Owen Scara

[Owen Scara]

Név: Owen Scara
Faj: Zeltron
Kaszt: Szerencsejátékos, szélhámos, élvhajhász
Nem: Férfi
Kor: 20 standard év
Születési hely: Zeltros, Zelattella
Jelenlegi tartózkodás: Corellia

Felszerelés: Szabbak pakli; Pazaak pakli; Hutt póker pakli; 2 dobókocka; Kommlink; 1 adattábla; DL-18as sugárpisztoly; 1 kis csomag fûszer; 8 szál halálpálca;

Külsõ: 172 centiméter magas, 69 kilogramm súlyú vékony férfi. Lilás, kócos haj, ravasz zöld szemek, borotvált arc és vörös bõr jellemzik.
Általában fekete mellény és fekete szövetnadrág teszi könnyeden elegánsá és lazává a lábán méregdrága rancorbõr cipõvel megtoldva.
Oldalán DL-18as végszükség esetére, zsebeiben a túléléshez szükséges kacatok.

Kalandok/ Adatlap (módosítás alatt)

Ha gyilkos kell trandót vagy rodiánt bérelsz. Ha egy új alvilági szervezet tör be a piacra, akkor biztos hutt van a háttérben. Ha pedig a legszebb táncosnõt akarod a világon, akkor twi'lek rabszolganõt szerzel. Ez a galaxis törvénye...

Na, én az utolsóval személy szerint nem értek egyet. Zeltron vagyok, a galaxis legszebb és legkívánatosabb fajának hímje.
Bemutatkoznék. Owen Scara vagyok, hivatásos szerencsejátékos és ingyenélõ.

Még csak most töltöttem a huszat, de már most több mindenben volt részem, mint amirõl egyes férfiak csak álmodnak.
Van egy kis villám Zalatella külvárosában, kártyán nyertem. Ha van kedved és elég pénzed bármikor átugorhatsz egy kis tivornyára vagy mulatozásra...
Ha véletlenül kényszermunkán, börtönben, rancor-veremben, fogatversenyen, vagy kártyázni volnék akkor se ijedj meg. Egy gungan cimborámtól tudom, hogy semmi sem tart örökké.

Hogy, hogy is kezdõdött mindez?

Mint már azt említettem húsz éve láttam meg a napvilágot Zalatellán egy gyönyörû zeltron nõ és egy sármos zeltron férfi elsõ és egyben utolsó gyermekeként.

A szülõk

Most nincs kedvem a gyerekkoromról mesélni, ugyanolyan unalmas és szürke volt, mint a többi gyereké. Iskola, tanulás, játékok, alapvetõ nevelés meg titokban cigi és kukkolás a lány öltözõknél.
Tizenhat éves voltam, mikor a tõzsdecrack beütött, hogy úgy mondjam. Apám túladagolta magát és felfordult a halálpálcáktól és más stimuláló szerektõl. Sokan azt mondták, hogy nem bírta a háború okozta sokkot meg a Birodalmat, de szerintem egyszerûen csak nem tudta hol a határ.
Anyám, aki addig egy bárban táncosnõként tengette a mindennapjait, na õ is eltûnt. Valószínüleg rabszolgatartók az akkor még új Birodalomtól rettegve gyorsan feltankolták a készletet zeltron nõkkel.

Mi a bajod? Hogy miért nem keresem?

Hagyjál már. Száz százalék, hogy valami kreditmilliomos ürge villájában riszálja magát, és közben mindent megkap amit csak akar. Ezt sajnáljam tõle? Mindig is arra tanított, hogy az az igazán boldog, aki gondtalanul örül mindennek és mindenkinek.
Na szóval. Tizenhét éves koromra ott maradtam egyedül egy kis lyukban Zalatellán. Gyorsan el is adtam az ingatlant, nehogy értékét vesztse, aztán a pénzbõl azonnal a kaszinókat, meg a kocsmák kártyásait céloztam meg.
Apám és köztem csak annyi volt a különbség, hogy az öreg csalni tudott nagyon, én meg csalni és játszani is. Pár alapszabály betartása után mindig nyerek.

1. Vukival sose játsz.
2. Twi'lek ne osszon.
3. Ha nõkkel játszol legyél facér, ha férfiakkal, akkor legyen nálad egy zeltron nõ.

Na, ha ezeket betartod, és olyan ügyes vagy, mint én akkor sose lesz gondod. Mondom. Három év alatt én is nyertem a már említett villámat, egy Ghtroc 720-as ûrhajót meg körülbelül évi 100-120 ezer kreditet pazarlok el mindenféle fölösleges dolgokra. Látod. Ez az élet.

Mi, hogy a nõt honnan szedem?

Nos nekem itt van Lyashaa. Tipikusan az a lány, akiben két jó dolog van. Az elsõ, hogy gyönyörû és mindenki utána fordul, a második, hogy imád engem.

Lyashaa

Már két éve vagyunk együtt. Osztálytársak voltunk. Õ árvaként nõtt föl, én árvává cseperedtem. Imád engem és én is imádom õt. Kell ennél több?

Ja, hogy a balhék...

Hát azok általában nem kerülnek el, de ebbe bele kell törõdni. Valami miatt vonzom a bajt.
A Naboo-n például egy nemes akart börtönbe csukatni a neje miatt, a Nar Shaddaa-n meg túl sokat nyertem hutt pókeron. A szabbak miatt Coronet egyes helyein néznek rám csúnyán, a tatuini fogatversenyen két éve meg a buckalakók lõtték ki alólam a fogatomat.
Állítólag Coruscanton vannak a legnagyobb bulik, de ez a Demetrius pofa nem rajong csak a tiszta humánokért, ezért sajnos ott még nem jártam.

Mit beszélsz? Hogy az öreg Palpatine padlót fogott? Ugyan már! Hülyeség. Túl sokat tolsz abból a francból, és még azt is amatõr módra.
Add ide. Én régóta tolom, megmutatom neked is, hogy hogyan kell halálpálcikát használni...

[Owen Scara]

A játék eddigi történései

Owen szürkének nevezhető, boldog hétköznapjait és egész életét a Corellián Birodalom szerint 5-ben bekövetkezett különös, rancor-lovas nők által okozott invázió változtatta meg.

Az események furcsa fordulatai következtében, Owen azon kapta magát, hogy bezáratták vele kártyaszalonját, harcolt Talon Karrde hírhedt csempész mellett (kb. 15-20 méter választotta el őket egymástól) valamint elszakították Lyashaától, és rövid időn belül Getcherion őfelségének, a legcsinosabb és legerősebb boszorkánynak udvarolhatott.

Bár Owen úgy érezte, hogy a boszorkánykirálynő és közte kialakulú kölcsönös vonzalomnak van jövője, az élet újabb furcsa akadályt gördített elé. Máig érthetetlen módon átkerült a coroneti Kormányzói Palota egyik díszterméből a peremvidéki Dathomir bolygó egyik, talán legfélelmetesebb barlangjába. Nem egyedül került ide, rengeteg furcsa szerzet társult mellé, valószínüleg a sors a legkülönlegesebb humánokat és nonhumánokat válogatta össze a különös útra.

Itt ismerte meg Elik Sammathot és kis kompániáját (a szívdöglesztő exboszit Kidoht és a csinos Yumit), Talon Karrde csapatát, egy Jereck Baroon nevű pszichopata jedibirodalmikémfejvadászt és még sok különös lelket.

A csapat hatalmas lendülettel vetette bele magát a barlang életébe, először egy géprancort tettek ártalmatlanná, majd három felé válva megmentettek egy szellemet, Owen vezérletével üzletet kötöttek egy drakónnal, valamint Getcherion állítólagos fiát is kihallgatták. A szenzációnak itt még nem volt vége, hatalmas csatában, több halálos áldozatot követelve elpusztították Getcherion szívét (akiről időközben kierült, hogy gonosz és rút), majd a Drakón segítségével eljutottak egy birodalmi támaszpontra, ahonnan űrhajót csenni már gyerekjátéknbak bizonyult. Owen rengeteg élménnyel, több felbecsülhetetlen értékű ereklyével és élete végéig szóló új kapcsolatokkal gazdagodott.

Corellián újra találkozott szerelmével, akivel azonnal hosszú pihenésre indultak. A baj, mint ahogy eddig, most sem hagyta cserben a zeltront, és egy hipertérgörbülésbe beleszaladva Óceánia egyik üdülőparadicsoma helyett a Hoth rendszer egyik jeges bolygóján találta magát. Itt találkozott Hóváros népével, akik rövid ismerkedés után megállopadtak vele.
Owen megígérte, hogy 3 év alatt felépíti a várost, majd az ekkor már terhes Lyashaa oldalán útnak indult a galaxis különböző csillagai felé, hogy a semmiből előteremtsen több millió birodalmi kreditet és egy várost ...

[Owen Scara]

Három év munka
(bővítés)

Eltelt 3 év, életem talán eddigi 3 legmozgalmasabb éve. Az eddigiek se voltak piskóták, de 3 éve fogadtam meg Hóváros lakóinak, hogy a semmiből felépítek nekik egy várost. A mai napig nehéz elhinni, hogy sikerült.

Birodalom szerint 6. első napjaiban hazatértem a Zeltronra, szülőhazám békés és boldog világába. Marria ( egy régi kedves hölgy ismerősöm) több régen látott barátommal együtt bejutott a villámba (nem volt nehéz, hiszen volt kulcsuk), hogy a 21., a zeltron mitológiában különleges szerepet betöltő születésnapomat közösen ünnepeljük.
Bár Lyashaa felejthetőnek éppen nem mondható féltékenységi jelenettel adta tudtomra, hogy nem örül a régi hölgyismerős(eim)nek több napig tartó tivornyát rendeztünk és a lehetőséget is megtaláltam a nem várt meglepetésben. Marria a Zalatellát irányító tanács egyik tagjának a lányaként könnyen tudott és főleg akart is segíteni új vállalkozásom megnyitásában.
A corelliai Kristály Palota és a ritka holdkő szobrocska eladásából összegyűlt annyi pénzem, hogy egy kis protekcióval (Marria révén) az egyik legforgalmasabb belvárosi környéken tudtam luxus teaházat nyitni, alig másfél hónap leforgása alatt.
Többen kérdezték már, hogy egy teaház mitől lehet luxus, de ha megemlítem az erotikus zeltron masszázst, a pezsgőfürdőzést és a szaunát, akkor rájössz, hogy mi az a plusz, amit az én teaházam biztosítani tud a galaxis különböző pontjairól importált bódító és nyugtató hatású teáin kívül. Marriát megtettem üzletvezetőnek – nagyon élvezi, amit most csinálhat – jómagam pedig a fix havi bevétel tudatában immár tovább szervezhettem Hóváros alakulását.

Lyashaa fáradékonyságának és hirtelen hangulatváltozásainak is meg lett idővel a magyarázata, a gömbölyödő pocak látványa és jelentése egyértelművé tette, hogy a világ legboldogabb zeltrona címet apajelöltként abban a hónapban én kapom. A babát az év végére vártuk, ezért a továbbiakban egyedül intéztem az üzleti ügyeket, nem akartam, hogy Lyashaa megerőltesse magát.

Az év harmadik hónapjában Alderaanra utaztam, ahol pár napi adminisztrációs munka után sikerült találkoznom a bolygó külkereskedelemért felelős miniszterével. Megegyeztünk az Aldera és Hóváros közötti kétoldalú cserekereskedelem kiépítésében. Mi a Hothról halat, jégfókát és wampát szállítunk, még Aldera a mindennapi élethez szükséges javakat biztosítja számunkra.

Egy gyors Hóváros béli kitérő után ( értesítettem a lakókat az Alderaanon kötött üzletről és megbíztam a város vezetőségét a szállítandó nyersanyagok előállításával, az érkező javak igazságos elosztásával valamint 50.000 kredit értékben vittem nekik halász és vadász felszerelést, hogy könnyebben boldoguljanak) hazatértem, hogy pár hónapot pihenéssel és Lyashaával tölthessek. Szabadidőmben végre elvihettem a hajómat is szervizbe, ami a hipertérgörbülés óta rakocátlankodott. Meglepetésre Elik Sammathtal, vagy is most inkább Eriál Argetlammal találkoztam az egyik kereskedésben, aki idő közben ideköltözött a barátnőjével a Zeltronra. Jó volt végre valaki olyannal beszélhetnem, akiben megbízhattam és akinek mindent elmondhattam. Ő elmondta, hogy Talon Karrde segített neki letelepednie, és hogy most Eriálnak hívják. Cserébe én is elmondtam Hóvároshoz fűződő terveimet, tulajdonképpen ő volt az egyetlen, akivel bármiről beszélhettem Lyashaán kívül. Egy mély, szoros barátság kezdete volt ez – tulajdonképpen Elik lett az egyetlen férfi barátom.

Rövid idő elteltével újra felajánlottam Dathomiron tett ajánlatomat, miszerint megszervezem a lagziját. Eliknek és Yuminak, szerencsére nem utasították vissza. A mulatságon összesen közel 3. 000 humán és nonhumán jelent meg, az egész város az én bulimtól zengett. Mondanom sem kell, imádtam a népszerűséget és a teaházamnak is kiváló reklám volt.

A lagzin megjelent Talon Karrde is, aki jelenlétével emelte az ünnepség fényét valamint üzletet is kötött velem. Kölcsön kértem tőle 1 millió kreditet, cserébe búvóhelyet ajánlottam neki a Hoth rendszerben, ha szüksége lenne rá, valamint a villámat és a vállalkozásomat ajánlottam garanciának. Ha nem tudom időben visszafizetni a részleteket, akkor övé mindkettő. (A részleteket 25. 000 kreditben állapítottuk meg, amiket Birodalom szerint 8 első hónapjától havonta fizetek 52 hónapon át.)

A hóhajú furcsa szerzet, de a pár hónap együtt töltött idő összehozott minket és bátran mondhatom a legjobb barátomnak immár. Barátságunkat azzal pecsételtük meg, hogy felkértük egymást gyermekeink Óvóapjának. A zeltron hagyományok értelmében, az újszülött gyermeket Zalatella főterén, a Szerencse Kútjába kell meríteteni, hogy egész életében erő, boldogság, jószerencse és rengeteg buli kísérje. Aki a gyermeket belemeri, az lesz attól a naptól fogva az Óvóapja. Én lettem Tavioné még Elik Draco Óvóapjává vált.

Birodalom Szerint 7.

A legifjabb Scara, a saját vérem pár hónapra teljesen elvette az eszemet. Hárman egy gyönyörű családot alkotva éltünk gondtalanul, nem volt erőm semmivel törődni. Természetesen be kellett látnom, hogy fontos kötelezettségeim vannak, de nagyon nehéz volt elszakadnom tőlük még rövidebb időkre is.

Két hónapig kerestem Jereck Baroon-t, a dathomiri pszichopatát és jedit, aki az egyetlen „normális” birodalmi ismerősöm volt, de nem sikerült a nyomára bukkanom ebben az átkozottul nagy galaxisban. Nem tudom hogyan akartam megtalálni egy birodalmi titkos ügynököt, mindenesetre megpróbáltam.
A kudarc után új tervre volt szükségem, mert zeltronként nehezen hitte volna el bárki is rólam, hogy birodalmi köztisztviselő vagyok, pedig a birodalmi köztisztviselőknek járó 50 %-os kedvezményre szükségem volt a dúracél épületelemeket gyártó konzorciumnál.

Úgy döntöttem a meseszép Naboo felé veszem az irányt, hogy találkozzak egy régi gungan cimborámmal, no meg hogy utána járjak a föld alatt megbúvó plazma kitermelésének és árának a mibenlétével. Palpatine császár szülőföldje mindenki számára kötelező turista látványosság, ezért sikerült rávennem Lyashaát, hogy Dracoval együtt tartsanak velem.

Sajnos a gungan barátommal nem tudtam találkozni, szőrén-szálán eltűnt, de egy turistacsoportba csatlakozva sikerült bejutnunk egy plazma feldolgozó üzembe, ahol sok érdekes és hasznos információt megtudtam.
Találkoztunk egy újgazdag nabooival is a túra során, aki azonnal beleszeretett Lyashaába. Engem nem zavart, sőt kifejezetten örültem neki, hogy párom a szülés után végre visszanyeri önbizalmát a férfiak és a szépsége terén, ezért még a férfi meghívását is elfogadtuk „szerény” lakhelyére.

Felszolgálók tucatjai, roppant finom vacsora és nabooi virágbor tették kellemessé az estét. Lyashaa és Draco már nyugovóra tértek, mikor mi még Dantius Hienával szorgosan boroztunk és az élet nagy dolgairól fecsegtünk. Bár korábban megfogadtam, nem tudtam ellenállni a csábításnak és leültem a fickóval kártyázni. Először minden jól alakult, hagytam, hogy az ipse megkönnyítsen pár ezer kredittel, de aztán a nem túl józan körülmények hatására eldurvult a játék. Odáig fajultak az események, hogy a férfi Lyashaát követelte tétnek, míg ő a hajóját tette fel. Normális körülmények között sosem mennék bele ilyen partiba, de ez nem volt normális eset. Mikor belekezdtünk a játékba már felfogtam, hogy mit veszíthetek, de nem volt visszaút. Máig szégyellem magam, de a biztos győzelem érdekében csaltam. A férfi gavallér volt, beletörődött a vereségbe, és a csalásról mit sem sejtve másnap nekem adta a hajóját. A Naboo Royal Cruiser közel 1. 300. 000-ret hozott a konyhára, de párkapcsolatomban Lyashaával pár hónapnyi mosolyszünet állt be, miután elmeséltem neki a pontos történetet. Ekkor megfogadtam, hogy sosem kártyázok az ő jelenlétében.

„Birodalom szerint 7. Welona hónap 22. napjától a Galaktikus Birodalom 6472. törvényének 23-as paragrafusa értelmében a Naboo-i plazma kitermelés és felhasználás Birodalmi monopóliumnak minősül, csupán a Naboo, a Birodalmi hadsereg valamint Panaka moff által meghatározott szervek használhatják fel.

Jóváhagyta:

Devon Peron Császári megbízott
Shilva Shinor Szenátusi Alelnök
Mirax Armaren Llarya Szenátusi Alelnök „

Miután eladtam a kártyán nyert hajót és leraktam Lyashaát meg a kölyköt a Zeltroson, Birodalom szerint 8 első hónapjában útnak indulhattam a Todirium nevű bolygóra zsebemben 3 millió kredittel, hogy 14 millió kredit értékben vásároljak lakóházakat.

Már az igazgatóhoz való bejutás sem volt egyszerű, de a vele való tárgyalás még keményebbre sikeredett. A fickó tárgyalt már ezzel-azzal, belőlem is megpróbálta a legtöbbet kicsikarni, de szerencsére én is tárgyaltam már Drakónnal, nem vagyok egy könnyű eset. Hosszas órák vitatkozása után jutottunk megállapodásra.

Amit én ajánlottam az a két és fél millió kredit volt plusz elárultam neki, hogy rendelkezem nagy mennyiségű kiaknázatlan plazmával. A 6472. törvény rendelet bevezetése óta a nagy energiaigényű gyárak, így a dúracél elemeket előállító TDT (Todíriumi Dúracél Testület) is energiahiányban szenvedtek. Hajlandó voltam 100 millió kreditért eladni neki 10 évre a plazma bányászati és felhasználási jogát, cserébe csak azt kértem, hogy a birodalmi köztisztviselőknek járó kedvezményekkel építsék fel nekem a várost. Valamint a plazmából jusson nekünk elég a város működtetésére és a kitermelésnél csak Hóváros munkásait alkalmazhatja munkaerőnek.
A fickó megizzasztott, de miután pontos adatokat mutattam neki a plazma mennyiségéről (ezeket Hóvárosból szereztem be) belement az üzletbe. 60 millióra lealkudta ugyan az összeget, de még ezt is jutányosnak tartottam. Kölcsönös diszkrécióban egyeztünk meg lévén, hogy nem igazán akarta, hogy megtudják a konkurens cégek honnan is van neki energiája. Úgy egyeztünk meg, hogy Birodalom szerint 9. első hetére felépül a plazma kitermelő telep, valamint 52,5 millió kreditért felépítenek 6500 főnyi lakást jégkék dúracél elemekből, valamint több alapvető funkciókat, ellátó épületet, mint például kórház, általános iskola, energia-elosztó központ, raktárak és egy leszálló platform. A maradék 10 millió kreditet egy coroneti bankszámlaszámra utalta át, melyet jómagam nyitottam. Ez a pénz jó lesz Hóváros további fejlesztésére, valamint a munkaerőhiány mesterséges pótlására.

Ezek után nem volt más dolgom, mint elutazni Hóvárosba, hogy a saját szememmel tudjam követni az építkezést, valamint, hogy tájékoztassam az ott lakókat a változásokról. Bár még nem választottak meg Hóváros kormányzójának a sikeres üzlet érdekében a nép utólagos engedelmével azt állítottam a tárgyalásokkor, hogy már az vagyok. Bár a város vezetése nem örült a hazugságomnak belátták, hogy jót akarok, ezért falaztak nekem, mikor a TDT emberei megérkeztek és nekiláttak az építkezésnek. Eztán pár hónapra visszavonultam Zeltrosra, hogy kibéküljek Lyashaával, hogy végre taníthassam a fiamat az élet nagy bölcsességeire, és hogy találkozzam Elik barátommal.

Belátom az idő relatív. A pihenéssel és szórakozással eltöltött idő jóval gyorsabban elrepült, mint ahogyan azt szerettem volna. Elkezdtem törleszteni Karrdenak a tartozásomat, valamint visszaszereztem a holdkő szobrocskámat, bár igen nagy árat 100.000 kreditet fizettem érte. Óvott-gyermekem Tavion anyja, Yumi a Dathomiron szerzett rubint második felét nagyvonalúan 25. 000 kreditért eladta nekem. Miután visszaszereztem ereklyéimet eljött az ideje, hogy visszatérjek Hóvárosba a munkálatok végének ellenőrzésére …

---

Új Adatlap:

Szint: 11
Pontok: 53

Njk-k:

Lyashaa (nem harcoló njk) 0 pont (faji bónusz)
Marria (nem harcoló njk) 0 pont (faji bónusz)
Draco (nem harcoló njk) 0,2 pont

Eszközök, Létesítmények:

Villa Zalatellában 0 pont (faji bónusz)
Ghtroc 720 teherhajó 2 pont

Vállalkozások:

Luxus Tea- és Örömház 50 pont

Ajándékok, Bónuszok, Jutalmak:

Feromonok - A zeltron karaktereknek az ellentétes nemû nem harcoló NJK-kért nem kell, hogy pontokkal fizessenek. Az így birtoklott NJK-k maximális száma a zeltron karakter szintje*2. A további NJK-kért már a szokott módon kell fizetni. Ezen NJK-k rendszerint halálosan szerelmesek a zeltronba, s gyakran akár egymás torkának is eshetnek a kegyeiért.

Kapcsolat - A zeltronok értelemszerûen szabad bejárással rendelkeznek a Zeltros területére.

Hedonista - Minden zeltron karakter induláskor rendelkezik egy luxusapartmannal a Zeltroson, amiért nem kell pontot fizetnie. (5 pont értékû kisebb villa.) A zeltronok általában szeretnek itt idõzni, pezsgõfürdõt venni és koktélokat inni. Ha egy zeltron és társai ezt a helyet meglátogatják, olyannyira belefeledkeznek az élvezetekbe, hogy akár több hétig tartózkodnak itt, megfeledkezve a külsõ világ ügyes-bajos dolgairól... A kísértést természetesen a zeltronok is érzékelik, ezért csak ritkán merészkednek haza ...

Vállalkozó - Zeltron által üzemeltetett vendéglátóipari vagy szórakoztató vállalkozás pontértéke tetszõleges lehet, a bevétele pedig a befektetett pontérték × 1.000 kredit.


Felhasznált pontok: 52,2 pont
Megmaradt pontok: 0,8 pont

Saját vagyon: 586.475 kredit
Hóváros vagyona: 10.000.000 kredit


Rögzítve: 2007. június 18.

(A változtatás a Nagyúr kérésére megtörtént, köszönöm az engedélyt.)

[Darth Vader]

Üdvözletem!

A hosszú bővítést elfogadom,azonban Draco erőérzékenységét kérlek módosítsd.Jelen korban az erőérzékeny karakterek komoly elbírálással bírnak,így szerencsésebb lenne ha Draco nem lenne az,főleg hogy NJK-ként szerepel nálad.

A kért módosítás után kellemes játékot a továbbiakban.

Darth Vader