Kanashin Ishan

[Kanashin Ishan]

Kanashin Ishan Előtörténete

NÉV: Kanashin Ishan
FAJ: Ember
KOR: 16 éves (B.E 11.)
NEM: Férfi (fiú)
JELLEM: Önfejű, türelmetlen, hiperaktív, szinte semmit sem vesz elég komolyan, de ugyanakkor kedves és senkinek nem akarna ártani, bátor és nagy az akaratereje, makacs, hajlamos az önteltségre, büszke bár nem lenne mire
KASZT: Másodpilóta
FELSZERELÉS: YT-1300 (igazából a nagybátyjáé), egy Blastech DL-44-es (igen bénán kezeli), két vibrotőr (alig ért a használatukhoz)
KÜLSŐ: Kék szemek, 168 cm magas, sovány testalkatú, övére van felkötve két vibrotőre és a pisztolya a jobb combján lévő tokban van. Szőke, tüskés haja van, jóképű de gyerekessége mellett ez nem tűnik föl, fejpántot visel.
BESZÉLT NYELVEK: Basic, és kicsit beszél ródiaiul
ÉRTETT NYELVEK: Basic, ródiai, twi'lek (utóbbi kettőt igencsak szegényes szóhasználattal)
ELŐTÖRTÉNET:



Kanashin a Birodalom Előtt 11 évvel született a Gataria nevű bolygón. A Gataria bolygó egy, a Birodalom határain kívül fekvő bolygó volt, mégis igyekezett szimpatizálni a Birodalommal. A Gataria környezetét tekintve egy mérsékelt éghajlatú bolygó volt,négy évszaka volt egy évben: janova (ősz), becova (nyár), litara (tavasz) és lenoa (tél). Háromszáznyolcvan napnak számított ey év. Az időjárás nagyon kiismerhetetlen volt, tehát volt rá példa hogy hosszú ideig janova időjárás volt becova évszakban, de volt hogy rövid ideig pedig hintoa volt litara évszakban, vagy fordítva.
A bolygó államformáját tekintve Alkotmányos Királyság volt, legalábbis mindenki úgy gondolta. Valójában igen durva korrupciós ügyek voltak a parlamenten belül. A hatalom igazából a hadseregé volt, ami 200 000 főből állt. Rendőrségük nem volt, minden bűnügyet a katonaság igyekezett ellátni, hogy "edzésben maradhassanak" a tábornok bevallása szerint. Gataria lakosságának 86%-a volt emberi illetve félhumán. A többiek twi'lekek, ródiánok, zabrakok és kel'dorok voltak. Az elmúlt kétszáz évben igencsak erős idegenellenes hangulat alakult ki, mert a legtöbben illegális kábítószer kereskedésben voltak benne. Gataria tele volt gyönyörű óceánokkal és dzsungelekkel, csak a bolygó 10%-a volt faluktól illetve városoktól benépesítve.

Kanashin szülei egésznap dolgoztak, gürcöltek a megélhetésért. Kanashin így egyedül nőtt fel jóformán. Nem volt testvére sem, egész napját sétálgatással töltötte. Kevés barátja is volt, magányos természete lett. Azonban egy lány a faluban, ahol Kanashin gyermekéveit töltötte, vonzódott hozzá nagyon kicsi koruk óta. Azonban Kanashin sosem tekintett rá úgy, mint lányra, mivel Atahin Arves (így hívták a lányt) nem volt igazából...nőies kinézetű. ugyanis olyan családból származott, ami igencsak büszke volt és szigorú erkölccsel rendelkezett. Atahin haját rövidre vágva hordta, és mindig kabátot viselt, melegítő alsóval. Apja ugyanis nem akarta hogy lányai (Atahinnek volt még két nővére) mutogassák bájaikat. A szerelem tehát plátói maradt Atahin részéről. Hogy pontosan mit szeretett meg benne annyira a lány, azt homály fedi, mert Kanashin nem volt a legnépszerűbb gyermek, sőt. Senki nem kedvelte őt igazán a szülein kívül. Mindenki gúnyolódott vele, csak mert az apja kőfaragó volt, anyja pedig takarító. Atahinen kívül senkivel sem tudott igazán beszélgetni. Testvéreként és legjobb barátjaként tekintett rá. A lány legnagyobb bánatára.



Azonban a dolgok sokkal jobbra fordultak mikor eljött hozzájuk a pilóta rokon, Kanashin nagybátyja, Rendon. Rendon Coruscanton szerezte meg a teherhajó-pilóta állását. Mindig a saját hajóján szállított többnyire hajóalkatrészeket egy nagyvállalat, a "Djo Kenel és társai" részére a galaxis bármelyik pontjára. Most éppen szünidejét töltötte itt. A kis Kanashin azonban mindenképpen vele akart menni, szerette volna látni az űrt, a végtelen galaxist. Kérését Rendon először elutasította, de a szülei úgy gondolták, hogy vigye el őt a Coruscantra, és ha teheti, irassa be egy iskolába. Ugyanis ekkor volt Kanashin 7 éves, és a bolygón lévő iskolák nagyon gyengék voltak. Amit egy coruscant-i iskolában meg lehetett tanulni nyolc év alatt, azt itt tizennégy év alatt lehetett csak. Bár Kanashinnak nem tetszett a suli gondolata, de mindig arról álmodozott hogy itt hagyja ezt a helyet és sikert fog csinálni. Így történt hát meg hogy Kanashin Ishan elhagyta a Gatariát és a Coruscantra ment. De mielőtt még elutazott volna, elköszönt pár bajtársától, szüleitől és végül Atahintől is. A lány nagyon le volt törve hogy a fiú, akit szeretett elment, és lehet hogy már sosem tér majd vissza...


Kanashin a Coruscanton egy jó iskolába került. Azonban minden költséget a nagybácsikája állt, nála lakott. Belépőkártyát csináltatott neki hogy ne kelljen mindig estig várnia. A fiút az iskolában nem kedvelték a tanárok, ugyanis mindig belekeveredett valamilyen tréfába. Nem egy dolgozatát egyesre írta meg, mert puskázott. Érdekes módon pár barátja (akik hasonlóan éretlen módon viselkedtek) sosem bukott le, csak ő. Az ő számlájára írható még a sok vizeslufi robbantás a folyosókon, az osztálynapló ellopása és pár agresszív felindulása a tanárokkal szemben. Kanashin itt sem bizonyult kis kedvencnek, hisz minden nap keveredett valami zűrbe. Átlagosan 3-as tanuló volt, és egyszer meg is bukott idegen nyelvből, egyszer pedig kémiából. Az osztálytársai nem kedvelték nagyon hiperaktív természete miatt, és ez leginkább akkor nyilvánult meg, mikor az ő visszabeszélései és figyelmetlenségei miatt büntetésből az egész osztály dolgozatot írt. Óra után nem egyszer megkergették a többiek, de sosem verték meg. Ugyanis mikor elkapták, azon kezdtek vitázni, hogy ki verje el legelőször, és ezidő alatt Kanashin meg tudott lógni előlük. Kanashin fürge volt, a testnevelés tantárgyból volt talán egyedül kiváló osztályzatú. Ezen kívül a nap legtöbb részét dilis barátaival töltötte, vagy magányosan rótta az utcákat. Még barátnője sem volt, mert a lányok hülyének nézték. Ezért kerülte el a parkokat, mert nem szerette nézni az egymással csókolózó párokat.



Miután végre nagyon nehezen, de sikerült kijárnia az Általános Iskolát, nem volt hajlandó tovább tanulni. És munkát sem volt hajlandó keresni. Ami még rosszabbá tette a helyzetet, az az volt mikor Rendon bácsit kirúgták a munkahelyéről. Az volt az oka hogy a vállalat, mely alkalmazta őt, csődbe ment. Ezért Rendon úgy döntött, ideje tovább állnia, azonban Kanashint is magával kellett vinnie. Hogy valami hasznát is vegye a fiúnak, másodpilótának tette meg és tanítgatni kezdte a hajó működési elvére. Ezen kívül adott neki egy Blastech DL-44-est és két vibrotőrt, hogy gyakoroljon némileg küzdeni. Kanashin természetesen, mint szinte mindenben, nagyon béna volt. De pozitívum számára a kitartása és a bátorsága. Így minden nap gyakorolt. Azonban harcban mégsem jeleskedik. Számtalanszor hozta már szégyenbe a megélhetésért küzdő rokonát nemtörődömségével és néha igencsak arrogáns viselkedésével. Jelenleg is az űrt járja, és másodpilótaként segíti Rendont ahogy tőle telik, ugyanakkor Rendon néha a "galaxis legoktalanabb másodpilótájának" nevezte őt, mert minél joban szeretne segíteni, annál többet árt. De ugyanakkor Rendon az "elsőszámú hiperaktív és a legönfejűbb másodpilótájának" is nevezte már őt. Ez a név pedig jobban tetszett Kanashinnak. Kanashin tele van nagy tervekkel és álmokkal és azon "dolgozik" hogy minden, amit szeretne, valósággá váljon.

[Kanashin Ishan]

Az Időugrás előtti Események (B.SZ. 6.)

"Kedves Naplóm!


Mint szinte állandóan, most is tréningeltem magam. Bácsikám, Rendon tanít valamilyen ősi tőrművészetre, de eddig csak annyit mondott, hogy gyakoroljak. Mindegy,.természetesen most is elbénáztam, aztán ideges lettem Rendonra amiért az kioktatott. Ezután befejeztem az edzést ésmegláttam, ahogy Rendon apámmal beszélgetett holofonon. Természetesen én is becsatlakoztam a társalgásba, ahol bácsikámnak ismét sikerült tökéletesen leégetnie. Mielőtt elmentem volna onnét, megkérdeztem hogy mi a helyzet Atahin Arves-al, a legjobb barátommal, gyermekkorom talán egyetlen pozitív élményével. Ő azt mondta, jól van és várja visszatérésemet. Ez jó érzéssel töltött el. Szerettem azzal a kislánnyal beszélni. Igazán jó kedvem volt tőle. Azonban a bácsikám titkolta, de én tudtam hogy pénzszűkében vagyunk. Ezért úgy döntött, meglátogatjuk egy tehetős barátját némi munka miatt. Mikor a Naboora mentünk, Birodalmi Csillagrombolón fogtak minket, mert ellenőrzésen kellett átesni. Én rohadtul büszke voltam hogy egy ilyen nemes helyen lehetek! De persze hamar elmentünk onnét, hogy Theedben keressük tovább Zonan De'Halsát."



”Kedves Naplóm!

Új feljegyzésemet írom.Ezt lesd meg: megküzdöttünk egy gorilla testőrrel a De’Halsa birtokon. Képzeld, megismerkedtem egy szép lánnyal, egész pontosan Anna De’Halsával. Anna idegesítőnek talált engem, szerintem. Vagy csak félénk volt és nem, mert közeledni hozzám, mert annyira elbűvölő látványt nyújtottam. Na mindegy… Rendon bácsi kapott egy megbízást, miszerint ékszereket kellett vinnünk a Naar Shadaara. Hogy miért, azt pontosan nem tudtam. A bolygón való üzletünket gyorsan megkötöttük, és sikeresen leszállítottuk az árut. Ezután rögtön húztunk vissza Naboora. Érdekes módon pont az út előtt ellett megtudnom, hogy a Gatoria hanyatlik. De nem volt gond, legalábbis Rendon számára. De én féltettem a családomat, és Atahint. Egy napot töültöttünk el még ott, és ez idő alatt kicsit jobban megismerkedtem Annával. Kiderült hogy egész rendes lányka, csak előítéletes. A következő napon már indultunk is tovább, a Gatoria felé”

Az Időugrás eseményei (B.SZ 6- B.SZ 9)

B.SZ 6.

”Kedves Naplóm!

Hogy süllyedhetett a szülőbolygóm ennyire mélyre!? A Birodalom nem csinál semmit, az uralkodói ház ifjonc hercegei pedig kéjük, kedvük szerint randalíroznak, és senki nem fékezi meg őket. A szüleim szerencsére még jól vannak. Alig változtak valamint. Régi cimboráim alig ismertek meg. Leginkább Atahin Arveson vettem észre változást. Nagyon örültem annak, hogy viszont láthatom őt, és szemmel láthatóan ő is megörült a látogatásomnak .Megint elpirult, ha túl közel kerültem hozzá. Csak tudnám, miért vörösödik el mindig már akkor is ha pusztán csak a szemébe nézek… mindegy. Atahinnel elmentünk egy csomó régi helyre, ahová még anno gyerekkorunkban játszottunk. Eszembe jutott az a sok emlék, amit átéltünk együtt, mikor még nem volt számunkra érezhető a zsarnokság. Az utcákon elszaporodtak a mindenféle rablóbandák és más alvilági figurák. Ismét ideges lettem, mikor Atahintől meghallottam, hogy az egyik herceg mindig őt próbálta meg becserkészni. Megígértem akkor abban a pillanatban neki, hogy nem fogom megengedni hogy bárki hozzáérjen a szülein és rajtam kívül. Meglátogattam a régi óvodát, ahol ma már csak annak a romjait lehetett látni. Valami oknál fogva ugyanis leégett az épület. Atahin gyakran mesélt nekem az érzéseiről, és hogy milyen nehézzé vált az élete itt, és hogy félti a családját a királyi családtól. Pont a következő napon volt szerencsém megismerkedni az egyik, legifjabbik herceggel, Sharanu Misayamaval. Az a bunkó majdnem fellökött. De nem idegeskedtem valami sokat rajta.”


”Kedves Naplóm!

Tudod, sosem hittem volna, hogy egy ilyen eset megtörténhet velem. Életem legszebb hónapjának tűnt ez, mégis a legrosszabb lett. Azt hittem hogy én sohasem süllyedek egy ilyen mocskos alak szintjére mint ez a Sharanu. De kiderült, hogy nem vagyok jobb nála: Atahinnel éppen a múltban történt időkről beszélgettünk a Tanai tónál. Gyerekkorunkban az a hatalmas, városon kívüli tó volt a központunk. Mindig ott találkoztunk a többiekkel, de leginkább Atahinnel szoktam ott találkozni. Most éppen így kezdődött minden: baráti beszélgetések Atahinnel, sok nevetgélés és kergetőzés. Csak úgy, mint amikor gyerekek voltunk. Éppen azon a napon. Esett meg a szörnyűség. Atahint éppen hazakísértem, hogy ne keljen félnie az őt folytonosan leső Sharanu herceg elől (aki mellesleg velem volt egykorú) nehogy az megerőszakolja. A hercegecske ugyanis meg akarta magának szerezni Atahin testét. Belegondolni is szörnyű mi lett volna ha… de ez most lényegtelen. Szóval, hazafelé kísértem őt és ekkor vettem észre, hogy a herceg már megint minket néz. Gyanakodni kezdtem. Amikor bent beszélgettem a szüleivel és a testvéreivel, a legkisebb hugija, Lanabi vette észre hogy a herceg pár testőrrel közelítette meg a házat. Nekem WC-re kellett mennem, így sajnos nem voltam ott. Mikor visszajöttem, csak azt láttam, hogy a herceg éppen Atahint próbálta megerőszakolni, és mivel két testőr vele volt, a szülei nem próbálták megvédeni. Ellentétben velem, mert engem elöntött a düh. Előkaptam a pisztolyomat a tokomból, és a hercegre céloztam vele. Életemben először sikerült egy pontos lövést leadnom. A pisztolyból kitörő vörös nyalábok átlyukasztották a testét, és Sharanu Misayama teste a földön hevert. A testőrök egy ideig megdermedten nézték a hercegük halálát, majd kardokat rántottak elő és meg akartak támadni. Egyikük kirúgta a kezemből a fegyvert, a másik pedig a földre rúgott. Magasra emelték kardjaikat, de a csapást elvétették, mert Atahin apja nekivetette magát az őröknek.
-Siessetek! A hátsó ajtón!- ordította az idősödő ember, majd igyekezett lefoglalni őket, míg mi egérutat nyerünk. Megfogtam Atahin jobb kezét és kirohantam vele a hátsó ajtón. Aznap esett az eső. Viharos éjszaka volt, de sikerült eljutnunk Rendon bácsihoz és a szüleimhez. Ott dióhéjban elmondtunk mindent, és ekkor Rendon rögtön úgy döntött, hogy elvisz minket innét. Rendon bácsival és Atahinnel egy kis búcsúzkodás után elhagytuk az Ishan házat, és rohantunk tovább. Sikerült eljutnunk a dokkig, és minden probléma nélkül fel is szálltunk onnét. Csak a távozásunk után vették észre, hogy mi történt. Atahin biztos volt benne, hogy a szülei meghaltak. Megvigasztaltam őt, ahogy tudtam, de sírását nem tudtam elmulasztani. Aznap, mikor lefekvés előtt kinéztem az űrbe, tudtam hogy a mostani tettemmel megváltozott valami bennem: gyilkos lettem.”


”Kedves Naplóm!

Rendon bácsival és Atahin Arves-al egy ideig az Alderaanon húztuk meg magunkat, amíg Rendon bácsi ki nem találta a következő lépést. Atahin és én egyáltalán nem passzoltunk az Alderaan fiataljai közé: nem volt rajtunk sok giccses lepel meg hasonlók. Együtt lógtunk egész nap, és egymás fájdalmairól beszéltünk. Szegény kislány… úgy sajnálom őt ezért. Persze gyakran eltereltem a szót más irányba, mert már az én szívemet is kezdte szúrni a kín, és nem akartam elsírni magam Atahin előtt. Keménynek akartam mutatni magam. Olyan szánalmas tudok lenni… pedig tudom, hogy gyenge vagyok, mégis mások előtt mindig erősnek akartam tűnni. Talán le kéne szoknom erről a rossz szokásomról. De ez lényegtelen… végül egy hónappal később Rendon bácsi szólt nekünk, hogy a Treskoa bolygóra fogunk menni. Azt is elmondta, miért: nem akar minket veszélybe sodorni, és szeretné, ha biztonságban lennénk. Ezért az ottani harcművészeti akadémiára fog minket beíratni, ugyanis jó barátságban volt az oktatóval, és saját bevallása szerint még tartozott is neki az öreg. Az ottani harcosok a Jeritsu Kai harcművészetet űzték, de mivel egyikünk sem tudta hogy mit tudnak, ezért kérdőn néztünk a bácsikámra. Ő csak annyit mondott róluk, hogy ők igencsak különösen gondolkodnak. Azt hogy miért, valójában nem fejtette ki.”


”Kedves Naplóm!

Pár napon belül elérkeztünk a Treskoa bolygóra. Azt hittem valamilyen tök elhagyatott bolygó, de nem: egy dzsungelbolygó volt, a Jeritsu Kai Akadémia pedig az ottani falu, Hinotarou határán kívül volt. A falu olyan volt, amilyennek első benyomásra gondoltam: kicsit régies, mégis békés. Az emberek boldognak tűntek ott, pedig szerintem nem volt miért. Mikor leszálltunk a Jeritsu Kai Akadémiához, rögtön három, különös ruhát viselő férfi jött elénk, illetve később egy öreg, fehér köpenyt viselő idősebb férfi is elénk jött. Az idősebb férfi és Rendon megölelték egymást, látszott hogy jó barátok. Kiderült hogy az idősödő férfit Telin Nel-Zathnak hívták, és ő volt az Akadémia Sunnonja, ami Nagymestert jelentett. A háromfős kísérete pedig az alatta szolgáló Kaironokból (mesterek) állt. Rendon bemutatott minket, majd közölte hogy mától ők lesznek a felvigyázóink, és a kiképzőink, és hogy feltétlen engedelmességgel tartozunk feléjük. Ezután elbúcsúzott tőlünk, és elment. A három Kairon vezetett minket a szálláshelyünkre, majd miután lepakoltunk (közös szobát kaptunk Atahinnel) a Kaironok elmondták, hogy mától Shinjin-ek vagyunk, Jeritsu Kai tanulók. Kaptunk egy fejpántot, ami bizonyítja mindenki előtt, hogy itt tanulunk. Valami furcsa jelkép volt rajta, de különösen nem érdekelt. Levettem a régi, kissé szakadt fejpántomat és a homlokomra kötöttem az újat. Atahin a nyakára kötötte, mert a homlokán nem állt valami jól.”


B.SZ 7

”Kedves Naplóm!

Bocsánat, hogy egy éve nem írtam beléd semmit, de rengeteg volt a teendőm és a tanulni valóm, mivel ezek a mesterek rendesen feladták ám nekünk a leckéket. Na de mindegy, azt hiszem, leírom min mentem keresztül: a következő nap felkeresett minket egy Kairon, aki nem volt benne, abban a háromban, akik a Sunnonia-t kísérték. A férfinak hosszú szőke haja volt, de a hátán coffba volt kötve, így elölről rövidnek tűnt. A Kairon bemutatkozott: Nehil Rock volt a neve. Mi is bemutatkoztunk, majd közölte hogy mától fogva ő lesz a kiképzőnk. Nem volt öreg, sőt, fiatalnak tűnt. Nem lehetett több 23 évesnél. Alábecsültem őt, ami nagy hiba volt. Ezt még nem tudtam, de állítólag ő volt az egyik legjobb Jeritsu Kai harcos az akadémián. Ezen kívül egy másik, velünk egykorú tanítványa is volt már korábban, az őt kísérő Saluman Otharon. Saluman az a tipikus, lányok kedvence fiú volt hosszú, fekete haja volt melyet érdekesen felkötve viselt. Már akkor ellenszenvesek voltunk egymásnak, mikor megpillantottam. De mindegy, erről majd később. Rock mesterrel meglátogattunk az ötös számú tréning telepet, majd kérte, hogy támadjuk meg őt. Kissé meglepett minket ezzel a húzásával, de végül is Atahinnel megtámadtuk. Engem egyetlen ütéssel leterített, Atahint pedig szintén, bár vele jóval könnyebben bánt. Én nem álltam meg: újra megtámadtam, azonban sajna elbuktam ismételten. Mikor már vagy hatodszor fogtam neki, és ismét leterített, feladtam. Atahin rögtön aggodalmaskodóan kérdezgetett arról, hogy jól vagyok-e, mondtam hogy igen. Ekkor Rock mester megdicsérte a kitartásomat, és megkezdtük a tényleges kiképzést. Legelőször velem és Atahinnel kezdte: mutatott harcművészeti mozgásokat, majd több órás gyakorlatozás után, mikor már nagyjából sikerült pontosan megcsinálnunk őket, utasított hogy fussunk 20 kört az akadémia körül. Nagyon fáradt voltam, és kiakadtam. Hangot is adtam neki, de erre az a kis hülye, Saluman kioktatott, játszva a mindentudót, hogy a futás hasznos, hisz az izmokat is formában kell tartani, meg minden. Miközben mi futottunk, addig Nehil Saluman kiképzésével foglalkozott. Saluman roppant ideges volt hogy az ő tréningje belassult a miénk miatt. Ezenkívül ahol tehette, mindig beszólt valami sértőt és megszégyenített mindenki előtt. Még szerencse hogy Atahin ott volt mellettem és mindenben támogatott, valamint igyekezett lecsitítani, nehogy hülyeséget kövessek el. Hát igen, Atahin nélkül már megöltem volna azt a nyomorult kis férget. Nem érdekel hogy sokak szerint ő volt a legígéretesebb Shinjin az akadémián, megöltem volna! Sok tanuló szerint én voltam a legrosszabb Shinjin, de nem törődtem vele. Keményen edzettem, ahogy tudtam. Ez így ment hónapokon át, szinte minden nap ugyanaz történt: kora reggel reggeli, majd egészen délig edzés, aztán egy gyors ebéd, és utána ismét edzés egészen estig. Utána zuhanyzás, majd vacsora, és ha akartunk, még nyugodtan elmehettünk sétálni Hinotarou falujába. Ott leginkább csak a Félkegyelmű Szem Étterembe mentem be, ahol nagyon finom leveseket és rántott ételeket készítettek, és nekünk tanulóknak 50% kedvezmény volt biztosítva. Bár én sosem fizettem, mindig a mesterünk hívott meg minket. A vacsora után még beszélgettünk a klubhelységben a többi kezdővel, illetve haladóval. A többi kezdővel jó barátságban voltam. Nem volt különösebb baj, illetve a képességeim is egyre jobbak voltak. Testem kidolgozottabb, izmosabb lett, valamint a mindennapi meditációk és egyéb lelki erőt erősítő tréningek igencsak jó hatással voltak a reflexeimre is. Atahin nagyon jó fejlődést mutatott, még nálam is jobbat. Már lassan egy szinten volt Salumannal. Én meg még mindig a legbénább voltam… hármunk közül, de Nehil Rock szerint bennem rengeteg lehetőség van, csak tudnom kell használni őket. Amikor szülinapom volt, Rock mester megengedte hogy pihenjek egy napot. Ki is használtam. Aludtam, ameddig csak tudtam, és egyedül bementem a dzsungelbe. Vesztemre… mert megtámadott egy kétfarkú ragadózó emlős, egy sárga színű tipzon. Két mély karmolást ejtett az arcom két felén. Ezek olyan mélyek voltak hogy az orvos megjegyezte, hogy ezek a sebek teljesen már nem fognak elmúlni. Fekete nyomuk haloványan mindig ott lesz majd az arcomon. És szertinted ki mentett meg? Nem Atahin és még nem is a mesterem. Hanem pont Saluman volt az. Aztán persze a sárga földig lehordott, hogy nem kellett volna egyedül jönnöm, meg hogy mekkora pancser vagyok, meg ilyenek. Ezután úgy döntöttem, keményebben fogok edzeni. Már jóval reggeli előtt fölkeltem, és fekvőtámaszokat, felüléseket csináltam, valamint futottam köröket. A könyvtárban is gyakrabban megfordultam, és elkezdtem olvasni új mozdulatok után (ezt lehetett is csinálni, Atahin is innen tanult meg pár trükköt) és Atahinnal közösen edzettem. Különórákat vettem Rock mestertől, hogy tanítson új mozdulatokat. Mindenképpen le akartam hagyni Salumant. Semmi sem gátolhatott meg ebben. De sajnos, történt más is: az év vége felé Rendon bácsi is meglátogatott, akiről kiderül, hogy ez alatt az egy év alatt igencsak jó anyagi helyzetbe jött, hisz már főállásban dolgozott Zenon vállalatánál, ami galaxis szerte híressé vált. Azért jött, hogy kifizesse még négy évre a tandíjunkat, valamint azért, hogy közölje: a Gatorián nem sokkal a távozásunk után kivégezték a szüleimet. Nagyon dühös lettem, és miután bácsikám elment, elhatároztam, hogy új életcélt tűzök ki magam elé: a Gatorián élősködő Misayama ház teljes kiirtását.”


B.SZ 8.

”Kedves Naplóm!

Gyűlöletemmel a szívemben már tudtam, hogy már nem vagyok ugyanaz az egyszerű és álmodozó Kanashin Ishan, mint aki régen voltam. A Birodalom szerinti 8. év közepén kezdődött meg a Stílusválasztás. Ekkor választhattunk a négy küzdőstílus (Kígyó, Tigris, Sas, Teknős) közül, hogy melyiket óhajtjuk tanulni. Én a Tigris útját választottam, mert az arra a stílusra jellemző vad és agresszív, kíméletlen és gyors támadások tökéletesen passzoltak újdonsült jellememhez. Már nem törődtem sok mindennel a kiképzésemen kívül. Atahin volt az egyetlen jó dolog az életemben. Ő tartotta bennem a lelket. Nélküle megőrültem volna. Mindig támogatott engem, megerősített, ha a közelemben volt. Egy éjjel a dzsungelben túlélőgyakorlat volt, és Rock mesterrel együtt kint voltunk éjjel. Atahin érdekes módon eltűnt tőlünk, másnap azt mondta, gyógynövényeket gyűjteni volt. Mindegy, nekem meg pont pisilnem kellett. Miközben végeztem az ürítést, meghallottam valami furcsa hangot a tó felől. Mikor odamentem, egy gyönyörű lányt pillantottam meg. Meztelen volt, de testét és arcát nem láttam, csak a körvonalait, ugyanis árnyékban volt. Gyönyörű látvány volt, észveszejtő. Szívem hevesebben vert, mikor megláttam. Annyira lebénultam, hogy nem vettem észre, hogy túl közel voltam a part széléhez és véletlenül, mikor közebb akartam érni, beleestem a vízbe. Miután sikerült fejemet kihúzni, a lány már eltűnt. Nem volt sehol. Aztán mikor felébredtem és elmondtam a mesternek a dolgot, Atahin elvörösödött.
-Hé, jól vagy? Biztos nem fáztál meg?- kérdeztem a lányt, aki félénken megrázta a fejét.
-Nem, jól vagyok.- és így mentünk tovább együtt. Saluman csak szokásosan benyögött valami ostobaságot. Egy hónappal később ünnepeltem meg a tizennyolcadik születésnapomat. Ismét kaptam egy nap pihenőt, amit azzal töltöttem, hogy edzettem tovább a Tigris stílus mozdulatait. Rock mester szerint néha már túlzásba viszem az edzést, de nem törődöm vele. Mindent hajlandó vagyok megtenni annak érdekében, hogy elérjem a céljaimat.”


B.SZ 9

”Kedves Naplóm!


A kiképzésünk jól halad. Mindhárman elértük az ”átlagosan jó” szintet. Mind a fegyver, mind a pusztakezes harci tudományunk sokat fejlődött, és immáron érettebbek is lettünk. Én meg Saluman már nem vitatkozunk annyit, mint régen. Nyilván kezdi felismerni hogy már ő nem vezetősködhet, hanem ő is a csapat tagja. Akárhogy is, a jövő még rengeteg titkot rejt számunkra. Mindenkire az akadémiáról más-más sors vár. A jövőt homály fedi, de én tudom, hogy az én sorsom az, hogy hőssé válljak, mint a Gatoria fölszabadítója, de addig még sokat kell tennem.”

ADATLAP

Név: Kanashin Ishan
Szint: 6. szint
Kaszt: Harcos (Jeritsu Kai Shinjin)
Pontok: 21 pont
Eszközök: Egy vibrokard, két dobótőr, egy Blastech DL-44-es pisztoly, YT-1300 (nem az övé, 2 pont)
NJK-K: -Atahin Arves (segítő, 1 pont)
-Saluman Otharon (segítő, 1 pont)
-Nehil Rock (segítő, 1 pont)
-Rendon Ishan (segítő, 1 pont)
Fennmaradó pontok száma: 15 pont



A KARAKTER JELLEMÉBEN ÉS KÜLSŐ MEGJELENÉSÉBEN KELETKEZETT VÁLTOZÁSOK

Név: Maradt Kanashin Ishan
Arc: Mindkét arcán három vágásnyom található, ugyanakkor helyesebb, férfiasabb lett az arca. Szeme kéksége még világosabb lett
Haj: Most már haja nem tüskés, hanem kócos
Ruházat: Nem történt különösebb változás, csak a fejkendője változott meg
Kor: 16 évesről 18 és fél évesre változott
Testalkat: 188 cm magas lett, izmosabb az alakja
Jellem: Érettebb, megfontoltabb fiú lett, ki már nem szégyelli kimutatni érzéseit. Ezzel szemben dühösebb, haragosabb lett.
Célok: Már többé nem a galaxis legnagyobb pilótája akar lenni, hanem a Gatoria felszabadítója
Beszélt nyelvek: Az eddigieket magasabb szinten beszéli, hogy nonhumán társaival is jó viszonyt alakíthasson ki.
Értett nyelvek: Nehil Rock jóvoltából a Sullusti nyelvet is sikerült megértenie, és kibővítette twi’lek nyelvi szókincsátárát

[Kanashin Ishan]

Leírás a Jeritsu Kai harcosokról

A Jeritsu Kai harcosok múltjáról keveset tudni. A Treskoán élő Sunnonia feljegyzéseiben pár szót ejt egy Gerrhiun Rashomir nevű férfiról, aki négyszáz évvel ezelőtt a Jasin nevű bolygón kényszerleszállást hajtott végre, és ott ismerkedett meg az ott élő törzsekkel, és beavatták a harcművészetükbe. Gerrhiun miután elhagyta a bolygót, 50 éven át fejlesztette tudását és felfedezte a Jeritsu Kai legelső formáját, a Sas formát. Saját bolygóján begyűjtötte a hajléktalan fiatalokat, és tanította őket egészen a haláláig, majd utána a legerősebb tanítványa került a helyére, és ő volt az aki kifejlesztette a Teknős formát. Évszázadokon keresztül ez a két forma volt, majd jött a Tigris stílus, és évekkel később az utolsó, a Kígyó forma. Ezután a Jeritsu Kai harcosok szétszóródtak a galaxisban, hogy terjesszék a tudásukat. A Jasinon, a Treskoán, a Turonon és a Silenen vannak kirendeltségek. Mindegyiket egy Sunnonia vezeti, a legerősebb Jeritsu Kai harcos.


Stílusok:

Kígyó – A stílus tele van cseles fogásokkal. A rejtőzködésre épít. A Kígyó stílus támadásai megtévesztők és attrakciódúsak. Azok tanulják, akik nem annyira a szemtől szembeni harcot, hanem inkább az ellenfél valami csellel történő legyőzését hozza. Egyaránt jól védekezik és támad. Fegyver szempontjából a dobótőrök egzotikus dobófegyverek használatában teljesít jól, a kard és egyéb párbajfegyverek forgatásában azonban gyenge. Saluman Otharon ezt az ösvényt választotta.

Sas – A Sas stílus leginkább eleganciájáról ismert. Olyan Shinjinek sajátítják el, akik a harcra nem úgy néznek, mint valakinek az elpusztítására, hanem mint egy játékra, szórakozásra, amit komolyan kell játszani. A Sas stílus alapjainak elsajátítása több hónap intenzív gyakorlást kíván. A Sas stílus talán a legnehezebben elsajátítható stílus, mivel ennek a mozgás kultúrája a legszigorúbban tradicionális, tehát nem lehet eltérni a mozgásától és nem lehetnek saját trükkök benne. Mind a fegyveres és pusztakezes harcokban kiválóan védelmet nyújt. Nehil Rock mesteri szintre vitte ezt a stílust.

Tigris – Eme stílus a legkegyetlenebb, ugyanakkor könnyen elsajátítható. A Tigris stílus vad támadásairól ismert. A harcosnak hatásosabb, ha dühöt visz támadásaiba. Előnye hogy a sok hirtelen támadási lehetőség mellé még tökéletes arra, hogy javítsa a koncentráló képességet is. Hátránya viszont hogy a gyengébb elméjű harcosok nehezen tudják befejezni a támadást és a végén meg is ölhetik az ellenfelüket. Ezért is tanulták olyan kevesen. Kanashin Ishan azonban úgy gondolta, csak ezzel a formával tudja ”jóra” fordítani a haragját. Ezen kívül a Tigris védekező mozdulatai kicsit gyengébbek, mint a többi stílusnál.

Teknős – Ez a stílus igencsak népszerű és barátságosnak tartott. A Teknős stílusnak nagyon gyenge a támadása, inkább a védekezésre összpontosít. Azok a Jaritsu Kai harcosok, akik nem igazán szeretnének ártani ellenfelüknek, mind ezt a stílust tanulták. Atahin Arves ennek a stílusnak kötelezte el magát.


Hierarchia:

Shinjin – Minden újonc ezen a szinten kezdi a kiképzést. Több évnyi aktív tanulás után (10 év) esélyt kapnak arra, hogy induljanak a Jeitsu Kai Kairon vizsgán. Itt az összes Shinjinnek meg kell mérkőznie egymással, mert csak a legjobb 10 lehet Kairon.

Kairon – Ők a kiképzett Jeitsu Kai mesterek. Ők háromfős csoportokat taníthatnak, és ha sikerül minden tanítványukat Kairon szintig juttatni, akkor indulhatnak azon a vetélkedőn, ami után Sunnonia válhat belőlük. Itt csak négy győztes lehet, mert négy nagy akadémia van, és mindegyiknek van egy-egy vezetője. A Kaironok többnyire mesterien kezelnek legalább egy stílust, ez alapkövetelmény.

Sunnonia – Az akadémiák legerősebb harcosai. Ők az iskolák vezető mesterei, akik néha összeülnek, és közösen hoznak meg nagy döntéseket a Rendre nézve. A Sunnonia harcosokból csak négy lehet, több szigorúan nem, és csak akkor lehet verseny az egyik ilyen helyért, ha a korábbi Nagymester már halott. A Sunnoniák a krónikások is, minden egyes adatot lerögzítenek, ami történik az iskolában. Fejből kell tudniuk minden iskoláikban tanuló emberek nevét és legalább két stílust mesterien kell ismerniük.

[Qui-Gon Jinn]

Szia!


A történetet átnéztem, pár kisebb hibán kívül komoly hibát nem találtam, így elfogadom a bővítést. Jó játékot kívánok.
Egyébként egész jó lett a harcstílusok leírása