Varon Zaru
New Member
Katona
Őrmester, a 303. Birodalmi sz?zad, 21. szakasz parancsnoka, erő?rz?keny!c!Default
Posts: 52
|
Post by Varon Zaru on Jul 2, 2008 7:36:41 GMT 1
Varon nem teketóriázott, hanem cselekedett. Megragadta Robertset a vállánál fogva majd ellökte és lőni kezdett az általa kreált veszélyre. Szerencséjére a két férfi nem látott át a terven és megfordultak. Vesztükre. Zaru azon nyomban célpontot változtatott és egy-egy kábítólövedékkel leterítette a veszélyesnek ítélt fickókat. Azonban a felettesük időközben felfogta, hogy mi történik és a fondori katonának ugrott. A földre zuhantak, fegyvereik pedig kiestek a kezeikből. Ádáz dulakodás kezdődött és nagyon úgy tűnt, hogy az erőviszonyok túlságosan kiegyenlítettek ahhoz, hogy bármelyikük is győzedelmeskedhessen a másik felett külső segítség nélkül. Csupány csak rövid másodpercekig tartott a harc, azonban a két félnek úgy tűnt, mintha egy egész örökkévalóságon át harcoltak volna. Azonban ezután az őrmester megérezte, amint Roberts elvesztette a csatát. Mint kiderült, Braynar kábítólövést eresztett a coruscantiba, aki így eszméletét vesztette.
- Kösz fiúk – mondta Varon, amikor végre talpra állhatott. - Nincs mit főnök, de legközelebb ne hozza ránk a frászt.
Noha a sisakon keresztül nem lehetett látni, Varon mosolygott. Bólintott egyet, aztán hárman megbilincselték a három férfit.
- Most mi lesz? – érdeklődött Breynar - Kikérdezés. Revik, Te addig állj őrt az elágazásnál, nem akarok újabb meglepetéseket. Breynar Te pedig tartsd a szemed ezeken a jómadarakon. - Igenis! – hangzott egyszerre mindkét közlegénytől, majd hozzáláttak a feladatukhoz.
A fondori származású férfi odalépett ahhoz a katonához akit Robertsék elhallgattattak, majd finoman megpróbálta eszméletéhez téríteni néhány finom pofonnal.
- Akkor most talán halljuk a Ti verziótokat is – hangja közömbös volt, nem tudta egyelőre eldönteni, hogy melyik oldalnak higgyen.
|
|
|
Post by Piett kommodore on Aug 24, 2008 11:23:44 GMT 1
A néhány pofon megtette hatását, az elkábított katona magához tért, és nagy szemekkel meredt Varonra, majd kérdésének megfelelően nyomban bele is vágott az elbeszélésbe. - Őrmester. Hála az égnek, hogy átlátott a szitán - kezdte egy rohamosztagos, aki eszméleténél volt, de eddig nyilván azért hallgatott, mert félte az esetleges következményeket - feladatunk egy ismeretlen anomália felderítése volt, mivel több karbantartó és a keresésükre kiküldött felderítő droid is eltűnt a zónában. Egységünk alá szállt, és ugyanerre indultunk, amerre Önök is. Sajnálatos módon azonban az ajtó, amelyen keresztül jöttek, csak egy irányba, erre funkcionál. A csatornahálózat térképe szerint van egy másik kijárat, amin keresztül visszajuthatnak az egységükhöz, azonban ehhez át kell haladni egy tökéletes sötétségű részen. Ez még nem is lett volna gond. A sötétséggel még csak-csak elboldogulnak a sisakjaink, ahogy Ön is tudja uram, de az az átkozott hang. Többen rosszul lettek az egységből, köztük Roberts is. Aztán fegyvert fogtak ránk, de egy hang-fény gránát bevetésével sikerült sarokba szorítanunk őket. Ők azonban azt mondták, hogy engedelmeskedjünk a hangnak. Így tehát kétségbeesetten tartottuk az állásunkat, amíg Önök meg nem érkeztek - mondta a rohamosztagos.
|
|
Varon Zaru
New Member
Katona
Őrmester, a 303. Birodalmi sz?zad, 21. szakasz parancsnoka, erő?rz?keny!c!Default
Posts: 52
|
Post by Varon Zaru on Aug 24, 2008 20:39:34 GMT 1
Néhány finom, gondosan elhelyezett pofon meg is hozta a várva várt sikert. A katona az egyik csattanás után kissé kábultan ugyan, de magához tért. Nagyobb levegőt vett, a szemét is kinyitotta aztán körbenézett. Ez volt az a másodperc, ami az ébredéskor mindenkit elér. Egy boldog, tudattalan állapot, mielőtt az ember elméje visszaemlékezik a tegnapra és a még sokkalta régebben történt dolgokra is. Varon látta az értelmet megcsillanni a másik katona szemében, amikor az végre teljes egészében magához tért. Végül egy rohamosztagos kezdett bele a mesélébe, megelégelve, hogy nem történik semmi:
- Őrmester. Hála az égnek, hogy átlátott a szitán. Feladatunk egy ismeretlen anomália felderítése volt, mivel több karbantartó és a keresésükre kiküldött felderítő droid is eltűnt a zónában. Egységünk alá szállt, és ugyanerre indultunk, amerre Önök is. Sajnálatos módon azonban az ajtó, amelyen keresztül jöttek, csak egy irányba, erre funkcionál. A csatornahálózat térképe szerint van egy másik kijárat, amin keresztül visszajuthatnak az egységükhöz, azonban ehhez át kell haladni egy tökéletes sötétségű részen. Ez még nem is lett volna gond. A sötétséggel még csak-csak elboldogulnak a sisakjaink, ahogy Ön is tudja uram, de az az átkozott hang. Többen rosszul lettek az egységből, köztük Roberts is. Aztán fegyvert fogtak ránk, de egy hang-fény gránát bevetésével sikerült sarokba szorítanunk őket. Ők azonban azt mondták, hogy engedelmeskedjünk a hangnak. Így tehát kétségbeesetten tartottuk az állásunkat, amíg Önök meg nem érkeztek - mondta a férfi és a mondat végén elhallgatott, ezzel jelezve, hogy részéről lezártnak tekintette a témát.
Zaru felegyenesedett és a falnak dőlt. Szemét egyik csapatról a másikra járatta és közben agya is elmélyülten dolgozott. Nem tudott olyan módszert kitalálni, amivel meg tudná állapítani, hogy melyik csapat mondott igazat, ezért valami egészen más kiutat kellett keresnie ebből a kalamajkából. Magához intette két emberét, aztán gyorsan vázolta a döntését:
- Őszinte leszek veletek fiúk. Nem egészen tudom, hogy mi a fene folyik itt, de nem várhatunk itt egész nap. Most visszamegyünk az ajtóhoz, amin keresztül idejöttünk és ti ott maradtok. Én... - ekkor az egyik fogolyhoz fordult, akinek már annyira elgémberedtek a tagjai, hogy muszáj volt kinyújtóztatnia a lábát- Nem mozog! Szóval én végigmegyek azon a részen és újra csatlakozom az egységhez. Kinyitjuk az ajtót, ti visszajöttök aztán meglátjuk mit csinálunk. Ha esetleg két órán belül nincs hír felőlem, akkor Braynar, te veszed át az irányításd. Dönts belátásod szerint, de ne bízz senkiben. Ez parancs volt! - nyomatékosította a férfi, miután látta, hogy a két közlegény igencsak mozdulatlanul áll és a sisak mögött valószínűleg értetlenül néztek.
A három rohamosztagos visszavitte a foglyokat az ajtóig, aztán Varon Zaru elvette a térképet és annak segítségével indult el a titokzatos hely felé. Nem tudta, hogy vajon valamiféle kábítószer, szennyezés, vírus esetleg baktérium okozta ezt az egész szituációt, ám mivel elgondolása szerint legalább az egyik csapat igazat mondott, ezért lennie kellett valami kritériumnak, hogy ki kezd furcsán viselkedni. Mindig is magabiztos, sőt már-már vakmerő volt, úgy érezte meg tud birkózni a feladattal. Mikor a többiek már nem látták, megállt egy kicsit és felidézte magában a harcművészeti órákat, ahol megtanították számára, hogy néha az elme bármilyen feladatot képes megoldani. Igyekezett nyugodtan, a gondolatait teljesen fókuszálva haladni a sötét rész felé.
|
|
|
Post by Piett kommodore on Sept 30, 2008 19:30:55 GMT 1
Varon elindult, de még sisakjának vízora sem tudta igazán visszaadni, még fényerősítéssel sem a csatorna valódi "szépségét". Ahogy egyre jobban belemerült az iszapba, és a hang egyre inkább fülsüketítővé vált - még a sisak hangszűrő rendszere ellenére is - csak megállíthatatlanul haladt előre, mindenre készen. Egyszer csak olyan erős, éles hang ütötte meg a fülét, hogy ha nem lett volna sisak rajta, minden bizonnyal most a pocsolyában fetrengett volna a fájdalomtól. Így azonban csak füléhez kapott, mellyel egyidejűleg elejtette E-11es sugárvetőjét, ami nyomban elmerült a koszos pocsolyában. A hang előbb "szétszedte" hallójáratait, majd újra összerakta. Amikor már úgy érezte jól hall, egy hangot tudott megkülönböztetni a többitől. A hang suttogott, mégis jól hallotta a gépek zúgásától függetlenül: "Öld meg őket! Fordulj vissza és öld meg őket, mind egy szálig! Öld meg őket! Fordulj vissza és nyírd ki mindet, aztán végezz magaddal is! Öld meg őket! Öld meg mindet! Innen csak úgy juthatsz ki, ha mindet megölöd..." - a hang hipnotikusan ismétlődött Varon fülében, mintha édesanyja hangján szólna hozzá, aki a legjobbat szeretné neki.
|
|
Varon Zaru
New Member
Katona
Őrmester, a 303. Birodalmi sz?zad, 21. szakasz parancsnoka, erő?rz?keny!c!Default
Posts: 52
|
Post by Varon Zaru on Oct 28, 2008 21:13:56 GMT 1
Varon haladt előre, immáron egyedül a csatornában. A sisakján felerősítette a fényszórót maximálisra, de még így sem igazán boldogult, jól jött volna pár társa. Ez utóbbi opció azonban magában rejtette annak a lehetőségét is, hogy szépen hátbalövik, ezért tulajdonképpen nem bánta meg, hogy egyedül vágott neki ennek a kísérteties útnak. Nem igazán tudta mit fog találni, de katona volt, tette a dolgát. Egyre mélyebbre süllyedt a förtelmes löttyben ami elborította az egész hálózatot. Noha a rohamosztagosok páncélzata nem engedte át a lét, Zaru úgy érezte, hogy legalább három napig kellene zuhanyoznia ahhoz, hogy tisztának érezze magát. Nem volt könnyű tiszta fejjel gondolkodni, ugyanis a különös hang egyre erősebbé vált, majd egy ponton olyan éles, szó szerint fájdalmas szintre jutott, hogy a fondori férfi elejtette a fegyverét, amit elnyelt a kétes nedv és féltérdre ereszkedett. A sisak szűrője szinte semmit sem ért, úgy érezte azt jobban bírná, ha közvetlenül egy hiperhajtómű mellé tették volna, amikor azt teljes kakaón üzemelik. Végül egy hangot hallott ki a borzasztó ricsajból, ami már majdnem megőrjítette. Hipnótikusan, monoton módon ismétlődött:
"Öld meg őket! Fordulj vissza és öld meg őket, mind egy szálig! Öld meg őket! Fordulj vissza és nyírd ki mindet, aztán végezz magaddal is! Öld meg őket! Öld meg mindet! Innen csak úgy juthatsz ki, ha mindet megölöd..."
Az őrmester alig volt ura a cselekedeteinek. Valahogyan sikerült talpra állnia, de egyik faltól dülöngött a másikig. Minden erejét felemésztette, hogy öntudatának utolsó morzsáiba kapaszkodjon. A hang olyan volt, mint az édesanyjáé, ám ő mindig is egy békeszerető asszony volt, teljesen ellentmondásos volt az, amit most mondott. Persze ezt így logikusan nem tudta végiggondolni, ahhoz túlságosan is zavarta a környezete. Összeszorított fogakkal haladt előre, igaz elég lassan, minden lépés kínkeserves volt, és igyekezett kizárni a tudatából a hangot. Nem mondott neki ellent, de nem is foglalkozott vele. Összeszűkölt szemei előtt csak a csatorna útvesztője lebegett. Tovább kellett mennie...
|
|
|
Post by Piett kommodore on Apr 12, 2009 19:23:13 GMT 1
Varon nehezen haladt előre. Egyrészt fejét fogta, hátha az segít és nem hallja tovább a hangot, valamint a pocsolya is, mintha egyre inkább szilárdult volna körülötte. Most már az egész egy mocsárra emlékeztette, ami nem engedi azt, aki belesétált, inkább igyekszik elnyelni. Egyszercsak kénytelen volt megtorpanni, mert lába előtt szilárd akadályt vett észre, pontosabban botorkálásában belerúgott. Ahogy lehajolt, a tárgyért, mintha a hang is elhalkult volna. Nem értette pontosan mi is történik körülötte, így ellenőrizte a dolgokat. Visszaegyenesedett, ahol a hang felerősödött, majd újra lehajolt a trutymó fölé, ahol a hang szinte teljesen elhalkult. Kezeit most már levehette fejéről és kikutatta kesztyűivel, hogy mi is az, amiben elakadt a lába. Kiemelve a víz alól egy nagyon-nagyon régi, még a Régi Köztársaságból származó sisak volt. Varon nem ismerte fel teljesen, csak azt tudta - legalábbis sejtette - hogy katonai célra használták annak idején. Ahogy sisaklámpájának fénye rávetült, még így koszosan is megcsillant rajta a fény. Egy megérzés kerítette hatalmába, ahogy fogta a sisakot. *Fel kell venned. Akármilyen állapotban is van...* Ez nem az előbbi hang volt, és korántsem volt kísérteties. Egyszer-kétszer más kisegítette ez a belső hang, szorult helyzetekből. Talán hallgatnia kell rá?
|
|
Varon Zaru
New Member
Katona
Őrmester, a 303. Birodalmi sz?zad, 21. szakasz parancsnoka, erő?rz?keny!c!Default
Posts: 52
|
Post by Varon Zaru on Apr 16, 2009 15:55:52 GMT 1
Varonnak visszaköszöntek a Kezzi Oddmund gimnáziumban töltött rendkívül unalmas történelem órák. A tanár előszeretettel ismertette egy-egy kultúra vallási világát, amiben szinte mindig helyet kapott egy alvilág, ahova a rossz emberek kerültek. Ez a hely azonban egyre inkább arra emlékeztette, amiket ezekről a poklokról tanult. Nehezen lehetett haladni, a víz kezdett sűrűbbé és áthatolhatatlanabbá válni, minden lépés nehezére esett, olyan volt mintha egy silónyi ragasztóban tapicskolt volna. És az a hang! Aztán hirtelen belerúgott valamibe. Káromkodott, de nem hallotta magát. Lehajolt, hogy megnézze közelebbről, hogy mi az és akkor...csönd lett. Nem teljesen, egy távoli, suttogásszerű hang még megmaradt, de ez összehasonlíthatatlan volt azzal a fejében zajló nagyszabású építkezési szimfóniával amiből kijutott neki egy jó nagy adag. Nem értette mi történt, ezért felegyenesedett. A hang is visszatért vele, így ösztönösen lehajolt.
Most, hogy egy szusszanásnyi pihenőt kapott, ismét az ismeretlen tárgy felé fordította tekintetét. Letérdelt és kivette a vízből. Egy sisak volt, amely távolról emlékeztette őt egy katonai sisakra, ugyan nem volt technikus, de a napi használat során azért megtanult róla egyet mást. Hirtelen furcsa érzés kerítette hatalmába, ellenállhatatlan késztetést érzett arra vonatkozóan, hogy felvegye a sisakot. Egy pillanatra hezitált, hiszen már nem volt biztos abban, hogy hol kezdődik az ő létezése és hol valami misztikus, sötét erő, de aztán rájött, hogy ez az a megérzése, ami eddig mindig kisegítette a bajból és már az életét is megmentette pár alkalommal. Sóhajtott egyet, aztán hozzálátott levenni az eredeti sisakja helyett, hogy felvegye ezt az ütött kopott darabot, remélhetőleg jól döntve.
|
|
|
Post by Piett kommodore on Apr 17, 2009 19:00:47 GMT 1
Mikor Varon levette sisakját hálát adott a birodalmi tervezőknek, amiért komoly szűrőrendszereket terveztek a rohamosztagos sisakba. Orrfacsaró bűz támadt, amelynek enyhén kénes bűze miatt a hányinger kerülgette az ifjú őrmestert. Öklendezésbe fulladt a dolog és Varon majdnem kidobta a taccsot akkor is, amikor a fejéhez emelte az ódon sisakot. Minthogy a sisak eleddig a büdös csatorna alján volt, kellemetlen, fojtogató bűze terjengett egyenesen a rohamosztagos őrmester orrába. Legyőzve a hányinger késztetését az őrmester felvette a sisakot. Teljességgel hihetetlen volt, de a sisak életre kelt. Vízorán információk - valószínűleg önteszt - jelentek meg, majd egy szenzorok által közvetített kép tárult Varon szemei elé, ami sokkal élesebben rajzolta ki a csatorna képét, mint amit a rohamosztagos sisakon keresztül látott. Mi több, a sisak összekapcsolódott a páncéllal és átvette a páncél életfenntartó rendszerét és folyamatosan - az előbbinél sokkal frissebb - friss levegőt juttatott a katona orrába. Az őrmester ekkor már tudta, hogy jól döntött, amikor az ódon sisakot választotta. Rohamosztagos sisakját azért hátizsákjához kötötte egy gyorskötöző segítségével, hiszen a standard felszerelést elhagyó katonák súlyos jelentéseket kellett, hogy írjanak.
Az őrmester felegyenesedett és örömmel tapasztalta, hogy a hipnotikus erejű hang csaknem megszűnt. A sisak annyira megszűrte a hangokat, hogy csak foszlányokat hallott belőle, összefüggő szöveget nem. Varon elindult hát tovább és ment-ment, amíg egy elágazáshoz nem ért. A katonák elmondása szerint jobbra kellett volna mennie, de a titokzatos hatodik érzéke azt súgta balra kanyarodjon...
|
|
Varon Zaru
New Member
Katona
Őrmester, a 303. Birodalmi sz?zad, 21. szakasz parancsnoka, erő?rz?keny!c!Default
Posts: 52
|
Post by Varon Zaru on Apr 18, 2009 21:06:18 GMT 1
Varon levette a sisakját és majdnem vissza is helyezte. Azt a bűzt nem lehetett leírni, amit átérzett. Ha nem lett volna alapvetően szívós és kitartó ember, valószínűleg ott helyben kidobta volna a taccsot. Így azonban vett néhány mély lélegzetet (természetesen mondani sem kell, hogy a száján keresztül), aztán mikor legyűrte az undort felvette a régi sisakot. Ekkor kezdődtek ám csak igazán a problémák, ugyanis nem lehetett teljesen kiüríteni azt a sok mocskot, ami benne volt, így bizony jutott Zaru fejére is rendesen. Azonban a balszerencse itt véget is ért. A sisak rendkívül jól szuperált, azonnal kristálytiszta képet vetített a csatornáról és még friss levegőt is juttatott az őrmesternek. Nem volt sok kedve cipelni a régi sisakját, de ahhoz még kevesebb, hogy megróják amiért elhagyta, ezért a hátizsákhoz kötötte. Miután végzett a szöszmötöléssel felegyenesedett és ismét nekiindult az útnak.
Nem sokkal később meg is érkezett ahhoz az elágazáshoz, amiről nemrég beszéltek neki. Tisztán emlékezett rá, hogy a jobb oldali utat kellett volna választania, azonban ránézett a bal oldalira is ismét a hatodik érzéke suttogott a fülébe. Úgy érezte, hogy inkább erre kell fordulnia. Mivel éppen csak néhány perccel ezelőtt hozott jó döntést megérzésére hallgatva, úgy döntött ezúttal sem cselekszik másként. Óvatosan ugyan, de megindult balra...
|
|
|
Post by Piett kommodore on Apr 20, 2009 18:55:39 GMT 1
Varon új sisakja tökéletes részletességű képet mutatott a csatornáról, az alig pislákoló fények erejét feljavítva, és digitálisan kiegészítve azt. Ahogy lassan haladt előre, minden részletet igyekezett az agyába vésni. Már jó 5 perce haladt az alagút ezen részén, amikor az alagút enyhe jobb fordulatot vett és az eddig halványan pislákoló fények helyét korom sötétség vette át.
Varon már-már visszafordult volna, hiszen míg rohamosztagos sisakján van bekapcsolható világítás, addig ezt a sisakot nem ismerte, és így a világítást sem tudta felkapcsolni, de aztán a sisak ugyan kicsit sötétebb, de azért kivehető képet kezdett sugározni az őrmesternek. Varon itt hátrahőkölt egy pillanatra, amikor meglátta az elé táruló képet.
Droidok hevertek mindenfelé. Szétszórva, összetörve. Sőt, ahogy lábai elé nézett láthatta, hogy már szinte nem is pocsolyában jár, hanem alkatrészekben. Mintha egy droidhadsereg lelte volna itt halálát, de a történelem könyvekből valahogy kimaradt ez a jelenet. Az is furcsa volt, hogy több droid "teteme" igencsak friss volt. Mintha nem lennének itt olyan régen. Ahogy a körültekintés után felemelte tekintetét a távolban, mintegy 300 méterre egy ajtót látott meg. Az ajtó szemlátomást zárva volt, de az ajtó fényei világítottak...
|
|
Varon Zaru
New Member
Katona
Őrmester, a 303. Birodalmi sz?zad, 21. szakasz parancsnoka, erő?rz?keny!c!Default
Posts: 52
|
Post by Varon Zaru on Apr 24, 2009 19:31:40 GMT 1
Az egész kaland, amibe Varon belecsöppent egyre furcsább volt. Hol kisegítette titokzatos hatodik érzéke, hol pedig újabb és újabb furcsa fordulatok követték egymást. A katona már éppen azon gondolkozott, hogy ezúttal rosszul döntött és nem a helyes irány felé fordult, lassan már alig látott. Ám még mielőtt megállt volna, hirtelen észrevett valamit. Droidok. De nem néhány vagy sok, hanem rengeteg. Úgy nézett ki, mintha legalábbis a Konföderáció egyik hadserege vesztett volna csatát, térdig gázolt az alkatrészekben. Mondhatni, hogy viszonylag jó tanuló volt és Coruscant alatti droid csata egyáltalán nem rémlett neki. Arról nem is beszélve, hogy nem tűnt olyan réginek a mező. Egy ajtót is megpillantott a távolban. Összeszedte magát és határozott léptekkel megindult felé. Jöjjön aminek jönnie kell.
|
|
|
Post by Piett kommodore on Jul 6, 2009 19:28:28 GMT 1
Ahogy az ifjú őrmester közeledett az ajtó felé, hatodik érzéke veszélyre figyelmeztette. Fegyverét maga elé tartva haladt egészen az ajtóig, ami teljes fény-pompába borult és mielőtt az őrmester hozzáérhetett volna, feltárult. A katona szinte hátrahőkölt, amikor meglátta, ami miatt valószínűleg ide küldték, a titokzatos eltűnések okát és a robotok "gyilkosát". Egy hatalmas, több robot fémvázát felhasznált monstrum lebegett előtte, amelyet különböző monitorok vettek körbe. Mintha ez a valami élt volna, de az nem lehet, hiszen egy gép lebegett előtte. - Nagyon bátor vagy, hogy idáig keveredtél és végre egy hús-vér ember - szólítja meg a katonát a robot kicsit fémes, de emberi hangon - én CH40S vagyok, benned kit tisztelhetek? Hm... az azonosítód alapján Varon Zarut, akit épp most léptettek elő őrmesterré. Vajon meddig tart majd az előrejutása katona? - ahogy Varon hallgatja, rájön hogy pontosan a droid hangja szólalt meg a fejében, amikor a katonák megölésére buzdította valaki... vagy inkább valami. Hogy szólalhatott meg a droid a fejében? Mi lehet a droid titka? Honnan tudta egy azonosító alapján, hogy Varon kicsoda pontosan? Miért van itt a csatornában? Ilyen kérdések kavarognak a katona fejében, ahogy ott áll a monstrum előtt, és persze arról se feledkezzünk meg, hogy hogyan fogja túlélni a CH40S-sel való találkozást?
|
|
Varon Zaru
New Member
Katona
Őrmester, a 303. Birodalmi sz?zad, 21. szakasz parancsnoka, erő?rz?keny!c!Default
Posts: 52
|
Post by Varon Zaru on Jul 8, 2009 7:20:25 GMT 1
Varon Zaru őrmester lassan haladt előre a droidok fémes roncsai között. fegyverének csöve az ajtó szegeződött, ahogy lépésről-lépésről egyre közelebb ért hozzá. Már éppen elengedte volna baljával a fegyvert, hogy kinyissa az ajtót, amikor az világítani kezdett, mintha izzana, aztán magától feltárult, anélkül hogy a fondori bármit is csinált volna. Noha az út eddigi részén is látott már különös dolgokat, amit ezután pillantott meg, az ismét meglepte. Az elhullott droidokból összerakott droid állt előtte, monitorokkal körbevéve. A legkülönfélébb droidok váza igencsak elütött egymástól, így nem volt nehéz észrevenni, hogy nem valami szabvány szerint épített egyeddel van dolga.
- Nagyon bátor vagy, hogy idáig keveredtél és végre egy hús-vér ember: Én CH40S vagyok, benned kit tisztelhetek? Hm... az azonosítód alapján Varon Zarut, akit épp most léptettek elő őrmesterré. Vajon meddig tart majd az előrejutása katona?
Varont két dolog lepte meg. Sőt, pontosabban három. Először is az, amilyen hangja a gépnek volt. Sokkal emberibbnek hatott, mint bármilyen szintetikus, amit eddig hallott, függetlenül attól mennyire drága model volt. Másodjára felismerni vélte a hangban azt, amelyiket a fejében hallotta és amelyik valószínűleg megbolondította a többi katonát is. Egyre valószínűbbnek tűnt, hogy ez a valami a felfordulás oka. Már csak ki kell vágni a problémás részt, gyerekjáték... Ugyanakkor ott volt még az a tény is, hogy tudta ki ő. Ha már egyébként is járt a fejében, talán onnan kiolvashatta a szándékait, ami szinte lehetetlen küldetéssé tette volna a feladatot. Varon letesztelte.
~Igazi mesterséges intelligencia? - gondolta magában, aztán megszólalt fennhangon: - Reméljük minél tovább. És ha már előrejutásnál tartunk, esetleg elárulnád, hogy mit csinálsz itt?
Varon várta a droid reakcióját. Amennyiben az nem tért ki válaszában a gondolatára, úgy körbe mert nézni és felmérni az ellenfelét, hogy hol lehet a gyenge pontja. Egy gondolatolvasó géppel szemben viszont mindenképpen improvizálnia kell majd.
|
|
|
Post by Piett kommodore on Jul 8, 2009 18:33:03 GMT 1
- Hogy mit csinálok itt? Hát rejtőzködöm... Sikerült elmenekülnöm a Birodalmi kutatási és fejlesztési laborból. Egy prototípus vagyok, rengeteg olyan dolgot építettek belém, amelyekről jobb, ha nem is tudsz. Kihallgattam egy beszélgetést, ami arra utalt, el akarnak pusztítani. Ez volt a legcélszerűbb menekülési célzóna. Viszont az, hogy tudod, hogy itt vagyok máris veszélyt jelent rám nézve, nem gondolod, ifjú őrmester? - kérdezte a droid, és mintha Varon felé mozdult volna, de aztán megtántorodott egy pillanatra - miért nincs rajtad a rohamosztagos sisakod? Milyen sisak van rajtad? Hogyan lehet ez? - kérdezte a droid előbb a rohamosztagost, majd csak úgy saját magát, mintha nem értene valamit...
Varon gyenge pontot nem nagyon vesz észre, hiszen a droid lebeg, azt viszont észreveszi, hogy az egyik monitoron futnak az információk, és a droid az egyik karját - a kb. 12 karból - becsatlakoztatva tartja egy konzolba. Egy másik karján pedig, mintha egy nagyobbacska hangszóró lenne elhelyezve, bár ez utóbbi észlelésében nem volt biztos.
|
|
Varon Zaru
New Member
Katona
Őrmester, a 303. Birodalmi sz?zad, 21. szakasz parancsnoka, erő?rz?keny!c!Default
Posts: 52
|
Post by Varon Zaru on Jul 9, 2009 21:43:07 GMT 1
- Hogy mit csinálok itt? Hát rejtőzködöm... Sikerült elmenekülnöm a Birodalmi kutatási és fejlesztési laborból. Egy prototípus vagyok, rengeteg olyan dolgot építettek belém, amelyekről jobb, ha nem is tudsz. Kihallgattam egy beszélgetést, ami arra utalt, el akarnak pusztítani. Ez volt a legcélszerűbb menekülési célzóna. Viszont az, hogy tudod, hogy itt vagyok máris veszélyt jelent rám nézve, nem gondolod, ifjú őrmester? - itt egy pillanatnyi szünet következett, azután úgy tűnt, hogy a droid elindul Varon felé, de ehelyett végül megállt - Miért nincs rajtad a rohamosztagos sisakod? Milyen sisak van rajtad? Hogyan lehet ez?
- Pedig micsoda barátság kerekedhetett volna ebből - jegyezte meg egy vigyor keretében Varon, aztán akcióba lendült.
Mivel úgy tűnt, hogyha a droidnak volt is valami megmagyarázhatatlan képessége, azt a sisak semlegesítette, ezért a férfi úgy döntött ideje támadni. Egyébként sem volt sok más lehetősége. Először megcélozta azt a kart, amelyik a konzolba volt becsatlakoztatva, ezután újabb gyenge pontot vagy hasonlót keresett amire tüzet nyithatna, vagy megpróbált fedezékbe bújni, egy esetleges ellentámadás elől.
|
|