Bax Bartin
Junior Member
Csemp?sz
Lepi csemp?sz%\4\%!c!Default
Posts: 153
|
Post by Bax Bartin on Jun 22, 2007 22:24:43 GMT 1
Bax Bartin elégedett vigyorral nézett végig a Tapsifülesen, ami több órás szerelés után, végre ismét teljesen kifogástalan állapotban volt. A lepi rácsapott a borításra, a riadó pedig ekkor szólalt meg. Elkerekedtek a szemei és magából kikelve ordította:
- Most meg mi a bajod te romhalmaz? Megcsináltunk mindent rajtad!!!
Wookie társa morgásából jött rá arra, hogy ez valójában a bázis riadója volt.
- Oh értem - mondta a lepi, aztán felsietett a fedélzetre.
Walbar követte, magához vette a nyílpuskáját, aztán lement a rámpához. Bax Bartin közben bekapcsolta a hajó ágyúit, hogy lelőjje az ellenséget szükség esetén.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jun 23, 2007 13:25:48 GMT 1
A hangárban lassan összegyûlt a védekezõket képviselõ csapatok a légió részérõl. Negyvenöt katona, tíz ergonir droid, a Shadow Squad, valamint a karbantartók sorakozotak fel a támadó wampák ellen. Habár a hangár elött ki volt alakítva egy lövészárok rendszer egy frontális támadás visszaverésére, mégse mentünk ki oda, hanem inkább a hangár elejében rendezkedtünk be. Ugyanis ha kimentünk volna, úgy a wampák elõnyben lettek volna. Így viszont, hogy bent maradtunk, a wampáknak át kell jönniük a lövészárkokon, ami alaposan lelassíthatja õket, valamint Bax is tud fedezetet nyújtani a hajója ágyújával. Néhányan ládákat helyeztek el a hangárajtó elött, ezzel barikádot alkotva. Utolsónak Walbar és én értünk oda a védõkhöz, akik addigra már felkészülve várták a támadást. A távolban, ha még homályosan is, de látni lehetett az elsõ wampák körvonalát. - Várjuk meg, amíg elérik a lövészárkokat. Csak akkor kezdjenek el tüzelni - adtam ki a parancsot.
|
|
Chloe Dianne Jones
Junior Member
Er?haszn?l? Jedi Padawan Vil?gos Oldal Pont: 4
F?lhapan Jedi-padawan nő, vad?szpil?ta, sz?m?t?g?pspecialista
Posts: 154
|
Post by Chloe Dianne Jones on Jun 25, 2007 19:07:24 GMT 1
*Chloe V-19-es, Zafír névre keresztelt vadászán hagyta maga mögött nem is oly rég az Árnyhajót. Egész vidáman indult, ám most, hogy a Légió fagyos bázisához közelítve a csillagvadász szenzorai által közölt adatokat nézegeti, szemei megakadnak a jéghideg felszíni hőmérséklet számértékén, és már a gondolattól is borsódzik a háta, hogy nemsokára talán saját maga is újra megtapasztalja ezt. Persze elismeri, praktikus egy ilyen helyen kialakítani az igen fontos létesítményt, de egyúttal a borzasztó klíma miatt minden kellemességet nélkülöző is egyben. Vagy fél perccel az elkeserítő eredményű elmélkedés után az egyszemélyes űrhajó szokásos rutinmanőverét végrehajtva landol a bázis egyik dokkjában, azonban a riadót jelző szirénák és futófények láványa ha lehet, csak mégjobban elveszik a kedvét mindentől. Kíváncsi, mi lehet a riadó oka, s ez a kérdés foglalkoztatha egész végig, mialatt a vadász elhagyása előtt rejtett rekeszükből magáhozveszi fegyvereit is, elvégre nem tudhatja a figyelmeztetőjelzés okát. Ezután a harci gépet a körös-körül, változatos tevékenységük közepette tébláboló technikusokra bízza, ő maga pedig rögtön a központi vezérlő felé veszi az irányt. Futva szedi a lábát, s valahogy ez sincs épp ínyére, ám ezúttal már nem foglalkozik semmiféle kellemetlenséggel sem, céljához érve pedig a lehető legegyszerűbben köszönve az őt körülvevőknek "lekapja" a pilótaszkafander sisakját, és máris a számítógépeket faggatja a problémák forrását illetően. Természetesen nem csak a gépekre hagyatkozik, az egyik alacsonyabb rendfokozatú légionáriust kiszúrva magának vázoltatja fel a helyzetet. A rövid "párbeszédek" után -mind maga és a bázis számítógépei, valamint közte és a kérdezett katona között- immár sokkal többet tudva a dolgok állásáról indul maga is a fogadóbizottsághoz, amely a whampákat hivatott "elszórakoztatni". Odaérve meglepődve eszi vtudomásul, hogy Eve még nem tért vissza a bázisra, pedig a számítógépek szerint nemrég elhagyta a komplexumot.* -Üdv mindenkinek! *Köszön olyan gyorsan hadarva amilyen gyorsan csak tud, hogy minél kevésbé zavarja meg a harcra készülő jelenlévőket, aztán hangot ad aggodalmának is.* -Mit tudnak Carpathia alezredesasszonyról? Visszatért már? *Kérdezi, aztán mikor ólomlassúsággal telő másodpercekkel később nemleges választ kap, szinte ellentmondást nem tűrően reagál a szavakra, majd újra fejébehúzza sisakját.* -Kimegyek érte, megkeresem! ~Hacsak egy kis szerencsém is van, talán már visszafelé tart, vagy szimplán hamar megtalálom. Talán az Erő is a segítségemre lesz...~ *...s már indul is.*
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jun 26, 2007 11:58:11 GMT 1
Már épp fordultam volna meg, hogy Chloe-t megállítsam, amikor már messze járt. Tudtam jól, hogy nem kell õt félteni, de jobbnak láttam, hogy ha nem egyedül megy. - Menjen vele - szoltam az egyik mellettem álló katonához. - Igenis - a katona Chloe után sietett. Visszafordultam a közeledõ wampák felé. Míg vártuk, hogy a wampák közelebb érjenek, elkértem az egy másik mellettem álló katonától a sugárvetõjét. Nem voltam a legjobb céllövõ, de most talán többre megyek vele is távolságból, mint a fénykardommal. Közben a wampák még közelebb értek, majd hirtelen megtorpantak. Úgy tûnt, elérték a lövészárkokat. - Itt az idõ, emberek! Tüzet nyiss! A hangár ajtaja felõl közel hatvan fegyver kezdte el ontani a halálos lövedékeket a Wampák felé.
|
|
Bax Bartin
Junior Member
Csemp?sz
Lepi csemp?sz%\4\%!c!Default
Posts: 153
|
Post by Bax Bartin on Jun 26, 2007 14:00:31 GMT 1
Bax Bartin türelmetlenül várt a tűzparancsra.
- Gyerünk már ti átkozott hóbundák, gyertek! - motyogta az orra alá a pilótafülkében, miközben a gép ágyújával befogta az egyik a célkeresztje elé
Sem ő, sem Walbar nem tartozott a legjobb lövészek közé, de azért sok forgott kockán, ez pedig bárkiből előhozza a legtehetségesebb énjét. Amint felhangzott Isiaac szájából a tűzparancs, mind a ketten tüzet nyitottak.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jun 26, 2007 18:49:12 GMT 1
Az elsõ lövések igencsak meglephették a wampákat, mert másodpercekig nem mozdultak a lövészárkok környékérõl. Aztán, miután az elsõk eldöltek, az utánuk levõk elõre lendültek. Viszont már elég sokat lelõttünk belõlük, hogy konkrét fenyegetést jelentettek volna. A légió katonái félelmetesen pontos lövéseket küldtek az õshönos vadállatok felé. Folyamatosan fogytak a wampák, és végül a legutolsót is lelõttük, a hangár ajtajától két méternyire. - Szép volt emberek! Rakjanak rendet, aztán mindenki vissza a helyére - szoltam a többiekhez. Felcsipogott a komlinkem. - Uram, jöjjön a vezérlõterembe, történt valami - hallottam a komlinkemben. Elhagytam a hangárt, majd átsiettem a vezérlõbe. - Mi történt? - kérdeztem az ott levõket. Az érzékelõket kezelõ technikus rámutatott az elötte levõ képernyõre. Azon vagy hat pont volt, úgy háromnegyed kilóméternyire a bázistól. A színükbõl ítélve nem tartozott közénk, illetve volt még a környéken három másik pont, de azok kékek voltak, vagyis a mieinkhez tartoztak. - Nemrég tûntek fel. Az érzékelõk nagy hõt jeleztek a környéken. Úgy tûnik, hogy egy lezuhant hajó lehet. - Az Árnyhajó látott hajót a környéken? - Még nem kérdeztük õket, Kord épp azon van, hogy felvegye vele a kapcsolatot. - Kik vannak a közelben? - A jeladó szerint Jones százados, Carpathia ezredes és Tonzon légionárius. - Létesítsen kapcsolatot Chloeval - szoltam oda az egyik kommunikációsnak. A technikus bólogatott, majd dolgozni kezdett. Pár másodperc múlva jelezte, hogy kész. Odasétáltam a kommunikációs számítógéphez, majd beszélni kezdtem bele.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jun 28, 2007 16:34:32 GMT 1
Miután elküldtem az üzenetem Chloe-nak, elõhorgászom a komlinkomat a zsebembõl, majd beállítom Bax frekvenciájára. - Bax, itt Isiaac. Volna egy kis meló a számotokra. Észleltünk egy becsapódott hajót az érzékelõink hatókörében. Chloe megnézte, mi történt, és talált túlélõket. A segítségünkre van szükségük. Menj ki a hajóddal a roncshoz, és vigyél magaddal három technikust, hogy nézzék át a roncsot, a túlélõket pedig hozzátok vissza a bázisra. A koordinátákat hamarosan átküldöm a hajód navigációs komputerére. Ennyi. Közben a vezérlõteremben levõ egyik katona megkezdi a koordináták átküldését.
|
|
Bax Bartin
Junior Member
Csemp?sz
Lepi csemp?sz%\4\%!c!Default
Posts: 153
|
Post by Bax Bartin on Jun 29, 2007 7:43:20 GMT 1
Amint eldördültek az első lövések, kialakult a harci káosz. Sugárnyalábok tucatjai száguldották at a hangáron, ki a szabadba és lehetőség szerint az első útbaeső wampa fehér bundájában végezték. Nem minden alkalommal volt elég egy-lát lövés, néhány strapabíróbb állatnak akár öt-hat találat is kellett, hogy kilehelje a lelkét. Bax az ágyúval, Walbar pedig a nyílpuskájával járult hozzá a mészárláshoz. Végül a wampák elfogytak, a hangár pedig örömmámorban lett ittas.
Bartin otthagyta a pilótafülkét, aztán lement Walbarhoz, hogy gratuláljon neki. Éppen a rámpán ültek és beszélgettek, amikor Isiaac hívása befutott.
- Rendben van hapsikám, indulunk! Hé Ti ott meg Te! - mutatt rá három technikusra akikhez átordított a hangáron át - Munka van, gyertek velünk!
Mindenki beszállt, a lepi pedig beindította a gépet és miután megkapta az engedélyt a bázis elhagyására, felemelte a Tapsifülest, majd kimentek a hófödte külvilágba.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jul 10, 2007 19:49:56 GMT 1
Csendben figyeltem az eseményeket a vezérlõteremben, amikor megszólalt a komlinkem: - Uram, megérkeztek a tudósok az Árnyhajóról a megbeszélésükre -hallottam egy férfi hangot. - Rendben, az eligazítóban várom õket - elrakom a komlinket. - Értesítsenek, ha történt valami. Kisétáltam a vezérlõbõl, majd útnak indultam a folyosókon. A bázis túlvége felé igyekeztem, az eligazító terem felé. Odafele menet nem egy emberrel találkoztam, aki a dolgára sietett, vagy néhány technikust, akik az alagutakban elhelyezkedõ vezetékeket vizsgálták át. Az idomárok munkaállomása mellett elmenet odabentrõl sûrû káromkodást meg vadállat morgást hallottam. Úgy tûnt, az egyik idomár megint nem halad a melóval. Végül megérkeztem az eligazítóhoz. Ott még senki sem volt. Lehuppantam az odaben levõ hosszú asztalhoz, majd vártam.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jul 11, 2007 20:57:04 GMT 1
Nem kellett sokáig várnom, fél perc elteltével megjelent a három tudós: három sheritan, egy nõ és két férfi, havasi tájra alkalmas ruhában. A Sheritan tudósok alapjáraton nagy szaktekintélyeknek számítottak a saját galaxisukban, de ez a három fõ még közüllük is elõkelõ helyen helyezkedett el. A három tudós: Dr. Cameron Herton, a tudósok vezetõje. Remekül ért a különfajta elektronikai dolgokhoz, ez a szakterülete. Õ fejlesztette át a bázis energiaellátását, így lett az lehetséges, hogy a bázis generátorai tudják mûködtetni az ide telepített vadászgyártó felszereléseket. Egy jó humorú, meglehetõsen beszédes nõszemély. Dr. Mike Anderson. Talán a legnagyobb koponya a tudósok között. Fegyver- és pajzsfejlesztéssel foglalkozik, õ fejlesztette a Zeltor vadászgépek pajzsait. Õ is egy eléggé beszédes fickó, de tudja, mikor kell elhallgatnia. Dr. Vaszil Chekov. A különféle gépek tervezése az õ szakterülete, valamint a programokhoz is remekül ért. Jelenleg is új hajók és más jármûvek tervein dolgozik, de azért szakít idõt más fejlesztésekre is. Legtöbbször hallgatag fickó, de ha munkáról van szó, mindig megered a nyelve. - Jónapot mindenkinek - köszöntem a tudósoknak, miközben helyet foglaltak az asztalnál. - Hogy haladnak a munkával? - Egyenlõre sehogy - kezdte Cameron. - Folytattuk a karpáncél fejlesztését, de még mindig veszélyes. A legutóbbi tesztelés során majdnem felrobbant. - Szerencse, hogy droidot használtunk, különben most gépkezet tervezhetnék - jegyezte meg Vaszil. - Ja, magadnak, mert úgy is te teszteltél volna - morogja oda Mike. - Emberek, kérem, most mellõzzék ezt - szólok rájuk; a Sheritan tudósok elõszeretettel csipkelõdtek egymásból, viccbõl persze, de az ilyen megbeszéléseken szerettem, ha mellõzik ezt. - Megtalálták már a problémát? - Nem bírja a terhelést, ennyi az egész - válaszolja Mike. - Bekapcsolni be tudjuk, de amint egy sorozatnyi lövés éri, elkezdi túlpörgetni az engergiatelepeit, ami így felmelegszik, majd szépen szétégeti az egész karpáncélt, majd a használója alkarját is. - Próbáltuk lecsökkenteni az energia szükségletét, de nem sikerült, biztosan máshol lehet a probléma - tette hozzá Cameron. - Még most is vizsgálják az Árnyhajón, és remélhetõleg találtak már valamit. - Értem - bólintottam, majd témát váltottam. - A vadászgépfejlesztéssel van haladás? - Nemrég próbálták ki az egyik Zeltor fejlesztett hajtómûveit. Sikerült három százalékkal gyorsabb sebességet elérnie az átlagnál - szolt Mike. - Remek - jegyeztem meg. - Van egyébb fontosabb említeni valójuk? A három tudós lopva összenézett, és láttam rajtuk, hogy lopva összemosolyognak. - Ami azt illeti, Vaszilnak támadt egy érdekes ötlete - jegyezte meg Cameron, miközben egy adatlapot csúsztatott elém. Felkaptam az adatlapot, majd olvasgatni kezdtem.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jul 12, 2007 18:16:35 GMT 1
Kétszer is át kellett olvasnom az adatlapot, mire felfogtam, hogy mire gondolt Vaszil. - Ezt komolyan gondolta? - nézek a tudósra. - A lehetõ legkomolyabban - bólint. - Mint tudja, akárhányszor aktiváljuk az álcázó berendezést, mindig megszakad a kapcsolat köztünk és a külvilág között. Ugyan senki sem lát minket, de mi se õket. Ám ha képesek lennénk írni egy olyan programot, amivel elõre tudnánk jelezni az ellenfeleink mozgását, majd aktiválnánk az álcázót, le tudnánk csapni a semmibõl, illetve el tudnánk kerülni más hajókat is. - Mennyi idõ lenne ennek a programnak az elkészítése. - Egy hónap - vágja rá Mike. - Biztos benne? - vonom fel az egyik szemöldökömet. - Nem vagyok tudós, de szerintem azért ez kicsit valószerûtlen volt. - Nos... õõõ... - Egy év, talán kettõ - feleli röviden Cameron. - Eggyezzünk ki másfélben - szól Vaszil. - Mondtam már, hogy mindig meglepnek engem? - kérdeztem õket. - Láttam már sok cifra dolgot életemben, de maguk még azt is felûlmulják azzal, hogy hónapról hónapra újabb dolgokat találnak ki. - Ez a dolgunk uram - vigyorog Cameron. - Különben már éhenhaltunk volna. Miután mindenki kimosolyogta magát ezen, folytattuk a megbeszélést.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jul 28, 2007 19:59:08 GMT 1
Az eligazító teremben folyó megbeszélés fél óra múlva végetért. A vége már elég unalmas volt, csak valami programokról beszéltek a tudósok, én meg igyekeztem értelmes arcot vágni. A megbeszélés végeztével elköszöntem a tudósoktól, akik elhagyták a termet. Hátradöltem a székemben, miközben felpillantottam a plafonra. Úgy éreztem, az agyam majd felrobban. Hiába, ha valaki a tudósokkal tanácskozik, az hall egy-két olyan dolgot, amitõl pillanatok alatt fejfájást tud kapni. Eközben a hangárban landoló Tapsifüles rámpájához egy bottal járó, középkorú, kissé mogorva tekintetû férfi biceg oda, akitõl a rámpáról lejövõ légió tagoknak kissé alábbhagy a jókedve. Dr. Lawrence Flet, a légió fõorvosa az. Egy igazi koponya, szinte minden betegségre és sérülésre ismer gyógyírt. Nem egy tag köszönhette neki az életét. Maga a doki viszont néha eléggé idegesítõ tud lenni. Ugyanis, bár alapvetõen egy kedves és segítõkész figura, meglehetõsen szemtelen tud lenni néha, a viccelõdései pedig néha eléggé sértõek tudnak lenni. Más tészta viszont az, hogy akit õ kezel, az rendbe szokott jönni - az esetek többségében. A doki valójában a Kalee bázison dolgozik, de át kellett jönnie a Hothra, hogy némi ellátmányt vigyen a korház állomásra. Flet felpillant az érkezõkre. - Na mi van hófutárok, hol vannak a sérültek? - teszi a kérdést.
|
|
Bax Bartin
Junior Member
Csemp?sz
Lepi csemp?sz%\4\%!c!Default
Posts: 153
|
Post by Bax Bartin on Jul 29, 2007 9:51:58 GMT 1
Az út nem volt túl hosszú, de a Tapsifüles nem kifejezetten tömegszállításra volt kitalálva, legalábbis ha az tömeg mozgott és lélegzett, ezért picit szűkösen voltak. Walbar néha egy-egy üvöltés kíséretében tört magának utat. Egy wookiet nem volt könnyű megszokni, amikor elbődült, a legtöbb embernek az jutott eszébe, hogy ki tudja mire lehet képes. Végül az YT-1300-as megérkezett a hangárba, ahol Bax kedvenc orvosa már várta a csapatot. Bírta a férfit, tetszett neki a stílusa, gyakran vívtak egymással baráti csatát. Most sem hagyhatta ki a kínálkozó alkalmat.
- Na mi a helyzet dokikám? Itt hozom a szállítmányt, kellemes munkát!
Ám nem adott időt a férfinek válaszolni, gyorsan mögé került, megpaskolta barátian és együttérzően a vállát, aztán wookie társával egyetemben elindultak ledőlni a szállásukban. Az este elérkezett, a lepi pedig úgy döntött, hogy ideje durmolni egyet.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jul 31, 2007 21:25:26 GMT 1
//nem leszek egy ideig, a dokit nyugodtan irányítsátok, csak figyeljetek a viselkedésére //
|
|
Bax Bartin
Junior Member
Csemp?sz
Lepi csemp?sz%\4\%!c!Default
Posts: 153
|
Post by Bax Bartin on Aug 2, 2007 18:17:41 GMT 1
//Ha már szabad // A doki morcosan nézett a lepi után és a bajsza alá dörmögte: - Átkozott nyúl, hogy törne bele a fogad egy répába. Kezdett türelmetlen lenni, úgyhogy a faragatlan stílusának hűen botjával megkopogtatta a Tapsifüles külső burkát: - Hahó, van ott még valaki? Mert ha mindenki meghalt akkor én mehetek sorozatot nézni, ma még dolgoznom is kell - mondta, remélve, hogy meghallja odabent valakit.
|
|