Piactér /Csontváros/

[Spar]

Élelmiszerek, fegyverek, páncélok, használati tárgyak, jobb napokon még járművek is... itt majdnem mindent megkaphat az ember, amit csak megkíván. Csak egyvalamit nem szerezhet be sosem ezen a piacon: a beskar, a mandalori acél. Ez az anyag oly szent a mando'ade számára, hogy holmi kreditekért nem adják tovább senkinek...

[Galaar Ordo]

Beroya majdnem egészen a csontvárosi piactérig rángatta Galaar-t, pedig ő ment volna magától is. Rég járt már ezen a planétán, még szerencse, hogy összehozta a sors Fett-el, aki itt nevelkedett, s kívülről tudja az utcák labirintusát. Így hát nem is telt sok időbe, míg elérték a bolygó ezen szegletét. Bazárok és eladók sora várta őket és a többi vásárlót. Kínáltak mindent, páncélzatot, ruhákat, fegyvereket, még nőket is éjszakára - természetesen pult mellől és mandalori amazonokat. Nem tartott sokáig az sem, míg megtalálták Beroya kedvenc helyét, ahol annak idején órákon át ácsorgott és beszélgetett.

- Héééé, Verd, te még mindig itt gályázol? - Kiáltott oda méterekről a büfésnek.
- Beroya, te vagy az? De rég láttalak. - Ekkorra már a két mandó megérkezett a büfé kiszolgáló ablakához, s Fett megszorította Verd kezét, valamit fordítva is. - Mond csak, mi járatban vagy erre?
- Hiányzott már a kosztod. Egy tucat Hot Bantha most ránk férne. - Mutatott magára és Galaar-ra. - Jah, bocsánat. Had mutassam be a barátomat... - majd halkabbra vette a hangerőt - ... Galaar Ordo. - És Verd-re kacsintott, aki ebből már értette, hogy ne reklámozza ezt a nevet.
Su'cuy, vode. - Rázott kezett Galaar-al is a büfés. - Nah, akkor csinálom is a kajátokat. Megspékelem nektek az új szószommal, a múlthéten találtam ki. - Nevetett Verd, és nekilátott a Hot Banthák elkészítésének.

[Alor'ad Ordo]

Alor'Ad és barátja Al'verde, együtt sétáltak a falujuktól nem túl távollévő Keldabe piacterén, nézelődtek, Al'verde még egy gyümölcsöt is vett magának és azt majszolgatta. Alor'ad egy előtte földre eső három kreditesre nézett le a földre majd egy büféből áradó Hot Bantha illatát érezte meg, fel pillantott majd megörült, annak a büfének ugyanis már a gyomra korgott, nem szólt semmit társa felé csak elindult a büfé pultja felé, de mielőtt kérhetett volna valamit is meglátta régi barátjá Beroya Fett-et és nagy hangon kiáltott:
- Beroya! Su'cuy, vod! Te, itt?- kérdezte és sietett barátja felé és a kezét nyujtotta. Beroya mellett volt egy másik ember is, azt nem ismerte. De pofaszakálla nagyon tetszett neki. Al'verde felsietett melléje és ezt kérdezte:
- Ez ki? - kérdezi komolyan, majd mikor látja, hogy nem kap választ, maga mutatkozik be és nyutja kezét a "Beroya" néven hívott fickó felé.
- Al'verde Ordo vagyok vod, és maga?- nyújtja száradt kikezdett kezét a számára új jelenség felé.

[Galaar Ordo]

Ahogy a két mandó várta, hogy elkészüljön az étel, addig hátat fordítottak Verd-nek, s könyökükkel a pulton támaszkodva a tömeget figyelték. Hamarosan egy újabb ismerős alak bontakozott ki közülük. Beroya számára legalábbis ismerős volt, Galaar azonban még sosem látta. Az ismeretség kölcsönös volt, az egyik rögtön Fett felé kiáltott, s hamarosan kezet is ráztak egymással.

Alor'ad! - Kiáltott fel Beroya. - Látom téged is idevonzott Verd Hot Banthájának illata. - Nevetett a büfés felé Fett. - Az igazság az, hogy volt egy kis balesetünk Keldabe mellett, de mint látod minden rendben. - Kacsintott régi barátja felé. - Had mutassam be barátomat, Galaar Ordo-t. - Bökött fejével Galaar felé.
- Su'cuy vod. - Kezet rázott mind a két érkezővel, majd Beroya Al'verde felé fordult.
- Ni cuyir Beroya Fett, örvendek. - Majd kezet rázott a másik Ordo-val is. - Ti mi járatban erre? - Fordult vissza Alor'ad felé.

[Alor'ad Ordo]

- Mi vod? Mi Mandalore szavára várunk, mikor támadhatunk, ugyanis nem szeretnénk enek a halálraítélt lázadás tagjai lenni - mondja komolyan és folytatja - - Minden egyes a lázadásban elvesztett életért kár, de nem tehetünk semmit. Egyébként a faluból jöttünk körülnézni mit adnak ingyen - mondja humorosan... Al'verde Ordo nem szól csak ámul. Aztán megint egy kérdést tesz fel Alor'ad:
- Hol voltál annyi ideig? - kérdi, majd halkan súg valamit Al'verdenek, az egyszerre Galaar felé vesi irányát és melléáll majd halkan és komolyan beszél a szőkehajú mandalóri:
- Hol születtél? - közben a másik két mandalóri beszélgetésébe kapcsolódunk vissza mikor Alor'Ad ezt kérdezi:
- Miben utazol mostanság? - majd int a pultosnak, hogy rendelnek ők is négy Hot Banthat. A nap sütése perzseli a négy mandalóri fejét főleg, hogy a büfé egy nem fedett részen van, Alor'ad alig merte elhinni hogy találkozott régi barátjával.

[Galaar Ordo]

A két mandalori oly régen volt már a Manda'yaim-on, hogy egyikük már el is felejtette, hogy milyen kilátástalan helyzet ereszkedett a mandók földjére, másikuknak meg jórészt tudomása sem volt róla. Hogy melyikük melyik azon nem kell sokat gondolkodni, Galaar már három éves korában elhagyta a Mandalore bolygót, és a Dxun-on kezdte meg harci kiképzését.
Beroya itt lett harcra képezve, s ütközetekben is volt része: New Holstice, csak hogy egyet említsek. Azonban ő is szebbnek látta a jövőt hazáján kívül, ezért a Nar Shaddaa-n vállalt fejvadász munkát, ami elég jól jövedelmezett, egészen mostanáig. Hírneve azonban mostanra mind a két mandalorinak megkopott, s vérdíj van a fejükön, melyet az alvilág tagjai könnyedén be is zsebelhetnének, ha tudnák, hogy is néz ki Galaar avagy Beroya.

- A Nar Shaddaa-n dolgoztam. Mondhatni onnan ismerem őt is. - Bökött fejével Galaar felé, aki ekkorra már Al'verde társaságát élvezhette.
- Itt születtem. De a kiképzésemet már a Dxun-on kezdtem meg. - Felelte illedelmesen Galaar.
- Hát, eddig fejpénzeket gyűjtöttem be. De most Galaar-al új bizniszbe kezdünk. Fegyverkereskedés a Nar Shaddaa-n. Van néhány kapcsolatom, akiktől olcsón fegyverhez tudok jutni. - Felelte Alor'ad-nak, Fett, teljesen függetlenül a másik két mandalori beszélgetésétől. - Nem akarsz beszállni egy kis tőkével? Busásan visszakapnád. - Érdeklődött kaján mosollyal az arcán Beroya.

- Kész az első adag. - Vetette közbe a büfés.
- Ááá, kössz, Verd. - Hálálkodott Fett, közben egyik tányér Galaar felé tolta, melyen két Hot Bantha gőzölgött a melegtől. A két mandó nekilátott az evésnek, ám közben folytatódott mind a két diskurzus.

- Al'verde, mesélj nekem arról, milyen itt, a Manda'yaim-on az élet? Hogy viseli a nép a birodalmi jelenlétet? - Érdeklődött komoly hangos Galaar.

[Alor'ad Ordo]

Alor'ad hallgatta Beroya szavait és amikor meghallotta, hogy beszállhatna, elgondolkozott egy kicsit. Fejét vakarta, leült egy közeli sziklára és felnézett az égre, majd felállt és a kezét nyújtotta Beroya felé:
- Benne vagyok, de csak ha Al'verde is - fordul mosolygóan barátja felé. Aztán megint gondolkozik és felvet egy ötletet:
- A falumba élők is kaphatnának belőle? És hol volna az a bolt? - kérdi újra, majd a csendet Al'verde hangja töri meg, ezt a mondatát is Galaar felé intézte.
Az élet a Manda'yaimon, keserű, addig védekezünk amig tudunk, a falu gyakorlatilag egy erőd, amit nem tudnak áttörni a birodalmiak. - Mondja maga elé mormolva Al'verde. Lehet látni rajta, hogy átéli a testvérei helyzetét. Folytatja ugyanolyan szomorúsággal:
- Régóta mondják, hogy hagyjam el a bolygót és menjek a Nar Shaddaara szerencsét próbálni, de én, mint igazi Mando'ade nem hagyom el a Manda'yaimot csak valami olyan dologért amivel segítem a népemet. - ecseteli tovább a fiatal. Alor'ad már izgatott hiszen várják haza, de ha viszont vállalkozásba kezd, nem hagyhatja itt szó nélkül a hazáját. Aztán Alor'ad körbe pillant és bizonygatva mondja:
- Viszont jobb, hogyha nem itt folytatjuk a beszélgetést, errefelé hemzsegnek a Birodalom emberei. - majd mutat egy szegényes ruhába öltözött férfire aki nem vesz szemügyre semmit, csak forgolódik a tömegben
- Az - mondja - Mindig itt van, de sose vesz semmit, ráadásul ahhoz képest, hogy "koldus" egész jó bőrben van - fejezi be suttogva, majd megvárja a Hot Banthaját és kifizeti, majd megfogja a két testvér kezét és magéval rángatja őket ki a piactér föld útjára majd ezt suttogja:
- Menjünk az űrkikötőbe, ott talán nyugodtabb helyet találunk - Al'verde, Alor'ad mellé áll és helyeslően bólogat, majd kacsint.

A piac szakadt sátrai alatt lévő ápolatlan száradt föld utat kijárták már az emberek. Volt a tömegben mindenféle fajból "képviselő". Rodiai, twi'lek, pár toydari is repkedett arra, és még néhány páncélos alak is megfordult ott, pedig ebben a nehéz időkben, a páncél nem életbiztosítás. Tehát, vegyes volt a piac és büdös, ahány faj, annyi izzadtságszag a levegőben...
Alor'ad nem szívesen járkált errefelé... Később pár rohamosztagos megkopott egykoron fehér páncélja lógott ki a tömegből, mert a többi ruha, barna és sárga árnyalatú volt. Mikor Alor'Ad meglátta őket, hogy igazoltatnak, siettetni kezdte a járást és a rohamosztagosokra nem pillantva fejét lefelé fordítva gyors léptek sokaságának gyártásába kezdett. Ahogy négyen mentek, Alor'ad körbe nézett csapatán és elgondolkodott milyen lehet más embert pénzért megölni. Elgondolkodott, hogy mi lenne ha Ő is elkezdené a pénzt termelni egy ilyen munkával. Egész úton ezen gondolkodott. Tetszett is neki meg nem is, mert a munka erkölcstelen volt azonban jól jövedelmezett, és még a Nar Shaddat sem látta ezért új hely volna az neki. Közben Al'verde az idegességtő, hogy elkaphatják ruháját igazgatta...

[Spar]

Hosszú évek alatt megedzett ösztöneitek hirtelen azt súgja, a nyomotokban van valaki. Mikor megfordultok, egy teljes, zöld-szürke páncélzatot viselő férfit pillantotok meg, aki úgy tíz lépéssel mögöttetek lemaradva közeledik, tekintetét rátok szegezve. Mikor odaér hozzátok, szó nélkül ragadja meg Alor'ad és Beroya vállát, majd erőteljes nyomással fordít rajtatok egyet, és a sátrak közé rángat. Bár idősödik, fizikai ereje szinte hihetetlen, nincs módotok a szabadulásra.

Mikor a ponyvák már eltakarnak titeket a járőröző bizodalmiaktól, a férfi valóságos szitokáradatot zúdít rátok közös nyelveteken, melyet a rohamosztagosok nem érthetnek.
- Elment az eszetek? A Birodalom központjában arról beszélni, hogy harcba szállnátok ellenük? Ha ezt bárki megértené, helyben agyonlőnek titeket. Eszetekbe ne jusson hősködni, vagy Te Gayiyli nem lesz boldog miattatok? Megértettetek? - ezzel válaszra se várva hátraarcot csinál, és eltűnik valamerre.



//Ezt tekintsétek figyelmeztetésnek! További jó játékot!//

[Galaar Ordo]

A két mandalori szó nélkül, Hot Banthát majszolva hallgatta amint a másik két Ordo felteszi kérdéseit, avagy válaszolnak a Galaar által feltett kérdésre. Tehát a mandó nép egyelőre biztonságban van, a birodalmiak nem tudnak számottevő kárt tenni, de ki tudja, hogy ez meddig marad így. Beroya lenyeli az egyik adag utolsó falatját, majd válaszol Alor'ad-nak.

- Az üzletet nem a nép számára hozzuk létre. Saját megélhetésünket akarjuk biztosítani vele, és ha beszállsz egy kis kredittel, akkor a Tiedet is, vod. - Mondja komolyan, majd végül az egyik Ordo javaslatára elindulnak az űrkikötő felé, mikor észreveszik, hogy a tömegben beépített birodalmiak vannak.

Már a piactér végén járnak, mikor Galaar és Beroya érzi, hogy valaki követi őket. Néhányszor körbepillantanak a körülöttük vásárolgató egyedeken, s szinte egyszerre szúrnak ki egy zöld-szürke páncélzatban tündöklő mandó katonát. Még mielőtt bármire is idejük lett volna, Fett-et és Alor'ad-ot berántotta az egyik sátor rejtekébe, s ott rendesen szidalmazta a két mandalorit. Ezalatt Galaar és Al'verde odakint várakoztak, valahogy nem volt kedvük bemenni. Mando'a nyelven szófoszlányok szűrődtek ki, s Galaar már tudta, hogy két társa olyan dolgokról társalgott, melyekről nem lett volna szabad ennyi ember előtt. Ez tiszta képet adott neki arról, hogy mi is folyik mostanában a Manda'yaim-on.

Legelőször az ismeretlen páncélos alak hagyta el a sátrat, majd őt Beroya követte, végül Alor'ad. Az arcukat tanulmányozta, s megállapította, hogy barátjára nagy hatással voltak az odabent elhangzottak.

- Mi volt ez? - Érdeklődött meglepetten Galaar.
- Hagyjuk, a lényeg az, hogy a helyzet sokkal durvább, mint gondoltam. Azt javaslom, hogy amíg el nem értük a Kebii'tra Verd-et, addig egy szót se ejtsünk ezekről a dolgokról. - És valóban, ha nem mando'a nyelven beszélték volna az előbbi dolgokat, már valószínűleg egy birodalmi vallatóban lennének.
A kis csapat az előbbi jelenet hatása alatt indult el az űrkikötőbe, Beroya hajója felé...

//Folytatás: Űrkikötő//

[Tobbi Dala]

Bárki, aki kérdezősködik a mandalori harcosokról, a kultúrájukról, szóba hozza őket, vagy csak úgy tűnik, közük van hozzájuk, előbb-utóbb felkeresi őt a Védelmezők közül valaki.

Joran Vhett

Rava'ad Dala

//Kérem, aki csatlakozni szeretne a Mandalori Védelmezőkhöz mandoa karakterével, és ebben a szektorban van éppen, úgy írjon Nekem, Tobbi Dala-nak PM-et erről, ott fogja megtudni a részleteket! Köszönöm!//

[Mithras Beviin]

Mithras napjai kellemesen telnek a Manda'yaimon. Érkezése után elhelyezte a hajóját egy bérdokkban. Aztán a maradék kreditjeiből kivett egy szobát a piac közelében, szinte bent lakik a nyüzsgő rengetegben. Reggel a zsivajra kel, este a susmusokra fekszik.

Munkát könnyen talált magának. Mivel erősségei a kémiai robbanóanyagok, ezért energiacellákat újít fel. Közben pedig a vénséges Mandalóri történeteit hallgatja. Mikor a munkaadója abbahagyja a mesélést, mindig kéri, hogy folytassa. Mithras szereti a történeteket. Csak azt sajnálja, hogy az ő családja nem jelenik meg a dicső múlt meséiben.

~ Hogyan is lehetnének benne a történetekben. Kicsi és jelentéktelen klán vagyunk. A családom pedig földet művelt egy távoli bolygón... ~ elmélkedik néha esténként.

A szemét és a fülét nyitva tartja s egyre dühösebb. Az emberek bár örülnek az élet apró örömeinek, büszkeségük nehezen bírja a birodalom elnyomását. Bár csak suttognak róla, de ő maga is egyetért azzal, a bolygó puskaporos hordó. Hiszen a büszke, harcos és vezetésre született népet elnyomják...

[Marev Or'trika Bralor]

Bő egy óra sétálás, néhány útbaigazítás és négy cigi után Marev végre megtalálta a piacot. A bazárok és boltok rengetegét nézve nem igazán tudta felfogni, hogy hogyan kereste ezt ilyen sokáig, de ha már itt volt nem bosszankodott túl sokáig, inkább nekilátott beszerző körútjának.

Azt gondolta a csempészek holdján már a galaxis összes faját megismerte, de hamar rájött, hogy tévedett. Előbb egy ismeretlen fajú férfi próbált meg rátukmálni "eredeti" mythoszaurusz csontokból készült ékszereket, majd egy másik idegen fajból származó nő szerette volna, ha már most megveszi a leendő esküvőjére mind az arának, mind magának a ruhát.

Szűk fél óra alatt azért mégis megtalálta azokat az alapvető holmikat, amikre szüksége volt. Egy bőr hátizsákot, pár tiszta felsőt, egy állítólag víz- és ütésálló kronográfot és egy karton koréliai cigarettát. Összesen 700 kreditet fizetett ezekért, és érezte is, hogy átverték, de sosem tudott igazán alkudni.

Még egy dologra volt szüksége, de ahhoz kicsit többet kellett kérdezősködnie. Végül egy nyájas modorú muunhoz irányították, akinek nagyobb sikló kereskedése volt a piacon.
Marev már az első pillanatban tudta, hogy itt is le fogják venni pénzzel, de szüksége volt valami közlekedési eszközre. Egy használt Levegő-2 verseny robogóra esett a választása, az ára, a teljesítménye és a minimális fegyverzete miatt. Alapvetően 2.500 kreditjébe került volna a jármű, de végül telitankkal, némi extrával valamint egy hónap garanciával sikerült 3.000-ért megvásárolnia.

[Tobbi Dala]

Speciális PK

Marev Or'trika Bralor&Mithras Breviin&Nomar Aliit

külön-külön, más időben...


Ahogy sétálgatsz a tömegben, és nézelődsz, hirtelen azon veszed észre magad, hogy egy félreesőbb, szegényesebb részhez értél. Egy éles bal kanyar után egy kicsi, fedett zsákutcácska szerűségbe jutsz, ahol hirtelen eléd és mögéd lép egy-egy csuklyás alak. Mindketten ledobják magukról a csuklyát, és néped könnyen felismerhető páncélsisakját láthatod alatta. Az előtted álló szólal meg, míg a mögötted álló csupán kényelmes, laza testtartást vesz fel.

Joran Vhett

Rava'ad Dala

-Joran Vhett vagyok, Ner Vod. Barátom mögötted pedig Rava'ad Dala! Azért kerestünk fel, hogy átadhassuk vezérünk, buir-unk, Mand'alor üzenetét. Számít Rád is. Csatlakozz közénk, Vod. Menj a Mytosaur kocsmába, ott fog várni Rád egy pilótánk. Vigyázz magadra!

Majd mindketten visszaveszik a csuklyát, és pillanatokon belül eltűnnek.

[Marev Or'trika Bralor]

Speciális PK

A piactéren, ami inkább piacvároshoz hasonlított mindig nagy volt a nyüzsgés. Bár a minden hájjal megkent eladók most is próbálták Marevre sózni kétes eredetű portékáikat, egy-egy szitokszó után mindannyian jobb belátásra tértek. A legtöbb kereskedőnek meg volt az a különleges érzéke, hogy az első szó vagy mondat után meg tudta állapítani, akarnak-e ténylegesen vásárolni a körülötte lézengők, avagy nem. Csibész most nem akart, így a minimális sikerű bepróbálkozások után senki nem zargatta tovább.

Felsőjének mindkét ujját könyékig feltűrte a tömegben, hogy tetoválása – klánja aliikja – meg-megvillanjon a kíváncsi szemek előtt. A kocsmáros csak megközelítő pontossággal volt képes meghatároznia a találkozási helyet, ezért a mandalorinak el kellett érnie, hogy valahogyan felfigyeljenek rá. Tisztában volt vele, hogy a birodalom kémjeinek és az igaz mando harcosoknak ennél több jel nem kell, és nem is tévedett. Pár perccel az után, hogy a piac szegényesebb részeibe ért két csuklyás alak kezdte el követni. A hutt alvilág ilyen tekintetben tökéletes tanítómestere volt, bár sosem volt elbizakodott, álcázó berendezés nélkül talán még egy clawdite sem tudta volna észrevétlenül megközelíteni. Két lehetőség volt, és Csibész mindig a rosszabbra készült fel. Vagy testvérei követik már, vagy valaki a Suprema hitvány kompániájából.

Az egyik gyümölcsöket áruló bódénál hirtelen meg is állt és miközben megvásárolt egy kerek igazán lédús gyümölcsöt feltűnés nélkül végigmérte a lehetőségeket és a két csuklyás alakot. A két követő megtorpant és lassítani kezdett Marev vásárlási szándéka miatt, amivel végleg elárulták magukat. Mindketten igen nagydarabnak tűntek és kicsit darabosabb volt a mozgásuk az átlagosnál, Csibész ezért úgy gondolta, hogy minden bizonnyal páncélosok lehetnek – ez megmagyarázta volna azt is, miért viselnek nappal köpenyt és csuklyát. Egyfelől bizonyossá vált, hogy a két alak tényleg őt követi, másfelől ez leszűkítette a lehetőségeket. Vagy testvérek, vagy rohamosztagosok.
Kifizette az őt kiszolgáló öregasszonynak a gyümölcs árát, majd újra megindult, immár támadófegyverrel a jobb kezében. A páncélok egyik gyengéje a sisak volt, ha ezzel a lédús gyümölccsel egy rohamosztagost fejbe talál, akkor több értékes másodpercre is megvakíthatja. Persze ehhez pontos dobás kell, de Csibész bízott magában.

Miközben pár jóízűt harapott frissen vásárolt fegyverébe – hogy a lédús belső tartalom mindenképpen beterítse ellenfelét, ha harcra kerül a sor – a sikátorok felé vette az irányt. Kiszúrta, hogy az egyik követője irányt váltott, minden bizonnyal megpróbál majd átsietni, a párhuzamos utcába, hogy a sikátorokban az egyikőjük szemből, a másik pedig hátulról támadhassa. Amég a másik követő tekintetével lekövette a társát, addig Marev kihasználta az alkalmat és bal combtokján észrevétlenül kioldotta a szíját, hogy DE-10-es sugárpisztolyát bármikor előránthassa.

Kicsit újra lassított, hogy a másik üldöző átérhessen a párhuzamos utcába, majd belépett az egyik sikátorba. Mivel az irányt váltott üldöző pár másodperccel később tőle úgy húsz méterre megjelent a sikátor másik kijáratánál már a páncélt is biztosra vette. A mögötte haladó alak keze nem mozdult – nem vett elő kommunikátort - így csak a sisak belső csatornáján keresztül koordinálhatták egymást.

Bár a vére elkezdett megtelni adrenalinnal nem kapkodta el a dolgokat. Mintha még most sem realizálta volna az eseményeket haladt a sikátor másik vége felé, miközben háta mögött a másik üldöző felzárkózott 5-6 lépésnyi távolságra. Mikor már a szemben levő követő is csak 5-6 lépésre volt az alak megtorpant és emiatt Marev is. Izmai pattanásig feszültek, hogy ha kell akkor ő legyen az aki elsőnek reagál.

Az alak ledobta a csuklyáját és megszólalt.

-Joran Vhett vagyok, Ner Vod. Barátom mögötted pedig Rava'ad Dala! Azért kerestünk fel, hogy átadhassuk vezérünk, buir-unk, Mand'alor üzenetét. Számít Rád is. Csatlakozz közénk, Vod. Menj a Mytosaur kocsmába, ott fog várni Rád egy pilótánk. Vigyázz magadra!


A jellegzetes T vizor megjelenésének pillanatában Marev jobb kezében a gyümölcs kicsit megnyomódott és ragadós nedvet engedett a mandalori tenyerébe és ujjai közé, de ez izgatta most a legkevésbé. Egy hatalmasat sóhajtott, vállai megereszkedtek és lehunyta pár másodpercre a szemét. Végighallgatta a szavakat, majd mikor újra kinyitotta a szemét már csak a beszélő alak hátát látta, amint kifordul a sikátorból. Mögüle is eltűnt az illető, de úgy sejtette még látni fogja őket.

Fújt még párat, majd a sikátor falának dőlve elfogyasztotta a megnyomorgatott gyümölcsöt és rágyújtott. Néhány pillanatig úgy érezte, hogy túlmisztifikálta ezt a követést, de aztán megegyezett magában arról, hogy ez a paranoia és éberség tartotta életben a csempészek holdján és fogja életben tartani itt is. Miután végzett lehajtotta felsőjének ujjait, hogy tetoválását immár ne mustrálhassa senki, majd útnak indult.

[Mithras Beviin]

Ez a nap is olyan volt Mithras számára, mint a többi. Reggeli felkelés, mosakodás, testedzés majd újabb mosdás és irány a munkahely. Útközben még benézett egy újdonsült barátjához, aki kávézót üzemeltet. Rövid beszélgetés után, Mithras tova sietett munkaadójához.

Az első meglepetés akkor éri, mikor megérkezik a bódéhoz. Bár nem késett, az idős fegyvermester, aki mindig mosolyogva fogadja, mogorván köszönti ezen a reggelen. Mithras persze nem gondol semmire sem, hiszen bárkinek lehet rossz napja. Elkezdi a munkát.
A második meglepetés akkor éri, mikor az öreg egy kis fa dobozzal, amit a munkapadra helyezi. Majd jelentőségteljesen Mithrasra néz és haloványan elmosolyodik.
- A doboz az enyém. Amit benne találsz, ajándék - mondja, majd visszatér a bódé első, üzlethez hasonlító helységébe. Mithras még befejezi az épp aktuálisan újratöltött cella lezárását, majd rádugja az ellenőrző műszerre. Az energia cella teljesítménye nem ugyanolyan, mintha új volna, de kihozta belőle a maximumot.
Munkája végeztével végre a dobozhoz fordul. Lassan nyitja fel s látja meg a rövid, de láthatóan erős fekete pengét. Egy kés, melyet azon nyomban magához is veszi. Majd visszatér a munkájához.

Késő délután végez csak aznapi munkájával Mithras. Elpakolja felszerelését, majd fegyverszíjába rejti új kését. Mosollyal az arcán lép a bolthelységbe, ahol épp egy tucat energiacellát ad el idős munkaadója. Mithras, ahogy szokott, most is kényelmesen elhelyezkedik egy sarokban. A munka után, mindig kap néhány történetet. Most azonban máshogy folytatodik a napja. Munkaadója ugyanis elhajtja, hogy menjen haza, ma nincs történet. Fáradt és mindjárt be fog zárni. Mithras így is tesz.

Mithras rossz szokása, hogy váltogatja az útvonalait hazafelé. Most az egyik leghosszabb utat választja, lévén korábban végzett, mint általában szokott. Azonban az út felénél, rossz érzése támad. A tömeg a szokásos volt és a többség arcán, ugyanaz a nemtörődömség tükröződött, mint a többi hétköznapon. Mégis szó szerint feláll a nyakán a szőr. Befordul a legközelebbi sikátorba, ami emlékei szerint átvezeti őt egy háztömbön és hamarabb hazaér...

...alig tesz meg pár métert a félhomályos utcácskában, mikor elő toppan egy páncélos, köpenyes alak. Mithras megtorpan és gyorsan felméri, hogy mit is használhat fegyverként a sikátorban. Közben hallja egy másik csizma toppanását is, ahogy megveti a lábát, a háta mögött. Nem pánikol, de felfogja, hogy jelenleg nincs sok esélye. Ha szerencséje van, az életét meghagyják. Ekkor hull le a lepel a vele szemben állóról. Maga is meglepődik, hogy reflexszerűen ellazítja izmait. Azon lepődik meg igazán, hogy megfeszültek, mikor veszélyes helyzetbe került.
A T alakú vizor, mely jellegzetesen a Mandalóri harcosok védjegyeként tartható számon, megnyugvást hoz neki az adott pillanatban.

-Joran Vhett vagyok, Ner Vod. Barátom mögötted pedig Rava'ad Dala! Azért kerestünk fel, hogy átadhassuk vezérünk, buir-unk, Mand'alor üzenetét. Számít Rád is. Csatlakozz közénk, Vod. Menj a Mytosaur kocsmába, ott fog várni Rád egy pilótánk. Vigyázz magadra!

Mondandója végeztével a két harcos úgy eltűnik, mintha nem is lettek volna ott. Kell pár másodperc Mithrasnak, hogy elhiggye, nem álmodik. Aztán folytatja az útját a lakása felé. Ott magához veszi ruháit, fegyverét és némi egyéb felszerelést. Aztán elindul a Mytosaur kocsmába.