Post by Trau Skara on Jun 18, 2007 13:00:41 GMT 1
Név: Trau Skara
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 36
Foglalkozás: Egy igazi üzletember
-Gyorsan! Dugd el! - suttogta erőteljesen a sietősen beforduló Vermo a diáktársának Tarannak. - Jön egy!
Tarannak sem kellett kétszer szólni, azonnal kidobta az ablakon a tudatmódosító szert. A kis csomag eltűnt a lent elterülő kertben. A fiú úgy tervezte, hogy lemegy és visszaveszi még a következő előadás előtt, mielőtt az egyetem kertésze megtalálja a kedvenc bokra alatt. Egy gyors rutinvizsgálat és máris lebukott. Ezt pedig nem akarta, még egy balhé és repült volna. Gyorsan kihúzta magát, megigazította a ruháját, aztán lezseren a falnak támaszkodott. Egy hatvan év körüli köpenyes férfi sétált el a folyosó mellett, szúrós tekintettel nézett a két diákra. Bárki megállapíthatta, hogy valamiben sántikáltak. Ám úgy tűnt, a férfinek sürgősebb dolga akadt és folytatta az útját. Vermo nagyot sóhajtott, háta nagyot koppant a falon.
- Nem igaz, hogy nem bírod ki a suli végéig - sóhajtott fel a diák.
Taran azonban csak megvonta a vállát, aztán megbökte barátját. Lassan úgyis indulniuk kellett. Útközben persze lementek az udvarra is, de a drogot nem találták meg. Taran megint csak a vállát vonogatta.
-Biztos megtalálta valaki. Had használja, nekem annyi pont elég volt. Inkább nyomljunk előadásra, nem kéne elkésni.
Vermot nem érdekelte különösebben, őt megvizsgálhatták nyugodtan, tiszta volt, sosem élt semmi ilyesfélével. Az előadó nagyrészt már tele volt, három perc volt kezdésig. Ugyanaz a tanár készült előadást tartani, mint akivel a fiúk már találkoztak valamivel korábban. Úgy tűnt, hogy nem figyelte meg őket alaposan, nem látszott az arcán a folyosón látott, rosszalló kifejezés. Tompa berregés jelezte, hogy kezdetét vette az oktatás. A professzor felnézett, tekintetét végighordozta a diákokon, majd Vermon állapodott meg.
- Vermo Kens...Kérem, adja elő miből készült fel mára.
- Rendben, professzor Úr.
Vermo felállt, majd a padján lévő holokivetítőt kezdte el bütykölni, nemsokára azt mutatta, amit -pontosabban szólva akit- látni akart.
- Tisztelt professzor Úr, kedves diáktársaim. Ezt a férfit úgy hívták, hogy Trau Skara. A név nem véletlenül lehet teljesen ismeretlen mindenkinek, ugyanis nem játszott fontos szerepet a történelemben. Valamivel több, mint tizennégyezer évvel ezelőtt élt az Alderaan nevű bolygón - fontoskodva tette hozzá: - A bolygót elpusztította az Első Galaktikus Birodalom, ezért nem lehet ismerős ennek a neve sem - mosolygott magabiztosan.
A professzor nem adta jelét érdeklődésnek, kívülálló még azt sem állapíthatta meg, hogy figyel-e egyáltalán. Vermo ugyanakkor folytatta, mit sem törődve a férfi arcával.
-Trau Skara életét négy fő szakaszra lehet bontani. Ezek időrendben: születése és gyermekkora; fiatal, tinédzser évei; felnőtt kora; valamint a családi trauma és az azt követő időszak, amiből haláláig sem tért magához.
A Skara család Trau megszületése előtt teljesen legálisan működött, édesapja vállalkozó volt, édesanyja pedig egy cég igazgatói tanácsának tagja volt. Nem csoda, hogy kezdettől fogva fontos szerepet játszott a pénz a nevelésében. Ezt ugyanakkor ellensúlyozta a dadusa, akit a szülei azért vettek fel, mert nem voltak képesek elég időt szánni a csemetéjükre, és legalább valamilyen módon ki akarták pótolni azt a figyelmet és szeretetet, amitől a fiú elesett volna. Az egész életét gyerekek között leélt Porra, igen melegszívű ember volt. Minden megmaradt feljegyzés egy melegszívű, kedves asszonynak írta le, aki ugyanakkor megbecsülte a kétkezi munkát és erre minden valószínűség szerint Traut is ránevelte. A fiúból elvégre később alvilági körökben ismert személy lett, azt pedig nem könnyű elérni.
Néhány unatkozó diák, akiket egyáltalán nem érdekelt egy régen élt ember lelki analizálása, most cinikus mosolyt küldtek Vermo felé, aki nem vette magára. Töretlenül folytatta beszámolóját.
- A gyermeki éveket tehát egyrészről áthatotta egy gondoskodó szerető asszony felügyelete, aki igyekezett kiegyensúlyozni a jutalmakat és a büntetéseket, másrészt a két vér szerinti szülő materiális örömök felé orientáló nevelése. Ezek bizonyítottan frusztrációt okozhatnak, mert nagyon fiatalon még nem képes megérteni, hogy ami az egyiknek jó, az a másiknak nem. Később viszont ennek köszönhetően majd jobban figyel az emberek közötti eltérésekre. Úgy hiszem, hogy tinédzserként, már egészen nagy hasznát vehette ennek. Legtöbb osztálytársának a naplójában pozitív bejegyzések szerepelnek róla. Egyikük ezt írta róla, idézem: "Trau ma megint kiállt mellettem, amikor Zeno belém kötött. Komolyan nem értem, hogy miért mindig engem kell kispéciznie, ott van az a szerencsétlen Ayoman, kötekedne inkább vele. Viszont Skarától rendes volt, hogy nem a segítségemre sietett." Az előbb említett Zeno pedig ugyanazon a napom ezt örökítette meg: "Trau remek ötletet adott ma nekem. Megvédte azt a nyomoronc Potakot, de aztán a következő szünetben odajött hozzám és elmondta, hogy mire érzékeny a srác. Jövő héten majd belecsempészünk a kajába valamit a fiúkkal. Alig várom már, hogy óra közben kirohanjon, mert nem bírja ki!" Azt hiszem ebből a két feljegyzésből egyértelműen kitűnik, hogy még azelőtt, hogy a jogi értelemben felnőtt, már ügyesen lavírozott a különböző oldalak között. Ez visszavezethető a megosztott nevelésre. Amit a szülők nem engedtek, azt kikönyörögte, vagy kiérdemelte Porránál és fordítva. Nem volt egy igazi zseniális manipulátor, de ha kiismerte magát a pályán, akkor elég veszélyessé válhatott.
Nevelésének köszönhetően elkényeztetett gyermek volt, ebből pedig önzés fakadt. A középiskolai évkönyv szerint ő volt az osztály legjobb tanulója, emelett diákelnök, sőt még a Coruscanti matematikai versenyen is a második lett. Ez mind szép és jó, ám a valóság nem feltétlenül az, aminek látszik. Ismét csak azokra a naplókra tudok támaszkodni, amelyeket néhány osztálytársa vezetett, ez sajnos igen szegényes, ráadásul kardinális emberek nem írták le napi gondolataikat, amelyekből többet is megtudhattam volna Trau Skaráról. Tehát, visszatérve a tárgyhoz. Legjobb tanuló...ez úgy, ahogyan Önök gondolják most, nem igaz. Egyedül matematikából volt remek, abból tényleg saját szorgalommal érte el azt, amit. Viszont számtalan esetben fordult elő olyan, hogy valamelyik osztálytársával, vagy idősebb ismerősével iratta meg a feladatokat. Utóbbi esetben a semmiért kapott dícséretet és mivel tudott egyet s mást a legjobb barátairól -Vermo megnyomta a hangsúlyt az utolsó szón- azok akik közel álltak hozzá nem merték bemószerolni, mert féltek, hogy esetleg kitudódnának féltve őrzött titkaik. Ugyanis az első évben még mindenkivel kedves volt, nem csatlakozott egy klikkhez sem, mindenkit egyenlőként kezelt és segített az embereken. Később persze szívességeket kért cserébe. Sőt, az utolsó évben, már pénzért és segítségért árult igazolásokat hiányzásokra, tehát bármennyire is ellenszenvessé vált idővel, senki sem tett ellene semmit. Illetve előfordult egyetlen eset, amikor valaki szembeszállt vele. A történet vége az lett, hogy a fiúnak át kellett mennie egy másik suliba. Röviden és tömören, a fiút Quint Cotenak hívták és ő is azok közé tartozott, akivel Trau eredetileg kedves volt. Quint nem tudott beilleszkedni a közösségbe, Skara volt az, aki néha meghívta iskolai találkozókra, segített neki felfedezni a zenei tehetségét. Egyszóval minden szép és jó volt, de amikor Cote megtudta, hogy Trau megfenyegette az egyik osztálytársát, hogy valami kétes ismerőse betör a házukba, hogyha szólni mer, hogy vele iratta meg a háziját, akkor a fiú mélyet csalódott a barátjában. Megtette, amit a másik srác nem mert és elújságolta az egyik tanárnak a dolgot. Traut alaposan megdorgálták ezért, de mivel olyan remek tanuló volt, ezért eltekintettek a komolyabb büntetésektől. A tett nem maradt retorzió nélkül, egy témazáró előtti napon hashajtót csempészett bele Cote ételébe, ezért a kétórás fogalmazás kellős közepén ki kellett mennie a mosdóba. A tanár nem akarta kiengedni, aminek a vége egy kellemetlen párbeszéd lett, valamint, hogy Quint nem ért ki időben. Az egész osztály leszűrta az aromából és a hangokból, hogy mi történt, így a fiú egy életre megszégyenült előttük. Hamar rájött mindenki, hogy Trau Skara ellenfelének lenni nem túl jó dolog. A diákelnökséget pedig a "Ha nem rám szavazol, tönkreteszlek" mottó hatotta át. Egyedül a matematikai eredményei megbízhatóak, azzal kapcsolatban sehol sem találtam említést csalásról. Az üzlethez pedig végülis értett.
Ezekben az években ismerkedett meg az alvilággal is. Több ismerőst szerzett, gyakran úgy, hogy dohányárút vetetett a nála idősebb skacokkal, akik némi juttatásért szívesen segédkeztek benne. Idővel persze olyanokat is megismert, akik bandákba tömörültek, betöréseket hajtottak végre, noha ő maga ebben sosem vett részt. De a pénze jól jött az utca arcainak.
Lekötelezett osztálytársakkal, alvilági kapcsolatokkal vágott neki a felnőtt életnek. Miután végzett az iskolával, édesapja vállalatánál helyezkedett el. Álmaink állása volt, kevés munka, kevés felelősség, magas fizetés. Ám Trau még ennél is többre vágyott. Akinek hatalmas és pénze van, még több pénzt és hatalmat akar magának. Valamint fél attól, hogy elveszti. Nem törődve a vállalattal, megfelelő anyagi ellenszolgáltatásért cserébe hozzáfért titkos információkhoz, amik nagyon hasznosnak bizonyultak a riválisoknak. Több ilyen akciónak köszönhetően az idősebb Skara vállalkozása csődbe jutott, fia pedig titokban jól megszedte magát. A családot az anya tartotta el, igaz, már nem sokáig. Mivel nem tudtak arról, hogy Trau áll a háttérben, ezért édesanyja cége következett, ott helyezkedett el. Egy az egyben megismétlődött az, ami már a férj vállalatával is végzett, a család számára pedig nyilvánvalóvá vált, hogy mi is történt. A hatalmas családi veszekedés végeredménye az lett, hogy Trau elhagyta a szülő házat, akcióiból és megspórolt pénzéből pedig hozzálátott az alvilági élethez. Először egy kis lakást vásárolt magának, aztán megnyitotta első vállalkozását, egy bárt. Innentől tartott életének csúcspontja, egészen a tragikus eseményig amely megváltoztatta őt. Miután kikerült az iskolából és elhelyezkedett először az apánál, majd az anyánál, nem ment végbe jelentős változás a személyiségében. Továbbra is önző maradt, akit nem érdekelt mások. Kifelé még megőrizte az ártatlanságot, ám belül már rothadásnak indult. Ez változott meg, amikor elfoglalta helyét az alvilágban. Levethette az álarcát, innentől kezdve nyíltan vállalta, hogy ő egy igazi üzletember, akinek a pénz az első. Nem riadt vissza a társak átverésétől, ám nem szerette. A megbízhatatlan emberekkel hamar elbánt az alvilág szigorú belső rendje. Csak olyan esetekben végezhetett a társsal, amikor ez nem derülhetett ki, vagy balesetként tudta feltüntetni. Egyszóval egy önző, kapzsi, pénzorientált férfi lett belőle. Feleségül egy táncoslányt vett, akit felszabadult, amaz pedig hálából vele maradt. Tőle született meg a kis szeme fénye, a lánya Tamara Skara. A férfi ekkor alapjaiban változott meg. Ahogy átélte az apai örömöket, a gyermeki tisztaság, ártatlanság megmozgatott benne valamit, amit a neveltetésének köszönhetően réges régen elvesztett. Az illegális üzelmeit csempészetre, fegyverkereskedésre cserélte, abbahagyta a rizikósabb, bár jobban fizető munkákat. Egészen addig, amíg a lányát el nem rabolták. Ez olyan mérhetetlen dühöt ébresztett a férfiben, hogy feltámadt a régi énje, de többszörte erősebben. Innentől fogva egyetlen cél lebegett a szeme előtt, hogy végezzen a férfivel aki miatt majdnem elvesztette a lányát. Sok változáson ment át a férfi lelke rövid idő alatt. Először ráébredt, hogy nem a pénz a legnagyobb kincs, hanem a szeretet, aztán ezt a vékony szálat kezdte ki a sors. Nem tartom kizártnak, hogy egy kicsit meg is bolondult a bosszúvágytól. Ugyanis az ő nevéhez fűződik több véres akció, az egyik például az Ezer virág étteremben véghez vitt mészárlás. Az alderaani titkosszolgálata, amely ha megjegyezhetem remekül működött, példátlan eseményként könyvelte el az esetet. Negyvenhárom ártatlan embert halt meg, csak azért, mert nem tudtak semmit. Ez a szám pedig elenyészik ahhoz képest, amit az egész életére vonatkozóan állapítottak meg.
Tudom, hogy előadásom nagy része olyan emberekre épít, akikről alig maradt fent bármilyen írott emlék, de a részleteket így tudtam összetenni. Egybefüggő, logikus pszichológiai képet alkottam Trau Skaráról, aki üzletemberből apává vált ám az újonnan szerzett kincsét majdnem elvették tőle. Ez pedig végzetesnek bizonyult. Remek forrás volt az érzelmek kettőségére, arra, hogy hogyan lehet valaki egyszerre szerető apa, valamint gyilkos fenevad. Sokat fejlődött a világ, ám az érzelmek még a mai napig is nagyon kiszámíthatatlanok. Köszönöm a figyelmet.
Vermo ezzel helyet foglalt, és elégedetten elmosolyodott. Kiválló érdemjegyekkel fejezte be tanulmányait az egyetem pszichológia szakán.
Az Arany Köztársaság Központi Bolygóján landolt egy személyszállító gép. A rámpán egy hetvenes éveiben járó alakja tűnt fel. Szemeiben korát meghazudtoló életerő csillogott, szája szinte állandóan mosolygott. Ősz haját hátrafésülte, elegáns ruhát viselt. Egy régi jó öreg barátja várta a dokkban. Korban teljesen megegyeztek, ám az utóbbi illető sokkal fiatalosabbnak hatott. A sok legális mód, hogy egyesek meghosszabbítsák az életüket. Törvény tiltja a genetikai kódolást, valamint a drasztikus megoldásokat, így a galaxis lényei apróbb beavatkozásokkal menekültek az idő vasfoga elől. Egy átlagos ember elélhetett 150 évet különböző apró cselekkel. A várakozó is ezek közé tartozott, de szeméből hiányzott az, ami az érkezőében benne volt.
- Taran! Rég láttalak! hogy megy a sorod?
Vermo és Taran egy baráti kézszorítással üdvözölték egymást.
- Vermo! Köszönöm kérdésed, egészen jól. Két hónapja kineveztek vezérigazgatónak megboldogult apám cégénél. Nem panaszkodhatom. Na és Te! A Történelem Tizenkét Őrzőjének egyike! Ezt aztán kevesen mondhatják el magukról.
Vermo csak legyintett. Igazán megtisztelő volt számára, hogy elérte álmai hivatását, elégedett és boldog volt. Annak is örült, hogy barátja is megtalálta a számításait és nem kallódotott el az egyetem után, mint ahogyan attól eredetileg félt.
- A Gyűlés miatt vagy itt ugye? Tényleg! Már emlékszem, hogy mondtad, hogy ugyanaarról a fószerről fogsz előadást tartani, akiről az egyetemen is! Azon az órán micsoda egy csaj ült mellettem öregem...
Vermo mosolygott. Mindig is szórakoztatta barátja egyszerűsége. Nem akarta kijavítani, hogy nem egyszerű előadásról van szó, hanem Beiktatásról. Ez a folyamat röviden arról szólt, hogy az Őrzők megtárgyalják a különböző személy helyét a történelem végtelennek tűnő tengerében. Így lettek egykori szabadsághősökből árulók, gyilkosokból az ártatlanok védői. Minden csak perspektíva kérdése.
Taran elkísérte barátját a Gyűlésre, ahol aztán elbúcsúztak, de megbeszélték, hogy még aznap este össze fognak ülni az egyik kantinban, aztán elbeszélgetnek, valószínűleg a következő reggelig. Elköszöntek egymástól, aztán Vermo belépett a Történelem Központba. Az épület nem volt nagy, az anyagokat ugyanis külön holdakon tartották. Több tízezer év feljegyzései, naplók, hírek, regények. Olyan iszonytató mennyiség volt, hogy egyetlen ember képtelen volt rá. Ezért is választottak tizenkét embert, akiket a legalkalmasabbnak véltek a feladat betöltésére. Sajnos azonban mindig kerülhet hiba a számításba. Így történt ezúttal is, hiszen Shiguna úr nem volt elkötelezett híve a történelemnek, mint Vermo. Számára ez csak egy zsíros állás volt, a legtöbb Beiktatáson általában nem mondott semmit, de ha mégis szólásra emelte a száját, akkor valami oltári nagy marhaságot mondott. Hamar megérkezett mindenki és kezdetét vette Trau Skara beiktatása.
-Tisztelt Hölgyem és Uraim! Azért gyűltünk ma össze, hogy Beiktatásukat vigyunk véghez. Első pontunk, hogy eldöntsük Trau Skara milyen ember is volt valójában. Életének első fele jelenleg nem érdekes, hiszen a lánya elrablása után következő időkre vagyunk kíváncsiak. Akit mégis érdekel, azok megtalálhatják az erre vonatkozó írásomat az Adattárban. Tehát, kezdjük az elején. Miután Trau Skara visszakapta a lányát, a bosszú vált az elsődleges életcéljává. Megtett mindent, hogy ráleljen Aymar Sin Cimessára, alias Jokerre. Alvilági ismerettsége, a hatóságok megvesztegetése, ismerősök a dokkokban eljuttatta őt a twi'lek valódi nevéhez, valamint a hajójának az azonosítójához. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy hajtóvadászatot kezdeményezzen. Kantinája, fűszerbányája, és a saját gyára teljes bevételét arra fordította, hogy levadássza Aymart. Mindannyian tudjuk mi lett ennek a vége, hiszen olvastuk az aktáját -Shigunára nézett, hiszen az életére is megesküdött volna, hogy még csak bele sem nézett.-Szeretném kikérni a tanács véleményét. Milyen kategóriába soroljuk ezt a férfit? Kérem szavazzanak, vagy szóljanak hozzá
Nem érkezett felszólalás, így végül megtörtént a szavazás. Trau Skarát meghagyták annak, ami előtte is volt. Egy bosszúra éhes embernek. A túl szeretet okozta a vesztét. Vermonak nem volt ellenére a döntés. Bár a lelke mélyén valahol sajnálta Trau Skarát. Elvégre talán becsületes, jó életet élt volna, hogyha nem rabolják el a gyermekét.
- A döntés megszületett, következő személy...
Hosszú órák múlva és számtalan névvel később végeztek csak. Vermo pedig Taran társaságában töltötte az estét.
"Köszönöm az üzletet uram. A méreg mint olyan nemlétezik a lánya szervezetében, ha az erő is úgy akarja a kis Tami még nagyon sokáig fog élni.
Remélem nem kell csalódnom önben és szavatartó ember lévén Nar Shaddaa-n többet nem üzletel. Remélem soha többet nem kell találkoznunk."
Trau Skara szinte a szó szoros értelemben felpatant ültéből.
- Hogy azt a jó büdös...
Ezután olyan hosszú és válogatott káromkodás hangzott el, amit a házban tartózkodó beosztottak örök életükre megjegyeztek. Felesége azonnal be is sietett hozzá, hogy mi történt, de férje annyira magánkívül volt, hogy végül jobbnak látta kimenni.
- Megöllek Te átkozott! Megöllek Téged és mindenkit aki fontos neked, esküszöm az életemre. Nem nyugszom amíg ezerszer meg nem fizetsz ezért.
A férfi az asztalt csapkodta és a falat ütötte az öklével. Csak akkor nyugodott meg, amikor visszakapta a gyermekét. Szorosan magához ölelte és hagyta, hogy folyjanak a könnyei. Nagyon régóta nem sírt már. Utoljára Porra előtt, amikor gyermek volt és a nevelőnő nem engedett meg neki valamit, amit nagyon akart. Trau már arra sem emlékezett, hogy mi volt az, de azt tudta, hogy szüleitől végül megkapta. És ez volt az a pillanat amikor minden eldőlt. Szinte lepergett az élete a szeme előtt. Még elfordulhatott volna a bosszútól, megelégedhetett volna azzal, hogy visszakapta a lányt és nem eshet bántódása de...de az emberi természet nem ilyen. Az a férfi átverte őt. Miután lefektette a lányát, azonnal jobbkeze, Ragnak után küldött. Megbízta, hogy tudja meg, melyik volt a twi'lek hajója. Ő maga másnap reggel felkereste egy volt osztálytársát, aki a rendfentartásnál dolgozott. A baráti csevely vége némi pénzcsere és ígéretváltás lett. Trau Skara alig bírta tűrtöztetni magát és várni estig, amikois megkapta, hogy Aymar Sin Cimessa néven igazolta magát a twi'lek, mikor megállították. Ragnak ugyanakkor kiderítette, hogy a hajó neve:
Sin Cimessa 01. Több sem kellett a férfinek, összeszedte a legjobb embereit, négyet a lánya mellé adott, a többivel pedig elment a Rylothra. Több ezer kreditet és számos hullát hagytak maguk mögött, de nem jutottak sokra. Ezután elküldte embereit a galaxis minden szegletébe. Egyikük pedig rálelt Joker nyomára. Nar Shaddaa.
- A játszma kezdetét veszi. Most meglakolsz minden bűnödért - sziszegte a férfi.
Felöltözött, magához vette fegyvereit, embereit, aztán elindult, hogy bosszút állhasson Jokeren és mindenkin, aki kedves neki.
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 36
Foglalkozás: Egy igazi üzletember
Prológus
A gonoszságnak számos arca van. Van amit az önzés, a nagyravágyás, az önteltség, vagy a gyűlölet szül. Ez a történet is egy olyan emberről szól, akinek szívét megfertőzte a gyűlölet csírája. Mert a gyűlölet megmérgezi a lelket és az elmét, rothadtá teszi azokat, valamint táptalajul szolgál a gonoszságnak. A gyűlölet magába zár, felemészt, elvakít és amit előtte soha meg nem tettünk volna, teljesen természetesnek tűnik utána. Igazságosnak...
A gonoszságnak számos arca van. Van amit az önzés, a nagyravágyás, az önteltség, vagy a gyűlölet szül. Ez a történet is egy olyan emberről szól, akinek szívét megfertőzte a gyűlölet csírája. Mert a gyűlölet megmérgezi a lelket és az elmét, rothadtá teszi azokat, valamint táptalajul szolgál a gonoszságnak. A gyűlölet magába zár, felemészt, elvakít és amit előtte soha meg nem tettünk volna, teljesen természetesnek tűnik utána. Igazságosnak...
I Fejezet
-Gyorsan! Dugd el! - suttogta erőteljesen a sietősen beforduló Vermo a diáktársának Tarannak. - Jön egy!
Tarannak sem kellett kétszer szólni, azonnal kidobta az ablakon a tudatmódosító szert. A kis csomag eltűnt a lent elterülő kertben. A fiú úgy tervezte, hogy lemegy és visszaveszi még a következő előadás előtt, mielőtt az egyetem kertésze megtalálja a kedvenc bokra alatt. Egy gyors rutinvizsgálat és máris lebukott. Ezt pedig nem akarta, még egy balhé és repült volna. Gyorsan kihúzta magát, megigazította a ruháját, aztán lezseren a falnak támaszkodott. Egy hatvan év körüli köpenyes férfi sétált el a folyosó mellett, szúrós tekintettel nézett a két diákra. Bárki megállapíthatta, hogy valamiben sántikáltak. Ám úgy tűnt, a férfinek sürgősebb dolga akadt és folytatta az útját. Vermo nagyot sóhajtott, háta nagyot koppant a falon.
- Nem igaz, hogy nem bírod ki a suli végéig - sóhajtott fel a diák.
Taran azonban csak megvonta a vállát, aztán megbökte barátját. Lassan úgyis indulniuk kellett. Útközben persze lementek az udvarra is, de a drogot nem találták meg. Taran megint csak a vállát vonogatta.
-Biztos megtalálta valaki. Had használja, nekem annyi pont elég volt. Inkább nyomljunk előadásra, nem kéne elkésni.
Vermot nem érdekelte különösebben, őt megvizsgálhatták nyugodtan, tiszta volt, sosem élt semmi ilyesfélével. Az előadó nagyrészt már tele volt, három perc volt kezdésig. Ugyanaz a tanár készült előadást tartani, mint akivel a fiúk már találkoztak valamivel korábban. Úgy tűnt, hogy nem figyelte meg őket alaposan, nem látszott az arcán a folyosón látott, rosszalló kifejezés. Tompa berregés jelezte, hogy kezdetét vette az oktatás. A professzor felnézett, tekintetét végighordozta a diákokon, majd Vermon állapodott meg.
- Vermo Kens...Kérem, adja elő miből készült fel mára.
- Rendben, professzor Úr.
Vermo felállt, majd a padján lévő holokivetítőt kezdte el bütykölni, nemsokára azt mutatta, amit -pontosabban szólva akit- látni akart.
- Tisztelt professzor Úr, kedves diáktársaim. Ezt a férfit úgy hívták, hogy Trau Skara. A név nem véletlenül lehet teljesen ismeretlen mindenkinek, ugyanis nem játszott fontos szerepet a történelemben. Valamivel több, mint tizennégyezer évvel ezelőtt élt az Alderaan nevű bolygón - fontoskodva tette hozzá: - A bolygót elpusztította az Első Galaktikus Birodalom, ezért nem lehet ismerős ennek a neve sem - mosolygott magabiztosan.
A professzor nem adta jelét érdeklődésnek, kívülálló még azt sem állapíthatta meg, hogy figyel-e egyáltalán. Vermo ugyanakkor folytatta, mit sem törődve a férfi arcával.
-Trau Skara életét négy fő szakaszra lehet bontani. Ezek időrendben: születése és gyermekkora; fiatal, tinédzser évei; felnőtt kora; valamint a családi trauma és az azt követő időszak, amiből haláláig sem tért magához.
A Skara család Trau megszületése előtt teljesen legálisan működött, édesapja vállalkozó volt, édesanyja pedig egy cég igazgatói tanácsának tagja volt. Nem csoda, hogy kezdettől fogva fontos szerepet játszott a pénz a nevelésében. Ezt ugyanakkor ellensúlyozta a dadusa, akit a szülei azért vettek fel, mert nem voltak képesek elég időt szánni a csemetéjükre, és legalább valamilyen módon ki akarták pótolni azt a figyelmet és szeretetet, amitől a fiú elesett volna. Az egész életét gyerekek között leélt Porra, igen melegszívű ember volt. Minden megmaradt feljegyzés egy melegszívű, kedves asszonynak írta le, aki ugyanakkor megbecsülte a kétkezi munkát és erre minden valószínűség szerint Traut is ránevelte. A fiúból elvégre később alvilági körökben ismert személy lett, azt pedig nem könnyű elérni.
Néhány unatkozó diák, akiket egyáltalán nem érdekelt egy régen élt ember lelki analizálása, most cinikus mosolyt küldtek Vermo felé, aki nem vette magára. Töretlenül folytatta beszámolóját.
- A gyermeki éveket tehát egyrészről áthatotta egy gondoskodó szerető asszony felügyelete, aki igyekezett kiegyensúlyozni a jutalmakat és a büntetéseket, másrészt a két vér szerinti szülő materiális örömök felé orientáló nevelése. Ezek bizonyítottan frusztrációt okozhatnak, mert nagyon fiatalon még nem képes megérteni, hogy ami az egyiknek jó, az a másiknak nem. Később viszont ennek köszönhetően majd jobban figyel az emberek közötti eltérésekre. Úgy hiszem, hogy tinédzserként, már egészen nagy hasznát vehette ennek. Legtöbb osztálytársának a naplójában pozitív bejegyzések szerepelnek róla. Egyikük ezt írta róla, idézem: "Trau ma megint kiállt mellettem, amikor Zeno belém kötött. Komolyan nem értem, hogy miért mindig engem kell kispéciznie, ott van az a szerencsétlen Ayoman, kötekedne inkább vele. Viszont Skarától rendes volt, hogy nem a segítségemre sietett." Az előbb említett Zeno pedig ugyanazon a napom ezt örökítette meg: "Trau remek ötletet adott ma nekem. Megvédte azt a nyomoronc Potakot, de aztán a következő szünetben odajött hozzám és elmondta, hogy mire érzékeny a srác. Jövő héten majd belecsempészünk a kajába valamit a fiúkkal. Alig várom már, hogy óra közben kirohanjon, mert nem bírja ki!" Azt hiszem ebből a két feljegyzésből egyértelműen kitűnik, hogy még azelőtt, hogy a jogi értelemben felnőtt, már ügyesen lavírozott a különböző oldalak között. Ez visszavezethető a megosztott nevelésre. Amit a szülők nem engedtek, azt kikönyörögte, vagy kiérdemelte Porránál és fordítva. Nem volt egy igazi zseniális manipulátor, de ha kiismerte magát a pályán, akkor elég veszélyessé válhatott.
Nevelésének köszönhetően elkényeztetett gyermek volt, ebből pedig önzés fakadt. A középiskolai évkönyv szerint ő volt az osztály legjobb tanulója, emelett diákelnök, sőt még a Coruscanti matematikai versenyen is a második lett. Ez mind szép és jó, ám a valóság nem feltétlenül az, aminek látszik. Ismét csak azokra a naplókra tudok támaszkodni, amelyeket néhány osztálytársa vezetett, ez sajnos igen szegényes, ráadásul kardinális emberek nem írták le napi gondolataikat, amelyekből többet is megtudhattam volna Trau Skaráról. Tehát, visszatérve a tárgyhoz. Legjobb tanuló...ez úgy, ahogyan Önök gondolják most, nem igaz. Egyedül matematikából volt remek, abból tényleg saját szorgalommal érte el azt, amit. Viszont számtalan esetben fordult elő olyan, hogy valamelyik osztálytársával, vagy idősebb ismerősével iratta meg a feladatokat. Utóbbi esetben a semmiért kapott dícséretet és mivel tudott egyet s mást a legjobb barátairól -Vermo megnyomta a hangsúlyt az utolsó szón- azok akik közel álltak hozzá nem merték bemószerolni, mert féltek, hogy esetleg kitudódnának féltve őrzött titkaik. Ugyanis az első évben még mindenkivel kedves volt, nem csatlakozott egy klikkhez sem, mindenkit egyenlőként kezelt és segített az embereken. Később persze szívességeket kért cserébe. Sőt, az utolsó évben, már pénzért és segítségért árult igazolásokat hiányzásokra, tehát bármennyire is ellenszenvessé vált idővel, senki sem tett ellene semmit. Illetve előfordult egyetlen eset, amikor valaki szembeszállt vele. A történet vége az lett, hogy a fiúnak át kellett mennie egy másik suliba. Röviden és tömören, a fiút Quint Cotenak hívták és ő is azok közé tartozott, akivel Trau eredetileg kedves volt. Quint nem tudott beilleszkedni a közösségbe, Skara volt az, aki néha meghívta iskolai találkozókra, segített neki felfedezni a zenei tehetségét. Egyszóval minden szép és jó volt, de amikor Cote megtudta, hogy Trau megfenyegette az egyik osztálytársát, hogy valami kétes ismerőse betör a házukba, hogyha szólni mer, hogy vele iratta meg a háziját, akkor a fiú mélyet csalódott a barátjában. Megtette, amit a másik srác nem mert és elújságolta az egyik tanárnak a dolgot. Traut alaposan megdorgálták ezért, de mivel olyan remek tanuló volt, ezért eltekintettek a komolyabb büntetésektől. A tett nem maradt retorzió nélkül, egy témazáró előtti napon hashajtót csempészett bele Cote ételébe, ezért a kétórás fogalmazás kellős közepén ki kellett mennie a mosdóba. A tanár nem akarta kiengedni, aminek a vége egy kellemetlen párbeszéd lett, valamint, hogy Quint nem ért ki időben. Az egész osztály leszűrta az aromából és a hangokból, hogy mi történt, így a fiú egy életre megszégyenült előttük. Hamar rájött mindenki, hogy Trau Skara ellenfelének lenni nem túl jó dolog. A diákelnökséget pedig a "Ha nem rám szavazol, tönkreteszlek" mottó hatotta át. Egyedül a matematikai eredményei megbízhatóak, azzal kapcsolatban sehol sem találtam említést csalásról. Az üzlethez pedig végülis értett.
Ezekben az években ismerkedett meg az alvilággal is. Több ismerőst szerzett, gyakran úgy, hogy dohányárút vetetett a nála idősebb skacokkal, akik némi juttatásért szívesen segédkeztek benne. Idővel persze olyanokat is megismert, akik bandákba tömörültek, betöréseket hajtottak végre, noha ő maga ebben sosem vett részt. De a pénze jól jött az utca arcainak.
Lekötelezett osztálytársakkal, alvilági kapcsolatokkal vágott neki a felnőtt életnek. Miután végzett az iskolával, édesapja vállalatánál helyezkedett el. Álmaink állása volt, kevés munka, kevés felelősség, magas fizetés. Ám Trau még ennél is többre vágyott. Akinek hatalmas és pénze van, még több pénzt és hatalmat akar magának. Valamint fél attól, hogy elveszti. Nem törődve a vállalattal, megfelelő anyagi ellenszolgáltatásért cserébe hozzáfért titkos információkhoz, amik nagyon hasznosnak bizonyultak a riválisoknak. Több ilyen akciónak köszönhetően az idősebb Skara vállalkozása csődbe jutott, fia pedig titokban jól megszedte magát. A családot az anya tartotta el, igaz, már nem sokáig. Mivel nem tudtak arról, hogy Trau áll a háttérben, ezért édesanyja cége következett, ott helyezkedett el. Egy az egyben megismétlődött az, ami már a férj vállalatával is végzett, a család számára pedig nyilvánvalóvá vált, hogy mi is történt. A hatalmas családi veszekedés végeredménye az lett, hogy Trau elhagyta a szülő házat, akcióiból és megspórolt pénzéből pedig hozzálátott az alvilági élethez. Először egy kis lakást vásárolt magának, aztán megnyitotta első vállalkozását, egy bárt. Innentől tartott életének csúcspontja, egészen a tragikus eseményig amely megváltoztatta őt. Miután kikerült az iskolából és elhelyezkedett először az apánál, majd az anyánál, nem ment végbe jelentős változás a személyiségében. Továbbra is önző maradt, akit nem érdekelt mások. Kifelé még megőrizte az ártatlanságot, ám belül már rothadásnak indult. Ez változott meg, amikor elfoglalta helyét az alvilágban. Levethette az álarcát, innentől kezdve nyíltan vállalta, hogy ő egy igazi üzletember, akinek a pénz az első. Nem riadt vissza a társak átverésétől, ám nem szerette. A megbízhatatlan emberekkel hamar elbánt az alvilág szigorú belső rendje. Csak olyan esetekben végezhetett a társsal, amikor ez nem derülhetett ki, vagy balesetként tudta feltüntetni. Egyszóval egy önző, kapzsi, pénzorientált férfi lett belőle. Feleségül egy táncoslányt vett, akit felszabadult, amaz pedig hálából vele maradt. Tőle született meg a kis szeme fénye, a lánya Tamara Skara. A férfi ekkor alapjaiban változott meg. Ahogy átélte az apai örömöket, a gyermeki tisztaság, ártatlanság megmozgatott benne valamit, amit a neveltetésének köszönhetően réges régen elvesztett. Az illegális üzelmeit csempészetre, fegyverkereskedésre cserélte, abbahagyta a rizikósabb, bár jobban fizető munkákat. Egészen addig, amíg a lányát el nem rabolták. Ez olyan mérhetetlen dühöt ébresztett a férfiben, hogy feltámadt a régi énje, de többszörte erősebben. Innentől fogva egyetlen cél lebegett a szeme előtt, hogy végezzen a férfivel aki miatt majdnem elvesztette a lányát. Sok változáson ment át a férfi lelke rövid idő alatt. Először ráébredt, hogy nem a pénz a legnagyobb kincs, hanem a szeretet, aztán ezt a vékony szálat kezdte ki a sors. Nem tartom kizártnak, hogy egy kicsit meg is bolondult a bosszúvágytól. Ugyanis az ő nevéhez fűződik több véres akció, az egyik például az Ezer virág étteremben véghez vitt mészárlás. Az alderaani titkosszolgálata, amely ha megjegyezhetem remekül működött, példátlan eseményként könyvelte el az esetet. Negyvenhárom ártatlan embert halt meg, csak azért, mert nem tudtak semmit. Ez a szám pedig elenyészik ahhoz képest, amit az egész életére vonatkozóan állapítottak meg.
Tudom, hogy előadásom nagy része olyan emberekre épít, akikről alig maradt fent bármilyen írott emlék, de a részleteket így tudtam összetenni. Egybefüggő, logikus pszichológiai képet alkottam Trau Skaráról, aki üzletemberből apává vált ám az újonnan szerzett kincsét majdnem elvették tőle. Ez pedig végzetesnek bizonyult. Remek forrás volt az érzelmek kettőségére, arra, hogy hogyan lehet valaki egyszerre szerető apa, valamint gyilkos fenevad. Sokat fejlődött a világ, ám az érzelmek még a mai napig is nagyon kiszámíthatatlanok. Köszönöm a figyelmet.
Vermo ezzel helyet foglalt, és elégedetten elmosolyodott. Kiválló érdemjegyekkel fejezte be tanulmányait az egyetem pszichológia szakán.
II Fejezet
Az Arany Köztársaság Központi Bolygóján landolt egy személyszállító gép. A rámpán egy hetvenes éveiben járó alakja tűnt fel. Szemeiben korát meghazudtoló életerő csillogott, szája szinte állandóan mosolygott. Ősz haját hátrafésülte, elegáns ruhát viselt. Egy régi jó öreg barátja várta a dokkban. Korban teljesen megegyeztek, ám az utóbbi illető sokkal fiatalosabbnak hatott. A sok legális mód, hogy egyesek meghosszabbítsák az életüket. Törvény tiltja a genetikai kódolást, valamint a drasztikus megoldásokat, így a galaxis lényei apróbb beavatkozásokkal menekültek az idő vasfoga elől. Egy átlagos ember elélhetett 150 évet különböző apró cselekkel. A várakozó is ezek közé tartozott, de szeméből hiányzott az, ami az érkezőében benne volt.
- Taran! Rég láttalak! hogy megy a sorod?
Vermo és Taran egy baráti kézszorítással üdvözölték egymást.
- Vermo! Köszönöm kérdésed, egészen jól. Két hónapja kineveztek vezérigazgatónak megboldogult apám cégénél. Nem panaszkodhatom. Na és Te! A Történelem Tizenkét Őrzőjének egyike! Ezt aztán kevesen mondhatják el magukról.
Vermo csak legyintett. Igazán megtisztelő volt számára, hogy elérte álmai hivatását, elégedett és boldog volt. Annak is örült, hogy barátja is megtalálta a számításait és nem kallódotott el az egyetem után, mint ahogyan attól eredetileg félt.
- A Gyűlés miatt vagy itt ugye? Tényleg! Már emlékszem, hogy mondtad, hogy ugyanaarról a fószerről fogsz előadást tartani, akiről az egyetemen is! Azon az órán micsoda egy csaj ült mellettem öregem...
Vermo mosolygott. Mindig is szórakoztatta barátja egyszerűsége. Nem akarta kijavítani, hogy nem egyszerű előadásról van szó, hanem Beiktatásról. Ez a folyamat röviden arról szólt, hogy az Őrzők megtárgyalják a különböző személy helyét a történelem végtelennek tűnő tengerében. Így lettek egykori szabadsághősökből árulók, gyilkosokból az ártatlanok védői. Minden csak perspektíva kérdése.
Taran elkísérte barátját a Gyűlésre, ahol aztán elbúcsúztak, de megbeszélték, hogy még aznap este össze fognak ülni az egyik kantinban, aztán elbeszélgetnek, valószínűleg a következő reggelig. Elköszöntek egymástól, aztán Vermo belépett a Történelem Központba. Az épület nem volt nagy, az anyagokat ugyanis külön holdakon tartották. Több tízezer év feljegyzései, naplók, hírek, regények. Olyan iszonytató mennyiség volt, hogy egyetlen ember képtelen volt rá. Ezért is választottak tizenkét embert, akiket a legalkalmasabbnak véltek a feladat betöltésére. Sajnos azonban mindig kerülhet hiba a számításba. Így történt ezúttal is, hiszen Shiguna úr nem volt elkötelezett híve a történelemnek, mint Vermo. Számára ez csak egy zsíros állás volt, a legtöbb Beiktatáson általában nem mondott semmit, de ha mégis szólásra emelte a száját, akkor valami oltári nagy marhaságot mondott. Hamar megérkezett mindenki és kezdetét vette Trau Skara beiktatása.
-Tisztelt Hölgyem és Uraim! Azért gyűltünk ma össze, hogy Beiktatásukat vigyunk véghez. Első pontunk, hogy eldöntsük Trau Skara milyen ember is volt valójában. Életének első fele jelenleg nem érdekes, hiszen a lánya elrablása után következő időkre vagyunk kíváncsiak. Akit mégis érdekel, azok megtalálhatják az erre vonatkozó írásomat az Adattárban. Tehát, kezdjük az elején. Miután Trau Skara visszakapta a lányát, a bosszú vált az elsődleges életcéljává. Megtett mindent, hogy ráleljen Aymar Sin Cimessára, alias Jokerre. Alvilági ismerettsége, a hatóságok megvesztegetése, ismerősök a dokkokban eljuttatta őt a twi'lek valódi nevéhez, valamint a hajójának az azonosítójához. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy hajtóvadászatot kezdeményezzen. Kantinája, fűszerbányája, és a saját gyára teljes bevételét arra fordította, hogy levadássza Aymart. Mindannyian tudjuk mi lett ennek a vége, hiszen olvastuk az aktáját -Shigunára nézett, hiszen az életére is megesküdött volna, hogy még csak bele sem nézett.-Szeretném kikérni a tanács véleményét. Milyen kategóriába soroljuk ezt a férfit? Kérem szavazzanak, vagy szóljanak hozzá
Nem érkezett felszólalás, így végül megtörtént a szavazás. Trau Skarát meghagyták annak, ami előtte is volt. Egy bosszúra éhes embernek. A túl szeretet okozta a vesztét. Vermonak nem volt ellenére a döntés. Bár a lelke mélyén valahol sajnálta Trau Skarát. Elvégre talán becsületes, jó életet élt volna, hogyha nem rabolják el a gyermekét.
- A döntés megszületett, következő személy...
Hosszú órák múlva és számtalan névvel később végeztek csak. Vermo pedig Taran társaságában töltötte az estét.
III Fejezet
"Köszönöm az üzletet uram. A méreg mint olyan nemlétezik a lánya szervezetében, ha az erő is úgy akarja a kis Tami még nagyon sokáig fog élni.
Remélem nem kell csalódnom önben és szavatartó ember lévén Nar Shaddaa-n többet nem üzletel. Remélem soha többet nem kell találkoznunk."
Trau Skara szinte a szó szoros értelemben felpatant ültéből.
- Hogy azt a jó büdös...
Ezután olyan hosszú és válogatott káromkodás hangzott el, amit a házban tartózkodó beosztottak örök életükre megjegyeztek. Felesége azonnal be is sietett hozzá, hogy mi történt, de férje annyira magánkívül volt, hogy végül jobbnak látta kimenni.
- Megöllek Te átkozott! Megöllek Téged és mindenkit aki fontos neked, esküszöm az életemre. Nem nyugszom amíg ezerszer meg nem fizetsz ezért.
A férfi az asztalt csapkodta és a falat ütötte az öklével. Csak akkor nyugodott meg, amikor visszakapta a gyermekét. Szorosan magához ölelte és hagyta, hogy folyjanak a könnyei. Nagyon régóta nem sírt már. Utoljára Porra előtt, amikor gyermek volt és a nevelőnő nem engedett meg neki valamit, amit nagyon akart. Trau már arra sem emlékezett, hogy mi volt az, de azt tudta, hogy szüleitől végül megkapta. És ez volt az a pillanat amikor minden eldőlt. Szinte lepergett az élete a szeme előtt. Még elfordulhatott volna a bosszútól, megelégedhetett volna azzal, hogy visszakapta a lányt és nem eshet bántódása de...de az emberi természet nem ilyen. Az a férfi átverte őt. Miután lefektette a lányát, azonnal jobbkeze, Ragnak után küldött. Megbízta, hogy tudja meg, melyik volt a twi'lek hajója. Ő maga másnap reggel felkereste egy volt osztálytársát, aki a rendfentartásnál dolgozott. A baráti csevely vége némi pénzcsere és ígéretváltás lett. Trau Skara alig bírta tűrtöztetni magát és várni estig, amikois megkapta, hogy Aymar Sin Cimessa néven igazolta magát a twi'lek, mikor megállították. Ragnak ugyanakkor kiderítette, hogy a hajó neve:
Sin Cimessa 01. Több sem kellett a férfinek, összeszedte a legjobb embereit, négyet a lánya mellé adott, a többivel pedig elment a Rylothra. Több ezer kreditet és számos hullát hagytak maguk mögött, de nem jutottak sokra. Ezután elküldte embereit a galaxis minden szegletébe. Egyikük pedig rálelt Joker nyomára. Nar Shaddaa.
- A játszma kezdetét veszi. Most meglakolsz minden bűnödért - sziszegte a férfi.
Felöltözött, magához vette fegyvereit, embereit, aztán elindult, hogy bosszút állhasson Jokeren és mindenkin, aki kedves neki.
//Speciális Gonosz Karakter Pályázat//
