Post by Bax Bartin on Aug 29, 2007 10:30:33 GMT 1
Bax Bartin és wookie társa szobájában csend honolt. Legalábbis minden második másodpercben, amikor a lepi vagy Walbar nem horkolt. Igazi hangorgia volt, Bax magas, vékony hangot hallatott, minden egyes kifújással a levegőbe emelkedett egyik hosszú füle, amit a szemére hajtott elalvás előtt. A wookie ezzel szemben mély, dörmögős basszust választotta, kész csoda volt, hogy senki sem ébredt fel arra a hörgő hangorkánra, amit produkált. Végül a beállított ébresztés keltette fel Baxot. Kicsit lejebb csúszott az ágyán, aztán hatalmas lábával megrúgta Walbart.
- Kelj fel - vetette oda neki.
A szőrös két lábon járó bunda megmoccant és a horkolást is abbahagyta, de nem méltatta válaszra társát. Még néhány jól irányzott rúgás volt szükséges ahhoz, hogy felkeljen. Walbar megtörölte a szemét, felkelt, bár olyan görnyedt háttal, hogy inkább tűnt szőrös vénembernek, mint ereje teljében lévő wookienak. Ezt rögtön meg is cáfolta, egyetlen karral felkapta a lepit és elengedte úgy, hogy az a talpára essen. Bax azonban még nem volt teljesen fent, ezért dülöngélt előre-hátra, majd nekivágódott arccal a wookienak. Mivel kényelmes és puha volt, belemarkolt a szőrébe és mintha csak paplan lenne, fordult egyet. Mivel egy szép adag szőrt tépett ki Walbarból, az olyan hangosan mordult fel, hogy erre már a lepi szeméből is eltűnt a csipa.
- Jóvanna! Fent vagyok!
Walbar még hörgött valamit, aztán felöltözött -azaz felvette a jellegzetes töltényövét és nyílpuskáját. Ezzel szemben Bartin sokkal többet vacakolt. Fogat mosott, az arcát is megöblögette vízzel, aztán elfogyasztotta az utolsó répáját.
- Hát ez remek! Már megint kifogytunk. Van egy utunk a Tatooinera. Keress valaki, aki szól Isiaacnek.
A wookie válaszul morgott egyet, majd amíg Bax is felöltözött, az első szembejövő embert kérte meg, hogy értesítse a férfit. Miután mindennel végeztek, elmentek a hangárba, a Tapsifüles pedig a Tatooine felé vette az irányt.
- Kelj fel - vetette oda neki.
A szőrös két lábon járó bunda megmoccant és a horkolást is abbahagyta, de nem méltatta válaszra társát. Még néhány jól irányzott rúgás volt szükséges ahhoz, hogy felkeljen. Walbar megtörölte a szemét, felkelt, bár olyan görnyedt háttal, hogy inkább tűnt szőrös vénembernek, mint ereje teljében lévő wookienak. Ezt rögtön meg is cáfolta, egyetlen karral felkapta a lepit és elengedte úgy, hogy az a talpára essen. Bax azonban még nem volt teljesen fent, ezért dülöngélt előre-hátra, majd nekivágódott arccal a wookienak. Mivel kényelmes és puha volt, belemarkolt a szőrébe és mintha csak paplan lenne, fordult egyet. Mivel egy szép adag szőrt tépett ki Walbarból, az olyan hangosan mordult fel, hogy erre már a lepi szeméből is eltűnt a csipa.
- Jóvanna! Fent vagyok!
Walbar még hörgött valamit, aztán felöltözött -azaz felvette a jellegzetes töltényövét és nyílpuskáját. Ezzel szemben Bartin sokkal többet vacakolt. Fogat mosott, az arcát is megöblögette vízzel, aztán elfogyasztotta az utolsó répáját.
- Hát ez remek! Már megint kifogytunk. Van egy utunk a Tatooinera. Keress valaki, aki szól Isiaacnek.
A wookie válaszul morgott egyet, majd amíg Bax is felöltözött, az első szembejövő embert kérte meg, hogy értesítse a férfit. Miután mindennel végeztek, elmentek a hangárba, a Tapsifüles pedig a Tatooine felé vette az irányt.