Firrerreo

[Moff Jerjerrod]

Firrerreo fajleírás

Összeállította: Rika Miráll

Firrerreo… Egy letûnt kor… Egy letûnt civilizáció… Sok minden mi valaha létezett eltûnt, mert csak kevesek vannak, akik emlékezhetnének rá…

Bolygó adatok:

Régió: Peremvidék
Szektor: Firrerre Sector
Bolygó: Firrerre
Holdak száma: 2
Holdak neve: Firron, Minarron,

Firrerre:

A bolygó fõvárosa Anostad. A bolygó tán legnyüzsgõbb városa volt valaha, ahol minden megtalálható volt. A legmodernebb épületek, irodák, drága magán klinikák, légikikötõk, éttermek, edzõtermek, legkülönbözõbb mesterségeket ûzõ mesteremberek mûhelyei. Azért a felpörgött nagyváros mellett, sok kis park, és természetes hely is megmaradt, erdõkkel, vízesésekkel. A legtöbb firrerreo igyekezett harmóniában élni a körülöttük lévõ természettel, így kultúrájuk, és építészetük is arra törekedett, hogy a lehetõ legminimálisabb módon befolyásolják a természetet, noha nagyvárosaik igen fejlettek voltak.
A bolygón természetesen minden megtalálható volt a kisebb falvaktól a nagyvárosokig. Kiépített közlekedési hálózat, ipari, mezõgazdasági, és természetvédelmi struktúrák.
A földrészeket hatalmas óceánok választották el egymástól. Így a vízi jármûvekkel való közlekedés is kedvelt szórakozás volt firrerreo körökben. Fejlett tengerkutató intézeteik voltak, melyek kutatták a tengeri, és óceáni élõvilágot. Emellett a szárazföldeket, hegyek, erdõk, mezõk tarkították. A Nyugati-kontinensen a hegyek közt volt egy monumentális nagyságú vízesés, melyet hatalmas természetvédelmi park övezett. Az egészet természetesen mûemlékké nyilvánították, és szent helynek számított minden firrerreo számára.

Természetesen a faj képviselõi éltek a bolygó holdjain, és környezõ naprendszerek kisebb planétáin is. Viszont közösségüket csak nagyon ritkán, indokolt esetben hagyták el.

Mára már azonban a Firrerre csodás világa egy halott, kipusztult világgá változott. Az élõvilága teljesen kipusztult, s ma is karantén bolygónak számít, ahova senki nem teheti be többé a lábát, ha élni akar.

Faji sajátosságok:

A firrerreok az emberközeli near fajok közé sorolhatók. Bőrük általában aranyszínű, sebhelyeik pedig ezüstös színű, vagy annak valamely árnyalata.
Egyik legjelentősebb faji sajátosságuk a nagy erősségű fény, és por ellen védő szemmembránjuk, mely rossz látási körülmények közt is tökéletes látást biztosít számukra. Másik figyelemre méltó tulajdonságuk a rendkívüli regenerálódó képességük. Sokkal gyorsabban gyógyulnak fel a sérülésekből, mint az átlag emberek, és sokkal kevésbé hajlamosak a különböző betegségek elkapására is. A sors furcsa fintora, hogy egy igen erős agresszív vírus pusztította ki egész planétájuk, nem kímélve növényt, állatot, vagy firrerreot…
Általában jellemző mind a férfiakra, mind a nőkre a hosszú szabadon viselt hajuk, melyek színárnyalata rendszerint kéttónusú, melírozott hatást keltő.

Viseletük hagyományosan bõ, és színes, és igen díszes ruházatoknak megfelelõek. Mindenben követik, és tisztelik hagyományaikat, szokásaikat. Fõképp öltözködésükben. Természetesen itt is jelentõs különbségek voltak a nemesi ruhaköltemények, és az egyszerû szolgálók egyszerû ruhái között.
A firrerreok mindig sokat adtak a megjelenésükre, hisz ez is mutatta helyüket, az igen összetett társadalmukban. Valamint mindig igyekeztek tiszteletet, parancsoló külsõt teremteni maguknak, hogy mindenki tudja, kivel is áll szemben.

Jellemüket tekintve gyakran harciasak, hisz történelmük is tele volt kisebb-nagyobb klánok közti háborúkkal. Éppen ezért gyakran meglehetõsen erélyesen lépnek fel. Ezeknek a háborúknak fõként az egyes klánok területei közti határvonalak meghúzása adta az okot. Szinte veleszületett tulajdonságaik, közé tartozik a makacs szívósság, mellyel az életükhöz ragaszkodnak. Sokszor makacsságuk határozza meg egész jellemüket. Amit egy firrerreo a fejébe vesz, az úgy is lesz.
Legtöbbjük szeret középpontban lenni, fõleg a felsõbb nemesi rétegek tagjai. Számukra a társadalmi élet, a protokoll, etikett, és illemszabályok betartása mindennél fontosabb. Éppen ezért mindig igyekeznek megadni a megfelelõ tiszteletet mindenki számára, akit arra érdemesnek találtak.
Azonban az gyakran elõfordult, hogy a magasabb társadalmi osztályba tartozó egyének gõgösen lenézték, és semmibe vették, azokat, akik lejjebb helyezkedtek el a ranglétrán.
Minden firrerreo alapvetõen egyenes, végletekig õszinte. Számukra a becsület az létkérdés. Az árulásnál nincsen nagyobb bûn. Aki az árulás bûnét elköveti arra szinte azonnali kínhalál vár. A firrerreok kivetik maguk közül az árulókat, és a legnagyobb megvetéssel viseltetnek irántuk. Annak, akire rábizonyítják, hogy árulásban bûnös többé nincs joga az oly drága élethez.
A firrerreok roppant felelõsségteljesek, és kötelesség tudok. Mindig tudják hol a helyük, és mit várnak el tõlük. Mi az, amit meg kell tenniük. Mindezt a kora gyermekkortól beléjük nevelt fegyelemmel, és lehetõ legnagyobb precizitással igyekeztek véghez vinni.

A firrerreokról elmondható, hogy furcsa maguknak való népség volt, mely nem igen tolerálták más fajok, és népek közeledését. Kereskedelmük is csak maguk közt zajlott. Csak a legvégsõ esetben voltak hajlandóak, néha más fajokkal üzletelni.

Kultúrájuk:

A firrerreo kultúra tele van hagyományokkal, és titkokkal.
Hagyománynak tekinthetõ, hogy egyetlen nevet adnak az újszülötteknek, ám ezt a nevet soha nem adják ki ismeretleneknek. Csak és kizárólag szûk családon belül használják. Idegenek elõtt pedig állnéven szólítják egymást. Ebbõl a hagyományból következik egy másik is, melyet ma már szinte senki sem ismer. A firrerreo kimondott neve engedelmességre kötelezi, a név kimondójával szemben.

Ezen kívül rengeteg szertartásuk van. Valamint ennél is több az egyes õsi családokon belüli tradíció. Sajnos mára e szokások nagyja már feledésbe merült.

Mûvészetük igen kifinomult volt. Nagy becsben tartották az alkotókat. Festõket, írókat, költõket, zenészeket. Anostad szinte a mûvészet fellegvárának is mondható volt, számos múzeumával.

Ám a leglenyûgözõbb a harcmûvészetük volt. Számos harcmûvészeti formát ismertek, és ûztek is. Méghozzá mindent igyekeztek a lehetõ legmagasabb szinten tenni. A gyermekeket gyakran attól a perctõl fogva oktatták a harcmûvészet alapjaira, hogy járni és beszélni tudott. Fõként önfegyelmet tanítottak nekik, mielõtt bevezették volna gyermekeiket a harcmûvészetek igazi rejtelmeibe. A harcmûvészet jóval több puszta erõfitogtatásnál, jóval több két összecsapódó kardpengénél, vagy éppen puszta ökölnél. Ezt minden firrerreo jól tudta. Viszont csak nagyon kevesen érték el a „Mester Harcos” címet, ami a lehetõ legnagyobb tiszteletet és megbecsülést jelentette.

Firrerreo erõhasználók:

Ebben a fajban is akadtak erõérzékenyek, ám számuk elég ritka volt. S mivel a faj sajátosságai, közé tartozik, hogy elszigetelten éltek más fajoktól, és meglehetõs elõítéleteket tápláltak irántuk, ezért gyakorlatilag jedik közé egy gyermek sem került. Annál is inkább mert a firrerreoknál a család, és a klán sérthetetlen. Egyetlen szülõ sem mondott volna le gyermekérõl soha semmilyen körülmények között.
Viszont azon gyermeket, akiknél korán kiderült, hogy kapcsolatban állnak a mindent átható végtelen Erõvel, azokat a gyermekeket különösen megbecsülték. Õket a legnagyobb Mester Harcosok képezték a kezdetektõl fogva, hogy egy napon sok év múlva õk is Mester Harcossá érjenek. Ez az egyetlen kivétel akadt a firrerreo törvényekben, mikor megengedhetõ volt, hogy alsóbb kaszt béli gyermekek átkerüljenek a dicsõ harcosok kasztjába.

Szigorú klán- és kasztrendszer:

A firrerreok büszke népe szigorú klán és kasztrendszerben élt. Mindenkinek meg volt a maga helye és feladata klánján belül. A klánokat a klánvezérek irányították. Õk rendelkeztek az élet, és halál felett. Ez nagyon erõsen hangozhat, azonban az igazság valóban ez volt. Csak a legkedveltebb klánok tagjainak volt megadva az élethez való jog. A klánvezérek idõrõl idõre találkoztak egymással a Klánvezéri Nagy Tanácsban, hogy megvitassák, és döntést hozzanak arról, hogy mi a legmegfelelõbb népük számára. Ennek helyszíne legtöbbször Anostad városa volt, mely a Werkini Klán területeinek szívében helyezkedett el. Idõközönként azonban az is elõfordult, hogy más klánok látták vendégül a Nagy Tanács tagjait, és kíséretüket.

A három legnagyobb klán a Werkini, Henary, és Rellio Klánok voltok, melyek mind a Firrerre különbözõ kontinenseinek nagy részét foglalták el. Természetesen sok kisebb klán is helyet kapott mellettük. Mégis e három klán vezetõi határozták meg a politikai élet alakulását. S habár a Werkini Klán riválisa volt a Henary Klán, azért az utóbbi idõben már igyekeztek békés úton rendezni a nézetkülönbségeket, fõleg a Nagytanácsi üléseken.

A klánokon belül szigorú kasztrendszer mûködött. A firrerreo társadalom 3 fõ kasztra szakadt. A kasztok közt pedig lehetetlen volt az átjárás. A különbözõ kasztok tagjai sohasem keveredtek, házasodtak egymással, és érintkezni is csak minimális módon érintkeztek egymással.
A legfelsõ irányító réteg a Harcosok kasztja volt. Bár ez kétfelé szakadt az idõk folyamán. A nemesi elitre, s az õket szolgáló harcosokra. Õk voltak a legtöbben, és mind igen jó körülmények között, megbecsülésben éltek. Már az is hatalmas dicsõségnek számított, ha egy harcos minden tudását, és tapasztalatát egy nemesi család védelmének szentelhette.
Még mindig hatalmas megbecsülésnek örvendtek az Értelmiségiek kasztjába tarozók. Ide tartoztak az orvosok, mérnökök, tanítók, és a mesterfirrerreok is, mint például a fegyverkészítõ mesterek.
Sokkal kevésbé megbecsült helyet foglaltak el a ranglétra alján álló Munkások kasztjához tartozók. Õk jóval szerényebb körülmények között éltek, mint az elõzõ két kaszt tagjai. Ide tartoztak a kétkezû munkások, akik a mezõgazdaságban, és iparban dolgoztak, a cselédek, és szolgálók, melyek a nemesi családoknál dolgoztak.

Történelmük:

Történelmükrõl igen kevés írásos emlék maradt. Annyi bizonyos, hogy a Firrerre gyakran volt színhelye a különbözõ klánok közti háborúknak. Ám ezeknek vége szakadt, amikor a klánvezérek kiegyeztek egymással a területeket illetõen, és létre hozták a Klánvezéri Nagy Tanácsot a firrerreo nép vezetése érdekében. Ezek után végre megkezdõdhetett a fejlõdés idõszaka, amikor mindazt a technikai modern világot létrehozták a természet közvetlen közelébe, amiben éltek.
Sajnos eme boldog békeidõk nem tartottak soká. Noha idõnként vívtak csatákat más fajok népeivel, sajnos hamar szembesülniük kellett a ténnyel, hogy alig néhány évtizede tették le a kardot a klánok egymás elõtt itt az új veszedelem.
Ennek a veszedelemnek a neve pedig Birodalom volt. A Birodalmiak felszólították a firrerreokat, hogy csatlakozzanak a Birodalomhoz, vagy elpusztulnak. Csakhogy egy ily büszke, önérzetes, harcos nép sosem hódol be idegen hatalomnak. A Klánvezéri Nagy Tanács azonnal elkezdte seregei összehívását a háborúra felkészülendõ. Ám ez sem volt elég. Az árulás bûne mindennél nagyobb csapásként érte õket. Volt, amire egyikük sem készülhetett fel. Hethrir Nagyúr a Henary Klán egyik nemesi családjának erõhasználó tagja elkövette a tettet melyet egyetlen firrerreo sem bocsát meg soha semmilyen körülmények között. Õ volt a gonosz áruló.

Az aki, hogy elnyerje a Birodalom, és fõként Vader Nagyúr bizalmát elpusztíttatta, és rabszolgaságba vettette saját népét. Felnõttek ezreit rakták utasszállító hajókra, mialatt az Imperial Starcrash Brigade egy ellenszer nélküli vírust engedett szabadon a bolygó légkörében. Férfiak, nõk és gyerekek milliói pusztultak el lassú agóniában, amint a ragályos vírus szétroncsolta testük minden sejtjét. Firrerre halott világgá vált és karantén alá került. Hát ez volt a Nagy Mészárlás. Azon kevesek, akik túlélték a mészárlást, vagy rabszolga sorba kényszerülnek, vagy embernek vallják magukat, és bujkálnak a túlélés érdekében. Így vált tehát egy valaha virágzó civilizáció letûnt korrá. Ezért lehet, hogy manapság a firrerreo a galaxis egyik legritkább értelemmel bíró, mégis igen különleges élõlénye…