Egy menekülthajó fedélzetén //KM: Moff Fliry Vorru

[Villie Grahrk]

Villie unottan ücsörgött a menekülthajó egyik sötét sarkában. Már 3-4 órája lehetett annak, hogy elhagyták Corellia légkörét. A hajó légkörét legjobban a nyomasztó és letört szavak jellemezték a legjobban. Úgy nézett ki, mintha a devaroni maga is letört és csüggedt lett volna. Valójában csak borzasztóan unatkozott. Egy pad-szerû ülõalkalmatosságon foglalt helyet. Félig ülõ helyzetben hátát a falnak támasztotta, kopasz fejét egészen a hátradöntötte és dúracél falnak támasztotta. Lábait felrakta a padra és térdeit kissé felhúzta. Már megunta utastársainak a nézegetését, mindegyik olyan lehangolt volt, hogy lassan Villie is kezdett letargiába esni.

Érezte, hogy valami nyomja a mellénye zsebét. Véletlenül vette észre, idáig fel sem tûnt neki. Kinyitotta zsebét és megtalálta kedvenc pakli kártyáját. Kevergetni kezdte, aztán különbözõ mutatványokat hajtott végre a kártyákkal, kizárólag azért, hogy elüsse az idejét. Páran felfigyeltek a devaroni mozdulataira, de Villie ügyet sem vetett rájuk, rég elvesztette utastársai iránt az érdeklõdést. Fél óra telhetett így el. Miután a halvány fényben végigellenõrizte kártyáin a saját jelzéseit (mert hát hogy is nézne ki az, ha nem is ismerné a saját pakliját kicsit jobban, mint a többiek), jobb kezébe fogta a paklit, és széles alkarjait térdére rakta és elbambult. Szemével a szemközti üres sarokba nézett, de nem az üres dúracél falat látta szemeivel, hanem egész máshol járt már.

Próbálta elképzelni, hogy mi is várhatja az Uberticán. Villienek már volt alkalma az ubesekkel találkozni, rendszerint valamilyen bûnszövetkezet zászlaja alatt. Igen goromba, agresszív lényeknek ismerte meg õket. Meg igen csúnyának is. Sápadt hosszú arcukat nem szívesen nézegette. Meg azok a maszkok... mintha beszorult volna a fejük a légelszívóba. Ízlésük nem volt, az már biztos. Legalábbis Villie így gondolta. Azon kezdett elmélkedni, hogyha ilyen csúnyák, akkor vajon mi vihet rá egy ubese férfit arra, hogy kedveljen egy szintén ubese nõt. Vagy hogy lefeküdjön egy ubese nõvel. Brrrr. Villie beleborzongott a gondolatba. - Elég kétségbeesettnek kell lenni ahhoz, hogy valaki lefeküdjön egy ubese nõvel. - folytatta az elmélkedést. - Bezzeg az én Marlám. Micsoda szerencse, hogy kifogtam õt. Õ nem olyan, mint azok a gnóm ubesek. Helyen van minden rajta. A mellei sem túl kicsik, sem túl nagyok. Bár kicsit narancsbõrös a combja, meg a lábszára is lehetne vékonyabb, de nekem megfelel. - váltott gondolatmenetén a férfi - De amit az ágyban tud... Hohó! Azt aztán több rendszerben is taníthatná!

Villie felidézte magában a legutolsó együtt töltött emlékezetes éjszakájukat. Az emlék egy igen elégedett vigyort csalt a devaroni arcára. Érezni kezdte, hogy lábközépben a nadrágja egyre jobban szorítani kezdi õt az emlékek hatására. Nagyon elmerült gondolataiban és vérbõsége térítette vissza a valóságba. Ekkor vette észre, hogy abban a szemközti sarokban, ahová eddig bámult, egy rodiai férfi foglalt helyet. A fekete szempár azonnal észrevette Villie tekintetét és valószínûleg észre is vette, hogy miféle gondolatok járhatnak a devaroni fejében és arca azonnal eltorzult az undortól. Ekkor eszmélt fel Villie, hogy a rodiait bámulja és az meg õt. A férfi arca - ha ember lett volna - elvörösödött volna, de hát Villie arca már eleve vörös volt, úgyhogy nem sokat lehetett rajta észrevenni. Viszont azonnal felfogta, hogy a rodiai félreértette a helyzetet és rögtön a perverz idegent látja benne. Villie szégyenében arca elé kapta bal kezét (mivel jobbjában még mindig a kártypakliját szorongatta) és az ujjain keresztül leste, hogy mikor megy már el végre a rodiai. Szerencsére ez gyorsan megtörtént. Villie hirtelen nem is tudott mást tenni, egyszerûen elmosolyodott és orra alatt kuncogott párat a helyzeten.

Fejét ismét a dúracél falnak döntötte és azon kezdett gondolkodni, hogy mégis hogyan húzhatna hasznot ebbõl a bizonyos uberticai kirándulásból. Szájában még érezte a brandy ízét, amit Hazaoulos adott neki Corellián. - Szomjas vagyok. Ideje lesz valami innivaló után nézni. - gondolta. Most azonban nem alkoholos italra, hanem valami üdítõre gondolt. Gyorsan visszatuszkolta kártyáit mellényzsebébe, majd felállt és valami innivaló után nézett.

[Moff Fliry Vorru]

Az úgynevezett menekülteket (leginkább kitoloncoltakat, remény- és hitevesztett alakokat) szállító gép semmiképpen sem volt luxushajónak nevezhetõ. Egy tágasnak tûnõ térbe zsúfolták az utasokat, melynek szellõztetõ rendszere igen csak alatta maradt a kívánalmaknak, így áporodott levegõje kellemettlen szagokkal látta el a légteret, nem beszélve az uralkodó nyomasztó félhomályról.

Villie éppen csak felállt helyérõl, hogy valami inni való után nézzen, - melyet az utastér végén elhelyezett utaskiszolgáló pultnál szerezhetett be némi kreditért - mikor az iménti rodiai jelent meg elõtte két, egy twi'lek és egy ember, társával együtt. Az ember elég termetes lévén a rodiai, és mondhatni majdnemhogy Villie fölé emelkedett, és steriod rásegítéssel dagadó izmait megfeszítve vágott - fõleg idióta, mint félelmetes - morcos pofát. A twi'lek is kemény fickó benyomását próbálta kelteni, miközben csípõjéig érõ kabátját óvatosan, szinte észrevétlenül félrehúzva egy vibrotõr - melyet valószínûleg ügyesen, avagy nagy szerencsével sikerült felcsempésznie - markolata jelent meg övébe tûzve.

- (Mi van faszikám?) - kezdte a rodiai a huttok dallamos nyelvén - (Mit bámulsz azzal az idióta vörös képeddel? Van valami problémád velem?)

[Villie Grahrk]

Mielõtt még elindult volna, Villie kinyújtóztatta két karját, amik elgémberedtek az ülés közben. Lassú léptekkel elindult a bárszerû alkalmatosság felé, hogy szomját oltsa. Szinte egy pillanatba sem telt bele és három alak termett a devaroni elõtt. A középsõt azonnal felismerte: a rodiai, akit az elõbb (önhibáján kívül persze) önelégült arccal bámult. Két barátját is magával hozta: egy twi'leket és egy hatalmas szekrény-nagyságú embert. A twi'lek kemény arckifejezése nem sok jót sugallt a devaroninak, hatalmas társának bárgyú arca még kevésbé. Az ember igen magas volt és testét "gyönyörûen" felpumpálta mindenféle szerekkel, majdhogynem nagyobbnak és erõsebbnek látszott Villienél. Majdhogynem. Villie hasonló felépítésû volt, azzal a különbséggel, hogy az õ izmai nagyon is valódiak és természetesek voltak és pár centivel még a hústorony fölé is magasodott... Ahogy ott álltak egymással szemben, a twi'lek egy igen menõnek látszó, laza kézmozdulattal elhúzta kabátját, ami alól egy vibrotõr sziluettje tûnt elõ. Ajjaj, már megint mibe keveredtél Villie? Három az egy ellen – „fair” küzdelem. A tõr felvillanása után már Villie szíve azonnal a torkában dobogott. Villie elõször arra gondolt, hogy hátha nem kezeli jól a lekkus férfi a tõrt, de rájött, hogy a három-az-egy-elleni küzdelemben a túlerõ miatt már tök mindegy hogy kezeli a tõrt a twi'lek, a többség miatt biztosan eredményesen tudná használni, akármilyen béna is a tõrrel (persze, ha nem sebesíti meg a társát is eközben). A devaroni elgondolkodott egy tömegverekedés szításán is, de most nem Nar Shaddaan volt és a társaság is menekültekbõl állt, így valószínûleg ezek hárman eltángálnák õt, mielõtt bármit is tehetne. 5 másodperc sem telt el, Villie végigjátszott minden lehetõséget a fejében és úgy döntött, hogy megpróbálja eltántorítani támadóit. Egyenesen a rodiai szemébe pillantott - azaz tekintetét lefelé fordította - és így szólt:

-Nem tudom, mit vartyogsz nekem kisegér, de Villie - mondta és bal karját a magasba emelte, hogy vastag karizmai jól látszódjanak, aztán lassan átemelte vörös karját a rodiai felett és mutatóujjával a bár felé bökött - oda tart, és te az útban állni.

Persze Villie tökéletesen értette, amit a rodiai mondott, de inkább próbálta a tudatlant játszani és remélte, hogy tekintélyes kari izmai és deltája némi tiszteletet ébresztenek a provokátorokban és ettõl majd kicsit elbátortalanodnak, és ezt az idõt Villie arra használhatja, hogy gyorsan eltûnjön elõlük. Eközben szemével ide-oda tekintgetett, és nézte, hogy vajon vannak-e a teremben biztonságiak, akiknek a segítségére számíthat, ha esetleg mégsem jön be a terve. Ráadásul saját hónaljszaga is megcsapja az orrát, amint felemeli karját, ugyanis ez volt már a 3. nap, amelyiken nem fürdött, mióta eljött Nar Shaddaaról és szintén ez volt a sokadik izzasztó helyzet, amit azóta átélt. Uhh. Fürödnöm kéne. Villant át az agyán hirtelen.

[Moff Fliry Vorru]

A három alak a döbbentettõl, mivel nem erre a reakcióra vártak, egy pillanatra megdermedtek. Meglepõ módon a bamba képû, termetes humán szólalt meg legelõször.
- Aszonta a fõnök,... - kezdte, miközben még jobban kihúzta magát -...hogy mit bámúsz azza az idióta képpeddel faszikám.

A környéken sündörgõ utasok, akik fül és szemtanui voltak a jelenetnek, szinte azonnal elpárologtak a környékrõl, és egy nagyobb kör alakult ki a kvártett körül.

- ...Tudod mi kemény legények vagyunk ám, - folytatta közben a bamba, nagyfejû ember - ...és nem bírjuk a képedet....

A twi'lek felkapta a fejét, majd bal kezével megbökte a humánt, aki azonnal elhallgatott.

- Arra akartunk rávilágítani társaimmal,... - folytatta az ember helyett a twi'lek kellemesebb, mondhatni baráti hangnemben - ...hogy a kellemetlen helyzet, amibe sodortad a fõnököt, mikor bamba képed rá merted vetni, némi kompenzációt kíván. Szóval 500 kredit fájdalomdíj igazán csekélység ezért a tettért... - kissé lehallkította hangját - ... és természetesen ezáltal a bõrödért.

Mind a bamba ember, mind a rodiai, aki a fõnök szerepében tetszelget, helyeslõen bólogattak a twi'lek szavait követõen.

[Villie Grahrk]

Villienek nem volt más választása, hazudnia kellett. Ebben viszont jó volt. Sok dologgal foglalkozott már életében, de csak kevés foglalkozás ment neki jól. Például a kártyázás. A jó kártyásnak egyik leghatásosabb fegyvere a hiteles blöff. De nem elég az, ha valaki csak hiteles hazugságokat tud elõadni, az is számít mennyire jól tudja a hazugságait elõadni.Ez volt a másik nagy dolog amiben Villie jó volt. A színészkedés. Sok arca van Villienek és igazából senki sem tudja, melyik a valódi, talán ilyen nem is létezik, lehet, hogy minden pillanatban formálódik személyisége. De egy biztos: hitelesen adja elõ bármelyik személyt.

Bár szíve még mindig a nyakában dobogott, arcán nem lehetett látni a félelmet. Villie jó kártyásnak számított; azért mert jól blöffölt. Gerincén egyszer végigfutott még a hideg és érezte, hogy verítékezni fog hamarosan, gyorsan kellett megnyugtatnia magát. Az idõk során Villie megtanulta, hogy ilyenkor hogyan verje le pulzusát, hogy szíve ne zakatoljon annyira. Mindez egy pillanat mûve volt, aztán mintha a csapból folyna, úgy kezdte saját szövegét elõadni:

- Áhá. Szóval te lenni esze a csapatnak. - fordult most a twi'lek felé - Akkor neked mondani, hogy többiek is megértsék. Magyarázd el kérlek kisfõnököd, hogy Villie csak a semmibe bámul. - mondta. Sajnos tört basicje alapos okot ad arra, hogy szándékosan félreértelmezzék szavait és a trió a fõnöküket azonosítsa azzal a bizonyos 'semmivel', amit a devaroni 'bámult' - Villienek meg amúgy sem lenne elég pénze, hogy kifizesse kisfõnök. De Villie szívesen meghíja õt egy italra, ha az valamennyire kárpótol. - Még jobb. Ha van eszük a provokátoroknak, akkor ezt a mondatot is kiforgatják. Villie végig sem gondolta, hogy miket is mondott, egyszerûen és hitelesen próbálta a hülyét játszani. Ha minden jól megy ez sikerül is neki. De ki tudja, hogy mennyire járt jól ezzel.

[Moff Fliry Vorru]

A rodiai feje, ha még lehetett, még jobban elzöldült, majd valamit súgott a twi'lek fülébe. Amaz lekkui kinyúltak, majd enyhén ívben visszahajlottak és lassan bólintott.

- A fõnök kikéri magának, hogy egy olcsó, italra meghívható lotyónak tituláltad... - szólalt meg a twi'lek, majd nagy levegõt vett, amit lemondóan gyorsan ki is fújt - ... ezt a sértést nem tûrheti tovább. A kompenzációt immáron 1000 kreditben állapította meg, amit vagy azonnal kifizetsz, vagy a beleiddel tapétázzuk ki a kabin falát...

Mintegy nyomatékosításképp, a bamba humán befeszítette izmait, és fenyegetõ arcot próbált vágni, ami inkább továbbra is röhelyes volt, mondhatni szánalmas, mint félelmetes. A twi'lek nem mozdult, viszont a rodiai tett egy lépést hátra, és öve oldalán, ahogy félrebillent hosszú kabátja, egy apró sugárvetõ markolata villant...

[Villie Grahrk]

A twi'lek reakcióját látva Villie tudta, hogy nem menekülhet ebbõl a szituációból anélkül, hogy bemutatnák egymásnak ökleiket. Villie ismét kihúzta magát, karjait kissé behajlította és eltartotta magától, hogy még szélesebbnek látszójon. Jobb karját felemelte és muatóujjával integetni kezdett. Arcán már gyöngyözött az izzadtság, akár azt is lehetett hinni, hogy melege van a férfinak, de most nem a meleg tehetett az izzadásról. Villie ugyanis nagyon jól tûrte a forróságot. Azonban akármilyen jó pókerarcot vágott, az izzadságmirigyei elárulták, hogy bizony a devaroni elég feszült. Arcára egy mérges grimasz ült ki, hangját pedig elmélyítette a hatás kedvéért:

- Nézzétek, Villie szerette volna ezt békésen megolani, de ti NEEM, nektek muszáj összeveretni magatok, mint kezdõ alkoholistát a kocsmában. Hát... - itt kicsit megremegett a hangja - Villienek így is jó!

Az utolsó modatnál már igencsak felemelte hagját. A devaroni ekkor félig lehajolt, hogy szarvai egyenesen a három balhézó felé nézzenek. Száját tágra nyitva üvölteni kezdett, mint egy dühös rancor roham közben, aztán a 180 kilós test egyenesen a twi'lek és a rodiai felé indult. Fel akarta vajon öklelni õket? Nem, Villienek nem ment el az esze. Még mielõtt a két idegenhez ért volna, gyorsan irányt váltott és mellettük suhant el ordítva, egyenesen az összegyûlt tömegbe. Nem verekedni akart, hanem elszaladni. Konkrét terve nem volt, magában azt gondolta, hogy biztosan akad egy hely, ahova bebújhat támadói elõl.

Villie nagy szerencséje az volt, hogy nehéz teste olyan lendületet adott neki, amit nehezen lehetett megállítani. A két ártatlan bámészkodó szinte elrepült, amint a devaroni feldöntötte õket.

- Bocse! - kiáltott vissza a devaroni, miközben már a hajó felépítését kémlelte, hogy merre fusson tovább.

[Moff Fliry Vorru]

A devaroni akciója meglepte a kis társaságot. A twi'lek ijedten ugrott félre a nagydarab nonhumán elöl, miközben az eddig igen kemény humán arcán is a félelemmel vegyes döbbenet rajzolt vicces ábrázatot. A rodiai csak állt elzöldült fejjel és bámulta Villie-t. Talán abban bízott, hogy a humán elé ugrik. Tévedett. A termetes humán ledermedt. Talán még sosem látott bedühödött devaronit. Az utolsó pillantban bekövetkezett irányváltás még jobban ledöbbentette a három alakot. Mozdulni sem tudtak hírtelen, így Villie-nak elég ideje maradt beleveszni a tömegbe, márha nem lógott volna ki legalább egy fejjel közülük. A többi utas ijedten ugrott félre a devaroni elöl, utat engedve veszett futásának.

Az utasdkabinból egyetlen ajtó vezetett ki, amerre Villie indult. Az vitt a személyzeti folyosóra, ahonnan a raktér lejárata és a személyzeti blokk kezdődött.
- Utat férgek! - hallatotta még háta mögött a döbbenetükből magához tért trio twi'lek tagjának hangját.

[Villie Grahrk]

Villie úgy szedte a lábait, ahogy csak bírta. Sajnos arra már nem volt terve, hogy mit tegyen, miután kitör a bámészkodók tömegéből. Egyszerűen futott tovább amerre az ösztönei vitték. Beért az egyik folyosóra, és úgy döntött, hogy nem tér le egyik terembe sem, hanem inkább folytatja útját a raktér felé. Villiet mindig üldözi a balszerencse és most sem hagyta őt cserben. Az egyik személyzeti kabinból éppen kilépett a legénység egyik tagja és nem is vette észre, ahogy feléje robog a 2 méter magas vörös humanoid. Villie már nem tudott megállni és teljes erővel nekiment szegény szerencsétlennek, aki azonnal eszméletét is vesztette az ütközésnek köszönhetően.

A devaroni is hasraesett, azonban viszonylag puhára esett, úgyhogy nem sokat érzett az esésből. Lassan felkönyökölt és újra elindult. Eleinte kicsit bicegett, de aztán újra felvette a tempót és megindult a hajó raktere felé. Lesietett a lépcsőn, lent pedig menedéket keresett. Ha Villie nem talál menedéket, akkor pedig valami olyasni után néz, amit a lépcső aljához rakhat, hogy üldözői felbukhassanak benne. Ha ilyen akadályt sem talál, akkor valami olyan tompa valamit keres, amivel fejen ütheti a devaronit és kompániáját. A tompa tárggyal a kezében a lépcsőlejáró mellé bújik és amint meglátja az első alakot (legyen az akárki, mert hát izgalmában hirtelen cselekszik az ember... devaroni) akkorleüti.

[Moff Fliry Vorru]

Mélyen a hajó gyomrában elhelyezkedő hatalmas raktérben félhomály uralkodott, mindössze a tartalék világítás gyér fénye borította be. A középen futó szélesebb üres területen, mely elválasztotta a két oldalra osztotta a teret, repulzoros targoncák helyezkedtek el. A kisebb és nagyobb konténerekben részben az utasok személyes holmijai, részben a rakomány kapott helyett. A feltornyozott ládák közötti sötét labirintus kiváló búvóhelynek bizonyulhat.

Villie leérve a fém lépcsőn, valami alkalmi fegyver után kutatva a szürke duracél fal mellett egy körülbelül három láb hosszú és két hüvelyk széles, tompa fémtárgyat vett észre, mely alkalmasnak bizonyulhat - megfelelő erővel forgatva, mellyel a devaroni rendelkezett - egy megtermett vuki megfékezésére is.

Léptek, ismerős hangok... a twi'lek hangja szűrődött le a raktérbe. Valakivel vitatkoztak. Érteni ugyan nem lehetett, mindössze szófoszlányok jutottak el Villie-ig, de valószínűleg a devaroni mutatványának köszönhetően előkerülhetett egy biztonsági tiszt. Egy halk, tompa puffanás követte a szóváltás, majd sietős léptek közeledtek Villie felé a raktérben...

[Villie Grahrk]

Egy poroltó! Nagyszerű. Gondolta Villie, amikor körülnézett a raktérben. Most, hogy a sok kilós fémtárgy visszaadta önbizalmát, Villie kihúzta magát, kidüllesztette mellkasát és két kézre fogta a hengeres poroltót. A devaroni egy pillanatra ízlelgette még a bosszú édes gondolatát, aztán hátát a falnak támasztva beállt a lépcső alja mellé, hogy ott fogadhassa a rodiait és a haverjait.

Már hallotta is a fenti dulakodást, de Villienek fogalma sem volt róla, hogy mi is folyhat odafönt. Egy biztos: a gyorsan, kopogó bakancsok hangja jelezte, hogy nemsokára társasága akad. Egy pillanatra sem merül fel a devaroniban az, hogy esetleg nem a rodiai, hanem valaki más jöhet le a lépcsőn. Mielőtt az első személy leért volna, a devaroni elmormolta egy régi hutt pop-sláger ismert sorait:

(Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg,
Ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg.)

A következő pillanatban már megfeszültek a dagadó izmok és a poroltó már csapásra is lendült, nagyjából mellmagasságban...

[Moff Fliry Vorru]

A devaron teljes erejéből lendítette meg vaskos kezében tartott a duracél bevonatú tűzoltó készüléket. A becsapódást tompa puffanás, és éles reccsenés, majd egy fojtott nyögés követte. Az elöl haladó mamlasz humánt lengőbordáinál kapta el a rögtönzött fegyver. Malacképére a fájdalom és a döbbenet rajzolt groteszk képet, majd minden további hang nélkül csuklott össze az ajtó mellett.

A mögötte érkező, majd megtorpanó twi'lek egy kurta szitkot eresztett meg anyanyelvén, majd apró sugárvetője markolászva óvatosan körbenézett. Mivel nem látta a devaront, aki az ajtó mellett lapult, oldalra lépett. Nem volt olyan idióta, hogy belépjen, mint az ember, aki most ájultan, törött bordákkal hevert előtte.

- Ezt megkeserülöd te mamlasz barom! - kiáltotta be az ajtón, azonban megfelelő támogatás hiányában már nem volt annyi mersze, hogy bemenjen a raktérbe, hiszen ki tudja mit tartogat számukra még Villie.

Háta mögött a rodiai valamit magyaráz neki, de twi'lek továbbra sem akarózik betenni a lábát a hatalmas, rejtekhelyekkel teli raktérbe, főleg úgy nem, hogy a keresett személy feltehetőleg egy lépésre, még az ajtó mellett áll kezében a számára igencsak gyilkos szerszámmal...

[Villie Grahrk]

- Mamlasz, aki mondja! - replikázott a devaroni kissé bizonytalan hangon.

A devaroni nem szándékozott elmozdulni a lépcsőlejárat elől, pont jó helyen volt. Akár le, akár felfelé kell sújtania, mindenképp kárt tud okozni a belépőben. A poroltót továbbra is két kézre fogta, hogyha kell, akkor azonnal használhassa. Végül úgy döntött, megint megpróbálja szóval menteni a helyzetet:

- Villie megmondta, hogy sajnálni! Nem Villie támadni először! Villie nem akar verekedni! Villie bocsánatot kérni főnöktől is! Villie már mondta, hogy nem azért nézni zöld kisfőnökre, mert úgy kinézni, mint törpe, repedtsarkú, rodiai k****, hanem azért, mert Villie elbambul semmi messziség... messzi semmiségbe...

Hát igen, megint sikerült. Villie akarata ellenére megint rossz szóhasználattal élt. A rodiai valószínűleg már majdnem szétrobban a dühtől.

[Moff Fliry Vorru]

Egy pillanatnyi, mégis örökkévalóságnak tűnő csend követte a devaroniai szavait, majd a rodiai anyanyelvén valamit szólt a twi'lek felé. Szavai, amennyire meg lehetett állapítani, kissé indulatosan hangzottak. Újabb csend, majd a twi'lek kellemes hangja visszhangzott fel a raktárban.

- A főnök azt mondta, hogy hajlandó megbocsátani neked, ha előjössz. Természetesen szavamat adom, hogy nem esik bántódásod. Ami meg a sértéseket illeti... - egy pillanatra megállt, mintha elgondolkodna a válaszon, majd folytatta - ... ő sem látott még ekkora vörös bamba barmot mint te "barátom". Azonban tetszel neki, és mivel Petro-t kivontad jó időre a forgalomból, így hajlandó nagy kegyességében alkalmazni téged személyi testőrségében. Gondolom mondanom sem kell, hogy nem ingyen. Koszt, kvártély és 50 kredit hetente méltányos ajánlat lenne a szolgálataidért úgy vélem. Nos, mi a válaszod devaron?

[Villie Grahrk]

Villie meglepődött a válaszon. Le is engedte a poroltót. Koppanását a lépcsőről is lehetett hallani. Erősen gondolkodott azon, hogy vajon komoly lehet-e az ajánlat vagy sem. Gyorsan döntött. Végülis mit veszíthet? Ha átverik, akkor maximum részt vesz egy jó bunyóban. De 55 kredit nagyon alacsony ár... Mindenesetre addig jó biznisz, amíg Uberticáról Villie nem tud megpattanni.

- Oké. - válaszolt rövid szünet után a férfi - De Villie nem hülye! 50 kredit az nagyon kevés! - szólt végül Villie. Egy pillanat múlva előtűnt vigyorgó feje a lépcső nyílásában. Csak a vörös fejet lehetett látni. Olyan volt, akár egy vízköpő rossz karikatúrája.


- Legyen 55 kredit hetente és Villie beleegyezni. - Tekintetét most a kábult kövér pacákra irányította, aztán saját tettől kicsit elgrimaszodva megszólalt - Bocs, haver, semmi személyi. Az üzlet az üzlet.