Anzati

[Bail Prestor Organa]

Az Anzatik

„Gyermekként mindet ismerted és felnõttként elfelejtetted õket. A legendák csak kitalációk, a mítoszok hamisak, itt az ideje, hogy félretegyük a látszólagos felnõttkor gyerekes dolgait, mert a gyermekkor félelmei mindig valóságosabbak. Néhány igazság ezek közül sokkal keményebb, mint a többi és néhány népi elbeszélés pedig ezeknél is sokkalta ijesztõbb”
—Dannik Jerriko


Az anzati egy igen egyedi faj a Galaxisban, mert egy fajhoz sem hasonlító módon élnek és bármelyik humanoidtól könnyebb megkülönböztetni a Galaxisban. Igen õsi faj, az egyik legelsõ, amelyik bejárta a Galaxist. Az átlag anzatik 1,70m magasságúak és majdnem úgy néznek ki, mint az emberek, leszámítva azt, hogy nincs biológiai ritmusuk. Értelmes lények élet-esszenciájából élnek, amit õk csak „levesnek” „szerencsének”, vagy „emlékek tengerének” hívtak.

Azt mondják az anzatik nagyon idõs faj, talán a legelsõ, valószínûleg a magányos, visszavonuló természet és az élete esszencia iránti olthatatlan vágy miatt alakultak ki ezek a legendák. A legtöbb jelentés szerint az anzatik magányos lények, ez is hozzájárult ahhoz a téves feltevéshez, hogy vámpírok lennének.

Az anzatik csápszerû ormánnyal rendelkeznek, amik állukból tekeregtek kifelé. Ezekkel a szervekkel az anzatik áldozataik agyvelejét képesek elfogyasztani. A csápokat az orr mellett húzódó redõkbe tudják visszahúzni.

Az anzatik telepatikus képességekkel is rendelkeztek, amik korukkal egyre erõsebbé váltak, így a legidõsebb anzatik – akik akár az 1000 éves kort is képesek voltak elérni – akár teljesen irányításuk alá tudták vonni áldozataik elméjét. Minél közelebb voltak áldozatukhoz, annál erõsebbé vált a telepátia hatása. Ezt a képességüket a csápjaikkal együtt használták, hogy kiszippantsák a prédájuk agyvelejét, Csápjaikat a préda orrlyukába illesztették és onnan jutottak be az agyüregbe és ott kiszívják az áldozat agyvelejét. Ám ehhez a mûvelethez idõ kellett és nem lehetett a folyamatot siettetni. Ez a „leves” látszólagos halhatatlanságot ad az anzatiknak, látszólag nem esnek áldozatul az öregkornak, így az anzatik képesek úgy elérni az ezeréves kort, hogy alig látszanak rajtuk az öregedés jelei. Ám ahogy az anzatik öregednek, úgy nõl az étvágyuk a „leves” iránt, ez gyakran az anzatik önpusztításához, õrületéhez vezethet.

Egy anzati próbál fogyasztani Quinlan Vos levesébõl

Azonban nem minden potenciális áldozatból fogyasztanak. Az az élet-esszencia, ami után az anzatik kutatnak, igen tápláló lesz, ha azt egy életerõs személybõl vonják ki. Egy átlagos személy alig tudja egy anzati étvágyát kielégíteni. Persze egy „élõbb”, erõseb személy felkutatása és levadászása sokkal bonyolultabb és idõigényesebb és az is valószínû, hogy a személyt szem elõl tévesztik, de a ráfordított idõ az, amibõl az anzatiknak rengeteg van. Az anzatik különösen kedvelik az Erõérzékeny lényeket, mert „levesük” sokkalta táplálóbb és ízletesebb, mint a többi lényé.

Ez a vágy, ami „leves” fogyasztására kényszeríti az anzatikat meghatározza életvitelüket is. A kultúrák és a civilizációk ezért általában nemigen érdeklik az anzatikat. Bár léteznek anzati mûvészek és írók, de nagyon ritkák. Egy anzati csak a vadászképességeire büszke és szaglására, mivel gyakran szaga alapján követi a leendõ áldozatot. Az anzatik érzékelni tudják mások élet-esszenciáját és az alapján követni a különbözõ lényeket. Az anzatik nagy testi erõvel rendelkeznek és félelmetesen gyorsak is. Mégis legtöbbször a meglepetés erejére és testi erejükre hagyatkoznak.

Néhány anzatiról tudni, hogy életben tartotta áldozatát a jövõbeli étkezésekre, ez valószínûleg azzal van összefüggésben, hogy anzatik az áldozatok életfunkcióinak idõszakos felfüggesztésére. Néhány anzati úgy tekint más fajokra, mint tehenekre és táplálékra, míg más fajtársaik megpróbálják ezt a kényszert kordában tartani.

Az anzatiknak nincs pulzusa és hõkisugárzása, így rejtély marad, hogyan mozognak a testnedveik, vagy hogy egyáltalán hogyan maradnak életben.

Szülõbolygójuk helyét sosem tudták teljes bizonyossággal megállapítani, mert a feltételezett Anzat bolygóra küldött tudósok közül senki nem tért eddig vissza. Mivel magányos lények, ezért az anzatik ritkán tértek haza. Ha mégis megteszik, akkor csak a szaporodás miatt térnek haza, vagy azért, hogy orvgyilkosokká képezzék õket. A faj tagjai nem szaporodnak gyakran és a szülõk még el sem nevezik utódaikat. Az anzatik gyakran emberi neveket vesznek fel, hogy beleolvadjanak környezetükbe. A fiatal anzatik nagyjából 100 éves korukban érik el a pubertáskort és ekkor hagyják el általában az Anzatot és kezdik meg a vadászatot a „leves” után.

Az anzatik legendás képességû orvgyilkosok. A jedivadász Aurra Singet is az anzatik képezték ki, akárcsak Tholme jedi mestert.

Általában visszahúzódóak, ám rendszeresen látogatnak sötét, mégis látogatott helyeket gyakran hetekig, hónapig, sõt akár évekig is járnak ugyanarra a helyre. Ahogy a róluk szóló pletykák elterjednek az adott helyen, az anzatik rendszerint továbbállnak.

Néha lehetett hallani az anzatik vad, állatias alfajáról is, akik képesek voltak kötélszerû hálókat kivetni prédájuk elfogásához, bár ezeket az egyedeket csak Volfe Karkko közelében látták még.

Történetek szólnak arról, hogy annak idején az anzatik találkoztak az õsi sithekkel, még a Köztársaság megalakulása elõtt és az anzatik voltak azok, akik az olyan barbár szertartásokat megismertették a sithekkel, mint a vérleves rituális elfogyasztása.

Nagyon kevés anzatiról bizonyos, hogy jedivé vált, ezek közé tartozik Volfe Karkko és Nikkos Tyris, de mindkettõjüket elnyelte végül a sötét oldal. Az az általános vélemény, hogy az anzatik túl veszélyesek és túl agresszívek ahhoz, hogy olyan hatalommal ruházzák fel, mint a jediket, és nem is képesek ellenállni, hogy a természetadta képességüket használják és fogyasszanak a környezetükben található társaság „levesébõl”.

Tyris egy kultuszt alapított, a Jensaraaraiok rendjét, amely a sith tanításokon alapult. Tyrist Neeja Halcyon jedi mester megölte, de a jensaaraiok képesek voltak a jedikkel párhuzamosan létezni viszonylagos békében, attól függetlenül, hogy tanításaik sith doktrínákon alapultak. Késõbb Corran Horn fedezte fel újra a rendet sokévnyi elszigetelõdés után.

Késõbb a Yavini csata idején láttak egy anzati fejvadászt a Mos Eisley kantinában. Dannik Jerrikot nagyon érdekelte az a farmerfiú és öregember, akik el akartak utazni a bolygóról, de inkább csendben maradt, amikor az öregember fénykardjával hadonászni kezdett.

Dannik Jerriko

Erõérzékenység: az anzatik természetadta képessége, hogy képesek megkülönböztetni az Erõérzékenyeket, a nem-erõérzékenyektõl, ezért minden anzati erõérzékenynek tekinthetõ (Minden anzati rendelkezik az Erõérzékelés képességével). Az idõsebb anzatik idõvel (több száz év alatt) képesek ösztönösen megtanulni a telepátia képességet, vagy visszautazhatnak szülõbolygójára és idõs mesterektõl megszerezhetik ezt a tudást. A legidõsebb, legtapasztaltabb anzatik pedig képesek a Tudatbefolyásolás mûvészetét is elsajátítani, hogy áldozataikat hipnotizálhassák és rabul ejthessék. Ehhez a képesség elsajátításához minden anzatinak valamilyen mesterre van szüksége. FIGYELEM, az Erõérzékenység nem jelenti párhuzamosan azt is, hogy minden anzati képes a bonyolultabb erõalkalmazásokat használni! Az itt leírt képességek faji bónusznak számítanak, nem pedig Erõ-alkalmazásoknak.

Egy átlagos anzati

A leírást köszönjük szépen Qui-Gon mesternek!