A Damon's Buccaneers Flotta

[A Damon's Buccaneers Flotta]

Steel Rain[/color]

Az eredeti Recusant könnyûromboló nehéz csatahajóként szolgálta a Független Rendszerek Szövetség a Régi Köztársaság ellen vívott háborúban. A hajó nagy részét egy igen fejlett droidagy irányította, aminek köszönhetõen az mindössze háromszáz fõs legénységgel is irányítható volt. A hajót már a tervezõasztalról ellopták. Quarren szeparatisták juttatták el a Független Rendszerekhez.
A B.Sz. 10. évében a hajó már ritka jelenségnek számított. És bár mérete lehetõvé tenné a romboló besorolást, mégis inkább a fregatt osztályba sorolják, jóllehet fegyverzete meghaladja a legtöbb hasonló nagyságú csatahajóét. Gabriel Damon a sajátját Torgától, a huttól vette meg, akivel annak idején együtt raboskodtak a Dostra rendszerben. Ezzel megszabadította magát a Köd nehéz, huszonötezer ember okozta fojtogató atmoszférájától. A Steel Rain rengeteg változtatáson esett át, amíg a dörzsölt huttnál volt, elsõsorban, hogy emberi életre alkalmasabb legyen. Természetesen sem droidvadászok, sem csatadroidok nincsenek a fedélzeten. Viszont a tárolásukra, szervízelésükre használt területeket alakították át. A megváltoztatott droidagy miatt a mostani vázlegénység háromszázötven fõ. Valamint az átalakított hangár miatt mindössze harminc kisgép szállítható kényelmesen.
A fegyverzetben is jelentõs változások történtek, jóllehet ezek inkább Morker „Medve” Garsom kérésére történtek. Az orr alatti hatalmas lézert leszerelték, hogy némileg bõvíthessék a hangárkapacitást. A szintén nagy teljesítményû turbólézereket a hagyományos, mindennapi turbólézerekre cserélték, a dupla könnyû lézerágyúk helyére pedig ionlövegek kerültek. A dupla lézerek közül tizet szitnén turbólézerre, illetve ionágyúkra cserélték. Természetesen vonósugarakkal is bõvítették a fegyverzetet. A vadászgépek elleni pontlövõ lézerek helyett, az orron, négy protontorpedóvetõ kapott helyet, a maradékot pedig átalakították, nagyobb mozgási szabadságot biztosítva nekik…
A hajó ára a szintén módosított Köd volt, valamint a Damon’s Buccaneers szinte minden tartaléka, amit az évek során összeszedett, és a Köd legénységének kifizetése után megmaradt.

Adatok:
Név: Steel Rain
Típus: Módosított Recusant könnyûromboló/fregatt
Hossz: 1187 méter
Szélesség: 157 méter
Magasság/mélység: 163 méter

Fegyverzet:
20 turbólézer ágyú (8 elõre, 5 balra, 5 jobbra, 2 hátra)
20 dupla lézerágyú (5 elõre, 5 balra, 5 jobbra, 5 hátra)
15 nehéz ionágyú (5 elõre, 5 balra-elõre, 5 jobbra-elõre)
30 vadászgép elhárító löveg (5 elõre, 10 balra,10 jobbra, 5 hátra)
4 protontorpedóvetõ (elõre) (2: 10 darab torpedó, 2: 15 darab vadászgép elleni rakétával van felszerelve)
4 vonósugár (torony)

Pajzsrendszer: Van

Nem léphet be légkörbe
Hiperhajtómû: 1X
Tartalék hiperhajtómû: van

Katonák: 270 fõ + 30 fõ speciális

Hangárkapacitás: 30 vadász- és szállítóhajó maximum

[Gabriel Damon]

A Köd már a hipertérben száguldott. A hajó parancsnoki hídjának nem voltak ablakai, de a legtöbb embernek nem is volt új a hipertér kavargása. Gabriel, a háta mögött összekulcsolt kézzel állt a hídon, elégedetten szemlélve zászlóshajóját. Fehér ruhájában, mint egy kísértet figyelte az embereit. Két férfi lépett mellé, és egy rövid idõre megálltak. Az albínó kapitányból szinte sugárzott a büszkeség, és ez õket is megérintette.
- Tehát, mi a végleges eredmény? - kérdezte tisztjei felé fordulva.
- Az összekapcsolódás után gyorsan dolgoztak a fiúk - válaszolt Morek Garsom. - Nyolcszázhuszonkét tonna quadrillium várakozik a raktérben. Piaci áron egész szép summa.
- Sajnos nem tudjuk a piacon eladni - húzta mosolyra a száját Gabriel. - Ez az átka, ha kalózkodni kezd az ember. Ráadásul ebbõl lejön a szállítók haszna, stb stb.
- Na látod - fordult a Medve a vörös hajú Sorn Rodanhoz - ez az egyik indok, amiért soha nem lennék kapitány. Megõrjítene az állandó papírmunka, meg számolgatás.
- Hát akinek gondot jelentenek a számok - élcelõdött a kommunikációs tiszt. - Na de mutatok én is valamit.
Bekapcsolta a hordozható adattáblát, és azon egy kissé szemcsés, de jó állapotú felvétel kezdett futni. Mindhárman döbbenten meredtek a filmecskére.
- Én azt hittem, csak blöfföltél a felvétellel - fordult Morek a kapitányhoz.
- Én is azt hittem - vont vállat Gabriel. - De hát...pikáns...
- Megtarthatom? - kérdezte a nagydarab férfi vigyorogva.
- Természetesen nem - bokszolt bele a férfi vállába Gabriel. - Nos többet is szereztünk, mint reméltem, majd meglátjuk, hogyan használjuk fel ezt az Indupar ház ellen.
- Nagyot durranna a holoneten - tette hozzá Rodan.
- Gabrielt ismerve, nagyot fog - magyarázta a Medve - ha az Indupar valami ravaszságon töri a fejét.
- Jól van fiúk - vágta el a párbeszédet a kapitány. - Mi van a készpénzzel, és egyéb aprósággal? - a Medve némán átnyújtott egy listát. - Hmmm...csinos.
A három férfi összevigyorgott.
- Tehát?
- Tehát vissza Port Havenbe! Adjátok le mindenkinek, hogy szép munka volt, és mondjátok el nkik, hogy mennyit szakítottunk!
- Meglesz - tisztelegtek mindketten.
- Gyufa, szóljatok a szállítóinknak is, új melójuk akadt.
- Nem gond...
- Semmi hír Ja...? - kérdezte valamivel halkabban Gabriel.
- Sajnálom Dam, de semmi. Már hónapok óta távol van, és semmit sem hallottunk sem felõle, sem az Abo Dreth felõl.
Gabriel egy percig szomorúan meredt maga elé.
- Talán ideje lenne új osztagvezetõt találni.
- Ezt fogjuk tenni...mostanáig vártam, nincs tovább. De elõször érjünk haza...

//Folyt köv Fyodos - Port Haven//

[Gabriel Damon]

- Ugrás végrehajtva! - jelentették Damonnak.
- Hiányzik valaki? - érdeklõdött a kapitány. - Birodalmi jelek?
- Negatív uram! Minden tiszta.
A Birodalmiak lehet, hogy meglepõdtek volna, ha tudnák, hogy a Köd, és a kísérõ vadászok mindössze néhány fényévnyit utaztak a hipertében. Miután egy belépési vektor alapján könnyen lehet következtetni a hajó uticéljára, ezért Gabriel mindig több ugrással közelítette meg a Fyodost. A közeli, lakatlan rendszerbe vezetõ hipertéri út folyamatosan ott volt a hadihajó számítógépének háttérmemóriájában, így hamar elõ lehetett hívni, hogy elmenekülhessenek a birodalmiak elõl.
- Hozzák a fedélzetre a gépeinket, és kezdjék el kiszámolni a következõ ugrás koordinátáit - adta ki a parancsot.
- Nem látszol túl idegesnek - lépett barátja mellé Morek Garsom, miután megbizonyosodtak arról, hogy nincs ellenség a közelükben.
- Miért legyek ideges? - vont vállat Gabriel. - Nem sikerült és kész. A birodalmiak gyorsabban reagáltak, mint vártuk.
- Legalább nem veszítettünk sokat.
- Ugyan, Medve - szólította régi becenevén barátját. - Szinte semmi sem veszítettünk. Egy vadászgép, bármikor pótolhatjuk.
- Akkor most?
- Most haz...
- Hipertér fodrozódás! - kiáltott a radarkezelõ. - Érkezõ hajó!
- Mindenki a helyére! - adta parancsban Gabriel, majd barátjára vigyorgott. - Lehet, hogy mégsem távozunk üres kézzel.
Egy kis hajó lépett ki a hipertérbõl. Normális esetben Gabrielék nem támadtak volna rá, hiszen nem vihet annyi árut, amennyiért érdemes akár egy ember életét is kockáztatni.
~Viszont a menekülés után, talán felrázná az embereket - futott át Gabriel agyán.
A hajó gyanútlanul közelítette meg a Ködöt, még rádiókapcsolatot is keresett vele.
- Csak ne lõdd atomjaira - bólintott a Medve felé.
- Egyáltalán ne lõjj rá! - szólt fel Sorn Rodan a kommunikációs pult mellõl.
- Ha megmagyaráznád - az albínó kapitány nem volt hozzászokva, hogy felülbírálják.
- Az újságíró az.
Az olyan emberekrõl, akiknek kiléte titok kellett, hogy maradjon a többiek szemében, általában valamilyen ismertetõjegyük alapján beszéltek. Ez szavatolta az illetõ biztonságát is, hiszen bármelyik kalózt elfoghatják véletlenül, de legalább nem buktatják le az egész szervezetet.
- Engedjétek a fedélzetre! Amint leszállt, ugorjunk!
- Egyenesen?
- Nem. Nyilván oka volt, amiért nem a saját hajójával jött, és nem akarom, hogy valaki esetleg annak adatai alapján találjon ránk.
- Paranoid vagy - vigyorgott Rodan.
- De még mindannyian élünk nem? - mosolygott vissza Gabriel. - Lemegyek, beszélek vele. Morek, a híd a tiéd.
Miután mindenki tudta a dolgát, Gabriel a legközelebbi turbólift felé fordította lépteit. Körülötte lassan minden visszatért a nyugodt, de azért éber szintre. A legénység minden tagja bólintott, szalutált vagy köszönt, amerre elment. Ugyan még mindig nem volt biztos mindenki nevében, de jó eséllyel a helyeset használta. Másoknál inkább nem is használt nevet. Néhány embert megdícsért, az elmarasztalást a közvetlen tisztekre hagyta. Így hosszú percekbe került, amíg a hangárfedélzetre ért.
A Mynock Wing már a kapuhoz legközelebb várta, a vadászgépek valamivel beljebb parkoltak. Az albínó kapitány ezúttal kihagyta az ilyenkor szokásos vadászpilótás üdvrivalgást, hátba veregetést, egyenesen Seamhoz ment. Mire a Winghez ért, már egy cigaretta is füstölgött az ajkai között...

[Gabriel Damon]

Mire a kapitány odaért a hajóhoz, Seam Rantomar is elõkerült. Néhány centivel ugyan magasabb volt Gabriel Damonnál, de ez nem az helyzet volt, amikor ilyesmit kellett volna fitogtatni. Munkakapcsolatuk mindkettõjüknek eleget hozott, így nem volt értelme a kicsinyes tozsalkodásnak.
- Gondolom még mindig nem dohányzol - köszöntötte a fedélzetre lépõt a kapitány.
- Látom te még mindig igen.
A két férfi már hosszú idõ óta hanyagolta az üdvözlõ formulákat.
- Ahogy kívülrõl láttam a hajót - lépett Gabriel mellé Seam - gondolom a Hutt szektorból érkeztetek.
- Pontosan. Ugyan hajókért mentünk, de nem tudtunk egyet sem szerezni - vont vállat Gabriel. - A hátramaradtak valószínûleg rosszabbul jártak. Néhány birodalmi is megjelent a színen.
A társalgás hangját szinte elnyomta a körülöttük lévõ zsivaj. A technikusok máris elkezdték a visszatért hajók átvizsgálását, a pilóták pedig egy sarokba húzódtak, hogy kifújják magukat. Gabriel még nem adott engedélyt az ünneplésre, hiszen alig néhány fényévre voltak a csata színterétõl, és még félõ volt, hogy egy kóbor birodalmi hajó rájuk bukkan.
- Hogy állsz a GN-nel?
- Éppen ezért jöttem. Gondolom készítettél felvételeket a csatáról.
- Van néhány kockánk - taposta el a csikket az albínó. - Az rajta van, ahogy szétcincáltunk néhány hajót, a többirõl esetleg távoliak.
- Kellenének, maximum nem használom majd õket. Amint a GN megkapja a híradást, én is a munkát. A képek csak biztosítéknak kellenek, hogy - magyarázta - nagyobbat durranjon.
Gabriel Damon egy hosszú percig gondolkodott. A felvételek nem jelentenek közvetlen veszélyt a csapatára, különösen ha Rantomar nem is használja fel õket. Rodan ki tudja szedni úgy a hajó adatbankjából, hogy semmilyen más anyag ne kerüljön át. Végül bólintott. A teljes anyag átkerülését mindketten figyelemmel kísérték.
- Hamarosan halljak rólad - búcsúzott rövid kézfogással az albínó.
- Remélem - szorította meg a kapitány kezét Rantomar is - ugyanis a semmiért még te sem fizetsz.
- Pontosan.
A Mynock Wing pár percen belül elhagyta a Köd hangárját, majd a Hutt szektor felé belépett a hipertérbe...

[Gabriel Damon]

Gabriel Damon egész flottája a hiperûrben száguldott. Nem mintha a férfi tartott volna a megkötendõ üzlettõl, hanem mert minden hajóra szüksége lehet azután, ami az üzletet követi majd. Jelenleg a Köd hídjáról tekintett le az alant dolgozókra.
- Még három óra – jelentette be Koran Daws.
- Rendben – bólintott az albínó férfi. – Hívd a Medvét, Dokot, Rodant, a Hellion kapitányát Kourlont, és Morgawot a taktikaiba. Húsz percük van.
- Igenis – bólintott a férfi.
- Te Koran – húzta még vissza barátját Gabriel – te hány ember nevére emlékszel? – mutatott körbe.
- Kábé annyira, mint te - válaszolt a másik egy hunyorítással – ne izgulj az új legénység összeállt, ezeket meg nemsokára otthagyjuk Doronnak. Bajlódjon velük õ.
- Kifizetted õket?
- Ki. Tudják, hogy mi vár rájuk, és nincsen sok kedvük velünk maradni. Azt hiszik, hogy mással jobban járnak.
- Az õ bajuk – vont vállat a fehér ruhás férfi. – Tizenkilenc perc…

A megadott idõre mindenki beérkezett a Köd taktikai szobájába. Dok alias Garrick Solomon kiosztotta az ilyenkor szokásos kávéadagokat, páran rágyújtottak, de fegyelmezetten várták, hogy a kapitány elkezdje az eligazítást.
- Mint mindenki tudja, egy új hajóért megyünk – kezdte Gabriel. – A legtöbbeteknek elege van már ebbõl a szörnyetegbõl – mutatott körbe - és én is ugyanígy érzek. Az új hajó egy régi modell…
Egy intésére a szobára sötétség borult. Egy Recusant romboló hologramja kezdett forogni az asztal közepén.
- …de valamivel nagyobb, jobban felfegyverzett, viszont a mostani legénység töredéke is elég a mûködtetéséhez, köszönhetõen a droidagynak. Alkatrészt viszonylag nehéz találni hozzá, de nem is az a célunk, hogy darabokra lövessük. Apropó, Rodan, hogy állsz a védelemmel?
- Egész végig ezen dolgoztam a fiúkkal – emelkedett fel a nyurga kommunikációs szakértõ. – Egy alap, de elég kemény tûzfalat máris összeraktunk, és installálható. Az egyéb védelmeket akkor tudjuk felépíteni, amikor már a hajón vagyunk, és tudjuk, hogy mink is van.
- Rendben. Sajnos sok idõnk nem lesz az ismerkedésre, mivel miután átvesszük a hajót, azonnal ki is próbáljuk. A célpontunk ezúttal nem egy hajó, hanem egy bolygó, illetve annak számítógépes adatbankja.
- Ez õrültség kapitány – emelkedett szólásra Kourlon – friss hajóval nem vágnék neki egy bolygó lerohanásának.
- Nem elfoglalni akarjuk a helyet – vigyorodott el Gabriel - pusztán felprédáljuk. Elvileg a Hellionnal is megoldható lenne, éppen ezért visszük ezt a kicsikét is – bökött a hologramra. - A célpont a Junction a Thesme szektorban. Viszonylag jelentéktelen, viszont több fontos hajózási útvonal csomópontjában fekszik.
A Recusant helyét ezúttal egy bolygó foglalta el, alatta pedig az összes lényegesebb információ, lakosok, katonai, ipari létesítmények. Villogó piros pont jelezte Gabriel célpontját, a Junction Cityben lévõ épületet, aminek központjában a számítógépes adatbank volt.
- Mindenki szabadon használhatja az anyagot. Mintegy tizenöt óránk van, hogy egy használható tervvel álljunk elõ, mivel kábé ennyi idõt vesz igénybe, amíg Doronnal mindent elrendezünk. Kérdés?
Egyelõre nem volt. Gabriel tudta, hogy majd a bolygó megtámadása elõtt annál több lesz…

[Gabriel Damon]

Gabriel némán szemlélte a kabinjában lévõ óra számlálóját.
10…9…8
Nemsokára ott lesznek. A Köd rakterében ott pihent az áru is.
7…6…5
Aztán kábé tizenkét órával késõbb elindulhatnak a Junction felé.
4…3…2
A férfi nem tudta, hogy mit is találnak majd. Természetesen reménykedett a kézzelfogható értékekben is, de igazából neki információ kellett. Az az információ, amit a kíváncsi junctioniak rejtegetnek a gépeikben már hosszú évek óta, és a legtöbbjük még nem is tud róla.
A stábértekezlet óta eltelt idõt tervezéssel töltötte. Több lehetõség is felmerült benne, de vagy a zsákmány bizonyult kicsinek, vagy a veszteség volt túl nagy, vagy azt nem szerezték meg, ami az albínót leginkább érdekelte.
1…
Bár a kabinja a hajó mélyén volt, pontosan tudta, hogy mikor értek a megadott koordinátákra. Azonnal elindult a hídra.
A liftbõl kilépve Koran Daws fogadta.
- Megerõsítve – vigyorgott. – A hajónk ott áll. Néhány transzport kering körülötte, de semmi komoly haderõ. Úgy látszik Torga tényleg megbízik benned.
- Az én szökésem segítette õt is ki a börtönbõl – emlékeztette Gabriel. – Van már kapcsolatunk?
- Fél perc és lesz.
A jelzett idõ leteltével valóban megjelent Kran Doron egy képernyõn. A férfi ugyanazt a ruhát viselte, mint legutóbb, hosszúkás arcán ugyanaz a szolgalelkû mosoly. Seszínû szemei valahová a kapitány mögé tekintettek.
- Rendkívül pontosan érkezett kapitány – köszöntötte a fehérbõrû férfit. – És örömmel közölhetem, hogy a kért átalakításokat is elvégeztük a hajón, remélem öröme telik majd benne.
- Üdv Kran – bólintott a kalóz – igyekeztem pontosnak lenni. Szakmai ártalom – vigyorodott el. - Az örömöt meg majd meglátjuk.
- Akkor azt javaslom, találkozzunk félúton, hogy személyesen is egymás szemébe nézhessünk.
- Rendben – egyezett bele az albínó férfi. - Egyetlen hajó, egyetlen kísérõ. Semmi trükk, csak kezet szorítunk, és cserélünk.
- Természetesen kapitány – mondta az igazságtalanul megbántottak hangján az eladó. – Csak semmi trükk.
Gabriel bontotta a vonalat.
- Morkert viszem. Ha bármi történik, ne hagyd, hogy olcsón megússzák!
- Nem lesz gond fõnök. A pali – bökött Koran a képernyõre – egy sikamlós féreg, de jobban fél Torgától, semhogy felrúgja a hutt üzletét…

Gabriel elégedetten nézte, amint emberei elfoglalják helyüket a hajón. Helyettesének igaza volt, és Kran Doron ugyan megpróbált egy kis extrát kicsikarni, végül simán átadta a Recusant osztályú hajót, és magával vitte a legénységet a Ködre. Ezután már csak Gabrieléknek kellett behajózniuk, és ellenõrizniük, hogy mit kaptak a pénzükért. Elégedettek lehettek.
Lassan letelt az átszállásra meghatározott idõ, és már mindenki égett a vágytól, hogy ki is próbálhassák.
- Bejelentkezést – szólt hátra az albínó kalóz a válla fölött.
- Meghajtás rendben.
- Fegyverek, rendben – dörrent Morker „Medve” Garsom.
- Kommunikáció, nincs probléma.
- Hiperhajtómû, rendben.
- Hangár, minden lerögzítve és rendben.
- Uram, a Steel Rain készen áll – jelentette katonásan Koran.
- Indulás! – nyugtázta Gabriel. - Cél a 292.57.687., tizenöt fényévnyire a Junctiontõl!
A férfi tudta, hogy jó vásárt csináltak, elégedetten nézett végig a hídon. A tranzakció ugyan teljesen lemerítette a tartalékaikat, de a várható nyereség nagyobb volt. Már csak be kellett gyûjteni…