Hutt szektor

[HK-51]

HK lövései célt tévesztettek. Annak ellenére, hogy a shistavanen az evéssel volt elfoglalva, meglepően gyorsan reagált. A rejtekhelye mögül még pár lövéssel is tudott válaszolni a droid támadására. Azonban a vakon ellőtt lövedékek eltévesztették céljukat, ráadásul a droid el is hajolt pár lövedék elől (azaz testét féloldalt elfordította). Egy állatias ordítás kíséreében ugrott be célpontja a közelében található ablakon, aztán eltűnt a droid szenzorainak hatásköréből is.

Ellentétben Shavarral, a droid az ajtón hatolt be az épületbe, hogy prédája után eredhessen. Minden ajtónál először gondosan végigkémlelte az adott helyiséget, mozgás, illetve hőforrás, vagy esetleges rejtekhely után kutatva. HK útja ahhoz a szbához vezetett, ahol Shavar behatolt az épületbe. A bedrogozott nő még mindig ott ült elszorított alkarral a székében, aztán a droid megközelítette. Fegyverét most leengedteés megkérdezte a nőt:

- Kérdés: merre ment? - tette fel azgen egyszerűen - akár egy kézjellel is megválaszolható - kérdést a droid. A nő nem reagált. A droid két lépssel közelebb ment a székhez. Jobb kezébe vette fegyverét, majd bal karjával összefogta a nő mellén a felsőruházatot és felemelte őt. Ekkor egyenesen a nő szemébe pillantott:

- Imétlés: Merre... ment... a shistavanen? - tette fel ismét a kérdést, ezúttal erősen tagolva, hogy a nő biztosan felfoghassa. Tekintetük találkozott, azonban az biztos volt, hogy a droid kék fotoreceptorai tisztábbak voltak a nő szeménél. A nő száján kicsordult a nyál, feje hátrabicsaklott, semmi értelmezhető választ nem adott. HK-51 elengedte szorításából a ruházatot és mint egy rongybaba, úgy esett össze a nő.

- Haszontalan húsoszacskó. - Szólt végül a droid, aztán ismét kezébe vette fegyvert és a másik ajtón távozott, mit amelyiken belépett. Ismét ugyanott tartott, ahol előbb. Persze receptorjai folyamatosan működtek, hogy minden hang, vagy mozgás apró jelére reagálni a doid. Így haladt előre szobáról szobára.

[Shavar]

A megsebzett vad szemei kétségbeesetten cikáztak egyik ajtóról a másikra a szűk folyóson. A jó választás az életet rejthette, a rossz pedig a halált. Vadász léte alatt kifejlődött benne egyfajta hatodik érzék, amely csak nagyon ritkán hagyta cserben, ezért úgy érezte ismét bízhat benne, így végül bevágódott egy ajtón. A csörömpölést valószínűleg a droid szenzorai is érzékelték.

A lakás kiosztása ideális volt a csapdához, amit a shistavanen állítani akart. A bejárati ajtóból a nappali nyílt, jobbra rögtön a fal, balra pedig egy újabb ajtó a konyhába. Az űzött végigszaladt a fal mentén és bement a jobbra található fürdőszobába, amely egyben wc-ként is funkcionált. Felkapta a polcon heverő hajszárítót és rávágott egyet. Noha az ütés megrongálta, Shavar utolsó esélye ez a kicsi fegyver maradt. Azt remélte, hogy amikor a droid kénytelen bekukkantani, akkor ő villámgyors reflexeit kihasználva beledugja az életét fenyegető fémdarabba a szerkezetet és bekapcsolja. Noha fennállt a sérülés kockázata, vállalta a kockázatot.

[HK-51]

A lakás alapos átkutatása után HK-51 végül a konyha felé vette az irányt. Mivel itt sem talált semmit, a konyhaasztalon rothadó maradékokon kívül, ezért a következő helyiséget vette célba: a fürdőszobát. Gyanította, hogy Shavar ott rejtőzik, mivel már a konyhán kívülről hallotta a shistavanen zajongását. Pontosan nem tudta behatárolni a hang forrását, de annyiban biztos volt, hogy a konyha felől jött a hang.

Mivel a konyhában nem találta meg célpontját, ezért a droid arra következtetésre jutott, hogy a konyhából kivezető másik ajtó túloldalán lehet. Persze nagy volt az esélye annak, hogyha egyszerűen besétálna a droid, akkor a shistavanen azonnal meglógna. HK-51 eszébe sem jutott az, hogy Shavar akár egy fegyvert is improvizálhatott odabent. A droid nagyjából egy méterre megállt az ajtó előtt, aztán megszólalt, higgadt, reszelős hangján:

- Felszólítás: Gyerünk, húsoszacskó, feltett kézzel gyere ki és akkor nem esik bántódásod. - Várt nagyjából fél percet, majd folytatta - Szóval a nehezebbik, erőszakos utat választod. Kedvellek. Tetszik, ahogy a kedvemben akarsz járni.

Mondta a droid, aztán lassú, komótos léptekkel megindult a fürdőszoba felé. Mázsás léptei alatt tompán döngött a talaj. Elérte az ajtót, majd kinyitotta azt. Vagy mégsem? Ahogy az résnyire nyílt, nem nyúlt be egy fémes alkatrész sem és az ajtó sem nyílt tovább. Ehelyett valamilyen folyadék spriccelt be a nyíláson keresztül. A folyadék gyorsan illanó gőze pillanatok alatt eljutott Shavar orráig. Elég volt egy rövid szikra, hogy a droid a konyhából begyújthassa a levegővel keveredett üzemanyaggőzt. HK az alkarján található üzemanyagpatront használta, hogy cselekvésre késztesse a beszorított farkast. Másik kezében kibiztosított fegyverével várta azt, hogy Shavar kilépjen az ajtón.

[Shavar]

HK túljárt Shavar eszén és ez lett a shistavanen veszte. A férfi el sem merte képzelni, hogy ilyen cselt vetnek be ellene, ezért amikor belobbant a ruhája, teljesen kétségbeesett. A fájdalom, az ijedtség, az égő hús szaga, mind-mind az őrület felé terelte. Van, aki ilyenkor meg tudja őrizni a hidegvérét és ennek köszönhetően életben marad. Shavar azonban nem tartozott közéjük. Kirontott az ajtón és szúrt. Sikerült eltalálni a droid jobb fotoreceptorát, amely összetört, de ennyit tudott csak elérni, mielőtt a gép meghúzta fegyvere ravaszát és lukat égetett Shavar mellkasába. A shistavanen összecsuklott, hörgött, aztán egy utolsó sóhajszerű hangkiadással meghalt.

[Galaar Ordo]

A bérelt T-77-es Beroya Fett kezei alatt indult el a Hutt szektorba, hogy utasai megtalálják leendő fegyverkereskedésük megfelelő telephelyét. Ebben a szektorban három épület jöhetett szóba, s ha itt nem mondanak igent az egyikre, akkor a hold további területein kellene folytatni a keresgélést. Idejük mint a tenger, pénzük is akad, így hát nem siettek sehova.
Az első célpont egy 50 négyzetméteres épület volt, melyet 20.000 kreditért árultak. Korábban droid és suhanó karbantartó és szerviz volt. Kíváncsian közelítették meg a helyet, de mikor látták, hogy a szektor egyik leglepukkantabb részén van, Galaar, Beroya és John egyszerre rázták nemre a fejüket, s már tovább is hajtottak. Egy kipipálva.
A következő ígéretesnek hangozott, 12.000 kreditért egy 30 négyzetméteres üzlethelység. Szűkös- szűkös, de hát kitudja, meg kell nézni. Ezen az alapon mentek el a Victory egykori épületébe, mely annak idején alkatrész kereskedés volt. Beroya leparkolt az üzlet előtt, s leállította a suhanót. Betértek a Victory-ba, ahol az eladó egy adattáblát böngészett. Meglepetten pillantott fel a három idegenre.

- Üdvözlöm önöket, miben segíthetek? - Fordult feléjük kedvesen a férfi.
- Már semmiben. - Legyintett Galaar, majd sarkon fordult és elhagyta a helyet. Legközelebb akkor szólaltak meg, mikor már tovább száguldottak a suhanóval.
- Túl szűkös volt, ennél azért valamivel nagyobb kellene. Nem gondoljátok? - Pillantott végig a többieken Galaar. Beroya bőszen bólogatott.
- De, de. A következő egy 40 négyzetméteres kecó, 16-ért árulják. Nincs feltüntetve, hogy korábban mire használták. - Olvasta fel hangosan az információkat a következő célpontról, mely Nar Shaddaa egyik legforgalmasabb pontjának környékén található. - Nekem ez bejön. - Pillantott föl Galaar-ra, John.
- Majd meglátjuk. - Nézett maga elé elszántan a mandó, majd újra csönd ült a társaságra.

Húsz perc elteltével megérkeztek az üzlethelység elé. Valóban elég forgalmas volt errefelé a környék, már parkolóhelyet is alig lehetett találni, de végül megoldották a problémát. Mihelyst kiszálltak a suhanóból, Galaar már a zsigereiben érezte, hogy ez lesz a tuti. Elégedetten biccentett maga elé, megigazította mellkasán a mandalori sugárvető pántját, s elindult, hogy tüzetesebben is megvizsgálja a helyet. Egy nagy tehersuhanó parkolt közvetlen az üzlet előtt, s ládákkal töltötték fel a rakterét. Kétes kilétű lények jöttek ki a bejáraton, hárman, majd négyen. A három férfi elképzelni sem tudta, hogy mégis mi a fenét csinálhattak itt, de volt egy olyan érzésük, hogy nem épp a legális üzletkötések székhelye volt. Megvárták, míg a rakodók kisétáltak a bejáraton, majd betértek. Egy piros bőrű twi'lek egy adattáblával a kezében oldalt állt nekik, úgy elmélyült a számolgatásban, hogy észre sem vette vendégeit. Ez idő alatt mind a hárman körbeforgatták fejüket, s belülről is megnézték a helyet. Elismerő tekintetekkel nézett össze a három férfi, majd aztán Galaar úgy döntött, hogy ideje lenne cselekedni. Megköszörülte a torkát, mire a twi'lek megszeppenve nézett fel rájuk.

- Mit akarnak? - Váltott azonnal már- már goromba hangnemre.
- A helyet. - Válaszolt röviden Galaar, közben fejével a szemben lévő fal felé biccentett.
- Áááá, miért nem ezzel kezdték? 16 rongy lesz, aztán kitöltjük ezt az adattáblát és már készen is vagyunk. - Hadarta el gyorsan a férfi, mintha már vagy századjára mondaná el.
- Azért, ha nem bánja azt a hátsó helységet is megnéznénk. - Vágott közbe Beroya.
- Csak nyugodtan. - A twi'lek mihelyst megtudta, hogy potenciális vásárlókkal van dolga máris nyájasabb lett velük.
Megmutatta a hátsó részt is, mely egy nagy raktárból állt, s onnan még nyílt egy kis mellékhelység is. Elég tágas volt egy beindulni készülő fegyverkereskedéshez.
- Ám mielőtt megkötjük az üzletet, megtudhatnám a nevét? - Váltott egy kicsit komolyabb hangnemre. Ha most az igazi nevét mondaná a mandó, könnyen lehet, hogy megpróbálná a twi'lek begyűjteni a vérdíjat Galaar és Beroya fejéről.
- Jate Kaysh. - Vágta rá a legnagyobb természetességgel Galaar.
- Laba'ma. - Nyújtotta a kezét a twi'lek, mely jelképe lett az üzlet megkötésének. - Akkor először lássuk az anyagiakat, aztán jöhetnek a formaiságok. - Dörzsölte a tenyerét Laba'ma.
Galaar elővett egy 16.000 kreditről szóló kredit chip-et, s letette az asztalra. A twi'lek leellenőrizte, hogy megvan-e az összeg, majd elégedetten bólintott.
- Rendben van, akkor itt írja alá Mr. Kaysh, és meg is volnánk.
- Ha nem zavarja azért elolvasnám a szerződést is. - Fukarkodott Galaar.
- Csak nyugodtan. Tisztességes üzletet kötöttünk, nincs benne átverés.
Galaar a twi'lek-re pillantott, majd végigfutotta a szerződést. Mindent elolvasott, s tényleg nem volt sehol sem gond. Aláírta egy holopennával, természetesen Jate Kaysh-ként, bár egy pillanatra majdnem a Galaar Ordo-t véste oda, de még idejében észbe kapott. Laba'ma a szerződést átmentette saját adattáblájára is, majd mosolyogva pillantott Galaar-ra.
- Nos, akkor rendben is volnánk. Sok sikert, bármihez is kívánnak kezdeni a hellyel. - Búcsúzott fellengzősen Laba'ma, majd sarkon fordult, s elhagyta a helyet. Odakint még felhangzott a hangja. - Indulhatunk fiúk. - Majd felbőgött a tehersuhanó hajtóműve, s Laba'ma és társasága már el is hagyták a helyet.

[HK-51]

Sajnos a droid reakcióideje nem volt elég ahhoz, hogy időben megállítsa a shistavanen támadását. Egy fotoreceptorja bánta. A droid hangosan felkiáltott. Bár nem érezte a fájdalmat, de programja ezt az utasítást adta, szinte ösztönszerűen. Ez volt az az utolsó gépies hang, amit Shavar életében hallott. Ugyanis, amikor a lángra gyulladt Shavar rátámadt a droidra, az fegyverével válaszolt a támadásra. Meghúzta egyszer, kétszer, és végül harmadszor is az elsütő billentyűt fegyverén. Shavar ettől a földre rogyott és egy elfojtott nyögéssel - amit kilyukadt, sípoló tüdeje adott ki - kilehelte a lelkét. Pillanatok múlva már csak a megégett hús sistergése hallatszott. A droid bal kezével kitépte a tőrt fotoreceptorából. A fém nyomán szikrák törtek elő a tönkrement alkatrészből. HK-51 a tőrt a földre dobta, aztán Shavar nyakához kapott. Kivonszolta a testet a fürdőszobából. Shavar élettelen lába alá szorult egy flakon is, amit szintén kivonszolt a droid a fürdőszobából. Mikor észrevette, kivette a hulla lába alól, majd megnézte egy szemével.

- Nincs többé korpa... - olvasta fel a szlogent a droid hangosan, majd Shavar megégett testére nézett - Kérdés: hallod ezt húsoszacskó? Van egy jó hírem számodra: neked sem kell többé a korpa miatt aggódnod.

Szólt szarkasztikusan a droid, majd az utcára vonszolta a testet, ügyet sem vetve a ház lakójára, aki csak most kezdett feleszmélni, hogy valami történt lakásában... A droid ügyet sem vetett az utca népére és gond nélkül vonszolta maga mögött a holttestet, megcélozva a legközelebbi fejvadász irodát.

[Besúgó]

Tyroll Fett

A légitaxival utazva Nar Shaddaa mocska mintha egy kicsit eltávolodna tőled. A felhőkarcolók gyorsan elsuhannak melletted, a földön, (majd később, ahogy emelkedik a jármű) a légjárdákon is a tömeg összemosódik sokszínű kavalkáddá.

Miközben azon gondolkodsz, hogy hová is kéne menned munkát szerezni, megakad a szemed az egyik legáltalánosabb dolgon. Egy olyan készüléken, ami szinte minden sarkon van -sok közülük nem működik, vagy agyonstrapált- és szinte mindig mindenki megfeledkezik róla.
Egy holoterminál.

A neten bizonyára hatalmas választék van, még akkor is ha csak Nar Shaddaa hirdetéseit nézed végig. Ugyan a legtöbb igazán jól fizető munkát személyesen találja az ember, ám azokhoz általában nem árt egy bennfentes aki rendelkezik a megfelelő információkkal, és odajuttatja a fejvadászt a munkaadó elé. Máskülönben, főleg egy huttnál nehéz bármit is elérni. De egy terminál tele van információkkal - talán akad valami jövedelmezőbb vérdíj is.

[Andy Meyer]

//előzmény: Űrkikötő


A kikötőből kiérve Andy az órájára pillant, megállapítja még hat órája van sötétedésig. Nem mintha félne a sötétben, de Breed azt tanácsolta, míg nem ismeri ki magát ezen a helyen, addig jobb, ha nem mászkál éjszaka egyedül. Nappal sem első osztályú a közbiztonság, de éjszaka még ennél is rosszabb, sok újonnan érkezett szerencsevadász holtteste rohad valamelyik sikátorban, az érkezése utáni első éjszaka. Andy nem gyáva és nem hülye, hallgat a tanácsra.

Miután egy nyilvános terminálon megnézi hová is kell mennie, megszaporázza lépteit, a főbb utcákat használva. A sikátorokon keresztül rövidebb lenne, de eltévedni is könnyebb. Az út során megbizonyosodik róla, ez a hely nem turista látványosságnak készült, az utcákon szeméthegyek, és a sikátorokból iszonyatos bűz árad a meleg hatására, fogadni merne, ha benézne egy két szemétkupac alá, biztos találna itt-ott hullákat is, de inkább nem kockáztat. Szerencséjére nem kell messzire mennie, egy jó óra gyors gyaloglással oda ér az épülethez.

Az épület egy tipikus raktárház, ami méretileg egész nagynak tűnik, úgy látszik, van benn áru bőségesen. A falakat már kikezdte az idő vasfoga, fentebb a tető alatt egy-két betört ablak látszik. A látvány nem túl bizalomgerjesztő, ennek ellenére Andy bemegy az épületbe. Odabenn félhomály uralkodik, és a bejárattal szemben egy pult látható. Az egész épület egyetlen nagy helyiség, tele polcokkal és azon különféle árukkal, alkatrészek, élelmiszer, gyógyszer. Mint valami nagy vegyesbolt, úgy néz ki az egész. A pult mögött egy alak áll, Andyhez képest alacsony és emberszerűnek tűnik, de biztos nem az, a fején lévő csápszerűségekből ítélve, még az életben nem látott ilyen lényt, bár az egész hely elég sok újdonsággal szolgál számára.

- Tivill-t keresem, Zarek küldött hozzá talán ő tud nekem segíteni. –tér egyből a lényegre.

- Megkérdezem ráér-e eléggé elfoglalt- kapja a választ.

A pult alól elővesz egy komlinket, majd a túloldalon lévővel beszélni kezd, Andy egy büdös szót sem ért belőle sajnos. De egy öt perces türelmes várakozás után befejezik a beszélgetést. Valószínűleg leellenőrzik igazat mond-e, de ezt a gondolatot nem fűzi tovább, mert mehet. A pulton egy bejárat nyílik, amin keresztül, bejut a raktárba.

-A hármas polc mellett végigmész, és ott lesz egy ajtó a mögött vár, ne nyúlj semmihez, mert figyelünk -mutat fel a tetőre, ahol kamerák láthatóak.

Azt mondták ne nyúljon semmihez, azt nem, hogy ne nézelődjön. Végigmegy a mondott úton, majd az ajtóhoz ér. Egy sima acél ajtó, mellette kódzár, épp kopogásra emeli a kezét, mikor az ajtó félrecsúszik és szabaddá válik az út. Kamerák, már majdnem megfeledkezett róla, egy szobába jut, ami ízlésesen van berendezve. Egy hatalmas íróasztal mögött egy őszes alak ül, az asztalt papírok borítják és több monitor is elhelyezkedik rajta. Az egyik falat is képernyők borítják, ahová a kinti kamerák képe érkezik, így innen az egész helyiség belátható. Az alak felemelkedik ültéből, jó egy fejjel magasabb, mint Andy és széles vállú, arca szögletes, és semmiféle érzelmet nem árul el. A szürke szemei végigmérik Andyt, akinek kétsége sincs a felől, ha hazudott volna, már halott lenne.

-Nos, hallottam keresel valakit. Bár nem tudom, hogyan segíthetnék, én eladok és veszek dolgokat, nem kérdezem, honnan van és ki honnan jött- mondja üdvözlés helyett.

Andy épp válaszolna, mikor hirtelen a falon eltűnik négy kamera képe, és robbanás hangja hallatszik. Tivill kezében egy rohampuska terem, hogy honnan vette fogalmam sincs, de kissé ideges.

- Kinyírom azt a rohadt tetűt, amelyik fizetés nélkül óhajt vásárolni, gyere velem -mondja.

Ellenkezni nem nagyon van időm, lévén fegyver van nála így kimegyek a nyitott ajtón a raktárba, ahol mintha háború dúlna, lézersugarak világítják meg a félhomályt. Előkapom a pisztolyom és fedezéket keresek, kérdés mennyi esélyem van egy szál pisztollyal, ha nehézfegyvereik vannak. Közben Tivill eltűnik a sorok között, és egyedül maradok, meg kell állapítanom ez nem az én napom...

[Andy Meyer]

Körbenézek és az egyik sorban ládákat pillantok meg, fedezéknek tökéletes, behúzódom mögéjük, és a félhomály jótékonyan elrejt. Eszembe jutnak az őrmester szavai katonaidőmből.

-Emberek ez az én osztagom, és nem kívánok hősöket látni, a hősök mindig halottak, egy-két kivételtől eltekintve, az észrevétlenség a legjobb barátod, addig soha ne tüzelj, amíg biztos nem vagy benne, hogy találsz is. Mert különben felfedeznek és jön a túlerő, és akkor már könnyű megdögleni.

Hasznos tanács, főleg most, azt sem tudom, hányan vannak és merrefelé, ráadásul a terepet sem ismerem, de szerencsére van fedezék. A ládára pillantva elolvasom a feliratot.

Menn-Sorr Corporation robbanásveszély.

Hirtelen elsápadok a felfedezéstől, talán mégsem volt jó ötlet ide bújni, ám mielőtt távozhatnék, egy alak bukkan fel a látóteremben. Szerencsére nem vett észre, az egyik polchoz lapul és vár, majd megtudom mire. Tivill bukkan fel mellette és hirtelen az oldalának nyomja a fegyvert. Úgy látszik, élve akarják és ő a célpont. Miután Tivill eldobja fegyverét szembe fordulnak egymással, és beszélnek, mivel messze vannak nem értem miről. Gyorsan cselekszem, a fegyver markolatát a láda tetejére teszem, megkönnyítvén kitámasztással a célzást, majd célba veszem az ismeretlen fejét, és meghúzom a ravaszt. A fegyver majdnem kiesik a kezemből, halkan káromkodom, elfelejtettem fokozatot állítani, így a legerősebbel lőttem, és elég szépen visszarúgott, viszont talált. Az eredmény egy hangos ordítás majd csend, látom Tivill kezében egy kés, amit az ellenfele mellkasából húz ki. Felkapja, a fegyverét majd hozzám fut.

-Szép lövés volt, bár nem értem miért a térdét kellett szétlőni a feje helyett, mindenesetre hatásos volt, köszi, a segítséget. Kb. 10-en lehetnek és engem keresnek, viszont nem értem az automata lézerek miért nem működnek. Áram ugyan nincs, de azok külön áramkörön vannak így menniük kéne, menjünk, nézzük meg, ott nagyobb biztonságban leszel te is, mint ezek mögött a ládák mögött, ugyanis gránátok vannak bennük.

Szerencsére sötét van, így nem látja az arcom, gratulálok magamnak, mint egy zöldfülű. A fej helyett a lábat találja el, és a tutti fedezéknek egy rakat robbanószert használ. Nem is világosítom fel újdonsült társam arról, hogy én igazából fejre céloztam, nem égetem magam feleslegesen. A sorok között és polcok alatt átbújva haladunk, halkan egy szó nélkül, néha hangokat hallunk, és megállunk, nehogy felfedezzenek. Tisztára, mint egy bújócska, csak itt az életünk a tét. Miután kétszer is hajszál híján megúsztuk a felfedezést, elérünk a vezérlőhöz, egy kis szoba egyetlen ajtóval, az is nyitva. Odabenn nincs senki csak egy szekrény, ami nyitva van, Tivill odalép és káromkodni kezd.

-Az a tetű Stan, előtted ment el, azt mondta új vezérlőegységet szerel be, ami jobb, mint a régi, megbíztam benne és nem ellenőriztem le miután elment. És most nézd meg.-mondja.

Stan jó munkát végzett a vezérlőpanel helyén egy megszenesedett összeolvadt műanyag található, ami egyszerűen szét van lőve. Így aztán a lézerek, biztosan nem indulnak be, vezérlés nélkül. Viszont a mozgásérzékelők működnek, így beindítható a dolog.

-Nos, beindítható a cucc, egyetlen apró, ám annál fontosabb hibája lesz. Vezérlőegység nélkül, ha összedrótozom mindenre fog lőni, ami mozog, többek között ránk is.-válaszolom.

-Ide benn biztonságban vagyunk csak az ajtón nem szabad kilépni, csináld meg, mert ez az egyetlen esélyünk az embereim tíz perc múlva érnek ide, ezek meg legalább nyolcan vannak még. Sokáig nem tudunk már bujkálni előlük.

Bólintok, majd nekiállok a munkának, meg tudom csinálni, az más kérdés, hogy felprogramozni már nem tudnám, de azt most amúgy sem kell. Kitépem a panelből a drótokat, majd megtakarítva azokat szépen összetekerem, jó két perc alatt kész is vagyok vele, ám nem történik semmi. Közben komlink recsegése hallik, Tivill közli az embereivel, ha szól, akkor jöjjenek be, ám elfelejti lehalkítani, és a válasz elég hangosra sikerül. Kinn is hallják, hirtelen kiabálás hallatszik, majd lézersugarak kezdenek záporozni az ajtó irányába, nem talált egyik sem, viszont idő kérdése. Megmerevedve állok a szekrény előtt. Ennek működnie kell, gyorsan végiggondolva a folyamatot, és beugrik, szétlőtte, rövidzár, biztosíték. Hátrapillantva két alak rohan befelé folyamatosan tüzelve immár körülöttem csapódnak be a lövedékek. Kétségbeesetten rácsapok a biztosítékra, visszakapcsolva azt, egy pár pillanatig semmi nem történik, meghalunk, biztos vagyok benne. Ám ekkor beindul a rendszer, a két rohanó alak összeesik, a tető felől érkező lövés eredményeképp, és odakintről ordítások hallatszanak, működik a rendszer. Leülök és hátamat a hideg falnak nyomom, kissé szédülök az eseményektől, épp hogy megúsztuk. Felnézve látom Tivill vigyorgó tekintetét, ő sem hitte, hogy megússzuk, mégis sikerült…

[Andy Meyer]

Kinéz az ajtón lát-e valami mozgást, majd beleszól a kezében tartott komlinkbe, gondolom, az emberivel kommunikál.

-A fegyvereket lekapcsoltuk, bejöhettek, nézzétek, át az épületet a vezérlőközpontnál leszünk, szóljatok, ha itt vagytok, le ne lőjünk, titeket- mondja, majd kap egy nyugtázó választ és felém fordul.

-Nos, van kis időnk megbeszélni miért is jöttél, mert utána dolgom lesz, gondolom megérted.

-Szóval egy embert keresek, Rath Hextart, Zarek mondta talán te tudsz segíteni, azért ide jöttem, mert sokan keresik, és ha az üzlettársai tudnák, hol van, már rég meglenne. Gondoltam mivel tőled vásárolt cuccokat talán tudsz mondani valamit merre, lehet vagy valakit ismersz, aki tudja, hol lehet.

-Ez elég fogós kérdés, általában nem árulom el az üzletfeleimet, de veled most kivételt teszek, azt nem kell mondanom, hogy nem árulod el senkinek honnan az információ, ráadásul az előbbiek miatt tartozom neked, megmentetted az életem. Amit hirtelen tudok, Rath-nak két hajója volt, ezt senki sem tudta, én is csak onnan jöttem rá, amiket tőlem vett, nem illettek bele a teherhajó típusába, aztán elkotyogta magát egyszer. A másik hajóját Rejtek-nek nevezi. Utoljára azzal volt itt, titokban, és mivel ennyien keresik nem valószínű, hogy valaha visszatér ide. Egy kis ideig eltart, mire kiderítem hová ment, vannak ismerőseim. Ha megmondod, hol leszel, elküldöm az adatokat.

-Rendben, hogy honnan tudod, meg nem érdekel, értékelem a segítséget, Breed hajóján megtalálsz a kikötőben. Gondolom, nem okoz gondot, ha oda küldöd, az adatokat megkapom.

Közben megreccsen a komlink és megérkeznek az emberek, kinézve többféle faj képviselteti magát egy közös bennük, rohamfegyvereik vannak. Ezen lassan már meg sem lepődöm, íme, a város valódi képe. Tivill felpattan és elindul, az emberihez én közben elköszönök és megyek visszafelé, ami most következik, nem rám tartozik. Menet közben megcsodálom a pusztítást, sok polc szétlőve, és az áruk szanaszét a földön, egy két hulla társaságában. A támadók is rohamfegyverekkel jöttek, úgy látszik, itt mindenki biztosra akar menni. De mint a tények mutatják, a tervezés lehet jó, de a kivitelezésbe csúszhat hiba. A kijáratnál két alak áll nem vesznek rólam tudomást én sem róluk, örülök, hogy élve megúsztam a dolgot, egyetlen vágyam van, pihenni kicsit a hajón. Az épületből kilépve, határozott léptekkel, sietősen elindulok vissza a kikötőbe a hajóra, megosztani Breed-el a ma történteket.

//folytatás: Űrkikötő

[Tyroll Vhett]

Már egy jó ideje utazik a légitaxival. Az űrkikötőt adta meg útiránynak, és a felhőkarcolók között egyre haladtak céljuk felé. Tyroll a mellettük elsuhanó házakat figyelte, közben azon töpreng vajon mihez kéne most kezdenie. Alor’ad és barátja valószínűleg már dolgoznak, és nem szeretett volna szégyenkezni előttük, hogy neki nem sikerült munkát szereznie. A sofőrnek be nem állt a szája. De a mandalór nem figyelt rá. Egy kis utazás után a házak mellett feltűnt neki még valami, ami mindig elsuhan mellette. Egy holoterminál. Azonnal elkezdte magát szidni, hogy nem jutott neki ez eszébe előbb. Gyorsan a sofőrhöz szólt, belé fojtva a szót:
- Kérem álljon meg egy holoterminálnál!
A taxi vezetőnek eltartott pár másodpercig mire feleszmélt a hirtelen elhallgattatásból, de gyorsan feldolgozta magában a parancsot, körülnézett, majd a következő útba eső készülék előtt megállt. Tyroll kipattant belőle, odafutott hozzá. Nem volt túl jó állapotban, de használni még lehetett. Felkapcsolódott a holonetre, majd lekért egy listát a jelenlegi vérdíjakról. Azonnal szűkítette Nar Shaddaa-ra, és elkezdte böngészni, jövedelmező munka után kutatva.

[Besúgó]

Tyroll Fett

A terminál elég lestrapált, de működik, és ez a lényeg. A vetítőre valaki ráfirkálta, hogy "halál a rodiánokra!", és ettől egy kicsit halványabb a holokép, ráadásul a készülék valahol kontakthibás is... De mikor épp megakad, elég egy jó erős oldalbarúgás, és már megy is.

Hosszasan keresgélsz tehát, de ahogy az lenni szokott, a legtöbb meló olyan, amit a "hivatásos" fejvadászok válalnak el. Amik elég könnyűek, és biztosítják a viszonylag folyamatos megélhetést számukra. Neked azonban nem elég a kétezres-háromezres vérdíj, hiszen gyorsan kéne, és nagyot kaszálnod. Ha már mandalórként fejvadász munkára szántad el magad, legalább legyen nagy hal...

Így találsz végül rá egy egészen jól hangzó munkára, ami ráadásul csak három nappal ezelőtt került fel. Ilyen nagy összegnél persze biztosan azonnal jelentkeztek rá, de ennyi pénzért nehéz ellenfélnek kell lennie, aki nem adja könnyen magát.

A feladatról csak annyit írnak, hogy nehéz munka, a célpont élve kell, és a vérdíj 15.000 credit. Érdeklődni a pontos adatokról pedig egy bizonyos "Monn anyónál" lehet.
Mivel nem vagy otthon Nar-Shaddaa-n, azért lövésed sincs róla, ki az a Monn anyó. Ám ha ilyen magabiztosan csak ennyit írt magáról, az őslakosok biztosan tudnak róla valamit. Az a kérdés tehát, vajon kit kéne megkérdezned, hogy eljuss hozzá?

[Tyroll Vhett]

Monn anyó- olvassa fel hangosan a feladót Tyroll. Még párszor végignézi a hirdetést címet keresve. De miután be kell látnia, hogy magának kell megtalálnia a munkaadót, gondolkozóba esik.
~ Bizonyára azért nem írt címet, mert egy fejvadásznak illene tudnja, hogy ki ő. Ilyen szempontból szerencsém van, mert szinte bárkit megkérdezhetek, aki már jó ideje itt él. Bár valószínű, hogy kicsit az alvilágban kell kutakodnom. De előbb szereznem kell valami járművet.
Visszasietett a légitaxihoz, beszállt, majd az űrkikötőt adta meg ismét útiránynak. Míg oda nem értek, azon gondolkozott kit kéne először megkérdezni. Úgy döntött nem Nar Shaddaa „fekete” részén kezdi, hanem bemegy abba a kocsmába ahol a tegnapi nap ivott, és megkérdezi az ottani pultos. Azok általában jól informáltak. Mikor odaértek az űrkikötőhöz, a taxis elkért 12 kreditet az útért. Majd az űrkikötő előtt bérelt egy siklót erre a napra 150 kreditér. Ezzel indult tovább, a már jól ismert helyre. A Corelliai szektorban, a Giorend kantin előtt leparkolt, majd belépett a kocsmába. Nem volt kellemes élménye a legutolsó ittlétéről, de most próbálta elűzni fejéből a gondolatokat, csak a célra összpontosítva. Odalépett a pultoshoz.
- Üdvözlöm, uram!- köszönt Tyrollnak- Mit parancsol?
- Üdv! Információt ha lehet. Egy bizonyos Monn anyót keresek. Ismeri? Tudja hol találom?
Tyroll remélte, hogy már első próbálkozásra sikerül kiderítenie a nő hollétét, de mégjobban azért szurkolt, hogy a kocsmáros, ha tudja ki az, általános információként kezeli, és esetleg „ösztönzés” nélkül is elmondja.

//Folytatás: Giorend kantin//

[HK-51]

A droid nagy szerencséjére a Birodalmiak már elhagyták Nar Shaddaa területét, így legalább azoktól nem kellett tartania. Az utcai járókelők nagy ívben kerülték az éjszakában egyedül sétálgató droidot, aki egy hullát húzott maga után végig a csempészhold utcáin. Méterekről lehetett érezni az égett hús szagát, amit a shistavanen hullája árasztott magából.

Az út a fejvadász irodáig teljesen eseménytelenül telt. Bár igaz, hogy a megégett hullát csak nehezen sikerült azonosítani, de végül is sikerült Shavar személyazonosságát igazolni. HK felvette a fejpénzt és sietve elhagyta az irodát. Az elkövetkező napok azzal teltek, hogy a droid bejárta a hutt szektor és új fotoreceptort, valamint muníciót vásárolt magának. Nem járt jól ezzel a fejvadászattal, hiszen a fotoreceptor, annak cseréje, valamint a DC-17-hez tartozó energiacella összességében drágább volt, mint amennyit a shistavanenen keresett. Szerencséjére a korábbi vérdíjakból még maradt némi pénze így mindent ki tudott cserélni.

Miután mindennel végzett, űrhajójához indult. HK-51-re újabb vérdíjak begyűjtése várt.