekortyolt kávéjába, és folytatta a reggeli hírek böngészését.
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jun 27, 2008 12:04:42 GMT 1
Fél órával később, Zallattela utcáin
Jared Skory-Dhor Birodalmi Inkvizítor-adeptus tüsszentett, majd ingerült mozdulattal megtörölte arcát ruhája ujjával. Gyűlölte ezt az egész átkozott bolygót, a sok vörösbőrű nonhumán férget, és azt, hogy naponta többször erővel kellett kényszerítenie magát arra, hogy ne álljon be egy elhaladó karneáli menetbe. Ellenállni a feromonoknak túl sok fáradtságába került, és nagyon kimerültnek érezte magát.
Egyáltalán, melyik idióta bürokratának a fejéből pattant ki, hogy a Palpatine háta mögötti Zeltrosra küldje újoncokért? Ostobaság az egész küldetés, semmi értelme... annyi más bolygó létezett, ahol a toborzás könnyebb lett volna. De nem, a fejeseknek olyan bolygó kellett, ahova a Birodalom keze nem ér el... Átkozottak!
A levegőben szálló sűrű feromonfellegektől ismét tüsszentenie kellett. Hangos szitkot mormolt el, és ismét ruhájába törölte ujját. Egy pillangó szállt el előtte, szárnya ezernyi színben vertve vissza a délelőtti napfényt. Jared idegesen a lepke felé legyintett, megpróbálva összezúzni a ritka szépséget. Az állat azonban meglovagolta a férfi keze által keltett léghullámot, és a veszélyt elkerülve tovább vitorlázott. Az inkvizítor újabb szitkot mormolt el, és egy újabb tüsszentést leküzdve továbbindult. Tekintetével egy darabon követte a távolodó rovart, mely átszállt az úttest fölött, egy elhaladó, vörös hajó humán kislány irányába.
A gyermek észrevette a pillangót és boldogan ránevetett, kezét nyújva felé hívogatta. Jared már elfordult, de most úgy pördült vissza a jelenet irányába, mintha megtámadták volna. A gyermekből hullámokban tört elő az Erő, talán anélkül, hogy az tudott volna róla. A hullámok elérték és körbefonták a pillangót, aki a lkány ki nem mondott parancsának engedelmeskedve az ujja hegyére libbent.
Nem. Nem és nem. Ez marhaság, ez nem történhet meg. ismételgette magában Skory-Dhor Adeptus. A gyermek Erőérzékeny volt, bár minden bizonnyal semmit sem tudott erről. De hogy ilyen könnyen felfedezzen valakit. Palpatinera, hát mégis volt értelme.
Az Inkvizítor megvárta míg a forgalom az úttesten lankad, majd fürge mozdulatokkal futásnak indult áldozata felé.
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jun 30, 2008 4:32:35 GMT 1
Miután végzett kávéjával, és a reggeli hírekkel, az Argetlam család feje felsétált az emeleti szobájukba, ahol Yumi még mindig az igazak álmát aludta. Eriál csendben letelepedett az ágy szélére, és némán figyelte szuszogó feleségét. Kapcsolatuk már régóta nem olyan volt, mint eleinte: az egykori gondtalan lángolás helyét egy kissé feszültebb érzés vette át azóta mióta Tavion - Yumi egyszer, hirtelen haragjában kicsúszott szavaival élve- közéjük tolakodott. Az üzletember nehéz helyzetben volt. szerette a feleségét, de szeretetének egy másik része lányáé volt, és ez utóbbit yumi nem tudta elviselni... de még megérteni sem. Sokkal nehezebb volt így... de azért Eriál és Yumi még mindig szerették egymást, és ez volt a lényeg.
Az egykori Erőmágus megrázta fejét, hogy elűzze a borús gondolatokat, és (igazi) kezét femelve végigsimított asszonya arcán. Yumi elmosolyodott, motyogott valamit, majd a másik oldalára fordult. A hóhajú ismét megsimogatta, majd lehajolva egy csókot lehelt a puha arcra. Yumi felnyúlva átkarolta a nyakát és álmosan férjére mosolygott.
- Ideje felkelni, hétalvó. - suttogta szeretetteljesen a lány fülébe Eriál.
Aztán hirtelen felegyenesedett. Vele szemben Yumi, akinek máskor az ébredés vagy egy órás rituálé volt, úgy pattant fel, mintha rugók lökték volna őket. Meredt tekintettel bámultak egymásra, és a szavak alig találtak utat torkukon kifelé. Végül a férfi nyögött fel először.
- Ta..vion...
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jun 30, 2008 13:54:54 GMT 1
Eriál szinte feltépte a házhoz tartozó garázsba vezető ajtót, majd ugyanazzal a lendülettel átugrotta a három lépcsőfokot, ami a padlóig vezetett. Megmarkolta, és lerántotta a versenyspeedert takaró porvédő vásznat.
Tudta, hogy baj van, ezért egy percet sem vesztegethetett. Hosszú ideje nem kérte az Erő segítségét, lánya rettegését mégis úgy érezte a távolból, mintha Tavion ott állt volna mellette. Nem tudta, mi történhetett, de ebben a pillanatban egyetlen dolog számított: megkeresni a lányt.
Bár egy ideje nem használta, a suhanó motorja mégis első gyújtásra felbőgött. Ahogy kilőtt, az üzletembernek le kellett húznia a fejét, hogy ne verje be a felemelkedő garázsajtóba. Tíz másodperccel később besorolt az erősödő reggeli forgalomba.
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jun 30, 2008 14:05:25 GMT 1
A suhanó újabb járművet került el egy nyaktörő manőverrel, holott a nyergében ülő hóhajú férfi egyetlen pillanatra sem nyitotta ki szemét. Évek óta először bízta magát láthatatlan szövetségesére, és most hunyt szemhéján át is érezte, merről közeledik idegen jármű, mikor lép elé egy járókelő - és biztos kézzel kerülte ki mindet.
A lakástól összesen két és fél perc alatt jutott el arra a helyre, ahol Tavionra támadtak. Forgalmas csomópont volt, így ha akjadt is bárki aki látta az esetet, már továbbsodródott. Az egykori Erőmágus egy pillanatra kinyitotta, majd ismét lecsukta szemét. Amire készült, nem volt könnyű végrehajtani, de szerencséjére olyan ember nyomára kellett bukkannia, akit jól ismert... ez könnyített a helyzeten.
Mélyen koncentrált, és érzékelése lassan kiélesedett. Amit eddig csak érzett, most kirajzolódott szemhéja belső felén... Az elhaladó tömeg, a járművek... és Tavion félelmének lenyomata. Olyan volt, mint egy vöröses felleg a levegőben. Azon a pontot volt a legsűrűbb, ahol az idegen az útját állta, onnan pedig keskeny sávban kígyózott a járdán. Bárki is volt Tavion megtámadója, felkapta és magával vitte a lányt.
Eriál ismét sebességbe rúgta suhanója motorját, és követte a nyomot. Lelki szemeit folyamatosan a nyomon tartotta, az pedig egyre frissebb és közelibb lett. Bárki is volt az illető, gyalog haladt. Az üzletember hamarosan felismerte, mi is lesz úticélja: az űrkikötő. Oda kell érnie az emberrabló előtt!
A férfi annyira elmerült kétségeiben, hogy majdnem későn lassított le. Most a keresztbe haladók kaptak zöld jelzést, így Eriál megállásra kényszerült. Hangosan szitkozódott várakozás közben. Az ideje pedig fogyott.
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jul 3, 2008 8:31:33 GMT 1
A sor néhány perc elmúltával végre ismét meglódulhatott, Eriál pedig mélyen a kormány fölé hajolva csúcssebességig hajtotta járművét. Vadul előzgetett a szélesebb siklók között elhaladva, magnem végül az út bal oldalán, távolabb felderengett az űrkikötő masszív épülettömbje. A hóhajúnek szemernyi kétsége sem volt, hogy innen tuoléri lányát.
A hajtómű még le sem állt, mikor a férfi leugrott a nyeregből. Nem volt ideje lekötözni a suhanót, de aggódnia sem kellett attól, hogy ellopják. Itt a Zeltroson ez szinte sosem fordult elő. A parkolót hátrahagyva Eriál ismét lehunyta a szemét, és követte leánya érzelmi lenyomatait. Csak egy perc múltán talált csatlakozást a megfelelő folyosóra, így hangosan szitkozódva gyorsított léptein. Végül egy szűk melléjárathoz ért, melynek szája felett az AVN-7281 jelzés díszelgett. Eriál egy pillanatra megtorpant, koncentrált. Igen, az az.
Befordult a folyosóra és bár mostanra kezdett kimerülni a futástól, a tőle telhető leggyorsabban haladt. Mielőtt elérte volna a dokkba vezető ajtót, egy falifülkéből zeltron biztonsági őr lépett elé.
- Elnézést uram, ez egy magándokk. Van engedélye a belépésre?
Az Argetlam család feje nem méltatta válaszra a neki feltett kérdést, helyette ő is feltett egyet.
- Elhaladt itt valaki, egy vörös hajú kislánnyal? Nyolc éves, százhatvan centi...
- Igen, de ettől függetlenül...
- TAVION! - szakadt ki Eriál torkán, és a biztonságit durván félrelökve ismét futásnak eredt.
Egy lépés... két lépés. Megállt. Az ajtón túlról feldübörgő ionhajtóművek félreismerhetetlen zaja hangzott fel, jelezve, hogy a férfi elkésett. Egy másodperc telt el döbbent némaságban, majd az egykori Erőmágus a rettegéstől új erőre kapva az ajtónak rohant. Futtában erőteljes csapást mért a nzitópanelre, ami szikrákat syórt, majd deaktiválódott. Az ajtó felnyílt, és Eriál megpillanthatta... az üres dokkot.
Mögötte ismét felhangzott a zeltron hangja.
- Uram, igazán nem akarok bajt, de remélem tudja, hogz a kárt meg kell térítenie.
- Szarok a kárjukra. - pördült meg a hóhajú szikrázó szemmel. - Az a lány a gyerekem. És ez a mocsok ELRABOLTA!
A zeltron csak tátogott, mint egy partra vetett hal.
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jul 7, 2008 17:45:16 GMT 1
Eriál úgy tépte fel, majd vágta be maga mögött az ajtót, hogy a reggelizőasztalnál ülő Yumi ijedtében megugrott, végigöntve alig-ruháján a reggeli mellé készült kakaót.
- Na mi van? - kérdezte, mikor rájött, hogy hiába törölgeti magát.
- El... elrabolták... Taviont. - zihálta férje. Yumi arcán döbbenet suhant át, de az üzletember titkolt megkönnyebbülést vélt felfedezni vonásaiban.
- Ne, az nem lehet... - a lány bármennyire igyekezett is aggodalmat csempészni hangjába, nem sikerült neki túl jól.
- Fejezd ezt be, nincs időnk erre. Meg kell találnunk.
- És mégis mit vársz mit tegyek?
Az egykori Erőmágusban eddig is fortyogott a harag, de nője vonakodását látva minden feszültség egyszerre robbant ki belőle. Az Erő, melyet oly régóta nem használt, és az üldözéskor is szinte csak ösztönös szinten, most mintha egy öreg gátat tört volna át, hullámokban gyűrűzött elő a férfiból. A konyhabútorok és a falakat díszítő festmények megremegtek a kitöréstől.
- A rohadt életbe, Yumi, ne játssz velem! Eltűnt a lányunk, és még csak nem is érdekel?
- De én...
- Az Erő szerelmére, asszony, a gyerekedről van szó! - Eriál hangja mostanra ordításba csapott, a harag sötét foltokat hagyott Erő-beli lenyomatában. Talán még sosem állt ilyen közel a Sötét Oldalhoz; pontosabban megtörtént ez már - de arról nem voltak emlékei. - Csinálj, amit akarsz, de segítesz megtalálni Taviont.
- Mi folyik itt? - az új, szigorú hang Eriál háta mögött, az ajtóból szólalt meg. A férfi megpördült, hogy láthassa Kidoh szemrehányó arcát. A lány bizonyára megérezte a Sötét Oldal - vagy ahogy az ő nyelvén nevezik, Bogan -jelenlétét. A hóhajú szóra nyitotta a száját, majd becsukta. Nem akarta dühét a vitán kívül állóre vetíteni, ezért pár mély levegő után, kicsivel higgadtabban folytatta.
- Taviont elrabolták.
- Ez biztos?
Kidoh észrevette, ahogy Eriál tekintete megkeményedik, és ezt pozitív válasznak vette. Szemrehányó tekintete Yumire fordult, aki viszont csak a vállát rántotta meg. Egy pillanatig néma csönd volt, majd a ház ura szólalt meg ismét.
- Yumi, idefigyelj. Évekig elnéztem neked, ahogy elhanyagolod a lányunkat. Most már tudom, hogy nem akartad, de ez nem mentség. Segítesz kideríteni, hogy hova vitték, vagy eltűnsz ebből a házból.
Yumi láthatóan megrémült a kijelentéstől.
- Jó. Mit tudok tenni?
Eriál beszélni készült, de Kidoh gyorsabb volt. Azt fölösleges volt megkérdeznie, a férfi tudja-e, hova vitték a lányát, hisz a Yumihoz intézett kérés egyértelmûvé tette: nem. De nem is a hol volt fontos, hanem az, hogy mit tervez Eriál.
- Argetlam, és mihez kezdesz, ha megtalálod őt?
A férfi a dathomiri irányába fordult, hangjában mostanra nyoma sem volt a haragnak, bár szemei még árulkodtak a lelkében dúló indulatról. Hangja hideg elszántságtól csengett.
- Megmentem a lányomat.
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jul 8, 2008 7:13:49 GMT 1
Négy órával később
Eriál Argetlam a nappali nagy karosszékeinek egyikében ült, feleségével szemben, aki hosszú órák óta hordozható számítógépének billentyűit kalapálta. A lány időnként elmosolyodott, ahogy egy újabb védelmi rendszeren jutott keresztül, majd ismét elfelhősödött, mikor rá kellett jönnie, hogy a keresés mégse járt sikerrel. Miközben gépelt, a képernyő helyett a férfira nézett, és részletekben közölte vele, amit talált - majd visszafordult a monitorhoz, hogy újabb adatokat olvasson le róla.
-AVN-7281 ugye? Mármint, hogy onnan indult a hajó?... Remek... nézzük... megvan a transzponder-azonosítója. Most lekérem a hiperűrbe lépés irányvektorait... hmmm... a Mély Mag felé indultak. - Eriál feldúlt arckifejezése torz grimaszba rándult. A lányát a Birodalom irányába vitték. Yumi nem vette észre férje aggodalmát, annyira elmerült az adatbázisok virtuális világában. Rendületlenül csacsogott tovább. - Nézzük...hmmm...nem...nem... ez sem... affrancba.... ez se az.... - és itt a lány hangja elhalt. Ahogy Yumi levegőért kapott, Eriál felugrott ültéből, és két lépéssel átszelte az őket elválasztó távolságot.
- Mi történt? Mit találtál?
- A hajó... negyed órája landolt Coruscanton.
Nem! Az nem lehet! Nem vihetik a lányomat... Eriál kényszerítette magát a helyesbítésre. ... a lányunkat a Birodalom karmai közé! Bár lelkében a haragot mostanra kétségbeesés mételyezte tovább, hangja nem remegett.
- Kié a hajó?
- Azon vagyok. - felelte Yumi, tovább kalapálva. Negyed órával később közölte, hogy a Birodalmi Központ egyetlen civil adatbázisában sem szerepel a kód. Ezután, férje utasítására a birodalmi tulajdonban levő hajók listája következett. Ehhez nagyon nehéz volt hozzáférni, így Yumi több átjátszón keresztül szabadította el kedvenc álcavírusait és kódtörő férgeit. Aztán egy óra múlva pirospozsgás arcából minden átmenet nélkül kifutott a vér. Arca oylan fehér lett, mint egy frissen festett fal.
- A hajó tulajdonosa... a Birodalmi Inkvizíció.
Eriál ökölbe szorult fémkeze lezúdult az asztalra. A lány alig tudta megmenteni drága masinájáét, ahogy faforgácsok szálltak mindenfelé. Az egykori Erőmágus zihált a haragtól, szemében kegyetlen harag vetett lángokat. Yumi nem győzött menekülni férje, a robbanni készülő bomba elől. Ahogy bevágta maga mögött a nappali ajtaján, Eriál a padlóra rogyott, és kitört belőle a zokogás.
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jul 10, 2008 16:23:59 GMT 1
Eriál húsz perccel késõbb lépett ki a nappaliból a konyhába, láthatóan megnyugodva kissé. Yumi és a gépe most az étkezõasztalnál csoportosultak, a lány, aki láthatóan szeretett volna férje kedvében járni, most is egyik keresõprogramja fölött görnyedt. Hangja még mindig remegett kicsit, mikor megszólalt.
- Megpróbálok bejutni az Inkvizíció adatbázisába, hogy megtudjam, hol tartják fogva. Ez még birodalmi mércével is komolyan védett, így óvatosan kell haladnom. Órákig tarthat. kérlek, dõlj le addig egy picit. - mondta megnyugtatólag, a hóhajú azonban csak megrázta a fejét.
- Nem, most nem tudnék aludni. De van más dolgom. A boltban leszek, kérlek hívj, ha találsz valamit.
Yumi csak egy perccel késõbb eszmélt, mikor a férfi már nem volt a szobában? A boltban? Dolgozni ilyenkor? Bezzeg aludni nem képes... aztán villámcsapásként érte a felismerés: férje nem dolgozni indult... hanem azért, hogy a Mistery Touch bármikor készen állhasson az indulásra.
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jul 11, 2008 15:25:35 GMT 1
Késõ este, az Ég Urai telephelyén
Eriál végzett az utolsó ellenõrzéssel is, most már csak annyi dolga maradt volna, hogy elindítsa a Mistery Touch gigászi hajtómûveit, és fellszálljon a hajóval. De annak még nem jött el az ideje. Lesétált a rámpán, épp akkor mikor Kidoh suhanója lefékezett a tágra nyílt kapu elõtt. A nyeregbõl a dathomiri nõ és Yumi pattantak le, utóbbi most is hóna alatt szorítva drága számítógépét.
- Elik, azt hiszem találtam valamit.
A férfi elkapta a felé rohanó lányt, és a szájára tapasztotta kezét. Felesége ennyi idõ alatt sem tudott leszokni valódi neve használatáról, és ez fõleg a szabadban, ahol kéretlen jelenlevõk is lehetnek, nagy veszélyt jelentett.
- Halkabban, az ég szerelmére. Menjünk be és ott elmondod.
A trió tehát besétált az irodaépületbe. Sve az íróasztal mögül felállva köszöntötte fõnökét, majd az ajtó felé indult. Eriál egy intéssel megállította. már mnem voltak titkai az idõs férfi elõtt, akivel megosztotta valódi kilétét miután évekkel korábban hazatért Exar Kun templomából. A lorrdi tehát visszaült az íróasztalhoz, míg a másik három a tárgyalóasztal körüli kanapékon foglaltak helyet.
Yumi felnyitotta a számítógép fedelét, és úgy fordította a monitort, hogy mindenki láthassa.
- A gyerek neve nem szerepel egyetlen árvaház, vagy börtön adatbázisában sem, legyen az publikus, vagy hét pecsét alatt õrzött. A Birodalmi Ifjúság újoncainak listáján találtam azonban egy lányt, akit Tavion Axmisnak hívnak.
Eriál szíve megdobbant. Korábban már hallotta ezt a nevet, mellyel Kidoh illette Taviont... illetve... ez nem név volt, hanem egy dathomiri szó, mely erõs szívût jelent. Megkönnyebbülve felsóhajtott. Okos kislány!
- Igen, ez õ lehet. De nem lehetünk benne biztosak. A név lehet véletlen egybeesés, statisztikailag van rá esély, hogy létezhet a szó más nyelvekben is, és...
- Elik, nyugi. - szakította félbe a feleség az aggódó apát. - Ez a név ma, kora délután került az adatbázisba. Nem lehet más.
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jul 22, 2008 11:50:42 GMT 1
Másnap délelõtt, az Ég Urai telephelyén
A Mistery Touch ionhajtómûvei feldübörögtek, és forró, ózonszagú levegõvel árasztották el a leszállóplatformot. A dübörgés fél percen belül egyenletes, fülrepesztõ sivítássá változott, ahogy a fúvókák elérték üzemi hõmérsékletüket. A felfegyverzett teherhajó készen állt a felszállásra. Eriál beszíjazta magát a pilótaülésbe, és kilesett az ablakon, hogy még egyszer lássa szeretteit, mielõtt elindul. Yumi, Kidoh és Sve egymás mellett állva néztek vissza rá, felesége szemeiben leplezetlen könnyek csillogtak.
Eriál egész éjszakája ráment, hogy meggyõzze õket: nem tarthatnak vele. Épp elég, ha õ elbukik, de ha társai - családtagjai - is fogságba esnek, nem lesz aki figyelmeztesse a Zephyr Rendet. Nagyon szerettek volna vele tartani, hogy segítségére lehessenek... de Eriál végül addig érvelt igaza mellett, míg a többiek meghajlottak a kivételesen önfejûen viselkedõ férfi akarata elõtt.
Idõközben Yumi gondoskodott arról is, hogy a férfi bejuthasson Coruscantra, és hogy ne lehessen visszakövetni családjáig. Eriál minden adatbázisban Elik Axmis néven szerepelt jelenleg, és a Mistery Touch tulajdonjogát is erre a névre állította át. Minden készen állt...
A teherhajó ellenszegült a gravitációnak, és elszakadt a talajtól. Villámgyorsan emelkedett, és fél perc múlva már el is tûnt a három hátrahagyott szeme elõl.
Miután áthaladt a Zeltros igen lazán vett határellenõrzésén, és belépett a hiperûrbe, Elik kioldotta a hatpontos biztonsági övet, és a legénységi szállás felé indult. Pihennie kellett, míg odaér. Kemény feladat állt elõtte, és nem hitte, hogy megússza vérontás nélkül.
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jul 24, 2008 11:15:38 GMT 1
12 standard órával késõbb
Birodalmi központ, határellenõrzés
- Itt a Birodalmi Központ határfelügyelete, VSD Imprisoner. A leszállás megkezdése elõtt azonosítsa magát! - reccsent meg a kommunikátor, felriasztva a szundikáló Eliket. Ásított egyet, mielõtt válaszolt volna az adásra. Úgy tûnik, a kimerültség és a stressz végül mégis legyûrték õt, hiszen a jelzõszirénára sem ébredt fel. a hajót minden bizonnyal az önmûködõ gravitációs blokkoló hozta ki a hipertérbõl. A kilátóablakot teljes egészében beterítette a Birodalmi Központ még az ûrbõl is lenyûgözõ látképe. Elik eltûnõdött azon, vajon mennyire változhatott meg a bolygó, melyet egykor Coruscantnak hívtak, és melyet közel tizenhét éve látott utoljára. A bolygó körül tucatszámmal lebegõ csillagrombolók azt sugallták, sokat.
- ISD Imprisoner, itt a Mistery Touch felfegyverzett teherhajó. - felelte, miközben továbbította a cirkálóra engedélyeit és azonosító kódját. - Alkatrészeket szállítok az Aratech helyi kirendeltségének. Továbbítsam a megrendelõlapot?
Az állítás még igaz is volt. Sve korábban dolgozott az Aratechnél, így egy régi ismerõsének "baráti szívességbõl" ajánlott fel néhány alkatrész, melyek hiányt szenvedtek a vállalat készleteiben. A hajó memóriájában és minden egyes ládára rögzítve ott szerepelt egy teljesen hiteles megrendelõlap.
- Nincs rá szükség, Mistery Touch. A kódjait vettük, áthaladás engedélyezve.
Az elsõ akadály elhárult. A férfi a légkör felé kormányozta hajóját.
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jul 29, 2008 7:48:22 GMT 1
BK idõ 1300, D-79es kvadráns, A Birodalmi Ifjúság központi épülete
A portás felkapta a fejét, mikor egy elegáns, de nem túl feltûnõ ruhát viselõ férfi lépett be az engedelmesen kétfelé sikló kapun. Ha a ruházata nem is, minden más szemet szúró volt az illetõn. Hófehér haj, és egy krómszínûen csillogó végtagimplant a bal keze helyén. Ez utóbbi különösen furcsa volt, hiszen manapság már jó minõségû kiborgvégtgokat lehet kapni, amit nem lehet ránézésre megkülönböztetni egy valódi kéztõl. És ez a fickó nem úgy nézett ki, mint aki nem tudná az ilyet megfizetni. A portás lemondóan sóhajtott; végülis nem az a dolga, hogy véleményt nyilvánítson a látogatókról - bár mi tagadás, jó kis idõtöltés volt.
Ahogy a hóhajú az ablakhoz lépett, félretette a holozint, amit egész az érkezéséig bújt, és az asztalára könyökölkve felpislogott rá.
- Miben segíthetek?
- Jó napot. - felete Elik Sammath, jól leplezve a benne dúló indulatot. Gyakorlatlan megfigyelõknek átlagos, bár jómódú üzletembernek tûnt, semmi többnek. - Attól félek történt egy kis félreértés. A lányomról van szó. Kivel beszélhetek az ügyben?
- Egy pillanat. - felelte az ügyeletes és a kommlinkjéhez fordult.
|
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Jul 30, 2008 12:13:46 GMT 1
"Ez nem lehet igaz!" gondolta Jared Skory-Dhor, mikor a portás végül megszakította a vonalat. Csak tegnap hozta be a lányt, és valaki máris felbukkant érte. Hogy a jó Erõbe lehetséges ez? Pár mély levegõt kellett vennie, mire az indulat elsõ hullámai elcsitultak benne. Nem számt. bárki is a fickó, nem kaphatja vissza a gyermekét. Errõl gondoskodni fog...
A portás szimultán beszélgetett Elikkel és a fenti ügyeletessel, megtudva a férfi, majd gyermekének nevét. Miután ez megtörtént, rövidesen megkapta az utasítást, és elmagyarázta a hóhajúnak, merre kellett mennie.
A Központi Tábor valóságos folyosólabirintusnak bizonyult. Valószínûleg a lehetõ leghosszabb úton küldték fel, hogy ne emlékezzen a kivezetõ útra. elik tisztában volt ezzel, és tudta azt is, hogy ilyen gyors feltûnése gyanút kelthetett a vezetõség körében. Yumi információi szerint a lányt privát járaton hozták ide, publikus csatornákon nem maradt nyoma az útnak, leszámítva a bolygóra történõ belépést. Elik semmilyen módon nem juthatott volna hozzá lánya hollétének informáviójához. Se most, se késõbb. Soha.
Menet közben ellenõrizte a gépkezébe rejtett titkos rekeszt, melyben fénykardjai pihentek már évek óta. Rossz elõérzete volt a hellyel kapcsolatban, és szinte bizonyos volt abban, hogy használnia kell majd a Jedi-fegyvert.
Legalább tíz percbe telt, míg elért a megnevezett teremhez. Nem túl nagy, fémfalu helyiség volt, közepén mindössze egy asztallal, és két székkel. A túlsó oldalon még egy ajtó nyílt a terembe, ennek támaszkodva egy birodalmi-szürke egyenruhát viselõ nõ támaszkodott. Az eliktõl távolabbi széken pedig ott mült Tavion.
Elik elfojtotta a kirobbanó vágyat, hogy odarohanjon, és megölelje, de megnyugvással töltötte el, hogy lányának láthatóan semmi baja nem volt. A gyermekarcon boldog mosoly terült szét a férfi láttán, de a lány nem szólalt meg. Láthatóan félt.
- Szabadna megtudnom, honnan tudta, hogy itt a lánya? - kérdezte a nõ hidegen.
- Nem. Nem szabad. De elviszem õt innen.
A nõ felnevetett, hidegen, könyörtelenül, kárörvendõen.
- Tudja, hogy mi a lánya? Tudja, hogy ha elviszi innen, az összes lakott rendszerben körözni fogják magát? Egyáltalán... hogyan jut ki a bolygóról?
- Nem tudom mirõl beszél. - adta Elik az ártatlant, legbelül azonban kétségek kezdték gyötörni. Ezek tudták, hogy Tavion vére midi-chlorianokkal telített. És ha így van, miért nem lõtték le a helyszínen, mint minden Erõhasználóval tették? miért hozták ide, a Birodalom szívébe? És miért írták föl egy szervezetük tagjai közé? - De elviszem a lányomat. Gyere Tavion.
Mielõtt azonban a fiatal felállhatott volna, Elik tapogatózást érzett a tudatában. Az Erõ ismerõs érintése volt ez, és újabb kétely szülõje. A fürkészés forrása egyértelmûen a nõ volt. Egy Erõhasználó a Birodalom szolgálatában? Erre egyáltalán nem számított, és így már ideje sem volt lezárnia tudatát. Lebukott.
- Nem, Axmis úr. - szólalt meg végül a nõ. Elik figyelmét nem kerülte el a Tavion arcán végigfutó rángás. - Attól tartok maga nem megy sehová.
Nem volt értelme tovább játszani az üzletembert. Elik arcáról lefagyott a barátságos mûmosoly, hangja most épp oly hideg volt, mint a nõé.
- Akadályozzon meg benne.
- Örömmel. - felelte a nõ, és támadott.
Bár mintegy négy méter választotta el õket egymástól, a nõ egyetlen kézmozdulatára az Erõ láthatatlan csápja kígyózott az Erõmágus felé. Õ azonban készen állt, saját tudatávalm szegült ellen a csapásnak. a két erõ kioltotta egymást. A nõ ismét támadott, újfent sikertelenül. Elik nem akarta még egyszer elbízni magát, de gyanította, hogy ha nem csak az Erõ-ben, de a fénykardforgatásban is jártas lett volna ellenfele, akkor már használná a fegyverét. Ez viszont azt jelenti, hogy õ is tartogathat még néhány meglepetést a kifelé vezetõ úton eléjük kerülõknek.
Felemelte kezét, kifordított tenyere épp a nõ mellkasának közepére mutatott. Az Erõ felkavarodott teste körül, megtöltötte a szhobát, majd egy szemvillanás alatt fókuszálódott.
- Detha Naroh! - kiáltotta a férfi, hangja mintha több szólamban - több dimenzióban - szólalt volna meg egyszerre. Kezébõl az energia egymást követõ hullámokban gyûrûzött elõ, és láthatatlan öklökként sújtott le a nõ testére. Az elsõ csapást még tudta blokkolni saját alkalmazásával. De azt gyorsan követte a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik. A nõ pajzsa megtört, a harmadik lökés a falnak csapta. Az alkalmazás nem okozott valós fájdalmat , de a fal igen. A birodalmi eszméletlenül csúszott a földre.
- Gyere Tavion. Sietnünk kell. - nyújtotta a férfi lánya felé a kezét. Tavion laugrott a székrõl, megragadta apja csuklóját, és az ajtón kifordulva futásnak eredtek.
|
|
