|
Post by Eriál Argetlam on Oct 4, 2008 5:59:15 GMT 1
Ahogy Elik a rúnára koncentrál, a sötét oldal kisugárzását észleli azonnal... majd lassan valami más, tisztább jelenlétet.Az Erő-mágus döbbenten szakítja meg koncentrációját - a töredékmásodpercnyi érintés elég volt ahhoz, hogy felsimerje a fal túloldalán állót. Mit keres itt Kidoh? Őt is Kun ragadta volna el?
A gondolatmenetet azonbana letakart szemű fiatalember szavai szakítják félbe. - Valaki közeledik. - jelenti ki, felfedve ezzel, hogy nem Elik volt az egyetlen, aki rádöbbent az Erő visszatértére. - Állj félre Heiko! - válaszol azonnal Szikandar, a Sötét Oldal képviselője a csapatban. A hanghordozása és a mozdulat, amivel az arkániai mellé lép, olyan elszántságot sugall, kész csoda, hogy nem löki fel fiatalabb társát. Aztán felemeli kezét, és a rúnához szorítja.
"Ne! Várj!" - akarja kiáltani a hóhajú, de a szavaknak nincs ideje megformálódni. Ismerős, bár régen tapasztalt érzés rántja össze elik gyomrát. A teleportáció az egyetlen módja a Patrium Draconumra való utazásnak, és ezt az utat az Erőmágus nem egyszer megtette már. Egyenes derékkal, émelygés nélkül jelenik meg az újabb teremben, a csapat tagjai közül talán legkönnyebben vészelve át a helyváltoztatás e merőben szokatlan módját.
A terem falai feketék, csupán felülről szűrődik be fény, hogy megvilágítsa a túlsó oldalon elhelyezett kincset... a helyiség láttán a hóhajúban három éves emlékek támadnak fel... a terem, melyben saját holokronját megtalálta, kísértetiesen hasonlított erre a helyre.
Kidohnak azonban nyoma sem volt.
|
|
|
Post by Yoda on Oct 8, 2008 10:48:49 GMT 1
...legalábbis egyenlõre. Alig telik el azonban néhány perc, az Erõ újra mozgásba lendül. Eriál Argetlam számára felettébb ismerõs alakok tûnnek elõ a semmibõl... Kidoh, Shayana és Wulfgar!
|
|
Hito
New Member
Katona
Baktoid harci droid!c!Default
Posts: 71
|
Post by Hito on Oct 8, 2008 13:17:39 GMT 1
Hito már hosszú percek óta szótlanul baktatott társai mellett a nyirkos, sötét járatban. Igaz, számára ezek a tényezők mit sem jelentettek - hiszen több, mint egy évtizedig egyszerűen várt űrhajóján, hogy véget érjen a háború, s megnyugodjanak a kedélyek.
A sötétség sem volt akadály számára, a megmagyarázhatatlan Erő-vel formált fénygömb nélkül is kristálytisztán látott volna szenzoraival.
Az egyetlen valódi zavaró tényező az volt, hogy olyannyira tehetetlen volt ebben a helyzetben, hogy társai szinte már el is feledhették a puszta tényt, hogy az emberi érzésű robot is oldalukon áll.
Amikor a különös rúnához érnek, szintén nem tud semmit tenni, szinte megfigyelőjévé válik az eseményeknek. Aztán egyszercsak felragadja őket az Erő, s elrepíti...
A teremben, ahova érkeznek, többen állnak, közöttük nonhumánok is. Hito fémes koppanást hallatva, nem éppen kecsesen a földre zuhanva jelenik meg - a terepet azonban rögtön megvizsgálja - így észreveszi Eriált is.
- Argetlam úr, azért jöttünk, hogy kiszabadítsuk! - recsegi géphangján, miközben felkel - kezében lézerpuskájával.
A beszélő mindenki számára jól láthatóan robot, méghozzá a klónháborúk baktoid harci droidja, mégis, mintha csak valami idióta poén lenne, emberi ruhákba van öltözve...
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Oct 8, 2008 17:20:08 GMT 1
A levegő egy pillanatra mintha hullámot vetne, és Elik, aki előtt közvetlenül ez megtörténik, ösztönösen hátralép egyet. Az övébe tűzött ikermarkolatok gondolat alatt született parancsnak engedelmeskedve szökkennek kissé felemelt kezébe... mire rájön arra, hogy a különös jelenség nem jelent számára fenyegetést, már teljes harckészültségben van, és csupán egy mozdulatába kerülne, hogy az ezüstszín sugárpengék is életre keljenek kezében. De erre nincs szükség.
A különös jelenség csupán egyetlen másodpercig tart, és a semmiből néhány újabb alak anyagiasul... és Elik mindannyiukat ismeri. Kidoh az egyikük, a sötétbőrű dathomiri lány, aki oly sokat segített Yumi helyett a hóhajú lányának nevelésében. Itt volt Hito, a különös "droid", aki mindössze két hete dolgozott a férfi műhelyében. Wulfgar, a yuzzem biztonsági őrként tevékenykedett a telephelyen. Az utolsó személy pedig...
Az Erőmágus szemei elkerekedtek, mikor meglátta a szőke lányt. Ismerte őt, noha sosem találkoztak ezelőtt. Fizikai valójukban legalábbis. Az évekkel korábban látott Erő-álom azonban úgy élt az elméjében, mintha egy holovid lett volna, melyet naponta végignéz. Gondolkodnia sem kellett, a név, melyet a nő akkor használt, öntudatlanul szaladt ki a döbbenettől elkerekedett ajkakon. - Shayana? - aztán mintha csak most eszmélt volna a többi érkező jelenlétére, kérdőn széttárta kezét. - Ti mit kerestek itt?
Shayana és Kidoh jelenléte még érthető volt számára, hisz a két nő képzett Erőhasználó volt, potenciális célpont Exar Kun számára... de mit keres itt a droid és a szőrös behemót? Elikben hirtelen kérdések tucatjai tolultak fel, melyeket, ha elég szája lett volna hozzá, egyszerre zúdított volna a jövevényekre. Hogy van Yumi? és Tavion? hogy jutottak ide?... mindehelyett azonban, mielőtt akár az előző kérdésre válaszolhatott volna bárki, Elik felkacagott. Megkönnyebbülten, felszabadultan nevetett, mint ha nem fenyegetné őket halálos veszély, nem töltöttek volna hosszú időt a föld alatti, nyirkos hidegben.
Hangja sokáig visszhangzott a teremben, mintha szellemek kórusa sugdosott volna valahonnan.
|
|
|
Post by Yoda on Oct 9, 2008 12:33:12 GMT 1
//Megkérek mindenkit, hogy lehetõsége szerint írjon a kalandba, köszönöm. Beszélgethettek szabadon egymással, nem kell rám várni, ha épp nem írok.//
Az oltáron álló furcsa holokron lassan derengeni kezd. Mintha magához hívogatna titeket - az Erõre érzékenyek legalábbis ezt érzik. Furcsa, hogy Exar Kun jelenlétét nem érzékelitek a szobában. Sõt, a Sötét Oldalét sem...
|
|
|
Post by Shayana on Oct 9, 2008 19:18:38 GMT 1
Kidoh megoldja a problémát, és hirtelen mintha meglódulna velük a tér: a következő pillanatban egy egészen más helyiségben találják magukat. Shayana gyorsan körülnéz: Hito szemmel láthatóan jól van. Sőt mi több: robottól nem várt gyorsasággal emelkedik felül a történteken. Valószínűleg neki van igaza.
Aztán ismerős arcot kap egy ismeretlen név: az erő-álomban mintha még másképp hívták volna ezt a férfit, de ez végül is mindegy. A lényeg, hogy épségben megtalálták őt, és társait is .
A jókedv ragadós: Shayana is elmosolyodik, talán először amióta betette a lábát ebbe a barlangrendszerbe.
- Hallhattad: mindannyian érted jöttünk. Hiányoztál a leltárból - válaszolja a kérdésre.
Ahogy elhalnak a nevetés visszhangjai a barlangteremben a lány figyelme is arrébb fordul. Először Elik utitársait veszi szemügyre, utána a barlangot, végül egyrenagyobb érdeklődéssel a holokron felé tekint.
|
|
Heiko Tennes
Junior Member
Fejvad?sz
Ark?niai erőhaszn?l?, a Tighurane szekta volt tagja!c!Default
Posts: 149
|
Post by Heiko Tennes on Oct 9, 2008 21:31:24 GMT 1
Tennes félreállt Szikandar útjából, de kardját még mindig az ajtónak szegezte. Az öreg egész közel ment a simára csiszolt kőlaphoz, majd megérintette a rajta lévő rúnát. Ekkor azonban nem teljesen az történt, amire a fejvadász számított. Ahelyett, hogy kitárult volna előttük a kapu, hirtelen egy teleportáció kellős közepén találták magukat. Az arkániai úgy érezte, mintha a köldökénél egy zsinór lógott volna, amit aztán hirtelenül megrántanak. Látása elsötétült és úgy érezte kicsúszik a lába alól a talaj. Azonban pár szempillantás múlva ismét szilárdat érzett a talpa alatt. Az érkezés olyan hirtelen következett be, hogy a fejvadász elvesztette az egyensúlyát és féltérdre esett. Mikor újfennt feleszmélt már egy teljesen másféle teremben voltak. A helyiség falai feketék voltak, ennek és a tetőn beszűrődő kevéske fénynek köszönhetően alig látott valamit környezetéből. Tennes feltápászkodott a földről, majd arcán a kötést átfordítottta, így arkániai szemével könnyedén szemügyre vehette társait. Ahogy látta mindenki épségben megérkezett. Tekintete továb vándorolt társairól és megállapodott a középen lévő holokronon. - Szóval ilyen egy Jedi holokron. - mondta enyhe bámulattal a hangjában. Ám nem sok ideje volt megszemlélni a tárgyat, mert hirtelen erős hullámokat érzett. Szeme sarkából látta, hogy Elik a fegyveréért nyúl, ezért megmarkolta kardját és várta mi fog történni. Egyszercsak a fodrozódás megszűnt és négy, méretben eltérő test kezdett alakot ölteni. Két nő, egy furcsán öltözött droid és egy különös bestia, amilyet Elik szervízében is látott. Gyanakvóan nézegette az újonnan érkezetteket, perpillanat nem tudta hogy reagáljon feléjük. Ekkor a droid megszólalt gépi hangján. - Argetlam úr, azért jöttünk, hogy kiszabadítsuk! - mondta a gép. - Hallhattad: mindannyian érted jöttünk. Hiányoztál a leltárból - mosolyodott el a droid mellet álló barna hajú nő. - Látom sok barátod van Elik. - mondta a hóhajúnak Tennes, miközben pupilla nélküli szeme ide-oda járt a jövevényeken - Legyen hát. - sóhajtotta el magát, majd kardját a hüvelyébe tolta - Üdv nektek Elik barátai! - azzal enyhe főmeghajtást intézett a csapat négy új tagja felé.
|
|
|
Post by Kidoh on Oct 9, 2008 22:15:29 GMT 1
A rúnához érve ismerős hullámot vetett az Erő Kidoh körül. Anélkül, hogy tudatosan mozdult volna, ugyanazt tette, amit már évek óta tesz Patrium Draconum-ra való "utazása" alatt: kiegyenesített háttal, benntartott levegővel, émelygés nélkül hagyta, hogy egy másik helyre teleportálják. Magabiztosan a talajon állva érkezett meg, és azonnal körbe is nézett; mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Gyors ellenőrzés: a csapat többi tagja szintén megérkezett, egy idegen teremben vannak, Exar sehol, viszont többen állnak velük szemen...
Köztük Eriál is. Kidoh a férfi láttán megkönnyebbülten fellélegzett. -Argetlam úr, azért jöttünk, hogy kiszabadítsuk! -Shayana? Ti mit kerestek itt? -Hallhattad: mindannyian érted jöttünk. Hiányoztál a leltárból. A sötétbőrű nő nem csatlakozott be a beszélgetésbe, csak csendben nézte a jelenetet. Közben alaposan végigmérte Eriált. A férfi ruhája több helyen is szakadt volt, és a teste sem tűnt épnek... De még életben volt, és nem volt semmi maradanó baja. Míg Eriál elnevette magát, közelebb lépett hozzá. Először nem is szólt semmit, a szeméből így is kiolvashatta társa az örömöt és az aggódást. Aztán halkan annyit mondott neki: -Hajóval jöttünk... Addig kell elmennünk innen, míg a vihar tart. Otthon várnak rád. Ezután Eriál válla fölött átnézve, már mindenki számára hallhatóan megkérdezte: -Velünk vannak? Nem tartotta fontosnak megkérdezni, hogy ki kicsoda, hiszen szorított az idő. Ha szövetségesek, az épp elég. Az egyik idegen azonban eközben meghajolt feléjük, és üdvözölte őket. "Ő tehát barát." -vonta le a következtetést Kidoh. Válaszképpen tehát ő is fejet hajtott.
|
|
Chloe Dianne Jones
Junior Member
Er?haszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 4
F?lhapan Jedi-padawan nő, vad?szpil?ta, sz?m?t?g?pspecialista
Posts: 154
|
Post by Chloe Dianne Jones on Oct 10, 2008 0:12:47 GMT 1
*Amint Szikandar megérintette Exar Kun kék jelét, Chloe egycsapásra úgy érezte, szinte kifutott a lába alól a talaj, aztán pedig mintha egy harci manőver kellős közepén kellett volna katapultálnia űrvadászából kezdett el vele pörögni-forogni a gravitáció nélküli világ, ráadásul látása is cserbenhagyta pár pillanatra, mintha pont belenézett volna egy nagyobb hajó hajtóművének vakító felrobbanásába sisakvizor nélkül. Legalábbis a lánynak ez jutott akaratlanul is eszébe, csakis ehhez tudta hasonlítani az érzést azon egyetlen tapasztalatát leszámítva, amely kíséretében otthonából ide került. Mindenesetre egyáltalán nem volt egy kellemes érzés számára. Valójában szinte mindenre felkészült az öreg mozdulatának eredményeképp, csak erre az egyetlen dologra nem számíthatott. Inkább várt kinyíló rejtekajtót, csapdát, a sith szellem megjelenését, vagy bármi mást, ami számára is kissé kézzelfoghatóbb. Azonban a röpke pillanatig átélt esemény után immár egy teljesen új helyen kell levonja magában a tanulságokat, egy másik terembe vitte őt a furcsa helyváltoztatás.
A fekete falú helyiségben viszont nem tudnak azon nyomban alkalmazkodni az Erő által megtréfált érzékszervei az ismét, hirtelen normalizálódó körneyezethez, s ez leginkább a leányzó egyensúlyérzékét érinti kényesen, látványosan botladozva tesz meg egy-két szédelgő, akaratlan lépést az oltár irányába, csakhogy egyáltalán állva maradhasson, ne pedig a többiek lábbelijének szemszögéből kelljen szemeznie a külvilággal egy kótyagos esés, vagy inkább szándékos földrehuppanás után. Ezután viszont már meglepően hamar szedi össze magát, hisz kiemelkedő képességű vadászpilótaként elengedhetetlen volt számára mindigis, hogy jól bírja az ilyesmit, s talán csak akiknek többször volt már szerencséjük az ilyesféle teleportációhoz s hozzászoktak már, azok az illetők bírhatják nála gyorsabban összeszedni magukat.
Pár röpke szempillantásnyi idő csupán, mire körülnézve felméri maga körül a terepet, s nyugodtan konstatálja magában, hogy ahogyan ő maga is, mindenki más is épségben megérkezett, s végre talán jövetelük céljához, vagy legalábbis az egyik kulcsfontosságú helyszínéhez is megérkeztek, mivel tőle nem is oly messze éjszín párnán pihen az eddigre már annyit emlegetett holokron. Ez a tény viszont ismét komoly dilemma elé állítja a lányt, hirtelen nem tudja, hogy mihez is kezdjen most: csapdától tartva várja meg, míg más -esetleg szerinte illetéktelen személy- veszi magához a meglehetősen szokatlan alakú szerkezetet, s talán más, saját magánál hozzáértőbb kezekben nagyobb biztonságban is lenne, avagy inkább tegye rá a kezét minél kevesebb habozás után ő maga biztos ami biztos alapon. Nomeg ha netán valami baj éri, talán érte lesz a legkisebb kár a csapatból, mivel a többiek már többet tudhatnak nála az Erőről, Chloe pedig úgy érzi ekkora áldozatot az ügy érdekében minimum hoznia kell, hisz előbb-utóbb valakinek úgyis meg kell majd érintenie a tárgyat, és ugyebár Yoda is azt említette, hogy ez lesz a kulcs, amellyel megfékezhetik Exar Kunt. Az ő szavában pedig megbízik. Többek között kíváncsisága is ugyan az utóbbi felé sarkallja az ifjú padawant, s nem utolsó sorban az is, hogy ekkor egyáltalán nem érzi a Sötét Oldal jelenlétét a helyiségben, de igen nehezen vergődik végső döntésre. Két smaragd szemét ezért rövid időre lehunyja, s tudatával az Erőt hívja segítségül, csapdát, veszélyforrást keres a holokronnal és környezetével kapcsolatban.
Épp ekkor, miután kutatása végeztével kinyitja szemeit, érkezésük óta alig néhány perc elteltével történik a Chloe számára újabb váratlan esemény, újabb ismeretlen személyek materializálódnak a termben egy újabb fura droiddal egyetemben. Ez végleg elhatározásra juttatja az eddig hezitáló lányt, aki azonnal sietős, ám egyúttal mégis felettéb óvatos léptekkel indul meg a holokront tartó emelvény felé lehetőleg úgy, hogy az oltár célbaértekor közte, és az általa sebtében szemügyre vett érkezők többsége között magasodjon amennyire csak lehet, közben felkészülve arra, hogy esetleg "versenyt fusson" másokkal szükség esetén a holokronig. Két kezéből a vélhetően holofeévételeket tartalmazó eszközöket az ekkorra már jó meleg, Kaleltől kapott felső zsebeibe helyezi, és baljával helyettük korábban eltett egyik letört cipősarkát veszi elő.*
~Ha ellenségesen viselkednek, csak felveszik velük a többiek a harcot...~
*Gondolja a lány az utánuk érkezettekkel kapcsolatban, és amennyiben nem gátolja meg senki sem az odajutásban, valami újabb ismeretlen veszélyforrástól tartva a viszonylag jól szigetelő anyagokból készített hajdani cipősarokkal próbálja meg kimozdítani párnán elfoglalt helyéből a holokront -ami ekkor már szinte hívja a lányt is, hogy vegye kézbe azt, s ez bizony óvatosságra inti őt, de nincs ideje ezen morfondírozni-, hogy aztán ha semmi különös nem történik ekkor, akár egy kígyó, szélsebesen csaphasson le rá jobb, kesztyűs kezével, noha eddigre előbb a Baktoid harci droid, majd az Eriál által Shayana néven említett nő szavaiból is kiderül, hogy az eddig oly kedves és segítőkész, fehér hajú férfi barátairól-ismerőseiről van szó. Az egyetlen furcsa dolog ebben a számára csupán az, ahogy megszólították a férfit, hisz jelen esetben Argetlam nevet említettek, holott a Zephyr Jedi Adeptus korábban Elik Sammath néven mutatkozott be.*
-Üdvözlet...!
*Köszön a lány az érkezetteknek rövid biccentés kíséretében. Aztán pár másodpercig Eriál arcát kezdi el fürkészni, mintha csak kiolvashatná belőle, mi is az igazság a nevét illetően.*
|
|
Szikandar
Junior Member
Erőhaszn?l? S?t?t Pr?f?ta S?t?t Oldal Pont: 10
S?t?t pr?f?ta ?s a Sith K?nyvt?r őre!c!Default
Posts: 178
|
Post by Szikandar on Oct 11, 2008 14:30:11 GMT 1
Ahogy megérinti Szikandar a falon lévő jelet, hirtelen mintha forogni kezdene a világ, egy másik szobában találja magát. Körülötte egyre több személy álldogál és újabb erőhasználók, illetve egy droid is megjelenik. Ám ami a legfurább, hogy ismét érzi az Erő jelenlétét, s ez megnyugvással tölti el. Némán a fal mellé húzódik és csendben hallgatja, amint üdvözlik egymást az ismeretlenek és a hóhajú férfi, aki elégedett nevetésben tör ki. Szikandar a fejét csóválja, hisz tudja, hogy megint csak a Világos Oldal képviselőivel gyarapodhatott a csapat. ~Mikor értik már meg a fiatalok, hogy meg kell találni az Erőben az egyensúlyt a Világos és a Sötét oldal között. Mindegy!...Fiatalság, bolondság. Ezért jobb, ha még körültekintőbb leszek. - mosolyog a vén próféta. - Szép napot a fiataloknak. - lép elő a fal mellől Szikandar és biccent feléjük.
|
|
Kalel Jastra
Junior Member
Erőhaszn?l? Zephyr Jedi Adeptus Vil?gos Oldal pontok: 10
A Zephyr Rend tagja, Jedi!c!856363
Posts: 387
|
Post by Kalel Jastra on Oct 12, 2008 19:55:50 GMT 1
Kalel halk szemlélõje volt a folyamatosan történõ eseményeknek. Egy pillanattal korábban még az õsi droidnál voltak, aztán hirtelen egy másik terembe kerültek, majd érdekes módon feltûntek Eriál ismerõsei. Kalel gyanúsnak érezte a dolgot, de a többiekben nem keltett gyanakvást, ráadásul a Sötét Oldal erejét sem érezte. Intett egyet az érkezõknek, majd halkan megszólalt.
- Üdvözletem!
//Kb. november elejéig nagyon elvétve leszek személyes okok miatt.//
|
|
|
Post by Eriál Argetlam on Oct 15, 2008 4:46:46 GMT 1
//Megjegyzés Kidohnak: a ruhám olyannyira szakadozott, hogy van rajtam egy fél nadrág, meg egy öv... // Elik végül a többieket is üdvözli, Kidohot egy baráti öleléssel, és - bármily furcsa - a droidot meg a yuzzemet egy-egy szoros kézfogással. A következő pillanatban vad, eszelős vihogás hangzik fel, majd harminc kilónyi vörös förgeteg zúdul az Erő-mágus nyakába: Jambo, aki egy ideje már hangtalanul és észrevétlenül lapult Wulfgar bundájában, most a maga módján fejezi ki örömét. - Az Erőre, hát te is itt vagy? - nyögi Elik, próbálva levegőhöz jutni a kowaki gyíkmajom szoros ölelésében. A különös lény végül megemeli a fejét, fülei felágaskodnak, ahogy gazdája arcába néz. A hóhajú valami különöset vél felfedezni a tekintetében: örömöt? megkönnyebbülést? Aztán a nem túl magas szellemi képességekkel megáldott kreatúra megtöri a hangulatot: búzös lehelletével Eliket beborítva, fülsértően ismét felvihog. - AHHHAHAHAHAAAA!Végül elengedi a hóhajú nyakát és a földre huppan. Elik mélyeket lélegezve próbál megszabadulni a kowaki szájszagának emlékétől... Közben pedig már azon járt az agya, hogy be kéne mutatnia az érkezőket... de ezt mind Szikandar jelenléte miatt, mind a három éve felvett hamis személyiség megőrzése céljából, nem szerette volna megtenni. Így végül, mikor levegőhöz jutott, csak ennyit mondott csapattársai felé fordulva. - Ők... a családom.
|
|
|
Post by Yoda on Oct 16, 2008 9:57:41 GMT 1
A holokron irányából egyre erõsebb késztetést éreztek... "érints meg"... sugallja a sajátos szerkezet.
|
|
|
Post by Yoda on Oct 18, 2008 10:39:32 GMT 1
A jelenlévõk közül egyedül Chloe szentel figyelmet a holokronnak - legalábbis egyenlõre. Amint közelebb ér hozzá, kellemes melegséget érez, majd amikor a lehetõ legóvatosabb módon megpróbálja megérinteni, a holokron aranyszínû fényben ragyogni kezd. Egyéb más nem történik. Valahogyan talán ki kellene nyitni, vagy elõhívni a benne tárolt információt...
|
|
|
Post by Shayana on Oct 19, 2008 19:31:53 GMT 1
Elik így mutatta be a társaságot: ők a családom. A gesztus még akkor is nagyon jól esett, ha nyailvánvalóan nem Shayananak szólt a kitétel. Mintegy ligitmálta a jelenlétét, utólag is értelmet adva Medyn halálának.
Miután mindenki mindenkit üdvözölt,- bár igen igen szűkszavúan tették ezt meg - az érdeklődés a holokron felé kezdett fordulni. Elsőként az egyik fiatal nőé aki kézbe is fogta a holokront. és ekkor........nem történt semmi.
Shayana meglepődve veszi tudomásul, hogy a holokron nem adja ki az információt amit tárol. Azt persze eddig is tudta, hogy nem mindenki számára hozzáférhető de amivel eddig ő találkozott annak a kinyitásához elég volt annyi, hogy erőhasználó. Persze lehet, hogy az erőben való jártasság számat. Ebben az esetben minden jelenlévő erőhasználónak meg kellene érintenie a holokront.
Odamegy a holokronhoz, - és az azt tartó nőhöz - és megszólítja - Hadd próbáljam meg én is.
Mivel nem rossz szándékkal közeledik remélhetőleg megkapja a holokront. Ebben az esetben óvatosan kézbe fogja, és egyidejűleg igyekszik függetleníteni magát a környezetétől, hogy érzékelje az Erő áramlatait. Talán így kiderül mit kell csinálnia az értékes tárggyal.
|
|