Chloe Dianne Jones
Junior Member
Er?haszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 4
F?lhapan Jedi-padawan nő, vad?szpil?ta, sz?m?t?g?pspecialista
Posts: 154
|
Post by Chloe Dianne Jones on Aug 13, 2007 19:48:36 GMT 1
*Isiaac válaszait és véleményét meghallgatva természetesen azonnal felel maga is. Egyébként sem szokott az utóbbi időben sokat csendben maradni, de ez a téma pláne nem hagyja nyugodni.* -Gondolod, hogy Varaitokot érintően éreztem meg valamit? Hasonló balsejtelmem már korábban is volt, de furcsa volna számomra, ha ezúttal őt illetően lenne most szó valamiről, mivel már akkor elkezdtem érezni, amikor még mellettem volt a hajón, pedig azokban a percekben még tudtommal semmi negatív dolog nem történt vele. Vagy talán ez utalás lenne valami majdan bekövetkező dologra, Isiaac? Esetleg is-is? Ráadásul azt mondod, el is ment. Remélem, jól van! Ehh... Bonyolult. De majd megértem! *Villant fel szinte fanatikus tüzet szemében az elhatározás egy pillanatra.* -Ami a vívást és gyakorlást illeti, igen, szeretném, ha most kezdhetnénk! Vagyis előbb átöltöznék, ha lehet, noha ezt az öltözetet is szeretem. Persze csak ha nincs fontosabb dolgod. Hozattam az egyik nemrég érkezett szállítmánnyal egy ládában felszerelést magamnak az Árnyhajóról, láttam is, amikor kiszálltam a Tapsifülesből. *Mondja Isiaacnek, aztán felmérve annak rendfokozatát egy katonát int magához, akinek épp a közelükben vezetett volna el az útja.* -Hadnagy! Hozassa a Tapsifüles melletti kék kis konténert a szoba elé, amiben el leszek szállásolva ittartózkodásom alatt! Lehetőleg minél gyorsabban! *Adja ki a parancsot a légionáriusnak hihetetlen gyorsan megváltozott és egészen más, majdnem fagyos, kemény hangnemben, mintha valaki hirtelen feldühítette volna, majd miután tiszteletteljes, ám gyors fejbiccentéssel nyugtázta annak "-Igen is, Jones százados!" válaszreakcióját és a tisztelgése utáni azonnali távozását, visszafordul Isiaachez, és újra a Jedi-lovagot kérdezi, ellenben az előbbivel azonban vonásai egy pillanat alatt ellágyulnak, s mint a világ legártatlanabb teremtése, angyali vonásokkal arcán, egészen kedvesen és gyengéden szólal meg. Meglehet, Isiaac némileg megrökönyödik majd a hirtelen közjátékon a hangulatváltozás miatt, erről az oldaláról kevéssé ismerheti a lányt, habár sokmindenen mentek már keresztül, s meglehet, korántsem teljesen új számára a dolog.* -Hol fogunk gyakorolni? Csak tervrajzok alapján ismerem az egész bázist, könnyebben odatalálnék, ha leírnád az utat, vagy megmutatnád. *Eközben valahol a hátuk mögött néhány katona egy antigravitációs szállítópadra teszi a dögnehéz ládát, és sietős tempóban elindul valamerre -Chloe szállása felé- magával szállítva az imént megmozgatott kis konténert.*
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Aug 14, 2007 15:37:03 GMT 1
- Könnyen lehet, hogy Varaitokkal kapcsolatban éreztél valamit - bólintok. - Tudod, annak idején, amikor még tanonc voltam, egy tucatnyi másik fiatallal voltam egy csoportban. Padawanná válásomig velük együtt edzettem éveken keresztül, és ezért kialakult közöttünk egy kölcsönös kapcsolat. Átalában megéreztük, hogy ha valamelyikünkkel történt valami, esetleg ha a közelben voltak. Nálatok ugyanez áll fent. Ugyan még csak fél éve edzetek együtt, ez a bizonyos kapocs már kialakulóban van. Ezt követõen végighallgattam Chloe mondandóját, illetve azt, ahogy elküldi a közelben álló hadnagyot a felszereléséért. Na igen, ez is egy sajátossága volt Chloenak. Hogy ha nem valami közeli ismerõsével beszélt, teszem azt, parancsokat osztott, akkor az amúgy kedves lány pillanatok alatt jéghideg, jellemmé változott. Nem egyszer tapasztaltam már ezt, de mindannyiszor megilletõdtem ezen... ha az arcomon nem is látszott. - Nos, ha átöltöztél, találkozzunk a bázis keleti részében. Az egyik raktárunk át lett alakítva edzõteremmé, az tökéletesen megfelel. Az G-3-as folyosón van, ha jól emlékszem.
|
|
Chloe Dianne Jones
Junior Member
Er?haszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 4
F?lhapan Jedi-padawan nő, vad?szpil?ta, sz?m?t?g?pspecialista
Posts: 154
|
Post by Chloe Dianne Jones on Aug 16, 2007 15:26:14 GMT 1
*Jó alaposan elraktározza magában Isiaac az Erő témakörét illető szavait minden egyes betűjét megjegyezve az elhangzottaknak, aztán gondolatai visszatérnek Varaitokhoz, majd egy kis szünet után újra megszólal.* -Rendben, akkor ott találkozunk! *Kacsint Isiaacre egészen feldobva már most a gondolattól, hogy hamarosan ismét gyakorolhat, aztán amennyiben a vele szemben álló férfinak nincs hozzá több mondanivalója, elindul átöltözni. Nagyjából sejti, a bázisnak melyik részén is lehet a szállása, ezért gyorsan maga mögött hagyja a dokkot, s elkezdi keresni a szobát. Hamarosan meg is találja lakrészét, mivel az imént parancsba adta holmijának ajtaja elé szállítását, s az egyik folyosón ennek megfelelően meg is pillantja az antigravitációs padon lebegő kék kis konténert egy plasztacél ajtótól nem messze. Ezek után már a legcsekélyebb hezitálás nélkül lép be a szobába, s maga után húzza lebegő holmiját is. Odabent a földre irányítja a maga után húzott "fémládát", s gyorsan kipakolja belőle tartalmát, személyes holmijainak egy részét. A többi cucca egyelőre még csillagvadászának rakterében lapul, de úgy véli, ezekkel bőven ráér még később foglalkozni, most amúgy sem lesz rá szüksége. Miután mindezzel végzett gyorsan átöltözik, és az eddig viselt pilótaszkafander helyett pár perc elteltével már vadonatúj, némiképp azért egyedi, mégis tradícionális Jedi öltözetében pompázva veszi magához fénykardját, s a többi esetleg szükségesnek vélt eszközt, köztük zsebszámítógépét is. Fűtött szobájában sokkal kényelmesebbnek találja a jelenleg viselt öltözetet, azonban miután elhagyva a helyiséget kilép a hideg folyosóra, azonnal megmutatkoznak a szkafander megkérdőjelezhetetlen előnyei. Bár nem fázik igazán így sem, azért nincs ínyére a hűvös levegő, amelyben elindul a G-3-as folyosó felé. Persze nem valószínű, hogy eltévedne, korábban elég jól átnyálazta már a bázis tervrajzait, de azért biztosra menve a séta közben leellenőrzi útirányát számítógépén. Hamarosan meg is érkezik az edzőteremhez, s természetesen bemegy, majd a jókora terem közepén, az ajtóval szemben lótuszülésben elhelyezkedve, köpenyének csuklyáját felöltve várja Iseaac érkezétét.*
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Aug 16, 2007 17:08:15 GMT 1
Miután Chloe elment, a vezérlõterem felé vettem utamat. Kíváncsi voltam valamire. Beérkezve a navigációs tiszthez léptem. - Nyisson egy csatornát az Árnyhajó felé - szoltam. - Igenis - bólintott az ott ülõ férfi, majd munkához látott. Nem vett sok idõt igénybe, hamarosan egy biccentéssel jelezte, hogy készen van. Megnyomott egy gombot, mire az adás létrejött. - Freeman hívja az Árnyhajót, vétel. A számítógép tetején, egy oda szerelt holografikus szerkezet életre kelt, egy egy harminc centis alak vált láthatóvá. Dhora McNeal volt az, a hajó kapitánya. - Hallgatlak Isiaac - nézett rám kérdõ szemekkel. A tény, hogy Dhora tegezett engem, talán egy kívülálló számára vagy egy vérbeli katonának helytelennek tûnt volna. Azonban aki a Légió tagja volt, az tudta, hogy Dhora nem csak egy tiszt az irányításom alatt, hanem egyben egy nagyon jó barát is. - Észleltéktek Varaitok vadászát, amikor is elhagyta a bolygót, és hipertérbe lépett? - Igen. Nem volt nehéz, nem messze repült el mellettünk. - Be tudtátok mérni, hogy merre ment? - kérdeztem reménykedve. - Várj egy kicsit - Dhora oldalra fordult, bizonyára a navigációssal, vagy a radarkezelõvel beszélt. Pár perc múlva ismét felém fordult. - Pontosan nem tudtuk bemérni, de van egy feltételezett irányunk. A Dathomir, illetve a Yavin rendszerek jöhetnek szóba. Nyeltem egyet. Mind a két bolygó az egykor fõleg Sötét oldallal kapcsolatba hozható planéta volt. Elhesegette egy kósza gondolatot, hogy miért is mehetett oda Varaitok. - Valami baj van? Eléggé gondterheltnek tûnsz - jegyezte meg Dhora. - Rossz elõérzetem van, ennyi az egész. - Értem - kisebb csend, majd. - Szólok, ha Varaitok visszaérkezett. - Rendben, köszönöm. Bázis vége. Az adás megszünt, én pedig elhagytam a vezérlõt. Néhány perces séta után megérkeztem a G-3-as lõterembe, ahol Chloe-val volt találkozóm. Belépve láttam, hogy már ott vár.
|
|
Chloe Dianne Jones
Junior Member
Er?haszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 4
F?lhapan Jedi-padawan nő, vad?szpil?ta, sz?m?t?g?pspecialista
Posts: 154
|
Post by Chloe Dianne Jones on Aug 16, 2007 17:47:04 GMT 1
*Mestere érkezésekor Chloe némán kihúzva magát feláll, majd egy lépést téve felé halkan megkérdezi:* -Mivel kezdünk? *A Jedi-lovag feleletére várakozás közben pedig árnyékban fürdő tekintete igyekszik kiolvasni Isiaac vonásaiból, mit vált ki belőle öltözetének látványa. Persze megszokhatta már, a férfi arcán ritkán tükröződnek érzelmei, legalábbis teljes mértékben, mégis, kíváncsi rá, vajon mire gondolhat. Talán el is mondja majd... Akárhogy is, a lány csendben várakozva várja meg, mit tart fontosnak jelenleg a képzésében Isiaac, habár mint mindig, legszivesebben már most lerohanná őt az időközben felmerült kérdéseivel buzgó tudásvágyától hajtva.*
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Aug 16, 2007 18:16:31 GMT 1
Szó mi szó, enyhén meglepõdtem azon, hogy Chloe milyen ruhát visel. Nem emlékeztem rá, hogy adtam volna neki, és eddig egyszer sem láttam rajta. Elszoktam már a Jediruha látványától. Mióta a Légió létrejött, többnyire a Hoth-on voltam, ahol a bélelt, havasi tájra készített ruhákat részesítettem elõnyben. A Jedi ruhám összehajtogatva kuksol a Kalee bázison, egy láda mélyén. Habár a jedik ruháját egyesek keverik a sivatagokon élõ emberek ruházatával, az avatott szemek pillanatok felismerik az amúgy egyszerû küllemû ruhát. - Nem fázol ebben a ruhában? - kérdeztem, majd miután válaszolt, másra tereltem a témát. - Kezdetnek csak meditálni fogunk. Ahogy már mondtam néhányszor, a meditáció a kulcsa annak, minél jobban megismerjük az Erõt, és az így nyert ismeretekbõl merítve sokkalta megkönnyebbíti az irányíthatóságát. Minél jobban képes vagy kontrolállni az Erõt, annál összetettebb technikákat leszel képes megtanulni az idõ folyamán, az érzékeid pedig annál inkább ki fognak tágulni. Ne feledd, a jedik ereje abban rejlik, hogy minél jobban rá tudjanak hangolódni az Erõre. Az Erõ a kulcs a tudás elsajítításához.
|
|
Chloe Dianne Jones
Junior Member
Er?haszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 4
F?lhapan Jedi-padawan nő, vad?szpil?ta, sz?m?t?g?pspecialista
Posts: 154
|
Post by Chloe Dianne Jones on Aug 17, 2007 2:12:58 GMT 1
-Csak egy kicsit. Gondoltam, a mozgástól majd melegem lesz. *Feleli Isiaacnek, aztán tanítójának további szavai értelmében újra leül az iménti kényelmes testhelyzetet felvéve, hogy nyugodtan meditálhasson. -Igen mester! *Teszi hozzá kicsit megkésve, s szemeit lehunyja, úgy figyeli, hátha mond még valami instrukciót mestere. Aztán miközben várja a férfi hangjának ismételt felcsendülését egyre jobban elmélyed gondolataiban, s kezdi szabadjára engedni majd elcsendesíteni elméjét, de egyelőre még azon a határon tartva magát, ahol viszonylag könnyen képes tudomást venni a külvilágról, megszokott mély meditatív állapotát még nem éri el. Igen, ha nincs komolyabb zavaró tényező, ez a dolog már egészen jól megy neki, de persze az Erő megértéséhez s minél nagyobb mértékben való uralásához vezető rögös út ezen szakaszában számára a meditációból sosem lehet túl sok, vagy akárcsak elég.* -Ilyenkor érzem, hogy átjár az Erő, mester; mintha csak arra várna, hogy segítségül hívjam valamihez, hogy használjam, de nem tudom eléggé irányítai, kontrollálni amikor épp kellene, amikor mozgásban vagyok. Csak így, elmélyülés közben érzem magam igazán erősnek, úgyértem önmagamhoz képest. *Foglalja szavakba érzéseit, s ezúttal őszinte hangjából tényleg kihallani a benne rejlő kételyt, s egyúttal a részbeni megelégedettség keltette örömét is, amit megfoghatatlan képességének erőteljesebb átélése nyújt számára. Mintha csuklyájának takarásában levő arca egyik fele sírna, a másik pedig nevetne, arra gondolhatna bárki, ha nem kételkedne az ilyen eset jelentette paradoxonban.*
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Aug 17, 2007 15:38:37 GMT 1
Elvileg úgy volt, hogy együtt fogok meditálni Chloe-val, de amikor már ültem volna le, eszembe jutott valami. Miközben a tõlem nem messze ülõ lányt néztem, összpontosult bennem, hogy nagyon nehéz helyzetben van. Vállalta azt, hogy aláveti magát a tanulásnak. Egy gyermeket is nehéz megtanítani arra, hogy kezelje az Erõt, de egy felnõttet még annál is megpróbáltatóbb. Néha elgondolkoztam azon, hogy tudom-e, egyáltalán mit csinálok. Huszonhat éve járom a Világos oldal ösvényét, tanulva az Erõ használatát. Sokszor tett próbára az élet, de az Erõ segítségével mindig sikerült megúsznom a szorult helyzeteket... ha nem is sérülés mentesen.
Mégis, mindig, hogy ha gyakorlok a tanítványaimmal, gyengének érzem magam. Talán még nem vagyok elég tapasztalt ehhez. Elhesegettem ezt a gondolatot. Nem szerencsés, ha kétkedve állok neki tanítani. Ha szeretnék Chloe-ból Jedit képezni, minden tudásomra szükség lesz, és amennyire csak képes vagyok rá, meg kell könnyítenem a dolgát. Amíg ezen gondolkoztam, még valami eszembe jutott. Az Erõ voltaképpen az életbõl ered. Ha egy olyan helyen tudnám folytatni Chloe-t a továbbiakban, ahol élõlények garmadája éli mindenapját, akkor talán sokkal könnyebben boldogulna. Éppen ezért a Hoth-on nem volt könnyû dolga. Vannak ugyan itt élõlények, de csak az egyenlítõ környékén. A sarkpontok felé menet még ennél is durvább az idõjárás. Villámként hasított belém a felismerés. Tudtam a megfelelõ helyet. Arrébb sétáltam, hogy ne zavarjam Chloe meditálását, majd elõvettem a komlinekemet. Különben is voltak terveim azon a bizonyos bolygón. Nem kell kétszer fordulni legalább. - Irányítóterem, itt Freeman. - Értesítse McNeal kapitányt, hogy vegyék fel a Gathering barátaink szerelés alatt álló hajóját, aztán landoljanak a bázis felé. Elmegyünk egy idõre. Értesítsen mindenkit, hogy újabb munka vár ránk... és állítsák össze a tíz fõs örséget. - Értettem uram. Elraktam a komlinket. Közben Chloe abbahagyta a meditálást, és beszámolt nekem a tapasztalatairól. - Ez teljesen szokványos azoknál, akik most kezdik megismerni az Erõt - feleltem neki, miközben odasétáltam hozzá és leültem vele szemben, úgy két méternyire. - Amikor még tanítvány voltam, én is éreztem olyat, hogy az Erõ engem arra kér, hogy használjam. De nem tettem. Az Erõ a jedik szövetségese, de sosem használhatják csak úgy a hatalmát, mert nem játékszer, nem szabad visszaélni vele. Csak akkor folyamodunk a használatához, ha feltétlenül szükséges, vagy hogy ha valakit meg akarunk védeni. A miatt pedig nem kell aggódnod, hogy még nem tudod úgy kontrolállni az Erõt, hogy bármikor segítségül hívhasd. Elsõre minden nehéz. De a fejlõdés, amit az elmúlt fél évben mutattál, azt kell mondanom, meggyõzõ.
Közben a bázis eddig kihalt folyosói hirtelen megtelnek élettel. Mindenki értesült a kommunikátorán az indulásról. Szedelõdzködnek, magukhoz veszik a felszereléseiket és személyes tárgyaikat. A Miroullal levõ John is megkapja az üzenet. - Úgy tûnik uram, a beszélgetés elmarad. Ilyenkor elég fontos dolgom van. Kérem, maradjon itt, hamarosan mindenki itt lesz. Elmegyünk egy kicsit. Bocsásson meg, de most dolgom van. Azzal egy fejhajtás után hátat fordít a gatheringnek, és elindul az egyik folyosó felé. John-nak, mint a haderõ legmagasabb rangú tisztjének volt feladata összeállítani azt a tíz fõs alakulatot, akik õrségnek itt maradnak a bolygón.
//Az indulás Vasárnap lesz, addig mindenki intézze el a bolygón levõ dolgait//
|
|
Chloe Dianne Jones
Junior Member
Er?haszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 4
F?lhapan Jedi-padawan nő, vad?szpil?ta, sz?m?t?g?pspecialista
Posts: 154
|
Post by Chloe Dianne Jones on Aug 17, 2007 20:43:05 GMT 1
*A lány elmosolyodik kissé, amikor végighallgatva Isiaac intelmeit mentora a "meggyőző" szóval illeti fejlődését. Hiába, jól esik neki ezt hallani, hisz tényleg rengeteget gyakorolt eddig is. Azonban szó sincs arról, hogy elbízná magát, épp ellenkezőleg, mivel maga is tapasztalhatta már előbbre jutásának eredményeit, roppantul ösztönzően hat rá a kijelentés, hisz azt sugallja számára, hogy eddig egész jól csinálta a dolgokat, s jó irányban halad az Erő megértésének és használatának útján. Ez a kis öröm viszont azért nem elég ok arra, hogy figyelmen kívül hagyja Isiaac kommba adott utasításait. Persze a segítő szavak szinte mindennél fontosabbak számára, de azért most a józan ész szavára hallgatve előtérbe helyezi az Erőt illető kérdéseit s megjegyzéseit illetően is azon kíváncsiságát, hogy hová is szeretne menni Isiaac, és egyáltalán, mi ez a nagy hirtelenség.* -Mire készülsz, Isiaac? Hová megyünk? Pont most kezdtem volna berendezkedni... *Szólalt meg eleinte lelkesen, aztán elkényelmesedő gondolatainak hatására egyre inkább lelombozott hangsúllyal. Nem tudja, padawan-társával kapcsolatban érzett-e meg valamit a mestere, ezesetben persze nem sajnálná az energiát a legmegerőltetőbb tevékenységekre sem. Mindezek mellett viszont mivel a gyakorlást illetően is van még mondanivalója, vár egy kicsit, hátha választ kap a feltett kérdésére, majd azután veti fel saját gondolatait.* -Visszatérve az Erőre Isiaac, az az, ami egy kicsit dühít, már ha szabad ezt így mondanom, vagy talán helyesebb lenne úgy fogalmaznom, hogy zavar, hogy néha tényleg képes vagyok már olyan dolgokat végrehajtani, amilyenekről korábban nem is álmodhattam volna, s az emberek javarésze soha nem is álmodhat, de mégis, ezen megnyilvánulásaim alatt sokkal kevésbé érzem magamban az erőt, mint ilyenkor, meditálás alatt. Úgy értem, az imént például úgy éreztem, hegyeket tudnék megmozgatni, ami persze nem igaz, de mégis, ha abbahagyva a mozdulatlan koncentrációt, cselekednem kéne, például valóban az Erő segítségével kellene hatnom Seleenre, megemelni valamit, vagy éppen vívnom, akkor sokkal kevésbé lennék képes az Erőre hagyatkozni, és uralni, használni azt, mintha jórészt hirtelen elillanna mindaz, ami még az imént majd szétvetett. Szóval érzem, hogy itt van bennem a lehetőség, de még nem tudom kibontakoztatni. És zavar a dolog spontanitása is. Igen, Tudom, hogy ez természetes még ilyenkor, ahogy mondtad is, de akkor is... *Gondolkodik el kissé elámpicsorodva, de egyszersmind elszántan, akár egy hisztis kisgyerek, aki túl magas polcon vélte megpillantani az áhított nyalókát, de belül már fűti a dac, hogy ő bizony márpedig azt mindenképpen el fogja érni, ha a szoba összes dögnehéz székét és zsámolyát kell is egymásra pakolnia. Legbelül érzi már, ha ő lenne ez a gyermek, ha kell legfelül egy ingatag labdára is ráállna, de így vagy úgy, végül el fogja érni a célját. El kell, hogy érje! Más út nem létezik! Ezen elmélkedése azonban a pillanat tört része alatt fut át elméjén, s még mielőtt bárki megelőzné hozzáfűzi következő gondolatát is, nehogy elmaradjon.* -Amit pedig az előbb mondtál, értem mester, természetesen nem használom az Erőt minden aprósághoz, vagy csupán mert épp a kedvem úgy tartja, csak amikor tényleg szükségem van rá, vagy hatalmas könnyebbséget jelent a segítsége. Legalábbis igyekszem megállni. Nomeg persze ha a cselekedetemet épp eleve gyakorlásnak is szánom. ilyenkor néha olyan mulatságos, amikor hibázom! *Neveti el magát, nyilván felötlött benne egy kósza emlék, de aztán észbekapva s gondolatban megróva magát az említett gondolatokért gyorsan megkomolyodik. Ezúttal ő is érzi, hogy túl sokat beszélt.* -Ügyelnem kell a gondolataimra...! *Jegyzi meg halkan leginkább saját magának.*
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Aug 17, 2007 22:14:54 GMT 1
- Benézünk egy kicsit a Kalee-ra - felelem. - Van egy elég régóta dédelgetett tervem az ottani helyzetre. De errõl majd késõbb mindent el fogok mondani a megbeszélésen, amit a hajón tartunk majd. Végighallgatom Chloe-t. Valahogy ismerõs ez. Mintha annak idején egy tanítványtásam is hasonlóan vélekedett volna Yoda mesternek. Na igen, régi szép idõk. - Ami ezt mondatja veled, az nem más, mint a jedik törzsgyökeres ,,ellenfele": a türelmetlenség. Ez teljesen szokványos velejárója a tanításnak. Mindenkiben ott van a vágy, hogy minél gyorsabban megtanulja irányítani az Erõt. Vannak, akik képesek ezt a háttérbe szorítani, vannak, akik kevésbé. Természetesen az igyekezet, hogy minél jobban és hamarabb akarják elsajátítani az Erõ irányítását, figyelemre méltó, de egyben veszélyes is. Nem egyszer volt rá példa, hogy egy Jedi ezt az utat választotta. Nem kis erõre tett szert, de minden megalapozás nélkül, így nem volt teljesen ura a benne lakozó Erõnek. Ez aztán az idõk folyamán a Sötét oldalra sodorta õt. Nem ismerem pontosan a Sötét jedik észjárását, de annyit tudok, hogy minél jobban az irányításuk alá akarják azt vonni, olyan hamar, amilyen gyorsan csak lehetséges. De aztán... ezt majd késöbb elmesélem. Ne feledd Chloe, a tény, hogy képes vagy irányítani az Erõt, egy ajándék a sorstól. Hogy egy szólással éljek - felemelem az egyik kezemet, majd ökölbe szorítom, kivéve a kisujjamat. - A sors a kisujját nyújtotta neked - szétnyitom a kezemet, majd visszább húzom, végül az élét a vállamhoz érintem. - Ne akard a karját venni.
|
|
Chloe Dianne Jones
Junior Member
Er?haszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 4
F?lhapan Jedi-padawan nő, vad?szpil?ta, sz?m?t?g?pspecialista
Posts: 154
|
Post by Chloe Dianne Jones on Aug 19, 2007 12:49:45 GMT 1
-Igen mester! *Nyugtázza Isiaac szavait egyszersmind az utazást s a másik témát illetõen, aztán feláll.* -Azt hiszem, nem vagyok telhetetlen, csupán türelmetlen, ahogy te is mondtad Isiaac. Tudom, hogy már attól is kivételesen szerencsésnek érezhetem magam, hogy egyáltalán megvan bennem a képesség, hogy a saját magam oldalára állítsam az Erõt. Nem is akarok visszaélni ezzel, talán csak a rám jellemzõ maximalista szemléletemmel állok néha ehhez a dologhoz is, hogy ha egyszer valamit csinálok, akkor azt csináljam jól, vagy sehogy! Azt persze én is tudom, hogy semmi sem mehet egyik pillanatról a másikra, csak hát... szeretnék mielõbb kibontakozni, de azt hiszem, ez valahol természetes. Ráadásul abban is szerencsém van, hogy van egy remek mesterem, aki megóv attól, hogy letévelyedjem a helyes útról! *Vigyorog Isiaacre huncutul, aztán megkérdi:* -Csinálunk még valamit? Vagy most fontosabb lenne inkább az utazás elõkészítése? Ha gondolod, én is benézhetek majd még a tervezõ laborba a mûszakisokhoz amíg te elkommandírozod a többieket, hátha tudok segíteni.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Aug 21, 2007 21:52:16 GMT 1
Nem kommentáltam egy ideig a Chloe által mondottakat. Úgy véltem, hogy mindent elmondtam neki, amit szükséges volt, ezek már amúgy is csak a szokásos utolsó mondatai voltak. Ám amikor megemlítette, hogy ,,remek mester"-nek tart engem, nem bírtam csendben maradni. - Errõl azért vitatkoznék veled. Két okból is. Egy: nem vagyok mester. Bár az elmúlt évek alatt nem kevés ismeretet és gyakorlatot sikerült felhalmoznom magamban, melyeket igyekszek neked továbbadni, eltörpülök egy Jedi Mester által képviselt erõ és bölcsesség mellett. - A másik ok pedig az, hogy nem vagyok már az a tisztalélkû Jedi, aki akkor voltam, amikor megkezdõdött a Jedik kiirtása. Kilenc év telt el azóta, az életem pedig lassab kezd egyé válni a harcokkal. Nem egyszer elõfordult már, hogy majdnem átzuhantam a Sötét oldalra. A harc megrontja a embert, még a jediket is. Akkor még fiatalabb voltam, túl vakmerõ, így nem csoda, hogy nem egyszer csak kevésen múlott hogy ezen az oldalon maradtam. Azóta már benõtt a fejem lágya, tanultam a hibáimból, de az élettõl kapott leckék mély sebet hagytak a lelkemben. Sosem fogom õket feledni, fenyegetõ mementóként lebegnek a szemem elött. Egyszer, és szerintem nem is olyan soká, te is fogsz kapni egy-két leckét az élettõl. Elhallgattam egy kicsit, de nem hagytam reagálási idõt Chloe-nak. Nem szivesen beszéltem ezekrõl az élményekrõl... régi sebeket tépnek fel az emlékek. Felállok. - A hajón fogjuk folytatni az edzést. Egyenlõre szerintem pakoljunk össze és készüljünk az indulásra. Ne aggódj, nem maradok sokáig adós ezzel, két órán belül folytatjuk. Ezután elfordulok tõle, majd elhagyom a gyakorlótermet. Utam a szobám felé vezet, miközben egy régi emlék képei rajzolódnak ki újra és újra a szemem elött... egy fájdalmas emlék, amit mindig igyekeztem elûzni, de nem sikerült.
Közben az Árnyhajó, fedélzetén a gatheringek hajójával, landol a bázis mellett. A légiósok a nyitott hangárajtón át kezdenek el áramolni a hajó felé, hogy felszállhassanak rá. A két ájult Gatheringet ellátták az orvosok, majd hordágyon viszik õket is a hajóra. Elhaladnak Miroul mellett, aki csattlakozhat a társaihoz így. Közben John kiválaszott öt katonát, egy orvost, két idomárt és három technikust, hogy felügyeljenek a bázisra, amíg távollesz a Légió nagyja
|
|
Chloe Dianne Jones
Junior Member
Er?haszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 4
F?lhapan Jedi-padawan nő, vad?szpil?ta, sz?m?t?g?pspecialista
Posts: 154
|
Post by Chloe Dianne Jones on Aug 23, 2007 20:45:40 GMT 1
-Rendben mester! *Mondta egyszerűen Isiaac szavai után nem sokkal, bár korábban látta, hogy a férfi eszébejuthatott pár nem túl vidám emléke, ám nem kérdez utólag sem, hisz bizonyára nem véletlenül nem részletezte azokat, még okító szándékkal sem. Eztán vár még egy kicsit, pár fizikumát erősítő, vagyis inkább csupán karbantartó gyakorlatot végez a teremben fellelhető gépeken, majd elindul vissza a szobájába. Odaérve sietősen összepakol, ami nem is igényli túl nagy idejét és energiáját, lévén alig pakolt ki nemrég néhány dolgot a helyiségben személyes ládájából. A kis konténert lezárja ezután, s szokásától eltérően szkafanderét ezúttal nem ölti fel, csupán sisakját viszi magával külön, s röviddel később már a kis konténert magával víve az antigravitációs padon tűnik fel személye ismét a hangárban. A kék szállító alkalmatosságot vadászgépe mellett hagyja magára, aztán segít kiüríteni a bázist Isiaacnek, legalábbis ami a rendfokozatban alatta helyet foglaló embereket illeti, s legvégül még néhány ügyes-bajos dolog elintézése után a lány is csillagvadászába pattan, és Zafírjában elhagyja a Légió bázisát, az Árnyhajó felé véve útját.*
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Aug 25, 2007 21:55:47 GMT 1
Beérve a szobámba azonnal a szekrényemhez léptem, majd elõvettem egy nagyobb, utazás során használatos táskát. Elkezdtem bepakolni. Igazából nem kellett sok mindent elraknom. Csak néhány ruha és az adattáblám került a táskába. Míg készülõdtem, a szoba ajtaja kinyílt, és Laura jelent meg. - Szia apu! - köszönt, miközben odajött hozzám. - Szia - leguggoltam elé, így a fejünk egy magasságban volt. - Összekészülödtél? - Igen, Jess segített összepakolni - a hátán levõ kisebb táskára mutatott. - Õk már a hajón vannak. - Remek - mosolyogtam. - Hamarosan mi is megyünk, csak elöbb elkészülök. Felálltam, majd elkezdtem behúzni a cipzárt. - Hova megyünk? - A Kalee-ra. - Nem ismerem, merre van? - Nagyon messze. Van ott egy bázisunk, oda megyünk. - Az is ilyen fagyos bolygó? - Nem mondanám. Sokkal jobb ott az idõjárás. Bár szó mi szó, néha eléggé bajos tud lenni. Miután kész voltam, felkaptam hátamra a táskámat. - Rendben van, indulhatunk. Kiléptünk szobámból, majd elindultunk a hangár fele. A folyosók kihaltak voltak, jelezve, hogy a bázis lakói már a hajón vannak. Mire a hangárba értünk, az már üresen kongott. Tíz illetõ volt ott, illetve John McNeal. Ahogy elnéztem, John éppen az örség tagjait utasítgatta. Végül tisztelgett nekik, majd csatlakozott hozzánk. - Minden elõ van készítve Isiaac, nem lesz gond. A fiúk jól fognak vigyázni a bázisra. - Tájékoztattad õket az Omega tervrõl is? - Igen, de szerintem nem lesz rá szükségük. Csak nem fognak jönni azok a szemét kalózok, míg távol leszünk. Jut eszembe, a technikusok jelezték, hogy csak az egyik vadászgyártót tudták szétszedni és a hajóra vinni, a másik még egyben van. - Egy is több a semminél. Kiértünk a hangárból, és megpillantottuk az 50 méterre levõ Árnyhajót. Sokan lebecsülnék a hajót szokatlan kialakítása miatt. Ugyanis egy törékeny hajónak tûnik elsõ ránézésre. De ez csak látszat. A Sheritan fregattok a maguk rendszerében egy rettegett hajótípus volt. Tûzereje és mozgékonysága olyan félelmetes géppé tette, hogy sokan elmenekültek, csak ha meglátták õket. Legalább is John ezt mesélte, és ki tudja, mennyi bort ivott elötte való nap. Utolsóként érkeztünk a hajóra. A légzsilip bezárult mögöttünk, a hajó pedig érezhetõen beindította hajtómûveit, majd emelkedni kezdett. Néhány perc múlva a hajó elhagyta a bolygó atmoszféráját, majd miután a szükséges számítások megtörténtek, a hajó fénysebességre kapcsolt. Irány a Kalee.
//Folytatás a Végtelen ûr --> Árnyhajó topicban//
Közben a bázison a technikusok bezárták a hangárt, illetve az összes ki-be járatot. A generátorok teljesítményét lényegesen visszavették, hogy csak a szükséges dolgok mûködjenek, és ne termeljék feleslegesen az áramot. Az õrség tagjai remélték, hogy nem fog pont most a nyakukba zuhanni egy kalóz invázió.
|
|
Miroul
New Member
Harcos
Gathering harcos, nemes. A Sump ?rzői kommand? vez?re.%\4\%!c!Default
Posts: 71
|
Post by Miroul on Aug 26, 2007 16:01:44 GMT 1
Miroul bólint egyet, majd elkezdi lehámozni magáról átfagyott csatavértjét társával eggyütt. Miután levetették páncéljukat felhúzták a számukra hozott ruhát mely időközben megérkezett. Miután az öltözködéssel végeztek Miroul ismét John elé lépett.
- Nos azthiszem folytathatjuk ahol abba hagytuk. De azt legyen szíves és árulja már el nekem, hogy mi ez a szervezet. - kérte Miroul kíváncsian.
|
|