Post by Vyn Krace on Jul 12, 2007 19:41:39 GMT 1
Knight Errant (Kóborlovag)
Jármû: Slayn & Corpil MK-V „Orbalisk”
Tipus: Könnyû szállítóhajó
Hossza: 28 méter
Személyzet: 1 vagy 2 fõ
Utasok száma: 5 fõ
Készletek: 3 hónap (teljes létszámra számolva)
Raktér kapacitás: 120 metrikus tonna
Elsõdleges hiperhajtómû: 1. osztály (x1)
Másodlagos hiperhajtómû: 10. osztály (x10)
Navigációs számítógép: Slayn & Corpil Cybermem 3000 AT
Atmoszféra utazási sebesség: 480/1020 km/h
Pajzsok: 1 db Slayn & Corpil SG - II – D pajzsgenerátor
Szenzorok: aktív, passzív
Fegyverzet:
• Egy nehéz lézerágyú
- Tûzív: torony (süllyesztett)
- Kezelõszemélyzet: 1 fõ (pilóta vagy tüzér)
A Knight Errant a Slayn & Corpil MK-V –ös típusjelzésû, „Orbalisk” elnevezésû, több mint egy évszázada nem gyártott modellje. A jármû a verpinek magas technikai tudását, és kiváló precizitását tükrözi minden tekintetben. Bár ez a szállítóhajó típus igazán sosem terjedt el, mivel csak kis mennyiségben került piacra, ám ez mit sem koptat a hajó kiválóságát illetõen. A szállítóhajóknál elvárt raktérmennyiségnél 20 százalékkal nagyobb kapacitással bír a két félszintes belsõ felépítésnek köszönhetõen. A hajó Slayn & Corpil akkori legmodernebb, és a máig is használt, csupán azóta csak kisebb módosításokon átesett standard hiperhajtómûvét kapta, melyhez egy Cybermem 3000-es navigációs és fedélzeti számítógép párosul. A négy, hajó törzsén elhelyezett, külsõ ionfúvóka igen jó manõverezési paramétereket biztosít a hajó számára, lényegesen lerövidítve a hajó fordulásához szükséges ívet. A verpinek azok, akik minden tekintetben gondolnak a védelemre, nem volt ez másképp az „Orbalisk” esetében sem. Egyrészt a pilóta vagy tüzér által vezérelhetõ, nyugalmi állapotban a burkolatba süllyesztett toronyba szerelt nehéz lézerágyú, valamint a reaktortérben elhelyezett, az akkortájt a legmodernebb Slayn & Corpil SG - II – D típusjelzésû pajzsgenerátor - mely a verpin technológiának köszönhetõen ma is kivállóan megállja a helyét - gondoskodik a hajó védelmérõl.
A hajó belsõ felépítése:
A hajó rámpáján egybõl a raktérbe jut a belépõ, melynél bal oldalt a terület végében van egy kisebb lépcsõ, mely a felsõ, a hajó vezérlõ és lakó szintjére vezet. A raktérbõl egy szervizfolyosón keresztül a hiper- és az ionhajtómû generátoraihoz juthat a személyzet a kódkulcs segítségével, valamint onnan egy másik, felfelé vezetõ szervizjáraton a felsõbb szinten elhelyezett pajzs és energia modulokhoz. Az alsó szinten a felsõ félszintre, egy kis lépcsõházba jutunk, ahonnan egy kiugró után egy újabb lépcsõ vezet felfelé a süllyesztett lézerágyú toronyba. A lépcsõházi részbõl tovább haladva egy folyosóra bukkanunk, amely jobbra a kabinok és a pilótafülke, balra az pihenõ, étkezde és a szerviz zsilip felé jutunk.
A pilótafülkében a pilóta ülése mögött, srégen helyezkedik el a másodpilóta ülése, de a hajót egy fõ is kényelmesen el képes vezetni. A fülke hátsó részében még további kettõ, funkció nélküli, utas ülés található.
A kabinok kisterûek ugyan, de kényelmes elhelyezést biztosítanak mind a személyzet, mind az utasok számára. A kapitány kabinja a legnagyobb, mely közvetlenül a pilótafülke mellett helyezkedik el a folyosó felöli jobb oldalon. Ezen felül két egyszemélyes és két kétszemélyes fülke áll rendelkezésre.
A pihenõben a személyzet mellett az utasok is kényelmesen elférnek a középen levõ étkezõasztal mellett, mely egybe épült a konyhai résszel, vagy a beljebb levõ társalkodó holosakk asztalánál.
A szervizzsilipben a hajó rendszereinek ellátó központja kapott helyet, valamint egy légzsilip, amely a szerviz-droidok számára biztosít kilépést a hajó felszínére, vagy az ott levõ két szkafander segítségével a személyzetnek.
A két háromszemélyes mentõkabinhoz az összekötõfolyóról lehet eljutni, egy-egy létrán keresztül a raktér irányába.