A Császárváros csatornahálózata

[Piett kommodore]

Ahogy a galaxis minden táján, itt is nagy volt a bűz. Az egész várost, így az egész bolygót beborító csatornahálózat tekervényes alagútjai szállították a Császárváros minden lakójának szennyét. A Csatorna két világ találkozásán volt, az Alsóvároshoz képest már fent volt, viszont a Császárvároshoz képest lent. Értelmes ember önszántából sosem merészkedett le. A karbantartást droidok végezték, a Coruscanti rendőrség vörös páncélba öltözött egységei pedig rendszeresen járták a véget nem érő alagutakat, hogy mindenféle jogsértésnek elejét vegyék.

Így történt, hogy Roberts törzsőrmester és csapata, egy 9 főből álló rendőri különítmény indult el 9:00 órakor a Császárváros csatornahálózatába. Nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen feladatra mentek, mindazonáltal Roberts újra rossz szájízzel indult el a bűzös posványba. Ahogy leértek a mélybe, mindannyian bekapcsoltak sisaklámpáikat - standard felszerelés a Coruscanti rendőrség egységeiben - és elindultak az Omega szektor felé, mert valamiért sorra tűntek el az odaküldött karbantartó droidok.

Közeledve az Omega szektorhoz, Roberts törzsőrmester megfogadta, hogy soha többé nem vállal el önként ilyen jellegű küldetést. Gyakorlatilag nyakig úsztak a fekáliában és midnenféle végtermékben. Még mielőtt beléptek volna a kérdéses zónába, Roberts a rádiósát felküldte egy létrás feljáróba, hogy adja le helyzetüket...

Ez volt az utolsó pont, ahonnan Robertsről és társairól hallott a központ. Több jelzés nem érkezett, és már jó 5 óra telt el azóta.

Varon és egysége nagy sebességgel közelített a csapat mellé rendelt LAAT/i fedélzetén a kérdéses helyszínhez. A csapat, még úgy is, hogy egy részük túl volt egy bevetésen, újoncokból állt. Maga az őrmester is újonc volt, ám háttere, hatodik érzéke és remek vezetési képességei magabiztossá tették. Jurk pedig szintén magabiztosan tette a dolgát. Amikor a pilóta jelentette, hogy 1 percnyire vannak az LZ-től, Jurk mindenkivel leellenőriztette a felszerelését, majd jelentette Varonnak, hogy készen vannak. A csapat készen állt, a LAAT/i pedig közben kecsesen leereszkedett. Nagy zökkenéssel értek földet a leszállótalpak, de ez nem egy luxushajó volt, itt nem kellett ilyenre odafigyelni.
- Ha gond van, csak szóljatok - mondta Varonnak a hadnagy - van egy pár hely, ahol egy LAAT/i is befér a csatornába. Nagyobb összefolyóknál például. Ha gyors mentés kell, szólj, megkeresem az én digitális térképemen egy ilyen összefolyó helyét és megyek oda... Jó vadászatot! - mondta és kajánul elvigyorodott. A csapat közben leszállt a járműről, és Jurk alakzatba állította őket. Elég kihalt sikátorban találta magát az osztag, és szemük elé tárult a létrás lejárat a csatornahálózatba...

[Varon Zaru]

Az egység gyorsan elintézte a beszállást, egy perc alatt az összes katona már a LAAT/i fedélzetén tartózkodott. Jurk az utolsó simításokat végezte úgymond az osztagon, fontos, a terepen szükséges dolgokat magyarázott el a zöldfülű újoncoknak, akiknek az akadémián ugyan elmondták a legfontosabbakat, de voltak dolgok amik csak éles helyzetekben jöttek elő. Az újdonsült tizedes nagy lelkesedéssel készítette fel a többi rohamosztagost az esetleges harcra, nem hagyta ki a pár órája lezajlott ütközetet sem. Mindenki elmélyülten hallgatta, csak úgy szívták be magukba a tudást. Tisztában voltak azzal, hogy a legkisebb hiba is végzetes lehet rájuk nézve, ezért nem akartak semmilyen bakot lőni. Varon a sisak alatt mosolygott és még hallgatta volna társa monológját, de a pilóta hátrafordult:

- Port hadnagy vagyok, őrmester! Én leszek a pilótájuk az elkövetkezendő bevetésen, és valószínűleg a többin is, tekintettel arra, hogy az Ön szakasza mellé rendeltek a szállítóeszközzel együtt... - mondta a férfi, aztán szórakozottan megveregette az előtte található konzolt, ami afféle kötödés volt a géphez - ha benne van őrmester, indulhatunk is!

Varon Zaru nem felelt, csak határozottan bólintott, aztán megragadta a legközelebbi fogódzkodót. A többiek is ezt tették, ezért egyikünk sem zuhant le a mélybe, amikor a LAAT/i felemelkedett a magasba. Az ajtókat ezúttal nem kellett bezárni, úgyhogy mindenki szabadjára gyönyörködhetett a Birodalmi Központ felsőbb részében. A nap már magasan járt a horizonton és egy-két olyan épület, amely rengeteg fényvisszaverő felülettel rendelkezett, egyszerűen pompás látványt nyújtott, ahogy szinte fürdött a fényáradatban. Nagyon érdekes ellentmondás volt, hogy nem is olyan távol, alattuk, gyakorlatilag egy másik világ volt. Sötét, korrupt, beteg, elfajzott. Varon, ha hitt volna bármiben, minden valószínűség szerint a legtöbb hitben közös kárhozat és dícsőség párjaként tekintett volna a bolygóra. Így azonban mindenféle filozófia nélkül gyönyörködött csak a tájban, amíg a LAAT/i lassan el nem érte a csatornahálózatot.

- Érkezés: mínusz egy perc - jelentette a pilóta, amely egy pofon erejével hozott vissza mindenkit a valóságba.

A galaxisban nagyon sok különböző lény található meg. Azonban csekély azoknak a fajoknak a száma, amely szereti a bűz a kosz és a sötétség alkotta háromságot. Márpedig az emberi faj nem tartozott ezek közé. Mindegyik rohamosztagos úgy tekintett alá, mintha egy tűzharc kellős közepébe dobták volna őket. Ugyan nem volt annyira lent, az Uralkodó háta mögött mint az Alsóváros, de ettől még nem volt kedvelt turisztikai központ. Jurk igazán remekül kezelte a helyzetet. Mindenkivel ellenőriztette a páncél rendszereit, és a fegyvereiket.

- Mi készen állunk őrmester! - jelentette Varonnak, aki egy biccentéssel vette tudomásul.

Még néhány rövid másodperc telt el, aztán a LAAT/i egy nagyobb zökkenéssel landolt. Mindenki kapaszkodott még, így szerencsére egyikük sem esett hanyatt. Mielőtt Zaru elhagyhatta volna a gépet, ezzel megkezdve az akciót, a pilóta még felé fordult néhány szó erejéig:

- Ha gond van, csak szóljatok, van egy pár hely, ahol egy LAAT/i is befér a csatornába. Nagyobb összefolyóknál például. Ha gyors mentés kell, szólj, megkeresem az én digitális térképemen egy ilyen összefolyó helyét és megyek oda... Jó vadászatot!

- Rendben hadnagy - nyugtázta az őrmester.

Mire a fondori származású férfi kilépett a szállítójárműből, Jurk már alakzatba is rendezte az embereket. Senkinek sem volt kedve elindulni, noha ott volt előttük a lejárat a csatornahálózatba. Varon odalépett aztán visszafordult az osztagához:

- Mindenki kapcsolja be a fényerősítést, nem túl ideálisak a viszonyok odalent. Mivel lehetnek túlélők, ezért csak akkor nyissanak tüzet, ha közvetlen veszély fenyegeti magukat. Világos? - tette fel a költői kérdést, csak azért, hogy nyomatékosítsa a mondandóját - Amint leértünk három fős oszlopokban fogunk haladni. Én megyek középen, a balomon Jurk tizedes, a jobb szárnyra pedig várok egy önkéntjelentkezőt! Még ma - egészítette ki, mert látta, hogy így elsőre senkinek sem füllöt hozzá a foga.

Végül az egyik újonc, aki a főparancsnokságon csatlakozott az alakulathoz, jelentkezett.

- Jól van Braynar közlegény - olvasta le a sisakjának kijelzőjéről a nevet - öné az állás. Most pedig indulás!

Ezzel Varon Zaru elindult lefelé, nyomában Jurkkal, Braynarral, majd a többiekkel, a mesterlövészük pedig zárta a sort. Amint az erőérzékeny férfi az utolsó két lépcsőfokhoz ért, elengedte azt amelyiket fogta és leugrott. Elindult előre, szép lassan, hogy a többiek is beérjék. Ő ment középen, fegyvere pontosan előre nézett, mellette pedig a tizedes és a bátor közlegény, akik minden elágazásnál elsőként néztek ki a saját oldalukon, hogy tiszta-e a levegő. Természetesen mindenki nyitva tartotta a szemét nyomok után kutatva, hiszen azért több ember mégsem tűnhet el úgy ahogy van. Abban viszont mindannyian bíztak, hogy bármilyen problémát elhárítanak, remek csapat volt, a Birodalom igazi dícsősége.

[Piett kommodore]

Varon és csapata jó ideig ellenállás nélkül haladt a csatornában, egyre inkább közeledve ahhoz a ponthoz, ahonnan Roberts törzsőrmester utoljára jelentkezett. Nem hogy ellenállásba nem ütköztek, de hála az Uralkodónak a bűzös löttyből is kijutottak és valamiféle régi szervízalagutba vezetett be az útjuk. A háttérzaj azonban olyan nagy volt, hogy épp csak az egymás közti kommunikációt hallották, de azt is csak nagyon halványan, pedig a rohamosztagos sisak szűrte a külső zajokat.

Rövid haladás után Jurk kiszúrt valamit, és jelezte a többieknek is. Varon is meglátta a kérdéses dolgot, ami nem volt más, mint egy Coruscanti rendőr - rohamosztagos - vörös páncéljának sisakja. A csapat egyre inkább közeledett a sisakhoz, amely - ahogy közel érve már látták - páncélja és tulajdonosa nélkül hevert ott. Amikor Jurk megvizsgálta, azonnal eldobta. Nem volt ugyanis teljesen magányos a sisak, mert egykori viselője feje éppen benne volt, csak olyan pontosan metszette el valami nagyon éles a sisak alján a nyakat, hogy elsőre nem lehetett látni, hogy egy fej még benne van.
- Elnézést uram - mondta és nyelt egyet. Jól látszott, hogy úgy kell visszatartania magát, hogy ne jöjjön ki belőle az a pár falat ellátmány, amit bekebelezett a főparancsnokságon - Valami nagyon erős és éles vághatta el a nyakát, illetve vághatta le a fejét. Aggasztó, hogy a test nincs itt - mondta ki, és abban a pillanatban egy erős morajt hallottak valahonnan, vagy az is lehet, hogy nem moraj volt...

A következő pillanatban az összes rohamosztagos egy emberként kapta fel fejét. Hatalmas víztömeg közeledett feléjük, beterítve az egész szervízalagutat. A víz - amely büdösebb volt a Bantha trágyánál - visszasodorta őket az elágazáshoz, majd eloszlott a járatokban. Jurk gyorsan végigkérdezett mindenkit a szakaszból, és mindenki jelentette, hogy jól van. Varon ezt csak megerősíteni tudta, a sisakja ugyanis mindenkiről visszajelzést adott, hogy mindenki rendben van. Ez volt hát a fejlesztett sisak egyik tulajdonsága. A katonák közül azonban többen jelezték, hogy valami hozzáért a lábukhoz.

A következő pillanatban a víz alól, előbukkant valami, nem messze a csapattól...

[Varon Zaru]

A 303. Birodalmi század, 21. szakasza minden ellenállás nélkül haladt előre. Semmilyen ellenséges aktivitásnak nem volt jele, ugyanakkor az eltűnt egységgel kapcsolatban sem találtak semmit. Legnagyobb szerencséjükre azonban az egyik elágazásnál egy régi szervízalagúthoz érkeztek, így innentől kezdve nem a mocsokban és egyéb gusztustalan dolgokban gázolva haladhattak előre, hanem rendes lépésekben szilárd talajon. Noha a sisak megszűrte a levegőt, a legtöbben érezni vélték azt a mindent átható bűzt, amit egy csatorna ontott ki magából. Hogy ez valójában így volt, vagy csak bebeszélték maguknak, az sosem derült ki.

Az orruk megkönnyebbült, de a fülüket így büntetés súlytotta. A lent található monstrumok dolgoztak serényen, hiszen olyan sok ember szennyét kellett megtisztítani, hogy abba belegondolni is igazi merénylet volt az emésztési folyamatok ellen. A sisakok itt sem bizonyultak tökéletesnek, nehezen hallották egymást a katonák. Nem volt mit tenni, haladtak előre. Végül Jurk volt az, aki észlelt valamit. Ökölbe szorította a kezét és vállmagasságba emelte. Mindenki azonnal megállt és Varon arra tekintett, amerre a tizedes is. Azonnal megpillantotta, amit a másik rohamosztagos is. Egy összetéveszthetetlen vörös rohamosztagos páncéljának a sisakját, amely minden valószínűség szerint az egyik coruscanti rendőré lehetett. Zaru intett előre, így a csapat ismét megindult, ezúttal már egyenesen az azonosított tárgy felé. A tizedes volt az, aki felemelte és megvizsgálta. Hirtelen hátrahőkölt és eldobta a sisakot. Varon is összerezzent, de aztán értetlenül nézett a társára, hogy mégis mi a baj? Amint a sisak leesett a földre, láthatóvá vált, hogy valami nagyon éles tárgy kettémetszette az egykori katona torkát és a fej még benne volt.

- Elnézést uram - mondta a férfi, hiszen úgy érezte, hogy ennél jobban kellene tartania magát. Valami nagyon erős és éles vághatta el a nyakát, illetve vághatta le a fejét. Aggasztó, hogy a test nincs itt - tette hozzá.

Varon éppen akarta mondani, hogy egyetért, ám ekkor valami megzavarta a rohamosztagosokat. Egy hatalmas moraj volt az, amire mindenki felkapta a fejét, de már csak azt látták, hogy egy megállíthatatlan víztömeg tartott feléjük. Az őrmesternek nem volt ideje szólnia az embereinek, hogy kapaszkodjanak meg valamiben -ráadásul nem is nagyon akadt olyan tárgy, amelyet lehetett volna használni erre a célra- így a természet ereje elmosta a Birodalom büszke embereit. Szerencsére a páncéljük felfogta a becsapódást, majd azt ahogyan a falnak repültek. Az egész részleget elöntötte a víz, amely büdösebb volt, mint ahonnan az előbb értek le. Szerencsére végül a folyadék eloszlott a szerteágazó járatokban így újból talpra lehetett állni. Varon hallotta, hogy Jurk leellenőriz mindenkit, aztán a saját sisakja is továbbította számára az emberei állapotát egy pillanatnyi interferencia után. Katonák egy része azonban azt mondta, hogy valami hozzáért a lábukhoz. Zaru először nem foglalkozott vele, betudta annak, hogy egy-két tárgy valahogyan lejuthatott a csatornahálózatba az egyik eresztés alkalmával. Súlyos tévedés volt.

A fondori férfi ekkor meglátta, hogy egy dianoga szeme bukkant fel a vízből. A galaxis számos világán megtalálható volt ez a különös lény amely előszeretettel költözött be csatornákba. A Fondoron is elvétve hallotta az esti híradóban, hogy a csatornákban egy karbantartót megtámadott egy ilyen lény. Pontosan nem ismerte, csak annyit tudott róla, hogy rendkívül veszélyes volt, ezért nem is teketóriázott és lövésre emelte a puskáját. Már csak az volt a kérdés, hogy különös hatodik érzéke elég segítséget adott neki, vagy ez alkalommal ennyi nem volt elég:

- Tűz! - szólalt meg, mikor meghúzta a ravaszt

Talán ha ő nem is, valaki eltalálja.

[Piett kommodore]

A dianoga szemét meglátó Varon azonnal ráemelte sugárvetõjét és tûzparancsot adott. Több tucatnyi lézerlövedék vágódott a vízbe, felcsipkézve annak felszínét. Jópáran eltalálták, mert néhány pillanat múlva a dianoga hatalmas teste élettelenül emelkedett fel a felszínre. Néhány rohamosztagoson azonban úrrá lett a félelem, mivel sem ilyen lényt, sem ilyen helyzetet nem láttak még... Õk hárman remegve ácsorogtak a járat szélén. Jurk lépett oda hozzájuk és hogy életet verjen mindannyiukba, hát némi motivációt adott nekik. Az azonban csak rontott a helyzeten, hogy rendre utasította õket. Hárman már egyáltalán semmit sem akartak csinálni. Közben Braynar, aki bár nem kapott engedélyt, hogy körülnézzen lépett oda Varonhoz és jelentette, hogy talált egy járatot, ami elég száraz, és a túloldaláról gépeket hall. Ahogy Varon megnézi a járatot láthatja, hogy pontosan az Omega szektorba vezet, ahová a rendõri egység is indult. Az egyik közlegény megvizsgálta a Dianoga tetemét és jelentette, hogy valóban elpusztult, de talált a testben egy fél vörös-rohamosztagos páncélt, valamint egy fegyvert, amit a Coruscanti rendõrök használnak...

[Varon Zaru]

Senki sem teketóriázott és azonnal tüzelni kezdtek. Több tucat lövedék hatolt bele a vízbe, teljesen eltűntetve annak alapvetően tükörsima felszínét. A lézerek hangjai még a hatalmas, dolgozó gépek morajában is jól kivehető volt, a milliónyi visszahulló vízcsepp azonban már nem. Amikor mindenki úgy érezte, hogy már éppen eleget lőtt bele abba a különös lénybe és nem érzékel mozgást, a fegyverropogás elhallkult. Néhány idegtépően lassú másodperc telt el, majd a víz felszínére tört a dianoga immár élettelen, lukakkal tarkított teste. A hatalmas lény mindenkit meglepett, de három újonc annyira megijedt, hogy szinte önkívületi állapotban álltak a járat szélén. Varon megrázta a fejét, tudta, hogy ők hamar le fognak morzsolódni. Jurk azonban végezte a dolgát és odalépett hozzájuk. Az őrmester látta, hogy a tizedes hevesen magyarázott nekik, mégha ő nem is hallotta a munkagépek moraja miatt.

- Uram! Találtam egy járatot. Elég száraznak tűnik. A túloldalról hallani a gépeket.

- Jól van katona, de legközelebb ne kezdjen saját akcióba - oktatta ki Zaru.

Ugyan a közlegény ezúttal jól cselekedett, de a katonai egységek csak és kizárólag akkor tudtak maximális hatékonysággal dolgozni, ha mindenki tökéles összhangban volt a másikkal. Az egyéni felfedezőutak, tervbeli változtatások mind-mind aláásták a hatékonyságot. Ettől függetlenül a fondori férfi a hangjával érzékeltette - már amennyire a gépek engedték ezt neki- hogy nem haragszik Braynarra. A csoport vezetője ezután maga is megnézte a járatot és örömmel konstatálta, hogy az az Omega szektorba vezet, ahova a rendőri egység is indult eredetileg. Mikor visszafordult a rohamosztagosok felé, az egyik közlegény szólította meg:

- U-uram! Ez a...lény halott. De a volt benne egy vörös-rohamosztagos páncél, meg egy rendőrségi fegyver...

Varon Zaru látta, hogy a helyzet még mindig elég rossz volt. Magához gyűjtötte az embereit, aztán megpróbált lelket önteni beléjük:

- Ez egy dianoga volt. Elég ritka faj, általában a csatornában él és csak ritkán támad emberre. A Fondoron 20 év alatt csak három halálos támadás történt - füllentette, mert ő bizony csak egyszer hallott róla és fogalma sem volt a statisztikáról. - Nem fogok nektek hazudni, veszélyes dögök, úgyhogy tartsátok nyitva a szemeteket. Aki meglát egy ilyet kérdés nélkül tüzelhet. Kivéve ha ellenséges tábor közelében járnánk - tette hozzá, hogy a későbbi, meglehetősen íknos félreértéseket elkerülje. - Mindenki kövessen, megyünk tovább!

Ezzel Varon Zaru és a többiek elindultak az Omega szektor felé. Továbbra is nyomokat kerestek a rendőrökkel kapcsolatban, illetve igyekezték feltérképezni a helyet ahol tartózkodtak.

[Piett kommodore]

A rohamosztagos egység háborítatlanul haladt előre a csatornában. Kilépve a posványból a száraz folyosón beléptek az Omega szektorba. A gépek zaja egyre elviselhetetlenebb lett, még a hangtompítókkal ellátott sisakok sem szűrték meg megfelelően a zajokat. A folyosó végén hatalmas fény gyúlt ki, majd aludt el. Úgy nézett ki, dolgozik valaki valamin. A gépek zaja miatt a Varonnak át kellett állnia a kézjelekre. A csapat előrehaladását semmi nem akadályozta, lassan beléptek a fénybe. Egy hatalmas összefolyóhoz érkeztek, és tényleg dolgoztak. A gépek zaját azonban túlharsogta valami. Varon először nem tudta azonosítani, hogy mi is az, aztán valahogy mégiscsak kivette, hogy zene szól. Az egész olyan volt, mint valami kísértetház. Zene szólt és egy karbantartó droid heggesztett egy csövet, de az nem kommunikált senkivel sem, csak a dolgát végezte, élőlény viszont egy sem volt. Jurk azonnal kiadta a parancsokat - kézjeleket használva, hogy vegyék körbe az összefolyót és biztosítsák azt. Az egyik rohamosztagos jelentette, hogy lát valamit az egyik folyosón, ami az összefolyóról nyílt. Egy másik is jelentette, hogy szintén lát egy vörös rohamosztagos páncélos katonát az egyik folyosón.

Jurk és két rohamosztagos benyomultak a folyosóra, ahonnan a vörös páncélos katonát jelentették. A két rohamosztagos biztosította Jurk tevékenységét. Megvizsgálta a katonát, és kézjelekkel szanitécet kért, hiszen a zaj elviselhetetlen volt. Az újoncok között volt egy szanitéc, aki odarohant, majd támogatták a rendőrt vissza oda, ahol Varon is volt. Nem teljesen volt magánál. Zagyvált egy-két dologról, de nem lehetett érteni semmit sem belőle. A szanitéc megállapította, hogy a rendőr "csak" sokkot kapott, különösebb baja nincs. Ez volt az első értékelhető információ az eltűnt rendőrökről... Azonban még ki kellett deríteni, hová tűntek a többiek, és azt, hogy mit látotta másik rohamosztagos a másik folyosón, hisz azóta újra kézjelekkel jelezte, hogy lát valamit. Jurk Varonra tekintett, legalábbis ezt lehetett volna látni, ha átlát valaki a sisak vízorán...

[Varon Zaru]

Noha a dianoga elég rossz ómen volt, a csapat a rövid útszakasz hátralevő részét már minden gond nélkül tette meg. Szerencsére az a három rohamosztagos is összeszedte magát, akikről egy pár perc erejéig úgy tűnt, hogy le kell mondani. Végül Varon Zaru egy nagyobb lépéssel úgymond partot ért, kilépett az elmondhatatlan összetevőjű léből és máris az Omega szektorban volt. A gépek itt már annyira hangosak voltak, hogy nem egyszerűen zavarták a Birodalom katonáit, de lassan kezdett megfájdulni még a fejük is. Az őrmester szinte a saját gondolatait sem hallotta, ezért kénytelen volt átállni a kézjelekre. Felemelte a kezét és ökölbe szorította a kezét, ezzel jelezve a többieknek, hogy álljanak meg. A távolban kigyulladt egy fény, majd elaludt. Mindenki ösztönösen arra fordította a fegyvere csövét, de szerencsére senki sem volt elég hülye ahhoz, hogy lőjjön. Végül a fondori megindult és a többiek szorosan követték. Az egész csapat teljesen fel volt készülve arra, hogy bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol, ám ez szerencsére nem következett be. Egyre közeledtek és Varon valami furcsát érzett. Érzékelt valamit, amit először nem tudott beazonosítani, de aztán lassan az agya feldolgozta a bejövő információt és rájött, hogy zenét hall. Annyira abszurd volt a helyzet, hogy alig akarta elhinni. Legszívesebben hátrapillantott volna a többiekre, hogy ők is hallják-e, de büszkesége ezt nem engedte meg neki. A dolog ezután még sejtelmesebb lett. Zaru jól láthatta, hogy egy droid ügyködött valamin, de se társa, se ember nem volt a közelben. Ugyan az őrmester nem látta és így nem is értesült róla, de Jurk közben serényen osztogatta a parancsokat, csoda, hogy nem kapott izomlázat. A katonák gyorsan teljesítették is a kapott parancsokat, azaz körbevették az összefolyót és biztosítsák is egyúttal. Revik közlegény hamarosan a sisakjának vizorára mutatott, ezzel jelezte, hogy észlelt valamit. Dlamard közlegény is jelzett, ő azonban a páncéljára mutatott, amivel egyértelműen jelezte, hogy talán a rendőröket látta. Varon bólintott Jurk felé, aki azonnal megindult két másik rohamosztagossal, felderíteni. A fondori férfi csak nézte a droidot, volt valami kísérteties az egész helyzetben, aztán a szeme sarkából meglátta, hogy hozzák az egyik túlélő rendőrt. Egy újonc megvizsgálta, aztán mutogatott valamit Varon felé, de az csak rázta a fejét. A szerencsétlen önjelölt orvos végül vett egy nagy levegőt és elüvöltötte magát:

- CSAK SOKKOT KAPOTT, DE JÓL VAN! URAM.

Tette hozzá, mintha bármit is javított volna a helyzeten. Az őrmester bólintott és legszívesebben megpiszkálta volna a fülét, de a sisak miatt ez lehetetlen feladat volt. A túlélő egyébként próbált valami kommunikálni a többiek felé, de ez részben a zagyvaság, részben az elviselhetetlen zaj miatt egyszerűen nem jött össze. Varon közben értékelte magában a helyzetet. Mindenképpen szeretett volna valamivel csendesebb helyre jutni, hogy egyrészről kikérdezhesse a rendőrt, másrészről hogy jelentsen a bázisnak. Azonban Revik közlegény ismét jelezte, hogy lát valamit a folyosón. Varon bólintott, aztán jelezte Jurknak, hogy maradjon a helyén és tartsa a pozíciót. Ezután Braynar és Revik támogatásával elindult, hogy kiderítse mit látott az utóbbi katona.

[Piett kommodore]

Varon, Braynar és Revik elindultak a járatba. Ahogy beléptek és kellő távolsággal eltávolodtak, az ajtó bezárult mögöttük. Előttük a távolban fel-felvillanó fények töltötték be a sötét alagút fényét. Ahogy az ajtó egyre jobban kizárta a géphangokat, egyre inkább kezdte meghallani a rohamosztagos őrmester és két társa, hogy bizony tűzharc van előttük. Rövidesen személyesen is meggyőződhettek erről a tényről. A kanyarból kibukkanva egy kereszt alakú elágazás vált láthatóvá. A kereszt folyosón azonban lézer és plazmalövedékek cikáztak oda-vissza. Gyakorlatilag ellehetetlenítve az átjutást. Az egyik oldalról a jellegzetes Coruscanti rendőrségi fegyver hangja hallatszott, a másik irányból E-11-es sugárvetők jellegzetes hangja követte a lézerlövedékek hangját...

Vajon ki küzd ki ellen? Lehetséges lenne, hogy rohamosztagosok küzdenek Coruscanti rendőrök ellen? Ha így van, akkor mi lehet a hátterében?

[Varon Zaru]

A három fős csapat lassan haladt előre a folyosón. Elég hosszú nap állt mögöttük, ezért szerettek volna egy darabban visszatérni. Amikor már viszonylag messzire jutottak és a mögöttük található ajtó automatikusan lezáródott, mindannyian egyszerre fordultak meg, ezzel hatalmas hibát elkövetve. Varon szerencsére idejében észhez tért és visszafordult az eredeti irányba. Senki sem nyitott rájuk tüzet, ezúttal mázlijuk volt. Braynar és Revik szégyenkezve követték az őrmester és újra elindultak. A távolban fények tűntek fel, amely csak egy szemvillanás erejéig világítottak, aztán kihunytak. Ekkora távolságból nem lehetett megmondani, hogy mi vagy mik okozták. Ugyanakkor mind a három birodalmi rohamosztagos hálával gondolt a gondviselésre, ugyanis az erőteljes háttérzaj lassan megszűnt. A helyét átvette egy másik jellegzetes hang, amit először senki sem tudott hova tenni. Végül Varon rájött és Braynar is ekkor szólalt meg hallkan, a belső rádión át:

- Tűzharc!

Zaru bólintott, aztán intett, hogy lassan haladjanak tovább és legyenek felkészülve minden eshetőségre. Egy kanyart követően eléjük tárult egy kereszt alakú elágazás, ahol jobb és bal oldalról lézernyalábok húztak át. Átjutni kész öngyilkosság lett volna, még a legjobb esetben is tartani kellett a kósza lövedékektől, arról nem is beszélve, hogyha időben reagál a két harcos fél, akkor szitává lyuggatja az áthaladni kívánót. A legérdekeseb mégis az volt, hogy az egyik oldalról az E-11 semmivel sem összetéveszthető hangját lehetett hallani, a másik oldalról pedig a coruscanti rendőrök szolgálati fegyverét. Varon, Braynar és Revik sem tudta hova tenni ezt a dolgot. Elég valószínűtlennek tűnt, hogy rohamosztagosok és rendőrök csaptak volna össze. Az őrmester látta, hogy a lázadó egyének mennyire jól fel vannak szerelkezve, ezért nem zárhatta ki egy ilyen csapat támadását sem. Mivel átjutni nem nagyon lehetett, egyetlen egy dolgot tehetett. Átkapcsolt a nyílt frekvenciára:

- Itt Varon Zaru őrmester, a Birodalom 303. századának, 21. szakasz parancsnoka. Azonosítsák magukat!

Őszintén szólva fogalma sem volt arról, hogy ezután mi fog következni, de ő is és az emberei is készen álltak bármire. Titkon abban reménykedett, hogy az igazi birodalmi katonák megmagyarázzák a dolgot.

[Piett kommodore]

- Zaru őrmester, Roberts törzsőrmester vagyok a Coruscanti rendőrségtől. Ez nem biztonságos csatorna, váltson át a 7-Zero-7-Delta-3-Tango csatornára - mondta a hang, majd csend lett... Egészen addig, míg Varon is át nem váltott.
- Őrmester. Furcsa szituációba csöppentünk. Az osztagom egy része valamilyen fura hang nyomán teljesen megbolondult. Így a rádiósom, a szanitécem, és a tizedesem is. A tünetek főleg azok, hogy egyszercsak ránk támadtak, és beszorítottak minket ide. Ha jól sejtem, Önöktől balra vagyunk mi. Rengeteg embert vesztettünk. Hárman maradtunk csupán. Találjon ki valamit őrmester, fogytán vannak az energiacelláink...

Varon félelme tehát beigazolódott. Rohamosztagosok tüzeltek rohamosztagosokra...

[Varon Zaru]

- Zaru őrmester, Roberts törzsőrmester vagyok a Coruscanti rendőrségtől. Ez nem biztonságos csatorna, váltson át a 7-Zero-7-Delta-3-Tango csatornára - érkezett a válasz, a férfi pedig gyorsan átkapcsolt. - Őrmester. Furcsa szituációba csöppentünk. Az osztagom egy része valamilyen fura hang nyomán teljesen megbolondult. Így a rádiósom, a szanitécem, és a tizedesem is. A tünetek főleg azok, hogy egyszercsak ránk támadtak, és beszorítottak minket ide. Ha jól sejtem, Önöktől balra vagyunk mi. Rengeteg embert vesztettünk. Hárman maradtunk csupán. Találjon ki valamit őrmester, fogytán vannak az energiacelláink...

~ A fenébe! - futott át Varon agyán a gondolat

Hirtelen nem is igazán tudta, hogy mit tehetne, de aztán végül elhatározásra jutott. Intett a két emberének, hogy készüljenek fel a tűzharcra ő maga pedig elővette a bénítógránátját. Noha a rohamosztagosok páncélja jól bírta mind a fény és hang alapú támadásokat, egy nagyon közeli detonációt még a remek technológiai fejlesztések sem voltak képesek teljesen elnyomni. A fal mellé állt és célzott. Úgy tervezte, hogy teljes erővel nekidobja az elágazás jobb oldali falának, ahonnan remélhetőleg pont a megfelelő helyen ér földet, néhány másodpercnyi előnyt szerezve neki és a megmentésre szoruló rendőröknek. Braynar és Revik már a földön feküdve várta, hogy a robbanás után kihajoljanak, ezzel elkerülve a barátságos tűz veszélyét.

- Tűz a lyukban! Vigyázz! - mondta Varon és elhajította a kis eszközt.

Ezután gyorsan a szomszéd falhoz lapult, hogy még véletlenül se érje őt is a hatás. A robbanás pillanatában földre vetette magát és a másik két katonával együtt, szorosan alul a föld közelében maradva nyitott tüzet remélhetőleg kissé elkábított dezertőrökre.

[Piett kommodore]

Varon ötlete elég jónak bizonyult. Azonban elkezdett motoszkálni a fejében, hogy vajon mennyire lehet biztos abban, hogy Roberts mondta az igazat, a többiek pedig csak azért nem válaszoltak, mert már nem volt idejük... A gránát megtette hatását, néhány pillanatra enyhe kábulatba estek azok a katonák, akik Varonéktól jobbra voltak. Roberts és két társa ekkor elősorjáztak fedezékeikből és minden ellenállóra bénítóbilincset helyeztek el. Mikor ez megtörtént Roberts fegyverét leeresztve sétált oda az épp feltápászkodó Varonhoz.
- Jó hogy jöttek őrmester! - üdvözölte barátilag Varont és két katonáját - remélem van Önöknél robbanóanyag, mert az út, ahonnan jöttek visszafelé nem járható, csak ha robbantanak! Ellenkező esetben megint arra kell mennünk, ahol az embereim megbolondultak. Önök is láthatták - harsogta sisakhangszóróján keresztül, aztán a háta mögül megszólalt egy megbilincselt rendőr, vélhetőleg a szanitéc:
- Ne higgyen neki őrmester! Minden előzetes figyelmeztetés nélkül ránk támadtak. Épphogy öten túléltük. Magukra vártunk idáig. Ha ott robbantanak... - mondta, de nem tudott többet mondani, hisz az egyik mellette álló rendőr egy bénítólövedéket küldött a páncéljába. A katona nyomban elhallgatott. A többiek vagy nem mertek szólni ezután, vagy csak a megfelelő időre vártak...

[Varon Zaru]

A terv szerencsére bevált, Varon pedig már csak azt látta, amint Roberts és két embere szinte kirobbantak a fedezékük mögül és azonnal bénítóbilincseket helyeztek fel az ellenséges katonákra, akikre elég jó hatást tett a gránát. Zaru éppen végzett a felállással, amikor Roberts lépett oda hozzá:

- Jó hogy jöttek őrmester! - kezdte a férfi - remélem van Önöknél robbanóanyag, mert az út, ahonnan jöttek visszafelé nem járható, csak ha robbantanak! Ellenkező esetben megint arra kell mennünk, ahol az embereim megbolondultak. Önök is láthatták - ám ekkor hirtelen megszólalt az egyik fogoly:

- Ne higgyen neki őrmester! Minden előzetes figyelmeztetés nélkül ránk támadtak. Épphogy öten túléltük. Magukra vártunk idáig. Ha ott robbantanak-

Nem volt ideje befejezni, ugyanis Roberts egyik embere bénítólövedéket küldött bele. Szerencsére az őrmester arckifejezését palástolta a sisak amit viselt, így nem lehetett meglátni rajta a döbbenetet. Hirtelen belenyilalt a felismerés, hogy talán azok az igazi árulók, akiknek a segítségére sietett. Nem volt sok idő, rögtönöznie kellett egy haditervet. Átállította bénító fokozatra a fegyverét, miközben a másik csoport vezetőjét nézte:

- Akkor jobb, ha nem lövöldözünk élesben, egyébként pedig...Vigyázz!

A mondatot azonban nem fejezte be. Kezét rátette a vele szemben álló férfi vállára és a földre lökte, azt a hamis látszatot keltve, hogy megmenti az életét. Mivel Robertson és két embere szemben álltak Varonékkal, ezért a hátukat a rohamosztagosok fedezték. Braynar és Revik természetesen nem láttak semmit, de azonnal arra céloztak, amerre a főnökük. Az igazság az volt, hogy semmilyen veszély nem állt fent, a fondori férfi azonban remélte, hogy az ismeretlenek nem fognak átlátni a trükkjén és megfordulnak. Ekkor, mivel kiválló céllövő, gyorsan lelövi őket kábítólövedékkel, a földre esett Robertset pedig rögtön utána. Megbilincseli őket a megmaradt bilincsekkel, aztán kikérdezi az elfogott katonákat. Már csak az volt kérdéses, hogy ez a rögtönzött és holomoziba illő manőver beválik-e.

[Piett kommodore]

Varon ötlete úgy látszott tökéletesen beválik. Roberts nem tudott ellenállni, a két katonája pedig abba az irányba mozdult, amerről a támadást várták. Az is bevállt, hogy Varon lelövi őket egy-egy kábítólövedékkel, azonban Roberts talán megneszelte mire készül az őrmester és ellenállt Varonnak. A két rangidős tiszthelyettes aztán egymással kezdett bírkózni. Hol Varon, hol Roberts volt felül, de eldönteni nem lehetett, ki lesz a nyertes. Roberts azonban nem számított rá, hogy Braynar és Revik beleavatkoznak. Pedig úgy tettek. Közel léptek a dulakodó tiszthelyettesekhez, majd Braynar egy kábítólövedéket eresztett Robertsbe. A törzsőrmester ernyedten hanyatlott a földre, Varon pedig végre felülkerekedett rajta. Már csak az volt a kérdés, hogy hol kezdje a kihallgatást. Mindazonáltal megelőzve, hogy Roberts emberei magukhoz térjenek, mindőjükre bilincset helyeztek el...